Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-24 / 171. szám

1991. június 24., hétfő uj Dunántúlt napló 7 „Kelj fel, Háború Negyvenmillió áldozat csak a szovjet oldalon Volkswagen - légzsákok A német Volkswagen autó­gyár az ütközéskor életet men­tő légzsákok új nemzedékét fejlesztette ki, amelyet a ki­sebb kategóriájú autókba is be fognak építeni. Az új talál­mányt — amely a biztonsági övvel egybeépítve tölti majd be funkcióját — a jövő év kö­zepén kezdik beszerelni az új autókba. Korábban csupán nagyobb autókat tudtak légzsákkal föl­szerelni, az új változat azon­ban kisebb modellekbe is be­szerelhető, a kormánykerék, il­letve a kesztyűtartó közelébe. A mentőszerkezetet a tervek szerint idővel az összes új mo­dellbe beépítik. A légzsák föl­szerelésével kapcsolatos költ­ségek egyelőre nem ismerete­sek. Geiger- számlálóval az infarktus ellen Az új eljárással megelőzhe­tő az infarktus. Lassan forog a tonnasúlyú gammakamera a mellkas körül. Akárcsak egy nagyérzékenységű Geiger—Mül­ler számláló, figyelmeztet az infarktus veszélyére akkor, ami­kor még meg lehet előzni a bajt. A vizsgálat úgy indul, hogy az orvos a beteg vénájába egészen gyenge rádioaktív anyagot fecskendez be, ami a szívizomban koncentrálódik. Az onnan kiáramló rádioaktív je­leket eqy komputer felerősíti és egy monitorra kivetíti. Ez a modern vizsgálati módszer, a Her7-Sintigraphie pontosan megállapítja, hogy hol van szívizomkárosodás. Dr. Bernd Döringer Mün­chenben már több mint 500 betegnél alkalmazta ezt a módszert. Minden harmadiknál kimutatta a szívizom kisebbfo­kú károsodását. A második világháború leg­híresebb zenéje kétségkívül a Liszttől elorzott Les Preludes- dallam, a német filmhíradók főcímlistáját festette alá. A ZDF-televízióban e napokban vetített sorozat, „Az átkozott háború" (orosz címen: „Légy átkozott, háború") is a Les Preludes végének wógnerias fokozását választotta főcímze­nének, rögtön ráúsztatva a második világháború egyik köz­ismert szovjet dalát. „Az átko­zott háború” négy év munká­jának eredménye, szovjet- német kooprodukciában került Hamburg és München, Moszk­va és Leningrád nézői elé, a Szovjetunió elleni német táma­dás 50. évfordulóján. A film rendezőjének, Harald Schott- nak az édesapja 1941-ben Moszkvánál esett el. „Anyám, — emlékezik Schott, - mindig felolvasta apánk utolsó levelét, amelyben azt írta. hogy táv­csövén keresztül látta a Kreml tornvait. Szerencse, hogy a lö­vedékek nem találtak". A ZDF-sorozat négv—öt millió bekapcsolt tévékészüléken lát­ható, a háztartások körülbelül 15 százaléka nézi az epizódo­kat, kései órán. Nem ez az egyetlen háborús dokumentum- film: a „Keli fel, háború van” az eqvik tartományi adóról vándorol a másikra, méq júli­usban is meg lehet nézni vala­melyik helyi csatornán. Néme­tek és szovietek emlékeznek, távolból szemlélve a •“saknem réqmúlta* immár különösebb emocionális töltés nélkül. A s~ovmtuniób''l: közvéleményku­tatások azt mutatják ki, hogy a helyi lakosság már egyálta­lán nem gondol ellenséges ér­zülettel a németekre, s ami ta­lán a legmeglepőbb: a leg­többet szenvedett városban, Leningrádban tapasztalható a legnagyobb szimpátia. Lening­rád a németek lelkén különö­sen súlyos teher. Nem vélet­len, hogy az idén télen, a szovjetunióbeli ellátási helyze­tet túldramatizálva, már-már „az éhezés teléről" beszélve, a Néva-partra érkezett a v leg­több élelmiszercsomag, abba a városba, amelynek lakosságát Hitler ki akarta éheztetni. Igaz, mostanában derült ki, hogy a Stern magazin és a ZDF „Se­gítsétek Oroszorszáno“:" elne­vezésű gyűjtőakciója során összejött 138 millió márkából körülbelül 100 millió még min­dig a német számlán vesztegel. Az újabb segélyakció azonban máris a láthatáron van: elindul Lengyelországba és a Szovjet­unióba „a megbékélés vona­ta”, amelyen kórházaknak és szociális otthonoknak visznek felszereléseket. A történészeket sem tántoríthatja el a kutatá­soktól a sokszor hallott mon­dat: „a második világháború­ról már mindent megírtak". A Berlinben rendezett német­szovjet történész-konferencián Viktor Kozlov moszkvai profesz- szor előadásában abból indult ki, hogy az eddig emlegetett 20-27 millió halott helyett a szovjet oldalon az áldozatok száma a 40 milliót is elérte. Az 50. évforduló előestéjén napvilágot látott kevésbé is­mert részletek egyike, hogy Zsukov 1941. májusában el­képzelhetőnek tartott egy meg­előző csapást. A marsall amel­lett érvelt, hogy nem szabad átengedni a kezdeményezést a német hadvezetésnek „meg kell előznünk a felvonulóban levő ellenfelet, a német had­sereget abban a pillanatban kell megtámadni, amikor még csak a felfejlődés állapotában van, még nem képes megszer­vezni a frontot, még nem képes összehangolni az egyes fegy­vernemeket". A szovjet megelőző támadás­ra nem került sor, Sztálinnak, a „tévedhetetlennek" senki sem mert ellentmondani. 1941. nyarán Sztálin még nem mert háborúra gondolni, talán azért, mert a Szovjetunió még nem volt felkészülve a háborúra. A német hadsereg felfejlődött, g fegyvernemeket összehangolták, és 1941. június 22-én, hajnali háromkor a berlini hadvezetés megindította a Szovjetuniót megsemmisíteni kívánó háború­iát. Berlinben hajnali fél hat­kor jelentette be a propagan­daminiszter, Göbbels a tényt, Moszkvában csak déltájban hangzott fel Jurij Levitan bal­jóson érces hangja. A felejt­hetetlen „Szállnak a darvak” szerelmespórja azon a hajna­lon még gondtalanul kergető- zött az üres rakparton, Veroni­ka csak déltáiban ébreszti Bo- riszt: „Kelj fel, háború van”. Sarkadi Kovács Ferenc (Bonn) Az USA célba vette Kelet-Európát Újabb COCOM-könnyítések? Az infarktusveszély gyógy­szerekkel és a rizikófaktorok kiiktatásával megszüntethető. Dörflinger professzor a veszély­forrósok közül olyanokat is em­lít, amelyeket betéve tudunk, legfeljebb nem fogadjuk meg: túlsúly, stressz, mozgásszegény­ség, zsíros táplálkozás és min­denekelőtt a nikotin. A mün­cheni orvos szerint is gyakran reménytelen vállalkozásnak tű­nik egy szenvedélyes „bagós” leszoktatása, de ha elmagya­rázzák neki, mit jelentenek a monitoron a színes jelek, könnyebben rászánja magát. Az amerikai vállalkozók szá­mára nagy könnyebbség, hogy két héttel ezelőtt a washing­toni kormány könnyítéseket ve­zetett be a COCOM-lista al­kalmazásában. „Ez része az Egyesült Államok általános stratégiájának, hogy a koráb­bi kommunista államokat be­vezesse a nyugati államok kö­zösségébe” — mondotta Ro­bert L. Barry, az amerikai kül­ügyminisztérium kelet-európai feladatokkal megbízott nagy­követe. Közölte, valószínűleg hamarosan újabb COCOM- könnyítésekre lehet számítani. Az elsődleges amerikai tö­rekvések közé tartozik, hogy a következő időszakban növeljék a kisebb és közepes vállalatok érdeklődését Európa keleti fele iránt, mivel az érintett orszá­gok gazdaságának mai álla­pota ebben az ágazatban nyújtja a legtöbb lehetőséget. Ezek hatékonyabb kihasználá­sában a kereskedelmi kama­rák közreműködésére is gon­dolnak. összesen mintegy 450 beruházásban való közremű­ködésre számítanak pillanat­nyilag Kelet- és Közép-Euró- pában az amerikai vállalko­zók, arra építve, hogy a wa­shingtoni kormányzat által el­fogadott támogatási program­ban, amely 22 milliárd dol­lárt szán a térség reformor­szágaira, köztük Magyaror­szágra, az amerikai vállalko­zóknak kiemelkedő szerep jus­son. Washingtonban most abból indulnak ki, hogy a kelet-euró­pai új demokráciák számára a legjobb seqítség a jövőben nem a pénzügyi segély, hanem a magánszektor és a szolgál­tatások fejlesztésének támo­gatása. Michelle és a hollywoodi álom Michelle Pfeifferrel először 1990 januárjában találkoztam Los Angelesben, a Beverly Hil­ton Szálloda Versailles termé­ben. Szűk fekete jersey mini­ruhát viselt, olyat, amilyet ma­napság a diszkóba járó ma­gyar lányok. Nem volt rajta fülbevaló, a nyakában még egy vékony aranylánc sem. Egyetlen ékszere az a völlig érő, természetes, napsütötte szőke haja, amiből csak a rend kedvéért vágat le néha azóta, hogy megnyerte a helyi szép­ségversenyt a dél-kaliforniai Orange megyében. Akkor este szinte szorongott. Ott állt a pódiumon, a mikro­fonállvány előtt, kezében a hollywoodi külföldi kritikusok Aranyglpbuszával, az újságírók pedig ontották rá a kérdése­ket. Arra gondoltam, Michelle- nek nem lehet nehéz átélni Susie Diamond első fellépésé­nek lámpalázát a Csodálatos Baker fiúk oldalán . . . — Akartam ezt a szerepet, mert Susie figuráját úgy írta meg a forgatókönyvíró, hogy tökéletesen meg tudtam érteni a gondolkodását, a viselkedé­sét, a vágyait - kezdte Mi­chelle az Aranyglóbuszos ala­kítás előtörténetét. — A pá­lyám elején szerettem énekel­ni, de kicsit megijesztett, hogy ez a film szinte minden jele­netben éneklés közben mutat­ja be a hősnőt. Amikor a ren­dező fölajánlotta, hogy szer­ződtetnek valakit, aki majd énekel helyettem, nekem csak tátogni kell, fölébredt bennem a bátorság. Naponta több órát gyakoroltam tanárral és egye­dül, csak azt kértem, adjanak nekem legalább egy hóna­pot. Nem tudtam volna elvi­selni, hogy más babérjaival ékeskedjek. Michelle Pfeiffer, aki büsz­kén vallja, hogy Hollywoodról először akkor álmodott, ami­kor tejet, kenyeret és leves- zöldséget blokkolt egy los an­gelesi közértpénztárban, pon­tosan tudja, miféle véletlenek, bizonytalanságok, szerencsés találkozások, hitek és idegek kellenek ahhoz, hogy a kitar­tás és az ambíció ne torpan­jon meg a visszautasítások kü­szöbén. A Csodálatos Baker fiúk egy tehetséges muzsikus, egy tisz­tességes muzsikus és egy vesz­tésre álló lány rövid közös si­keréről szól, s ennél nem is akar többet mondani. Mégis, szerény szándékával azt a gon­dolatot sugallja, hogy az élet mindig tartogat választási le­hetőséget annak, aki mer vá­lasztani. Hollywood kegyetlen pálya. Bár Michelle Pfeiffer a Baker fiúk óta a Veszélyes viszonyok c. filmben nyújtott alakításáért is Oscar-jelölést kapott, s ez­zel belépőt szerzett magának a legjobban fizetett színésznők közé, számára sincs biztosíték. Sztárok jöttek, csillogtak, s zu­hantak, ha túl komolyan vagy túlságosan félvállról, komoly­talanul vették a karriert. Mi­chelle Pfeiffer már megtanul­ta, hogy spórolni nemcsak a pénzzel kell, hanem az erejé­vel, az idejével, az érzéseivel is. Civilben civil marad, ma­gánélete csöndes, tartózkodik mindentől, ami Hollywoodban gyorsan ölő méreg. S miközben a magyar mozi­közönség vele dúdolja a világ­slágereket, Michelle Pfeiffer új bemutatóra készül. AI Pacino partnereként most fejezte be eay Broadway sikerdarab film­változatának forgatását. Návai Anikó fi kokainhaboru A világ leghatalmasabb ká­bítószer-kereskedője, a XX. szá­zad egyik legnagyobb bűnöző­je, Kolumbia első számú közel­lensége — azaz a 41 éves Pablo Escobar feladta magát, s ezzel minden bizonnyal meg­változik Kolumbia és több kör­nyező ország élete. Érdemes visszatekinteni, hogyan alakí­totta országa történelmét a „kokainkirály", a hírhedt Me- dellin-kartell főnöke. 1981-ben az M-19 gerilla­szervezet elrabolta Martha Nie­ves Ochoa-t, a Cali kábító­szer-kereskedő szervezet főnö­kének lányát. A három legna­gyobb szervezet, a Cali, a Me­dellin és a Bogotá vezetői megállapodtak, hogy közös fegyveres csoportot hoznak lét­re MAS (Muerte a Secuestra- dores — halál az emberrablók­ra) elnevezéssel. A három kar­tell felosztotta egymás között az amerikai kábítószerpiacot; a Cali-hoz került New York és körzete, a Medellinhez Florida, s ezzel az Egyesült Államokba érkező kábítószerek 80 száza­léka ellenőrzésük alá került. 1984-ben Pablo Escobar, a Medellin-kartell főnöke Pana­mában titokban találkozott Al­fonso Lopez Michelsen ex-el- nökkel és Carlsos Jimenez Go­mez főállamügyésszel. Escobar felajánlotta, hogy felszámolja hálózatát, amennyiben vagyo­nát hazaviheti. A találkozó a sajtó tudomására jutott, s a tárgyalások kudarcba fullad­tak. 1984. április 30-án meggyil­kolták Rodrigo Lara Bonilla igazságügyminisztert; a me­rénylet megszervezésével a rendőrség Escobart gyanúsítot­ta. 1986. december 17-én meg­gyilkolták Guillermo Cano-t, az El Espectador című napilap tu­lajdonos-főszerkesztőjét, aki Lara Bonolla-val karöltve pró­bálta leleplezni a kábítószer­kereskedelmet. A gyanúsított ismét Escobar volt. 1988. január 25-én meggyil­kolták Carlos Mauro Hoyos fő- államügyészt. Escobar Kolum­bia első számú közellensége lett. 1989. augusztus 18-án meg­gyilkolták Luis Carlos Galant, a kormányzó Liberális Párt leg­esélyesebb jelöltjét az 1990-es elnökválasztásokra. Válaszként Virgilio Barco elnök elrendelte, hogy a kábítószer-kereskede­lemmel gyanúsítottakat utasít­sák ki az Egyesült Államok fe­lé és kobozzák el minden va­gyonukat. Augusztus 24-én a kábító­szer-maffia országos háborút hirdetett. A következő néhány hónapban bombamerényietek sorozata sújtotta Kolumbia kü­lönböző városait; november 27- én egy utasszállító repülőgé­pen történt robbanás 107 ál­dozatot követelt; december 6- án egy gépkocsiban elhelyezett pokolgép robbant a biztonsá­gi rendőrség bogotái főhadi­szállása mellett, 67 személy meghalt, 653 megsebesült. 1990-ben a MAS fegyveres szervezet felvette a Los Extra- ditables (Kiutasítandók) nevet. A kokainbárók január 17-én felajánlották, hogy leállítják a terrorcselekményeket és átad­ják laboratóriumaikat a kor­mánynak, ha cserében nem adják ki őket az Egyesült Ál­lamoknak. A kormány nem volt hajlandó tárgyalni; ennek el­lenére két hónapig tartott a fegyvernyugvás. Március 22-én meggyilkolták Bernardo Jaramillo-t, a május 27-re kitűzött elnökválasztás egyik baloldali jelöltjét. A kor­mány a kokainmaffiát vádol­ta, de Pablo Escobar cáfolta bűnrészességüket. Március 30-án a kokainbá­rók — tárgyalási javaslatuk visszautasítása miatt — ismét hadat üzentek a kormánynak. Április 11-én megkezdődött az újabb terrorhullám. Április 26-án meggyilkolták Carlos Pizarro baloldali elnök­jelöltet, az M—19 gerillaszerve­zet egykori vezetőjét. Május 27-én César Gaviria, a Liberális Pórt jelöltje meg­nyerte az elnökválasztást. Július 27-én, röviddel César Gaviria beiktatása előtt a ká- bítószerbórók egyoldalú tűz­szünetet jelentettek be. Szeptember 5-én az új elnök új politikát hirdetett meg a kábitószer-kereskedőkkel szem­ben: felajánlotta, hogy mente­sítik a kiutasítástól és rövi- debb börtönbüntetésre ítélik azokat, akik feladják magukat és vallomást tesznek. November 22-én a közvetí­tők bejelentették: a kábító­szer-kereskedők hajlandóak fel­adni magukat és abbahagyni a kokainforgalmazást, ha nem utasitják ki és nem kényszerí­tik vallomásra őket. December 18-án megszüle­tett Gaviria elnök új politiká­jának első nagy sikere: Fabio Ochoa, a Medellin-kartell egyik feltételezett vezetője fel­adta magát. Két testvére, Jor­ge Luis és Juan David 1991. január 15-én, illetve február 16-án követte példáját. 1991. május 12-én Rafael Garda Herreros, egy 84 éves katolikus pap közölte: találko­zott Pablo Escobarral és bízik benne, hogy a maffiafőnök ha­marosan megadja magát. Május 30-án Escobar jelez­te, hogy hajlandó feladni ma­gát, de különleges biztonsági intézkedések megtételét köve­telte. Június 19-én a kolumbiai Al- kotmányozó Nemzetgyűlés úgy döntött, hogy a jövőben nem adnak ki kolumbiai állampol­gárokat idegen államoknak. Pablo Escobar és három he­lyettese néhány órával később megadta magát a hatóságok­nak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents