Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-01 / 148. szám
IO uj Dunántúli napló 1991. június 1., szombat A pécsi Zipernowsky Szakközépiskola 1966-ban érettségizett IV. B. osztályának tablója az iskola falán Fotá: Proksza László A szív regenerálódni képes O lyan ez, mondta a huszonöt év alatt hozzánk fiatalodott osztályfőnökünk, mint amikor megnyitják a ketrecajtókat. A szűk mozgástérhez, de a rendszeres ellátáshoz szokott állatok egyszeriben kifuthatnak a szabadba, megnyílik előttük a tér, de valahogy igazából nem tudnak mit kezdeni evvel a szabadsággal. Hozzá kell szokniuk. Hogy megbirkózhassanak az új kihívásokkal; újrakezdhessék életvitelüket, életfeltételeiket. Mondataira figyeltünk és értettük. Hiszen minden érettségi találkozó hozadéka a helyzetelemzés: mire vittük, mire vihettük volna, ki milyen hittel startol-startolt az életnek nevezett akadálypályán a többismeretlenes jövő felé. S ebben a politikának mindig része van, ki nem re- keszthető, betüremkedett az öreg iskola első emeleti osztálytermébe is amit erre a napra és néhány órára megnyitottak a vén diákok előtt. Jó csapat volt a mienk; s ez ugye közhely, mert minden iskola, minden számvetésre készülő közössége a jubileumi évektől függetlenül elmondhatja ezt. Mi éppen most értünk a legjobb férfikorba; aki eddig nem szerzett elég tapasztalatot, nem fog soha. Nem kéne érez- nünk az éveket sem. Az eltelt időt. Legföljebb, ha örökre eltávozott tanáraink figyelmeztethetnek erre az üvege- megrepedt tablón, meg ők hárman, akiknek hiába küldtünk volna invitáló levelet e szombat délutánra. A fekete hajú srácot, Marcit elvitte a rák; alattomos ellenséggel képzett katonatisztként sem tudott megbirkózni. Sanyi a megújhodott Parlament első halottja volt; választói akaratból országgyűlési képviselő és egy fátumszerű országúti karambol áldozata. Jóska önkezével végzett magával, meggondolatlanul, (?) az alkoholkocsiján lépett ki a mindennapokból. Nem kéne panaszkodnunk sem, hiszen a szív regenerálódni képes. Mi ötvenhatról osztályfőnöki órán hallgattunk korabeli történészeket borzongató előadást, s talán büszkék voltunk arra, hogy az őszintén szóló osztályfőnökünknek — aki egyetemistaként élte meg - fegyvere is volt. Mi hatvannyolcban, már öreg katonák voltunk, leszerelőfélben, s Prága miatt késett a civilélet. A hetvenes évek elején a prosperitás szélén házasodtunk, s gyermekeink az akkor divatos neveket örökölték. Álmodozásaink kenyérbélbe csavarodtak; az egzisztencia lépcsőfokait adagolva kaptuk, s ki tudott élni vele, ki nem. Nincs okunk mire szégyenkezni; a kötelező május elsejék a természetesség, az evidencia-burkában, akár a vélt-valós lelkesedés. Hittünk is, nem is. Hogyne hittünk volna legalább reál-politikába csavart saját dolgairtk- ban, hisz hit nélkül a dolgoknak mi értelme van? Tudatunk kettőssé, jobban vagy kevésbé hasadt. Előttünk nyílt meg először a világ; adta a liberalizált, munkáltatói javaslattal és kezességgel elnyerhető népköztársasági címeres útlevél. Mi figyeltünk Helsinkire; az elhallgatni nem lehet emberi jogok dekrétumára. Nem Londont, Szabad Európát hallgattuk — erre szoktatott a beat-korszak Teenager Randevúja Münchenből. Postfach 20. (?) Megéltük a hidegháborúkat, tetszett Angela Davis frizurája. Vietnam, Angola, Afganisztán. Számunkra a Kádár-korszak a szomszédokkal összevetnivaló. A kelet legvidámabb barakja, majd a nyugati áruk disney- landje. M i hordtunk először csomagból Bluejeans-t, hagytuk hajunkat fülre nőni. Generációvá értünk, egyre távolodva egymástól és önmagunktól a szocializációs tényezők darálóiban. Kitüntettek bennünket; törzsgárda, kiváló dolgozó, esetleg Munka Érdemrend. Továbbtanultunk. Egyetemeken, főiskolákon — és a hétköznapokon. Ma már mindegyikünk másra emlékezik. Másként a géptan órára, a matekre, kémiára, magyarra, oroszra. Másként a tegnapra, teg- napelőttre. Elpártosodtunk és elköteleződtünk, ki balra, ki jobbra, öt éve bizakodóbbak voltunk, öt év múlva bizakodóbbak leszünk (?) A negyedszázad pillanat. Magas vérnyomás, rakoncátlan- kodó szív, időnként sajgó derék, váll, Ízületeink daca, fehéredé hai, cukor a vérben. A mi tablónkon senkinek sem volt szemüvege. Akadnak vállalkozóink, régebbről, inassal-segéddel. Érkeztek a találkozóra Mer- cedessel is. Vannak munka- nélküliek, s akik már átélték az „önre nincs szükség" ítéletét. Kétkezi munkásunk so- katmondóan hallgatott: ő volt hatalmon az elmúlt negyven év szerint; nem is vitte többre; az ehess—ihass—al- hass-szeretkezhess négyszögében. (Mint a vele szövetséges paraszt és értelmiség.) A kereskedő magánszférában utazik, s mosolyog a panasz- kodon. Az értelmiség megosztott: műszaki és humán. A műszaki gmk-ba tömörül, az eszét próbálja használni végre, a humán új generációt tanít. Becsületre, szakmára és érvényesülésre. Újabb tudathasadás. Sokan a társadalmunk mai tükrében a valós lebegő munkahelyen és bizonytalanul, mert a privatizáció és a megszűnés határán az üzemek-gyá- rak, s nem tudja a középvezető, vezető, hogy miként tovább? ölni az időt. Túlélni még néhány hetet, hónapot vagy évet; mint az eddigieket. Szokás szerint ki-ki bátran megvallja, politikai meggyőződése, voksa mely pártra hullott. S nem mosolyogjuk meg, akkor sem, ha időközben módosít, másként látja, érzi már. MDF—SZDSZ— MSZP . . . más nincs, legföljebb néhány FIDESZ, így utólag. S ez már a dolgokkal való megbékélés, csinálják ők, a fiatalok, belőlük még kiforrhat valami. Talán felnő egy új nemzedék. Vitatkozunk. Van-e értelme elkötelezettnek lenni ma? Annak idején 45 percet sem igen bírtunk ki itt a padban, most meg már négy órája itt vagyunk, s nem feszengünk. Még nekünk se járt le. Néhány szép kerek mondat; lessük, várjuk a másik szavát, erősítjük-gyengitjük berögződött ítéletei nketgondolatainkat. Reménykedünk. Van lakásunk, kocsink, nyaralónk —, de a számlákat már nehezen fizetjük. A lakás panel, a kocsi öreg, a nyaraló faház. Ennyire futotta a keletről kiszabott úton, s köztünk senki sincs, akit politikai okokból elnyomorítottak, börtönbe csuktak, internáltak volna. Legföljebb később lett művezető, csoportvezető, vagy főmérnök. Mi semmiben sem különbözünk apáinktól: mi ideszülettünk, ebbe a negyven évbe, s talán még kapunk vagy húszat a demokráciából; apáink pedig fordítva, az első húsz után — az se volt semmi — megkapták a negyvenet. Ök inem tudtak mit kezdeni vele. Minekünk pedig már illene tudni, hogy mit kezdjünk a reménybeli hússzal. Ketrecajtó-szindróma. F öladni nem lehet. Mint Ken Kesey indiánja, akinek ugyan nem sikerült kitépnie a röntgengépet a betonaljzatból, de amikor kiröhögték, azt mondhatta: legalább megpróbáltam. Mi is ilyenek vagyunk. Megyünk a magunk feje után; öltönyt és rendszert váltunk, s van öt évünk, hogy ismét összejöjjünk, s kiértékeljük az addig történteket. Talán egy jobb hangulatú érettségi találkozón. Mert ez a múltheti — már bocsássatok meg! —, nem úgy sikerült, ahogyan annak lennie kellett volna. Igaz, nem föltétlenül a mi hibánkból. Kozma Ferenc Kill ügyi re le tor Helyettes Dr. Török Béla A funkció szubjektív, a feladat objektív, jegyezte meg beszélgetésünk elején dr. Török Béla egyetemi tanár, a POTE Kísérletes Sebészeti Intézet igazgatója, akit az egyetem 'külügyi rektorhelyettesévé választottak. Míg például a német egyetemeken külügyi hivatalok is tevékenykednek, a pécsi orvosi egyetemen a korábbi időszakokban ilyen funkció nem létezett, de most úgy vélték, az új kínálkozó lehetőségeket jól megragadni csakis úgy lehet, ha van, aki szervezi, koordinálja a kapcsolatokat és megfelelő szakmai ismeretekkel rendelkezik.- Most, hogy leomlottak a politikai korlátok, nem szabad várakozni, nem szabad a külföldi tanulmányutak, ösztöndíjak, hallgatói, oktatói cserék szükségességét megkérdőjelezni — 'jelenti ki Török profesz- szor, aki az elmúlt években is fáradozott az egyetem kapcsolatainak bővítésén. Dr. Török Béla tanulmányait az orosz 'hadifogság után a POTE-n végezte, 1947-től az anatómiai intézetben dolgozott Szentágothai professzorral, majd átment a kísérletes sebészeti' intézetbe. Az intézetnek 1968 óta vezetője. Kutatásaiban a keringési zavaroknak különböző következményeit vizsgálja.- Legalább a magot szeretném elvetni és majd az utánam jövő nemzedékek learatják a termést. 'Engem mélyen elszomorít, amikor látom, hogy kétségbeesett emberek a televízión keresztül fordulnak az országhoz, adakozzanak, 'hogy a Magyarországon nem kezelhető betegségük gyógyítását külföldön oldhassák meg. A hiányzó szakterületeket mielőbb Magyarországon is meg kell teremteni és ez vonatkozik Pécsre, a pécsi egészségügyi ellátásra, az egyetemre is. Magyarok, ha megfelelő nyugati miliőbe kerülnek, igen kiváló dolgokat produkálnak, téhát nem a fejekben, 'hanem a körülményekben van a hiba! De ha nemzedékeket zárunk el a külföldi tanulási lehetőségektől, iha nem is hallanak új dolgokról, egy idő után mór bizony az agysejtekből is hiányozni fog a tanulásvágy. S 'hogy ez ne következzen be, mindnyájunk érdekében biztosítani kell a kutatási, gyógykezelési színvonalunk fejlődését. Ahhoz, hogy ezt elérjük, mindent meg kell tennünk.- Az ösztöndíjak általában hallgatóknak és pályakezdőknek szólnak. Mit tegyen az a középkorú orvosréteg, akik az elmúlt évtizedekben korántsem voltak olyan kedvező helyzetben, mint amilyenekre végre a fiatalok számíthatnak? Ugyanakkor ők a derékhad, ök találkoznak a legtöbbet a betegekkel, s rájuk vár még a kutatási, oktatási feladatok zöme. — örömmel mondhatom, valóban egyre több lehetőség kínálkozik, és nemcsak a leg- fiatalabbaknak, hanem a középgenerációnak is. A legelső feltétel a nyelvtudás. Nyelvtudatlanságunk hoz minket a leghátrányosabb helyzetbe. Ezen túl kell lépni, nyelveket kell tanulni. Svájcban például a TEMPUS-hoz 'hasonló nemzeti alapítványt hoztak létre kelet-európaiak számára. ■Meghirdettek intézményi és egyéni pályázatokat. Ez utóbbinál például a svájci követségen kell számot adni a nyelvtudásról. De jól alakulnak a kapcsolataink a grazi egyetemmel, és a két ország közös tudományos és kutatási akcióprogramot is meghirdetett, melyre szintén lehet pályázni. A TEMPUS- és az ERASMÜS-programak is számos lehetőséget nyújtanak. ■Németországban Tübingennel szeretnénk 'bővíteni kapcsolatainkat és az Erfurti Orvosi Akadémia is kinyilvánította további együttműködési szándékát. Természetesen más egyetemekre is gondoltunk, és nemcsak Németországban, hanem Franciaországban, Olaszországban, Angliában is keresünk partnereket. Álmodozni is szoktunk, és ilyenkor a tengerentúlra 'is kiruccanunk, még akkor is, ha Amerika vagy Japán messze van tőlünk, s ha idáig csak személyes kapcsolatot alakított 'ki egy-egy kutató. Arról se feledkezzünk el, hogy a külügyi kapcsolatok sem egyirányúak, nekünk is fogadnunk kell a 'kollégákat, hallgatókat.- Kelet-európai egyetemek nem jönnek számításba? — Igen nehéz most erre felelni. Volt együttműködési szerződésünk a pozsonyi és Ivovi egyetemmel, de úgy vettük észre, hogy minden kelet-európai egyetem most elsősorban a nyugati kapcsolatait szeretné bővíteni. Ezt nem is lehet elítélni, hiszen óriási lemaradásban vagyunk a nyugateurópai egyetemekhez, klinikákhoz, kórházakhoz viszonyítva. Ezen mielőbb változtatni kell.- Visszatérve az ösztöndíjakhoz. önnek mi a véleménye arról a vitás kérdésről, kit hányszor, milyen hosszú időre engedjenek el az egyetemről? Dr. Török Béla professzor Fotó: Läufer László- A zavartalan itthoni munkát nem veszélyeztető mértékben. A hallgatóknál viszont arra is gondoltunk, hogy egy- egy szemesztert és a nyári gyakorlatot is valamelyik külföldi egyetemen töltsék. Ha azt is kérdezi, félek-e, 'hogy nem jönnek vissza, részben igent bólinthatok. Biztosan lesznek, akik 'külföldön képzelik el további életüket, de bízom benne, hogy sokan hazajönnek, akkor is, ha itthon nehezebbek a körülményeik. A mindenkori egyetemi vezetésnek viszont törekednie kell arra, hogy az itthoni viszonyokat, lehetőségeket jelentősen javítsák.- ön az egyetem berkeihez tartozókról beszélt. Felmerült annak sürgető igénye, hogy a városi egészségügyi intézményeket valamiképpen integrálják az egyetemhez. Nem tudom, hogy ez a terv mikor valósul meg, megvalósul-e. Még ha bízunk is az integrációban, akkor is valószínűleg várnunk kell rá egy-két évet. Miben tud az egyetem, a külügyi rektorhelyettes segíteni az ott dolgozóknak, akik e téren hátrányosabb helyzetben vannak, mint egyetemi kollégáik?- Én nyitott vagyok minden „kívülről jövő” egyéni kérés támogatására is. A feltétel itt is ugyanaz, mint amit korábban elmondtam. Megfelelő felkészültség, ambíció 'és nyelvtudás. Engem 'beválasztottak a Rektori Konferencia Nemzetközi Bizottságába is és ott is láttam, hogy tömeges lehetőség, ajánlat várja a jelentkezőket. Mindenki pályázhat, aki az elvárásoknak megfelel. Barlahidai A. Egyetemek között Hogyan fejlődött Graz és Pécs? Miként befolyásolja a természeti környezet egy város fejlődését és hogyan változik a város szerepe a különböző korokban? Milyen egy város 'ipara, mezőgazdasága, közlekedése, és miként képzelik el a város jövőjét? A feltett kérdésekre több éves kutatási program adja majd meg a választ, omelyet a Janus Pannonius Tudományegyetem földrajztudományi intézetének, illetve a grazi egyetem földrajztudományi intézetének munkatársai fognak folytatni. A két egyetem földrajzosai nemrégiben találkoztak egymással Grazban, és ott határozták el a jövőbeni közös munkát. Elképzeléseik szerint három tanulmánykötetet készítenek, egyik Graz természeti és társadalomföldrajzát mutatja be, a másik Pécsét, s a harmadik kötet a két város összehasonlító elemzését közli. Fő célunk, hogy jobban ■megismerjük egymás városát, egyetemét, a kutatói és oktatói munkát, hiszen közel vagyunk egymáshoz, mégis keveset tudunk egymás tevékenységéről — mondja grazi útjuk összefoglalójául dr. Tóth József, a JPTE földrajztudomány! intézetének vezetője, aki három kollegájával járt Grazban. Júniusban Pécsen közös konferenciát szerveznek, melynek témája a tervezés, a városi fejlődés és a környezetvédelem kérdéseinek elemzése. A grazi egyetemen a pécsi földrajztudományi intézet információs központjának számos tankönyvet, oktatási anyagot kínáltak fel és elhatározták a kiadványok, videofelvételek cseréjét. A német nyelvű könyveket Pécsen jól tudják hasznosítani, hiszen járnak hozzájuk német—földrajz szakos hallgatók, de tartanak német nyelvű speciálkollégiumot is a földrajzos hallgatóknak, hogy megtanulják a szaknyelvet. Az információs központ anyagait a különböző iskolák kölcsönözhetik is. De nemcsak kiadványokat kívánnak cserélni, hanem lehetőséget biztosítanak mind a pécsi, mind a grazi hallgatóknak, oktatóknak, hogy tanulmányozzák egymás intézményeit, s egymás városainak környékén folytassák terepgyakorlataikat. Elképzelhető, 'hogy egy-egy témakörre vendégelőadóknak is meghívják a pécsi és a grazi oktatókat. B. A.
