Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-21 / 198. szám

Dul a joguita Baja igényt tart a volt szovjet laktanyára Amikor „Szásáék" kivonul­tak végleg hazánkból, okkor a Duna partján élők közül a bajaiak már előre dörzsölték a markukat — a szovjet lak­tanya miatt. Ugyanis Európa - szerte ritka természeti adott­ság az. hogy közvetlenül a vízpart mellett, egy, az el­múlt hónapban átadott nem­zetközi kikötő tőszomszédsá­gában olyan hasznosítható te­rület van, amely nem bontja meg o természetes harmóniát. Ugyanis ilyennek számít Ba­jánál, o Duno-hid mellett a volt szovjet laktanya , . . Azon­ban az optimizmust hamcttr lehűtötte Éber András pol­gármester. miután elmesélte a kaszárnya körüli huzavonát. Az biztos, hogy a terület a magyar állam tulajdona. A jövőjéről azonban a főváros­ban nem született döntés, csak ellenkező vélemények. A Belügyminisztérium egyik ál­lásfoglalása szerint a bajai önkormányzaté a kezelői jog, ugyanerről a honvédelmi tár­ca illetékese még májusban nem így nyilatkozott egy leve­lében. (Meg nem erősített hí­rek szerint a magyar honvéd- igényt tart a bajai volt > oro» laktanya egy részére, hadsereg hasznosítási célok- S.i uffv---------------------------------------------­ra, de erről hivatalos állás- foglalás még nem látott nap­világot.) A becslések szerint 80 milliót ér a telken lévő épületek összessége, viszont az értékmegállapitásról ugyan­csak nincs dokumentum még. Az Alsódunavölgyi Könyezet- védelmi Felügyelőség elvé­gezte a szükséges vizsgálatot a területen, a föld szennye­zettsége miatt - olajról van szó! - a közeljövőben mint­egy 60-80 teherautónyi föld­cserére lesz szükség. A bojoiak egyelőre bán­kódnak, s amíg nem dőlt el o jogvita, addig nem látják értelmét pénzt ölni az objek­tumba, amely helyenként már az enyészet jeleit mutatja. Vi­szont a távlati várospolitikai elképzelésekhez legalább úgy kellene ez a mostani „senki szigete” a helyieknek, mint szomjazónak a korty viz. Mivel már konzolosították a Duno- hidat, meg átadták a nem­zetközi hajóótrakó központot, ezért a vízparton elengedhe­tetlenül szükség van egy ki­szolgáló raktárbázisra. A ka­szárnya erre kiválóan alkal­mas, csak jó (politikai) szél­járás kellene még hozzá . . . Kovács Zoltán-—V­Megszűnő somogyi Felejtsük el a sima fehér kenyeret Hatósági ár — nincs rajta nyereség ösztöndíjak A Somogy Megyei önkor­mányzati Hivatal jelenleg 53 olyan tanulmányi szerződést tart nyilván, melyet jogelődje, (a megyei tanács) kötött a felsőfokú oktatási intézmé­nyekben tanulókkal. Az azóta módosult feltételek miatt az önkormányzati Hivatalnok nincs hatásköre a végzős pe­dagógusok elhelyezkedését koordinálni és nincs lehetősé­gük arra sem, hogy a megyei ösztöndíjasokat a helyi önkor­mányzatoknál helyezzék el. Várhatóon csak öt főt tud­nak elhelyezni az 53-ból ap­parátusukban és a helyi in­tézményeknél. Népzenészek Bonyhádon Már megkezdődött Bonyhá­don a hagyományos Országos Népzenei Találkozó szervezé­se. Az idei rendezvény a ne­gyedik lesz, s bár a sereg­szemlére szeptemberben kerül sor, az érdeklődőknek igye­kezniük kell a jelentkezéssel, erre már csak ez a hónap áll rendelkezésükre. A szervezők nem élvonalbeli zenészeket várnak, így a versenyben nem vehet részt olyan szólista vogy zenekar, melynek az utóbbi öt évben lemeze jelent meg. A kétrészes, egy színpadi produkcióból és egy tánchó- zi muzsikából álló műsort szakértő zsűri értékeli majd. Ha létezne pékmúzeum, las­sacskán törhetnék fejüket a tárlórendezők, hogy hová te­gyék azt a vitrint, ahol be­mutathatnák a felnövekvő ge­nerációnak a hatósági áras egy kilós, sima fehér kenye­ret. Igen azt, amelynek most még van ára -, 20,40 forint -, de az áru, azaz maga a kenyér egyre ritkábban fordul elő az üzletekben. S eljön az az idő, amikor eltűnik a boltok polcairól. Január elsejétől a hazai ke­nyérgyárak és sütőüzemek többsége egyre-másra szüntet­te meg a fehér kenyér gyár­tását, s alig maradtak néhá­nyon, akik a rideg üzleti vi­lágba szociálpolitikát vittek, s tovább sütötték a sima fe­hér kenyeret. Ezek közé tartozott o Pé­csi Sütőipari Vállalat: Dr. So- mogyvári Róbert igazgató hangsúlyozta, azt gondolták, még használ is a hírnevüknek, ha tovább gyártják. Igaz, a cég jövedelmezőségét rontotta o dolog, de hát tényleg úgy érezték, ezt elbírja a válla­lat. Aztán kiderült, hogy mégsem bírja el, s erről nem ők tehették. Két évvel ezelőtt á kenyértermelésük mindössze 20 százalékát jelentette a si­ma fehér kenyér, ez az idei év első felében megközelí­tette az 50 százalékot. Lévén, hogy a kormány csak az árat állapította meg, s ehhez sem­milyen ártámogatást nem adott, így a pécsiek is vissza­koztak. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy augusztus el­sejével megszüntetik a sima fehér kenyér sütését. Azért, mert - s ez sajnos része a mai mogyar valóságnak -, mert jóval nagyobb volt az igény, mint amire számítot­tak! Azaz a 100-130 mázsás napi termelést nem tudják vállalni.. . S még csők szidni sem le­het a PSV-t. hisz oz igozgató érvei elfogadhatóak: a ke­nyérgyár 15 éves gépei, be­rendezései korszerűsítésre szo­rulnak, s a rekonstrukció pénzbe kerül, orról nem is beszélve, azt nem várhatja el senki, hogy a vállalat dolgo­zói járuljanak hozzá anyagi­lag az olcsó kenyér sütésé­hez. Ugyanis a jövedelmük bánja, hogy eddig gyártották a kenyeret. Tehát Pécsett ez­után egyáltalán nem lesz si­ma fehér kenyér, de Mecseki kenyér néven új termékkel lépnek a piacra: nem is tit­kolják, ezt o 26 forintos ke­nyeret azért kezdik el gyárta­ni, mert szabadáras ... A re­ceptje lényegében ugyanaz, mint a sima fehérnek, csak 10 százalék rozslisztet is tar­talmaz. Bár a Tolna Megyei Sütő­ipari Vállalat még foglalkozik a sima fehér kenyér előálli- tásával, Szabó lázsel igazgo- tó szerint azonban gondol­kodnak azon, hogy megszün­tetik a gyártást. Jelenleg 100 mázsát sütnek naponta az üzemeikben, de a fél évi utó­kalkuláció után döntik el, hogy folytatják-e. Ami biztos, ha veszteséges, akkor „vége" lesz a sima fehérnek. A So­mogy Megyei Sütő- és Édes­ipari Vállalat kaposvári ke­nyérgyárában naponta 20-25 mázsa hatósági áras kenyeret sütnek. Sántáné Takács Pi­roska üzemvezető elmondta, ezen a kenyéren nincs nyere­ségük -. de egyelőre ezt el­viseli a cég. Mi lesz a jövő? Kenyér lesz, de nem biztos, hogy sima és fehér. Roszprim Nándor * Radio mellett... Itt oz uj szerkesztőségben nem találom o helyem, az asztalomat lezárja egy nagy fehér falfelület, csak bámu­lom, legalább egy légy húzna el ferdén mondjuk a plafon irányába, de az sincs, az író­gépem is kallódott napokig, a rádió még most sem került elő. akár az ülőpárnám sem, az új szék pedig alacsony, ta­lán óllnom kéne mint gyerek a járókában, szávai minden bajom van. Otthon — a reg- neli krónikában hallom, pa­naszkodnak az ídegenforgal- misták. hogy nem jönnek a külföldiek, nem hozzák a re­mélt kemény valutát, ... aj­jaj ...! mi lesz az idei nyári szezonnal, főként a Ba­latonon? A vendéglősök — némely ‘kivétellel - fölpiszkál­ták az árakat, de turista, ma­gyar vogy külföldi szinte egy szál sem. Pedig kéne a do- hány. Egy Ü^Hves barátom - nő az illető - halászléért bolon­dul a szerencsétlen - meséli, kint járt vidéken, betért egy étterembe, amely mellesleg nagyszerű halételeiről híres. Hely van bőven, le is ülne, ám a pincér tapintatosan fi­gyelmezteti, hogy csak már­káért, vagy dollárért — vagy más jó pénzért — von itt ki­szolgálás. De mert azért eb­ben az országban okadnak olyan állampolgárok is. akik­nek tulajdonukban nemhogy dollár, de még zlotyijuk sincs, tétován néz körül ismerősöm is - az egyébként üresnek mondható — étteremben. A pincér mintha megsajnálta volna, egy eldugott asztalra mutat „ . . . üljön le oda” — mondja neki, de a kihelye­zett tábla jelzi, az is foglalt. A magyar vendég kisétál a magyar vendéglőből anélkül, hogy rendelhetett volna egy magyar halászlét a magyar pincértől. Talán feltűnik az olvasó­nak, hogy milyen lelkesen mogyarkodok itten, de hát most ez a divat. Úgyannyira, hogy még a riporter is - aki valamilyen vadászati szakértő­vel készít interjút - azt mond­ja szemrehányóan: „Idejönnek a külföldiek és lelövik a szép nagy mogyar vadakat és ol­csón elviszik . . .!" Azt hiszem a hazai vadászok fölszisszen­tek a riport hallatán. Minden­nek von szakmai zsargonja, így a vadászatnak is, követ­kezésképpen a vadász - bár­hol a világon! — nem lelövi o vadat, hanem meglövi, tekintettel arra, hogy a vadász nem harctéri katona és nem kivégzőosztag. A külföldi va­dász - még a szép nagy ma­gyar - vadat sem viszi haza, csupán a trófeát, és azt sem olcsón, hanem - pláne ha aranyérmes — sok-sok ezer, esetenként sok-sok tízezer márka ellenében. Tehát o ke­mény valuta a mogyar ál­lam pénztárába kerül. Melles­leg megjegyzem még: a vad­állomány egészségének szin­ten tartása végett van szük­ség a vadászatra. Elsősorban. A nemzeti hovatartozás meghatározásának fura mód­járól is értesülhettem egy má­Szép magyar vadak... Erős mezőny indult az egyetemi helyekért (Folytatás az 1. oldalról) Pécsett, a Janus Pannonius Tudományegyetem jogi karán például 108 ponttól vettek föl diákokat nappali tagozatra, de ahogyan dr. Bruhács János dékántól megtudtuk, volt, aki a maximális 125 pontot is elér­te. A jogi karra a 366 jelent­kezőből 137-et vettek fel, leve­lező tagozatra (ahol a pont­határ 104 volt) 172 jelöltből 12 jutott be. A leendő elsőévesek számát módosítja, hogy a 104— 108 pont között teljesítőkből 37-en ugyancsak a levelezők­höz kerültek. A JPTE Közgazdaságtudomá­nyi Karán a nappali tagozatra 105, a levelezőre 100 ponttól juthattak be a diákok. Sokat jelent, hogy a jelentkezők ren­delkeznek-e közép- vagy felső­fokú nyelvvizsgával, mert ha igen, az beleszámít a pontjaik­ba. A Tanárképző Karon sok függött az írásbeli javításától, sok értékes pontot veszthettek a jelöltek, ha szigorúbb volt az értékelés. Magas a pontszám a PMMF műszaki tanár és magasépítő szakán, az előbbi 108, az utóbbi 107 ponttól volt elérhe­tő. Itt a rajzalkalmassági pont­száma emelte meg a szintet. Az épületvillamositási, a mély­építő szakon 90, az épületgé­pészeknél és a bajai Vízgaz­dálkodási Intézetben lévő sza­koknál 88, a műszaki informa­tikán 95 pont volt az alsó határ. Túljelentkezés volt a Pollack Mihály Műszaki Főis­kolán, az 1420 jelentkezőnek alig a felét vették csak föl. A POTE-n általános orvosnak 361-en jelentkeztek, 173-at vet­tek föl, a ponthatár 103 volt. Fogorvosi szakra 44 jelöltből 21-en jutottak be, 102 ponttól. Azok közül, akiket nem vettek fel, 53 diákot irányítottak át más intézménybe. A JPTE TK pótátjelentkezést tesz lehetővé, magyar-idegennyelv, idegen­nyelv—idegennyelv, néprajz­magyar, néprajz-idegennyelv, szociális munkás—szociálpoliti­kai szakokon, a jelöltek az ELTE BTK-ról jönnek. Ezeken a szakokon 96 pont az alsó ha­tár. Jó, ha tudják az érintettek, hogy a kaposvári tanítóképző főiskolán tanítókat 93, óvodo- pedagógusokat 86 ponttól, a bajai tanítóképző főiskolán 90 és 85 ponttól vettek fel. Szek- szárdon az Illyés Gyula Peda­gógiai Főiskolán ez a két szám 88 és 82, itt levelező szak indul tanítóknak 93 pont­tól. A német—idegennyelv-ok- tató szakra 85, a német nem­zetiségi szakra 86, általános szociális munkásnak 93 pont­tal lehetett bekerülni. Pótátje­lentkezésre adott lehetőséget a szekszárdi főiskola is. Arra a kérdésre, mi hir az új rendszerű tandíjfizetésről, Gáspár János egyetemi főtitkár válaszolt. Ezek szerint idén még nem lesz változás, az egyes intézményekben csak egy bizonyos tanulmányi átlag alatt teljesítők kötelezettek tan­díj fizetésére, ez az összeg nem jelentős, néhány száz fo­rint. A változás e téren a fel­sőoktatási törvénnyel összefüg­gésben várható. Hodnik I. Alaptalan aggodalmak Az MDF nem készít „fehér könyvet" Mit cáfolt az Akadémia elnöke? Szinte valamennyi országos lap közölte Kosáry Domokos­nak, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének azon mondatát, mely szerint: „Az MTA soha nem fog köz­reműködni semmiféle fehér könyv elkészítésében, tízmillió magyar állampolgár -bűn- lajstromának-* összeállításá­ban, illetve ártatlanságának igazolásában.” Lesznek-e „fehér könyvek” ezek után, illetve valóban kez­deményezte-e az MDF egy or­szágos bűnlista összeállítását? - kérdeztük dr. Wéber Jánost, sik riporter jóvoltából. A té­ma nagyjából: a hazánkba látogató külföldiek csencselő rétege miről ismerhető fel. Azt mondja: a bolgár seftelők ál­talában (lopott) autókkal ke­reskednek. A szovjetek maffió­zók. A lengyelek nem válogat­nak, mindennel seftelnek . . . A kormánypolitika — ugye - azt vallja és joggal - hogy mi nem teszünk különbséget, mi bármely néppel, nemzettel barátsági viszonyban kivánunk élni. Így igaz is. A közéletben persze - mint e fenti példa is tanúsíthatja - akad azért egy-egy nyeglén megfogalma­zott buta vélemény, ami akkor veszélyes, ha azt a tömeg­kommunikáció tolmácsolja. Jó­magam például joggal sér­tődnék, ha a magyar csen- cselők külországi ténykedésé­ről ítélnék meg a külföldiek a magyarokat. Márpedig a magyar csencselők is szépen végigzongorázták már az el­követhető egész bűnlajstromot. a párt országos választmányá­nak pécsi illetőségű ügyvivő­jét.- Fehér könyvek összeállítá­sáról, illetve kiadásáról szó sem volt - cáfolt dr. Wéber. - Sajnos nem először történik meg, hogy félreértik, vagy fél­remagyarázzák szándékain­kat... Antall miniszterelnök úr már tavaly felkérte a Tudo­mányos Akadémiát, hogy hoz­zon létre bizottságot, mely az elmúlt évtizedek hiteles törté­netének megírását magára vál­lalná. Tudomásom szerint az MTA-n belül létre is jött egy történészekből álló csoport, mely a témán már javában dolgozik.- Kosáry Domokos viszont az ón. „fehér könyvekről" nyi­latkozott.- „Fehér könyveket" az öt­venhatos forradalom után az MSZMP álitott össze — csak nem gondolja komolyan, hogy az MDF-nek hasonló szándé­kai lennének? . . . Ilyesmit a párton belül nem akar senki. Tudományos igénnyel, szakem­berek által elkészített törté­nelmi munkákra viszont szük­sége van az országnak - a tisztánlátás érdekében.- Mi lehetett a félreértés oka?- Talán az, hogy a legutób­bi országos választmányi ülé­sen állást foglaltunk e törté­nelmi kutatások felgyorsítása mellett szükségét látjuk ugyanis annak, hogy az isko­lákban az ország hiteles tör­ténelmét tanítsák gyermekeink­nek — s fejeződjön be végre az, amit nem tudok másnak nevezni, csak agymérgezésnek. Fehér könyvek összeállításáról tehát nincs szó — s nagyon remélem, hogy nem is lesz. Mi is.-pauska­vasárnapi 3 frautog a konyénrálasiték a pécsi siók boltok bon Foté: Laufor Lósiló

Next

/
Thumbnails
Contents