Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-20 / 197. szám
IO uj Dunántúli napló 1991. július 20., szombat II világ hét bölcse Szerdán befejeződött Londonban a hét vezető ipari ország állam- és kormányfőinek idei, sorrendben 17. csúcsértekezlete. Mindent felmértek és mindenben megegyeztek, a közös dokumentumaikba foglalt iránymutató gondolatok mindent felöleltek a világgazdaságtól és a világkereskedelemtől a Közel-Keleten, az ENSZ-en és Dél-Afrikón át egészen a szovjet gazdaságig és a kelet-európai reformokig. A munka nagyját azonban nem ők végezték, hanem az őket kiszolgáló szakértő testületek, élükön a sherpákkal, vagyis hegyivezetőkkel. Csúcsberkekben így hívják ugyanis az állam- és kormányfők személyes megbízottait, akik évről évre a következő csúcs meghódítására vezetik főnökeiket, mint egykor Hillaryt a nepáli igazi sherpa, Tenzing, a Mount Everest tetejére. Még véget sem ért a londoni csúcs, a sherpák már összeültek, kicsit elbeszélgetni a következő hetes csúcsról, A csúcs valaha informális összejövetel volt. Amikor Gis- card u cstaing francia köz- társasági elnök először ösz- szehívta kollégáit - 1975-ben a Rambouillet-i kastélyba — még nem volt szüksége sherpára. A csúcs akkor még csak néhány akut pénzügyi és gazdasági problémával foglalkozott, és Giscard, lévén egykor pénzügyminiszter, még mindig órákig tudott statisztikákat sorolni könyv nélkül. Ám a csúcsértekezletek hamarosan mind bonyolultabbá váltak, mind több politikai téma merült fel. Az állam- és kormányfők csapatai rendszerint szeptemberben kezdik a következő évi csúcs komoly előkészítését. Először Washingtonban szoktak találkozni, az IMF és a Világbank évi közgyűlésén. Amikor beköszönt a tél az északi féltekén, melegebb égtájakra vonulnak — most Hawaiiban voltak -, s lábukat a tenger hűs habjaiban áztatva, kötetlenül hasonlítják össze jegyzeteiket, beszélgetnek a fő kérdésekről. Januártól fordul komolyra a dolog: értekezleteiket ekkor már elrejtik az újságírók elől, de a ravaszabb hírlapírókon már nem lehet kifogni. Látták már a sherpákat Bázelben éppúgy, mint Hongkongban. Az állam- és kormányfők nagy vonalakban megfogalmazott elképzeléseit ezeken az informális, de hosszan tartó találkozókon turmixol- ják össze zárónyilatkozatokká. Mire a nagyok összeülnek, már minden készen áll, csak össze kell hasonlítaniuk a kéziratokat, mint valami szerkesztőbizottságban. De még amikor üléseiket tartják, mint most az utóbbi két napban Londonban, akkor is a közelükben vannak sher- páik, hiszen kívülről-belülről csak ők ismerik igazán a forgatókönyvet, csak ők segíthetnek, nehogy bármi félreértés történjék. De bármilyen gondosak is a sherpák, a csúcs, az állam- és kormányfők személyes megjelenésének vonzereje akkora, hogy előfordul: a fő témák csak az utolsó pillanatban derülnek ki. Hírek szerint még a legdör- zsöltebb sherpákat is meglepte, hogy Gorbacsov gyakorlatilag egy hónap alatt mégis csak meghívást kapott Londonba. Mészáros György, London ÁIDS-es orvosok és betegeik Az Egyesült Államokban immár a második botrány tört ki abban a kérdésben, hogyan tehetők felelőssé pácienseik életéért, egészségéért az AIDS-ben szenvedő orvosok, s a betegeknek joguk van-e biztosítékot követelni arra, hogy orvosuk nem fertőzi meg őket e szörnyű korral. Az első tragikus esetre tavaly szeptemberben derült fény, azóta haldoklik Floridában a most 23 éves Kimberly Bergalis. Fogorvosától kapta el a betegséget - s mint kiderült, az azóta elhunyt doktor négy további páciensét is megfertőzte. Szinte szóról szóra ugyanez ismétlődött meg most New Yorkban, de az ügy nyomán kitört pánik talán hoz valamilyen eredményt. Június 18-án AIDS-ben meghalt Philip Feldman - ő is fogorvos volt, és jóllehet, 1985 óta tudott arról, hogy fertőző beteg, nyugodtan folytatta praxisát élete végéig. Még nem tudni, hogy a szintén kábítószeres lelki- ismeretlen doktor megfertőzött-e valakit, mégis ezrek ostromolják az egészségügyi hatóságokat, és kimutathatóan csökkent a -fogorvosi rendelők forgalma. New Yorkban speciális telefonvonalat létesítettek, amelynek segítségével pszichológiai tanácsokat adnak, s felajánlják a kétségbeesett telefonálóknak, hogy az állam költségére elvégeztethetik az AIDS-szűrővizsgálatot. Tovább szította a pánikhangulatot, amikor a lapokból kitudódott, hogy Feldman doktor - egykori asszisztensei szerint — nem igazán ragaszkodott a műszerek tökéletes sterilizálásához, s nem hordott maszkot és gumikesztyűt, nehogy ,, megijessze" pácienseit. . . A pánik hatására először fordult elő, -hogy New York állam hatóságai vizsgálatol indítottak, és úgy döntöttek: Philip Feldman pácienseit értesítik egykori orvosuk betegségéről, hogy megtehessék a szükséges lépéseket. lEzzel azonban - lévén Amerika a szabadság hazája - azonnal magukra haragították a mindenféle megkülönböztetés ellen faüz- dő mozgalmakat, s azok kampányt indítottak a hatóságok ellen. A sajtó és a hatóságok mind gyakrabban idézik az atlantai Betegségellenőrzc Központ statisztikáját, amely szerint egymillió sebészeti, fogászati, illetve nőgyógyászati beavatkozás közül 2,4—24 esetben fordul elő, hogy az orvos megfertőz' betegét. Erre alapozva javasolta most az amerikai egészségügyi minisztérium, hogy önként végeztessenek AIDS-szűrővizsgálatot mindazok az orvosok, akik gyógyító tevékenységük során közvetlen kapcsolatba kerülnek pácienseik vérével, belső szerveivel. A washingtoni kezdeményezés azonban egyelőre csak ajánlás, s nem kötelező jellegű, mivel az Egyesült Államokban az egészségügyet nem szövetségi, hanem állami szinten szabályozzák. Magyar specialitás: lézer referenciaközpont lézer nélkül Mit ér a töke, ha szellemi? Sokszor hallottuk már a megállapítást, az előző rendszer sok bűne mellett az egyik, hogy feje tetejére állította az értékrendeket. Azt is hallottuk az utóbbi időben kinyilatkoztatni, hogy a tudás, a szellemi tőke ugyanolyan árucikk, mint bármi más, értékén kell megfizetni, illetve megfizettetni. A nyilatkozatok mind igen szépek, egyetértőén bólogatnak a hallgatók, hogy milyen igaz. S mi a valóság? Mennyire állt helyre az értékrend? Mennyit ér a tőke, ha szellemi? Ennek bizonyítására szolgáljon például a pécsi Orthopédiai Klinika esete. 1989 őszén a pécsi Orthopédiai Klinika a Pécsi Akadémiai Bizottság lézer munkabizottságának a segítségével kipróbálásra kapott a Tungsram Lézer- technika Kft.-tői egy operációs lézer fénykést, azzal a céllal, hogy kísérletezzék ki, mennyire használható ez a készülék az orthopédiában. A megállapodás egy évre szólt. Dr. Kránitz János docens vezetésével egy lelkes munkacsoport azonnal munkához látott. Mivel nemzetközi szakirodalomban sem találtak különösebben bő publikációt erről, Magyarországon pedig még senkinek addig nem jutott eszébe ezen a területen lézert alkalmazni, a kísérletekkel a nulláról indultak. Először állatokon hajtottak végre különböző műtétsorozatokat, majd a jó eredmények láttán emberi műtéteknél is alkalmazták. (Akkor az Új Dunántúli Napló beszámolt erről, felsoroltuk a lézer fénykés előnyeit a hagyományos műtéti módszerrel szemben.) Közel negyven beteget operáltak az általuk kidolgozott módszerrel. A tapasztalataikat összegezték és az orthopédiai szakfolyóiratban publikálták. Nagy érdeklődést váltottak ki ezzel. Kongresszusokra kaptak meghívást, így például az Alpok-Adria Munkaközösség éves kongresszusára, majd a Budapesten májusban megtartott orthopédiai világkongresz- szuson is, valamint az első közös magyar-izraeli lézerkongresszuson is beszámoltak róla. A fogadtatás mindenütt fantasztikusan lelkes volt — a kongresszusokon részt vevő ort- hopéd orvosok közül eddig még senki nem alkalmazott lézer fénykést -, faggatták a pécsieket, hol tartanak most. Volt, aki fölajánlkozott, eljönne Pécsre a módszerüket tanulmányozni. Ám amilyen nagy volt a lelkesedés, annál nagyobb volt a külföldi orvosok megdöbbenése, amikor a pécsi orvosoknak be kellett vallani, hogy Pécsre ugyan hiába jönnek, mert lézer már nincs s ezeknek az első biztató eredményeknek nincs folytatása. Az egyéves terminus ugyanis, amit a lézerkészülék kipróbálására kaptak, 1990 októberében lejárt, s mivel az egyetemnek nem volt pénze megvásárolni, a gyár elvitte. Mind ez idáig rendben is volna. Ám a történet folytatása a következő: a gyár, a pécsi klinika eredményeit és sikereit felhasználva valamennyi, az operációs lézerkészülékeit reklámozó prospektusán a pécsi klinikát jelöli meg referencia- helyként. (Ahol lézer lassan egy éve nincs.) Előadásokra hívják meg őket. Például a kórházműszertechnikai intézet műtősnőknek szervezett többfordulós, bentlakásos továbbképző tanfolyamot, amelyen részt vesz a Tungsram Lézertechnika Kft. is. Erre is a pécsi docenst hívták meg, hogy a lézerfény sebészeti alkalmazásáról tartson előadást. A tanfolyam kézzel fogható eredménye: az ott hallottak alapján - amit a műtősnők a saját munkahelyükön továbbadtak - több lézerkészüléket eladott a Tungsram. (Az előadó docens bére 2000 forint, ebből adó 400, tisztán marad 1600, ami egy tankolásra elég. Ha netán ebédel is valahol, az már saját zsebre megy. Igaz, útiköltséget térítenek másodosztály áron.) Még egy érdekesség: a klinika munkacsoportja beadott egy pályázatot a tudományos kutatásokat finanszírozó alaphoz, az eredményeikre hivatkozva. El is nyertek 600 ezer forintot, négyéves lebontásban azzal a célmeghatározással, hogy folytassák a kísérletet a lézernek az orthopédiában való alkalmazásában. Készülék pedig nincs, az első 150 ezer forint ugyanakkor már megérkezett. Igaz, a Tungsram Lézer Kft. felajánlott többféle lehetőséget, lízingelést, vagy bérletbe adást, de az egyetemnek egyikre sincs pénze. Nem tudom, normális értékrendű helyeken ez hogy megy, de gondolom, nem így. (Már az is elgondolkodtató, hogy a klinika előzetes jóváhagyása nélkül jelölik meg őket a reklámozó prospektusaikon referenciahelyként.) Persze, az üzlet, az üzlet. Biztos, hogy a Tungsram sem engedheti meg magának, hogy csak úgy ajándékba adjon egy két és fél, hárommilliós értékű készüléket. No, de ha a pécsi klinika szellemi tőkéiéből neki haszna van és ráadásul rájuk hivatkozik, mint saját referenciahelyére, akkor legalább kedvezményesen, némi fizetési könnyítéssel rendelkezésre bocsáthatna egy lézer fénykést. Sarok Zsuzsa Az elmúlt évben még üzemelt a lézerberendezés, azóta már el is szállították Fotó: Horváth Norbert Acsend A panelketrec lomhán ontotta magából a napközben beszívott forróságot. Az óra már elütötte az éjfélt, o hőség mégis kibírhatatlan volt. Kimentem az erkélyre, hogy a frissülő kora hajnal üdeségében füröd- jek. A város aludt. Megragadott a csend, amely kissé tán még hasonlított is Kosztolányi Hajnali részegségére. A csend, amely tón a természet legnagyobb ajándéka. Az elgondolkodtató, figyelmet keltő, simogató, néha rettentő, ijesztő barát, a csend. Mert csend nagyon sokféle van. Finom sikolyok, rövid-hosszú nyögések, mint egy távoli morze kódolt jelei, majd csend. Egy perc még, s nyekergő hang haitik, amelyből a pillanatok lassú surranásában gyermeksírás válik. A megszületés csendje ez. Tűzfürtű szemek egymásba- olvadása, meg-megrezzenő szájszélek, tétován mozduló kezek, elhaló simogatások, szófián ígéretek. A szerelem csendje. Hangorkán, embert és tárgyat elsöprő durranások, lel - ket-testet rendítő robbanások, a sorozatvetők sivító éneke, füstfelhőkbe burkolózó detonációk, s nyomában a hirtelen támadt csend. A lövészárok csendje. Kacéran pislákoló gyertyaláng, finoman megkondított karácsonyi csengőhang, a csengettyű nyomában topogó gyermeklábak, kerekre nyitott csodálkozó szemek, a meglepetés halk susogása, az öröm nyikka- násai és a nyomában settenkedő csend. A szeretet csendje. Rádmeredő veszély, egy puska csövének tátongó öble, egy eszét vesztett ember szemének gyűlölete, egy bitó árnyéka, egy élettől búcsúzni kész elszántság, hamvába haló ellentámadási lehetőség, szétfoszló kedv s nyomában a csend. A félelem csendje. Messzenéző tekintet, messze- látó lélek, vágyott és elképzeli jövő, falrafestett örömök, pasztellszínű álmok hada s a nyomukban járó csend. A remény csendje. Kitárt lélek, minden szépre szomjas élet, fiatalos hévvel erre is, arra is fordított tekintet, a meglepetésre váró, minden percben a vágyakat megtestesítő valóság betoppanását reHova lett a szovjet arany? A londoni tőkés csúcs kapcsán felvetődött szovjet javaslat, hogy a Nyugat létesítsen 12 milliárd dolláros „stabilizációs alapot” a rubel támogatására, ismét felvet egy régóta megválaszolatlan kérdést: mi történt a szovjet arannyal? A szovjetek kedden - első ízben - adatokat közöltek aranykészletükről, azt állítva, hogy az állami bank aranytartaléka meghaladja a 374 tonnát. Ez azonban csak töredéke annak az aranymennyiségnek, mellyel amerikai titkos- szolgálati értesülések szerint Moszkvának rendelkeznie kell. Egy nyugati devizaalap elősegítené a rubel árfolyamának stabilitását. Ha a szovjetek szabadon átválthatóvó tennék a rubelt, az amerikai dollárhoz és más nyugati valutákhoz viszonyítva, amint ai szándékukban áll, akkor a rubel árfolyama látványosan zuhanna, hacsak nem léteznék nyugati készpénz -, vagy arany — készlet a megtámo- gatására. A kedden közzétett szovjet jelentést az ország arany- készletéről -, amely más nemesfém- és devizakészleteket is felsorolt —, Gerasenko, a szovjet állami bank elnöke és Koteinyikov főkönyvelő írta alá. Az amerikai Közoonti Hírszerző Hivatal, a CIA 1989-es becslése szerint a szovjeteknek akkor 73 millió uncia, vagyis mintegy 2500 tonna aranykészlete volt, ami a mai unciánkénti 368 dolláros áron számítva csaknem 27 milliárd dollár értéknek felel meg. Hétezer kileméter Romániában Kétezer kilométeres túrót szervei Románia (Erdély) megismerésére a Pécs székhelyű Magyar-Román Baráti Társaság. A cél az, hogy az érdeklődők lássák azt az országot és találkozzanak azzal a néppel, amellyel immár három éve szövögeti a „népi diplomácia" szálait a társaság. Az autóbusz szeptember 2-án (reggel) indul Pécsről és 8-án (este) érkezik vissza ugyanoda. A hét nap alatt a következő útvonalat járják végig a kirándulás résztvevői (a világos betűs városokban lesz a szállás) : Pécs — Szeged — Arad — Temesvár- Déva - Vajdahunyad - Gyulo- fehérvár - Nagyszeben - Fogaros- Brassó — Bukarest - Brassó - Sepsiszentgyörgy — Gyergyószentmik- lós — Gyilkos-tó - Marosvásárhely - Segesvár - Nagyenyed - Kolozsvár- Nagyvárad - Pécs. Mint a programból is kitetszik: a szatmári és a máramarosi részeket leszámítva Erdély valamennyi jelentős városát és szép vidékét érinti a túra, továbbá a brassói szoroson át kilépnek a Kárpát-medencéből és egy napot a román fővárosban töltenek. Útközben koszorúznak az aradi emlékműnél és a segesvári csatatéren. Az idegenvezető egy marosvásárhelyi tanár lesz. Az utazás költsége 12 és fél ezer forint. Korlátozott számban még elfogadnak jelentkezőket a szervezésben .részt vevő MTI-nél (12-676) és az utazást lebonyolító MÁV- TOURS-nál (24-523). mélő ember s a vele társult csend. A várakozás csendje. A betoppanás feletti öröm, a gazdátlan, fékezhetetlen öröm, a lélek felburjánzása, az örökké vágyott és remélt öröm kiteljesedése és a vele kézenfogva érkező csend. A meglepetés csendje. Egy embertest, kiterítve, fényét vesztett szemekkel, kölcsönkapotton összekulcsolt kezekkel, fekete ruhában az utolsó szertartásra várva s mellette a néma csend. Az elmúlás csendje. Megannyi csend. Amelyben megfrissül, megfürdik, megretten, elveszti keménységét, megleli önmagát, meghallja Teremtőjének hozzá szóló szavait az Ember. És legigazibb társa, a csend. Bokrétás András
