Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-12 / 220. szám

1991. augusztus 12., hétfő uj Dunántúli napló Hogyan vakációzik Gorbacsov? A Reutsr moszkvai érte­sülése szerint Mihail Gor­bacsov szovjet államfő va­sárnap kéthetes szabad­ságra utazott a Fekete­tenger partjára, a Krim- félszigeten levő dácsájá­ba. Az elmúlt hetek ugyancsak igénybe vették a szovjet elnök energiáit - a csúcsértekezlet Moszk­vában Bush amerikai el­nökkel, a Szovjetunió új szövetségi szerződéséről folytatott tárgyalások a köztársaságok vezetőivel, és a konzervatívok és ra­dikálisok közötti politikai csatá rozások. Vitalij Ignatyenko elnö­ki szóvivő szerint Gorba­csov szabadsága alatt „rengeteget olvas" — vas­tag szépirodalmi folyóira­tokat —, klasszikus zenét hallgat (Lisztet és Cho­pint) és végre kedve sze­rint együtt lehet két leány­unokájával. Természetesen a Krímből is állandó kap­csolatot tart fenn a Kreml­lel és a köztársaságok ve­zetőivel. A vele együtt nyaraló magas rangú tiszt­ségviselőkkel is tanácsko­zik, ha a helyzet meg­kívánja. Mindig a keze ügyében a telefon — nemcsak azért, hogy uta­sításokat adjon, hanem azért is, hogy tájékozód­jék. Olyan embernek, aki rendes körülmények között napi 14 órát dolgozik, természetes, hogy azon­nal belefogjon bármilyen váratlanul felmerülő prob­léma megoldásába. Mielőtt mqga is sza­badságra menne, Igna- tyenkp sajtóértekezletet tartott Moszkvában. Új­ságíróknak Gorbacsov egészségi állapota- iránt érdeklődő kérdéseire vála­szolva a szóvivő elmond­ta, hogy elutazása előtt Gorbacsov rutin kontroli- vizsgálaton esett át és — amennyire ő (Ignatyenko) tudja —, jó egészségnek örvend. Ignatyenko szerint Gor­bacsov tavaly 150 ezer levelet kapott szovjet ál­lampolgároktól és 45 ez­ret külföldiektől, ennek a felét amerikaiaktól. A le­velek többsége a Szov­jetunió előtt álló súlyos problémákkal foglalkozott, beleértve a nemzetiségek közti elkeseredett konflik­tusokat, de számos levél­író az öböl-háború kér­désére tért ki. Mihail Gorbacsov au­gusztus 20-a előtt vissza­tér Moszkvába'az új szö­vetségi szerződés aláírá­sára. 11 A Békésebb vizeken a szovjet hadiipar Agyú helyett vajat! Ez az utolsó parancs a Szovjetunió­ban. S mint tudjuk, mindig az utolsó parancs van ha­tályban — amíg újabbat nem cdnak ki. Ilyen veszély egye­lőre nem fenyeget, bár a ka­tonai-ipari komplexum legke­ményebb magja időről időre hallat magáról, és meglehető­sen sokat tesz azért, hogy ne haladjon olyan gyorsan ez c folyamat. Emlékezetes, hogy a közel­múltban a Szovjetunióban járt Colin Powell tábornoknak, az amerikai vezérkari főnökök egyesített bizottsága elnöké­nek igen részletesen fejteget­ték, miként halad az átala­kulás. Mihail Gorbacsov ké­sőbb George Bushnak is el­mondta: minden erejükkel azon vannak, hogy gyorsabb legyen az átállás. Hivatalos adatok szerint az elmúlt há­rom évben csaknem felére esett vissza a repülőgépek, a harckocsik és a stratégia; rakéták gyártása. Bush azonban igen erőtel­jesen szorgalmazta, hogy a szovjet vezetés — karöltve a reformer gondolkodású tábor­nokokkal (van ilyen, nem is egy) — gyorsítsa fel ezt a programot, másképp a Nyugat nem nyitja meg pénztárcáját. Valentyin Pavlov kormányfő a minap egy interjúban elis­merte: a Szovjetunió megkö­zelítőleg ugyanannyit költ fegyverekre, mint az Egyesült Államok, vagyis évente legke­vesebb 300 milliárd dollárt Hol van hát az ígért csök­kentés, illetve az átállítás? Vlagyimir Scserbakov, Pav­lov első helyettese a minap — elsőként a szovjet vezető'; közül - részleteket is elárult. Elmondta, hogy nagy ütemben akarják fejleszteni a polgári repülést, bevezetve az IL 96—300-as, a TU 204-es, az IL 114-es személyszállító repülő­gépek új családját. 1995-re már ezeknek a gépeknek kell uralniok a terepet. Jelentő­sen növelni akarják a tartós fogyasztási cikkek gyártását, 15 millió darab tévét, 7,5 mil­lió képmagnót és 8,7 millió hűtőszekrényt akarnak gyárta­ni addigra. Több pénzt sze­retnének áldozni a kommuni­káció, a távközlés fejleszté­sére, míg a rakéták egy ré­szét veszélyes meteoritok ár­talmatlanná tételére használ­nák. Oleg Rosznyickij, a műsza­ki tudományok doktora szerint azonban a katonai—ipari komplexum mindent elkövet, hogy ne túl gyorsan haladja­nak ezen az úton. A szerző az európai kollek­tiv biztonság megteremtésé­ben látja a kiutat, mert ak­kor már tényleg nincs mire hivatkoznia a komplexumnak — írja. És még egy igen fon­tos észrevétele van: a békés célú termelés előbb-utóbb ar­ra ösztönzi a szovjet ipart, hogy világszínvonalú árukkal jelenjen meg - külföldön és otthon is. Ha nem ezt teszi, akkor a világban és otthon is (a beáramló nyugati termé­kek színvonala miatt) súlyos vereséget szenved. A tudós közvetlen kapcso­latokat szorgalmaz a nyugati cégek és a katonai—ipari komplexum „tárgyalóképes" vezetőivel. Nem utolsósorban azért is — vélekedik Rosznyic­kij —, mert a szovjet ótalaku­ás felgyorsításával az ő or­szágaikban zajló átállás is nagyobb ütemben valósulhat meg. Természetesen, az átállás nem megy egyik pillanatról a másikra. Vele szemben az el- enállás még mindig igen nagy, különösen azok részé­ről, akiknek az egzisztenciá­jába kerül a „nagy leszere­lés". Az utóbbi két hónap­ban azonban valami megmoz­dult, kis szövetkezetek jöttek 'étre — szovjet tisztek, mér­nökök és külföldi tőke bevo­násával -, közös üzletek meg­valósítására, a politikai veze­tés pedig végleg elkötelezte magát az átállás mellett. Mester Nándor Másfél milliárd kínai 2050-re Nem a család tulajdona a Honda Harmati Árpád 750 köbcentiméteres Honda motorkerékpárjával vesz részt a Superbike Európa-bajnoki futamokon Itália, te drága! Ma egy hete 84 éves korá­ban elhunyt Honda Szoicsiro. az egyik legnagyobb japán autóbirodalom, a Honda Mo­tor Company alapítója egy szegény kerékpárjavitó fia volt, aki 1913-ban, 8 éves korában látott először autót szülőfalu­jában, a Japán középső ré­szén fekvő Tenrjúban. így em­lékezett vissza erre a Keizai Simbun című lapnak adott in­terjújában: „Ez volt az első autó, amelyet életemben lát­tam. Micsoda szenzációs él­mény! Amikor megállt előt­tem, csöpögött belőle az olaj. Az orromat a földhöz szorí­tottam, mint egy kutya, és úgy szívtam be az olaj sza­gát. Kezeimet bedörzsöltem az olajjal és nagyokat szippan­tottam . . . Akkor támadt az el­határozásom, hogy egyszer majd magam készítek autót." Ma a Honda Motor Com­pany a harmadik legnagyobb japán autógyártó a Toyota és a Nissan mögött és több autót ad el az Egyesült Ál­lamokban, mint bármely más japán autógyár, kivéve a Toyotát. Honda Szoicsiro 22 éves volt, amikor megalapította autójavító műhelyét a szülő­falujához közeli Hamamucu- ban. öt év múlva azonban felszámolta műhelyét és be­társult a Toyota cég tulaj­donát képező egyik autóal­katrész gyárba. 1946-ban az­után eladta részesedését a gyárból és elkezdett motorke­rékpárokat gyártani - kis mo­torokat szerelt kerékpárokra. Néhány év elteltével már nagy mennyiségben exportált motor- kerékpárokat és 1962-ben kez­dett el sportautót gyártani. Ez a kocsi nem ért el ugyan akkoía sikereket a külföldi piacokon, mint a Toyota és a Nissan futószalagjairól leke­rült gépkocsik, de Honda nem adta fel a harcot. üzleti sikereit nagyrészt an­nak köszönhette, hogy gomba­módra szaporodó gyáraiban és laboratóriumaiban előszeretet­tel alkalmazott fiatal techni­kusokat, akiknek képességei­ben feltétlenül megbízott. Ak­kor tört be a világpiacra, ami­kor társává fogadta az azóta elhunyt Fuzsiszava Takeót, a kiváló menedzsert és marke­ting szakembert. Egyikük sem követelte magának a tulajdon­jogot és abban is egyeztek, hogy — szakítva a japán ha­gyományokkal — fiúkat sem gyárigazgotónak, sem alkal­mazottnak nem fogadták fel. Rokonokat sem alkalmaztak gyáraikban. A Honda Motor Company nem a Honda csa­lád tulajdona. Honda Szoicsiro 30 éves ko­ráig maga is versenyzett. Ak­kor baleset érte és kénytelen volt a versenyzést abbahagy­ni. Ennek ellenére 65 éves koráig minden új Honda-mö- dellt maga próbált ki. 1986- ban nagy öröm érte: a Honda az angol Williams-szal együtt megnyerte az az évi Forma 1. legjobb konstruktőri címét - a két autót Nigel Mansell, il­letve Nelson Piquet vezette. Japán gépkocsi első ízben nyert Forma 1. díjat. — Honda Szoicsiro 1935-ben nősült, egy fia és két leánya van. Kína 2050-re másfél milliárd lakost számlál majd, s egy­szerre kel! majd szembe néz­nie a túlnépesedés és az el­öregedés problémájával - ír­ta a China Daily. Az AFP idézte cikk szerint a világ legnépesebb országa a 80-as évek elejétől 1997-ig a harmadik baby bobn idő­szakát éli. 1995-től 322 millió nő válik fogamzóképessé, 8 százalékkal többen, mint 1985 -90. között. A lakosság o kö­vetkező 10 évben évente 17 millió fővel gyarapodik majd. A túlnépesedés miatt az or­szág súlyos lakásgonddal ke­rül majd szembe, s foglalkoz­tatási feszültségek is várhatók. 2000-től Kína aktív lakosai­nak száma 858 millió lesz, 20 millióval több, mint a fejlődő világ összlakossága együtt véve. Olaszország, vigyázat csak gazdagoknak! — állhatna a figyelmeztetés az utazási pros­pektusok Itáliát kínálgató ha­sábjain. Egy nemrégiben köz­zétett statisztika szerint ugyan­is az olaszországi szállásárak — legalábbis a nyári turista- szezon idején - alig-alig ma­radnak el a ' legendásan ma­gasnak számító svéd muta­tóktól. A szállodai „átlagár" Svédországban átszámítva mintegy 244 ezer líra (200 dol­lár), Itáliában a hasonló adat 220 ezer líra (kb. 180 dol­lár). A drágasági rangsorban egyébként Olaszországot Svájc, majd Nagy-Britannia követi. Figyelemre méltó azonban, hogy a szállásköltségek növe­kedése Itáliában nem olyan számottevő, mint Európa egyéb turista paradicsomaiban: míg Várhatóan gond lesz a la­kosság elöregedése is. Mint a kínai népesség ku­tató intézet vezetője a China Dailynek elmondta, intézete szigorú intézkedéseket sürge­tett a magas népszaporulat megfékezésére. Kínában kb. 10 éve megtil­tották, hogy egy-egy házas­párnak egynél több gyermeke lehessen, ám vidéken, ahol 910 millió kínai él, a szabá­lyok sokkal enyhébbek, minta városban. A népesség politi­káért felelős vezetés is elis­merte a minap, hogy az in­tézkedések számos kívánni va­lót hagynak maguk után. Eddig az országnak mind­össze öt tartományában és járásában sikerült 10 ezrelék alá szorítani a születési arányt, egyes tartományokban azonban 24 ezrelékes a nép- szaporulat. itt 1990-ben csupán 5,5 szá­zalékkal emelkedtek az áralc 1989-hez viszonyítva, addig például '’Spanyolországban 12, Portugáliában pedig 14 szá­zalékkal. Az idegenforgalom alakulá­sával foglalkozó jelentések egyébként egyöntetűen azt ál­lítják, hogy bár mindent egy­bevéve Itáliának e téren még mindig „elég jól megy", las­sú hanyatlás tapasztalható az érkezők -számát illetően: 1980 —89. között csupán 15 száza­lékkal nőtt a látogatók szá­ma. A turizmus nagy „felfe­dezettjének" számító Törökor­szág ugyanezen időszak alatt 700 százalékos növekedési tempót mutatott fel. De még a rivális szomszéd, Francia- ország is 11 százalékot „tel­jesített". Kérdőjelek o görög tengerjáró körül Egy héttel ezelőtt a dél- afrikai partok közelében el­süllyedt a 7554 tonnás Ocea- nosz görög tengerjáró. Jelen­tések szerint a hajón mintegy 600 személy tartózkodott, kö­zülük 380 utas. Az első je­lentések úgy szóltak, hogy mindenkit sikerült megmente­ni, emberéletben nem esett kór. Hétfőre azonban sokasodni kezdtek a megválaszolatlan kérdések a hajókatasztrófa kö­rül - mutat rá az AFP fran­cia hírügynökség. Elsősorban tisztázatlan, hogy valóban hány személy is tar­tózkodott a tengerjárón a szerencsétlenség bekövetkez­tekor. Hivatalos listát hétfő estig nem adtak ki, mert még nem fejeződött be az utasok és a személyzet tagjai nem­zetiségének megállapítása. A TFC Tours dél-afrikai társaság szerint, amely a hajót bérel­te, az Oceanosz fedélzetén 580 személy tartózkodott. A fok­földi Légi Kutatási Központ szóvivője ezzel szemben 601 személyről tudott. A megmentett utasok nagy része azzal vádolja Jannisz Avramaszt, a hajó kapitányát, hogy nem követte az ősrégi tengerészhagyományt, amely szerint elsőnek a nőket és a gyermekeket kell menteni. Ez­zel szemben Avramasz és a legénység tagjai — néhány matróz kivételével — elsőknek menekültek el helikoptereken és mentőcsónakokon. Az Epi- rotiki-Lines görög hajótársa­ság, az Oceanosz tulajdonosa viszont cáfolja ezt és azt ál­lítja, hogy Avramasz kapitány utolsónak hagyta el a hajót, és a legénység tagjai is csak azért szálltak mentőcsónakok­ba, hogy biztosítsák a csóna­kokba felvett utasok testi ép­ségét. Avramasz kapitány szerint a katasztrófát az okoztó, hogy felrobbant a hajó egyik ka­zánja és a robbanás átlyu­kasztotta a hajótestet. Végül a bíróság foglalkozik majd az­zal a feltevéssel is, hogy eset­leg bombamerénylet okozhat­ta a hajó elsüllyedését. Ezt a feltevést eddig még sem­milyen forrásból sem erősítet­ték meg. Az Oceanosz katasztrófájá­nak - amely a jelek szerint szerencsére nem követelt ha­lálos áldozatokat - van egy humoros oldala is, nevezete­sen, hogy az utasok elbeszé­lése szerint a mentést mind­végig a hajón utazó komiku­sok és bűvészek irányították — a hétpróbás tengeri medvé­ket is meghazudtoló bátorság­gal és leleményességgel. Miután az első helikopterrel elmenekült Avramasz kapitány, 11 tengerésztiszt és mindösz- sze négy utas (!), a mentési munkálatok irányítását Julian Russel 29 éves brit bűvész, Moss Hills 35 éves muzsikus, valamint Terry Lester és Robin Boltman komikusok vették át. A csaknem függőlegesen álló fedélzeten egy macska ügyes­ségével megkapaszkodva se­gítették az utasokat - nagy részük idős ember volt — a mentőcsónakokba és a heli­kopterek leeresztett kosaraiba. Ugyancsak ők működtették az utolsó pillanatig a hajórádiót. Rosemary Moss, egy utazá­si társaság ügynöke elmon­dotta, hogy kizárólag a színé­szek és a bűvészek helytállá­sának volt köszönhető, hogy nem tört ki pánik az utasok közöli. Hills szerint pedig csak akkor szereztek tudomást ar­ról, hogy a tengerjáró bajba jutott, amikor mentőövet vise­lő matrózok rohantak fel a fedélzetre a gépteremből. „Nem tudtuk, hogy mi megy végbe . . . Nem hangzott el bejelentés, nem szólaltak meg a szirénák, semmilyen módon sem figyelmeztettek bennün­ket ..." — nyilatkozta a Reu­ter brit hírügynökség tudósí­tójának. De mi is ment végbe? Bár az Oceanosz katasztrófájának okait vizsgáló bíróság még nem nyilvánított véleményt, egy Emlyn Brown nevű fakföl- di búvár, aki nemrég megta­lálta egy ugyanott 1909-ben 211 emberrel a fedélzetén el­süllyedt brit hajót, a Waroíah roncsait, azt állította, hogy az a tengerrész — a „lyuk az óceánban" — már nagy szám­ban nyelt el hajókat. Szerinte az Agulhas áramlat viharos szél által felkorbácsolt eme­letmagas hullámai tartályha­jókat törtek már ketté és ha­talmas fehérhajókat küldtek a tengerfenékre. Brown szerint a Waratah csaknem azonos körülmények közt süllyedt el, mint most vasárnap az Ocea­nosz ...

Next

/
Thumbnails
Contents