Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-26 / 173. szám

1991. június 26., szerda aj Dunántúli napló 9 Hz Uj Dili politikai vitafóruma Pécsett a helyi politikaformálás funkcionális területein zavarok mutatkoznak Többpártrendszer és önkormányzat Közismert tény, hogy a települési önkormányzatok Magyaror­szágon meglehetősen pártosodottak, pedig a pluralizmus ugyancsak új jelenség. E megállapítás helytállóbb, ha azt a tízezernél több lelket számláló településekre vonatkoztatjuk, amelyekben a helyhatósági választások során a kétszavazatos szisztéma érvényesült. Ez a választási rendszer szinte determi­nálta a létrejövő önkormányzatok pártelvüségét. hiszen az em­lített — nyugodtan mondhatjuk - városokban az összes képvi­selő kevesebb, mint 8%-a független. S miután a magyar ön- kormányzatok civil társadalmi közege még hiányzik (itt a nyu­gati demokráciákban mór megszokott lokális szervezetek sűrű szövevényére gondolok), ez arra késztette a pártokat, hogy az önkormányzat értékeit maguk vállalják. Emellett az átmenet időszakának másik, ezzel összefüggő jellegzetessége Horváth M. Tamás megfogalmazásában, hogy ............a pártpluralizmus ki­alakulása és az önkormányzati rendszer kiépülése egymáshoz rendelődött.” Tehát sem az önkormányzati testületek, sem a pártok nincsenek könnyű helyzetben. PARTALAPON A helyi pártokat gyakran éri az a vád, hogy az önkormány­zati képviselőtestületet a par­lamenti mintát követve igye­keznek működtetni, noha a he­lyi politika természete jelentő­sen eltér a „nagypolitikáétól". A következőkben az erre utaló jegyeket, valamint a pártalapú önkormányzataink néhány kez­deti működési vonását szeret­ném vázlatosan sorra venni Pécs példáján. (Zárójelben jegyzem meg, hogy tapaszta­lataimat a Magyar Közigazga­tási Intézet megbízásából fo­lyó, „A helyi kormányzati át­alakulás" című kutatás kere­tében gyűjtöttem.) Kezdjük talán azzal, hogy a pécsi önkormányzatban képvi­selt hét párt (FIDESZ, SZDSZ, MDF, FKgP, KDNP, MSZP, MSZMP) mindegyike egy nemr zeti párt helyi szervezete. Nem vitatott tény, hogy e pártok a központ-helyi relációba is be­nyomulnak, lévén a helyi pár­tok lanus-arcúak (Lehmbruch 1975), azaz fél szemükkel a helyi politikára figyelnek, míg a másikkal a nagypolitikára kacsintanak. A felsőbb párt­szintekhez való kötődés elke­rülhetetlen, hiszen, ha egy párt felépítése mégoly demok­ratikus is, tagjait köti a párt­fegyelem valamely formája. Másfelől a helyi pártok kam­pányukat 1990 őszén olyany- nyira általános dolgokra ala­pozták, amelyre egy várospo­litika nehezen építhető fel. Ilyen értelemben az országos pártprogramhoz kapcsolódás törvényszerű. A pécsi városhá­zán a „nagypolitika" megjele­nésének szemléletes példáját szolgáltatta a lakóházingatla­nok elidegenítését tárgyaló közgyűlésen elhangzott kisgaz­da javaslat sorsa. Az indít­vány az 1948 előtt épült lakó­házak eladásának a kárpótlási törvény megszületéséig való felfüggesztését kérte, amit a kormánykoalíció pártjai meg­toldottak - az ügy jelentősé­gére tekintettel — a név sze­rinti szavazás igényével. A tes­tület az utóbbival egyetértett, így a szavazás 10 koalíciós igent, összesen 22 fiatalde­mokrata, szabaddemokrata és szocialistapárti nemet, vala­mint két liberó!;; 'tartózkodást Eredményezett. Nem szorul magyarázatra, hogy itt a „nagypolitika" lokális lecsa­pódásával van dolgunk. (Köz­gyűlési jegyzőkönyv, 1991. már­cius 7.) A helyi önko7if|ó t z.sztenc.ah;an a lokalitáshoz OD,l:>olódik, ám léte szem­pontjából rendkívül fontos o kifelé történő politizálás inten­zitása is. A pártok az önkor­mányzati szempontokat, érde­keket nem csupán sóját orszá­gos központjukon keresztül jut­tathatják érvényre, de hatha­tós csatornáknak bizonyulnak o különböző önkormányzati szövetségek. Példának okáért Olaszországban ezek kifejezet­ten pártállás alapján szerve­ződnek. Ebből a nézőpontból érthetetlen, miért utasította el a pécsi testület a nagyvárosok szövetségének tagságát, holott nyilvánvalóan az említetteken túl speciális hátrányokat is el kell szenvedni ebből fakadóan a városnak. Arra gondolok, hogy a nagyvárosokra vonat­kozó információkat a Belügy­minisztérium a szövetséghez rendeli. FRAKCIÓK Az önkormányzati törvény ér­telmében önkormányzataink hozzájutottak a szervezetalaki- tás szabadságához, s noha a törvény pártokról említést sem tesz, Pécsett a testület alakuló ülésén már evidenciának szá­mított a képviselőcsoportok, közkeletűbben a frakciók je­lenléte. Hogy mennyire mar­kánsan, azt bizonyítja részletes szabályozásuk a már hatályát vesztett ideiglenes Szervezeti és működési szabályzatban, mint Pécs Város önkormány­zata 1. sz. rendelete, vagy a kereszténydemokrata frakció­nak az 1991. január 17-i köz­gyűlésén bejelentett megala­kulását kísérő publikussá vált nyilatkozata: „A közgyűléseink színtere eddig majdnem min­den tanácskozásunk alkalmá­val a különböző pártok és frakciók politikai és hatalmi érvényesülése volt. Így a kép­viselőket küldő választási ke­rületek, ezáltal városunk érde­ke a háttérbe szorult. Frak­ciónk megalakításával ... a KDNP erkölcsiségét, és képvi­selőink képviselői szabadságát szeretnénk biztosítani . . .” Azt hiszem, az utóbbi gondolat egy természetes igény, az egyéni képviselői szabadság pártkeretek közötti garantálá­sa. Németországban bevett gyakorlatára utaló jelzés volt. Függetlenül attól, hogy a helyi kormányzás feladata a városüzemeltetés, a lakosság életkereteinek javítása, a tes­tület funkcionálása nem hagy kétséget bizonyos parlamenti minták követéséről. Bár az egyes üléseknek az ügyrendi bizottsáa által iavasolt napi­rendje van, a városatyák méa­is rendszerese" J . - —• ->u—50 perc ter­jedelemben napirend előtti hozzászólásokkal, képviselői egyéni indítvónv"’Kkal ostro- m°ljók a p'.enumot. Az uób- biak is(7iertetőjegye, hogyszin- te Kivétel nélkül sürgősségi előterjesztések, tehát az Írás­beli megolapozást, a megfe­lelő előkészítettséget nélkülö­zik. Olykor a következmény sem marad el, a bizottságok, esetleg az apparátus által gondosan kidolgozott témák szorulnak háttérbe, ami által megvitatásukkor a testület időnként még határozatképte­len. Érdemes az inditványok egy másik váltójára is felhívni a li- gyelmet, az un. Irakcióelöter- jesztésekre. E taktikai fogás a FIDESZ-re felettébb jellem­Uléseiik o Pécs városi önkormányzat Fotó Prokszo László ző, bár a kép teljességéhez az is hozzátartozik, hogy ők az a párt, amely adott kérdésekben a városra vonatkozó komplex javaslatokkal áll elő. Ezek sorába tartozik a lakóházin­gatlanok elidegenítésére, az önkormányzati informatikai rendszer kiépítésére, valamint egy önkormányzati pénzintézet alapítására tett indítvány. Az ellenzék tevékenységét fém­jelzi a kereszténydemokrata frakció koncepciója az önkor­mányzati vagyon felmérésére alakítandó bizottságról. A frak­cióindítványok kisérő tünete, hogy azok kidolgozásánál a pártok nem veszik igénybe az illetékes apparátus szakértel­mét, tehát szakmai kontroll nélkül kerülnek a közgyűlés elé. Ennek veszélye abban áll például, hogy a képviselők nem szembesülnek az adott kérdés jogi, gazdasági és egyéb korlátáival, omi törvény- sértő határozathoz vezethet. E kitérő talán sejteni engedi a testület és az apparátus nem éppen felhőtlen viszonyát, aminek okaira nincs mód rész­letesebben kitérni. Nem számít újdonságnak, hogy az önkormányzat ülésein csak a politikai döntések el­fogadása zajlik, a szociológiai értelemben vett döntések a nyilvánosság kizárásával, mondhatni a szinlalak mögött születnek. Döntéshozatali szem­pontból itt emelkednek rangra a frakcióvezetők közötti meg­beszélések, aminek kereteit a korábbi SZMSZ „hivatalosan” megteremtette. Ennek tükrében érthető, hogy számos straté­giai kérdés miért nem indu­kált vitát, vagy esetleg csak érdemi hozzászólásokat az ün­nepélyes hangulatú közgyűlé­sen. Gondolhatunk például a Polgármesteri Hivatal szerve­___„motel usitesere, ami iránt a frakciók látszólag nem mu­tattak érdeklődést. BIZOTTSÁGOK A modern önkormányzatok­ban — ugyanúgy, mint a par­lamentben — a bizottságok szerepe jelentős, lévén a ké­sőbbi közgyűlési döntések ala­kulását befolyásolhatják. Rend­szerint kettős szerepet töltenek be az önkormányzat működé- sében, döntéselőkészitő, vala­mint végrehajtó-ellenőrző funk­ciót. Ezen túlmenően az ötv. a testületeket feljogosítja dön­tési jogköröknek bizottsági kompetenciába utalásával. Pé­csett annak rendje és módja szerint politikai alkuk eredmé­nyeként döntés született a bi­zottságok fajtáiról, összetételé­ről, s az elnökök személyéről. Politikai megfontolásból a liberálisok keresztülvitték azt az elképzelésüket, hogy csak a bizottságok képviselötagjai rendelkeznek szavazati joggal, a szakértők, vagy más néven a külső tagok nem, ami a bi­zottságokon belüli párterővo­nalak megmerevítését célozza, megakadályozva a helyi érde­kek széles körű becsatornázó- dását a döntéselőkészitésbe. A bizottságok készítik ugyan pozitív módon a közgyűlési előterjesztések döntő többsé­gét, s csak elvétve az appa­rátus, de a döntési jogkörök rájuk ruházása lényegében — a hatásköri törvény hiányára hivatkozással - el sem indult. Pontosabban két jelentéktelen döntési jog került a környe­zetvédelmi, illetve a kulturális bizottsághoz, noha a bizottsá­gok részéről több kezdemé­nyezésre is sor került. Tehát a bizottságok jogi értelemben vett határozatot nem hozhat­nak, és a legutóbbi időkig „hatáskörük" származtatott, azaz csak a tisztségviselők va­lamelyikén keresztül kérhetik fel, utasíthatják stb. az appa­rátust. A végrehajtó-ellenőrző tevékenységből ki vannak re- kesztve. mivel a képviselők vég­rehajtásban való jelenlétének intézménye az SZMSZ-ben ugyan szabályozott volt, a gya­korlatban viszont nem létezik. Ezúttal a tanácsnoki rendszer­re gondolok, amelynek értel­mében rendszerint a bizottsági elnökök felügyelik az illetékes­ségük szerinti apparátusi szer­vezeti egység munkáját a dön­tések megfelelő színvonalú végrehajtását garantálva, ami eltérően a parlament működé­sétől a közigazgatás közvetlen befolyásolását is megengedi. A döntés és a végrehajtás lelelösségének szétválasztása a Pécsett tapasztalt mádon az önkormányzati szlérában lehe­tetlen. Emellett a bizottságok és elnökeik szerepének tisztá­zása pedig tehermentesíthetné a testületet és a tisztségviselő­ket, előbb-utóbb tervszerűséget engedve működésüknek. átmeneti kezelés? összegzésként megállapítha­tó, hogy az önkormányzati tes­tület kötelezően elfoglalt he­lyén és szerepén túl a pécsi önkormányzatban a működés minden szála, a bizottsági munka, az apparátus teljes fel­ügyelete, a végrehajtás és an­nak ellenőrzése stb. egyértel­műen a három tisztségviselő kezében összpontosul. Vajon ez stratégiának tekinthető-e, vagy az átmenet kezeléséről van egyszerűen szó? Felvetném tnv6hk.i -■ ________ uogy re­c sett a helyi politikaformálás funkcionális területein zavarok mutatkoznak. Értem ezen, hogy a költségvetési politika első­sorban a külső kényszerek ha­tása alatt a város üzemelteté­sére szorítkozik, fejlesztési ter­vezés nincs, illetve az erre vo­natkozó kísérlet botrányba ful­ladt, személyzeti politikáról is nehéz beszélni, amikor az ap­parátuson belül a bizalmatlan­ság és bizonytalanság gerjesz­tette természetes szelekció hat. Végül a közvélemény befolyá­solása ugyancsak allergikus pontja a helyi kormányzásnak, hiszen a városháza egyfajta el­szigeteltségben él a városban. Dr. Pfeil Edit tudományos munkatárs MTA Regionális Kutatások Központja Legyen a kormánynak valódi agrárpolitikája Az Agrárszövetség álláspontja a kárpótlási törvényről Az Agrárszövetség továbbra is azon az állásponton van, hogy az elmúlt időszakban ma­gánszemélyek és jogi szemé­lyek által elszenvedett sérel­mek orvoslása, kárpótlása nem kerülhető meg. Ennek során sorrendben az élet-, a szabadság- és a tu­lajdonsérelmeket teljes erköl­csi és politikai rehabilitációra, illetve az ország teherbíró-ké­pességével összhangban anya­gi kárpótlásra kell törekedni. Fenntartjuk azt az álláspon­tunkat, hogy oz elszenvedett sérelmek kárpótlását és a pri­vatizációt, benne a földrefor­mot nem helyes és nem indo­kolt összekapcsolni. Ebből is következik, hogy álláspontunk szerint a kárpótlási törvény újabb parlamenti vitája során új tervezetet kellene benyújta­nia a kormánynak. Határozottan ellenezzük, hogy a kárpótlás ürügyén a termő­föld nagy része olyan tulajdo­nosok kezébe kerüljön, akik azt maguk nem kívánják művelni. Tiltakozunk minden olyan meg­oldás ellen, amely a földet je­lenleg is művelő emberek alól kihúzná a talajt vagy jövedel­mük jelentős részét elvonná. Ismételten felhívjuk a figyel­met, hogy a föld esetében a tulajdon és a használat intéz­ményes szétválasztása nem se­gítené, hanem éppenséggel megakadályozná a magántu­lajdonon alapuló, vállalkozói szemléletű mezőgazdaság ki­alakulását. A bérbe adó tulajdonos ugyanis csupán a bérleti díj­ban érdekelt, őt nem érdekli a gazdálkodás eredményessé­ge. A bérlő használó viszont nem tud valódi vállalkozóként gazdálkodni, hiszen a legfon­tosabb termelési eszköz, a föld nincs a tulajdonában. Nem tud hitelt felvenni a földre, és veszteséges gazdálkodás ese­tén nem is veszíthet tulajdont. Az MDF által benyújtott mó­dosító javaslat ennek a szem­pontnak részben megfelel, ezért az alábbi módosításokkal az ASZ azt el tudná fogadni: © Nem értünk egyet azzal, hogy az 1939—49. közötti, illet­ve az 1949. utáni időszakot kü­lön kezelje a törvény. Ez kü­lönösen a föld esetében okoz­na megoldhatatlan zavarokat, hiszen az 1939. utáni időszak­ban több menetben is sérel­met szenvedett a földtulajdon, így előfordulhat, hogy 3—4-sze- res kárpótlási igény is jelent­kezik egy-egy földdarabra, jog­gal alapozva. © Mivel a privatizáció so­rán elsődleges cél az állami tulajdon lebontása és a szö­vetkezeti átalakítása, ezért til­takozunk az ellen, hogy az ál­lami földtulajdon megszerezhe­tőségét korlátozza a törvény. Álláspontunk szerint az állami gazdaságok dolgozóinak föld­alapján túlmenően az egész állami földtulajdont fel kell kí­nálni az árveréseken. © Elfogadhatatlannak tart­juk, hogy a szövetkezeti tagok, alkalmazottak részére biztosí­tott földalapot most korlátozza a törvény. A törvénynek az er­re vonatkozó rendelkezéseit az Alkotmánybíróság nem kifogá­solta, ezért — ha nem új ter­vezet kerül a Parlament elé — ezek a rendelkezések nem mó­dosíthatók. © Kifogásoljuk, hogy a pri­vatizációra kerülő állami és szövetkezeti tulajdonú földek megszerzését csak a kárpótlás­ra jogosultak részére teszi le­hetővé a törvény. Az árverése­ken meg kell engedni más személyek készpénzzel történő részvételét is, és a vállalkozói támogatást biztosítani kell azok részére is, akik nem kárpótlási jeggyel kívánnak licitálni. Ha ez nem így történik, akkor az elfogadhatatlan megkülönböz­tetést jelent az állampolgárok között. © Tiltakozunk az ellen, hogy a mezőgazdasági gépek, esz­közök elvesztését nem kárpó­tolja az állam. Igen sok erő- és munkagépet, traktort, csép­lőgépet, lovat és más felsze­relést vettek el az egykori gaz­dáktól. Követeljük, hogy ők is részesüljenek részleges kárpót­lásban. © Nem tudjuk elfogadni, hogy az árverésen a kárpótlá­si jegy értéke a névértéke alá eshessen. Ha ezeket a szempontokat a törvényben érvényesíti a parla­ment, akkor az Agrárszövetség elfogadhatónak tartja a kár­pótlási törvényt. Követeljük, hogy haladékta­lanul alkossa meg a parla­ment az új szövetkezeti tör­vényt, a halászatról, a vadá­szatról, az erdőkről szóló tör­vényeket, az új földtörvényt, az agrárpiaci vonatkozást. Követeljük, hogy a kormány hozza nyilvánosságra valódi agrárpolitikáját, a mezőgazda- sági termelés pénzügyi felté­telrendszerét. Követeljük, hogy a kormány haladéktalanul tegyen haté­kony intézkedéseket az ebben az évben várható túltermelési és jövedelmezőségi válság le­küzdésére. Agrárszövetség Baranv»» fcJ— * ' megyei Szervezete fUöírősgyííjttes Csökkentsék a biztosítási díjai! Számos cikk jelent meg az Új Dunántúli Naplóban, ame­lyek a kötelező gépjárműbizto­sítási dij mértékével foglalkoz­tak és annak összegszerűségét eltúlzottnak értékelték. Magyar- országi Szociáldemokrata Párt Pécs-Baranya Megyei Szerveze­tének elnöksége — a nagy köz- érdeklődésre figyelemmel - kö­telességének érzi, hogy maga is segítse - a biztosító társa­ságok jogos érdekeinek, az or­szág nehéz gazdasági helyze­tének elismerése . mellett - gépjárművezetők nagy többsé­gének nehéz anyagi körülmé­nyeit is figyelembe vevő, a reális értéknek megfelelő biz­tosítási díj megállapítását. Ezért szervezetünk elnöksége az országos pártvezetőség egyetértésével aláírásgyűjtést kezdeményez. Kéri mindazokat az állampolgárokat, akik a kö­telező gépjárműbiztosítási dij mértékének módosítását szük­ségesnek látják, a gyűjtőiv aláírásával adjanak hangot ál­láspontjuknak. A gyűjtőiv hetente hétfőtől péntekig 9 órától 16 óráig írható alá szer­vezetünk Dischka Győző u. 2. szám (a főposta melletti utca, udvari épület, I. emelet) alatti helyiségében.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents