Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-04 / 151. szám
1991. június 4., kedd aj Dunántúli napló 7 Az élet elrugaszkodott a szabályozástól Bűnösök uagyunk mi... A bírói gyakorlat a kivételt tette általánossá Nagynyárád lakossága a századfordulón közel 2000 volt, most épp o fele, de az utóbbi tíz évben erős lélekszámnövekedés kezdődött. E tíz év alatt ötven új családi ház készült, napjainkban tíz újabbat alakitanak ki. Képünkön: épülnek az új házak a Szent István utcában. Fotó: Prolsza László Érdemes-e nálunk befektetni? Nem tudhatom, csak sejtem, sokan úgy vannak vele, mint én, hogy ismétlődő szituációkban mindig ugyanazok a képzettársítások jutnak az eszükbe. Nekem határátkelés előtt Radnóti sorai a Nem tudhatom című verséből: „Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép / s nem tudjuk, miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp". Látszólag nem éppen az alkalomhoz illő sorok, hiszen csak ugyanebből a versből is lehetne a hazaszeretetet jobban sugárzó részeket idézni. Csakhogy az én sajátos emlékem ezzel a pár sorral kapcsolatban meglehetősen profán, a verset az eredeti értelméből egészen más síkra fordítja. Végzős joghallgató koromban az államvizsgára való készülődés idején idézte Radnóti fentebb jelzett sorait kajánul büntetőjogász tanársegédünk, miután a számára várt eredményt hozta az évfolyamhoz intézett felszólítása: Tegye fel a kezét, aki eddigi élete során egyetlen, a büntető törvénykönyvben szankcionált cselekményt sem követett el, beleértve a vám- és devizabűncselekményeket is! A 96 fős évfolyamból egyetlen joghallgató sem jelentkezett. • Akkor ez a kísérlet annak bizonyításául szolgált, hogy vannak ősi erkölcsi parancsoknak megfelelő büntető törvényi tiltások, amelyeket az állampolgárok zöme éppen ezért önként betart, s vannak különböző államérdek miatt kreált bűncselekmények, amelyek esetében az erkölcsi gyökerek hiányában az önkéntes jogkövetés jóval csekélyebb mértékű. Azóta eltelt másfél évtized, a vám- és devizaszabályok sűrűn módosultak, de jellegük és nem utolsósorban önkéntes követésük mértéke semmit sem változott. Már ez is a- konfliktushelyzetek tömkelegét szüli, s mindezt megtetézi az a körülmény, hogy a szabályozás még a joghoz értők számára is nehezen áttekinthető. A törvény nem tudása ugyan nem mentésit, de azt, hogy e tudás birtokába jusson valaki, éppenséggel nem könnyíti meg a jogszabályok relatív bizonytalansága. A kétségek nem annyira a jogszabályok tartalmából erednek, hanem javarészt abból, hogy legutóbb 1988 őszén jelent meg például a devizakódex egységes szerkezetbe foglalva és az azóta hozott jogszabályi változások hovatovább már papírsúlyra is mérhetők. Jobb híján ugyan azt kell mondani, hogy igen, de vajon a jelen körülmények között a gyakorlatban is elvárható-e minden állampolgártól a devizára vonatkozó jogszabályok naprakész ismerete? Az üzletelőket, a neppereket leszámítva a vám- és devizabűncselekmények túlnyomó többségét nem bűnözők követik el. Érvényes ez a megállapítás arra a kevesebb hányadra, amely a bíróság elé kerül, és azok jóval nagyobb hányadot képviselő körére, akik nem buknak le. S bár ez csak feltételezés, de nagyon valószínű, hogy a jogsértések többsége nem szándékos. Az állampolgárok zöme bizonyára tudja, hogy utcán, nem hivatalos árfolyamon nem szabad külföldi fizetőeszközt vásárolni. De vajon tudják-e az előbbi esetet megközelítő arányban — minden sajtóban megjelent tájékoztatás ellenére —, hogy ha valaki kiváltja a valutakeretét, nem költi el külföldön és így visszahozza, a jelenlegi szabályok szerint csak 5000 forintig terjedő összegben tarthat magánál külföldi fizető- eszközt. A többit vagy vissza kell tennie a bankba deviza- számlára, vagy fel kell ajánlania megvételre. S ha ezt nem teszi külföldről való visszaérkezésétől számított nyolc napon belül, máris bűncselekményt követ el. Tehát nem is olyan biztos, hogy olyan nagyon tudjuk, „miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp?" De ha netán vette a fáradságot az állampolgár, hogy e szabályoknak lelkiismeretesen utána járjon, a jelenlegi helyzetben akkor is meglehetősen túlhaladottnak lehet minősíteni ezt a rendelkezést: a mostani szűkös devizahelyzetben el lehet-e igazán várni az állampolgároktól, hogy a nehezen megszerzett külföldi fizetőeszközük egy részét megvételre ajánlják fel, mert nem sikerült elkölteniük? • Más fonákságai is vannak azonban a szabályozásnak. A Büntető törvénykönyv vám- és devizabűncselekményekre vonatkozó paragrafusai keretjogszabályok, amelyeket a külön hozott vám- és devizarendelkezések töltenek ki tartalommal. A devizabűncselekmények büntetési tételei még meglehetősen szigorúak és az elkövetési értékhatár is eltér a más, közönséges vagyon elleni bűncselekményeknél meghúzottaktól: a cselekmény 5000 forintig szabálysértésnek, 20 000 forintig vétségnek, azon felül már bűntettnek minősül, sőt 200 000 forint felett jelentős értékre elkövetett, tehát minősített eset. A vámügyeknél 20 000 forintig szabálysértésnek, ezen felül vétségnek, 200 000 forint felett pedig bűntettnek minősül a jogsértés. A Btk. szerint pedig 3 évig tartó szabadságvesztés a büntetés, ha a devizabűncselekményt nagyobb értékre követték el. Nagyobb értékre elkövetett a bűncselekmény, ha a 20 000 forintot meghaladja. Ez a büntetés fenyegeti tehát például azt, aki devizahatósági engedély nélkül feketepiaci árfolyamon vásárol mondjuk 600 német márkát. S amilyen áruk van ma már a nívósabb műszaki cikkeknek, egy ilyennek a vámkezelést megkerülő behozatalával is komoly vámbűncselekményt fehet elkövetni. Az élet tehát már igencsak elrugaszkodott a hatályos jogi szabályozástól. Nem felbujtás- ként, biztatásként, csak a jogi rendezés, rendezetlenség problematikája érzékeltetésére érdemes megjegyezni. A bírói gyakorlat megpróbálja az élet realitásait követni, amikor általában túl szigorúnak találja az előbb említett büntetési tételt. Mivel nincs más módja a korri gálásra, általánossá tett egy kivételes rendelkezést, az enyhítő szakasz alkalmazását. A devizabűncselekmények jóval több, mint 90 százalékánál a Btk. 87. paragrafusa értelmében büntetés túlzott mértéke miatt a büntetési tételnél enyhébb bünte tést szabnak ki a bíróságok. Sőt, az ügyek igen jelentős hó nyadában az ügyészség is már a nyomozati szakban megrovással megszünteti az eljárást és csak az elkobzást indítvá nyozza a bíróságnál. Mindebből persze nem az következik, hogy nosza, szegjük meg minél többen és minél gyakrabban a vám- és devizaszabályokat. Annál inkább sem, mert az enyhébb megitéltetésre nincs 100 százalékos garancia, sőt, bírói gyakorlatról lévén szó, nincs is igazi garancia. Ám az mindenképpen helytálló következtetés a fentebb vázolt helyzetből. hogy 'ha a 'kivételesből általános gyakorlat lett, akkor a jogszabály rossz. A bírák már elég régóta bombázzák javaslataikkal a törvényelőkészítőket e szabályozás megváltoztatására. Pontosabban arra, hogy szűnjék meg a vám- és deviza-bűncselekményeket taglaló szakaszok keretjellege a Büntető törvény- könyvünkben. Nevesítsenek meg helyettük büntetendőnek néhány olyan elkövetési magatartást. amelyek valóban a társadalomra, az államérdekre való veszélyesség súlyosabb formáját képviselik és a többit mind tereljék szabálysértési eljárásra. Már csak azért is — tehetjük hozzá —, mert hovatovább tarthatatlan állapot, hogy egy ország lakosságának fele, harmada, negyede lappangó „bűnöző", mert hogyan lehetne másként nevezni azt, aki a büntető törvény által tiltott cselekményt követ el? Dunai Imre A Pécsi Ipari Zóna létrehozásáról folytatott trieszti tárgyaláson a pécs-ibaranyai delegáció munkaiját segítette dr. Várnai Iván, a milánói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. Vele beszélgetve, nyertem betekintést a magyar —olasz kereskedelmi lehetőségekbe, és abba, mit is csinálnak ők valójában? — Az elmúlt 'három-négy évben a magyar-olasz kapcsolatok igen dinamikusan, évente 15—20%-'kai fejlődtek. Olasz cégek magyarországi beruházásaiban a bankszféra az elsők között van, a termelési az 5—6., míg a kereskedelmi beruházások a 3—4. helyen állnak. A nyolcvanas évtizedben csaknem egymilliárd dolláros aktívumot értünk el az olasz piacon — kezdi dr. Vá rnai Iván. — Melyek a legkeresettebb magyar termékek? — A magyar export mintegy felét a mezőgazdasági és az élelmiszeripari, 35-40 százalékát a könnyűipari, vegyipari és a kohászati anyagok és félkész termékek, és csak alig egyitizedét teszik ki a gépek és az ipari fogyasztási cikkek, de ez utóbbi is egyre dinamikusabban fejlődik. — Említette: két magyar kereskedelmi kirendeltség tevékenykedik Olaszországban. — A római, mely Firenze vonalától délre az üzleti és a római hatósági kapcsolatokért, valamint a milánói, mely Észak- és Közép-Olaszország üzleti és kereskedelmi kapcsolataiért felel. A kereskedelmi kapcsolatok zöni# a mi területünkön összpontosul. — Tulajdonképpen mi a feladatuk? — Ma már 15—20 magyar kereskedelmi, ipari és idegen- forgalmi vállalgt rendelkezik olaszországi képviselettel vagy vegyesválla'lattal, a korábbi 50-100 áruszállítási szerződés- 'ben álló magyar cég helyett 'közel ezer köt évente üzletet, ugyanakkor több ezer azon magyar cégek száma, akik tárgyalnak, partner után néznek, üzletet akarnak kötni, örvendetes ez a nyitás, csak az a bökkenő, ihogy a legtöbb magyar cég soha nem dolgozott ezen a piacon, legtöbbe külkereSkedni is nemrég kezdet^ tehát vagy kevés még a tapasztalatuk, vagy olyannal még egyáltalán nem rendelkeznek. A kirendeltségünk egyik fontos feladata, hogy ezeket a kezdő vagy ru-, tintáján magyar cégeket bevezesse a piacra, megmutassuk számúikra a piaci sajátosságokat, partne re'kpt keressünk, termékeiknek piacot kutassunk, és a nehézségeken átsegítsük őket. Emellett egyes esetekben meglévő és ki nem használt kapacitásokat is megpróbálunk elhelyezni. — Minden magyar céget kiszolgálnak? — Természetesen, az állami nagyvállalattól a szövetkezeti cégen át a legkisebb magáncégig, kézművesig vagy iparosig mindenkit, éspedig szektorsemlegesen. — A most, avagy az ezután az olasz piacra nyitó magyar cégeket hogyan tudják segítem? — A kereslet-kínálat információkat rendszeresen közzé- tesszük a Koping Datorg „Export-import lehetőségek" cimű 'kiadványában, és megküldjük azokat azon szakmai szövetségeknek is, melyek a magyar vállalatok széles körét képviselik, és saját belső információs hálózattal rendelkeznek. Igyekszünk összehozni a magyar ágazati és érdekképviseleti szervezeteket az olasz hasonlókkal, és segítünk nekik kialakítani olyan információs mechanizmust, amelynek segítségével az áruüzleteket, partnerkereséseket, a kiállításokon való részvételt, együttműködést, vegyesvállclat-ala- pítást ck maguk is szervezni tudják egymás között. A kis- létszóimú kirendeltségünk ezzel mintegy meg nyújtja a karját. — A milánói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője miért vesz részt Triesztben a Pécsi Ipari Zóna megvalósításáról szóló tárgyalásokon? Hivatalból? — A mii kezdeményezésünk volt. A lényege: olasz kis- és középvá I lala tok ta paszta latai - nak átültetését azzal segíthetjük, hogy olasz mintára, az ő közreműködésükkel és tőke- részvételükkel hozunk létre ugyanolyan ipari zónát Magyarország valamelyik városa mellett — ahol erre szükség van —, olyat, mint amilyen szinte minden olasz város mellett működik. — Valójában mi is az az ipari zóna? — Az egy olyan keret, amely új kezdeményezésekkel o kis- és középvállalatok sorozatával megtölthető, megfelelő inkuibátorszervezet párosul -mellé, és a térség valameny- nyi társadalmi, politikai, tudományos és kulturális ereje segíti ezt a szerveződést. — Konkrétan rákérdezek: Pécsnek milyen előnyöket Ígér az ipari zóna? — Elsőként: infrastruktúráit területet, és 'különösen a kezdeteknél fontos sokoldalú szolgáltatásokat kaphatnak azok a 'kis- és középvállalkozások, melyek az ipari- zónában indítják be tevékenységüket. Másodszor: az ott beinduló kisvállalkozások mintegy területi rendszert alkothatnak, tehát egyre jobban kihasználhatják azt az előnyt, ami az erőspecializáltságból és az erősen specializált kisvállalatok szoros együttműködéséből fakad. Harmadszor: magából a városból kitelepülhetnének az ipari zónába azok az iparok, amelyek ma túlzsúfolttá, szennyezetté teszik a várost, és esetleg értékes belvárosi teltkeket foglalnak el. A kitelepülésüket esetleg még ösztönözni is lehetne. Ez a város — jelesül Pécs — élet- és közlekedési feltételeit, környezetét is feltétlenül javítanák. Ez további fejlődési lehetőséget nyújtana magának az ipari zónának is. — A triesztiek részéről menynyiben üzlet a Pécsi Ipari Zóna megvalósítása? — Az olasz kis- és közép- vállalatok is készülnek az egységes Közös Piacra, és ebben több szempont is vezérli őket, hogy Magyarországgal és így a pécsi régióval is szorosabbra fűzzék kapcsolataikat. Egyik ilyen szempont, hogy áttelepíthessék a termelésüket. Tehát vagy az adott termék részegységeit, alkatrészeit, vagy magát az egész terméket iKö- zép-Európában, adott esetben Pécsett és környékén gyártsák. A termékek egy része a helyi, más része a közép-európai, harmadik -része a nyugat-európai vagy az olasz piacon találhat vevőre. Az ipari zóna erre is alkalmat ad, de arra is, hogy a magyar és olasz vállalatok olyan fejlesztési elképzeléseket dolgozzanak ki együtt, amelyek olaszországi, közös piaci, esetleg világ-banki vagy más nemzetközi szervezet által biztosított kedvezményes finanszírozási forrásokra támaszkodhat. Olaszországban az idén elfogadott 19-es törvény a Fri'úlii-Venezia Giulia tartomány vállalatainak biztosit igen kedvező, kormánygaranciával alátámasztott finanszírozási feltételeket, ha azok Közép-Európá'ban vegyesváíla- la-tot hoznak létre vagy együttműködést szerveznek. Így tehát a Trieszt környéki és a tartományi vállalatok a pécs- ba-ranyai kapcsolatokkal olyan versenyképes, közös elképzeléseket dolgozhatnak ki, amely- lyel sikerrel pátiyázhatnak ezekért az igen előnyös forrásokért — mondotta végezetül dr. Várnai Ivó-n, a milánói magyar kereskedelmi kirendeltség vezetője. (Ne-m árt közreadni a kereskedelmi kirendeltség címét: Uffico Commerciale' Unghe-re- se 20123 Milano, via G. Boccaccio 18. Telefon: 39/0264692091 és 4984731. Telex: 310277 Ungex-pi. Fax: ,4984471.) Murányi László Vámáruraktár a Pécsi Vámhivatalban Fotó: Proksza László
