Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-17 / 194. szám
8 üj Dunántúli napló 1991. július 17., szerdo Sok bába közt elveszett a gyerek? Nyelvtudás nélkül nem megy Diplomázó épületgépészek A faluhál reprezentatív nagytermét többek között házasságkötőként is üzemeltetik. Fotó: Läufer László Új faluház - egyelőre gazdátlanul Ez a közösségi ház olyan szép lett házasságkötő termével, klubszobáival a szó külsődleges értelmében is olyan kulturált, hogy nyugodtan ki lehetett volna hívni a televíziót, amikor a falu — Nagy- peterd és községei - örömére átadták. Kapronczay lózsel, a szigetvári és környékbeli táncosok egyik legkiválóbb oktatója, a ház akkori, új igazgatója szorongó örömmel fogadta a gratulációkat az átadási ceremónián. Betegágyban a népművelő Nem az öreg, istállóból átalakított, salétromtól rózsálló művelődési házat kell tókol- gatni ezután — mondta a mosolya, a kézszorítása. Nem csak ő vélte úgy, hogy ebből a kétszintes, gyönyörű épületből belátható Kispeterd, Boty- kapeterd, Nagyváty, Nyugot- szenterzsébet, Rózsafa, Szent- dénes, Katádfa és Bánfa szellemi látóhatára is. Bolyongani így is kellett eleget a községek között, hogy mozigépészként, technikai munkát is elvégző segéderőként - azaz animátorként - hol itt, hol ott valaki a segítségére lenven. Vagy szaladgálni a forintok után, hogy a körzethez tartozó kultúrházakat ne verje föl a gaz, falaikat ne eave meg a penész. A napokban pedig kapom a hírt, hogy a mecseki tüdőszanatórium kardiolóaiai rész- leaén ápolják. Valószínűleg, rokkantnyugdíjas lesz. — A szive? — kérdezem telefonon a feleséaét. - Csak nincs összefüggésben a betegsége azzal, boqv a hitek szerint csak mellékállásban alkalmaznák? — Réaóta rendetlenkedik a szíve, de nem hiszem, hogy iót tett volna neki a kilenc község döntése, ami szerint nem éri meg számukra közös erővel fenntartani a házat - mondja a feleség, talán nagyon is tapintatosan. — A férjem százszázalékos pályamódosítást hajtott végre, amikor elvégezte a népművelő szakot Pécsett, és mennyit talpalt, mire kijárta, hogy a ház elkészüljön. Építésztechnikusként egy kis szakmai köze is volt hozzá ... - tette hozzá az asszony, érezvén, hogy nem elégít ki a válasza. Elfogyott a pénz A tiszteletdíjas polgármester, Kelemen László tulajdonképpen újdonsült vállalkozó. A negyven év körüli férfi most huszonhárom emberére, az Agrofil Szövetkezet néven a helyi tsz-ből kivált fafeldolgozó üzemére büszke. Száz- huszonnyolc hektár földet is magukkal vittek, és már ott tartanak, hogy valahol egy Trieszt környéki bútorgyárnak szállítanak akác fűrészárut rendszeresen, sőt itt kopogtat munkájuk révén a francia és az amerikai tőke is.- A faluházat kilenc község építette ugyan - mondja a polgármester, amikor elmondom, mi járatban vagyok -, de Nagypeterd költött rá a legtöbbet. Így a mi pénzünk elfogyott, a környező falvaknak pedig általában maradt 1-1 millió forint pénz- maradványuk. Az intézmény- fenntartó társulás azonban úgy döntött, hogy nincs szükség Kapronczay József munkájára. A települések most két körjegyzőségre és egy önálló jegyzőségre bomlottak, az érdekek elváltak. A faluházzal együtt felépített tornaterem az általános iskolához került, mivel az iskola a nyolc községet látja el. A művelődés pedig kinek-kinek a saját gondja.- Mi lesz a drága pénzen leiépített, nagyon szép lalu- ház sorsa? Mennyi a költség- vetése? És mivel a vezetése meggyőződésem szerint, szakmunka, arra gondolok, hogy a státus megszüntetésének személyes okai voltak.- Ez a bizonyos társulás, amelyet a települések polgár- mestereiből hoztunk létre, úgy döntött, hogy első az iskola, az óvoda és az egészségügyi ellátás a falvakban. Mi az iskolának járó 30 ezer forintos fejkvótát 50 900 forintra egészítettük ki, az óvodai 18 ezret pedig 30 ezerre. A faluházra a bérekkel, a műsorokkal együtt 400—450 ezer forintot tudunk fordítani. Nagy szó, hogy külföldi táncosok is megfordultak nálunk, de az igazgató bére nagyon magas volt, és a különböző animá- tori félállások is vitték a pénzt. Úgyhogy mi ezt a munkát egy pedagógusra szeretnénk bízni, aki ezt a szíve szerint félállásban vállalná, és a fizetése is a munkájától függne. Nézze, Ungar Tamás darabjának, a „Nyúlj a szoknyám alá"-nak az előadását például én magam szervezem. A személyes okokról jobb, ha nem is. — Olyan lenne a véleménye . . .?- Igen.- Hallgattassék meg a másik fél is? — Nekem tulajdonképpen szükségem lenne egy közművelőre. Mi visszavárjuk Kapronczay Jóskát. . . Á tánctól nem lehet elszakadni — Katádfán, az ajtó alatt bebújt és kivirágzott a szülék. Érdemes megnézni. Dehogy emeli föl a hangját. Inkább derűs. Pedig most különösen szélesnek tűnik alatta a kórhózkerti pad: Kapronczay József vékony, mint az ujjam.- Két-három éve vacakol - bök a melle közepére aztán, szélesen mosolyogva. — Azt mondják, meg voltam sértődve, elmentem táppénzre . . . Táppénzen voltam ebben az évben végig. Ha még egy főállású népművelőm lett volna! Mert az az igazság, hogy kilenc községnek egyetlen főállású népművelő eleget tenni nem tud. Én megértem az embereket, a falubelieket, hogy önállóan akarnak a saját kultúrálódósukról is dönteni, és ki-ki úgy próbálkozik, ahogy olcsóbb. Az már más kérdés, hogy ezt én egyénileg hogyan tudom megemészteni . . . Hiszen a tervező felkutatásától az utolsó szék elhelyezéséig, mindent a nyakamba vettem. Fölvettem egy mozigépészt, aki most a saját szakállára csinálhat üzletet a körmoziból. Mit mondjak, ha most ez kell, jól teszi. Az emberekben van találékonysáq - lehet, hogy én nem tudok mór megújulni.- Nem égetted te mindig a két végén a gyertyát? — Három végén is! — nevet fel ismét. - Negyvenhat éves vagyok. 16-18 órákat dolgoztam. Veszélyes kor. De a falvak csak döntsenek a saját sorsukról, én se szeretem, ha beleszólnak, hogy csináljam a bort otthon, a szőlőmben. Ezért is lettek ismét aranyérmes boraim. A tánctól meg úgysem tudok elszakadni. A lányom Dobszán pedagógustáncos . . . Bóka Róbert Megújuló tanterv Egy tetőtérbeépítéses házban hová helyezné el a gázkazánt és a bojlert? A feltett kérdés után némi csend, a fiatalember aprókat nyel. Az ablakokon patakok kanyarognak, s a csendes eső szi- tálósa nyugtatóan hat. A vizsgázó nekikezd a válasznak, s a bizottság tagjainak fejbólintá- sára egészen felbátorodik. Már a kezében érezheti diplomáját, amelyet a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola épületgépészeti szakán szerez. A mostani államvizsga után jöhet az álláskeresés és a további tanulás. — Először németet fogunk tanulni - jelentik ki szinte kórusban, a vizsga utáni felsza- badultsággal beszélgetőpartnereim, Oláh Csaba, Pipis Gábor, Marosi Balázs és Kokas Tibor. Ök voltak a főiskolán az utolsó oroszul tanuló évfolyam. Nem kell szégyenkezniük oklevelük minősítésén, de tapasztalataik szerint az állásvállalásnál első szempontként egyre inkább a nyelvtudás kérdése merül föl, méghozzá a németé, mert mig a természettudományokban az angol, addig a műszaki életben, a műszaki tudományban elsősorban a német nyelv viszi a vezető szerepet. A diploma minősítését még kevés helyen veszik figyelembe, viszont az idei álláshirdetések a nyelvtudásnak előnyt biztosítanak. Oláh Csaba, aki Marosi Balázzsal és Kokas Tiborral együtt Pestről érkezett, azt mondja, egy évig csak nyelvet fog tanulni, mert édesapja, aki szintén szakmabeli, a hamburgi épületgépészeti világkiállításon több állásajánlatot is kapott, ahova kezdőket is várnának, ha lenne megfelelő nyelvismeretük. A család tudja állni a nyelvtanulás költségeit, így minden energiáját arra fordítja. Pipis Gábor is a némettel fog foglalkozni, miközben állást keres, mert ugyan volt szerződése az orosházi üveggyárral, ám a gyár felmondta a megállapodást nehéz gazdasági helyzetére hivatkozva. A fiatalemberek szerint kezdőket nem mindenütt alkalmaznak szívesen, ők pedig nagyon keveslik a várható 13—14 ezer forintos bruttó fizetést. Marosi Balázs már a következő héttől beiratkozott Pesten egy német nyelv- tanfolyamra, állást még nem keresett. Kivitelezőknél szeretne elhelyezkedni, hogy utána tervezéssel folytathassa a pólyát. A három budapesti fiú egyébként a Műszaki Egyetemen kezdte tanulmányait, de mivel szakközépiskolában végeztek, nagy hátrányban voltak az alaptárgyak ismereténél a gimnáziumot végzettekkel szemben, s ezért jöttek a műszaki főiskolára, ahol az érdeklődésüknek megfelelően a gyakorlati tárgyak nagyobb szerepet kapnak. Kokas Tibor az államvizsgán a bizottság tagjaitól kapott két állásajánlatot. Az egyiket egy mérnöki tervező kft.-től, a másikat a Csőszerelőipari Vállalattól. A szakemberek fölfigyeltek felkészültségére és arra, hogy az államvizsgán minden jegye ötösre sikeredett. Kokas Tibor a dicséretet nevetve hárítja. Egyébként ő is németet fog tanulni, s erősíteni angol ismereteit. A mostani hallgatóknak már nem lesznek ilyen gondjaik, jegyzik meg. s a gépészeti intézet, valamint az épületgépészeti tanszék vezetője, dr. Sto- janovits lózsel meg is erősíti kijelentésüket. Az alsóbb évesek már tanulnak angolt és németet, s ősztől kísérleti jelleggel elkezdik a német kéttannyelvű oktatást. Amennyiben a kezdeményezés beválik, a következő tanévtől meghirdethetik a kétnyelvű szakot. Ez mind a hallgatók külföldi tanulmányútjainak, elhelyezkedésének, mind a tanszék oktatói szakmai fejlődésének kedvezne. A tanszék új tanterve szerint ősztől az eddiginél több órában oktatnak számítástechnikát, környezetvédelmet és az energiagazdálkodással kapcsolatos tárgyakat, hogy egyre naprakészebb, az igényeknek minél jobban megfelelni tudó szakembereket képezzenek. Mindez az elhelyezkedésben is segíteni fog, -bár a tanszékvezető szerint, aki nem ragaszkodik Pécshez, talál magának munkát vállalatoknál, magánvállalkozóknál, kft. - nél. A tanszék lehetőségeit egyébként majd az az épület- gépészeti alapítvány is gyarapítja, amelyet egy tíz éve végzett volt hallgatójuk és hőtechnikai szövetkezete alapított a számukra. Újra: Szentistvánnapi búcsú Jelenet a Szentistvánnapi búcsúból: Bognár József és Bálint Éva szólótánca. Fotó: Tóth László Az utca nyüzsgése, a kézművesek, mézeskalácsárusok, mutatványosok „estvéli forgataga" észrevétlenül sodor bennünket a színház nézőterére - ha ugyan nézőtérnek nevezhető az a hely, ahol az emberek többsége ül, Az utca, a nézőtér ösz- szemosódik a színpaddal, a drámával, a szereplők a nézők között kínálják a szendvicset, sört, kávét, mint ahogy az előadás végén a színpad és a kóló lánca is mindenkié lesz. A színlapon jelzett expresszivitást részben ez, de a műsoridő jelentős részét kitevő táncok, a vásár és a túlvilág egymásba nyúlását kísérő fényhatások és a fergeteges tűzijáték is igazolja, így a 12-i horvát nyelvű előadás is nézhető volt csak magyarul értők számára is. Második éve (ezúttal a Magyarországon élő nemzetiségek kulturális hete keretében) láthatjuk a Káptalan utcában Miroslav Krleza 1918-ban írt drámáját, a Kraljevót (Szentistvánnapi búcsú), az idő múlását azonban csak a még tavaly a színpadba épített tölgyfa lombjának kiszáradása jelzi — az előadás változatlanul friss. Az ismert pécsi és horvát művészekből álló szereplőgárda alig változott: a főbb szerepeket Bálint Éva, Besenczi Árpád, Bognár József, Króm Ádám, Nagy Éva, Pilinczes lózsel, Stenczer Béla, Vári Éva és Venczel Valentin játsszák. A rendező Bagoss y László, a délszláv és haláltóncokat Vidá- kovics Antal koreografálta. A 14-re hirdetett magyar nyelvű előadást a zápor elmosta, így még kétszer, 19- én és 20-án nézhetik meg az érdeklődők. H. V.
