Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-29 / 176. szám
e ujDunöntűii napló 1991. június 29., szombat A várost járva sokszor jut eszembe, hogy különböző - hatóságok, városrendezők bizonyos esetekben milyen következetesen, keményen tudnak döntéseket hozni. Új épületeknél akár 30-50 centiméteres magassági eltérés esetén nem engedtek tetőteret beépíteni, emeletet bontatnak, utcai pavilonokat szüntetnek meg a városkép védelmére hivatkozva. Meg kell mondani, nagyon helyesen. Ám valahogy a hatóságoknak, hivataloknak sehogy sem sikerül olyan apróságokon úrrá lenni, bizonyos intézkedéseknek érvényt szerezni, ami egyébként kicsiségnek, jelentéktelenségnek tűnik, ám együttesen már igencsak kedvezőtlen képet adnak városunkról. Ilyen városképi „gyönyörűség” a Búza téren Pécs első garzonháza. Nagy segítség volt ez az életet kezdő fiataloknak. Boldogok voltak a lakásfoglalók, ám hiába, az élet nem áll meg. Megszülettek az első gyermekek, s egy ilyen háztartáshoz már szükségesek olyan tárgyak, amelyek a parányi lakásokban nem férnek. Hová kerülnek? Az erkélyekre. S mivel sokan szemérmesek, nem akarják közszemlére bocsátani, mi mindent tárolnak a parányi erkélyen, hát eltakarják. Ki fekete fóliával bontotta be az erkély rácsát, ki mintás viaszosvászonnal, a színek és egyéni Ízlések sokfélesége itt megtalálható. Az sem számít, ha egy-két ilyen boritós mór elszakadozott és mocskos, nem tűnik fel a néhány erkélyt árnyékoló napellenzők mellett, amelyek között van, amelyiknek az eredeti szine mór nem állapítható meg a rárakódott kosztól, mocsoktól. így ennek a szép belvárosi épületnek kicsit nyomortanyai külleme lett. Kíváncsi lennék, tervezőjének mi a véleménye erről az átlányegülésről. Valahogy mintha a fedett buszvárók is megoldhatatlan feladatot jelentenének az illetékesek számára. Nem egyszer jelentek mór meg olvasói oldalainkon olyan fényképek, amelyek a város különböző pontjain található elképesztő állapotú fedett autóbuszvárókat mutattak be. Nem kell azonban a külvárosba menni, ha ilyen témát keres valaki. Elég a 48-as téri buszvárót megnézni. A kopott, koszos, elhanyagolt épitmény a város szégyene, különösen, ha meggondoljuk, hogy itt folyik ki és be a város forgalmának döntő hányada. Nincs fedett buszváró a Hal tér-Rákóczi út sarkán, óm évek óta éktelenkedik itt egy rozoga árusító pult (vagy minek is lehet nevezni?) Esetenként könyvet árulnak róla, de legtöbbször üresen, hor- padtan csúnyálkodik ezen a frekventált helyen. Az is teljességgel érthetetlen számomra, miért ragaszkodnak a város képét meg- tervezők sok helyütt a járdák és úttest közötti különböző szélességű szabadon hagyott sávhoz? Tudom, eredetileg füves, bokros, netán virágos elvólasztónak tervezték. Ám most mindenfelé a város csú- fitójává váltak. Mert vagy magas gaz veri fel az egykori fű helyét teledobálva szeméttel, vagy egyszerűen kitaposták s a csupasz anyaföld látszik, száraz időben porral, esőben sárral járulva hozzá városunk kétes tisztaságához. S hogy az illetékesek nem tudnak úrrá lenni e helyzeten? Hogyan tudnának, amikor sok ház lakóinak — különösen a többlakásos házakban — még véletlenül se jut eszükbe az, hogy netán nekik is jó. ha legalább a saját házuk előtti szakaszt gondoznák. Nem. Sőt. ők a kitaposok, a sze- metelök. Döbbenten és értetlenül állunk a vandál pusztítások előtt? Ne csodálkozzunk. Ebben az össznépi nemtörődömségben, a város oly sok részének elhanyagoltságában hol tanulja meg a fiatal, hogy ami nem az enyém, hanem közös, arra is vigyázni kell, hogy tanuljon Így környezetkultúrát? Sarok Zsuzsa Új rendőregyenruhák Az Országos Rendőr-főkapitányság megrendelésére a Szegedi Ruhagyárban elkészültek az új rendőregyenruhák modelljei. A 21-féle társasági ruha az öltönytől a lovaglónadrágig - a régi korok egyenruha-divatját idézi, elegáns, szép fazonok, szürke, kék és fekete színekben. A mintadarabok elkészítése és a szükséges kellékek mintegy kétszázezer forintjába kerültek a gyárnak, emellett vállalták a kiegészítők, a blúzok, ingek, nyakkendők, cipők megrendelését más gyáraktól. Utcárfil utcára Barangolás a névváltoztatások körül Hogyan lett a Doktor Sándorból Hungária - Így ér véget egy főútvonal - Elveszejtettük Patacs eredeti nevét A tudósítás megjelenésének a napján háborgó férfi hivott fel az Engelsl Esztergályos János útról. így méltatlankodott: „Amikor olvastuk az Új Dunántúli Naplóban a javaslatokat — Hársla, vagy Makai István út —. mind meg voltunk nyugodva. Én az előbbiben bíztam: az új névjegyemre ezt a nevet írattam. És most olvassuk, hogy Esztergályos János út lettünk. Hogyan lett ez a javaslat?" Mivel nem tudtam válaszolni, igy folytatta: „Nem fogadjuk el, mert nem kérdeztek meg bennünket. Aláírásokkal lógjuk bizonyítani a tiltakozásunkat a polgármesternél. Reméljük, megváltoztatják ezt a döntést." Én is a reményemet fejeztem ki, miközben eszembe jutott: a Mező Imre útiak eredményesen protestáltak a Kakasdombi út ellen az önkormányzati képviselőjüknél, aki keményen kiállt mellettük. Ezért lett végül Havihegyi út a Mező Imre útból. A tanulság: nem ártott volna ebben a fontos kérdésben legalább az érintett utak, utcák lakóival eszmét cserélni. Általános meglepetésre a kulturális bizottság javaslatában az egyik utca igy szerepelt: dr. Doktor Sándor utca helyett Doktor Sándor utca. Vagyis csupán a doktori cím töröltetett volna el. Am az egyik képviselő, Galbáts András catói konoksággal (Ce- terum enseo Carthaginem esse delendam. - Egyébként javaslom: Karthágót pusztítsuk el!) tért vissza újra, meg újra ehhez, bármiről volt is szó. Indokolta is, miért tiltakozik a Doktor Sándor név megtartása ellen: az orvos-politikus annak idején igen keményen hadakozott azért, hogy Pécs Horthy Magyarországa helyett Szerbiához tartozzék, de szerencsére nem rajta múlott, hogy a várost ma nem valami Pecsov-szerű név illetné. Galbáts úr egészen addig „perlekedett” az elnöklő polgármesterrel, míg a tárgyalás rendje szerint is elérkeztek a Doktor Sándor utcához, és ekkor már javaslatokkal is élt. Legyen Szigeti út ez is, vagy Magyar utca, jelezvén a dok- torsándori szándékkal való máig élő szembenállásunkat. 'Ez utóbbinál közölték: a havihegyi kápolnától keletre van már ilyen nevű utca. A képviselő azon pillanatban kész volt reagálni: „Legyen akkor Hungária utca." Neki lett igaza. Vita bontakozott ki a Bolgár Néphadsereg útja — Siklósi út ügyében. A város déli ki/bevezető főútvonala valamikor Siklósi út volt, míg nem a Baranyában a németek ellen óriási véráldozattal harcolt bolgár katonák emlékének szentelték. Utóbb — néhány esztendeje —, amikor Lvov-Kertvárosi Megyervóros ún. 4. szerkezeti egységének az utcáit nevezték el, az 58- as úttal párhuzamos utcát (ami meghosszabbítva a FE- MA Áruházhoz vezetne) Siklósi utcának nevezték el. A közgyűlés — több képviselő is elszántan hadakozott a főútvonal Siklósi út nevéért — nem véve figyelembe az utcanévbizottság ama vélekedését, miszerint a hajdani Siklósi út ma már inkább Harkányba vezet, nemzetközileg is így ismert már, s az információs táblák is harkányi irányt mutatnak. Vagyis: mig az 58-as út pécsi szakasza a Bolgár Néphadsereg útja nevet viselte, Harkány — tetszik—nem tetszik - Siklós elé lépett, ezért is javasolta a Harkányi út elnevezést. A képviselőtestület végül a Siklósi út nevet fogadta el. Ezzel most az a maga. nemében párját ritkító eset állt elő, hogy városi főútvonal hirtelen tesz egy kunkort és lakótelepi belső utcaként ér véget. T. Képviselő Urak! Nem lenne célszerű a névadást — még a rendeletalkotás előtt — újragondolni? Arról is vitáztak: mi legyen Patacson, ahol a kiváló kisgazda politikus, Kovács Béla élt. Mégpedig a Fő úttal párhuzamos Patak utcában. Mi is legyen? - vetődött fel az utcanévbizottság záróülésén is, amelyen csak hosszas vita után született egyetértés. A történeti tényhez alkalmazkodás volt a vita alapja, de az is felvetődött, hogy a Patak utca név feltehetően Patacs eredetneve, tehát hely- történeti szempontból fontos a megőrzése. Viszont Kovács Béla olyan jelentős személyiség volt, hogy megérdemli: volt lakóhelyének a legfontosabb útvonala viselje a nevét. A bizottság végül is ilyen alapon tette meg javaslatát. Sajnálatos módon nem mondhatta el ezt az érvelést (sem) a közgyűlés előtt Pesti János, az utcanévbizottság elnöke. Hát igy szűnt meg Patacson az eredetnevet őrző Patak utca. Egy (nem is egészen) mellékvágányra is rátévedtek a városatyák. A házszámozások helyenkénti zavarosságának a mellék- vagy vakvágányára. Pedig igazuk volt! Ha máraz utcanevek körül rendet csinálunk, ideje volna a számok rendbetételének is Lvov-Kert- város/Megyervárosban, ahol egyes helyeken különlegességek születtek, irgalmatlanul magas házszámokkal. Érthetetlen, miért látták el páratlan számokkal — 1-től 65-ig — a Melinda utcai házakat, holott páros oldal nincs is. Elég lett volna tehát folyamatosan 33 szám is. Ugyanilyen érthetetlen, miért osztottak ki 2-től 132-ig terjedően páros számokat az Egri Gyula/Malé- ter Pál úton, ahol viszont páratlan oldal nincs, és soha a; életben nem is lesz. Itt tehát 66 számmal is beérhettük volna (sőt a felével is, ha az egy házhoz tartozó két kaput (a-val és b-vel jelzik, régi jó szokás szerint). Említhetném az llku Pál/Tildy Zoltán utat is; ezen az egyoldalas úton is csak páratlan számok vannak. Nem tudom, végérvényes-e ez? Ha nem, talán a névváltással együtt ez is korrigálható lenne. • Üt - utca. Nyelvünk — mint megannyi más nyelv — különbséget tesz az útvonalak között a jelentőségük szerint. A település fő — gyűjtő — útvonalait magától értetődően útnak mondjuk, a mellékútvonalakat utcának. Sajnos, ma már ez nem ilyen egyértelmű. Az út fogalmát kiszorítani látszik az utca, s ebben főleg az írástudók a ludasak: bűnös nagyvonalúsággal, oda sem figyelve „leutcázzák" a tisztességes utakat, mint akiknek fogalmuk sincs a nem is lényegtelen különbségről. Ezúttal azért tartom szükségesnek felhívni erre a figyelmet, mert a kulturális bizottság előterjesztése is nagyvonalúan utcának mond mindent, vagy keveri a fogalmakat. Olvasom, hogy a Gyenis László utcából Derékréti út lenne. Vagy az Egri Gyula utca Maiéter Pál utca, a 39-es dandár út Esztergát Lajos utca. És hadd ne soroljam tovább. Szép magyar nyelvünk nevében kérem pécsi önkormányzatunkat: mielőtt rendeletbe fogalmazza a közterületi névváltoztatásokat, vizsgáltassa át ilyen szempontból az elfogadott javaslatokat, hogy azok életbeléptetésénél a nevek után már a helyes meghatározás szerepeljen. Hársfai István A pécsi sétálóutca újból Király utca lesz Fotó: Proksza László a gyermekes családok Egy kalapban a segélyezettekkel Sok gyermekes családnak ez volt az utolsó csepp a pohárban. A lakáskamat emelése óta nem tudnak rendszeres anyagi segítség nélkül létezni. Ez a következtetés vonható le többek . között a Pécs Városi Polgármesteri Hivatal Hatósági Irodájának családvédelmi és egészségügyi osztályához eddig érkezett kérelmekből. Június elejéig csaknem négyszázan kértek támogatóst, hallottuk dr. Grünwald Anna, osztályvezető főorvostól. Közülük 240-en kaptak 60-at elutasítottak, a többi igény elbírálása folyamatban van. A döntés szempontjai azonpsak a segélyezés szempontjaival. Mint ismeretes, a pécsi ön- kormányzat úgy határozott, hogy nem tesz különbséget a támogatást kérők között aszerint, hogy ki milyen ok, vagy okok miatt szorul anyagi támogatásra. A lakáskamatkompenzációt kérők egy kalapba kerültek mindazokkal, akik valamilyen ok miatt segélyt kérnek. A támogatást is ebből a keretből kapják. A döntés előtt voltak, akik vitatták ennek helyességét. Az eddigi kérelmek másik lényeges tapasztalata az ő véleményüket igazolja: az igénylők egy része — önérzetre hivatkozva — sérelmezi ezt a kategorizálást. Sokakat nyilván csalódás is ért, hisz a kompenzációt úgy értelmezték, hogy erre a plusz teherre a kormányzat külön pénzt biztosit az önkormányzatoknak, s igy a megemelt kamat jelentős részét átvállalják tőlük. Nos, az már a támogatás mikéntjének vitatásakor egyértelmű volt, hogy nem lesz könnyű megtalálni azt a pénzt, amit a kormányzat erre szánt, ugyanis utólag vették be az eredendően csak kommunális célokat szolgáló normatív támogatásba. igy aztán azok, akik a megemelt lakáskamat miatt kerültek a megélhetésüket veszélyeztető anyagi helyzetbe, azok a gyámügyi, illetve a felnőttvédelmi célokat szolgáló segélykeretből kaphatnak pénzt. A legtöbben, 69-en rendszeres nevelési segélyben részesülnek. Ök azok, akik kiskorú gyermekeket nevelve havonta megkapják a lakóskamot-emelés felső határát, az 1500 forintot. Másként fest a helyzet azoknál, akik a különböző szempontok alapján csak eseti segélyre jogosultak. Ök, ha kérik, — s minden alkalommal külön kell kérvényezni maximum kéthavonta kapnak 1500—2000, vagyis havi bontásban 700 forint körüli összeget. Az ő esetükben tehát csak kiegészítésről van szó. A kamatemelés miatti támogatáskérés lehetősége folyamatos, és érkeznek is az újabb és újabb igények. A pénzügyi keret, amiből segíteni lehet, szűkös. Tavaly 36 000 000 forint volt a felnőttvédelmi eseti szociális segélykeret, gyámügyi 7 700 000. Idén ezek az összegek így alakultak: 39 000 000, illetve 9 700 000. A legnagyobb mértékben a rendszeres nevelési segélykeretet emelték meg — tavaly nem volt elég a 6 050 000 ezer forint, idén 11 050 000 lett — pont arra gondolva, hogy az ellehetetlenülő gyermekes családokat segíteni tudják. Sajnos, egyre többen vannak, akik rászorulnak. Az energiaárak emelésével a közeljövőben tovább nőnek a háztartási kiadások, egyértelmű, hogy még többen kérnek támogatást. A kormány és a szakszervezetek között tart az eszmecsere az energiaár-emelések kompenzálásáról, de egyelőre nem tudni, honnét lesz pénz rá. A Pénzügyminisztérium ' alapelve, hogy a kompenzáció összességében ne növelje a költségvetési kiadásokat, vagyis a szóban forgó öt- milliárd forint előteremtése bizonyos átcsoportosításokkal le■* hetséges. Mint forrás, mór szóba került a lakáshitelek támogatására az önkormányzatoknak kilátásba helyezett másfél milliárd forint, mondván, hogy mivel sokan visszafizették a kölcsöneiket, kevesebb központi segítségre lesz szükség. Lehet, hogy ennek az összegnek a felét lecsípik. Szintén elképzelhető, hogy a nevelési segélyre előirányzott 3,8 milliárd forintból egymilliárdot szintén az energiaár-emelések kompenzációjára fordítanak, vagyis faragják a népjóléti tárca kiadásait. Azét, amely egyre nehezebben birkózik a rázúduló terhekkel. Azoknak, akik rászorulnak, lehet, hogy lassan tényleg mindegy lesz, hogy milyen címen kapnak pénzt. Kompenzáció vagy segély nekik ugyanazt jelenti: a szegények közé tartoznak. T. É. Városkép Gondban
