Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-18 / 195. szám

1991. július 18., csütörtök uj Dunántúli napló 7 A megyei könyvtár az információközvetítésben Kincs, ami nincs? A mezőgazdaság jobban élhetne a lehetőséggel Két válság között egy átszervezés Megint átszervezik a Földművelésügyi Miniszté­riumot. Az erősebb idegze­tű, kitartó bürokraták már csak legyintenek, megszok­ták az állóvizű viharokat. Tudják, s másokkal is sej­tetni engedik, hogy a főnö­kök jönnek-mennek, de rá­juk, az akták szorgos gyár­tóira feltétlenül szükség lesz. Alig múlt egy éve, hogy a rendszerváltással együtt új főnököt vitt a Mercedes a Kossuth téri hivatalba. A mi­niszter valóban földközeli ember lett, az ezzel járó előnyökkel és korlátokkal együtt. Az apparátus csend­ben várta lépéseit, amelyek nem sikeredtek katonás­ra. Arra azért futotta, hogy a fontosabb posztokon a vezércserék ne maradja­nak el. A beosztott többség részben barátkozott az új főnökséggel, másrészt pró­bálgatta eszüket és erejü­ket. Még javában tartott az ismerkedés, amikor a poli­tikai forgószél fölkapta a minisztert, s a hatalom fá­jának másik ágára röpítette. Az új miniszter azonban nem ült le a személyzeti sakktábla mellé, inkább a mezőgazdálkodás kiáltó el­lentmondásait igyekezett orvosolni. De nem maradhatott áll­hatatos, mert az épületen belüli viharok újra erősöd­tek. Megindult a verseny a közigazgatási államtitkári posztért. A legújabb idő­számítás a közeljövőben kezdődik a Földművelésügyi Minisztériumban. Megszűn­nek a főosztályok, úgyne­vezett blokkokban születnek majd a döntések. Megint új főnökök ülnek a tágas szo­bákba, új szervezeti rend­ben irányítva az apparátust. A dolgos többség idegeit és alkalmazkodóképességét újfent próbára teszi a szer­vezet, ismét a helyezkedés, a barótkozás, a próbálgatá­sok hetei, hónapjai követ­keznek. S ebben nincs sem­mi különös, a szervezeti át­alakítás a világ minden tá­ján hasonló emberi vajúdá­sokkal jár. A baj csak az, hogy mi­közben a Kossuth téren ma­roknyi csapat a hatalmát alapozza, az agrártermelés fundamentumán a földren­gés nyomai látszanak. Mély válságát éli a magyar ag­rártársadalom, amelyet csak határozott, a lényegre össz­pontosító tervek, s a hoz­zájuk szorosan kapcsolódó gyakorlati cselekvések eny­híthetnek. Apránként, de biztos folyamatban omlanak össze az ágazatok. A bal­sorsa elérte a tejet, a húst, egyre nagyobb árnyék vetül a gabonára; s mostanában mind többen állítják, hogy a túltermeléssel járó érté­kesítési válság betakarítási sorrendben éri utol a kerté­szetet. Kezelni kellene a válsá­got, a termelők számára a legkevesebb fájdalommal kellene oldani az ellent­mondásokat. Ám ehelyett a főhatósági apparátus jó­részt saját magával van el­foglalva, s a volt szocia­lista piac összeomlásának emlegetésével palástolja a feszültségeket. A keleti piac zilált állapota valóban tény, csakhogy ennek gyakori megállapítása önmagában aligha visz közelebb a meg­oldáshoz. A közeljövőben nem is várható lényegi vál­tozás, hiszen ahhoz hiányoz­nak a törvényi garanciák is. Egy esztendő nem volt elég arra, hogy a nélkülözhetet­len agrárátalakulás alapja­it megépítse az agrárkor­mányzat; mindeddig terv maradt csupán a szövetke­zeti és az úgynevezett át­meneti törvény, s máig adósság, az agrárpiaci rendtartás. Bizonytalan alapokra pe­dig építkezni sem érdemes, s ez tétlenségre kárhoztatja a főhatósági apparátust és a türelmetlen agrártermelő­ket egyaránt. Közben kal­lódnak az értékek, a jog­hézagokat kihasználják az ügyeskedők. így fordulhat elő, hogy német borkeres­kedő hamisítja a magyar bort, s törvény híján még csak felelősségre sem von­ható. Mindezek ismeretében jó­indulattal sem lehet állítani, hogy megfelelően működik a Földművelésügyi Miniszté­rium. Ezt látszik igazolni az a bejelentés is, amit az ál­lamtitkár sietve tett egy sajtótájékoztatón: „a minisz­térium vezetése egységes”. Ilyet akkor szoktak monda­ni, ha rések nyílnak, ugyan­is a valóságos egységet nem hangsúlyozni kell, hanem érezni lehet. Pedig soha nem volt nagyobb szükség a minisztériumi vezetés és apparátus egységére, kitar­tó szorgalmára, mint napja­inkban, amikor tudathasa­dásos állapotba került a magyar paraszt, s a gaz­dagnak Ígérkező terméstől is fél. V. Farkas József AZ OLASZ CNA ÉS AZ IPARTESTÜLET KAPCSOLATFELVÉTELE iroda Pécsett A több mint 400 ezer tagot számláló olasz Iparosok és a Középvállalkozók Szövetsége (CNA) Friuli-Venezia Giulia tartományi kamarájának 15 tagú delegációja járt a Pécsi Ipari Vásár idején Baranyá­ban, hogy a Pécsi Ipartestület meghívására ismerkedjenek ipa­rosainkkal, kis- és középvállal­kozóinkkal, vállalatainkkal. Az olasz delegáció vezetői, dr. Mauro de Biasi, a trieszti tartományi szövetség titkára és dr. Stefano Arbanasi, a CNA Gorizia megyei titkára az Ipar­testületnél tartott szakmai na­pon készséggel válaszoltak kér­déseinkre. Elmondották, hogy amolyan hidtartományként sze­retnék összehozni az olasz vállalkozókat a mieinkkel, mert a történelmi hagyományok okán is szorosabb a kapcso­latuk Magyarországgal, mint bármely más olasz tartomány­nak.- Megpróbálunk együttmű­ködni önökkel, ez közös érde­künk. Igyekszünk a magunk módján elősegíteni a magyar- országi politikai és főként gazdasági változásokat, már csak azért is, mert az olasz kormány megfelelő összeget fordít rajtunk keresztül is erre a célra. Mi a pécsieket sze­retnénk segíteni kölcsönnel,- géppel, mindennel, de csakis a megbízható, stabil, anya­giakban is szilárd és becsü­letes pécsi vállalkozásokat - mondották. Borsós István, a Pécsi Ipar­testület ügyvezető igazgatója a most megerősödő kapcsola­tokról azt emelte ki, hogy a CNA-delegáció tagjai főként a bútor és szék, a mezőgazda- sági gépek és berendezések, valamint az orvosi és kozmeti­kai berendezések és műszerek gvórtásában, forgalmazásában érdekeltek. Ezzel párhuzamo­san keresik az együttműködé­si lehetőségeket is a pécsi cégekkel és vállalkozókkal. Egész napos szakmai program keretében az olasz szakembe­rek ismerkedtek pécsi, leendő partnereikkel és azok telep­helyeivel. Az olasz CNA-delegáció ve­zetői megegyeztek a Pécsi Ipartestülettel, hogy közös iro­dát fognak nyitni, hogy elő­segíthessék és megkönnyíthes- sék az egyes vállalkozók és cégek együttműködését. M. L. Á vízhiány hordaléka Nem olvastam lapunkban a közleményt, miszerint reg­geltől vízhiány lesz az ut­cánkban. Még jó, hogy a két­literes szódaszifon tele volt a hűtőben, így aztán lavórban le­mosakodhattam. Az igazi fe­keteleves (szó szerint) este ért, amikor ismét folyt a csa­pokból a viz. De milyen? Én még ilyen sötétbarna, sűrű, ragacsos masszát életemben nem láttam. Nem győztem utána sikálni kádat, mosdó­kagylót, közben jó néhány tíz- és százliternyi vizet kénytelen voltam kiengedni, míg végre színtelen, tehát tiszta viz folyt a vezetékekből. Azaz ... A WC-tartály minden igyekeze­tem ellenére sem töltődött fel. Biztosan lezárták a strangot - gondoltam, ám az alattam lakó meggyőzött arról, hogy nem. Mit volt mit tenni, elő­Most ne közvetlenül a pénz­ről essen szó. Hanem például arról, hogy a pécsi színházi vitához hoz­zászóló Csordás Gábor, a Je­lenkor főszerkesztője a Me­gyei Könyvtártól kért és kapott egy csaknem teljes körű vá­logatást a színházak felépíté­séről, irányítási sajátosságai­ról. Például arról, hogy a könyvtár beszerzett egy jól át­tekinthető adatbázist az el­múlt évtizedek jogszabályvál­tozásairól. Ez jó szolgálatot tehet éppen most a privatizá­ciós vitákban, a szennyet, szemetet fölkavaró kárpótlási törvény körül. Legyen szó ar­ról, hogy a sajtóban megje­lent önkormányzati tárgyú cik­keket szemlézik és rendszere­sen küldenek ezekből váloga­tott bibliográfiát Pécs önkor­mányzatának és a megyei és városi önkormányzatok kép­viselőinek is, sőt most ajánlot­ták fel szolgáltatásukat a me­gye 12 nagyobb településének is. — A témakutatásra példa az is — folytatja beszélgetésünk gondolatmenetét Surján Mik­lós, a Baranya Megyei Könyv­tár igazgatója -, hogy Pi- linszkytől 400 tételes, a len­gyel szépirodalom 1945 utáni hazai jelenlétéről 2000 tételes hiblioaráfiát készítettünk. Fel­kérésre, hasonló összeállítások születtek a nemzetiségi kér­dés, a történelem, vagy a né­pi építészet témakörében is. De ezzel messze nincs kiak­názva mindaz a lehetőség, amit a könyvtár az informá­ciószolgáltatásban nyújtani tud, az olvasók többsége sincs tisztában a valós kínálattal.- Mennyire igénylik szolgál­tatásaikat a vállalatok, klt.-k, mennyire lelkészült erre a me­vettem szerszámaimat, a létrái és nekiálltam leszerelni a tar­tály befolyórendszerét. Sikerült - a mosható falról is eltün­tetni a ragacsos barna folto­kat, amint a csővégekből és a szelepből kicsöpögött a sze­relés folyamán. A vékony be­vezetőcsőben, közvetlenül a zárómembrón előtt úgy bera­gadt a hálózati csövekből a mi vizes rendszerünkbe is fel­jutó sűrű ragacsos massza, hogy nem is csodálkoztam, amiért nem tudott feltöltődni a tartály. Áldom a jósorsomat, hogy barkács módon kitanultam a vízvezeték-szerelő (pontosab­ban: javító) szakmát, és szer­számokat is beszereztem, Így magam járhattam a vezeték­dugulás végére. De mi van akkor, ha nem vagyok otthon? A feleségem időben-pénzben mennyiért hív szerelőt, a hiba- elhárításra? És vajon mennyi használhatatlan „vizet” kell fi­zetnem, amit kénytelen voltam kiengedni a csapokból, hogy gyei könyvtár, amelynek bizo­nyos értelemben az egyetemi könyvtárral kell osztoznia a feladatokon?- A vállalatok eddig nem­igen kerestek bennünket. A Hőerőműnek, a Mechlabornak, vagy a Mecseki Szénbányák­nak, a régi konstrukciónak megfelelően, saját műszaki könyvtára van. Hogy mi lesz a sorsuk, nem tudom. De el­sősorban a kisvállalatok, kft.-k révén megnőhet a kereslet a könyvtárunk iránt. Három évti­zede, amikor a szakmát kezd­tem, a könyvek közel kéthar­mada a hagyományosan értel­mezett olvasói igényeket szol­gálta, harmada volt szakkönyv. Ez az arány lassan megfor­dul, a gyűjtés mellett az in­formációközvetítés legalább ilyen fontossá válik. Még nem tartunk ott, mint a Public Lib­rary, az angolszász „nyilvános könyvtár”, nincsen központi, vagy nemzetközi agytröszttel összekötő on-line-rendszerünk, mindenesetre, ha szakcikkekre, szabványokra, bármire szüksé­günk van, azt telefax és egyéb eszközök segítségével be tud- iuk szerezni. Kevesebb terü­leten, de annál nagyobb vá­lasztékra törekszünk. A doku­mentumtár kialakításánál aon- dolunk arra, Js, hogy a POTE- nak, a műszaki főiskolának, és a közgazdászoknak, a iogi karnak saját szakkönyvtáruk van.- A könyvtárat ugyan az önkormányzatoknak, vagy a minisztériumnak kell eltartani­uk, de ehhez hozzájárulhat a termelés is, amelynek az in­formációért - elvben - fizet­nie kellene.- Ez nálunk még koránt­sem működik Így, pedig a kellő módon hasznosított in­azok tényleg vizet ontsanak? A törvényszerű vízhiány (va­lahol vezetékeket kötöttek át vagy tisztítottak) ilyen horda­lékai ellen szinte lehetetlen a védekezés. Csak azt nem tudom, ilyen esetben mit tesz­nek, tehetnek a műszaki anti- talentumok? Nem tudsz állást? Leszoktam arról jó ideje, hogy bárkit is irigyeljek a csodaszép autójáért, csicsás házáért, feleségéért, jövedel­méért, bár volt nem egy cim­borám, akivel csupán a havi jövedelme miatt szívesen cse­réltem volna. formáció valóban nagy érték. És vannak fehér foltok; Bara­nyában például a mezőgazda­ság az, amely élhetne ezzel a lehetőséggel. A múlt eszten­dőre vonatkozó statisztikák szerint is jellemző, hogy a könyvtárhasználóknak mind­össze a 0,3 százaléka kister­melő, és természetesen láto­gatóink döntő hányada to­vábbra is középiskolás, egye­temista, értelmiségi. De az is tény, hogy tavaly csaknem megduplázódott azok száma, akik szakmai tájékozódás cél­jából keresték fel olvasószol­gálatunkat. •- A 80-as évek közepétől működött a megyei könyvtár­ban egy mezőgazdasági szak- tájékoztató szolgálat - mond­ja Huszti Zoltán, a Baranya Megyei Mezőgazdasági Kama­ra ügyvezetője. - Csak meg­erősíteni tudom, hogy erre a szolgáltatásra, amit annak idején én láttam el, igen nagy szükség lenne ismét. Az on­line-rendszerre, a legfrissebb külföldi folyóiratok beszerzé­sére, a fordításokra, a marke­ting-munkára áldozni kellene. A lanyha érdeklődés fullasz­totta be ezt a szolgáltatást néhány éve, de amikor egy 10 milliós ország mezőgazdasága 15 milliós népességnek termel anélkül, hogy előzetesen ter­mékeinek kifizetődő piacot ta­lálna, akkor ez a tájékozódás egy egész ágazat létérdeke. Enélkül lépni sem tudunk majd. A kamarának egyébként van egy telefonra csatlakoz­tatható képernyője, amellyel a mezőgazdasági minisztéri­ummal vagyunk állandó kap­csolatban, hogy figyelhessük a piaci mozgásokat, de össze­köttetésben vagyunk az Agro- inform könyvtárral is. B. R. A minap egyikük nekem sze­gezte a kérdést: Öreg, nem tudsz állást? Te jó ég - mondtam magamban, de jó, hogy valaha nem cseréltünk. Most én kérdezgethetném a cimboráimat, így viszont - ha nem is akkora jövedelemmel, mint ő hajdanán -, de jobb helyzetben vagyok: van fix ál­lásom, biztos jövedelmem, ha ez lehetne, akár a többszörö­se is. De ne legyek elégedet­len. Mind több ismerősöm, hajdani iskolatársam kényte­len felcserélni a biztos jöve­delmű állását a bizonytalan jövőt is magában hordozó munkanélküli-segélyre. Hozzá­juk képest most én vagyok rigylésre méltó helyzetben. Remélem, előbb-utóbb ők is találnak maguknak állást. Mi mennyi? Ismerősöm póruljárt a CSOB-bal, a család-otthon biztosításával, amikor a két gobelinre külön 100 ezer fo­rint értéket kikötve fizette ezt az értékbiztosítást is. Tűz ütött ki a lakásában, s a nagy hőt és füstöt jócskán megsínylette a két említett kép is. A biztosító ajánlata: restauráltassa a két gobelint, hozták is a restaurátort, aki 140 ezerre értékelte a két re­meket. Csakhogy a biztosító a helyrehozatalt (bár így is ér­tékcsökkent lett a két értékes darab) csak 100 ezer forintos értékhatárig lett volna hajlan­dó fizetni, mondván: ekkora értékre szól a biztosítás. A restaurátori szakvélemény sze­rint a két kép 40 százalékos értékcsökkenést szenvedett. Lé­nyeg: hosszas herce-hurca után a társaság kifizette a 'estauí’álás teljes költségét. De azóta a biztosító nem hajlandó tudomásul venni a 100 ezres értékösszeget, mert say kárszakértőjük megállapí­tása szerint (egyébként nem is látta a gobelineket) a két kép a tűz előtt mindössze csak 70 ezret ért, most, a tűz következtében csak 60 ezret. Eszerint a biztosító kifizette a károsultnak a 10 ezer forintos különbözetet, és a *moga ré­széről lezártnak tekintette az ügyet. A károsult ebbe viszont nem törődik bele, hisz ő 100 ezer forint érték után biztosí­totta be a két gobelint. Akkor nem kérdezett, nem szakvéle­ményezett a biztosító, hogy a tényleges összeg annyi-e, csak annyi után szedte be a pénzt. Utólag viszont már hangoz­tatja, hogy az nem is ért any- nyit még a tűzkár előtt. Ki érti ezt? És tessék mon­dani, mi mennyi? Murányi László Szálkák Gazdag a választék a könyvekből, folyóiratokból a könyvtár II, emeleti nagytermében. Fotó: Läufer László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents