Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-12 / 220. szám
1991. augusztus 12., hétfő uj Dunántúli napló Hogyan vakációzik Gorbacsov? A Reutsr moszkvai értesülése szerint Mihail Gorbacsov szovjet államfő vasárnap kéthetes szabadságra utazott a Feketetenger partjára, a Krim- félszigeten levő dácsájába. Az elmúlt hetek ugyancsak igénybe vették a szovjet elnök energiáit - a csúcsértekezlet Moszkvában Bush amerikai elnökkel, a Szovjetunió új szövetségi szerződéséről folytatott tárgyalások a köztársaságok vezetőivel, és a konzervatívok és radikálisok közötti politikai csatá rozások. Vitalij Ignatyenko elnöki szóvivő szerint Gorbacsov szabadsága alatt „rengeteget olvas" — vastag szépirodalmi folyóiratokat —, klasszikus zenét hallgat (Lisztet és Chopint) és végre kedve szerint együtt lehet két leányunokájával. Természetesen a Krímből is állandó kapcsolatot tart fenn a Kremllel és a köztársaságok vezetőivel. A vele együtt nyaraló magas rangú tisztségviselőkkel is tanácskozik, ha a helyzet megkívánja. Mindig a keze ügyében a telefon — nemcsak azért, hogy utasításokat adjon, hanem azért is, hogy tájékozódjék. Olyan embernek, aki rendes körülmények között napi 14 órát dolgozik, természetes, hogy azonnal belefogjon bármilyen váratlanul felmerülő probléma megoldásába. Mielőtt mqga is szabadságra menne, Igna- tyenkp sajtóértekezletet tartott Moszkvában. Újságíróknak Gorbacsov egészségi állapota- iránt érdeklődő kérdéseire válaszolva a szóvivő elmondta, hogy elutazása előtt Gorbacsov rutin kontroli- vizsgálaton esett át és — amennyire ő (Ignatyenko) tudja —, jó egészségnek örvend. Ignatyenko szerint Gorbacsov tavaly 150 ezer levelet kapott szovjet állampolgároktól és 45 ezret külföldiektől, ennek a felét amerikaiaktól. A levelek többsége a Szovjetunió előtt álló súlyos problémákkal foglalkozott, beleértve a nemzetiségek közti elkeseredett konfliktusokat, de számos levélíró az öböl-háború kérdésére tért ki. Mihail Gorbacsov augusztus 20-a előtt visszatér Moszkvába'az új szövetségi szerződés aláírására. 11 A Békésebb vizeken a szovjet hadiipar Agyú helyett vajat! Ez az utolsó parancs a Szovjetunióban. S mint tudjuk, mindig az utolsó parancs van hatályban — amíg újabbat nem cdnak ki. Ilyen veszély egyelőre nem fenyeget, bár a katonai-ipari komplexum legkeményebb magja időről időre hallat magáról, és meglehetősen sokat tesz azért, hogy ne haladjon olyan gyorsan ez c folyamat. Emlékezetes, hogy a közelmúltban a Szovjetunióban járt Colin Powell tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnökének igen részletesen fejtegették, miként halad az átalakulás. Mihail Gorbacsov később George Bushnak is elmondta: minden erejükkel azon vannak, hogy gyorsabb legyen az átállás. Hivatalos adatok szerint az elmúlt három évben csaknem felére esett vissza a repülőgépek, a harckocsik és a stratégia; rakéták gyártása. Bush azonban igen erőteljesen szorgalmazta, hogy a szovjet vezetés — karöltve a reformer gondolkodású tábornokokkal (van ilyen, nem is egy) — gyorsítsa fel ezt a programot, másképp a Nyugat nem nyitja meg pénztárcáját. Valentyin Pavlov kormányfő a minap egy interjúban elismerte: a Szovjetunió megközelítőleg ugyanannyit költ fegyverekre, mint az Egyesült Államok, vagyis évente legkevesebb 300 milliárd dollárt Hol van hát az ígért csökkentés, illetve az átállítás? Vlagyimir Scserbakov, Pavlov első helyettese a minap — elsőként a szovjet vezető'; közül - részleteket is elárult. Elmondta, hogy nagy ütemben akarják fejleszteni a polgári repülést, bevezetve az IL 96—300-as, a TU 204-es, az IL 114-es személyszállító repülőgépek új családját. 1995-re már ezeknek a gépeknek kell uralniok a terepet. Jelentősen növelni akarják a tartós fogyasztási cikkek gyártását, 15 millió darab tévét, 7,5 millió képmagnót és 8,7 millió hűtőszekrényt akarnak gyártani addigra. Több pénzt szeretnének áldozni a kommunikáció, a távközlés fejlesztésére, míg a rakéták egy részét veszélyes meteoritok ártalmatlanná tételére használnák. Oleg Rosznyickij, a műszaki tudományok doktora szerint azonban a katonai—ipari komplexum mindent elkövet, hogy ne túl gyorsan haladjanak ezen az úton. A szerző az európai kollektiv biztonság megteremtésében látja a kiutat, mert akkor már tényleg nincs mire hivatkoznia a komplexumnak — írja. És még egy igen fontos észrevétele van: a békés célú termelés előbb-utóbb arra ösztönzi a szovjet ipart, hogy világszínvonalú árukkal jelenjen meg - külföldön és otthon is. Ha nem ezt teszi, akkor a világban és otthon is (a beáramló nyugati termékek színvonala miatt) súlyos vereséget szenved. A tudós közvetlen kapcsolatokat szorgalmaz a nyugati cégek és a katonai—ipari komplexum „tárgyalóképes" vezetőivel. Nem utolsósorban azért is — vélekedik Rosznyickij —, mert a szovjet ótalakuás felgyorsításával az ő országaikban zajló átállás is nagyobb ütemben valósulhat meg. Természetesen, az átállás nem megy egyik pillanatról a másikra. Vele szemben az el- enállás még mindig igen nagy, különösen azok részéről, akiknek az egzisztenciájába kerül a „nagy leszerelés". Az utóbbi két hónapban azonban valami megmozdult, kis szövetkezetek jöttek 'étre — szovjet tisztek, mérnökök és külföldi tőke bevonásával -, közös üzletek megvalósítására, a politikai vezetés pedig végleg elkötelezte magát az átállás mellett. Mester Nándor Másfél milliárd kínai 2050-re Nem a család tulajdona a Honda Harmati Árpád 750 köbcentiméteres Honda motorkerékpárjával vesz részt a Superbike Európa-bajnoki futamokon Itália, te drága! Ma egy hete 84 éves korában elhunyt Honda Szoicsiro. az egyik legnagyobb japán autóbirodalom, a Honda Motor Company alapítója egy szegény kerékpárjavitó fia volt, aki 1913-ban, 8 éves korában látott először autót szülőfalujában, a Japán középső részén fekvő Tenrjúban. így emlékezett vissza erre a Keizai Simbun című lapnak adott interjújában: „Ez volt az első autó, amelyet életemben láttam. Micsoda szenzációs élmény! Amikor megállt előttem, csöpögött belőle az olaj. Az orromat a földhöz szorítottam, mint egy kutya, és úgy szívtam be az olaj szagát. Kezeimet bedörzsöltem az olajjal és nagyokat szippantottam . . . Akkor támadt az elhatározásom, hogy egyszer majd magam készítek autót." Ma a Honda Motor Company a harmadik legnagyobb japán autógyártó a Toyota és a Nissan mögött és több autót ad el az Egyesült Államokban, mint bármely más japán autógyár, kivéve a Toyotát. Honda Szoicsiro 22 éves volt, amikor megalapította autójavító műhelyét a szülőfalujához közeli Hamamucu- ban. öt év múlva azonban felszámolta műhelyét és betársult a Toyota cég tulajdonát képező egyik autóalkatrész gyárba. 1946-ban azután eladta részesedését a gyárból és elkezdett motorkerékpárokat gyártani - kis motorokat szerelt kerékpárokra. Néhány év elteltével már nagy mennyiségben exportált motor- kerékpárokat és 1962-ben kezdett el sportautót gyártani. Ez a kocsi nem ért el ugyan akkoía sikereket a külföldi piacokon, mint a Toyota és a Nissan futószalagjairól lekerült gépkocsik, de Honda nem adta fel a harcot. üzleti sikereit nagyrészt annak köszönhette, hogy gombamódra szaporodó gyáraiban és laboratóriumaiban előszeretettel alkalmazott fiatal technikusokat, akiknek képességeiben feltétlenül megbízott. Akkor tört be a világpiacra, amikor társává fogadta az azóta elhunyt Fuzsiszava Takeót, a kiváló menedzsert és marketing szakembert. Egyikük sem követelte magának a tulajdonjogot és abban is egyeztek, hogy — szakítva a japán hagyományokkal — fiúkat sem gyárigazgotónak, sem alkalmazottnak nem fogadták fel. Rokonokat sem alkalmaztak gyáraikban. A Honda Motor Company nem a Honda család tulajdona. Honda Szoicsiro 30 éves koráig maga is versenyzett. Akkor baleset érte és kénytelen volt a versenyzést abbahagyni. Ennek ellenére 65 éves koráig minden új Honda-mö- dellt maga próbált ki. 1986- ban nagy öröm érte: a Honda az angol Williams-szal együtt megnyerte az az évi Forma 1. legjobb konstruktőri címét - a két autót Nigel Mansell, illetve Nelson Piquet vezette. Japán gépkocsi első ízben nyert Forma 1. díjat. — Honda Szoicsiro 1935-ben nősült, egy fia és két leánya van. Kína 2050-re másfél milliárd lakost számlál majd, s egyszerre kel! majd szembe néznie a túlnépesedés és az elöregedés problémájával - írta a China Daily. Az AFP idézte cikk szerint a világ legnépesebb országa a 80-as évek elejétől 1997-ig a harmadik baby bobn időszakát éli. 1995-től 322 millió nő válik fogamzóképessé, 8 százalékkal többen, mint 1985 -90. között. A lakosság o következő 10 évben évente 17 millió fővel gyarapodik majd. A túlnépesedés miatt az ország súlyos lakásgonddal kerül majd szembe, s foglalkoztatási feszültségek is várhatók. 2000-től Kína aktív lakosainak száma 858 millió lesz, 20 millióval több, mint a fejlődő világ összlakossága együtt véve. Olaszország, vigyázat csak gazdagoknak! — állhatna a figyelmeztetés az utazási prospektusok Itáliát kínálgató hasábjain. Egy nemrégiben közzétett statisztika szerint ugyanis az olaszországi szállásárak — legalábbis a nyári turista- szezon idején - alig-alig maradnak el a ' legendásan magasnak számító svéd mutatóktól. A szállodai „átlagár" Svédországban átszámítva mintegy 244 ezer líra (200 dollár), Itáliában a hasonló adat 220 ezer líra (kb. 180 dollár). A drágasági rangsorban egyébként Olaszországot Svájc, majd Nagy-Britannia követi. Figyelemre méltó azonban, hogy a szállásköltségek növekedése Itáliában nem olyan számottevő, mint Európa egyéb turista paradicsomaiban: míg Várhatóan gond lesz a lakosság elöregedése is. Mint a kínai népesség kutató intézet vezetője a China Dailynek elmondta, intézete szigorú intézkedéseket sürgetett a magas népszaporulat megfékezésére. Kínában kb. 10 éve megtiltották, hogy egy-egy házaspárnak egynél több gyermeke lehessen, ám vidéken, ahol 910 millió kínai él, a szabályok sokkal enyhébbek, minta városban. A népesség politikáért felelős vezetés is elismerte a minap, hogy az intézkedések számos kívánni valót hagynak maguk után. Eddig az országnak mindössze öt tartományában és járásában sikerült 10 ezrelék alá szorítani a születési arányt, egyes tartományokban azonban 24 ezrelékes a nép- szaporulat. itt 1990-ben csupán 5,5 százalékkal emelkedtek az áralc 1989-hez viszonyítva, addig például '’Spanyolországban 12, Portugáliában pedig 14 százalékkal. Az idegenforgalom alakulásával foglalkozó jelentések egyébként egyöntetűen azt állítják, hogy bár mindent egybevéve Itáliának e téren még mindig „elég jól megy", lassú hanyatlás tapasztalható az érkezők -számát illetően: 1980 —89. között csupán 15 százalékkal nőtt a látogatók száma. A turizmus nagy „felfedezettjének" számító Törökország ugyanezen időszak alatt 700 százalékos növekedési tempót mutatott fel. De még a rivális szomszéd, Francia- ország is 11 százalékot „teljesített". Kérdőjelek o görög tengerjáró körül Egy héttel ezelőtt a dél- afrikai partok közelében elsüllyedt a 7554 tonnás Ocea- nosz görög tengerjáró. Jelentések szerint a hajón mintegy 600 személy tartózkodott, közülük 380 utas. Az első jelentések úgy szóltak, hogy mindenkit sikerült megmenteni, emberéletben nem esett kór. Hétfőre azonban sokasodni kezdtek a megválaszolatlan kérdések a hajókatasztrófa körül - mutat rá az AFP francia hírügynökség. Elsősorban tisztázatlan, hogy valóban hány személy is tartózkodott a tengerjárón a szerencsétlenség bekövetkeztekor. Hivatalos listát hétfő estig nem adtak ki, mert még nem fejeződött be az utasok és a személyzet tagjai nemzetiségének megállapítása. A TFC Tours dél-afrikai társaság szerint, amely a hajót bérelte, az Oceanosz fedélzetén 580 személy tartózkodott. A fokföldi Légi Kutatási Központ szóvivője ezzel szemben 601 személyről tudott. A megmentett utasok nagy része azzal vádolja Jannisz Avramaszt, a hajó kapitányát, hogy nem követte az ősrégi tengerészhagyományt, amely szerint elsőnek a nőket és a gyermekeket kell menteni. Ezzel szemben Avramasz és a legénység tagjai — néhány matróz kivételével — elsőknek menekültek el helikoptereken és mentőcsónakokon. Az Epi- rotiki-Lines görög hajótársaság, az Oceanosz tulajdonosa viszont cáfolja ezt és azt állítja, hogy Avramasz kapitány utolsónak hagyta el a hajót, és a legénység tagjai is csak azért szálltak mentőcsónakokba, hogy biztosítsák a csónakokba felvett utasok testi épségét. Avramasz kapitány szerint a katasztrófát az okoztó, hogy felrobbant a hajó egyik kazánja és a robbanás átlyukasztotta a hajótestet. Végül a bíróság foglalkozik majd azzal a feltevéssel is, hogy esetleg bombamerénylet okozhatta a hajó elsüllyedését. Ezt a feltevést eddig még semmilyen forrásból sem erősítették meg. Az Oceanosz katasztrófájának - amely a jelek szerint szerencsére nem követelt halálos áldozatokat - van egy humoros oldala is, nevezetesen, hogy az utasok elbeszélése szerint a mentést mindvégig a hajón utazó komikusok és bűvészek irányították — a hétpróbás tengeri medvéket is meghazudtoló bátorsággal és leleményességgel. Miután az első helikopterrel elmenekült Avramasz kapitány, 11 tengerésztiszt és mindösz- sze négy utas (!), a mentési munkálatok irányítását Julian Russel 29 éves brit bűvész, Moss Hills 35 éves muzsikus, valamint Terry Lester és Robin Boltman komikusok vették át. A csaknem függőlegesen álló fedélzeten egy macska ügyességével megkapaszkodva segítették az utasokat - nagy részük idős ember volt — a mentőcsónakokba és a helikopterek leeresztett kosaraiba. Ugyancsak ők működtették az utolsó pillanatig a hajórádiót. Rosemary Moss, egy utazási társaság ügynöke elmondotta, hogy kizárólag a színészek és a bűvészek helytállásának volt köszönhető, hogy nem tört ki pánik az utasok közöli. Hills szerint pedig csak akkor szereztek tudomást arról, hogy a tengerjáró bajba jutott, amikor mentőövet viselő matrózok rohantak fel a fedélzetre a gépteremből. „Nem tudtuk, hogy mi megy végbe . . . Nem hangzott el bejelentés, nem szólaltak meg a szirénák, semmilyen módon sem figyelmeztettek bennünket ..." — nyilatkozta a Reuter brit hírügynökség tudósítójának. De mi is ment végbe? Bár az Oceanosz katasztrófájának okait vizsgáló bíróság még nem nyilvánított véleményt, egy Emlyn Brown nevű fakföl- di búvár, aki nemrég megtalálta egy ugyanott 1909-ben 211 emberrel a fedélzetén elsüllyedt brit hajót, a Waroíah roncsait, azt állította, hogy az a tengerrész — a „lyuk az óceánban" — már nagy számban nyelt el hajókat. Szerinte az Agulhas áramlat viharos szél által felkorbácsolt emeletmagas hullámai tartályhajókat törtek már ketté és hatalmas fehérhajókat küldtek a tengerfenékre. Brown szerint a Waratah csaknem azonos körülmények közt süllyedt el, mint most vasárnap az Oceanosz ...
