Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-20 / 197. szám

1991. július 20., siombot uj Dunántúli napló 9 A debreceni Nagytemplom A kálvinista Róma: Debrecen Székely Péter Kőkertjében Egy szabad ember a szabad emberről Ki hitte volna, akár csak néhány évvel ezelőtt is, hogy a római pápa a debreceni Nagytemplomban fog imád­kozni közösen a nem kato­likus keresztényekkel? Nap­jainkban divatos meghatá­rozással: ökumenikus imád­ságot tartanak. Bár nap­jainkban a pápai látogatá­sok programjában mindig szerepel ökumenikus talál­kozó, az általában úgy szokott történni, hogy az adott ország püspöki kara valamelyik katolikus temp­lomba hívja meg a többi keresztény egyház képvise­lőit. Merőben új a helyzet itt Magyarországon: ez az ökumenikus imádság a debreceni református Nagy­templomban lesz. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, mit is illik tudni a magyar kálvinisták legfőbb templomáról. Debrecennek volt egy szép, XIV. században épült gótikus temploma, amely a XVI. században leégett, és régi pompájában többé nem állították helyre. En­nek a romos Szent András templomnak az alapfalaira vezetőüléshez. Anna csak áll­dogált az autó mellett, a nyi­tott ajtóban.- Mi az? Nem akarsz be­szállni? Vagy babára vársz?- Éppen arra.- Hogy érted ezt?- Ahogy te mondtad.- Na, gyere már... — An­na nehézkesen beült mellé, gyűrögette maga alá a vastag rhabundát. - Hova mész?- Anyához.- Akkor gyerünk - nekiló­dultak, és a vastag forga­lomban idegesen szlalomoz- tok a tülekvő kocsik közt. Fel­legit lekötötte, amíg átértek az Erzsébet hídon. Aztán hamar ott voltak a Logodi utcában, ahol Fellegi első felesége la­kott.- Huppsz, na . . . - átfogtő a lánya vállát. - Mondj már valamit . . . Csak nem vagy terhes?- De. Az vagyok.- Igen? És miért nem mon­dod mindjárt? Remek! Uno­kám lesz! Pancser. . .- meg­és részben köveinek fel- használásával épült a 19. század elején Péchy Mihály tervei szerint a Nagytemp­lom és a református Kollé­gium, a magyar építészeti klasszicizmus két legkoráb­bi, monumentális alkotása. A Nagytemplom még ma is uralkodik a városképben. Építésének kezdetét 1803. április 12-re tehetjük. Ekkor döntött ugyanis úgy a kon- zisztórium, hogy a fennálló középkori falakat, amelye­ket több tűzvész alaposan megrongált, lebontják, és helyére újat emelnek. Péchy Mihály végleges építési ter­vét 1807-ben fogadták el. A Péchy-féle tervek alap- gondolatainak épségben ha­gyásával a templomhomlok­zat végleges kialakítása, a fő- és kereszthajók boltozá­sa Rabi Károly gyöngyösi építőmestertől ered. Rabi Károlytól való a templom belsejének mostani formája is. A Péchy-féle tervekből megmaradt még a Nagy­templom homlokzatának a főutca tengelyére merőleges elhelyezése, az alaprajz centrális beosztása, és a csókolta a fiatalasszony ar­cát. — Mióta?- Több, mint három.- Hét?- Apa, ne nevettesd ki magad. Három hónapja.- Akkor miért nem szólsz?- Neked?- Miért? Én ki vagyok? Sen­ki?- Nem mondtam, hogy sen­ki vagy...- Az apád vagyok, nemde?- Jaj .. . persze. De mit mondjak? Harmincévesen. Tu­dod jól te is, hogy nem va­gyunk olyan viszonyban . . .- Nem vagyunk olyan vi­szonyban? Milyen viszonyban lehet apa és lánya?- Nem tudom . . . Azt tudom, mi semmilyen viszonyban nem vagyunk. Sose voltunk. Gyer­mekkorunkban sose tudtuk, hol vagy. Mindegy, sokan élnek Így. Megjelentél, játszottunk, eltűntél. Most kezdjem el az ismerkedést az apámmal? Vén, harmincéves fejjel? Most érde­kel az én sorsom? homlokzat oszloprendje. Az eredeti tervhez képest a tornyokat közelebb hozták egymáshoz, a homlokzat úgy nem takarja teljesen a fő­hajót. A falak 1809 őszére teljes magasságukban áll­tak. 1814-ben pedig elké­szült a főhajó boltozása is. A belső berendezés las­sabban haladt. A szószék tervét Kiss Sámuel rajzol­ta, s a pesti Vogel Sebes­tyén cég készítette el a ma­gyar empire bútormüvesség e remekét. A padok az Ur- asztala és az azt körülvevő bábos korlát Debrecenben készült, az utóbbi kettőnek Dohányosi lózsel volt a mestere. A nyugati torony 1818-ra, a keleti 1821-re lett készen, de az első istentisz­teletet már 1819. november 24-én tartották a Nagy­templomban. Amint a két torony elké­szült, kiderült, hogy a Péchy-féle terven szereplő kupola -, amelyet gazda­sági okokból hagytak el -, szerves része lett volna a templomnak, ezért a tornyok közé mellvédfalat húztak, párkányzatát a tornyokéval- Mindig is érdekelt . . . Igazságtalan . . .- Tudom. Elláttál minket. Néha elmentünk egy kiállítá­sodra, láttuk, híres ember vagy, ragyogtak körülötted mások is. Mit csináljak most veled? Meséljem el az elmúlt tizenöt évet? Érdekelne utó­lag. Van volami közünk egy­máshoz, úgy érzed? Mert én nem. Olyan vagy. mint egy idegen. Ha ki kellene vá­lasztanom az ismerőseim kö­zül egy apát, nem biztos, hogy téged választanálak. Mire föl? Hogy te nemzettél? Hogy genetikusán a te lá­nyod vagyok? Hogy segítettél pénzzel? De mikor beszéltünk mi két mondatot? Elrobog íunk egymás mellett. Lehet, hogy én is hibás voltam. De a legnehezebb tizenöt éve­met egyedül húztam le. Most nirtelenjében beszéljem meg veled, mi a véleményem a re­formpolitikáról? — Maga elé nevetett. - A glasznosztyról beszélgessünk el, édesapám? A nyíltságról, őszinteségről? hozták vonalba, tetejére klasszicista kővázákat rak­tak. Mint köztudott, a Nagy­templomban fontos esemény zajlott a szabadságharc alatt, amikor Debrecenben a Kollégiumban ülésezett a magyar országgyűlés, és 1849. április 14-én, a Habs- burg-ház trónfosztásának ün­nepélyes deklarálására a honatyák átvonultak a Nagy­templomba. Már nem a Nagytemplom, hanem a Kollégium oratóriu­ma volt a színhelye egy másik, jelentős eseménynek: 1944. december 21-én ün­nepélyes külsőségek között itt ült össze az Ideiglenes Nemzetgyűlés. Idén pedig, augusztus 18- án, az egész (keresztény és keresztyén világ Debrecen­re, a Református Nagytemp­lomra fog figyelni, erhol II. János Pál pápa együtt imádkozik majd a különbö­ző keresztény egyházak pro­minens személyiségeivel. Dr. Csonkaréti Károly Netán lépjünk be egy közös pártba, mint egy családból való, hasonlóan gondolkodó, felnőtt emberek? Mert én is felnőttem, igaz, édesapám? — De . . . te . . . én . . . ag­gódom . . . Voltál orvosnál? — Az ember egy idő utón mindent maga intéz. Akkor kezd el igazán élni. Én elég korán kezdtem el. Ne aggódj, megleszünk. Látod, most is vagy kétszáz méterrel előbb álltái meg . . . Már azt is el­felejtetted, hol laktunk ve led . . . — Dehogy! Azt akartam, hogy még beszélgessünk! An­na, ne nevettesd ki magad!- A fiatalasszony már kifor­dult a kocsiból, szaladt. Még visszaintett. A hó lassan szállt a siető alakra. Fellegi látta, ahogy a házfalak mentén megy. — Csak el ne essen!- mart belé a gondolat. Néz­te a lányát. Az ablakot lassú pára vonta be, szeme kissé elhomályosult. A világhírű párizsi szobrász­művész, Székely Péter nem mindennapi ajándékkal lepte meg Pécs városát, pécsi bará­tait: a francia nemzeti ünnep előestéjén egy szobraiból komponált kőkertet nyithatott meg a Káptalan utca 4. szám alatt, a múzeumok utcájában, a Modern Magyar Képtár ud­varán. A Janus Pannonius Mú­zeum rendkívüli értékei, Csont- váry-Kosztka Tivadar, Victor Vasarely képei, Amerigo Tot szobrai, Martyn Ferenc élet­műve, Schaár Erzsébet Utcája és más kortársi gyűjtemény után egy újabb százados je­lentőségű művész életművébe engednek bepillantást. „E olasztikák egyszerre képesek az ősi megalitikus kultúrák barbár fenségét megidézni, s egy ezredvégi kortárs művész néha csúlondáros és frivol gondolkodásmódjába beavat­ni, Székely Péter szobrai kívül állnak ligurativitás és absz­trakció ellentétpárján. Jelek, s mint ilyenek, jelentőséggel teljesek" — írja Várkonyi György művészettörténész, a Janus Pannonius Múzeum igazgatóhelyettese. A művésztől, akivel a meg­nyitó előtti napon a Kőkertben válthattam szót, először azt kérdeztem, minek köszönheti Pécs városa ezt az önzetlen gesztust - azaz magát a Kő­kertet.- Tulajdonképpen Pécs vá­lasztott engem, de én hagy­tam magam . . . Először Bocz Gyula hívott meg Villányba 1970 táján, ahol egy szobrot is hagytam. Majd megismer­kedtem Hárs Éva művészettör­ténésszel, aki grafikákat kért tőlem, azután Takáts Gyulá­val, Molnár G. Judittal és má­sokkal is. Pécsett azóta is jó barátaim vannak, s már akkor komoly terveink voltak... S mivel szülővárosomnak, Buda­pestnek 1983-ban már ajándé­koztam egy szobrot — béke- szobrom a Nagyvárad téren áll - úgy éreztem, nem leszek hűtlen hozzá, ha ez a Kőkert Pécsre kerül.- Voltak-e életrajzi előzmé­nyei annak, hogy szobrász lett, és 1947-ben 24 éves fia­talemberként Párizsban tele­pedett le?- Hatéves koromig már va­lamennyi időt töltöttem Párizs­ban. Apám, aki orvos volt. ott is halt meg. Anyámmal haza­jöttem, majd 1937-ben a Pá­rizsi Világkiállítás meglátoga­tása után — ahová ismét csak édesanyám vitt — elhatároz­tam, hogy az érettségit köve­tően francia tanulmányútra megyek.- A született lormaérzék, a szobrászi ambíciók ösztönözték erre?- Ami a formaérzéket illeti, az b ztos, hogy már anyám méhében tapogatóztam — vá­laszolja Székely Péter, felde­rülve a kissé naivra sikeredett kérdésen -, hanem a tervekbe beleszólt a háború. Hiszen 1923-ban születtem, 1941-ben érettségiztem, majd 1942-43- ban következett a munkatábor Jászberényben és Várpalotán. Követ rövidesen Várpalotán faragtam, például az én mun­kám a Mátyás vár első eme­leti ablakának, a bejárattal szemben jobbról a második­nak a kőpárkánya.- Különös összecsengés: a Csontváry Múzeum előtt sétál­tam, mielőtt Önhöz indultam volna, s éppen-a ház bejára­ta melletti, jobboldali ablak­ban láttam egy vergődő vere­bet a csukott ablaktáblák kö­zött. — Én is úgy éreztem ma­gam, mint az a madár a kél ablakszárny között. Fogolynak. Ebből az üvegketrecből kerül­tem ki, amikor a marhavago­nok elé tereltek bennünket, és én kockáztattam ... Sikerült ellógnom. De azután, később engem nem a menekülés vá­gya, hanem valami pozitív erő lökött Párizs felé 1947-ben, ahol aztán egy lakatlan kas­télyban az első műtermemet is meglelhettem. De műtermeim voltak Bretagne bányái is. El­ső monumentális szobrom, az 1953-ban született Fékete For­ma hozta meg a sikert, ez je­lentette az áttörést.- Szobrai mágikus szerepű, organikusan létrejött tormá­kat idéznek. Indító élményei, szellemi rokonai közt emlithe- tő-e az ősi kultúrák művészete vagy például Henry Moore? — így tipikusan az újság­írók, a kritikusok fogalmaznak. Egy műgyűjtőnek megtetszet­tek az első munkáim még an­nak idején, tőle kaptam köny­vet Tibet művészetéről. Ott ta­láltam egy jelet, ezt azonos­nak éreztem azzal, amit csiná­lok. De akkor még se Mexikó­ban, se a Húsvét-szigeteken nem jártam! A szobor szá­momra archetípust - az ősi. kollektív tudattalan élményt testesíti meg, Valamit, ami va­lamennyiünkben 'közös. Amit jgy vall magáénak mindenki, mint a mélyről feltörő artézi vizet. Ugyanis ki-ki áshat ma­gának kutat, de ha mélyebb­re ás, artézi vizet talál, amit már nemcsak a sajátjának érez . . . Ma már három világ­részben, tíz országban, nyolc fővárosban vannak munkáim. Japánban a 2000-ben nyíló szoborparkom Sekigara 1600- ban lezajlott véres eseményei­nek állít emléket — a békét hirdetve. Vannak alkotásaim több jelenlegi és volt államfő, így Reagen, Mitterrand tulaj­donában is. Különös, és egy­úttal örömmel tölt el, ahogy az itt felállított „Szabad em­ber" című szobrom aktualitá­sa — és sok más szobromé s - történelmileg is igazolást nyer. Bóka Róbert Nagy Anna Hallgatás Kérdések s ró: hallgatás. Te kérdezel, én hallgatok, nemjegyzett múltam Atlantisz rétegén, alján akadtak meg, horoggá kampósodva a hangtalan kérdőjelek és húzzák magukkal azt a sok egyet, ami mór megfeneklett, és talán már nem is fáj, ha előbukkan, bármi is az, csak csodálkozhatsz? mennyit éltem, és kérdésedre bármi lesz a válasz, tudom: félthetsz. II pápa látogatás helyszínei

Next

/
Thumbnails
Contents