Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-24 / 231. szám
6 új Dunántúli napló 1991. augusztus 24., szombat Baranya nepe hű maradt Hazájához Pécs ismét magyar lett 1921. augusztus 22-én ért véget a hároméves antant—szerb megszállás H etven évvel ezelőtt, 1921. augusztus 22-én örömünnepre ébredt Pécs. Ezen a napon - a trianoni békeszerződés értelmében - bevonultak a városba a magyar csapatok, és ezzel véget ért a vesztes háborút követő, hároméves antant-szerb megszállás. A magyar lobogót 1918. november 14-én vonták be a pécsi városháza ormáról. A Cvetics Milos alezredes vezette szerb csapatok délelőtt 11 árakor szállták meg a várost. A történtek a győztes nagyhatalmak döntéseinek következményei voltak - az ezt követő zavaros évek históriáját azonban már a megszállt Dél- Magyarországon összetorlódott, sokszínű erők írták. A 70 évvel ezelőtti események krónikáját Korpolay Gyula, Soás altábornagy egykori parancsör-tisztje, Márti Attila pécsi főlevéltáros, Szita László, Baranya megyei levéltár-igazgató és Szüts Emil történész segítségével idézzük fel. Vitéz bádoki Soás Károly altábornagy, a déli végeken vezénylő tábornok, a bevonuló csapatok parancsnoka KORPOLAY GYULA: Az akkori események aktív résztvevői közül hárman vagyunk még életben. Zakariás Nándor, aki az Államrendőrség pécsi kapitányságán szolgált, Gombor lázsel, akkor hadapród őrmester, a katonai küldönccsoport parancsnoka, a Kiszely miniszteri tanácsos vezette Kormánybiztosság munkatárso — és jómagam. Én Soós Károly al- tábornagynak, a „Déli végek vezérlő tábornokának", a bevonuló magyar csapatok parancsnokának II. parancsőr tisztje voltam. — Emlékeim élére a felejthetetlen fogadtatás kívánkozik. Hosszú életem során sok mindent megéltem, de ilyen hazafias lelkesedést nem láttam sem azelőtt, sem azután. A pécsiek a Termálomnál jöttek elénk, ahol is megálltunk és ebédszünetet tartottunk. Amiko- újra indult a menet, már a pécsiek árva- lányhajas lovasbondériuma lovagolt előttünk, majd fehér ruhás lányok nagy csoportja következett . . . Útvonalunk mentén mindenütt polgárok, lelkesen, kalaplengetve . . . SZITA LÁSZLÓ: Az antant döntése értelmében bekövetkező szerb megszállás a Kárpát-medencei térségnek egy nagyon speciális régióját érintette. Ez a térség a törökök kiűzése után alakult nemzetiségi szempontból sokszínűvé. A sokszínűség azonban itt többnyire harmóniát jelentett. Míg Erdélyben, vagy például a Felvidéken a nemzeti mozgalmak legtöbbször drámai összeütközések formájában jelentkeztek, itt maximum kocsmai verekedésekre került sor ... A Dél-Dunántúl sok- nemzetiségű megyéiben nem alakultak nemzetiségi jellegű pártok, nem szerveződtek hor- cos egyesületek. A széthúzó erők helyett itt az egymásrautaltság felismerése, a harmonikus együttélés volt a domináns. SZUTS EMIL: 1918. november 14. egy esős, borongás nap volt. Amikor begördült a pécsi főpályaudvarra a szerb katonavonat, Nendtvich Andor polgármester kíméletet kért a félelemmel megtelt városnak. A megszállás jogosságához nem fért kétség. A páduai, majd belgrádi fegyverszüneti megállapodásokat elfogadták a magyar kormány megbízottai. A szerb csapatok az antant- koalíció részeként vonultak fel a kijelölt demarkációs vonalra. SZITA LÁSZLÓ: 1910-ben Baranyo megyében a magyar lakosok száma kereken 158 ezer volt. A németeké 105 ezer. A szerb és horvát lakosság létszáma pontosan 34 420 fő volt. Az ember azt gondolhatná, hogy a megszállás tényét, az új hatalmat kitörő örömmel fogadták a délszláv nemzetiségi csoportok tagjai. Nos, ez nem állítható. Bizonyos baranyai - de még inkább bácskai — szerb körök természetesen szimpatizáltak az új im- périummal, az értelmiség egyes csoportjai is aktivizálódtak, a többség azonban passzív és semleges maradt. Csak kevesen csatlakoztak a különböző szervezetekhez, mozgalmakhoz. SZUTS EMIL: Ä demarkációs vonal Baranya megyei szakasza Pécstől északra húzódott, a Gyűrűfü, Bükkösd, Orfű, Mánfa, Szentlászló, Óbánya, Ofalu nyomvonalon. Ez a demarkációs vonal a megszállást követő első hetekben nem jelentett átjórhatatlon vonalat, a későbbiek folyamán azon- bon egyre inkább határjellegű lett. Különösen vonatkozik ez a Tanácsköztársaság időszakára, amikor o szerb csapatok szinte légmentesen igyekeztek lezárni. Erre bizonyos értelemben szükség is volt, mert a bányamunkásság egy része el- hagyto a megszállt területeket, ami a széntermelés komoly visszaesésével járt.- A megszállás egyébként kezdetben Pécs város, és azon belül a városháza életében sem hozott döntő változásokat. A város vezetése a helyén maradt. Ez a tény azért is figyelemre méltó, mert a megszállt övezet többi településén viszonylag gyorson sor került a vezetőgarnitúrák cseréjére. Pécs helyzete számos tekintetben kivételes volt . . . MARFI ATTILA: A város szellemi, kulturális élete gazdag és sokszínű volt. Egyesületek sokasága működött, a Hadirokkantok Termelő és Értékesítő Szövetségétől o Proletár Jótékonysági Asztaltársaságig. Voltak olvasókörök, művészeti társaságok, dalárdák.- Nagyon színes volt a sajtó is. Ezekben az években több mint 10Ö folyóirat, illetve újság jelent meg, köztük számos napilap. Volt olyan időszak, amikor öt napilap közül vólaszhatott a pécsi polgár.- Sokszínű volt a színházi élet is. A színház kapuit ugyanis nem csukták be. olyannyira, hogy még Farkas Imre hazafias darabját is játszották. A kávéházakban, szállodákban alkalmi színpadok, kabarék nyíltak. A szerb megszállás idejéből 12 ilyen vállalkozásról tudunk.- A leghíresebb kabaré az úgynevezett Pannónia színpad volt, mely a Nemzeti Színház művészeire épített. 1919 októberében nyitott, o Pannónia Szálló földszinti termében. Ezt a kabarét még a szerb katonatisztek is látogatták,- A pécsi értelmiséget és polgárságot egyébként érdekes kettősség jellemezte. Egyrészt a passzív ellenállás, másrészt a látványos kiállás, például olyan rendezvények esetében, amikor érvényre jutottak a nemzeti érzelmek. 1919 karácsonyán például eljátszották a Bánk bánt. Ez valóságos tüntetés volt. A kollaborónsok viszonylag szűk rétegét leszámítva, a város kiállt a nemzeti függetlenségi törekvések mellett. És a színház felkarolta ezeket a törekvéseket! Ebben a korszakban éppen Pécsett játszották a legtöbbször Herczeg Ferenc nemzeti drámáit,; az Árva László királyt, a Bizáncot, az Ocskay briga- dérost. — A szerb cenzúra működött, bár azt nem tudjuk pontosan, milyen hatékonysággal. Azt tudjuk azonban, hogy a Tűzpróba című könnyed kis darabot „nemzeti felhangjai" miatt betiltották. Erre a sorsra jutott Rényi Aladár Tiszavirág című műve is. • SZÜTS EMIL: A megszállásra az antant döntése értelmében került sor, és jellegét tekintve, mindenekelőtt katonai célú lépés volt. A demarkációs vonal véglegesítésére törekvő erők azonban viszonylag hamar akcióba kezdtek. 1918. november 24-én Újvidéken összeült a délszláv népek nagy nemzetgyűlése, mely a megszállt területek államjogi elszakítását célzó nyilatkozatot fogadott el. A megszállt bánáti, bácskai, baranyai területek egyesítését kívánták, az SHS királysághoz csatlakoztatva. Az itt élő népeket, természetesen senki sem kérdezte meg SZITA LÁSZLÓ: 1919-ben itt, a megszállt övezetben nép- számlálásra került sor. Ez érdekes és különös figyelmet érdemlő esemény, hisz ebben az időszakban Európában sehol másutt nem tartottak nép- számlálást a megszállt területeken. Tehát 1919-ben Dél-Somogy- ban, valamint a megszállt baranyai és Bács megyei területeken népszámlálást tartottak. Ezt máig „szerb nép- számlálásnak” nevezi az irodalom. A népszámlálást az új hatalom hajtotta végre, sajátos módszerekkel. Például katonák bevonásával és cirill- betűs kérdőívek felhasználásával ... A népszámlálás teljes anyaga rendelkezésünkre áll, publikáltuk is. Nemigen kell hozzá kommentár. Bükkösd például totális szerb faluként jelenik meg ebben a népszámlálási összeállításban . . . SZUTS EMIL: A győztes nagyhatalmak 1920 januárjában közölték Magyarországgal a békefeltételeket, beleértve az új határokat is. Magyarország 1920 júniusában tudomásul veszi, illetve elfogadja ezeket a feltételeket, és aláírja a trianoni békeszerződést. De a szerződés ratifikálására ekkor még nem kerül sor. A demarkációs vonal és a trianoni országhatár nem ugyanaz, ambiciózus szerb körök azonban ekkor még úgy gondolkodnak, hogy amíg nem kerül sor a ratifikálásra, a határ is változhat... Mindent elkövetnek tehát, hogy meghosszabbítsák itteni jelenlétü-' két. És ebben bizonyos magyar csoportokban támogatókra is lelnek . . . KORPOLAY GYULA: A Ta nácsköztársaság bukása után a kommunista vezetők tömegesen menekültek Ausztria felé. De sokan jöttek erre, délre is. A Kommunista Pártot — én legalábbis úgy tudom — a szerbek nem engedélyezték, a menekülők tehát o Zrínyi utcai szociáldemokrata székház körül gyülekeztek ... Az úgynevezett szocialista agitáció középpontjában a fehér terrorral való ijesztgetés állt. És ez a „mumus” viszonylag sokakat valóban meg is ijesztett . . SZUTS EMIL: A szerb megszállás évei alatt az akkori Majláth tér — a mai Kossuth tér — volt a tömegdemonstrációk helyszíne. 1920. február 26-án is itt gyűlt egybe az a tömeg, mely a Somogyi—Bacsó-gyilkosság ellen tiltakozott. A szónokok elítélték a Hor- thy-Magyarországon történt eseményeket, és határozati javaslatot fogadtak el. Eszerint: „Addig pedig, amig Magyar- országon ez a rendszer áll, eleve is tiltakozik a nagygyűlés az ellen, hogy annak úgynevezett Nemzeti Hadserege ide bevonulhasson, és itt hasonló módszerekkel kísérelje meg a Magyar Szocialista Párt végvárát letörni”. — 1920 májusában, júniusában és júliusában több alkalommal ismételten megfogalmazódott a Horthy-rendszer elitélése, a Magyarországhoz való csatlakozás elutasítása. SZITA LÁSZLÓ: A katonai közigazgatás több kísérletet is tesz a terület „szerbesítésé- re”. Ezt bizonyítják a szerb feliratok, a magyar nemzeti színek használatának betiltása. Nyelvében, gesztusaiban, mentalitásában szerb is lesz a hivatali élet, a mélyben azonban nem sok minden változik. És ez nem csak a magyarokra, de a horvát, bunyevác falvakra, közösségekre is igaz . . . SZÜTS EMIL: A szerb megszállás utolsó felvonása 1921. augusztus 14-én kezdődik, ami- koris a szocialisták nagygyűlést tartanak a Széchenyi téren. Az esemény előzménye: a magyar Országgyűlés július 26-án ratifikálta a trianoni békeszerződést. Ezzel a szerződés életbe lépett, ami azt jelentette, hogy a megszállás alatt álló területek visszatérnek Magyarországhoz. — Augusztus 14-én tehát azok az erők kezdeményezték o nagygyűlést, melyek féltek ettől a visszacsatolástól, és ezért ellenezték azt. A legenda szerint Dobrovics Péter pécsi születésű szerb festőművész és politikus a városháza erkélyéről ekkor kiáltotta ki az úgynevezett Baranya-Bajai Szerb-Magyar Köztársaságot. — Ez minden valószínűség szerint nem így történt. Tény azonban, hogy a nagygyűlés folyamán kimondták a „köztársaság" megalakulását, és annak elnökéül Dobrovicsot „nevezték ki". Elhangzik az is, hogy a bevonuló magyar csapatokkal szemben fegyveres ellenállást kell tanúsítani. Mindez természetesen, nem több kétségbeesett kísérletnél. A nagyhatalmi döntések, a nemzetközi megállapodások ekkorra már végleg eldöntötték a jövőt. A szerb csapatok kivonulásáig már csak néhány nap volt hátra .*. . KORPOLAY GYULA: A bő rüket féltő hangoskodók mindent elkövettek, hogy a fehér terrorra hivatkozva, maguk mellé állítsák a lakosságot. A szerbek segítségével zsákmányolt puskákhoz jutottak, és ezeket felhasználva, megpróbáltak katonai ellenállást szervezni. Egyenruhaként elegendő volt az a pár sapka, amit a pécsi villamosvasút alkalmazottaitól elkoboztak . . . De hát ez nem volt katonai erő, talán még ötvenen sem voltak...! — Az ellenállás tervének híre mindenesetre eljutott hozzánk, Kaposvárra, Soós Károly altábornagy vezérkarához. Soós ezért úgy döntött, hogy a Szent István-napra tervezett bevonulásunkat elhalasztjuk, löiiön előbb egy csendörala- kulat, nézzen szét, és ha kell. biztosítsa a rendet és tartsa fenn. De nem volt ellenállás. A szerbek is „menetrend" szerint megkezdték a terület kiürítését . . . — Maga a bevonulás rendben zajlott le, és felejthetetlen volt'. Én, főhadnagyi rangban, Soós altábornagy közvetlen közelében voltam. Fél lóhosz- szal tőle balra, mögötte lovagoltam be a Széchenyi térre. Azóta sem éltem át ilyen napot . . . — A csapatokat egyébként Maxon vezérőrnagy vezette törzsével. Őket követték a menetben az antant ellenőrző bizottságnak tisztjei. Csapataink egyébként ekkor már „trianoni létszámra" voltak redukálva, aligha lehettünk tehát többen 1500-nál. Egy vegyesdandár volt ez tulajdonképpen, a pécsi 8. gyalogezredre alapozva. — Amerre mentünk, virágeső hullott ránk. Boldogok voltunk, és Pécs is boldog volt . . . Békés Sándor A Széchenyi tér - örömmámorbon
