Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-20 / 197. szám
8 üj Dunántúli napló 1991. július 20., szombat Mi újság a szomszédban? Nincs már közös könyvkiadás A pozsonyi Madách Könyvkiadó helyzetéről A Madách Könyvkiadó olyan helyzetben van, mint a szlovák kultúra, a szlovák könyvkiadás. Vagyis nagyon rosszban - mondja Fazekas József, a Madách Könyvkiadó főszerkesztője, akivel Pozsonyban beszélgettünk. Tavaly 47 könyvet jelentetett meg a kiadó, ebből 28 volt az eredeti kiadványok száma. Az idei évre is elkészítették a tervet, eredetileg 41 művel számoltak. Mégis nagyon nehéz megmondani, hogy pontosan mi jelenik meg.- Tönkrement a könyvterjesztés, a könyvterjesztő vállalat gyakorlatilag fizetés- képtelen -, vallja Fazekas. - Az államtól további hiteleket nem kap. A hazai piacon félmillió magyarral számolhatunk. Ismerjük társadalmi ösz- szetételét, tudjuk, hogy az a középréteg, amelyre a kiadónak támaszkodni kellene, gyakorlatilag nincs. Van egy vékony értelmiségi réteg, amely a mi könyveinket olvassa. A hazai piacra általában néhány száz példányt küldünk, de sajnos az sem fogy el.- És a magyarországin?- Az is hasonló gondokkal küszködik. Rengeteg a kiadó, sok a könyv. És erre a piacra a Madách könyveivel betörni nagyon nehéz. Évek hosszú során az igazi bevételt az jelentette, hogy magas példányszámban adtunk ki egy-egy gyerekkönyvet, szakácskönyvet, s ezt átvették Magyarországon. De ez is megszűnt. És a szépirodalmat minimális példányban, vagy egyáltalán nem veszik át.- Magyarországon drágábbak a könyvek. Az olcsóbb Madách kiadványok sem kelendőek?- Mi hiába adjuk Magyar- országnak olcsóbban a könyveket, ez a könyvpiacon nem jelentkezik. Abba, hogy ott milyen áron kínálják a portékánkat, semmi beleszólásunk nincsen. De a csehszlovákiai magyar könyvpiacon is kétféle árral találkozhatott az olvasó. Az olcsóbb könyv közös kiadásban jelent meg, a Madách és valamelyik magyar- országi partnerkiadó gondozásában, a drágábbik nem közösben. A közös kiadásnak mindig az volt a lényege, hogy mindkét térfélen támogatta a könyvet az állam. Ez mára megszűnt. És a közös kiadás, úgy, ahogy van, nem létezik többé. Most már csak Madách könyvként adjuk ki Mátyás Ferenc Múltak udvarán Én a prófétaságtól féltem, s szemfedöt szőtt fölénk játszottam Isten türelmével, az ég. nem áldoztam fel magam Én csak a pacsirtát bátran, figyeltem, s nőtt a vétkem a vele hasztalan énekeltem, hallgatással, göröngyök dalát citeráztam, pedig a lélek felsikoltott. sóhajok hídján én csak hogy a földünkön vártam, jogbitorlók midőn a parasztok arattak hada vicsorgatja ránk fogát s megrakták kenyérrel az asztalt, s megfeketednek a violák. Önmagam elöl menekültem. miközben ők lettek múltak udvarán némán különbek, ültem, ők, mert Istennel míg életek hulltak szerteszét cselekedtek. kiadványainkat, és egyenesen a terjesztővel tárgyalunk átvételükről. De itt is gondok vannak, mert mi csak könyvvel kívánunk kereskedni. Vannak olyan kiadók, akik behoznak könyvet, és kivisznek helyette történetesen cementet. Nekünk elementáris érdekünk, hogy a csehszlovákiai magyar írók könyvei eljussanak Magyarországra. Közben ott tartunk, hogy kiadni is csak a haszonból tudjuk őket, mert ilyen körülmények között eleve veszteséges megjelentetésük.- Hogyan lehel kitörni ebből az ördögi körből?- Legelső lépésként meg kell oldani a kiadónak saját könyvei terjesztését.- Szólni kellene az idei tervekről is. Melyek azok a kiadványok, amelyek nagy valószínűséggel megjelennek?- Most még lehetséges közreadni azokat a régi tiltott írásokat, amelyek addig a nagyközönség számára hozzáférhetetlenek voltak. Ezeket ki kell adni, mert elképzelhető, hogy egy év múlva újra nem lesz szabad. És ha most megjelentetjük őket, már nem lehet később elhazudni létüket. Biztosan kiadjuk Fábry Zoltán A vádlott megszólal című munkáját. Fábry a háború után terjedelmes levélben fordult a szlovák értelmiséghez, hogy ők is tiltakozzanak a szlovákiai magyar lakosság meghurcolása ellen. Az írás csak 1968-ban kapott nyom-/ dafestéket, elengedhetetlen hát megjelentetése. tonics Kálmán A hontalanság évei című könyve is a száműzött művek közé tartozott. Most végre megjelenik. Kiadjuk Václav Havel 1969 és 1989 között keletkezett publicisztikai írásait is. Üj regénye jelenik meg Grendel Lajosnak. Ez a napokban várható. A Thésze- usz és a fekete özvegy a Szakítások folytatása. Márai Sándor Breviárium című könyvét a Magyarok Világszövetségével jelentetjük meg közösen, de ezt a munkát támogatja o Soros Alapítvány is. Hadd említsem meg végül Peter Karvas, a hosszú évekig hallgatásra ítélt jeles szlovák szerző Erkölcsök és erkölcstelenségek című művét. Kiadónk ugyanis feladatának tartja, hogy jeles szlovák és cseh műveket is közreadjon magyarul. Böröndi Lajos A z ember bemenekül az életből a szobájába, és leül a televízió elé. Azzal, hogy most kikapcsolódik kicsit. Nézi a tévét, és nemhogy megnyugodna, még zak- latottabb lesz. Ugyanis a tévé egyik funkciója, hogy behozza a lakásba a napi híreket. Amiről nem tudtál eddig, amiért nem szorongtál eddig, attól majd most lógsz, lefekvés előtt. Nem a tévét hibáztatom ezért, hanem azt a valóságot, ami állandó szorongást és szívpanaszokat okoz. Nem kívánom vissza a púdert, amikor minden szép volt, és minden jó volt, közben úgyis tudtuk, hogy egészen másképp van. Minap is ülök a tévé előtt, és nézem az egyik zendülő kiskatonát, aki olyan sokkos állapotban van éppen, hogy egy értelmes szót nem tud kinyögni. Mellette ülő ügyvédje mondja el helyette, hogy tíz éve pszichiátriai kezelés alatt áll, és mint látjuk, most elég rosszul van. Annyira rosszul volt, ameny- nyire talán az elmúlt tíz év alatt egyszer sem. Megkérdezem a szülőket, a fiú kezelőorvosát, a sorozó bizottság tagjait, hogyan kerülhetett ez a gyerek a katonasághoz? Nem tudom, de sejtem. Valami olyan meggondolásból, hogy ha a szülei nem tudták megnevelni, majd mi megneveljük. Mit mondjak, sikerült. Ezek- után már csak azt nem tudom, lesz-e még ember belőle valamikor? Bemegy az a fránya gyerek a katonasághoz, és azzal szórakozik, hogy zsilettet nyel például. Mert egyszerűen nem tudnak megkomolyodni. Ezek nem bírják, ha huszonnégy órai őrszolgálat után még egy pár órai munkát adnak nekik. Hogy ne unatkozzanak a következő őrszolgálatig. Ezzel az atyai bánásmóddal nem tudnak mii kezdeni. Az is baj talán, hogy sok az elvált nő, akikel nem véletlenül hagyott ott o férje. Kezdjük ott, hogy gyereket sem tudnak nevelni. Ahelyett, hogy a gyerek mellett lennének, elkóricál- nak dolgozni, utána vásárolgatnak, hazasétafikáinak, de nehogy azt higgyék, kérem. hogy akkor végre elkezdenek foglalkozni a gyerekekkel! A, dehogy. Szemérmetlenül ne- kiállnak főzni, mosni, súrolni, mosogatni. Csak hogy ne kelljen a gyerekekkel lenni. De bezzeg este lefektetik őket aludni, hogy addig se legyen dolguk vele. Nem csoda, hogy a katonaságnál minden éjjel aludni szeretnének. Mert ezt szokták meg az anyjuk mellett. És itt az eredmény. Ismeretlen körülmények között meghalnak, egymást meg saját magukat lövöldözik. Egyik nap azt írják haza, hogy majd így lesz, meg úgy lesz, másik nap meg sósavat isznak, és ablakokon ugrálnak gőzölögve kifelé. Ráadásul milyen tudatlanok ezek a katonák! Mert például most tudtuk meg, velük együtt, hogy ha, mondjuk, csak öten csinálták volna ezt, akkor az még parancsmegto- gadás lett volna. De ha húszán, akkor az már zendülés. Úgyhogy zendülésért felelnek Most már ők is tudják. Ja, hogy a laktanyában nem tartották be a katonai szabályzatot? Az megint más kérdés. Nem tartozik ide. Az egészben az a lényeg, hogy büntetlenül nem lehet zendülni. Jól néznénk ki, ha lehetne. Hogy más módja is lett volna a tiltakozásnak? Azt akkor nem tudták, de hogy milyen más módja, azt most sem tudják. Csak nem állnak le velük fraternizálni . . ., a fiainkkal . . ., ahogy a magas rangú katonák nevezik őket a nagy nyilvánosság előtt. Olvasom, hogy az egyik öregkatona beleverte az újonc fejét a vécébe, többek között. Hogy feltörte az újonc sarkát a surranó, de ugye katonadolog, addig nem figyeltek fel a panaszaira, amíg végül teljesen lebénult. Most az anyukája eteti otthon, mert nem tudja felemelni a kanalat. Pedig őneki még apukája is volt, egy katonatiszt. Olvasom, hogy eltört a kis- katona sípcsontja, mert az öregkatona kicsit „megigazította" a lábát a sorakozónál. Hát istenem! Valahol meg kell nevelni ezeket a gyerekeket! Ha egyszer az édes anyukájuk nem nevelte meg. Nem igaz? Bán Zsuzsa Elkényeztetett fiaink... Illés Lajos életmódváltása Illés Lajos, az Illés zenekar alapítója 46 év bu dapesti belvárosi élet után új életformát választott. Egerlövő községben telepedett le, mert feleségét az egyház erre a területre irányította. A nagyhírű muzsikus, zeneszerző nem hagyott fel a komponálással, sőt a közeljövőben új zenével örvendezteti meg közönségét. Az új élet forma, amely sok kötelességgel jár, például a juhok etetése, a porta karbantartása, az álla tok ellátása, meghozta számára a teljes békét, nyugalmat - barátai, ismerősei nem kis irigy ségére. Képünkön: egy kis gyakorlás a templomi orgonán. Berfók László Beteljesül a pillanat Mert választani kénytelen tudja hogy sose lesz szobád áll a tétova mérlegen próbálgatja a másikat s mint nyakkendőben a vadak torkára forr a szerelem nézi a fehér urakat akik ide sem oda sem hát akkor el kell döntenem és minden fillért odaad csörög az idő a helyen beteljesül a pillanat s hogy megint magára marad már nem olyan reménytelen. Gyurkovics Tibor: „Olyan vagy, mint egy idegen" B udapest mindig csak Budapest. Ha fölülnézetből láthatnánk, valami hangyabolyhoz hasonlítana. Nyü- zsög-mozog, törtet, ágaskodik, 'urakszik benne az ember. A hangyaember. Fekete pontként szaladgál a sorsa utón. Most csak az mentette Budapest képét, látványát, hogy jótékony fehér burnusz vonta oe. Elborította a hó, ilyenkor az ember megbocsátóbb. A /árossal szemben, önmagával szemben is. A természetben ran valami megbocsátás. Ezt gondolta rövid télikabátjába süppedve Fellegi, a festő, lecsúszva egészen az ülés mélyére kis Fiatjába. Durva szövésű kabátja a nyakát súrolta, az elől - vagy a /áros elől - teljesen behúzódott önmagába. A sietgélő emberek közt fölbukkant a lánya. Régi ir- nabundája rendetlen nagy gombokkal volt összefogva - asszony létére sem lett gondosabb. Arca viszont sugárzott a fiatalságtól, noha már elmúlt harminc. Járására sem ügyelt, nem akart mozgással nőt csinálni magából, mint a legtöbb, csak ment önfeledten bele a vakvilágba. Egyedül volt a tömegben, a hangyák közt. Felleginek megsaj- dult a szíve — kikiáltott neki: - Anna! - Belényilallt, mióta nem látta. Eltelt vagy hat hét. Most is úgy érezte, mindennap kellene találkozniok, mint valami gyerekkel. Mindenről szeretett volna tudni - Anna férjéről, mindennapjairól, munkájáról. - Anna! - csaknem kétségbeesve kiáltott, mert a fiatalasszony távolodott. Visszafordult, de nem tudta, merről jön a hang, így aztán tovább ment, mintha nem neki szólt volna a kiáltás. A hó szállingózott.- Pancser! - most már egészen kihajolt a szűk ablakon Fellegi, hogy a bűv- szóval elérje asszonylányát. Valóban visszapördült a járda felé Anna, kőkék szemét a hóhullásba mereszt- getve felfedezte apját. Fellegi kitört a szűk kocsiból, megcsúszott, egy pillanatra saját kocsija kereke alá került a jobb lába, de hamar fölpattant, mint egy díjbokszoló, nevetgélt ügyetlenségén. Megállt, várta, hogy a leányasz- szony hozzá rohan. Még a karját is megemelte önkéntelenül, ölelésre. Várt. Anna *105500 lépett. A sót ember, mint valami rossz dokumentumfilmben, eltakarta a közeledő alakot. Hol fölbukkant, hol eltűnt. Nem futott, á, egyáltalán nem futott, sőt, mintha húzta volna az időt, hogy odaérjen. Vagy csak Fellegi érezte úgy? Végtelennek tetszett az idő, és végtelennek tetszett a táv, míg Anna közeledett. Hó hullt. Mintha sohasem akarna odaérkezni. A férfi gerincébe nyilallt a várakozás izgalma, forró fekete tűként furakodott csontlemezei közé.- Te - szakadt ki belőle — te . . . - és átölelte a lányát. - Mi van? Hova mész? Jól nézel ki, fiatal vagy... - Belekarolt Annába, és vitte magával. - Nem jelentkeztetek. . . Van egy pár új képem . . . Elég jók, talán . . . Nem nézitek meg? Sodródtak az emberekkel, a hangyákkal a hóban.- Hova mész? Elviszlek. Vásárolni voltál? Nem utaztok el valahová a téli hegyekbe? Gyere . . . Kinyitotta Annának a jobb oldali ajtót, maga szaladt a
