Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus (2. évfolyam, 209-238. szám)
1991-08-12 / 220. szám
o űj Dunántúli napló 1991. augusztus 12., hétfő Gondolatok egy kerékpártúrához Terhűnket magunk viseljük A kerékpáros maraton átutazóban Pécsett, a Széchenyi téren Fotó: Proksza László A pénz lélektana Akik önmagáért szeretik A pénz többféleképpen jelenik meg a gondolkodásunkban. Egy* részt, mint elvont közgazdasági jelenség: értékmérőként, forgalmi és fizetési eszközként, a kincsképzés eszközeként, világpénzként és még sorolhatnánk. Ugyanakkor sokak szemében a pénz valamiféle misztikus, titokzatos, az ember fölött álló hatalom. Ahogyan Mefisztó énekli Gounod Faustjában: . • All a bál a pénz körül, járja koldus és király . . . minden ő előtte hódol, mindenki hitvány pénzt imád.'* Ritkán gondolunk arra, hogy a pénzhez fűződő viszonyunkban — csakúgy mint az élet más dolgaiban -, lélektani tényezők is közrejátszanak. Nem látszik haszontalannak ebből a szempontból is körüljárni a pénzzel kapcsolatos szokásainkat, magatartásformáinkat, cselekedeteinket. Természetes, hogy mindenki értékeli a pénzt és iparkodik a megszerzésére, hiszen a pénz által a legtöbb szükségletünk kielégíthető. Akinek pénze van, úgy érezheti, hogy hatásköre megnőtt, ereje fokozódott. Sok mindent megvehet és megtehet, amire pénz nélkül gondolni sem mer. Van abban is valami varázslatos, hogy az ember az ösz- szes megvásárolható dolgokat megszerezheti, ha akarja. Ez az érzés gyakran kellemesebb, mint maga a beteljesült kívánság. Ebben rejlik a vásárlás előtti lelkiállapot kellemessége. Ha aztán az ember megvette a kívánt tárgyat, mór nincs több lehetőség előtte és ez néha némi kiábrándultságot, lehangoltságot is okoz. A pénznek — jól tudjuk — csak mint eszköznek van értéke, mégis tapasztalunk olyan lelki folyamatot is, amelynek során a pénz önértékké válik. Vagyis az emberek már nem azért ragaszkodnak a pénzhez, mert általa vásárolhatnak, szükségleteiket megszerezhetik, hanem önmagáért. Ilyenkor a pénz önértékké lesz, fizetőeszközből céllá válik, nem azért szeretik, mert valamit megszerezhetnek általa, hanem azért, mert van. A gyűjtési szenvedély elég általános emberi tulajdonság, így a pénzgyűjtés is szenvedéllyé válhat. Hiszen a pénz normális körülmények között a legértékállóbb, legkevésbé romlandó és bármikor tetszés szerint átváltható a kívánt dolgokra. Igaz, nálunk a történelmi, gazdasági katasztrófák és változások következtében többször is előfordult a pénz elértéktelenedése, inflálódása. Ilyenkor a pénz ezt a jellegét elveszíti. Az emberek fölöttébb érzékenyek a pénzromlás jelenségére, amikor csökken értékállósága, akkor elvész a varázslatos önértéke és azok, akik addig mérhetetlenül ragaszkodtak hozzá, igen könnyű szívvel adnak túl rajta, hogy időtállóbb dolgok, ba fektessék. Takács Ilona dr. Július 20-án 12 órakor rendőri motorosok és a pécsi kerékpárosok kíséretében érkeztek a pécsi Széchenyi térre azok a maratoni kerekesek, akik július 20.-augusztus 4. között az országot körbe- kerekezve felhívták a figyelmet az SM-betegségre, kérve a társadalom megértését egy rehabilitációs központ* építéséhez. Látványos volt, ahogy a teret körbekerekezték, majd bementek a térre a várakozók és a váratlan érdeklődők tetszésére. Dr. Páva Zsolt alpolgármester köszöntötte őket. A baráti találkozó után a kerekeseket a Konzum látta vendégül a Szőlőskert étteremben. A polgármester a meghívottakat fogadta, ahol elmondták az SM-problémát, a rehabilitációs központ építésének szükségességét és célját. Az esemény engem, mint a pécsi SM-szervezet vezetőjét és SM-állapotút — bevallani — érintett és írásra késztetett. Tudom, az SM mindannyiunkat különböző mértékben érint, ezért a magaméról beszélek, távol áll tőlem a föltűnőskö- dés, csupán tanulságtételül írom le. Talán valakivel azonosulok, hasznára lehetek. 1962-ben diagnosztizálta dr. Pálffy György professzor az SM-et. A nyomok 1955-re vezetnek vissza. Tehát 30 éve viselem sorsomat. 1965-ben volt egy nagyon elesett állapotom, amikor nyugdíjaztak 33 éves koromban. Az állapotomtól hitet kaptam az életbe, Istenbe, erőt abba, hogy hasznosan kell élni, miután mór két gyermekem volt. Meggyőződésem, hogy időben észrevett és állandó orvosi ellátás mellett, akarattal viselni lehet ezt a betegséget és hasznossá lehet lenni. Nem írtam táblán a hátamra a bajomat, azt magam viseltem, egyik kezemben a botom segített, ha ez nem volt elég, akkor a másik kezemet a feleségem és a családom fogta meg. Alkalmas munkahelyet kerestem és találtam, ismét dolgozni mentem. Alkotó munkát végeztem, tanultam, a gyerekeim is diplomát szereztek, amihez a családi hátteret adni kellett. Az állapotom az élet sok igazságára és mélységére irányított. Az elmúlt 30 év alatt többször sebek értek, a legutolsó 1988-ban volt. Ezt már nem tudtam elviselni, a harkányi kórházban szó szerint megtanítottak újra járni naIskolája lesz Kisharsánynak Szeptembertől megindulhat a tanítás Kishar- sány új, önálló általános iskolájában. Az önkormányzat a Petőfi utca 25. szám alatt lévő lakóépületet vásárolta meg 2,2 millió forintért ez év tavaszán, majd részben saját pénzből, részben pedig egy pályázaton nyert 4 millió forintból megkezdte annak új célokra történő átalakítását. A szeptemberi tanévkezdettől Kis- harsányban elsős, másodikos és harmadikos gyermekek tanítását kezdik meg, jövőre pedig már indítják a negyedik osztályt is. Szeptembertől harmincon tanulnak az új iskolában, melynek tornaterme, 100 adagos melegítő- konyhája és étkezdéje is lesz. gyón módszeres kezelésekkel. Ez győzött meg engem annak szükségességéről, hogy valóban szükség van egy olyan helyre, ahol az SM-állapoton könnyíteni, fenntartani, netán gyógyítani lehetne. A 30 év tapasztalata sokszor szomorú is volt. Ugyanis nem értek egyet sok orvosi szemlélettel, miszerint a betegség rendelési időben és helyen kezelhető — az .orvosi minthogy a betegség és feladat ide korlátozódik - a hivatás nem korlátozható helyre és időre. Végül is 1988-ban - két évvel a korhatárom előtt — II. fokú rokkantsági nyugdíjba mentem. Valóban nem bírtam a munkába járás terheit elviselni, a munkámat sem ellátni. Nagy örömömre szolgált, amikor a társadalom a Munka Érdemrenddel ismerte el a munkámat, amit megköszönök az Istennek. Tény, hogy az SM-állapotot viselnünk kell. A terhűnket magunk viseljük, a családunk osztozik benne. Mégis fájó a társadalom és a hivatalok közönye, amikor a buszban fellöknek, a hivatalokban lekezelnek, a hatóságok nem tartják be , azokat az építési jogszabályokat, melyek éppen a mozgásukban korlátozott emberek életvitelét kívánják biztosítani. Ezért valóban fontosnak tartom, hogy legyen érdekvédelmi szervezete az SM- állapotú polgároknak, és helyük az egészségük megtartására, hogy ne a társadalom szélén megtűrtként, hanem hasznosként illeszkedjenek a közbe. Ezekkel a gondolatokkal kísértem végig a maratoni kerekeseket a hasznos és tiszteletet érdemlő vállalkozásukon, a kaposvári ökumenikus imájukon. Merzay László Becsületszavamra hamis Száz rejtett jel védi a Levi’s-t Ki ne találkozott volna „eredeti" török Levi's nadrágokkal, pólókkal? Sovány vigasz az eredetit gyártónak, hogy csak a valóban kitűnő termékeket hamisítják. Az amerikai cég immár a márkabitorlóknak ezért külön európai biztonsági központot állított fel Brüsszelben, ahová valamennyi Levi’s leányvállalat elküldheti az általa gyanúsnak tartott termékeket. Hegedűs Lajossal, a Levi Strauss (Budapest) Kft. adminisztratív igazgatójával arról beszélgetett a Tőzsde Kurír munkatársa, milyen eszközeik vannak a hitel- rontókkal szemben. — Tapasztalatai szerint Magyarországon mennyire terjedtek el a Levi’s hamisítványok? — Nem ismertek, de nem is ismerhetők meg a valódi számok. Gyártás egyelőre itt nem folyik, „csupán" a délről és a TávohKeletről beérkező utánzatokat terjesztik, megkárosítva ezzel mind a fogyasztót, mind a termelőt. A vásárló a megszokott minőséget keresi — de csalódnia kell. — Hogyan lépnek fel a hamisítványok ellen? — Több, mint egy tucat védjegyünk van bejegyezve Magyarországon, Ez a dolog kötelező része, amitől persze nem rettennek meg a hamisítók. Több állandó munkatársunk járja az országot, hamisítványokat keresve. Talán ismert a kaposvári ügy, amelyben egy kft. cipráras 501, s nadrágokat árult, noha ennek a terméknek egyik mindenki által ismert jellemzője a gomb. Ebben az esetben a helyi piacfelügyelet segítségével lefoglaltuk a hamisítványokat. Mi azonban nem a kereskedőknél akarjuk megfogni a feketepiacot, a gyártókat akarjuk elcsípni. A kaposvári kereskedőnek is felajánlottuk, hogy ameny- nyiben megnevezi a szállítóját, visszavonjuk a feljelentést (600 nadrágról volt szó), s megelégszünk azzal, ha megsemmisíti a ruhadarabokat. A szálak Németországba vezettek, majd onnan Tajvanba. Többnyire azonban nem jutunk el idáig. A hamisítványok értéke ritkán olyan nagy, hogy bűnvádi eljárást lehessen kezdeményezni. Rendszerint egyszerű szabálysértés lesz az ügyből. — A kereskedők arra hivatkoznak, hogy megtévesztették őket. — Hivatkozni bármire lehet. Amikor egy ötvenes csomagokban érkezett távolkeleti nadrágszállítmány nyomára bukkantunk, pontosan tudtuk, kik vásároltak belőle. Az első két kereskedőnél sikerült is lefoglaltatnunk az utánzatokat, ám a harmadiknál már nem találtunk semmit. A magánimport is nagy károkat okoz nekünk, sőt nemritkán egy- egy külkereskedelmi vállalat is részt vesz a terjesztésben - igaz, csak mint bizományos. Hihetetlen, hogy azok, akik, ki tudja, mióta kereskednek, egy valószinűt- lenül olcsó tételnél nem kérnek származási bizonyítványt. Akadnak biztató példák is. Egy kft., amikor gyanúsan kedvező áron ajánlottak neki 501’-s Levi's-t, felhívott bennünket, hogy vizsgáljuk meg a nadrágokat. Már az ár hallatán bizonyo- I sak voltunk abban, hogy hamisítványokról van szó, de ellenőriztük az árut; ezt mindenkinek szívesen megtesszük, aki hozzánk fordul. A márka védelme nem csak a mi privát ügyünk. — Minek alapján lehetel- dönteni egy termékről, hogy hamis, vagy sem? — Több rejtett jelből ez egyértelműen megállapítható. Egy eredeti Levi’s nadrágnál jóval 100 fölött van a számuk. A gyártók természetesen csak nagyon ritkán adják ki ezeket. Nyugat- Európában ugyanis létezik a „becsületszavamra, hamis” jogintézménye, amely a gyártót védi. Hiszen, mi lenne, ha állandóan kiadna egy-egy új ismérvet? Egyre jobbak lennének az utánzatok, egyre nehezebben lehetne a nyomukra bukkanni. Itthon nem kell ezek után a rejtett jelek után kutatni, ugyanis a termelésre, a termeltetésre és a forgalmazásra egyaránt monopóliumunk van. A származási bizonyítvány, a termékeket kísérő bizonylatok tehát egyértelműen meghatározzák, hogy hamis, vagy valódi az árucikk. — Mennyibe kerül önöknek ez a küzdelem? — Magyarországon nincs olyan állami szervezet, amely gátat vetne a hamisítványok terjedésének. így magunkra maradva, „piaci alapon" már több 10 milliót öltünk ebbe a szinte kilátástalan ha rcba. — Mi hozhatna változást? — Tisztelet a kivételnek! — a mai magyar kereskedelmi morált kellene megváltoztatni. Azt hiszem, ez az egyetlen megoldás. H. A. — Javaslatok a pécsi köztemető sírjainak gondozására Hozzátartozók nélkül Az Új Dunántúli Napló július 11-i számában felhívással fordultunk olvasóinkhoz: Tegyük rendbe a sírokat! címmel. A cikk nem azokra a tisz- tesz pécsi polgárokra vonatkozott, akik rendszeresen, vagy minden évben legalább a halottak napja előtt tisztogatják, virággal ellátják kedveseik, szeretteik sírját, hanem azoknak az elhanyagolt síroknak az érdekében kívántunk felszólalni, amelyekkel jóformán senki sem törődik, holott olyan érdemes volt pécsi polgárok nyugvó helyei, akik munkásságuk révéry méltán megérdemlik a kegyeletes tiszteletadást azzal, hogy sírhelyük gondozásával — miután már hozzátartozóik nincsenek — törődjünk. Az említett újságcikkben közölt felhívásunkra érkezett levélbeli jelzések alapján az alábbi sírgondozásokra tettek javaslatot: Keleti lal sírbolt: Kasza József jogakadémiai tanár, Tró- ber Aladár polgármesterhelyettes, Metz János főjegyző, Hamar Nándor anyakönyvvezető, Duko Achill műszaki főtanácsos. Északi lal sírbolt: Saághy Vince tábla bíró, Taray Andor polgármester, Majorossy család. Nyugati lal sírbolt: Mátyás Flórián MTA tagja, Sey József Baranya egykori főbírája, Glatt Ignác énekiskolai igazgató, Zsolnay Imre, Ferenczy István, Caflich család, Gulás János, Sipőcz Fábry, Aidinger János polgármester, Czirer család, Oberhammer család, Csincsák Béla gyógyszerész, Gadó Ignác lakatosmester, Magda Pál tanító, Kemedi Géza rendőr főtanácsos, Mattem György vasúti főkocsimester, Piacsek család, Schmidt János mozdonyfelvigyázó, Varga Nagy István ref. főgondnok, Kertész Károly MÁV főintéző, Hass Sándor főtiszt. D. XXVI-I. Radocsai Sándor árvaszéki ülnök. C. XXVI-I. Schaurek Bódog jogtanár, Madarász István, Irk Albert egyetemi tanár. A. XXVI-I. Jeskó Lajos evang. lelkész, Strement József mozdonyvezető, Nikelszky Géza festőművész. Z. I—XXVI. . Csokonay Emil főtanácsos. P. I-XXVI. Elzer család, Vis- nya Ernő bankigazgató. K. XXVI-I. Matessza István árvaházalapitó, Szauter Gusztáv ügyvéd. M. Schneider István iskolai felügyelő, Körösztös József építőmester, Gábelics, Gebauer Ernő festőművész. H. XXVI-I. Horváth Antal ügyvéd. L. Bánfay Simon közjegyző. I. Brunner Mihály, Freytag Győző, Türr család, Reeh Dezső ügyvéd, Áronffy család, gyógyszerész. H. Hadrava Antal erdőmester, Nóga Ödön, Makai István polgármester, Kohari-ts Károly tiszti főorvos, Horváth Gyula. G. Szuly János ügyvéd, Teleki Sándor szőlőnemesítő, Horváth család. T. Szántó Imre tanító, Szat- lics Kálmán zászlós. S. Miklós Mihály csizmadiamester. Y. Módii László főpénztáros, Vadas Gábor orgonaművész. R. Schreiner István MÁV- tiszt, Kontra, Parragh család, Kóczián Sándor költő, Madarász Béla. 1848/49-esek: Burghardt György, Feszti, Hartl Ferenc, Jellachich Károly, Mesterffy Márton, Tallián Károly. Mint érdekességet jegyezzük meg, hogy a beérkezett javaslatok temetőnk összképének javítására irányultak inkább, azaz a főútvonalak melletti sírok karbantartására, és csak elvétve akadt egy-két olyan kérés, amely parcellák közepén nyugvó, nehezen feltalálható sírokra vonatkozott. A felsorolást most azért közöljük, hogy egyesületünk tagsága és Pécs város polgársága tekintse azt át, és ezzel kapcsolatos észrevételeit tegye meg Pécsi Városszépitő és Városvédő Egyesület, 7621 Pécs, Széchenyi tér címünkre, hogy előterjesztésünket annak figyelembevételével a Városi önkormányzat Kulturális Bizottságához továbbíthassuk. Dr. Marton István PVVE elnök
