Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-14 / 222. szám
1991. augusztus 14., szerda aj Dunántúli napló 11 Ki lesz az ENSZ főtitkára? Az Egyesült Államok ENSZ Társasága (UNA-USA) nemrég kérdőívet juttatott el a világszervezetnél akkreditált valamennyi újságíróhoz és abban azt tudakolja, hogy véleményük szerint ki lenne a legesélyesebb az ENSZ-főtit- kóri poszt betöltésére. Ismeretes, hogy a perui Javier Perez de Cuellar ENSZ- fötitkár bejelentette, 1992. január elsejével megválik tisztétől. Az új főtitkárnak minden bizonnyal olyasvalakinek kell lennie, aki élvezi a médiák bizalmát. A listán 16 név szerepel, ismert politikusoké és diplomatáké, akik kivétel nélkül megérdemlik, hogy jelöltjék őket a főtitkári tisztségre. Nem könnyű természetesen megjósolni, hogy miként fog szavazni a Biztonsági Tanács, illetve annak vétójoggal rendelkező öt állandó tagja. A világszervezet székhelyén elterjedt vélemények szerint a legjobb esélye a főtitkári poszt elnyerésére a pakisztáni Szadruddin Aga Rhan-nak van, aki 12 éven át az ENSZ menekültügyi főbiztosa volt és közvetítőként szerepelt több nemzetközi konfliktusban. Lehetséges vetélytársa az egyiptomi Butrosz Ghali, aki az afrikai kontinens mellett számos európai ország támogatását is megszerezheti. Már mindketten kijelentették, hogy hajlandók lennének vállalni a főtitkári tisztséget. Szadruddin Aga Khan ugyan még nem nyilatkozott hivatalosan ilyen értelemben, de az amerikai legfelsőbb vezetéssel fennálló igen jó kapcsolatai valószínűvé teszik, hogy elfogadná a jelölést. Minthogy pedig az Egyesült Államok, amely ma kétségtelenül a világ első nagyhatalma, be kíván kapcsolódni az új nemzetközi rend kialakítására irányuló erőfeszítésekbe és ami azzal egyértelmű, az ENSZ szerepének növelésébe, a dolgok jelenlegi állása mellett egy olyan ember, mint Szadruddin, lenne a legalkalmasabb a főtitkári tisztségre. Jól tájékozott ENSZ-körök- ben ugyanakkor nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Perez de Cuellar hajlandó lesz továbbra is megmaradni a világszervezet főtitkárának. Sokan úgy vélik, nem utasítaná vissza azt a javaslatot, hogy hosszabbítsák meg két évvel a mandátumát. Egyelőre sem az Egyesült Államok, sem o Szovjetunió nem siet nyilatkozni arról, hogy kit látna szívesen a főtitkári székben. Joggal lehet tehát feltételezni, hogy mindketten szívesen fogadnák, ha Perez deCuellor vállalná mandátumának kétéves meghosszabbítását. (Tanjung) Európai Közösség — félbehagyott dossziék Ketyeg az óra Emlékezés az 500. évfordulóra Kolumbusz lakóháza A jelek szerint a szerencse is belejátszik abba, hogy minél méltóbban emlékezzék meg a világ Amerika felfedezésének jövőre esedékes 500 évfordulójáról: csatornázási munkálatok közben épület- maradványokra bukkantak a spanyolországi Cordobo közelében levő Santa Maria de Trassierra városka egyik utcájában és a régészek állítása szerint az épületben az 1480- as években Kolumbusz Kristóf lakott a szeretőjével. A városi hatóságok a hír hallatán leállították a csatornázást és a régészek napokon belül megkezdik a feltárást. Manuel Nieto, a cordo- bai katedrólis levéltárosa elmondotta, hogy birtokában van egy 1477-ből szárgiazó bérleti szerződés, amely pontosan megjelöli azt a helyet, ahol az a szerény lakóház állott, amelyben Kolumbusz élt Beatriz Enriquez-zel, Fernando nevű fia édesanyjával Nieto már 1985-ben megtalálta oz okmányt a katedrális levéltárában, de akkor nem sikerült fellelnie a valaha állott épület nyomait. Ez csak akkor vált lehetségessé, amikor néhány nappal ezelőtt a csatorna árkát kiásták. Mint a bérleti szerződésből kitűnik, Beatriz a nagynénjé- től örökölte a házat egy másik épülettel a város központjában, két gyümölcsöskerttel és egy szőlővel együtt. Kqlumbusz 1486. január és ápA bürokraták eldöntötték: mostantól kezdve pedig minden várhat őszig. Az általános szabadságolások miatt augusztus eleje óta az Európai Közösség Bizottságának három és félezer személyes székházában alig néhány százan lézengenek. A központi étterem és a könyvtár be is zárt, és - az uborka-szezon talán legcsalhatatlanabb jeleként - szeptemberig lehúzta a rolót o máskor mindig agyonzsúfolt sajtószoba presz- szósnője is: annak a véletlenül betévedő néhány újságírónak a kedvéért nem érdemes . . . Hatalmas piac Valójában sokak számára mégsem oly nyugodt ez a nyár, ’ mint talán máskor. És korántsem csupán a jugoszláv válság miatt: Jacques Delors, a Bizottság elnöke például úgy nyilatkozott, hogy az idei nyara olvasással telik majd - a társult (sőt, idővel teljes) tagságra aspiráló kelet-európai országok történelmével akar megismerkedni. Henning Christophersen alel- nök. stábjának egyik tagja pedig arról panaszkodott, hogy szabadsága alatt is akták lesznek nála: a Közösség tervbe vett pénzügyi úniójának anyagát kell újra átnéznie . . . Túl sok, túl fontos Közösségi dosszié maradt idén nyitva a „nyári szünet" beköszönté- vel — a korábban kitűzött határidők pedig vészesen közelednek Másfél év múlva, 1993. január elsejével egyetlen hatalmas piacba kellene összeolvadnia a 12 nemzet- gazdaságnak, amelyen belül minden megkötés nélkül mozoghat tőke. szolgáltatás, munkaerő és persze áru. Ami csak látszólag politikai elhatározás kérdése csupán: a hat évvel ezelőtt elfogadott „Fehér Könyv" minimálisan 282 olyan törvény országonkénti megalkotását írja elő, amely fizikailag, jogi és intézményi kereteiben teremt mindehhez mozgásteret. Politikai unió És ez csupán a „minimális” program. A Tizenkettek 1990. decemberi római csúcsértekezlete óta immár hivatalos napirendi kérdés a Közösség pénzügyi és politikai uniójának a megteremtése is. Amelyen belül mind céltudatosabban halad az országok ma még eltérő gazdasági szintjenek a közelítése (beleértve a központi jegybankok fokozatos felváltását egyetlen föderatív jellegű bankkal, amely távlatilag már a Tizenkettek egyetlen közös valutájának kibocsájtá és értékgarantáló bankja is készül lenni). Ahol a tagállamok nemzeti szuverenitásuk bizonyos darabkáit olyan közös intézményekre ruházzák át. mint az akkor már talán törvényhozói jogkörrel is felhatalmazott Európai Parlament, vagy a lényegében kormányzati funkciókat is ellátó Bizottság (amely, ugyancsak e tervek — álmok? — szerint illetékes lesz a Közösség külpolitikáját is koordinálni és képviselni). Mint ahogy addigra már lassan ki kell. hogy rajzolódjanak a közös biztonságpolitika intézményrendszerei is. Ezeknek a valóban történelmi léptékű változásoknak — Jacques Delors következetesen ,, ugrásról” beszél — az oroszlán része szintén 1993 (a pénzügyi unió esetében, ha ténylég megvalósul: 1994) elejével kéne. hogy útjára induljon. És akkor még nem említettük, hogy ekkortól kellene életbe lépnie a Közösséget, illetve a hét EFTA tagállamot egyetlen közös „gazdasági térbe" ötvöző megállapodásnak is (miközben minimálisan három közép-európai ország ez idő tájt immár a társult tagság „előszobájából” válna mind aktívabb részesévé a Közösség életéndK További öt ország pedig ekkortól számít a tárgyalások megkezdésére — esetükben a teljes jogú tagságról . . .) „Végső" határidők A „Fehér Könyv" 282 törvényéből ehhez képest valósult meg Közösségi átlagban — júniusig — 72 százalék. De Olaszországban például csak 50 százalék ... A pénzügyi és a politikai unió mikéntje dolgában a Közösség állam- és kormányfői ehhez képest napolták el már a második, csúcstalálkozójukon nem hogy a döntést, de még a mélyebbre hatoló vitát is. Az EK-EFTA tárgyalásokon pedig néhány hónapon belül a harmadik „végső" határidőt sem sikerült tartani: néhány kérdés makacsul „betart" — mint ahogy a közép-európaiak társult szerződése is egyhelyben topog néhány örökzöld probléma miatt. Az óra pedig ketyeg ... A nyári szünet után már csak három és fél hónap marad az eredetileg elképzelt menetrend tartósára. A következő, decemberi EK-csúcson pedig ■ immár elkerülhetetlen lesz a színvallás. Nem csoda hót, ha az illetékesek közül idén sokaknak veszélybe került a nyári pihenése. Kennedy űrközpont, Florida állam, USA: Az amerikai Atlantis űrhajó legénysége a sikeres leszállás után, augusztus 11-én. Az előtérben Michael Baker, mögötte Shannon Lucid, James Adamson, G. David Low es John Blaha. A kilenc nappal korábban útnak indított űrhajó 120 millió dollárt érő távközlési műholdat állított pályára. Az angolok változatlanul a tea szerelmesei A csésze tea a szó szoros értelmében minden helyzetben hozzátartozik az angol ember életéhez. Érje öröm vagy bánat, izguljon vagy unatkozzék — mindig kéznél van egy „cup of tea”, hogy élénkítse vagy nyugtassa, amire éppen szüksége van. A nem egészen 60 millió angol mintegy 200 millió csésze teát fogyaszt naponta, tejjel vagy citrommal, de csaknem minden esetben bőséges cukorral. Egy valami azonban változott: a gyarmatbirodalom idejéből származó szokás, a teázás ma már távolról sem olyan ünnepi szertartás, mint valamikor volt. Ideje sem lenne rá az angol embernek, azonkívül a háztartási alkalmazott szinte mindenütt kiment a divatból és ugyancsak gazdasági megszorításnak esett áldozatul a hivatal „tea- lady"-je vagy „tea-boy”-ja. Igaz az is, hogy emelkedett a kávéfogyasztás Angliában. Ezzel szemben viszont a tea szerelmesei újabb módszereket találtak ki kedvenc italuk gyorsabb felforralására, a kereskedők pedig erre különösen alkalmas keverékeket dobtak piacra. Nagy-Britannia ma is a világ egyik legnagyobb teaimportőre. Különösen a finomabb fajták iránt nőtt meg a kereslet. Az angolok manapság évente 50 millió font sterlinget költenek teára és becslések szerint 1995-re ez az összeg megkétszereződik. A legkedveltebb teafajták: a ceyloni, az Early Grey, a Darjeeling, az Assam, a Lap- san, a Souchong és az orosz tea. A szenvedélyes teafogyasztók ugyan mélységesen megvetik a gyógynövényteákat, de azok fogyasztása is növekedett az utóbbi években, egészségügyi okokból. Megkedvelték az angolok az egzotikus gyümölcsökkel — mangóval, vaníliával, fahéjjal — kevert fekete teát is és újabban a teázókban - hor- ribile dictu! — fekete kávét is felszolgálnak. Angliában időről időre köz- véleménykutatást tartanak annak megállapítására, hogy kivel teázna együtt a legszívesebben az angol férfi és az angol nő. A most vasárnap nyilvánosságra hozott felmérés szerint az angol férfiak legszívesebben Mihail Gorba- csovval beszélgetnének el egy csésze tea mellett, az angol "hők pedig a népszerű filmsztár, Mel Gibson társaságában szürcsölgetnék boldogan a teájukat: Vadkelet? e rilis között lakott a házban, s ekkor találkozott első ízben későbbi felséges pártfogóival, Izabella királynéval és Ferdinánd királlyal, akik Cordobában jártak, hogy előkészítsék azt a nagyszabású támadást, amely- lyel aztán a spanyoloknak sikerült kiűzniök utolsó szárazföldi támaszpontjukról, Granadából a mórokat. Kolumbusz később szakított Beatriz-zel és már csak egyszer tért vissza Cordobába. hogy gondoskodjék Fernandó- ról. Anyja halála után Fernando végrendeletileg egyik unó kaöccsére hagyta a házat, amelynek maradványait most megtalálták a Cordoba szomszédságában levő városkában. (AP) A merikai westernek a központi tévében, vérfürdő Litvániában, Örmény- országban, Azerbajdzsánban és pisztolyvásáf a moszkvai piacon. Vadkelet lett a Szovjetunió, nem vitás. Az ön- bíráskodás nem ismer határokat, s mára kevés olyan pontja van e hatalmas országnak, ahol nyugodtan hajthatjo le fejét az ember. A Szervek sem tagadják ezt, legutóbb például a belügyminisztérium révén vált ismertté, hogy az első félévben húsz százalékkal nőtt az erőszakos bűncselekmények száma a tavalyi hasonló időszakhoz képest, s ami igazán megdöbbentő: egyre több a fegyveres támadás. Ezért szeretnék felgyorsítani a fegyvertartásról és -kereskedelemről szóló törvénytervezet megvitatását. Itt a A napokban nyilvánosságra hozott tervezetben először mondatik ki, hogy az állampolgárnak joga van fegyverrel is megvédeni magát. Elemzők szerint ez az új gondolkodás egyik kézzelfogható jele, hiszen most mór nemcsak az állam, de a polgárok biztonsága is fontossá vált. Kilenc csoportot állapít meg a dokumentum: katonai, szolgálati, vadász-, sport-, jutalom-, gyűjteményes, imitációs, házi és önvédelmi fegyverek. Mindegyiket beveszik az állami nyilvántartásba, amelyet két részre osztanak: titkos és nyilvános. A titkosak közé csak a hadsereg által használt, illetve az államtitkot képező fegyverek adatait sorolják. Nem elhanyagolható apróság: a tervezet nem zárja ki, hogy a hadsereg számára készülő, illetve a szolgálatinak minősülő fegyvereken ‘kívül a többi típust a köztársaságok saját felügyelete alatt álló üzemek, vegyes vállalatok vagy magáncégek is gyárthatják. ha előzetesen megszerzik a licence-t. I gencsak mindennapi jelentősége van annak a passzusnak, amely elismeri a különböző önvédelmi eszközök, például a gáz- sprayk, gázpisztolyok, ütő- és vágóeszközök tartási és használati jogát. Ezeket kijelölt szaküzletekben veheti meg a polgár, a tervek szerint 16 éves kortól. Megállítható-e a fegyverkereskedelem? — kérdezik az aggályoskodók, akik a tervezet azon részére utalnak, amely Így fogalmaz: „az állampolgárnak joga van lakásán kívülre vinni önvédelmi fegyverét". Sokan ezt egyene sen o szabad kereskedelem hallgatólagos engedélyezéseként értelmezik. Az egyik belügyi vezető szerint csak egy szűk réteg, a jómódúak érdekei kerülnek előtérbe azzal, hogy lehetőséget kapnak saját maguk védelmére. A lakosság túlnyomó többségétől nincs mit ellopni vagy ha lenne is, nem képes megfizetni a védelem árát. A fegyveres önvédelem jogának elismerését egyébként régóta követelik — és nemcsak a gazdagok. Egy nyugdíjas őrnagy például szövetséget verbuvált e jog mielőbbi megszerzése érdekében. Egy szintén nyugdíjas rendőr szenvedélyes hangú levelet írt a minap az Izvesztyijának, s abban azzal indokolta a fegyvertartás jogosságát, hogy volt „kliensei" állandóan élet- veszélyesen megfenyegetik, amiért annak idején fellépett ellenük. I tt van hát a törvénytervezet, vitája elkezdődött. Sikere azon múlik: pontosan szabályozza-e az önvédelem körét, a fegyverkereskedelem kereteit és a gyártás feltételeit. Ha így lesz, jövőre - akkorra tervezik elfogadását — talán sikerül fékezni a gyilkosságok, rablások, betörések, gépeltérítések ijesztő hullámát. Ha nem, úgy ezt a lavinát a törvény szigora sem képes megállítani. Mester Nándor