Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-19 / 227. szám

Történelmi jelentőségű találkozó Debrecenben (Folytatás az 1. oldalról) A szertartás záróakkordja] közé tartozott az összesereglett hívek megáldoztatása. A Szent­atya maga 100 embert áldoz- tatott meg, a csoport tagjait úgy választották ki, hogy a ma­gyar hívek mellett a szomszé­dos országok közösségei is képviselve legyenek. A Szentatya ezután Szabolcs- Szatmár-Bereg megye székhe­lyére, Nyíregyházára utazott. A A nyíregyházi püspöki palo­tában Keresztes Szilárd hajdú­dorogi megyéspüspök, miskolci apostoli kormányzó ebéden lát­ta vendégül II. János Pál pápát és a kíséretében lévő vatikáni főpapokat. Az ebédet követő pihenő utón II. János Pál pópa visz- szament a városi stadionba, ahol újra helikopterbe szállt, s Debrecenbe indult. A debreceni református nagy­templom előtt Kocsis Flemér, a Tiszántúli Református Egyház- kerület püspöke, a Magyar- országi Egyházak ökumenikus Tanácsának elnöke, valamint az ökumenikus Tanács Elnökségé­nek tagjai és Gyu/oy Endre szeged-csanádi katolikus me­gyés püspök fogadták. A Szent; atya előbb köszöntötte a nagy­templom előtt tiszteletére egy- begyült tömeget, majd közös szolgálatra a nagytemplomba az Úr asztalához kísérték őt. A pápát a nagytemplomban Kocsis Elemér köszöntötte. Szólt arról, hogy Debrecen és nagy­temploma nemcsak a magyar protestantizmusnak, hanem a magyar nép szabadságküzdel­meinek o jelképe. Végezetül arra kérte Öszent- ségét, vegye fel teendői listá­jára a közép-kelet-európai nemzeti kisebbségek helyzeté­nek és jogainak kérdését, amelynek rendezetlensége ve­szélyezteti e térség népeinek közelmúltban visszanyert sza­bad demokratikus rendjét. Másrészt - a hazai és külföldi protestáns egyházi vezetők ösz­tönzése nyomán — felvetette: foglalkozzon azzal, miként le­hetne a vegyesházasságok ügyében toleráns és krisztusi szeretetben való megoldást ta­lálni. Köszöntője után Kocsis Ele­mér átnyújtotta a római kato­likus egyházfőnek az első és legnagyobb hatású magyar bibliafordítást, a 400 éves Vi- zsolyi Biblia hasonmását. Gyu- lay Endre szeged-csanádi me­gyés püspök a magyarság és a Vatikán, illetve Lengyelország és Magyarország kapcsolatait tartalmazó kétkötetes díszes könyvvel ajándékozta meg II. János Pál pápát. Ezután közös imádság következett, amelyben közreműködtek: Hegedűs Lóránt református püspök, a Zsinat lelkészi elnöke, Viczián János, a Magyarországi Baptista Egy­ház elnöke és Harmati Béla, a Magyarországi Evangélikus Egy­ház püspök-elnöke. II. lános Pál pápa angol nyelvű bibliamagyarázata előtt magyarul mondott köszönetét Jézus Krisztusnak, amiért lehe­tővé tette, hogy ellátogasson röl. Ezután kijelentette: - Ezt az ökumenikus találkozót sem­miképpen sem tekintem csupán udvariassági gesztusnak, hanem igen jelentős lépésnek tartom azon az úton, amelyet maga az Úr jelölt ki tanítványai számá­ra, amikor azért imádkozott, hogy valamennyien egyek le­gyenek. Az egyházok vezetőinek imádsága után az ökumenikus istentisztelet II. János Pál pá­pa áldásával fejeződött be. II. János Pál pápa ezután a nagytemplom előtt egybe­gyűlteket üdvözölte, történel­mi jelentőségűnek nevezve o Kocsis Elemér, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke átnyújtja a 400 éves Vizsolyi 'Biblia hasonmását ,a római katolikus egyház­főnek Debrecenbe, s találkozhasson a református egyház híveivel. A pápa ezután üdvözölte az orto­dox egyház jelen lévő képvi­selőit, majd külön köszöntötte Tőkés László Királyhágó-melléki református püspököt és az Er­délyből, illetve a környező or­szágokból érkezett kereszténye­ket, akik közül sokan az elmúlt évtizedekben nagy megpróbál­tatások közepette tettek tanú­ságot Krisztus iránti hűségük­debreceni találkozást. A Him nusz közös eléneklése után II János Pál pápa Kocsis Ele mér, Hegedűs Lóránt, vala­mint a Magyar Katolikus Püs pöki Kar tagjainak és a kor mány képviselőinek jelenlété ben koszorút helyezett el a hitükért Nápolyba gályarab ságra elhurcolt magyar pro­testáns lelkészek emlékére 1895-ben, a nagytemplom kert jében emelt emlékoszlopon. Találkozás a zsidó közösség delegációjával Vasárnap este II. lános Pál pápa a budapesti apostoli nunciaturán találkozott a ma­gyarországi zsidó közösség de­legációjával. A katolikus egy­ház fejét Feldmájer Péter, a Magyarországi Zsidó Hitközsé­gek Szövetsége országos elnöke nevében Kardos Péter főrabbi köszöntötte. Emlékeztetett arra, hogy Magyarországon már az állam alapításaikor éltek zsi­dók. Reményét fejezte ki, hogy a Szentatya látogatása új kor­szakot nyit a magyarországi katolikus egyház és az itt élő zsidóság viszonyában, valamint hozzájárul a Vatikán és a zsidó állam jobb kapcsolatához. Válaszában II. János Pál hangsúlyozta: különösen a szí­vén viselte, hogy hazánkban személyesen találkozhasson a zsidó közösség képviselőivel. Emlékeztetett a zsidók múltbéli szenvedéseire, és reményét fe­jezte ki, hogy a jövőben meg­valósul az „igazságos kiengesz- telődés". Együttműködésre szó­lított fel, valamint párbeszédre az emberi jogokért, és az anti­szemitizmus elleni küzdelem­ben. Szentek, uralkodók, államfők, Gagarin Híres látogatók Pécs vendégkönyvéből Pécs 2000 éves történetében nem volt még a városnak olyan nevezetes, kiemelkedő szemé­lyiségű és méltóságos vendége, mint most augusztus 17-én II. János Pál pápa. Pedig, ha lenne a városnak olyan ven­dégkönyve, amelyet a magyar honfoglalás óta vezetnek, ab­ban igencsak híres, hírhedt történelmi személyek neveit ol­vashatnánk, bár természetesen elsősorban magyarokat. Még példálózva és világhírű művé­szeket kihagyva is - Liszt Fe­renc, Bartók Béla, Szvjatoszlav Richter — igen tekintélyes listát lehet összeállítani azokról a történelmi személyekről, akik az utóbbi 1100 évben bizonyosan vagy legalábbis nagy valószí­nűséggel jártak Pécsett. Mindjárt a sor elejére kíván­kozik a honfoglaló Árpád fe­jedelem, akinek Pécs közelében volt a téli szálláshelye, amit egyébként tőle Szabolcs vezér örökölt. Valószínűleg járt Pé­csett Szent István király és Aba Sámuel király, s bizonyosan második királyunk, Péter is, hi­szen ő építtette a Székesegy­házat és itt is temették el a legtöbb történeti forrás szerint. Az ÁrDÓd-ház viszálykodó tag­jai kibékülésük jeleként 1064. április 11-én Pécsett ülték meg a húsvéti ünnepet. Géza her­ceg - a későbbi I. Géza - ek­kor és itt tette Salamon fejére a koronát, s az aktusnál fel­tehetőleg jelen volt testvére, a későbbi Szent László király. Közel 300 évet ugorva előre a históriában, Nagy Lajos ki­rály itáliai, dalmáciai háborúi­ba vonulva aligha kerülhette el Pécset, viszont semmi adat nem szól arról, hogy 1367-ben a pécsi egyetem alapítása kapcsán a városban járt volna. Veje, Zsigmond király 1392-ben Pécsett végeztette ki az akkori szokásokhoz képest is különö­sen látványosan kegyetlen mó­don az ellene lázadó Horváti Jánost, a délvidék leggazda­gabb főurát. Mátyás királyunk is kedvelte Pécset és többször is járt itt: 1476 októberére például ide hívott össze ország- gyűlést. Fia, Corvin János mi­után a trónért folytatott harc­ban elveszítette a sárvízi csa­tát, Pécsre menekült és innen egyezkedett. Győztes ellenfele, II. Ulászló többször is járt a városban: például 1495-ben itt kötött hároméves békét a tö­rök szultánnal. Az már köz­ismertebb, hogy az egyik leg­híresebb törökverő vezérünk, Kinizsi Pál a vár megerősítésé­vel írta be nevét a város tör­ténetébe. A mohácsi csata után 1529- ben Pécsről indult a mohácsi csatamezőre kezet csókolni II. Szulejmán szultánnak Szapo- lyai János király. II. Szulejmán eqyébként többször is járt had­járatai során Pécs alatt, a vá­rosban pedig 1543. július 20- án, amikor elfoglalta, s 1566- ban, omikor Szigetvár ostromá­ra indult, amely során magyar földön hunyt el. A török hó­doltság idején 1613-ban járt Pécsett a későbbi erdélyi feje­delem, Bethlen Gábor. A vá­ros 1664-es ostromakor Zrínyi Miklós, a költő és hadvezér. Pécset azonban csak 1686-ban Bádeni Lajos foglalta vissza a töröktől. A török kor után az első leg­nevezetesebb vendége volt Pécsnek II. Józsel, német-római császár, aki akkor még nem volt magyar király, csak trón­örökös. Egy másik Habsburg- császár Ferenc Józsel 1852-es országjárásán ejtette útba elő­ször Pécset, majd 1892-ben ö avatta fel a tettyei vízmüvet. Látogatása alkalmából valósá­gos diadal-várkaput építettek a főtéren. Századunk első felé­ben Pécsett járt nevezetes sze­mélyiségek csak felsorolás­szerűen, történelmi szerepüket nem minősítve: Horthy Miklós kormányzó, Tildy Zoltán köztár­sasági elnök, Nagy Ferenc mi­niszterelnök, Rákosi Mátyás, pécsi képviselőként, Imrédy Bé la és Farkas Mihály. A közel­múlt és a jelen politikai sze­mélyiségeink az előbbinél is hosszabb lehetne Kádár János­tól jelenlegi köztársasági elnö­künkig, Göncz Árpádig. E lista helyett végezetül csak két ne­vezetes látogatóról: szinte nap­ra pontosan 30 éve járt Pécsett a világ első űrhaiósa, Juri/ Gaaarin, 1986. október 15-én nedig az NSZK államfője, dr. Richard von Weizsäcker. D. I. Történészek találkozója Az önszerveződő társadalom a fő témaköre az ötödik al­kalommal megrendezett törté- nésztalálkozának Somogy me­gyében. Az idei — vasárnap kezdődött és egy hétig tartó - balatonfenyvesi találkozóra 130­an érkeztek az ország minden ré­széből és a környező országok­ból, hogy előadásokat hallgas­sanak meg és szót váltsanak tapasztalataikról. Göncz Árpád köztársasági elnök 23-án tart előadást a találkozón. Radiő mel Kilencven körüli parasztem­ber balladába illően vall éle- téről-sorsáról a rádió riporte­rének. Vékony, magas hangja alapján alacsony, törékenynek képzelem, de szívósnak — gyökér kezűnek - talán ezért is vészelte át nagyjából egész­ségesen az évtizedeket. ő mondta, betegség eddig még elkerülte, leszámítva az utób­bi időket, amikoris úgy érzi, már fáradékony, mozgása le­lassult. Itt él az Alföldön egy kis szerény tanyán - 67 évet házasságban íhálistennék egész­séges feleségével -, ma mór csendes várakozásban . . . „...Tudja — mondja a ri­porternek —, 48-ban jöttem haza fogságból, magam is csodálkoztam, hogy élve meg­úsztam, hiszen többnyire - volt idő -, amikor csak kor­pával kevert csalánt ettünk akár a récék itthon, a tanya körül. Akik nyugaton élték fogságidejüket, nem is tud­ják, milyen sorsuk volt ne­künk, keleten. Talán azért is maradtam élve, mert soha nem voltam nagyétkű, inkább cson­tos, szívós..." Élete úgy zajlott le, mint sok-sok szegény parasztnak annakidején. Parasztnak? Hát kezdetben csak paraszti mun­kát végzett, de mint cse­léd - apja nyomdokain, aki szintén más birtokán dolgo­zott, míg végre összekapart magának vagy 10 holdnyi föl­det. Több mint évtizedig cse- lédeSkedett, először Nagy Ba­kos Mártonnál, aztán Marton Zsigánál, meg Tóth Sándor­nál, a fizetség meg a szoká­sos volt: készpénz semmi, csak 12 mázsa kenyérgabonának való egy évre, 'karácsonyra öl­tözet ruha, bakancs és hát a napi ellátás, meg hálóhely. Neki is került vagy 10 hold — s bár ezt nem mondja -, de valószínűleg a földosztás révén jutott hozzá, ahogy ez ugye, szokás volt a háború után . . . „ . . . Világ életemben csak gürcöltem a feleségemmel, hajnaltól estig dolgoztam cse­lédként is, később parasztként zása: az állatot naponta etet­ni — óvni kell egész éven át, nincs sem ünnep, sem „sza­badság”, se semmi. Most meg a disznóit nem tudta eladni, túlsúlyosak, semmit sem ad­nak értük. Megállt a tudo­mány: még jó, hogy az ön- kormányzat kéthavonta kiutal nekik 5600 forintot és Farkastörvények... is, nem úgy, mint azok, akik téeszbe kerültek .. .” A felesége: „ ... Én meg cselédlányként dolgoztam közeli városban, ez volt a sorsa akkoriban egy nincstelen, falusi lánynak . . . Amikor összekerültünk, sem­mink nem volt, de aztán évek múltán összékapartuk ma- gunknok ezt a kis tanyát. De hát itt nincs óm fürdőszoba, meg ilyesmi, mint bent a fal­vakban ...” Idejüket - évtizedeiket! - lekötötték az átlátok gondo­még kapnak valahonnét havi 500-at. „Valamiből létezni kell, ugye ...?!" — mondja csüg­gedten az öreg. A riportnak ezzel vége. De a sókat szidalmazott sajtó- rádió-tévé naponta hírt ad a kárpótlási törvény jelenlegi ál­lásáról, nyilatkoznak fejesek, meg nem-fejesek, mi legyen a földdel? És akik nem nyilat­koznak? Akiket elkerül a mé­dia? Akik a szövetkezetben élték le évtizedeiket, hogy mi­ként, arról képet kaphat bár­ki, aki betér egy-egy magyar faluba. „Megnyúltak" a fal­vak új házakkal, sokszobás — nagyon gyakran — fürdő­szobás, verandás, világos, szinte dölyfös családi házak­kal. Mondanám, hogy a téesz- ben szerezték a rávalót, de ezt manapság nem kell, nem illő elkiabálni . . . Ma inkább az a szólás-mondásnak van jogosultsága - egyes politiku­sok szókincsében —, hogy a „megnyomorított magyar pa­rasztság". Kérdezzék meg eze­ket a hajdani tsz-parasztakat: kezdené-e újra az életét akár cseléd-bérmunkával, vagy né­hány 10 holdnyi földdel is akár, amikor sem lova, sem traktora, semmije, mert pén­ze nincs rá. Ilyen egyszerű. Majd biztos helyrerázódnak a falusi, termelési viszonyok a piaci törvényék alapján, de addig is élni kell és még ott a bizonytalanság, a rettegés egy másik törvénytől: a far­kastörvénytől, amely ugye pár­ja — tagadhatatlanul - a piaci törvénynek. Szovjet laktanyából inkubátorház Inkubátorház lesz a szovjetek által hátraha­gyott egyik székesfehérvári laktanyából: az úgyneve­zett gyalogsági kaszárnyá­ban irodákat, kisebb üze­meket, műhelyeket alakíta­nak ki, 25—30 vállalkozó részére. Az épület helyre- állításra szoruló közműveit Székesfehérvár önkormány­zata hozatja rendbe egy, a vállalkozásokat és az eg­zisztenciateremtést segítő alapítvány segítségével, a bérelt helyiségek helyreállí­tása, tatarozása pedig a bérlők, a vállalkozók dol­ga lesz. A felújításért cse­rébe viszonylag mérsékelt bérleti díjért vehetik igény­be 3—5 évre az inkubátor­ház helyiségeit. A jövendő inkubátorház közműveinek felújítási munkálatai rövidesen meg­kezdődnek, s várhatóan még az idén birtokukba veszik az épületet a vállal­kozók. vasárnapi 3 Néhány kép az egykor Pécsett jártakról: II. Szulejmán szultán hatalmas sereggel érkezett, Gagarin az űrrepülés után járt itt, Richard von Weisczecker, az NSZK államelnöke 1986- ban látogatott Pécsre.

Next

/
Thumbnails
Contents