Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)
1991-07-10 / 187. szám
8 aj Dunántúlt napló 1991. július 10., szerda „Nincs kitörés, csak elsüllyedés van...” lUépnviíifelüBcéiit a cigányokért Gyalog Istvánnál, leánykori nevén Varga Ilonát 1984 elején ismertem meg. Tagja volt annak a cigányokból álló kis csoportnak, amit azért hoztunk létre, mert segítséget vártunk tőlük. Fő kérdésnek tekintettük: mit mondanak a cigányok problémáiról, a megoldásról maguk a cigányok? Ilona akkor tele volt keservekkel, sérelmekkel, lelki sebekkel.- Cigány vagyok — mondta. — Innen nincs kitörés, innen csak elsüllyedés van. Tegyek bármilyen erőfeszítést, visszahúznak a nem cigányok, és leránt a fajtám. A Pécsi Kesztyűgyár bérelszámolója volt akkor és csak egyet akart: szakképzett népművelő lenni, a cigányok felemeléséért dolgozni. Talán neki sikerül Kemsén született 1960-ban. Egész pontosan a Drávától néhány méterre, a folyó árterében fekvő Háromfa nevű cigánytelepen. Aztán egyszer jött a víz és tönkretette a tíz putrit is. Hatéves volt ekkor. Szüleivel, testvéreivel Za- látára költöztek. Hatéves koráig egy szót sem tudott magyarul, csak cigányul, beás nyelven beszélt. Ez volt az „alap” 1966-ban, amikor először belépett az iskola kapuján. Aztán kiderült, mégis van egy erő, ami felfelé hajtotta, — a családja. Szülei és testvérei közül senki sem végzett többet, mint öt osztályt, de őt, a legkisebbet emelték, ahogy tudták. — Talán neki sikerül, talán lesz valaki a családból, aki képes megmutatni, — mondogatták. Keserves volt az első osztály, itt tanulta meg, hogy kell használni a zsebkendőt, itt mutattak neki először a tanítók elemi emberi dolgokat. Második osztályos, amikor szívizomgyulladás következtében lebénult mindkét lába. Felgyógyult, de a több, mint két hónapos iskolai hiányzás miatt évet kellett ismételnie. Felső tagozatban már több sikerélmény részese, mint amennyi kudarc érte. Szerette a matematikát is, de igazán a magyar irodalom állt közel hozzá. Színdarabokban szerepelt, iskolai ünnepélyeken szavalt. Jól tanult. Nyolcadik osztályban fel sem merült, hogy a tanév végén dolgozni megy. Tovább szeretett volna tanulni, amiben támogatta az iskola, a család, különösen édesanyja. A pécsi Dobó Gimnáziumba kerylt, egyben felvették a kollégiumba, ahová rettenetesen nehezen illeszkedett be. Az egész intézményben egyedül volt cigány. Úgy érezte, gondjaival nincs kihez fordulnia. A gimnáziumban a tanulással nem volt . problémája. Részt vett a népművelési szakkör munkájában, megpróbálta elsajátítani a német nyelv, valamint a gyors- és gépírás alapjait is. Amikor hazalátogatott, szelektálta, mit adjon elő problémáiból. De édesanyja érezte, hogy nagyok lehetnek a zökkenők. Ekkor mondta a Varga család egyik ismerőse Zalátán anyjának: „Kati, a te lányod nem fog ott megenni egy kiló sót". Aztán bekövetkezett az az eset, ami ma is nagyon bántja. Egyik kollégiumi társának eltűnt kétszáz forintja. Azonnal lopással gyanúsították, azzal, hogy csak ő vehette el. Lázas keresés kezdődött, átvizsgálták a holmiját. De nem találták nála, hanem annak a szobatársának egyik ruhazsebében, akié a pénz volt. Még elnézést sem kértek tőle. Betelt a pohár, elege lett. Levelezőn szerzett érettségi bizonyítványt. Műsorvezető-riporter Élete következő két éve önmagáért beszél. Először konyhalány volt, majd munkaügyi előadó. Leépítés miatt ismét konyhalány lett, utána gépkocsi előadó, aztán bérelszámoló. A JPTE Tanárképző Karára, népművelés—magyar szakra 1983-ban adta be jelentkezését. Még felvételire sem mehetett, mert nem a pályán dolgozott. Erre, mintegy önigazolásul Zalátán alapfokú általános iskolai tanfolyamot szervezett azoknak a. felnőtteknek, akik az 1—2 osztályról szerettek volna bizonyítványt szerezni. Népművelés-magyar szakra a következő évben is jelentkezett. Most végre fogadták a felvételin, amely sikerült. Tanulhatott, de most a munkahelye nem támogatta. Szerződéssel a pécsi kise1 gítő iskolába került gyermek- felügyelőnek. A következő évek munka melletti tanulással teltek. Közben folytonosan állást keresett, olyant, ahol véglegesítenék. Keserűen mesélte, hogy nem. egy pécsi és vidéki népművelési állásra jelentkezett, hívták is személyes beszélgetésre, de amikor meglátták sötét bőrét, mindig valamilyen indokkal eltanácsolták. Diplomáját 1988-ban kapta és most talán boldogabb volt, mint ilyenkor más. S ettől kezdve, mintha egyenesebb volna az útja. Néhány hónap múlva a Magyar Rádió Budapesten negyven főt hallgatott meg egy cigónyműsor munkatársainak kiválasztására. A négy kiválasztott közé került és 1988 decemberében elhangzott az első cigánymagyar nyelvű adás. Hamarosan véglegesítették, ma a „Cigány félóra” műsorvezető riportere. Rengeteg levelet kapnak. Sorsokról, közösségekről szólnak, nagyobb eseményekről adnak hírt. Szerkesztő társaival arra törekednek, ihogy a műsort a. cigányok magukénak érezzék, de kapjanak rálátást a problémákra a nem cigányok is. A sok zene pedig híd az emberek között. Gyalog Istvánná. rendszeresen dolgozik a Magyar Televízió Péosi Körzeti és Nemzetiségi Stúdiójában nemrég indult cigányműsornak is. Véleménye szerint sürgős lenne a kisebbségi törvény elfogadása. De még fontosabb, hogy végre a fejekben legyen rend. Dr. Ifj. Erdődi Gyula Az orosz nyelv jövője Magyarországon (I.) Egy monopólium vége A gazdasági érdek józanságra tanít Válságtól terhes nehéz napokat él át hazánkban egy nyelv, keményen bűnhődve mindazért, amiben sohasem volt vétkes. Nem akarta ő, hogy egy kor ideológiájának szimbólumává váljék, még kevésbé kívánt az erőszak nyelvévé válni. Mégis azzá lett egy kis nép, vagy annak egy része szemében. Kiszélesedtek a lehetőségek Az ötvenes évek elejétől vált kötelezővé az orosz. Ehíhez több ezer orosztanárt .kellett előteremteni. Megindultak a „gyorstalpaló” tanfolyamok, az átképzések. Katedrára álltok az orosz fogságban „intenzív képzést nyert” pedagógusok. A tanárok a latinról, meg a német nyelvről képezték át magukat. Akkor ez utóbbi volt a vétkes nyelv. Az elmúlt negyvenöt évben nem csupán a kötelező jelleg gátolta az oroszoktatás minőségj fejlődését, hanem a rá erőszakolt politikum, valamint a megszerzett nyelvtudás szűk alkalmazási lehetőségei is. A hetvenes évek közepétől mintha mégis megindult volna egy minőségi érés a nyelv oktatásában. Lehetővé vált a tananyagok depollitizálása, egyfajta nyitás az életszerűség felé. Megszűnőben voltak a merev tantervi előírások, olvasmányosabb tankönyvek láttak napvilágot, javult az örosz- tanárok szakmai^módszertani felkészültsége. A nyolcvanas évek folyamán kiszélesedtek az orosz nyelv felhasználási lehetőségei. Ezt a célt szolgálták az itthon, valamint a Szovjetunióban szervezett nyelvi táborok általános és középiskolai tanulók számára. A tagozatos középiskolai osztályaidban realitássá vált a kommunikációképes nyelvtudás megszerzése. ígéretes kezdeményezésnek indultak az idegen tannyelvű gimnáziumi osztályok, melyekben a felvételt nyert tanulók a tantárgyak zömét az adott nyelven tanulták. Ilyen, orosz tannyelvű tagozat szüntette be működését nemrég a pécsi Leőwey Klára Gimnáziumiban, szakmailag nem egészen érthető okok miatt. A magyar felsőoktatás méltán büszke arra, hogy alkotó- műhelyeiből kerültek ki a világ első számítógépes orosz nyelvi oktatóprogramijai, melyekre kereslet van keleten és nyugaton egyaránt, önmagáért beszél az a tény is, hogy több nyugat-európai egyetem orosz tanszékén többék között magyar szerkesztésű tankönyvekkel dolgoznak. Új igények Az orosz nyelv oktatási monopóliumának megszüntetését megnyugvással fogadta a magyar társadalom. Érdekeltek vagyunk viszont abban, hogy ne vesszék kárba a felhalmozott tudományos, szakmai és nyelvtudásbéli potenciál, hanem a továbbiakban még hatékonyabban szolgáljon bennünket. Az orosz — világnyelv. Keleti határainktól a Csendesóceánig terjedő hatalmas piacot kiszolgáló nyelv is egyúttal. A kereskedelem mai szintjén azé az esély, aki beszélni tud a partner nyelvén. A fejlett országokban ezért a diák az idegen nyelv tanulását szellemi befektetésnek tartja, s megtérülést vár tőle. Ezek ismeretében számunkra beszédes adalék, hogy nyugaton az orosz nyelv népszerűségi mutatója tartósan emelkedik. Magyarország fáziskésésben van. Alig másfél évvel a kötelező jelleg megszűnése után a felső tagozatosoknak, már alig fele tanulja az oroszt. S az erózió még néhány évig folytatódni fog. Az iskolák igyekeznének lassítani a leépülést, mert nincs elég szaktanár a nyugati nyelv tanítására, de innen is, onnan is hallani: kénytelenek meghajolni a szülői nyomás előtt. Mintha ismétlődne a történelem. Ezúttal az orosztanárokat képezik át nyugati nyelvekre, visszaidézve az ötvenes éveket, amikor a tanár két leckével járt a diák előtt. A középiskolákban mérsékeltebb a visszaesés, hiszen a diákok két idegen nyelvet tanulnak, s a második helyen már az orosz is „szóhoz jut”. A gimnazisták nyelvválasztási indítékai közt egyébként is kevesebb az indulati elem. A nyelvtanulás .előrehaladottabb állapotban van, s ezért a középiskolás nem engedheti meg magának azt a fényűzést, hogy a nyelvvizsgák előtt félredobja azt a nyelvet, amelybe oly sok szellemi tőkét invesztált. S hogy a befektetés megtérül, bizonyítja maga az élet. Az oroszoktatás sietős leépítésével egyidejűleg a társadalomban új, valós (igények jelennek meg. Egyre több új típusú ipari, kereskedelmi kapcsolat realizálódik ukrán, orosz, grúz, örmény és más keleti partnerekkel. Soha any- nyi oroszul (is) tudó üzletembert nem kerestek újsághirdetésekben, mint éppen manapság. A gazdasági érdek józanságra tanít! Lendvai Endre Csonka Károly felvétele A mágikus realizmus fotói „Az Isten vagy/és az ördög részletekben lakozik" — ez, a közhellyé vált igazság lehetne több szempontból is ' a mottója CSONKA KAROLY élményszámba menő fényképkiállításának, amely a Pécsi Kisgalériában tárja elénk európai hírű Székeségyházunk így sosem látott, teljes szépségét, eléggé nem becsülhető esztétikai értékeit. Ha valaki, talán pécsi „tüke” létére úgy hinné, hogy ismeri az immár Bazilika-rangra emelt Dómot, az (is) jöjjön el, részint, hogy belássa: mennyire tévedett, elsősorban pedig azért, hogy örüljön: milyen nemzetközi rangú értéke ez a remekmű városunknak! Állítom, hogy még zseniális tervezője, Schmidt Frigyes „császári főépítész" számára is a releváció erejével hatna í g y látni alkotását, a legapróbb részletektől a teljes-tökéletes egészig. A maradandó élményt nem elsősorban a legkorszerűbb fotótechnika, a közelmúltban még csak nem is remélt lehetőségeinek maximális kihasználása adta látvány ajándékózza a nézőnek, hanem Csonka Károly tehetsége, alkotói igényessége, amivel felvételeit megalkotta. Közismert, hogy hajnalhasadtától az este beköszöntőig milyen fáradhatatlanul keresi-várja számo- latlan órákon át a cartier- bressoni „döntő pillanatot", amikor a legjobb a megvilágítás, optimális a képhatás. Maximalista ő a szó legnemesebb értelmében, akinek csupán „a legjobb az eléggé jó" — elsősorban a maga számára! Sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy vérbeli épületfotósként először reklámlotós- ként lett országosan ismertté- elismertté a Magyar Reklám- szövetség pályázatain, majd a megrendelői körében aratott sikerek alapján. Ebben az évben már két, remekbe sikerült fotóskönyvének örülhettek az időtálló értékeket- szépséget kedvelők - ez (sajnos) országos rekordnak is tekinthető a nem-szennyiro- dalmat forgalmazó könyvkiadásunk mai, szánalmas helyzetében. Jellemző módon sorozatos sikerei nem hogy megelégedetté, vagy önteltté tették volna, hanem ha lehet, még önkritikusabbá-tépelő- dőibbé vált, hiszen saját színvonala alatt már „nem illik" teljesítenie ... Az egyetlen, amit sajnálunk a kiállítással kapcsolatban, az képbemutatási lehetőségeink hagyományos gyengesége. Ez természetesen elsősorban anyagi probléma — vajha akadna egyszer mór egy mecénás (— akár szponzornak is nevezhetjük), aki végre lehetővé tenné a külföldön általános reflexmentes, strukturált felületű üveglapok beszerzését, megszüntetve ezzel az örökös csillogási-tükröző- dési zavarokat, amelyek bosz- szantóan gátolják az alkotások zavartalan élvezetét. Dr. Szász János
