Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)

1991-08-12 / 220. szám

1991. augusztus 12., hétfő aj Dunántúli napló 9 Veszélyben az állampolgár Lehetséges áldozatok vagyunk? I A közbiztonság nagyfokú romlása miatt növekszik a bűn­cselekmények áldozatainak száma, fokozódik az áldozattá vá­lás veszélye. Az utóbbi időben az élet és vagyon elleni esetek emelkedtek ugrásszerűen, ez pedig azt jelenti: a bűnözés közvetlenül ellenünk, állampolgárok ellen irányul. II zátony Négyszer annyi „sértett"- A hazai bűnözés jelen­tős növekedésének számtalan oka van, de azt mondhatom, a magyar társadalomban vég­bement változásoknak szinte természetes következménye - véli dr. Kratochwill Ferenc, a Rendőrtiszti Főiskola főigazga­tója. — Már csak azért is, mi­vel a pártállam idején igen erős kontroll alatt állt a tár­sadalom: nehéz volt a hatá­rokon átjutni, sok helyütt volt rendőr és kiterjedt „figyelő" hálózat is működött. így az­tán jól kézben tartható volt a bűnözés. A bűnözés emel­kedésének másik oka nap­jaink gazdasági szabadságá­ban keresendő, hiszen a jog­hézagok ügyeskedésre és csa­lásra is alkalmat kínálnak. A vállalkozásokba fektetett tőke eredete kideríthetetlen. Ez a legjobb lehetőség a bűnözés­sel szerzett pénz „tisztára mo­sására". S nem szabad elfe­ledkezni a társadalom egyre nagyobb rétegeit sújtó elsze­gényedésről és munkanélküli­ségről sem. Ez megint tovább növeli a bűnözés okainak szá­mát. Kétségtelen, hogy amíg korábban a bűncselekmények többségét az állam és a tár­sadalmi tulajdon sérelmére kö­vették el, ma a bűnözők az állampolgárokat veszik célba. A sértettek száma tavaly pél­dául összesen 300 százalék­kal nőtt, ezen belül a vagyon elleni bűncselekmények káro­sultjai 200 ezernél többen van­nak, a kár összege pedig meghaladja a 6 és fél mil­liárd forintot.- Tehát lehetséges áldoza­tok vagyunk valamennyien. De kik a legveszélyeztetettebbek?- Elsősorban azok, akik életkoruk és körülményeik miatt a leginkább kiszolgálta­tottak: a gyerekek és az idő­sek. A statisztikák szerint az utóbbi években az áldozatok számának általános emelke­désén belül e két csoport sér­tettéinek aránya különösen kedvezőtlen. A gyerekek ellen elkövetett bűncselekmények száma 21 százalékkal emelke­dett, míg az idős korú sér­tettek aránya 62 százalékkal nőtt. De az egyes foglalkozások esetében is változott a bűn­ügyi veszélyeztetettség. Újab­ban a vezetők és az értelmi­ségiek gyakrabban lesznek bűncselekmények áldozatai. Ál­talában vagyon elleni ügyek­ről van szó, amit a tettesek tippet kapva követnek el. Raj­tuk kívül egyes szakmák gya­korlása is nagyobb veszéllyel jár, mint korábban. Napjaink­ban a taxisok, a pénzszállí­tók, a benzinkutasok és a pénzintézeti alkalmazottak szenvedik el a legsúlyosadb támadásokat.- Lehet-e védekezni az ál­dozattá válás ellen? — Ha valaki a havi fizeté­sével a zsebében betér egy italboltba és a pénzét feltű­nően mutogatja, könnyen meg­eshet, hogy kirabolják. S az a fiatal, csinos nő, aki felmegy alkalmi férfiismerőse lakására, aktfotózásra, ne csodálkozzon, ha az illető megerőszakolja. Ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy a viktimológia, az áldo­zattá válás esélyeit kutató tu­domány tapasztalati eredmé­nyei arról tanúskodnak: gyak­ran a későbbi áldozat provo­kálja ki o bűncselekményt. Ez persze nem menti fel a tet­test, de viselkedésével, öltöz­ködésével és magatartásával maga az áldozat lehet kiváltó oka egy bűntettnek. Az ilyen esetek kárvallottam kívül el­sősorban a már említett véd­telenek, a gyerekek és az öre­gek áldozatai leggyakrabban erőszakos bűncselekmények­nek. A vagyon elleni eseteknél újabban a bűnözés szerve­zettsége érdemel figyelmet. Szinte kivétel nélkül „biztosra mennek" az elkövetők, mivel kiterjedt hálózatot tartanak fenn, s a tippadók megbízha­tó információval szolgálnak. Azt tudomásul kell vennünk, hogy a betöréses lopások szá­ma növekedni fog, mert az a kör, amelyik ezeket elköveti, bővül. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy az állam­polgároknak is tenniük kel! azért, hogy ne kövessenek el sérelmükre bűncselekményt. Ma nem elég a lakásajtóra egy egyszerű zárat felszerelni, valamilyen biztonsági beren­dezésre is szükség van. Nyu- gat-Európában is arra ösz­tönzik a lakosságot, hogy ve­gyen részt és segítsen a bűn- megelőzésben. Nekünk is ezt kell tennünk. Tanuljunk meg védekezni- Az egyes társadalmi cso­portok mit tehetnek azért, hogy ne legyenek bűncselek­mények áldozatai? — Nehéz ezt kimondani, de nálunk alacsony a lakosság kriminális érzékenysége. Ami­kor évekkel ezelőtt honfitár­saink Olaszországba indultak vakációzni, megtették a szük­séges óvintézkedéseket. A pénzüket és értéktárgyaikat nem hagyták szem előtt, ha­nem biztonságos helyen őriz­ték. Ám ugyanezt itthon nem teszik meg. Elég megnézni egy kániku­lai vasárnapon, hogy a stran­dokon hányán teszik be pén­züket az értékmegőrzőbe. Sza­naszét hagyják és csodálkoz­nak, ha ellopják, mire vissza­térnek. Rengeteg apró véde­kezési mód van, amit nem használunk ki, mert nem szok­tunk hozzá. De meg kell ta­nulni együtt élni ezzel a köz- biztonsági helyzettel. Az egy­más után szerveződő lakossá­gi önvédelmi csoportokra szük­ség van, de nem ez a megol­dás. Míndannyiunk biztonsá­gára csak a hatékony, ütő­képes rendőrség tud vigyázni.- A bűnözés szempontjából mely vidékek, országrészek a legfertőzöttebbek, milyen okok befolyásolják ezt? — A nagyvárosokban és az ipari körzetekben a bűncse­lekmények előfordulása gya­koribb, mint a kistelepülése­ken. Ma is vannak olyan, az országúttól távol eső dunán­túli községek, ahol semmilyen bűncselekmény nem történik, legalábbis nem fordulnak a hatósághoz. Az esetleges ki­sebb ügyeket elintézik maguk között. Kriminalisztikai tapasz­talat, hogy az egyes bűncse- lekmény-tipusok bizonyos kör­nyezethez kötődnek. A zseb­tolvajlás, ' a rablás, a marke- colás és a kéjlopás tipikusan nagyvárosi bűntett, míg vidé­ken a kocsmai konfliktusok és a testi sértések a gyakoriak. A betöréses lopásokra a sze- zonalitás jellemző: nyáron a lakásokat, télen a hétvégi há­zakat törik fel. A bűnügyi szempontból fertőzött vidékek­re visszatérve: a sort Borsod és Szabolcs-Szatmár megye ve­zeti. Hogy ez Így van, abban szerepet játszik az ott élők nagy részének iskolázatlansá­ga, a sivár gazdasági kör­nyezet és újabban a munka­nélküliség is. Gyerkó Katalin Kitalált történet. Ám, ha valakinek ismerősnek tűnik mégis, az nem a véletlen műve. Történt tehát az Óperen­ciás tengeren is túl, a História végtelen óceánján, hogy léket kapott a nagy- nagy vezérhajó. Nosza lett is erre nagy riadalom. A kisebb hajók, amelyek akar- va-akaratlan szegődtek nyomdokába, hogy a meg­szokott útvonalakról letér­vén, mielőbb elérjék az Ígéret Földjét, riadtan reb­bentek szét, nehogy az elsüllyedő óriás örvénye rántsa őket a sötét mély­ségekbe . . Különösen az egyik ma­nőverezett ügyesen. Tett ugyanis szert némi gyakor­latra még a katasztrófa előt­ti időkben. Igaz, nem túl sokra, de valamire mégis: mert példának okáért, ami­kor a többiek balról kerül­tek egy zátonyt, ez a ha­jócska jobbról tette ugyan­ezt. Amikor amazok orrvi­torlát bontottak, emez a főárbócon feszegette szaka­dozott vitorláit. Emitt az utasoknak is eltűrték, hogy fölszóljanak a kormányállás­ba, ha az amúgy nem túl­ságosan ellenkezett a kapi­tány és a vezérhajó tenger­nagyának hangulatával. Az is ritkán fordult már elő, hogy valakit lázadás miatt verjenek vasra és vessenek a hajófenékre . . . Egy idő után azért még­iscsak rosszra fordultak a dolgok: a tenger háborgott, a zátonyok sokasodtak, a kormánylapát meg-megszo- rult, a hajógépeket rozsda marta, a vitorlákat szél szaggatta. Megtörtént tehát, aminek meg kellett történ­nie: a hajócska megfenek­lett. Rohantak a tisztek a kapitányhoz és faggatták: most aztán mi lészen? — Mi lészen, mi lészen — motyogta a már nem ép­pen fiatal kapitány —, me­gyünk tovább! Előre a . . . „Megyünk ám a fészkes tengerfenékre, hiszen zá­tonyra ült ez az ócska tek­nő" - szóltak közbe a me­részebbek. A ravaszabbak nem szóltak, csak összedug­ták a fejüket. Döntésüket nem sokkal élte túl az öreg kapitány . . . Az új új tiszteket is vá­lasztott magának, akiket a parancsnoki híd állásfogla­lójában emigyen okított: egy szót se a zátonyról, s sem­mi izgalom. A balhét nem mi fogjuk elvinni, azt ga­rantálom. Tudjátok meg: nem a kormányállás a fon­tos most, hanem a rako­mány. így bizony kebeltár­sak! Ekként cselekedjünk! Ekként is cselekedtek. El­híresztelték az útirányváltoz­tatást, sürögtek-forogtak o fedélzeten, a vitorlamester maga mászott föl az árboc­ra, a kapitány lekiabált az elsőtisztnek, hogy „kormányt jobbra I”, az elsőtiszt tovább a kormányosnak, amaz a má­sodkormányosnak, meg le a gépházba, hogy teljes gőz­zel előre! Szóval ment minden, mint a karikacsapás. Csak a ha- jóoska nem mozdult egy jottányit se, s a teljes gőz is. csak azért szökött föl a gépházból, mert a zátony ütötte lyukon át a forró ka­zánra sugározott a tenger­víz. Minthogy nem volt mit tenni, gyorsan és alaposan átszerkesztették a szolgálati szabályzatot, hogy még a kalózkodáson kapottak lelki békéje, sem anyagi haszna se szenvedhessen csorbát, ha egy szig'orúbb kapitány kerülne a parancsnoki híd­ra. A raktárakba, az étter­mekbe, a hajó széfjeibe, a hangosbemondójóba, szóval minden valamire való helyre kipróbált embereiket helyez­ték. Még a mentőcsónakok felügyeletéről sem feledkez­tek meg. Meg kell adni, amennyire járatlanoknak bi­zonyultak a hajózásban, annyira leleményesnek ér­dekeik és .jövendő életük megalapozásában. Az előre­látóbbak fiaikat is napnyu­gati vizeken közlekedő luxus­hajókra küldték inaskodni, hogy jómodort tanuljanak, s nyelveket, meg ellessék a napnyugati hajózás minden csínját-binját, amit egy irányváltoztatott hajócska jö­vendő tisztjeinek ugye tudni illik. Telt-múlt egy kis idő, s már nem lehetett véka alá rejteni a bajokat, aztán meg a rakomány is „jó" kezek­ben volt már, nem volt ér­telme a további huza-voná- nak. A kapitány fölajánlot­ta tehát az utasoknak, vá­lasszanak ők új kapitányt, kormányost meg egyebeket, akik nyugodt vizekre vezér­lik a hajócskát. Az utasok­nak, meg a legénység na­gyobb részének amúgy is untig elege volt a zátonyos, viharjárta tengerből, ment is a választás, mint a ka­rikacsapás. Az új kapitánynak meg főhetett a feje, hogy aztán most mi tévő legyen? A lyuk a fenéken csak nőttön- nőtt, hiába tömködték em­berei emberfeletti erővel. Vontatóhajót kellene hívni, vagy tengerbe kéne vetni sok régi terűt, hadd köny- nyebbedjék a hajócska - ajánlották sokan. Mások a régi tiszteket emlegették ki­dobni valónak, miként azt Jónással tették egykoron, mondván: megérdemlik, gaz- emberkedtek eleget. A ka­pitány hallani sem akart er­ről, s imigyen szólt: gaz- emberkedtek, gozemberked- tek, az meglehet, de ezen­túl itt csak emberkedni le­het! Szó se essék többé ilyenről, hiszen tudjátok, mi­lyen érzékenyek — még meg­sértődnek . . . így a régi tisztek szépen levonultak a játéktermekbe és a raktárakba, hogy pó- kerezéssel és üzleteléssel verjék agyon az időt, no meg, hogy szépen gyara­pítsák vagyonkájukat. Az utasokat bezzeg kerül­te a szerencse: egyre töb­ben szorultak a fedélzetköz­re, ahol pocsék volt az el­látás és fölöttébb drága, az eső is verte őket, s per­zselte bőrüket a Nap, amíg az első osztályon folyt a vigalom . . . „No, ugye, meg­mondta a kapitányunk an­nak idején, hogy a balhét nem mi fogjuk elvinni" — emelték egymásra poharai­kat a kebeltársak. Néhá­nyon följártak a fedélzet­közre is, elvegyültek az uta­sok között és váltig mondo­gatták: hát kellett ez nek­tek? Azelőtt mi bajotok volt? Vakartátok a hasato­kat — már meg ne hara­gudjatok — mégis megvolt mindenetek. No, mondjuk, nem annyi, amennyit sze­rettetek volna, de mégis . . . Most meg mi vár rátok? Ezek ott — intettek a híd felé - azt sem tudják, mi a hajózás. Láthatjátok: zá­tonyra futtatták a hajót. . . „Azok" ott fenn, meg ki- tehették a lelkűket is: a zátony zátony maradt, a lyuk meg lyuk. S apró lé- lekvesztőiken is hiába evic- kéltek át a luxusjáratok ha­jóihoz, hogy ugyan küldje­nek már egy vontatóhajót. Csak ígéretekkel tértek visz- sza, meg annyi biztatással, amennyi az ilyen kis lélek- vesztőkön csak elfér. Mert a luxuskapitányok feje is főtt a nagy-nagy vezérhajó miatt, amely ha elsüllyed, roncsaival veszélyezteti a luxusjáratok útvonalait, de a luxussal is akadtak bajok időnként náluk is . . . A kapitány pedig, mást nem tehetvén, állt a hidon, vágyakozva kutatta távcsö­vével a napnyugati vizeket, amelyek tulajdonképpen nem is látszottak, tűrte a hangos szitkozódást, meghallgatta a halk és félénk biztatásokat, s már annak is örvendett, hogy a hajócska orrát, ha néhány foknyit bár, de a szabad vizek felé sikerült for­dítani . . . Lent a raktár körben szép csendben megtelt napnyu­gati csecse-becsékkel az első osztályú utasok számá­ra, a fedélzetköz meg fá­sult utasokkal, akik egyked­vűen bámulták a szirtek kö­zött bukfencet vető hullá­mok játékát, s rég lemond­tak már az ígéret Földjé­ről, amely számukra volta­képpen mindig is: csak az Ígéretekben létezett. Búsbarna László Magyar-amerikai kereskedelem Banktörvényre szükség van Banktörvényre szükség van, ám a jelenlegi tervezetet több tekintetben alapvetően módo­sítani kellene - hangsúlyozta Pulai Miklós, a Bankszövetség főtitkára a bankártalálkozón, Baján. Pulai Miklós kifejtette, hogy a banktörvény tervezete több lényeges ponton átalakult az előkészítő munka során. A változtatásokkal nem minden tekintetben értenek egyet. így kifogásolják azt, hogy a tör­vény lehetővé teszi a pénzin­tézeteknél az állam jelenlegi túlsúlyos szerepének hosszabb távon történő fenntartását. A legnagyobb kereskedelmi ban­kokban az állam a részvények 40-50 százalékát birtokolja. Amennyiben a Parlament az ősszel elfogadja a kormány által beterjesztett törvényter­vezetet, úgy ez a helyzet a továbbiakban is fennmarad­hat. Pulai Miklós szerint az állam rátelepszik a bankokra, s kedvezőtlen irányba befo­lyásolja a pénzintézetek üzle­ti tevékenységét. A törvénytervezet csak rész­ben szabályozza a bankbiz­tonság szempontjából legfon­tosabb mutatókat, így a likvi­ditás mérését, a tőkebefekte­tés kiszámítását. A jelenlegi törvénytervezetet nem sikerült összhangba hozni a nemrégi­ben elfogadott számviteli tör­vénnyel. Ezt a helyzetet a jog­szabályalkotók úgy kívánják áthidalni, hogy a részletes számítási metodika meghatá­rozását a bankfelügyeletre bíz­zák. A Bankszövetség szerint ez a kormányszerv ily módon rendszeresen és részletesen beavatkozhat a pénzintézetek tevékenységébe, s ez károsan befolyásolja a bankrendszer stabilitását. Kifogásolják azt is, hogy a bankfelügyelet hatásköre nem­csak a banktörvény végrehaj­tásának ellenőrzésére terjed majd ki. A Bankszövetség sze­rint a bankfelügyeletnek el­sősorban a törvény végrehaj­tására kell koncentrálnia, s az ezzel kapcsolatos ellenőr­zést elvégeznie. Ugyanakkor a tervezett jogszabály alapján lehetővé teszi, hogy a fel­ügyelet önálló rendelkezéseket is kiadjon, amivel szintén nem ért egyet a pénzintézeteket képviselő szervezet. Vélemé­nyük szerint nem eléggé meg­nyugtató a banktitok terve­zett szabályozása. A főbb kér­déseket ezzel kapcsolatban a készülő banktörvény rendezné, ám lehetőséget biztosít arra is, hogy más jogszabályok is foglalkozzanak ezzel a kér­déssel. Bár a magyar—amerikai ke­reskedelmi forgalomra az év első felében az export vissza­esése és az import jelentős növekedése volt jellemző, a Nemzetközi Gazdasági Kap­csolatok Minisztériumának szakemberei a kapcsolatok alakulását kedvezőnek ítélik. Elmondták: hat hónap alatt 131 millió dollár értékű anya­got, alkatrészt, fogyasztási cikket, valamint mezőgazda­sági és élelmiszeripari termé­ket exportáltunk az USA-ba, s ez az árumennyiség körül­belül 10 százalékkal‘kevesebb, mint az elmúlt év első fél­évében volt. Az exportcsök­kenés elsősorban abból adó­dik, hogy a járműipar, vala­mint járműipari alkatrész be­szállítási lehetőségeink jelen­tősen szűkültek, főleg az USA­ban tapasztalható recesszió miatt. Ám akadnak olyan ter­mékek is, amelyeket a magyar vállalatok már eladásuk gaz- daságtalanságára hivatkozva nem szállítanak. Importunk viszont az első félévben körülbelül 40 száza­lékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában, az ér­téke összességében megha­ladta a 146 millió dollárt. Magyarországon a külföldi tőkébefektetők között messze az amerikai cégek vezetnek, jelenleg mintegy 650-700 mil­lió dollárra tehető a Magyar- országon működő amerikai tő­ke. Ezt az összeget az ame­rikai cégek 250-300 vállalat­ba fektették be, elsősorban az üvegiparba, a gépjárműipar­ba, valamint a »vákuumtech­nikába.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents