Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-12 / 220. szám
IO aj Dunántúlt napló 1991. augusztus 12., hétfő maták pedig már nyerőautomatáknak minősülnek. Több esetben komoly gondot jelent a pénznyerő automaták üzemeltetési tilalma alóli felmentés személyi hatályának az értelmezése. A rendőrségnek a Legfőbb ügyészséggel egyeztetett álláspontja szerint tiltott szerencsejáték szervezésének tekinthető az a magatartás, amikor a felmentéssel nem rendelkező személy a pénznyerő automatát nyilvános helyen, üzemkész állapotba helyezte. A pénznyerő automatákat működtetőknek tehát jó tudniuk, hogy az üzemeltetési tilalom alóli felmentés személyre szóló, az a bérbe vevőre vagy az elidegenítés után az új tulajdonosra nem terjed ki. Bonyolítja a bizonyítási eljárást az is, hogy az engedély nélkül üzemeltetett automatáknál gyakran felmerült a csempészet és az adócsalás bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja is. Pénznyerő vagy játékautomaták? mert a bűnügyek nyomozása során bizonytalanság van az egyes fogalmak jogi értelmezésében. így például jogvitát váltott ki o „játékautomaták" és a „pénznyerő automaták" megkülönböztetése. A rendőrök minden ügyben szakértőt vontak be, akinek azt a kérdést is feltették, hogy a nyereség vagy a veszteség kizárólag a véletlentől függ-e. Ugyanis ez határolja el a pénznyerő automatát az egyéb játékautomatától. Nehezíti a nyomozók munkáját, hogy a pénznyerő automaták egy részét működtetőik átalakították: a pénzkiadó egységet kiszerelték, és zsebből fizették a megadott pont- szám alapján „járó" pénzösz- szeget. Hasonló módszert alkalmaztak egyes játékautomatáknál is, ahol még olyan szabályokat is bevezettek, hogy a játékosoknak csak minimális esélye volt a nyerésre. Az így működtetett játékautoTiltott szerencsejáték szervezése vétségének alapos gyanúja miatt csaknem 800 nyomozást rendeltek el az országban. A nyomozás tapasztalatait a rendőrség és az ügyészség illetékes vezetői folyamatosan közösen értékelik, Nyolcszáz nyomozás Biztos dohány: A fekete dohány Magyarországon már a múlt században is állami monopólium volt a dohány forgalmazása. Ezért az „ügyesebbje" Suttyomban hazavitte a dohányt, maga szárította, vágta a füstölnivalót, s ha sikerült a finánc orra elől elcsenni a termés egy részét, büszkén szívta a maga készítette „szűzdohányt". A dohányforgalmazás ma is állami monopólium, a gyakorlatban azonban egyre többen szívnak szűzdohányt: vasútállomások környékén, piacokon kis asztalkákon árulják a „leértékelt árú" ciga rettákat. A napokban robbant a bomba: 100 milliós adócsalást követett el egy ügyes vállalkozó, aki az Egri Dohánygyártól - úgymond — exportra megvásárolta a Sopianaét, aztán ahelyett, hogy a külhoni dohányosokat mérgezte volna az erős. kaparó magyar cigarettával, az alvilági terjesztőhálózaton keresztül idehaza hozta forgalomba az árut. Feltűnt ugyan egy buzgó tisztviselőnek, hogy mire kell vajon a hongkongiaknak ennyi magyar bagó? De napirendre tért a talány felett. Néhány nappal később Bánrévére riasztották a vámnyomozókat, ahol ugyanezzel a trükkel egy másik cég akart Sympho- niát „exportálni". A gyanúsnak talált kamionban a kibontott csomagokban téglák voltak a cigarettásdobozok helyén, a kartonok tartalma már az utcai árusoknál várt gazdára. — Pedig ez tuti üzlet! - tartják a bennfentesek, mert a cigin az adó a legnagyobb tétel, amit ugye az exportálónak nem kell megfizetnie. Csak az ügyes irathamisitó, meg egy-két lefizethető tisztviselő kell, s máris indul- • hat a szűzdohány-akció. És a közvélemény aggályoskodhat joggal, ha az ember megspórolhat néhány százast a cigarettán, de azért mégsem tűrhető, hogy a nyilvánvaló csalást országszerte nyíltana hatóság orra előtt művelhessék. Az államkasszának hiányzó bevételeket valaki a végén úgyis meg fogja fizetni. Félő, hogy imindannyiunk közös adója lesz.- szendrey - Ferenczy—Europress Hargitai Tibor két lábon Amikor a kocsi sofőrje kiintett autójából a másik autósnak, hogy elengedi, az majdnem felcsavarodott a lámpaoszlopra. Nem tudta ugyanis elképzelni, hogy ilyen kézzel, hogyan oldható meg a vezetés. Pedig Hargitai Ti bor előtt nincs lehetetlen Úszi'k, pingpongozik, fotózik intarziákat készít. Ez utóbbit oly módon, hogy az éles szi két a szájába veszi és haj szálpontosan, szabályosan vág ja ki és ragasztja fel a kü lönböző ábrákat. — Tibor, nem mondta még senki, hogy ez nem más, mint a lehetőségekkel való bűvészkedés? — Nem, ez inkább megfelelő módú alkalmazkodás a körülményekhez. Nem is tudom megérteni, mikor egészséges emberek nyöszörögnek, hogy mennyi bajuk van. Bosz- szant a tehetetlenségük. — Ilyenkor az jut eszébe, hogy bezzeg, ha én . . . — Én - átvitt értelemben - két lábbal állok ezen a földön. A korlátáimmal együtt próbálok teljes életet élni. 1961-ben orosz szakos tanárként végeztem, de a diplomámat soha nem használhattam. Nekem lett volna önbizalmam középiskolásokat tanítani, de a tanács oktatási osztálya nem javasolta. Fura dolog, de én soha nem törtem össze egy poharat sem, mégis mikor valahol vizet kérek, az illető, aki nyújtja felém a poharat, látszik, hogy frászba van, vajon mi fog most történni. Hargitai Tibor 48 éves, az Élelmiszerkereskedelmi Vállalat grafikusa. Augusztus 9-én Hongkongba utazik, hogy részt vegyen reklámgrafika kategóriában a mozgássérültek képességolimpiáján. (Vele utazik egy budapesti mozgáskorlátozott kerámikus leány, valamint két gyengénlótó és két hallássérült társa is.) A részvételt minden országból (hat résztvevőig) a hongkongi egyetem állja. — Nem biztos, hogy restellném, ha eredmény nélkül érkeznék haza, mert ott olyan számítógépes grafikaszerkesztő géppel is „szembeállíthatnak", amelyik maga vágja ki például öntapadós anyagból a figurákat. Kenterbe vághatnak pillanatok alatt. Az első képességolimpiát Japánban, a másodikat Kolumbiában rendezték meg, ez lesz a harmadik. Minden alkalommal konferenciát is tartanak, amely a mozgássérült emberek rehabilitációjával foglalkozik. A mindennapi életbe való integrálódás Magyarországon még messze nem olyan, mint, amilyen külföldön, Mikor fogjuk vajon elérni, hogy az utcai telefonfülkéket mi is tudjuk használni, vagy az autópályán olyan illemhelyek is legyenek, amelyek nem okoznak nekünk sem nehézséget? New York: Arlette Schweitzer 42 éves amerikai asszony várakozással tekint a jövőbe 1991 augusztusában, méhében ikerunokáival, akik várhatóan novemberben születnek meg. Az unokáiért mindenre vállalkozó leendő nagymama Így próbál segíteni lányán, aki nem képes magzatot kihordani. Lánya megtermékenyített petesejtjeit fél évvel ezelőtt ültették be a (nagy)ma- ma szervezetébe. Vizuális diagnosztika Miről árulkodik a szemöldök? A vizuális diagnosztika avatott művelői számára — sok egyéb mellett — a szemöldök is számos fontos információval szolgál a paciensek egészségi állapotáról, életmódjáról, táplálkozásáról. így például terhes anya esetében a meredek ívű szemöldök arra vall, hogy a kismama kosztjában meglehetősen sok a hús, az állati fehérje. (A „finom ív" viszont a növényi eredetű ételek túlsúlyát jelzi.) Ha egymáshoz viszonylag közelesik a szemöldök-pár, a terhes anya szintén sok húst iktat étrendjébe. Pedig érdemes volna változtatnia fogyasztási szokásán — mondják a diagnoszták -, mert a gyakori húsfogyasztás fölfokozza a máj és az epe érzékenységét, s még olyan kihatása is van, hogy meglehetősen akaratos, túlságosan is makacs természetű lesz a gyermek. Minél távolabb húzódik egymástól a két szemöldök, annál inkább álmodozó, bizonytalan, könnyen befolyásolható a tulajdonosa. Akinek hosszú szálú a szemöldöke, azt általában a lelki, szellemi aktivitás jellemzi; akié rövid szálú, az inkább fizikai tevékenységhez vonzódik. A széles, „busa” szemöldök gazdái rendszerint fölöttébb aktív, életerős, nagy vitalitású emberek, a keskenyeké pedig kisebb teherbirásúak, fáradékonyabbak. Végül még két vizuális diagnózis: akik túl gyakran belefeledkeznek az evés-ivás , örö- miebe, azoknak a szemöldökük „közelít” egymáshoz, azaz az orrnyereg fölötti részen is szőrszálak nőnek. Akiknek pedig kihullik a szemöldökük, figyeljenek étrendjükre, mert súlyos táplálkozási zavarokkal küzd szervezetük. (Domi) Ferenczy—Europress Reklám mindenütt — Ez itt a reklám helye — mondja a géphang, vagy nem mond senki semmit, vagy éppen a legizgalmasabb pillanatban megszakadó film, hogy valamilyen árucikkre felhívják a figyelmünket. S mivel a reklómfilmecskék nagy része szellemes, nem is biztos, hogy bánjuk. Manapság, a nemzetközi videózás korában, nap mint nap észlelhetjük, hogy milyen szívesen veszik például gyermekeink, ha a nyugati televízióból felvett filmeket megszakítják ezek a valóban profi hirdetések. Nyolc tonna prospektus a szemétben - írta a tavaly karácsonyi reklamáció után a Neue Zürcher Zeitung. És az alcím: mennyi papírt képes az ember elviselni? Az utalás arra vonatkozik, hogy az árucikkeket reklámozó cégek most már közvetlenül fordulnak lehetséges vásárlóikhoz. A levélszekrények szinte kipukkadnak a nem is mindig túl igényes reklámlapocskáktól, naprakészen kínálva az illető üzlet, gyár éppen leértékelt, vagy új termékét. Van, ahol a cégek megbízottai még azt a fáradtságot se vjesz'rk, hogy az egyes levélszekrényekbe szortírozzák a brosúrákat csak úgy ömlesztve leteszik a lépcsőházakba — már ahova bejutnak, hiszen egyre több helyen zárják a kaput. Az árucikkek reklámozásának sokkal körmönfontabb formája az utóbbi időben egyre sűrűbben előforduló gyakorlat, hogy egy-egy filmben vagy még inkább sokak által hétről hétre nézett filmsorozatban feltűnően és sokszor ismételten fordul elő egy-egy reklámozni kívánt termék. Nehezen kivédhető reklámtevékenység ez, mondják a szakemberek, hiszen, ha a forgatókönyv szerint a filmbeli család reggelizőasztalhoz ül, annak lehet akár természetes tartozéka a Nesquick kakaó, vagy a Ja- cobs-kávé. Hogy a rendező azt a gyártmányt teszi ki az asztalra, amelyikkel az előállítója kifizeti a reklámköltséget? Ezt ma finomon szponzorálásnak nevezik, s így persze mindjárt más. A példák hosszú sora szinte kínálkozik, s igazán azok az esetek keltenek egyértelmű ellenszenvet, amikor egészségügyi szempontok miatt egy ideje már nem reklámozható termékek szerepelnek jól láthatóan, és meg- jegyezhetően a filmben. A cigarettáról van szó természetesen, hiszen mig a legtöbb európai országban ma már tilos a dohányfélék hirdetése, az aligha kifogásolható, ha a népszerű sorozat népszerű hőse időről időre valamelyik gyártmányú cigarettára rágyújt. A mindenre kíváncsi Der Spiegel olyan összeállítást közölt, amelyből kiderül, hogy mennyit hoznak ezek az apró fogások. Eltérő összegű, ám esetenként több 10 ezer márkás szerződéseket. Igaz, ez o „szponzorálási rendszer" a sport világában már teljesen természetes, óm legalábbis a két legnagyobb nyugatnémet tv-társaság, az ARD és a ZDF igyekszik elérni, hogy a kór ne terjedjen át a sportpályádról a művészeti életre is. Nem biztos, hogy ez sikerül, különösen, mert legalább annyi híve van az ilyen alig rejtett reklámozásnak, mint amennyi ellenfele. Végül is a filmek szereplői valamilyen márkájú autón amúgy is közlekednek, ruhát hordanak, igazi árucikkek a filmkellékek, s a művészi értékből nem von le az áru márkája, viszont ha pénzt hoz a konyhára, az csak a művészet fennmaradását erősíti. Ez az érvelés nagyszerűen megnyugtatja azok lelkiismeretét, akik egyelőre berzenkednek önmaguk, vagy művészi produkciójuk ilyen „kiárusítása" ellen. A Neue Zürcher Zeitung és a Der Spiegel alapján.) összeállította: Szászi Júlia
