Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-14 / 222. szám

1991. augusztus 14., szerda aj Dunántúli napló 11 Ki lesz az ENSZ főtitkára? Az Egyesült Államok ENSZ Társasága (UNA-USA) nem­rég kérdőívet juttatott el a világszervezetnél akkreditált valamennyi újságíróhoz és ab­ban azt tudakolja, hogy vé­leményük szerint ki lenne a legesélyesebb az ENSZ-főtit- kóri poszt betöltésére. Ismeretes, hogy a perui Javier Perez de Cuellar ENSZ- fötitkár bejelentette, 1992. ja­nuár elsejével megválik tisz­tétől. Az új főtitkárnak min­den bizonnyal olyasvalakinek kell lennie, aki élvezi a mé­diák bizalmát. A listán 16 név szerepel, ismert politiku­soké és diplomatáké, akik ki­vétel nélkül megérdemlik, hogy jelöltjék őket a főtitkári tisztségre. Nem könnyű termé­szetesen megjósolni, hogy mi­ként fog szavazni a Biztonsá­gi Tanács, illetve annak vétó­joggal rendelkező öt állandó tagja. A világszervezet székhelyén elterjedt vélemények szerint a legjobb esélye a főtitkári poszt elnyerésére a pakisztáni Szadruddin Aga Rhan-nak van, aki 12 éven át az ENSZ menekültügyi főbiztosa volt és közvetítőként szerepelt több nemzetközi konfliktusban. Le­hetséges vetélytársa az egyip­tomi Butrosz Ghali, aki az af­rikai kontinens mellett szá­mos európai ország támoga­tását is megszerezheti. Már mindketten kijelentet­ték, hogy hajlandók lennének vállalni a főtitkári tisztséget. Szadruddin Aga Khan ugyan még nem nyilatkozott hivata­losan ilyen értelemben, de az amerikai legfelsőbb vezetéssel fennálló igen jó kapcsolatai valószínűvé teszik, hogy el­fogadná a jelölést. Minthogy pedig az Egyesült Államok, amely ma kétségtelenül a vi­lág első nagyhatalma, be kí­ván kapcsolódni az új nem­zetközi rend kialakítására irá­nyuló erőfeszítésekbe és ami azzal egyértelmű, az ENSZ szerepének növelésébe, a dol­gok jelenlegi állása mellett egy olyan ember, mint Szad­ruddin, lenne a legalkalma­sabb a főtitkári tisztségre. Jól tájékozott ENSZ-körök- ben ugyanakkor nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Perez de Cuellar hajlandó lesz továbbra is megmaradni a világszervezet főtitkárának. Sokan úgy vélik, nem utasíta­ná vissza azt a javaslatot, hogy hosszabbítsák meg két évvel a mandátumát. Egyelőre sem az Egyesült Államok, sem o Szovjetunió nem siet nyi­latkozni arról, hogy kit látna szívesen a főtitkári székben. Joggal lehet tehát feltételez­ni, hogy mindketten szívesen fogadnák, ha Perez deCuellor vállalná mandátumának két­éves meghosszabbítását. (Tanjung) Európai Közösség — félbehagyott dossziék Ketyeg az óra Emlékezés az 500. évfordulóra Kolumbusz lakóháza A jelek szerint a szerencse is belejátszik abba, hogy mi­nél méltóbban emlékezzék meg a világ Amerika felfede­zésének jövőre esedékes 500 évfordulójáról: csatornázási munkálatok közben épület- maradványokra bukkantak a spanyolországi Cordobo köze­lében levő Santa Maria de Trassierra városka egyik utcá­jában és a régészek állítása szerint az épületben az 1480- as években Kolumbusz Kristóf lakott a szeretőjével. A városi hatóságok a hír hallatán leállították a csator­názást és a régészek napo­kon belül megkezdik a feltá­rást. Manuel Nieto, a cordo- bai katedrólis levéltárosa el­mondotta, hogy birtokában van egy 1477-ből szárgiazó bérleti szerződés, amely pon­tosan megjelöli azt a helyet, ahol az a szerény lakóház állott, amelyben Kolumbusz élt Beatriz Enriquez-zel, Fer­nando nevű fia édesanyjával Nieto már 1985-ben megtalál­ta oz okmányt a katedrális levéltárában, de akkor nem sikerült fellelnie a valaha állott épület nyomait. Ez csak akkor vált lehetségessé, ami­kor néhány nappal ezelőtt a csatorna árkát kiásták. Mint a bérleti szerződésből kitűnik, Beatriz a nagynénjé- től örökölte a házat egy má­sik épülettel a város központ­jában, két gyümölcsöskerttel és egy szőlővel együtt. Kqlumbusz 1486. január és áp­A bürokraták eldöntötték: mostantól kezdve pedig min­den várhat őszig. Az általá­nos szabadságolások miatt augusztus eleje óta az Euró­pai Közösség Bizottságának három és félezer személyes székházában alig néhány szá­zan lézengenek. A központi étterem és a könyvtár be is zárt, és - az uborka-szezon talán legcsalhatatlanabb jele­ként - szeptemberig lehúzta a rolót o máskor mindig agyonzsúfolt sajtószoba presz- szósnője is: annak a véletle­nül betévedő néhány újságíró­nak a kedvéért nem érde­mes . . . Hatalmas piac Valójában sokak számára mégsem oly nyugodt ez a nyár, ’ mint talán máskor. És korántsem csupán a jugo­szláv válság miatt: Jacques Delors, a Bizottság elnöke például úgy nyilatkozott, hogy az idei nyara olvasással telik majd - a társult (sőt, idővel teljes) tagságra aspiráló ke­let-európai országok történel­mével akar megismerkedni. Henning Christophersen alel- nök. stábjának egyik tagja pedig arról panaszkodott, hogy szabadsága alatt is ak­ták lesznek nála: a Közösség tervbe vett pénzügyi úniójának anyagát kell újra átnéznie . . . Túl sok, túl fontos Közössé­gi dosszié maradt idén nyitva a „nyári szünet" beköszönté- vel — a korábban kitűzött ha­táridők pedig vészesen köze­lednek Másfél év múlva, 1993. január elsejével egyet­len hatalmas piacba kellene összeolvadnia a 12 nemzet- gazdaságnak, amelyen belül minden megkötés nélkül mo­zoghat tőke. szolgáltatás, munkaerő és persze áru. Ami csak látszólag politikai elha­tározás kérdése csupán: a hat évvel ezelőtt elfogadott „Fehér Könyv" minimálisan 282 olyan törvény országon­kénti megalkotását írja elő, amely fizikailag, jogi és in­tézményi kereteiben teremt mindehhez mozgásteret. Politikai unió És ez csupán a „minimális” program. A Tizenkettek 1990. decemberi római csúcsérte­kezlete óta immár hivatalos napirendi kérdés a Közösség pénzügyi és politikai uniójá­nak a megteremtése is. Ame­lyen belül mind céltudatosab­ban halad az országok ma még eltérő gazdasági szintje­nek a közelítése (beleértve a központi jegybankok fokoza­tos felváltását egyetlen föde­ratív jellegű bankkal, amely távlatilag már a Tizenkettek egyetlen közös valutájának kibocsájtá és értékgarantáló bankja is készül lenni). Ahol a tagállamok nemzeti szuve­renitásuk bizonyos darabkáit olyan közös intézményekre ru­házzák át. mint az akkor már talán törvényhozói jogkörrel is felhatalmazott Európai Parla­ment, vagy a lényegében kor­mányzati funkciókat is ellátó Bizottság (amely, ugyancsak e tervek — álmok? — szerint il­letékes lesz a Közösség kül­politikáját is koordinálni és képviselni). Mint ahogy ad­digra már lassan ki kell. hogy rajzolódjanak a közös bizton­ságpolitika intézményrendsze­rei is. Ezeknek a valóban történel­mi léptékű változásoknak — Jacques Delors következete­sen ,, ugrásról” beszél — az oroszlán része szintén 1993 (a pénzügyi unió esetében, ha ténylég megvalósul: 1994) ele­jével kéne. hogy útjára in­duljon. És akkor még nem említettük, hogy ekkortól kel­lene életbe lépnie a Közössé­get, illetve a hét EFTA tag­államot egyetlen közös „gaz­dasági térbe" ötvöző megál­lapodásnak is (miközben mi­nimálisan három közép-euró­pai ország ez idő tájt immár a társult tagság „előszobájá­ból” válna mind aktívabb ré­szesévé a Közösség életéndK További öt ország pedig ek­kortól számít a tárgyalások megkezdésére — esetükben a teljes jogú tagságról . . .) „Végső" határidők A „Fehér Könyv" 282 tör­vényéből ehhez képest való­sult meg Közösségi átlagban — júniusig — 72 százalék. De Olaszországban például csak 50 százalék ... A pénzügyi és a politikai unió mikéntje dol­gában a Közösség állam- és kormányfői ehhez képest na­polták el már a második, csúcstalálkozójukon nem hogy a döntést, de még a mé­lyebbre hatoló vitát is. Az EK-EFTA tárgyalásokon pedig néhány hónapon belül a har­madik „végső" határidőt sem sikerült tartani: néhány kér­dés makacsul „betart" — mint ahogy a közép-európai­ak társult szerződése is egy­helyben topog néhány örök­zöld probléma miatt. Az óra pedig ketyeg ... A nyári szünet után már csak három és fél hónap marad az eredetileg elképzelt menet­rend tartósára. A következő, decemberi EK-csúcson pedig ■ immár elkerülhetetlen lesz a színvallás. Nem csoda hót, ha az illetékesek közül idén so­kaknak veszélybe került a nyári pihenése. Kennedy űrközpont, Florida állam, USA: Az amerikai Atlantis űr­hajó legénysége a sikeres leszállás után, augusztus 11-én. Az előtérben Michael Baker, mögötte Shannon Lucid, James Adam­son, G. David Low es John Blaha. A kilenc nappal korábban út­nak indított űrhajó 120 millió dollárt érő távközlési műholdat ál­lított pályára. Az angolok változatlanul a tea szerelmesei A csésze tea a szó szoros értelmében minden helyzetben hozzátartozik az angol ember életéhez. Érje öröm vagy bá­nat, izguljon vagy unatkozzék — mindig kéznél van egy „cup of tea”, hogy élénkítse vagy nyugtassa, amire éppen szük­sége van. A nem egészen 60 millió angol mintegy 200 mil­lió csésze teát fogyaszt na­ponta, tejjel vagy citrommal, de csaknem minden esetben bőséges cukorral. Egy valami azonban válto­zott: a gyarmatbirodalom ide­jéből származó szokás, a teázás ma már távolról sem olyan ünnepi szertartás, mint valamikor volt. Ideje sem len­ne rá az angol embernek, azonkívül a háztartási alkal­mazott szinte mindenütt ki­ment a divatból és ugyancsak gazdasági megszorításnak esett áldozatul a hivatal „tea- lady"-je vagy „tea-boy”-ja. Igaz az is, hogy emelkedett a kávéfogyasztás Angliában. Ezzel szemben viszont a tea szerelmesei újabb módszere­ket találtak ki kedvenc italuk gyorsabb felforralására, a ke­reskedők pedig erre különö­sen alkalmas keverékeket dob­tak piacra. Nagy-Britannia ma is a világ egyik legnagyobb tea­importőre. Különösen a fino­mabb fajták iránt nőtt meg a kereslet. Az angolok manap­ság évente 50 millió font sterlinget költenek teára és becslések szerint 1995-re ez az összeg megkétszereződik. A legkedveltebb teafajták: a ceyloni, az Early Grey, a Darjeeling, az Assam, a Lap- san, a Souchong és az orosz tea. A szenvedélyes tea­fogyasztók ugyan mélysége­sen megvetik a gyógynövény­teákat, de azok fogyasztása is növekedett az utóbbi évek­ben, egészségügyi okokból. Megkedvelték az angolok az egzotikus gyümölcsökkel — mangóval, vaníliával, fahéj­jal — kevert fekete teát is és újabban a teázókban - hor- ribile dictu! — fekete kávét is felszolgálnak. Angliában időről időre köz- véleménykutatást tartanak an­nak megállapítására, hogy ki­vel teázna együtt a legszíve­sebben az angol férfi és az angol nő. A most vasárnap nyilvánosságra hozott felmé­rés szerint az angol férfiak legszívesebben Mihail Gorba- csovval beszélgetnének el egy csésze tea mellett, az angol "hők pedig a népszerű film­sztár, Mel Gibson társaságá­ban szürcsölgetnék boldogan a teájukat: Vadkelet? e rilis között lakott a házban, s ekkor találkozott első ízben ké­sőbbi felséges pártfogóival, Iza­bella királynéval és Ferdinánd királlyal, akik Cordobában jár­tak, hogy előkészítsék azt a nagyszabású támadást, amely- lyel aztán a spanyoloknak si­került kiűzniök utolsó száraz­földi támaszpontjukról, Gra­nadából a mórokat. Kolumbusz később szakított Beatriz-zel és már csak egy­szer tért vissza Cordobába. hogy gondoskodjék Fernandó- ról. Anyja halála után Fernan­do végrendeletileg egyik unó kaöccsére hagyta a házat, amelynek maradványait most megtalálták a Cordoba szom­szédságában levő városkában. (AP) A merikai westernek a köz­ponti tévében, vérfürdő Litvániában, Örmény- országban, Azerbajdzsánban és pisztolyvásáf a moszkvai piacon. Vadkelet lett a Szov­jetunió, nem vitás. Az ön- bíráskodás nem ismer határo­kat, s mára kevés olyan pont­ja van e hatalmas országnak, ahol nyugodtan hajthatjo le fejét az ember. A Szervek sem tagadják ezt, legutóbb például a belügy­minisztérium révén vált ismert­té, hogy az első félévben húsz százalékkal nőtt az erő­szakos bűncselekmények szá­ma a tavalyi hasonló időszak­hoz képest, s ami igazán megdöbbentő: egyre több a fegyveres támadás. Ezért sze­retnék felgyorsítani a fegyver­tartásról és -kereskedelemről szóló törvénytervezet megvita­tását. Itt a A napokban nyilvánosságra hozott tervezetben először mondatik ki, hogy az állam­polgárnak joga van fegyverrel is megvédeni magát. Elemzők szerint ez az új gondolkodás egyik kézzelfogható jele, hi­szen most mór nemcsak az állam, de a polgárok bizton­sága is fontossá vált. Kilenc csoportot állapít meg a do­kumentum: katonai, szolgálati, vadász-, sport-, jutalom-, gyűj­teményes, imitációs, házi és önvédelmi fegyverek. Mind­egyiket beveszik az állami nyilvántartásba, amelyet két részre osztanak: titkos és nyil­vános. A titkosak közé csak a hadsereg által használt, illet­ve az államtitkot képező fegy­verek adatait sorolják. Nem elhanyagolható apró­ság: a tervezet nem zárja ki, hogy a hadsereg számára készülő, illetve a szolgálatinak minősülő fegyvereken ‘kívül a többi típust a köztársaságok saját felügyelete alatt álló üzemek, vegyes vállalatok vagy magáncégek is gyárthat­ják. ha előzetesen megszerzik a licence-t. I gencsak mindennapi je­lentősége van annak a passzusnak, amely el­ismeri a különböző önvédelmi eszközök, például a gáz- sprayk, gázpisztolyok, ütő- és vágóeszközök tartási és hasz­nálati jogát. Ezeket kijelölt szaküzletekben veheti meg a polgár, a tervek szerint 16 éves kortól. Megállítható-e a fegyver­kereskedelem? — kérdezik az aggályoskodók, akik a terve­zet azon részére utalnak, amely Így fogalmaz: „az állampolgárnak joga van la­kásán kívülre vinni önvédelmi fegyverét". Sokan ezt egyene sen o szabad kereskedelem hallgatólagos engedélyezése­ként értelmezik. Az egyik bel­ügyi vezető szerint csak egy szűk réteg, a jómódúak érde­kei kerülnek előtérbe azzal, hogy lehetőséget kapnak sa­ját maguk védelmére. A lakosság túlnyomó többségé­től nincs mit ellopni vagy ha lenne is, nem képes meg­fizetni a védelem árát. A fegyveres önvédelem jo­gának elismerését egyébként régóta követelik — és nem­csak a gazdagok. Egy nyugdí­jas őrnagy például szövetsé­get verbuvált e jog mielőbbi megszerzése érdekében. Egy szintén nyugdíjas rendőr szen­vedélyes hangú levelet írt a minap az Izvesztyijának, s ab­ban azzal indokolta a fegy­vertartás jogosságát, hogy volt „kliensei" állandóan élet- veszélyesen megfenyegetik, amiért annak idején fellépett ellenük. I tt van hát a törvényter­vezet, vitája elkezdődött. Sikere azon múlik: pon­tosan szabályozza-e az ön­védelem körét, a fegyver­kereskedelem kereteit és a gyártás feltételeit. Ha így lesz, jövőre - akkorra tervezik el­fogadását — talán sikerül fé­kezni a gyilkosságok, rablá­sok, betörések, gépeltérítések ijesztő hullámát. Ha nem, úgy ezt a lavinát a törvény szigora sem képes megállítani. Mester Nándor

Next

/
Thumbnails
Contents