Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-03 / 180. szám
8 aj Dunántúli napló 1991. július 3., szerda Ojok Mulbery átadja a számítógépet Közgazdászhallgatók Londonban A TEMPUS első eredményei Számítógépek a JPTE kollégiumának A Tempus-progrom neve egyre ismertebbé válik a magyar és a lengyel felsőoktatási, kutatási intézmények oktatói, hallgatói, kutatói között, hiszen az Európai Közösség által a felsőoktatás felzárkóztatása érdekében meghirdetett pályázati rendszer első eredményei már láthatók. A Janus Pannonius Tudományegyetem több pályázatát is elfogadták a legutóbbi értékelésen, köztük a közgazdaságtudományi karét, akik a londoni Commonwealth Association for evelopmnet (CAD) továbbképző intézettel és a brüsszeli Interuniversitat-tal dolgoznak együtt, s a kar a program kiszélesítését is megpályázta, nevezetesen azt a célt, hogy az eszéki egyetem és a kolozsvári Babes Bolyai Egyetem is csatlakozzon hozzájuk. A program igen kedvező lehetőségeket nyújt a közgazdászhallgatóknak, akik Londonban tanulmányozhatják a banktechnikát, a nemzetközi marketinget és más pénzügyi „technikákat". Az első tizenöt főből álló pécsi csoport márciusban el is utazott, s a következő csoport szeptemberben indul Londonba, illetve Brüsszelbe. A hallgatók a szakmai ismereteken kívül elsajátíthatják az angol üzleti nyelvet, s mivel ez a TEMPUS- program három évre szól, a hallgatók zöme megfordulhat a nyugati pénzvilág jelentős állomásain. A hallgatói, oktatói ösztöndíjakon kívül a kar tárgyi feltételeinek javításához is hozzájárul a CAD. Az egyetem Universitas utcai kollégiumában a napokban adtak át két IBM PC, valamint két hordozható számítógépet, lapvetítőt és különböző programokat a hallgatóknak. Az adományozó a CAD, a Brit Nemzetközösség. Oktatási Intézete. Munkatársuk, Ojok Mulbery több hónapig tartózkodott Pécsen, s találkozásunkkor szívesen beszélt további elképzeléseikről, örülnek, hogy a volt szocialista országoknak is lehetőségük nyílik az európai felzárkózáshoz, s hogy évente több csoportot tudnak fogadni. Felajánlották a közgazdaságtudományi karnak, hogy a posztgraduális képzést is segítendő, rövid angliai részképzéseket, látogatásokat szintén lehetővé tesznek a hallgatóknak és a vállalati szakembereknek. Az itthoni posztgraduális képzést a közgazdaságtudományi kar, az angliait a londoniak szerveznék. A TEMiPUS-program keretében egyébként a három év alatt hatvanezer ECU-t fordíthatnak a hallgatói cserékre, képzésükre, harmincezret az oktatói továbbképzésekre és tízezret az oktatási eszközök fejlesztésére. Mindez komoly segítséget jelent, hiszen tízezer ECU körülbelül egymillió forinttal egyenértékű. A tervek megbeszélésére eljött dr. S/a- vica Kosa Novic, az eszéki egyetem TEMPUS-koordináto a is, aki szintén elmondta, mennyire jelentős számukra a TEMPUS-pályózat kínálta lehetőségek megragadása. A szakmai képzés fontosságán túlmenően kiemelte a nyelvtanulás esélyét, amelyre az ő hallgatóiknak, oktatóiknak is nagy szükségük van, és alapvető bármely irányú kommunikáció, kapcsolatfelvétel szempontjából. B. A. Magyarország története videofilmen Az Országos Széchényi Könyvtárban hétfőn bemutatták a „Magyarország története videofilmen” című sorozat első részét. Az első epizód a kezdetektől 1301-ig dolgozza fel a magyar történelem és kultúra legfontosabb eseményeit. Az angol nyelvű sorozat a tervek szerint hat 40-45 perces részből áll majd. A film forgatása két évvel ezelőtt kezdődött egy kelet-európai tervezet részeként, amelyből a Lengyelország történetét bemutató sorozat már elkészült. A videofilm célja, hogy a külföldi egyetemek, intézmények kelet-európai tanulmányokat folytató diákjainak, tanárainak, kutatóinak átfogó ismereteket nyújtson hazánk történelméről. A film készítéséhez anyagilag hozzájárult az Egyesült Államok Oktatásügyi Minisztériuma és a Budapest Bank Rt. is. A vidék és a hazánkban élő etnikumok nyelvoktatásáért Nyelvtanulás, másképp Friss diplomások, fiatal értelmiségiek, nemzetiségi fiatalok kezdeményezésére jött létre Pécsett a Be-Ra Nyelvstúdió. Ahogy Kovácsáé Hegyi Ildikótól, a nyelvstúdió megbízott szervezőtitkárától megtudtuk, ez a nyelviskola abban fog különbözni az eddig működőktől, hogy a világnyelveken kívül különböző, hazánkban élő etnikumok nyelveit is tanítani fogják, fgy az angol, francia, német, olasz, spanyol mellett cigányul, románul, csehül, szlovákul lehet tanulni, de a pécsi izraelita' hitközséggel való megállapodás szerint a modern hébert, ivritet is elsajátíthatják az érdeklődők. Egy magánvállalkozó támogatásával indul a stúdió, a tervek szerint ősszel, de addig is folyamatosan várják a jelentkezőket. S akik olyan nyelvet szeretnének tanulni, amely az iménti felsorolásban nem szerepelt, annak sincsen semmi akadálya, hiszen igény szerint bármilyen szinten, bármilyen idegen, vagy etnikumi nyelv oktatására vállalkoznak. A kínálatban szerepelnek a klasszikus nyelvek is, elsősorban egyetemisták, középiskolások számára, mint a görög, az óhéber, a latin. A hatvanórás, 4000 forintos nyelvtanfolyamok Pécsett, a Vas Gereben utca 49-ben zajlanak majd, de nagy vállalkozása a nyelvstúdiónak, hogy a vidéki önkormányzatokkal összefogva, vidékre is kijárnának tanáraik, igény szerint nyelvtanfolyamokat tartani. Hogy ezt meg tudják valósítani, várják a vidéki önkormányzatok jelentkezését. A tanfolyamok fő célja persze a nyelvvizsgára való előkészítés, de szeretnének például cigányoknak az anyanyelvükön németet oktatni, kínait vagy más egzotikus nyelvet tanítani az érdeklődőknek. Jelentkezés júliustól folyamatosan a 10-920-as, és a 16-306-os telefonon lehetséges. Z. M. „A festészet auszba ment..." Műterem a raktárban Amikor először találkozom vele, a képeit árulja a vásárban. Lukács aláírással olajjal festett tájakat látok, távolba vesző, fantózia-szülte hegyláncokat, az uralkodó Széltől elhajló, de szívós törzsű fákat, egy nem létező falu nem létező főutcáját, ahol még egymáshoz érnek az emberek. Naiv festők képei jutnak eszembe, s habár jól látszik, hogy a technikai tudóst alaposan fejleszteni kellene, még:s megkap a szín, a forma, a hangulat. Nem az érdekel most, művész-e az alkotó, s hogy művészet e az, amit csinál. Lukács Béla nyolcvanéves. Három évé fest, többnyire egy tízemeletes pécsi ház földszinti raktárában, ahol nyáron büdös van, télen meg hideg, Magdi néni, a felesége, tréfásan úgy hívja a helyet: sze- paré. Amikor azt kérdezem, mit szól a férje munkáihoz, azt feleli: „Hagyom, hadd szórakozzon.” Igazából az érdekel, mi visz rá valakit arra, hogy nyugdíjaskorában elkezdjen festeni, amikor előtte soha nem vett a kezébe még ecsetet. Honnan erre az erő, az érdeklődés, a kitartás? Miért kellenek a képek, amikor ezekkel pénzt keresni nem is lehet, még „igazi festőnek" se nagyon. Béla bácsi úgy tudja, a „festészet teljes auszba ment”, nincs elég mecénás, a művészetnek nincs keletje. — Én nem vagyok festő — mondja —, csak amolyan kontár. De szeretek festeni, nem iszom, nem dohányzom, valamivel el kell ütni az időt. Szerettem volna tanulni, de nem lehetett, most pedig már öreg is vagyok hozzá. — Honnan teremnek ezek a képek? Hogyan jön az ötlet? — Elképzelek valamit, és azt festem. De volt már, hogy láttam valami filmet a tévében, megmaradt bennem egy kép, ilyenkor aznap este már nem alszom, elgondolom magamban, kiegészítem, és másnap nekiállok festeni. Nem csinálok vázlatot, az olajból alakítom ki a formát. Nem is tudok jól rajzolni. Azon a képen például — és a kanapé fölé mutat, ahol egy pusztai kút látható —, rajta van a beíéndek nevű növény. Azért festettem rá, mert akkor volt egy ismerősünk, aki ilyennel mérgezte meg a férjét. . . Nézem a- festményt, és bár nem vagyok hivatott ró, hogy véleményt mondjak róla, feltűnik, hogy az aranymetszés szabályainak megfelelően felépített kompozíciót látok. Béla bácsi néni ismeri ezt a szót, de hát ez nem is baj. Nem kell mindig mindent megmagyarázni. (Lukács Béla egyébként világéletében tevékeny ember volt, s ma is úgy tartja, addig fog dolgozni, amíg csak él. A tanulás, az ismeretszerzés azonban mindig is érdekelte, úgyhogy, amikor az elemi után Szentlőrincre került mezőgazdasági iskolába, hogy elérje régi vágyát és kertész legyen, a szülei engedélye nélkül, egy rokona segítségével jutott be. Egy hízóba és egy üszőbe került a dolog. Addigra már túl volt a kovócsinaskodáson, amit azért hagyott oda, mert a mester megverte, amiért engedély nélkül megpatkolt egy lovat. Pécsre 1934-ben költözött, de hogy mennyire vonzza a szabad természet, az azért látszik a képeken is. Ápoló volt a nyugdíjig, aztán a bányánál lett a bányamentők segítője, később meg a 'PíK-nél őr. Gyermekkorában még a mai Jugoszlávia területén élt, aztán átköltöztek. '56-ban társaival a maguk szakállára mentek a sebesültekért. Pártba a kisgazdákhoz állt a háború után, mert ott látott csak magyar lobogót. Amikor megszűnt a párt, megkérdezték tőle, tudja-e hol most a helye. Azt felelte, igen, tudja: az ortopédián . . . — Ha fiatalabb lennék, elmennék még valamilyen tanfolyamra — méláz a képek fölött. - Az igazság az, hogy igazi festőt még sohase láttam, pedig szeretném megnézni, ahogy dolgozik. Aztán meg ha volna egy rendes helyem, akkor talán jobban tudnám magam fejleszteni . . . Béla bácsi nem tartja magát különleges embernek. Nem filozofálgat azon, miért kell vagy kell-e egyáltalán, hogy az ember folyton képezze magát, és miért van az, hogy a művészettől más lesz a világ. Csak fest, mert muszáj. Hodnik Ildikó Csatangoiás az irodalomban „Ha hallom, hogy motort melegítenek vagy lökhajtásos gép süvít el felettem, de még a patkódobogástól is borzongás fut végig rajtam, szájam kiszárad, szemem a távolba kavarog. Egyszóval, semmit sem javultam. Azaz, aki csavargónak született, az csavargó marad." A sokat ígérő vallomás John Steinbeck kitűnő könyvének, a „Cso- tangolások Charlieval” című útiriportjának előszavában olvasható. Az utazásra induló író, aki lakóteherautóval, rengeteg holmi és öreg uszkárja, Charlienak társaságában, a marasztalásra csábító kényelem dacára, nekivág élete egyik nagy kalandjának, bebarangolja Amerikát. Az élvezetes olvasmányt a Göncöl Kiadó Kit. gondozásában vehetjük a kezünkbe. A kiadó eredeti elképzeléséhez hűen nem mond le arról, hogy színvonalas irodalmat jelentessen meg. A közkedvelt sói -fi irodalomból is a műfaj neves képviselőinek munkáit adják közre, mint például Ray Bradburynek három kisregényét, a „Fahrenheit 451”-et, „A tetovált asz- szony”-t és a „Tyrannosaurus Rex”-et. A kötethez egy New York-i folyóirat 1964-es interjúja is kapcsolódik. Ebben Ray Bradbury így jellemezte a sei-fi irodalmat: „A tudomány meg is gyalázta, de fel is virágoztatta hazánkat. £ felvirágzásnak és e nemtelen gyalázatnak vagyunk mi a természetes gyermekei. Ez a kor érlelte ki a fantasztikus irodalmat. Az őrültséggel volna határos és egyenlő a teljes irodalmi csőddel, ha vakon haladnék el az elektromos mozgójárda mellett, mely, ha kuszán-zagyván is, de mégiscsak a jövő felé visz bennünket!" Magyar zarándokcsoport utazott a Don-kanyarba Negyventagű magyar zarándokcsoport utazott kedden Nyíregyházáról a Don-kanyarba, a II. világháború egykori csataterére, ahol 1943 januárjában és februárjában a második magyar hadsereg katonáinak több mint a fele életét vesztette az ütközetekben. A harcokból szerencsésen hazatértek, valamint az áldozatok hozzátartozói, Mártha Tibor fónyeslit- kei tanár vezetésével, felkeresik a Don folyó menti települések melletti jeltelen magyar sírokat, s elhelyezik az emlékezés virágait. Fotó: Prokszo László .ukács Béla munka közben pécsi, Varsány utcai „műtermében”
