Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-14 / 222. szám

1991. augusztus 14., szerda aj Dunántúlt napiö* Uj DIU politikai uitaforuma Irány Európa?! Üröm az örömben AZ ELMÚLT napokban büsz­kén mutattam meg az osztrák vendégeimnek a városunkat, különös, tekintettel a belvá­rost. A látottakkal el voltak ragadtatva, aminek nagyon örültem. Sajnos, az örömömbe egy kis üröm is vegyült. A városunk területén sok nelyen folyik építkezés, felújí­tás, javítás — ami örvende­tes — csak a kivitelezés mód­ja sok esetben megdöbbentő. Mit is láttunk? Sok helyen az építkezéshez használt felszerelések (állvá­nyok, emelők, csigák, beton­keverők stb.) a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetők biztonságosnak. Például az parosház homlokzatához te­lepített állvány — kb. 500 m- re az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség területileg illetékes hatóságá­tól — a laikus számára is veszélyesnek látszott. Egyik vendégem meg is kérdezte: „Erre a mesterek felmennek és ott dolgoznak is?" Vála­szom, ami sajnos, „Igen” volt, valami furcsa vonásokat va­rázsolt az addigi vidám ar­cokra. A látottak és a fenti rövid beszélgetés elgondolkoztatott és egy közelgő dátumot jut­tatott az eszembe, ami ké* fontos eseményhez kapcsoló dik. 1992. december 31-ig az EGK-tagállamok — amennyi­ben korábban még nem sza­bályozták — saját törvényeik­ben kötelesek bevezetni a munkavállalói jogokat. Ezen jogok egyben úgy a munka­adóra, mint a munkavállalóra kötelezettségeket is jelentenek a munkavégzés egész terüle­tére. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) tagállamok többsége már régen felismer te, hogy a foglalkozási meg­betegedések, foglalkozási ár­talmak, foglalkozási balesetek megelőzésében nélkülözhetet­len a munkavállalói együtt­működés. A témában jogalko­tásunk már tett néhány této­va lépést, a munkavállalók ezeket ismerik is, csak az a probléma, hogy az átalakulár idején és a munkanélküliség fenyegetettsége miatt sokan „elfelejtik" a jogaikat és a kötelességüket. Sok munkaadó igénytelensége vagy a gyors meggazdagodás reménye - vagy mindegyik - a legalap­vetőbb biztonságtechnikai kö­vetelményeket sem tartja, tar­tatja be. Sajnos, ezek úgy szakmai, mind emberi igény­telenségek. A nevezett dátumhoz tarto­zik még egy fontos esemény, ami szorosan kapcsolódik az előző témához. Szintén az EGK-tagállamok határozták el, hogy 1992. december 31-ig létrehoznak egy olyan szab­ványosítási formát, ami meg­könnyíti a tagállamok közötti kereskedelmet. Ezek az első­sorban műszaki paraméterek az EGK-tagállamok jogalkotá­sában úgy jelennek meg, hogy melyek azok a legalap­vetőbb egészségügyi, bizton­ságtechnikai, környezetvédel­mi, illetve fogyasztói érdekek, amit a terméknek ki kell elé­gítenie. Meg kell jegyeznem, a fenti előírások nem kötele­ző érvényűek, de aki A Kö­zösség piacán meg akar je­lenni, erre oda kell figyelnie. MIND A KÉT esemény je­lentős terhet jelent úgy a munkaadókra, mint a mun­kavállalókra egyaránt, mivel mind a szakmai, mind az em­beri igényességünket pár lép­csőfokkal magasabbra kell emelni. Perényi József Kutya-ügyek - oda-vissza Lapunk július 27-i számában Tüskés Tibor tollából tárcát kö­zöltünk, amely arról szólt, hogy a szerző — több más lakóval együtt — szenved egy, a közelben hangoskodó kutyától: a de­mokrácia, a tolerancia kérdését is érintette az írás. Mivel so­kan magukra véltek ismerni a kutya gazdájának leírásában, s még többen egyetértettek Tüskés Tiborral olyanok, akik ma­guk is kénytelenek tűrni egyes kutyatulajdonosok tapintatlan­ságát — a szerző megnevezte tárcájának főszereplőjét, egy pécsi, Avar utcai lakót. Az utca lakói augusztus 6-án válaszol­tak ironikus hangnemiben, hangsúlyozva, hogy kutyára szükség van. Alább még két Írást közlünk e témakörben, aztán szer­kesztőségünk befejezi a levélváltást. A hirtelen támadt vihar bizonyítja, hogy hétköznapjainkat mennyire megkeseríthetik az úgynevezett kis ügyek, s látnivaló az is: a feszült, olykor -in­gerült hangulatú hétköznapokban a kis ügyek is mennyire nagy ügyeknek látszanak. „Ebugatás nem hallik az égig...” Bizonyítvány osztályzatok nélkül? Pécs Megyei Jogú Város Közgyűlése „megkapta" bizo­nyítványát az Új Dunántúli Napló 1991. július 18-i szá­mában Dunai Imrétől. A tes­tület nem egészen egyéves munkáját értékelő irás a köz­gyűlést - mint „egy és oszt­hatatlan diákot” — számos te­kintetben elmarasztalja. A bizonyítványt azonban az „osztályról" állította ki, s nem a padokban helyet foglaló „diákokról", de legalábbis nem a tagjaiért nyilvánvalóan felelősséget vállaló frakciók­ról. Ezzel a közgyűlést, mint arctalan masszát, mint neve­nincs tömeget értékelte. így ez a bizonyítvány e formájá­ban semmire sem alkalmas, legalábbis arra nem, aminek okán bizonyítványt szokás ki­állítani. Nem „személyre" szó­lón ismer és marasztal el, ezért mi ezt a bizonyítványt nem vesszük át. Nem vesszük át, mert a közgyűlés ötven képviselőjé­nek felelőssége nem egyenlő o sokaknak oly annyira meg­felelő — ám eddig is mérhe­tetlen károkat okozó — kol­lektív felelősséggel. Frakciónk kizárólag esetle­ges saját hibáit óhajtja fel­vállalni, csak saját cseleke­deteiért tehető felelőssé, hi­szen az 50 fős testületből 12 fővel vagyunk jelen, és a döntéseket 50 képviselő hozza. A testület egyébként 23 ren­deletet alkotott, 234 határo­zatot hozott 26 közgyűlési na­pon. Természetesen jól tu­dom, hogy a számok önma­gában nem minősítenek, de o közgyűlés a folyamatban lévő és az azonnali vizsgálódást követelő ügyek mellett csak olyan kérdésekben tudott dön­teni, amelyek a súlyosan tisz­tázatlan költségvetési, hatás­köri és vagyonjogi helyzeté­ben megtehetőek voltak. Hi­szen a lehetőségeinket na­gyon gyakran meghatározó, régen elavult jogszabályok ke­reteiből kilépni csakis a tör­vényesség mindenkori tiszte­letben tartásával lehet, még akkor is, ha a megfelelő jog­szabályi háttér kialakításának szándékosan lassított folya­mata súlyosan sérti az önkor­mányzatok önállóságát. Ez esetben már nem másról, mint a választópolgárok érdekeiről, felelősségéről van szó. A fentiek messze nem azt jelentik, hogy az írásban konkrétan címzett, konkrét tar­talommal felvetett problémák­ról ne tudnánk véleményün­ket kicserélni. Ellenkezőleg: ez bármikor megtehető. A FIDESZ frakció nevében: Körömi Attila Keresztnevek A „Tollseprű"-ben dr. Tóth István professzor úr magas kultúrájú cikksorozata érde­kes glosszát közöl a ke­resztnevek forgalmáról. (ÚDN ’91. VII. 3.) A gaz­dag téma megérdemel több színezést is. Keresztneveink jelentős része sumér-sémi- héber eredetű fogalmak, il­letve azok görög, latin és későbbi népi fordításai (a keresztségben is). A sémi írástörténet eleinte csak mássalhangzó betűket is­mert, mintegy gyorsírási je­leket. A magánhangzókat különféle változatban tették, hozzá. Eszerint pl. egy más­salhangzó csoport olvasata a beiktatott magánhangzók szerint, többféleképp is hangozhatott. Pl. a KR ösz- szetételt lehetett olvasni iKeR, öKöR, óKoR, aKáR stb. jelentéssel is, az olva­sat akusztikái szerint. Hogy melyik a hiteles jelentés, erről a különféle rabbi is­kolák éles vitákat folytat­tak; a Szentirás különféle értelmezésének itt van egyik lehetséges oka. A magánhangzókat jóval ké­sőbb, d 10., 11. sz-ban, a mozoréták pontokkal fejez­ték ki. Az „a" hangzást a mássalhangzóba szúrt 1 pont jelölte, neve a kibuc. Innét kapta nevét a legki­sebb gazdasági egység az izraeli mezőgazdaságban: Kibuc. A nevek jelentése a leg­ősibb szellemi forrásból, bibliai fogalmazásból ered: Istennel kapcsolatosak. Is­tennek neve két változat­ban szerepelt a héber-ará­mi nyelvben: Jahve és El. Jézus Krisztus ez utóbbi ne­vet suttogta a keresztfán haldokolva. A két név együttvéve: Isten az Úr: Eljah (magyarul Illés). A másik, Istenre utaló foga­lom az ajándék: a Hanna, Anna. önálló névként is ► szerepel. Istennel kapcsolva: Isten ajándéka: JohAnna, latinosán Johannes; német­ben Johann (a német nyelv az idegen szóvéget szíve­sen elhagyja: a latin Do- mus-ból lett Dóm). Amikor a zsidók görög nyelvterületre kerültek, ne­vüket is görögösítették. Is­ten a görögben Theos, az ajándék Dór, tehát „Isten ajándéka": Theodor (Tiva­dar), illetve fölcserélve a névösszetételt: Dorothea (Dorottya). Egyiptomban az isteni szellem egyik neve: Izis, az ajándékkal együtt: Izidor, összegezve tehát a Johanna (János, Janka), a Teodóra (Tivadar), a Doro- tea (Dorottya), az Izidor mind azt jelentik: Isten ajándéka. Dr. Taksonyi József A Munkáspárt (MSZMP) munkáspolitikája Kongresszusra készül a Munkáspárt (MSZMP). Az elő­készületek során több fontos, aktuális politikai kérdésben, teendőben alakítja ki állás- foglalását, melyeket a kong­resszus hivatott megerősíteni. Nyilvánosságra hozták a Központi Bizottság határozatát a párt munkáspolitikájának időszerű kérdéseiről. Megfo­galmazták, hogy a párt mun­kásjellegének erősítése és munkás bázisának kiszélesíté­se a következő időszak alap­vető feladata. Ugyanokkor ez­rei együtt további munkára van szükség a parasztság és a dolgozó értelmiség minél szélesebb köreinek a meg­nyerésére. A párt a gazdasá­gi válság leküzdésére szorgal­mazza minden érdekelt tár­sadalmi réteg széles körű ösz- szefogását a baloldalon és egy nemzeti felemelkedési program kidolgozását. A Mun­káspárt közös fellépéssel, együtt a szakszervezetekkel, a szocialistákkal és más bal­oldali erőkkel követeli, hogy végre törvénnyel rendezzék a szakszervezeti szerveződés jo­gait az állami és magán- vállalatokban egyaránt, sza­bályozzák az állam és a munkaadók érdekegyeztetési kötelezettségeit, a kollektív szerződések rendszerét, a vál­lalati vezetésben a dolgozói részvétel és ellenőrzési jogot. A Munkáspárt arra törek­szik, hogy rendszeres munka- kapcsolatokat építsen ki a szakszervezetekkel és más munkásszervezetekkel. E kap­csolatokban elvi engedmények nélkül korrekt partneri vi­szonyra, a munkásérdekvéde­lem kérdéseiben az álláspon­tok és tervek összehangolásá­ra, közös akciók előkészítésé­re van szükség. A Munkáspárt Központi Bi­zottsága szorgalmazza, hogy alapszervezetei, a területi koordinációs bizottságok a helyi viszonyoknak megfelelő munkóspolitikát alakítsanak ki. Ennek érdekében hívjanak össze MSZMP-munkásaktívát, melyek adjanak segítséget és nagyobb lendületet a párt munkáspolitikájának. Szüksé­ges, hogy a koordinációs bi­zottságok folyamatosan kisér­jék figyelemmel az adott te­rületen dolgozó munkások helyzetét, sajátos problémáit, a munkanélküliség alakulását, a munkásköveteléseket. Ké­szítsenek javaslatokat a mun­kahelyek védelmére, új mun­kahelyek létesítésére, a mun­kanélküliséggel való foglalko­zásra, átképzésre, a szociális létesítmények védelmére. A Központi Bizottság arra hívja fel az aJapszervezetek figyelmét, hogy szervezzék meg a politikai munkát a munkások között, növeljék a pártban az aktív dolgozók számát. A munkásokkal való kapcsolat erősítésében hasz­náljanak fel minden szervezeti formát, rendezvényt és akciót. Kezdeményezzék és támogas­sák a munkásokat tömörítő öntevékeny szerveződések lét­rejöttét és működését. Szer­vezzenek munkásfórumokat, vi­taesteket, munkásgyűléseket. A Munkáspárt megyei koordiná­ciós bizottsága támogatni kí­vánja a javaslatok gyakorlati megvalósítását. A Munkáspárt (MSZMP) megyei koordinációs bizottsága Kedves Avar utcai ebtartók és nem ebtartók! önök nyilvánosan, illetékte­lenül és tájékozatlanul beavat­koztak egy ügybe: megosztot­ták alvási szokásaikat, kiok­tattak tulajdonvásárlásról, ta­nácsokat adtak lakásom be­rendezésére. Nem erről van szó, uraim! Szives tájékozta­tásukra elmondom, hogy öt (!) Bokor utcai társtulajdonos tett följelentést dr. Katona Zoltán (Pécs, Avar utca 37. szám alatti) ebtartó ellen éj­szakai nyugalmunkat zavaró, rendszeres csendháboritást okozó kutyája miatt. Mint az érintettek „szószólója" köz­löm, hogy az első fokon el­járó Pécs Polgármesteri Hiva­tal határozatát a Köztársasá­gi Megbízotti Hivatala is jó­váhagyta, s nevezett fellebbe­zését elutasította. (A határo­zót ellen a városi bíróságnál lehet keresettel élni.) - önök most talán haragszanak. De bennem nincs diadalérzet. In­kább szomorú vagyok. Hiszen nyugalomban és békében kel­lene élnünk. Mindamellett az esetből leszűrhető tanulságon - remélem — önök is eltű­nődnek. üdvözlettel: Tüskés Tibor Nem csupán kutyadolog! Tüskés Tibor cikkéből meg­tudtam, hogy ön, kedves „Avar utcai ebtartó" egyete­met végzett. - Valójában ez a tény késztetett Írásra. Meg- döbbenten olvastam sorait. Le­hetséges, hogy az Írástudókra kötelezően jellemző toleran­cia, empátia — hogy csak ezt a kettőt említsem — ennyire hiányoznék az értelmiségiek mindennapi életéből? Az önök bírálata Tüskés Ti­boron kívül igen sokunkat érintett. A statisztikai adatok szerint mi vagyunk az a több­ség, akik - önhibánkon kívül — elképesztően sok nyugtatót, altatót fogyasztunk és rend­szeres lakói, látogatói vagyunk az ideg- és szivklinikák kór­termeinek. És mi vagyunk azok is, akik az éjszakákat nem „jóízű alvással" töltjük — mint, ahogy ön írásában ne­hezményezi —, hanem azon meditálunk, hogy „a környé­ken tartott kutyák ugatni fog­nak-e vagy sem”. Hinni szeretném, hogy ami­kor e sorokat papírra vetette, nagyon rossz hangulata, na­gyon rossz napja lehetett vagy éppen, mint diplomás vezető­nek szokatlan volt a helyre­igazítás, és ezért érintette ér­zékenyen az emberi együtt­élésre, sőt a törvényekre ala­pozott kérés. Válaszának hang­vétele is elszomorított, hiszen ön mint a tudományok isme­rője jól tudja, hogy az ál­matlanság — amely általában a szív- és idegrendszeri be­tegségek következménye - nem az egyénbe „szorult né­mi humánum" hiányából, sok­kal inkább a magukról meg­feledkező értelmiségiek bű­nös, gőgös önzéséből fakad. (Akinek nem inge, ne vegye magára!) Tüskés Tibor sokunk gond­ját fogalmazta meg: a ku­tyák ugatása, az emeletes há­zakkal körülzárt játszóterek za­ja, az autók és autóbuszok erőszakos túráztatása, a pa­nelfalakon áthallatszó tv-adá- sok, a mindent betöltő han­gos beat-zene monoton ütései elől menekülnénk, de hová?! Írásából ítélve ön nagyon hálás lehet a sorsnak, hogy az elmúlt időszakban olyan beosztása, munkaköre lehetett, ahol idegrendszerét megóv­hatta, és éppen ezért a sta­tisztikai nagy átlagtól elté­rően önt a zajok sem éj­jel, sem nappal nem zavarják. Végezetül á követendők mel­lé kívánkozik a mi környé­künk jó példája is: A zajra érzékeny idegállapotom miatt szomszédaim, akik ugyancsak kutyatartók, velem együtt ku­tyabarátok, megértették, hogy ilyen szorosan egymás mellett élve — ha nem lehet a kutya magatartásán változtatni —, bármennyire kedvesek is az állatok, kutyájukat elvitték, mert az ember mégiscsak fontosabb! Így munkálkodik kö­zöttünk a 2000 éves tariitás, a „Viseljétek el egymást!" örökérvényű példája. Kedves Avar utcaiak! Őszin­te emberbaráti szeretettel ké­rem önöket, próbálják meg egymást elfogadni, elviselni, s ha lehetséges, még szeretni is. így, és csakis így lehet mind­annyiunk álma nyugodt, „jobb­ízű!" üdvözlettel: Pécsi Géza Pécs, Dózsa Gy. út 35.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents