Új Dunántúli Napló, 1991. július (2. évfolyam, 178-208. szám)

1991-07-10 / 187. szám

1991. július 10., szerda aj Dunántúli napló 9 Hz Uj DIU politikai vitafóruma Milyen a képviselők bizonyítványa? Az állam kötelessége A Magyarországi Szociál­demokrata Párt komlói alap­szervezete tiltakozik a munka- vállalók újabb kizsákmányolá­sa, a különböző, állami válla­latoknál a kollektiv szerződés­be manipulálton bekerülő vég- kielégítési formák ellen. Az állami végkielégítést ha­tályon kivül helyező kormány­rendelet véleményünk szerint indokolatlan, hiszen az állami vállalatok dolgozóit a vállalat felszámolása vagy megszűnése esetén a tulajdonosnak, vagyis az államnak kötelessége vég- kielégítésben részesíteni. Véle­ményünk szerint ennek mérté­ke például a Mecseki Szén­bányák Vállalat esetében sem­mivel sem lehet kevesebb, mint a Mecseki Ércbányák Vállalantál kifizetett végkielé­gítés mértéke. Egy csődbe ju­tott vállalat képtelen meg­felelő mértékű végkielégítést fizetni, ezért indokolatlan en­nek a felelősségét rá háríta­ni. Az egyébként is válság- övezetnek tartott Komló és vidéke területén a bérből és fizetésből élők újabb kisemmi- zése történik az állami vég- kielégítés megtagadásával ■munkahelyük elvesztése ese­tén. Horváth László elnök Lehetetlen helyzet A legdrágább lakásár A Lakásbérlők és Lakástulajdono* sok Pécsi Egyesülete a lakásvásár- lások bojkottjára szólítja fel a vá­ros lakosságát. Az önkormányzati testület július 4-i ülése ugyanis elnapolta az új „Házingatlanok elidegenítésére” vo­natkozó rendelettervezet tárgyalá­sát, illetve elfogadását. Ezzel olyan pánikhangulatot teremtett azok szá­mára, akik a kilátásba helyezett, számukra kedvezőbb vételár miatt a szerződéskötésekkel várakozó állás­pontra helyezkedtek. Félő, attól, való félelmükben, hogy a vételár vagy lakbér a je­lenleginek többszöröse is lehet, anyagi helyzetük alapos mérlegelé­se nélkül igyekeznek az országban legdrágább eladási áron a laká­saikat megvásárolni. Megnyugtatásul közöljük, hogy egyesületünk mindent megtesz és min­den jogos eszközt igénybe vesz annak érdekében, hogy ezt a lehetetlen helyzetet, amibe a testület a vá­lasztópolgárokat belevitte, feloldja. A Lakásbérlők és Lakástulajdonosok Pécsi Egyesületének vezetősége A hatpárti tárgyalásoknak nem lehet nemzeti kerékasz­tal jellege - nyilatkozta a na­pokban Antall József minisz­terelnök. E kijelentés elle­nére is megtörténhet, hogy az egyeztető tárgyalások be­folyásolják a kormány és a parlament szerepét? — kérdez­tük Bihari Mihály politológus­tól. Működőképes parlamentünk van — A pártközi egyeztetések­nek, mint intézményes fórum­nak, helye van a parlamenti demokráciában, s nem tartok attól, hogy átveszi az ország- gyűlés funkcióit. Kétségesnek tartam azonban azt, hogy a hatpárti egyeztetés eredmé­nyes lesz. Elsősorban ugyanis a koalíciós pártok közötti egyeztetésnek kellene funkcio­nálnia, ám ez nem működik. A hárompárti egyeztetésnek kivált a döntéselőkészítésben lenne szerepe: felszínre hoz­ná és ütköztetné az eltérő vé­leményeket, növelné az esé­lyét annak, hogy a parlament plenáris ülésein a kormány­pártok egyáltalán nem, vagy csak néhány korrekciós javas­latot nyújtanak be. Főként a nem szűk pártpolitikai szem­pontokat ' tükröző, nemzeti konszenzust igénylő törvény­javaslatok és törvényjavaslattá nem váló ügyek valók a hat párt egyeztető fórumára, ilyen például az egyházi ingatla­nok ügye vagy a közoktatási törvény tervezete, de nem ilyen például a költségvetés. — Hogyan értékeli a parla­ment és a kormány egyéves működését? — Szabad választásokon lét­rejött, legitim, működőképes parlamentünk van. Legfonto­sabb funkcióit teljesíti: tör­vényt, jogszabályt alkot, ellát­ja politikai egyeztető közvéle­ményt formáló feladatát,, el­lenőrzi a kormányzatot. Mint intézmény működőképes. A képviselőknek legalább 10—15 százaléka, szerintem, egészen kiváló képességeket felmutató politikus; 30-40 százalékuk jó közepes, a töb­biek azonban lényegileg al­kalmatlanok a képviselői tiszt­ségre. A hiba nem a jogsza­bályokban, hanem a működ­tető személyek egy részében van és ez óhatatlanul kihat az intézmény működésére. De Bihari Mihály a pártközi egyeztetésekről, a parlament és a kormány munkájáról, a Pozsgay-féle új pártról látni kell, hogy teljesen új politikai garnitúráról van szó, amelynek hosszaibb tanulási időt kell adni, s eleve szá­molni kell a második, harma­dik választásokon bekövetkező p rafe s s zi o no liz á c i óval, szelek cióval. A kormány, megítélésem szerint szintén betölti funkció­ját; s nemcsak a testület, ha­nem a minisztériumok appa­rátusa is - bizonyos területe­ken majdnem kiválóan, s van, ahol nagyon gyengén. A kormányzat legsebezhe­tőbb pontja a törvényelőké­szítés. Az e téren tapasztal­ható súlyos zavarok okát a pártok közötti egyeztetés hiá­nyában látom. Megörökölt ap­parátus jobb kihasználása lé­nyegesen több törvény elfoga­dását tenné lehetővé. Hiány­zik például a kormányprog- ramiban beígért oktatási tör­vény, s az önkormányzatok működéséhez szükséges kiegé­szítő szabályozás egy része. Gyönge pont a tulajdon-rende­zés és — lassú üteme miatt — a privatizáció. Ügy tűnik, az újraelosztás megörökölt me­chanizmusába „beleszeretett” a kormány. Az ön­kormányzatok bénultak — Mi a véleménye az ön­kormányzatok és a kormány viszonyáról?- Az önkormányzatok bé­nultak. Elsősorban gazdasági szempontból, hiszen azok a jogszabályok sem készültek el, amelyek az önkormányza­tok gazdasági feltételeit ren­deznék. ami senkinek sem jó. Ez nyilván nem a kormány szándékainak, hanem a kor­mányzati tehetetlenségnek a számlájára írható, ami álta­lában a törvényelőkészítésben megmutatkozik. A következ­ményeket pedig az önkormány­zatoknak kell viselniük. Adót persze vethetnek ki, de a köz­ponti adózási rendszer olyan helyzetbe hozta a lakosságot és a vállalatokat. hogy új adókkal nem terhelhetők. A kormány meghirdette az önkormányzatok teljes' auto­nómiájának elvét, ugyanakkor megpróbálja a helyi szakigaz­gatási apparátusokat egyre határozottabban ellenőrzése alá vonni. Erre szolgálnak például a köztársasági meg­bízottak, akikre szerintem sem­mi szükség nincs. De ebbe a kategóriába sorolhatók azok a miniszteriális szervek, ame­lyeknek — az önkormányzatok mellett tevékenykedő — de­centralizált szervei lennének (például az iskolaszékek), és komoly döntési, ellenőrzési le­hetőséget kapnának.- ön szerint várható-e, hogy a parlamenti pártará­nyok megváltoznak? S Pozsgay -Biró nevével fémjelzett új mozgalom szert tehet-e „át­ütéssel" komoly parlamenti frakcióra?- Az, hogy egy képviselő függetlenné válik, vagy pártot változtat, bevett gyakorlat a parlamenti demokráciákban s csak akkor kelt nagyobb figyelmet, ha nagy formátumú politikus lép ki, esetleg tö­meges jellegű az átcsoporto­sulás, vagy ha homlokegye­nest ellenkező szervezetek kö­zött történik. Nálunk — Pozs­gay Imre kiválását leszámít­va — egyik eset sem követke­zett be. Jómagam inkább na­gyon is szolidnak tartom a frakciók közötti átcsoportosu­lást, főleg ha azt is figye­lembe vesszük, hogy pártja­ink mindegyike gyűjtőpárt és első generációs szervezet. Vi­szonylag szilárd tehát a pár­tok értékrendje, s — a kriti­kák ellenére — erős a képvi­selői kötődés. Ami a Nemzeti Demokrata Szövetséget illeti, megjelené­se, s az, hogy Pozsgay Imre a vezetője, azt jelenti, hogy új politikai erő jelent meg, s las­sú izmosodása lehetséges. Két-három párt irányába is lehet komolyabb vonzereje. Mégsem hiszem, hogy jelen­tős átcsoportosulás következne be a magyar pártok között az új választások előtt. Nem azért, mert a Nemzeti Demok­rata Szövetségnek nem lesz jelentékeny vonzereje, hanem mert a pártoknak, konglome­rátum-jellegük ellenére, vi­szonylag szilárd a politikai ar­culatuk. K. Gyurkó Rita A „Végtelen történet” vége Az olvasók közül bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy a Dunántúli Napló egy éve sokat foglalkozott a kő- vágószőlősi általános iskolá­ban kialakult helyzettel. „Botrány Kővágószőlősön", „Sztrájk az iskolában”. a „Végtelen történet” című cik­kek alanya én voltam, de a vizsgálat teljes lezárulásáig nem volt szándékomban a saj­tó nyilvánosságán is megje­lennem. Az ügy nemrég jog­erős bírósági - határozattal végződött, amely hatálytalaní­totta az akkor még községi tanács felmondási határoza­tát, visszahelyezett az állá­somba és dr. Illés Juditot kö­telezte elmaradt bérem vissza­fizetésére. A cikkekben emlí­tett fegyelmiből és könnyű testi sértési perből sem lett semmi, mivel nem követtem el semmi olyasmit, ami ilyen el­járást egyáltalán elindíthatott volna. Az elmúlt egy év pereske­déseiről, hazug rágalmairól, a meghurcoltatásokról, arról, hogy a cikkek mennyit ártot­tak az iskolának, a pedagó­gusoknak, személyemnek és családomnak, sokat és kese­rűen írhatnék, de nem aka­rok régi sebeket feltépni. A bírósági határozat visszaadta a becsületemet. Külön örömmel tölt el az, hogy a szenzációhajhász írá­sok és a szinte reménytelen­nek tűnő ügy ellenére milyen sokan voltak az ország min­den részében, akik nem dől­tek be ezeknek a cikkeknek, bíztak bennem, kitartottak mellettem, egy általános is­kola tantestülete pedig bizal­mat szavazott nekem. így szeptemberben, szeren­csére már más helyen folytat­hatom a munkámat. Somogy Antal ált. isk. igazgató Ne fegyverekkel! Tisztelt Baranya megyei pár­tok ! A Magyarországi Szociál­demokrata Párt Pécs-Baranya Megyei Szervezete mély ag­godalommal figyeli a déli szomszédunknál zajló esemé­nyeket, ezért szükségesnek lát­ja, hogy megyénk pártjainak megyei vezetői — közös esz­mecserét folytatva - alakítsa­nak ki olyan álláspontot, amely kifejezi nemcsak me­gyénk, hanem Magyarország népeinek azt a kívánságát, hogy ne fegyverekkel, hanem békés eszközökkel, tehát tár­gyalásokkal rendezzék az állam­alkotó népek közti vitás kér­déseket. Véleményünk szerint minden népnek joga van a függetlenségre, mégpedig olyan formában, amely tekin­tettel van a közös állami ér­dekékre is. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt Pécs-Baranya Megyei Szervezete D lakilelek Alapítvány pályázata 1956 tankönyveinkben A Lakitelek Alapítvány pá­lyázatot hirdet „1956 — TAN­KÖNYVEINKBEN" cimrhel, olyan 16—18 év közötti fiata­lok számára, akiket érdekel és foglalkoztat az 1956-os forradalom és szabadságharc. Pályázni 3-6 oldalnyi, gé­pelt vagy olvasható kézírással irt tanulmány elkészítésével lehet. A tanulmányban a pályá­zóknak összehasonlító elem­zést kell írni egy 1988-ban (vagy bármelyik azt megelőző évben), valamint egy 1990- ben, 1991-ben kiadott általá­nos iskolai vagy középfokú tanintézeti történelemtankönyv 1956-ról szóló fejezetéről, il­letve az ezekhez tartozó se­gédanyagokból (Hitel, Histó­ria stb.) A pályamunkát a szerző nevének és címének feltünter tésével szeptember 15-ig kell postára adni a következő címre: Lakitelek Alapítvány, H-1399 Budapest, Pf. 701-380. A borítékra kérjük felírni: „1956 - TANKÖNYVEINK­BEN". P á I y a d í j a k: I. 20 000 forint, II. 15 000 forint, III. 10 000 forint. A pályázatok értékelése után a legtartalmasabb tanul­mányok szerzőit október else­jéig értesítjük és meghívjuk az „Örökségünk 1956” című vetélkedőre, amely november 2-án, Budapesten kerül meg­rendezésre a legjobb 10—15 pályázó részvételével. A vidé­ken élő résztvevőknek, fölké­szítő tanáraikkal együtt úti­költséget térítünk. A vetélkedő irodalmát az értékeléssel egy időben meg­küldjük a meghívottaknak. (1956 sajtója, A forradalom hangja). LAKITELEK ALAPÍTVÁNY H-1399 Budapest, Pf. 701-380 Hol vagyunk? Kategóriákba gyömöszölt bennünket a történelem. Közgazdasági premisszák, politikai tézisek, filozófiai ok­fejtegetések, hamis szlogenek útvesztőiben bolyongunk mo­dern Odüsszeuszként. És ke­ressük a helyünket. Nem rajtunk múlik, hogy nem mindig találjuk. Bányász barátommal beszél­getek. A szenteket is bele­vonva társalgásunkba, mesé­li, munkabére alig elegendő az évekkel ezelőtt felvett hite­leinek törlesztésére. Jövője bi­zonytalan. Munkahelyi feltéte­lei, a technika, amely segíte­ni van hivatva tevékenységét, elavult, nem javítható, kor­szerűsíthető. Kiszolgáltatottnak érzi, mondja, magát. Olvasom e hasábokon az államtitkárnő nyilatkozatát. A riporter kérdésére, hogy ön­magát hova sorolja, utolérhe­tetlen bátorsággal jelenti ki: a középréteg alsó osztályába. Ország-világ tudja róla, hogy férje igen magas tisztségvi­selői rangban szolgálja társa­dalmunkat, könnyen kiszámít­ható hát, hogy milyen bér- kategóriák között él egy — úgymond — középrétegbéli dolgozó. Megyeszerte polihisztorságá- ról és nevelési módszereiről egykor híres, a kilencvenedik évéhez nagyon közelálló, egyedül élő (pontosabban egyedülmaradt) középiskolai tanár ismerősöm nyugdíja ki­egészítéseként filmeket szál­lít egyik vetítőhelyről a má­sikra. így szerzett jövedelmé­ből persze levonják a nyug- dijjárulékot, és az összevont kereseti adót. Olvasom, hogy — az Állami Számvevőszék jelentése szerint — a Magyar Televíziónál al­kalmazásban állók közül a legmagasabb jövedelem 1990- ben kétmillió-kilencszázezer Ft volt. Ez ugyebár havi 241 000 Ft-os átlag. Nemzetközileg is ismert, doktori címmel rendelkező is­merősöm fizikai és szellemi ereje teljében otthon ül kény­szernyugdíjasként. Egykor nagystílű munkahelye meg­szűnt, rá már nem volt szük­ség. Állást, elfoglaltságot hiá­ba is keresne, úgysem lelne. Elfelejtett szürkeállomány! Amelyre - és joggal - olyan büszke lehet országunk. Olvasom, hogy egyik gyá­runk igazgatója részint a szakértelem hiánya, részint despota vezetési stílusa miatt súlyos válságba sodorta vál­lalatát. Miután várható volt elbocsátása, az igazgató sür­gősen táppénzre ment. Havi 120 ezer forinttal. Az erre irá­nyuló vizsgálatnak meg kellett állapítania, hogy a fennálló jogszabályok szerint a táp­pénz mértéke nem támadha­tó, jogos. Miniszterünk felesége — ugyancsak e hasábokon — fér­je fizetését havi 32 ezer fo­rintban jelölte meg. Én meg elhittem. Mindaddig, amíg utána nem számoltam ismert és közismert funkcióit, és az azzal járó, ugyancsak közis­mert illetményeket. A rádió egyik riportere ma­gasröptű közgazdasági esz­mefuttatás végén - enyhén sarokba szorítva a kérdezettet — szótlanná válik, amikor meghallja, hogy az alany ha­vi jövedelme 800 ezer forint körül mozog. Ámbár a kérde­zett gyorsain hozzáteszi, hogy mindez bruttóban, nehogy va­laki azt higgye, krőzussal beszélgetett a kérdező. Több ezerre tehető a vár­hatóan a felemelt energia­szolgáltatások után a szám­lákat kiegyenlíteni nem tudó, ismételten több ezerre a nem is hajlandó állampolgárok száma. Az önkormányzatok magára maradása (inkább hagyása!) miatt a gazdálkodás elemi kérdései megoldhatatlannak tűnnek. Szentlőrincen, ahol a távfűtés nemcsak megyeszer­te, de országos viszonylatban is a legdrágábbak közé tar­tozik, a dotáció teljes meg­vonása után olyan mértékű is lehet, amely inkább kacajra, mint mérgelődésre adhat okot. összezagyválódtak hát a határok, mezsgyék. Polarizálódott, és egyre job­ban polarizálódik társadal­munk. Miközben Európába tartunk. A nyilatkozatok, kommüni­kék olvastán, hallatán már látni az alagút végét. A min­dennapok tapasztalatai ezt alig igazolják. Nem tudni hát, hol va­gyunk? Hová tartozunk? És sajnos még azt sem: ki­nek ! Bokrétás András

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents