Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-14 / 222. szám
IO aj Dunántúli napló 1991. augusztus 14., szerda Új könyv Burgenland legutóbbi évtizedeiről Határszélen Grenzt allr-Burgen!and 1921-1991. Az európai megismerés egyik útja, hogy egyre többet tudjunk meg egymásról. Vonatkozik ez a szaktudományokra éppúgy, mint a népszerűsítő irodalomra, hisz tartalmukból eredően a különböző megközelítések egyként a több ismeretet, az együttműködésre épülő állami, népi együttműködést célozzák. Hatvankét évvel ezelőtt (1929-iben) jeleni meg Heinrich Kumme tanulmánya ViJhr zehn Jahren, Burgenland címmel. Az akkor leírtak mára alapvetően változtak, a szűkebb nemzeti szemléletet felváltotta a mai osztrák felfogást tükröző átfogó kutatás, amely európai kapcsolatokra is ügyelve tekinti ót Burgenland elmúlt 70 évét. Az Elisabeth Deinhofer és fraude Horváth szerkesztésében megjelent műben 19 szerző alapos résztanulmányokban tárja fel szakszerűen és lényeglátóén azokat a térségre jellemző tényezőket, azok történeti alakulását, amelyek egyben Burgenland jövőjére is kihatnak. A Grenzfall - Burgenland 1921-1991. kötet egy átfogó kutatás egyik eredménye. A kutatást az Osztrák Szövetségi Oktatási és Művészeti Minisztérium támogatásával a Béke és békére nevelés, a. Mindennapok történelme meg a Térségrendszer programban résztvevők a kötetben megjelent tanulmányai fémjelzik - abból a sajátos szempontból és helyzetből, amelyben Burgenland - a határszél - a keleti határok fel- szabadulásáig élt. A kötet tanulmányai egyaránt tükrözik a hagyomány- őrző tendenciákat, mint az innováció irányába mutató törekvéseket. A gazdag forrásanyagon épülő, képekkel, ábrákkal szemléletessé tett tanulmányok: Norbert Darabos: A tradíciók és az asszimiláció között; Elisabeth Deinhofer: Szociálpolitika Burgenland- ban; Christiane Gruber: A Nyugat-magyarországi németektől Burgenfandig; Susanne Fudhs-^Nebel: Cigányok, akiket embernek neveznek; Ulrike Harmat: Búcsú Magyarországtól; Traude Horvath: Interjúk — a kötet tanulmányai közé sorolton; Wolfgang Jand- risits—Kurt Pratscher: Tendencia: a visszaesés...; Günter Karner: Népmozgalom - mobilitás; Alfred Lang: Képzés, tudomány, fejlődés; Ferdinand Mühlgassner: Hatánmegállapí- tás 1921-ben; Éva Müllner: Kultúrpolitika Burgenlandban; Erwin Nemeth: Táj és környezet védelme — a burgenlandi gazdaság és mezőgazdaság; Eva Nicki: Hitélet - evangéli kusok és katolikusok; Ulrike Proli: A nők élet- és munka- körülményei Burgenlandban; Matthias Schmelzer—Harald Wendelin: Magyarul beszélünk... ; Johann Temmel: A Pinkavidék Ausztriában; Gerl Tsöhögl: Mi maradt, mire emlékezünk? (a zsidóság burgenlandi sorsáról); Wolfgang Jandrisits: Nyitás Keletre - burgenlandi távlatok. A nyugati határőrvidék sajátos történelmet élt meg. A terület sorsa a magyar—osztrák kapcsolatok során a század- fordulót követő időben, a nemzeti gondolatok terjedése és a Monarchia válsága idején került előtérbe hovatartozását illetően. A mintegy 4350 km- nagyságú területen élt a Moson, Pozsony, Sopron meg Vas vármegyei németek zöme. Ezek népesítették be az Alpok keleti nyúlványait a Rábától Északra és egy határmenti szegélyen a Rábától Délre, a Lajta hegységet, a Fertő mellékét a Dunáig és kis részben a Duna bal partját. A beszélt német nyelv egy sajátos, osztrák—bajor, frank eredetű dialektus. A lakosság foglalkozása nagyobbrészt a mezőgazdasághoz kötődött. A határszéliség a korábbi időben nem érződött a magyar- országi és ausztriai fejlettebb zónák között a területen fokozatos fejlődés volt tapasztalható. Az 1910-es népszámlálás idején a területen több, mint 1 millió lakos élt. Magyar nemzetiségű volt 48,5 százalékuk, német 27,5 százalék, egyéb pedig 24 százalék. 1905. február 25-én a bécsi Alldeutsche Tagblatt foglalkozott először azzal, hogy per- szonálunió esetén Ausztria jogot formál a Hienzenlandra. A lap kiadásában megjelenő füzetben (Josef Patry: Westungarn zu Deutschösterreich) az a javaslat hangzott el, hogy Bossznia és Dalmácia ellenében Magyarország Nyugat- Magyarországot engedje át Ausztriának. A kérdést a magyar parlament és az Alsó- Ausztriai Tartományi Gyűlés is megvitatta, majd a téma bekerült a Ferenc Ferdinánd-féls Gross-Österreich kombinációba. Mások is javasoltak ilyen megoldást: Popovici Aurél 1906-ban, Lipcsében megjelent könyvében jegyzi meg, hogy a Magyarország nyugati határán élő németeknek Ausztriához kell tartozniuk. Az első világháború idején a cseh és délszláv politikusok terveiben szereplő ún. „korridor" megteremtésében szintén nagy szerepet játszott a terület igénybevétele (pl. Kramarz, 1914. június 7-i tervezete egyik elsőként vetette fel a lehetőséget). Az Osztrák Köztársaság Ideiglenes Alkotmányozó Nemzetgyűlése a Monarchia széthullását követően 1918. novemberi ülésein foglalkozott a terület Ausztriához csatolásával Erősen agitált a csatlakozás mielőbbi megoldásáért az ausztriai Nagynéniét Párt Wes tungarische Kanzlei (később Burgenlandi Liga) irodája. Nem érinthetjük a terület körül viharzó események sorát. A kérdést az 1919. szeptember 10-én aláírt Saint Germain-i békeszerződés döntötte el, amit aztán az 1921. október 13-i Velencei Egyezményt zári le azzal, hogy Ausztriához került 3967 négyzetkilométer, 287 ezer lakossal, Sopronról pedig népszavazás döntött. A kialakított új tartomány jórészt megőrizte az eredeti közigazgatási beosztást, nevét az első tartományfönök. dr. Alfred Waldheim adta (Burgenland), mert a magyar megyék német neveiben mindenütt szerepelt a „burg" szó (Eisenburg — Vas, Ödenburg — Sopron és Wieselburg - Moson). A Burgenland névvel jelzett terület adottságai és az osztrák keleti határszéliség következtében fejlődésében elmaradt más osztrák tartományok mögött, bár a regionális fejlesztés számos kezdeményezése tapasztalható. A határok nyitottá válása a területen áthaladó forgalom és a határközi—határmenti gazdálkodás megélénkülése következtében Burgenland új fejlődési szakaszba jutott, amelynek meg- és fenntartása Ausztriának és Magyarországnak is kölcsönös érdeke. A Grenzfall Burgenland 1921 -1991. kötetet az eisenstadti Burgenländische Volkshochschulen és a Burgenländischen Forshungsgesellschaft közösen, a Kanica Kiadó útján nyújtják át az olvasónak olyan időben, amikor az európaiság szellemében mindent meg kell tennünk egymás jobb megismerése érdekében. Krisztián Béla ideírni tanácsadó Gyümölcsfák védelme Házikertekben a gyümölcsfák védelme elsődlegesen a gyümölcs megvédésére irányul. A szedést követően a letermett fáknál a védekezéseket elhanyagolják. Ennek következtében a károsítok a nyár végi és őszi időszakban akadálytalanul felszaporodnak, melyek ellen mór a tavaszi permetezésekkel csak részleges eredményeket érhetünk el. Az őszi növényvédelmi munkák elmulasztása, a tavaszi permetezések számát növeli, nagy mennyiségű peszticid felhasználást, nagy munkaráfordítást, nagy környezetterhelést eredményez. Augusztus közepén eredményesen védekezhetünk a gyümölcsfáinknál a takácsatkák, gyümölcsmolyok, levéltetvek, vértetvek, rajzó pajzstetvek, valamint a gombabetegségek közül a monilia, varasodás, lisztharmat és egyéb gombabetegségek ellen. A takácsatkák augusztus közepétől korai levélsárgulást, lombhullást okozna*. A galagonya takácsatkák sűrű szövedékben a leveleik fonákón tartózkodnak, A piros gyümölcsla-takácsatka többnyire a házikertekben okoz súlyos kórokat. Szivogatásuk a levelek fonákán jelentkezik, a többi takács- atkafajtól eltérően szövedéket nem sző. Az áttelelö tojásaikat augusztus közepétől folyamatosan rakják, ezért ajánlatos ebben az időszakban a tojásölő akaricidek használata. (NISSORUN 10 WP, APOLLO). A mozgó atkák ellen eredményesen használhatjuk a kiskereskedelmi forgalomban lévő OMITE 54 E, MITAC 20, NEORON 500 EC készítményeket. Ha az atkák levélsárgulást okoznak, akkor mindkét típusú atkaölőszer használata javasolt. Móni tiás betegségek: — A csonthéjasokon (szilva, cseresznye, meggy, őszibarack stb.) sokféle tünetet okoz (virág- és hajtásszáradás, gyümölcsrothadás, ágelhalás). A gyümölcsök fertőződése általában sebeken keresztül történik. A rothadó foltokon elszórtan penészpárnácskák jelennek meg. A fertőzött gyümölcs lehull, vagy mumífikálódva (összeaszalódva) a fán marad, elsődleges fertőzési forrása a tavaszi fertőzésnek. — Almatermésűeknél (alma, körte, birs) csapadékos évjáratokban okoz súlyos problémát. A gomba csak sebzéseken keresztül képes fertőzni. A sebből kiindulva kezdetben kicsi, majd egyre növekvő foltokon a gomba 1-2 mm átmérőjű, jellegzetes sárga színű koncentrikus körökben elhelyezkedő telepei láthatók. A gyümölcs a csonthéjasokhoz hasonlóan lehullik, vagy összeaszalódvo a fán marod. Az almatermésűek moniliájo még tárolás olatt is komoly gondot okozhat. Jégverte gyümölcsösökben feltétlenül védekeznünk kell e károsító ellen. A növényvédő szerek megválasztásánál vegyük figyelembe a munka- és élelmezésegészségügyi várakozási időket. Czigány Csaba AKTUÁLIS NÖVÉNYVÉDELMI MUNKÁK AUGUSZTUS 13-21. KOZOTT Nővén y v é d ő s z e r Káresitó Neve \Perg. 10 1. permetléS.v.i. Me*je*yzés =Sli=liyfeis===== 10 ml idő Levéltetvek, DANITÓL 10 EC p. 14 atkák, gyűEKALUX 25 EC p. 20 ml 14 mölcs melyek UNIFOSZ 50 EC Sz. 10 ml 7 KARATE 5 EC Sz. 2,5 ml 3 Bi-58 EC Sz. 10 ml 7 Z0L0NE 35 EC Sz. 18 ml 21 Takácsatkák APOLLÓ 20 Sz. 6 ml 60 Tejásölő kéBTSSORUW 35 EC Sz. 20 ml 30 szitménvek OMITE 57 E Sz. 20 ml 28 Sázhatású készítmény MITAC 2Ó Sz. 30 ml u NEORON 500 EC Sz. 15 ml 30 Menilia és SYSTHANE MZ Sz. 2 dkg 21 co levélbetegséDITHANE M-45 Sz. 2 dkg 30 gek /lisztharANTRAC0L WP Sz. 2 dkg 30 _ o mat kivételével/ TOPSIN-M 70 WP CHIN0IW-FUBDAZ0L Sz« Sz • 1 dkg 1 dkg 14 14 Lisztharmat ellen, i* hatásos 50 WP t-J 0RTH0CID 50 WP Sz. 2 dkg 10 BUTICID K Sz. 2 dkg 10 o 0RTH0-PHALTAB P. 2 dkg 10 BUTICID P P. 2 dkg 10 >: R0BILAB 50 WP Sz. 2 dkg 14 Csak menilia SUMILEX 50 WP Sz. 2 dkg 14 ellen R0TRAL Sz. 2 dkg 14 Lisztharmat RUBI6AH 12 EC Sz. 3 ml 21 Menilia ellen SYSTHANE 12 E Sz. 2 ml 14 is hatáses THI0TIT S KÉN 800 PW Sz. 3 dkg 0 Atkagyéritő mellékhatás, Sz. 3 dkg 0 MICR0THI0L SPEC. Sz. 3 dkg 0 20 C» alatt KÉWK0L 800 EC Sz. 25 ml 0 juttatható ki. SZULFUR 900 PW Sz. 25 ml 0 NBDTESITHETŐ KÉI Sz.' 3 dkg 0 SÁPRÓL Sz. 10 ml 14 Tarasedás ellen is hatáses SsÁ = = ==== = = = = = = = = = = =! = = = ================ b= = = = = =J ============== . Pécsi utcák — híres eim/berek Mora Ferenc „Acélkéz volt glasszékesztyű- ben" — olvasom róla az egyik életrajzban. Határozott egyéniségével bátran merte elmondani véleményét. Egyik életelve volt: rávezetni az embereket, hogy milyen jók. A belőle kiáradó bölcsességért és jó ságért olvasói elnézték őszinteségét, igaz szókimondását. Kiskunfélegyházán született 1879. július 19-én a Szarvas utcában, és bár a születés jogán nem volt szegedi, mégis benne tükröződött Szeged lelkiségének sokféle sajátossága. Karinthy Frigyes, a kortársíró ekként tömöríti róla szóló megemlékezését: „Filozófus volt, gondolkodó, tudós és forradalmár: úgy sejtem, politikus is. S mindenekelőtt: bíráló szellem, minden megis- merhetőnek makacs keresője, az ismeretlen Megoldás fanatikus hitében." A szegény szűcsmester és a kenyérdagasztó édesanya fia gyermekkori élményanyagát, a Kincskereső kisködmönl már csak legénykorában önti végleges formába. Benne annak a tiszta szívű, szegény fiúcskának, Gergőnek — sajátmagának — állít emléket, aki kincsekről álmodva válik felnőtté, s ismeri fel azt az igazságot, hogy a kincsek legfőbb forrása a munka és a szeretet. Móra még kezdő újságíró korában kezdett ifjúsági elbeszéléseket írni. Ki ne emlékeznék a Csilicsali Csalavári Csalavér című művére, amely o század eleji magyar társa- sadoím finom szatírája? És bizonyára sok gyermekkönyvtárban megtalálható a Rab em- per fiai történeti regénye éppúgy, mint a Mindenki Jánoskája, vagy o Dióbéi királyfi. Móra azonban nemcsak az ifjúság gondolatvilágának tiszta tollú tolmácsolója, hanem a felnőttekének is. 1927-ben jelent meg Ének a búzamezők ről című lélektani regénye, amelyben a háború zajlásc közepette kitörő magyar paraszti élet belső bomlásának emberi tragédiáit tördeli elénk kemény realizmussal, hiteles lélekrajzzal. írói munkássának másik nagy sikere: az Aranykoporsó (1933), amelyet több nyelvre is lefor dítottak. Benne tükröződik Móra hallatlanul nagy történelmi felkészültsége, az emberi kapcsolatok mély lélektani ismerete, jellemábrázolási művészete. E művében a keresztény erkölcs diadalát hirdeti az idejét múlt pogány etika felett. Egyik kritikusa szerint „Végtelen szeretettel és gonddal regényessé formált roma régiségtan.” Regényeinek változatos témáit életközelségbe tudta hozni, és hol könnyre, hol mosolyra késztető erejével meg tudta babonázni a tüzes szemű menyecskéket éppúgy, mint az imádságos arcú nénikéket. Szeged nagy fia 54 éves korában hasnyálmirigyrákban hunyt el 1934. február 8-án. „Elment- írja Móricz Zsigmond. — Vele eltűnt a magyár irodalomból egy eredeti, Fénykép Móra Ferencről sajátlagos, meghatóan őszinte, s megilletően ragyogó magyar szín." Dr. Tóth István
