Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-19 / 166. szám

8 uj Dunántúli napló 1991. június 19., szerda Iskola less jövőre is ÍHdásgyár helyett nevelöiskela! Az eredményes nevelésért Sóik vita folyik átalakuló tár­sadalmunkban anrál, imli a ne­velés Célja, feladatai, mi az iskola mai funkciója. A 'kü­lönféle programokban — pár­ták, mozgalmak törekvéseiben — az a cél fogalmazódik meg, hogy korszerű tudást adljon az iskola, ismereteket nyújtson, képességeket fejlesszen. Leg­több szó a tananyag-változta­tásról, ímeg az iskolastruktúra átalakításáról esik, a külön­böző régi, Ijó1 beváltnak tűnő iskolafajták feltámasztásáról (8 osztályos gimnázium stb.). Bár a pedagógliatudamány tu­dósai évtizedek óta küzdenek a nevelés és az oktatás mes­terikéit különválasztása ellen, mégis ez látható az újabb időkben is. Hiszen az úgyne­vezett kimenetre alapozott ok­tatás eszméje, hogy mit tud­jon a tanuló az adott iskr. i elvégzése után, döntően a tu­dásra épít, ezt kívánja mérni. A sok vitát kiváltó Nemzeti Aloptanterv megbeszélései so­rán a legtöbb szó a tananya­gokról eslik. A hiánylisták azzal kapcsolatban fogalmazódnak meg, hogy mit kellene még az iskolában megtanítani — az eddigi tárgyaik, ismeretek mellett. Sommázva: a tudás­iskola dominanciája ma is hó­dit, vagyis az iskola feladatai közül az Oktatást tartják a legdöntőbbnek, a legkülönbö­zőbb irányzatok. A CSELEKVÉS PEDAGÓGIÁJA Ez tapasztalható ma' nálunk, jóllehet, már sok évszázados tapasztalat szól az iskolában egységben érvényesülő oktatás és nevelés szükséges és lehet­séges volta mellett, az ókori görög neveléstől kezdve a polgári reformpedagógia ered­ményes törekvésein át, a ha­zai előzményekig. így az új iskolám ozgaloim, o cselekvés pedagógiaija és a többi kísér­leti iskola imunkájáig. Ahol a gyermekek személyiségének fej­lesztése volt a fő cél, s ezek szolgálataiba állították az egyes tantárgyak tanítását, építve a tanulók érdeklődésére, önkén­tes és eredményes részvételé­re, o csoportok egymást se­gítő és ellenőrző tevékenysé­gére és így tovább. Ezt az liirányt követi ma a munkaisko­la, képességfejlesztő iskola ná­lunk, elég kevés helyen meg­valósulva. Mit jelenthet ma a nevelőiskola ? Milyen fő funk­ciókat kell, hogy felvállaljon? Tömören szólva: az egyetemes emberi értékek közvetítése, s ennek révén a tanulói szemé­lyiségek maximális fejlesztése, hogy saját adottságainak meg­felelően fejlődhessen. Egyrészt egyéniség legyen, aki alkotó­munkára kész és képes, más­részt tudjon eredményesen együttélnli, munkálkodni tár­saikkal, csoportban,, közösség­ben, családban. Ezeknek a nemes és szá­munkra is elengedhetetlen tö­rekvéseknek, céloknak a meg­valósítása nem kis problémá­kat vet fel — iskolában és családban egyaránt. Nevezete­sen, hogy az egyetemes em­beri értékek, ismeretek, néze­tek, meggyőződések, szokások átadása, körös feldolgozása során milyen világnézet, erköl- csiség, esztétikai és szomati­kus, testi kultúra kialakítására törekedjünk. Viszonylag köny- nyű volt az elmúlt tizedekben legalábbis az iskola helyzete, hiszen a marxiista világnézet, szocialista erkölcs, realista mű­vészetszemlélet kialakítása volt a törvény, ezt fogalmazták meg a tantervek, tankönyvek, épp úgy, mint a különböző, Oktatást szabályozó tételes tör­vények. De miit csináljon a no iskolája és családja? Mire kö­telezik a különböző jogszaibá- lyök, törvények? Köztük az olyanok, imliat az 1975 óta iná­delkezésünkre állnak. Nem szabad elkerülni azdkndk a té­máknak, ismeretköröknek a tárgyalását, melyék többféle­képpen értelmezhetők, (melyek­ben esetleg egymással ellen­tétes tudományos iskoláik, né­zetek csapnak össze. Tehát nem egy világnézetet, nem egy magyarázatot kell adni a ta­nulóknak, hanem ütköztetni kell a magyarázatokat. És ar­ra 'nevelni a gyermeket, ifjút, hogy ő döntsön, hogy tudjon választani: melyik magyaráza­tot, nézetet fogadja el, tartja magára nézve hitelesnek, gon­dolkodása meghatározójának. Természetesen mindenre csak fokozatosan, a tanútok élet­kori sajátosságait figyelembe vevő tanitóssaíl, magyarázattal, közös beszélgetéssel, vitákkal — évek hosszú során tudjuk eljuttatni a tanulóinkat. Mit nem tehet az iskola, a pedagógus? Nem teheti azt, hogy próbálja ráerőszakolni valamelyik világnézeti magya­rázatot o tanulókra, hogy kény­August Senoa Klub Csökkenő állami támogatással Izgalmas év végi pillanatok; az lunlk íis érvényes (de sokáig be nem taintott) helsinki egyezmény, vagy az 1990-es hazai törvényünik a lelkiisme­reti szalbadságról vagy az Ok­tatást szdbólyozó, ma még ér­vényes, 1990-íből származó ok­tatási törvényünk. ÜTKÖZTETNI IS KELL NÉHA Minden jogállamban, de­mokratikus országban — a fen­tiek alapján is — oz iskolá­ban meg kell valósítani o lel­kiismereti szalbadságot, a vi­lágnézetileg semleges okrátást- nevelést. Nem lehet, nem sza­bad egy kötelező világnézetet rákényszeríteni a tanulókra — sem a materialista, sem az idealista, vallásos eszméket. Akár állami, községi, akár fe­lékezeti vagy magániskoláról legyen szó, az a törvény, Hogy tudományos hitelű ismereteket kell nyújtani a világról, az emberről, mindemről, és ezek kőiben átszármaztatni azokat a tudományos törvényeket, Igazságokat, melyek ma a réin­érdemjegyek kihirdetése. Fotó: Szundi György szerítse őket egyetlen világ­nézet elfogadására, követésé­re. Még azzal a metódussal sem, hogy ő kiáll egy-egy vi­lágnézet, Igazság mellett. Mert a pedagógusnak is van és le­het világnézete, ezt nem kö­teles titkolni tanítványai előtt. De nem szdbad, hogy ezt próbálja rákényszeríteni saját neveltjeire. Legyen neki elég annyi hatás, melyet saját vi­lágnézete, gondolkodó sím ód ja kinyilvánítása, és az ennek megfelelő személyes ipélda, életvitel során elérhet. Mivel minden magyar állampolgár, benne a tanuló ember elide­geníthetetlen emberi joga: sa­ját világnézetének megválasztá­sa és ennek kinyilvánítása, és az ennek megfelelő egyéni élet­mód. Tanulóink saját vilógné- zeténék kialakulásához, fejlesz­téséhez, hai szükséges, a kü­lönböző választások megtéte­léhez, adjuk ímeg a tőlünk el­várható segítséget a ima isko- lóijáiban, a ma eredményes nevelőmu nkájávafl. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Közel tíz éve nyitotta meg kapuját az Esze Tamás utcá­ban a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének pécsi kul- túrközpontja, az August Senoa Klub. A nemrégiben befejező­dött felújítási murtkálato'k ered­ményeképpen megszépült épü­letet —, a vendégkönyvek ta­núsága szerint — szép szám­ban látogatták az érdeklődők az elmúlt évtizedben. A klub számos rendezvénnyel, színvo­nalas kiállításokkal próbálja meg becsalogatni a polgáro­kat. A kiállítóteremben jelen­leg Mubamed-Hamo Fejzics boszniai festő tárlata tekint­hető meg. Az ízlésesen berendezett épület tárgyalószobájában a múlt pillanatait a délszláv ha­gyományokat megelevenítő tárgyak és festmények mellett jól megférnek az oktató-isme­retterjesztő célt szolgáló leg­modernebb technikai beren­dezések. A felső- emeleten 1600 kötetes könyvtár talál­ható, mely hatékony segítsé­get jelent többek között a pécsi horvát-szerb intézmé­nyekben tanulók számára is. Itt beszélgettünk Hepp Mi­hállyal, a klub vezetőjével, a Magyarországi Horvátdk Szö­vetségének Baranya megyei elnökével.- Mit tart ön az intézmény legfontosabb funkciójának? — A klubtevékenység elsőd­leges célja a baranyai dél­szláv nemzetiségek kulturális igényeinek kielégítése, az identitástudat erősítése és az anya-nyelv megőrzése. Ezt a célt szolgálják kulturális ren­dezvényeink és ismeretterjesz­tő foglalkozásaink. Megpró­bálunk beilleszkedni a dél­szláv oktatási struktúrába, se­gítjük a nemzetiségi óvodáink, iskoláink és főiskolai tanszé­künk munkáját.- Milyen a klub látogatott­sága? — A múlt évben több száz rendezvényt tartottunk, me­lyeken több tízezer látogató vett részit. A klub mindenki számára nyitott, igen örömte­li, hogy a nyelvtudást nem igénylő rendezvényeinket más körökből is sokan látogatják. Megpróbálunk minden érdek­lődési kör és minden korcso­port számára -megfelelő prog­ramot biztosítani. Kiemelném az irodalmi estek jelentősé­gét, valamint a hagyományok­ra visszatekintő baranyai dél­szláv bortermelők borversenyét és a horvát nap rendezvény- sorozatát, továbbá a klubunk­ban működő igen sikeres asz- szonykórus és díszítőművésze­ti kör munkáját.- Ilyen sokoldalú tevékeny­ség ellátásához az anyagi teltételek nélkülözhetetlenek. Miből és hogyan gazdálkod­nak Önök? — A folyamatos munkához szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítottak, azon­ban a színvonalasabb és ha­tékonyabb munkához még több pénzre lenne szüksé­günk. Alapítványokhoz kell fordulnunk, ugyanis az állami támogatás töredékére zsugo­rodott, ami nagy terheket ró A ház névadójának szobra reánk. Ez a tény annál in­kább igaz, mivel nemzetiségi intézményeink elsősorban a központi támogatásra szá­míthatnak, mindenekelőtt en­nek segítségével -kell megol­daniuk problémáikat. Ha el­várjuk, hogy a szomszédos or­szágok többségi nemzetei job­ban támogassák az ott élő magyarság hasonló törekvése­it, akkor úgy érezzük, ezt el­várhatjuk attól az országtól is, melynek több évszázada lakói vagyunk, őseink ezért az országért ontották vérüket, mi magunk pedig ennek az or­szágnak vagyunk adózó állam­polgárai. Hepp Mihály véleményén érdemes elgondolkodni. Vuity Tvrtko Alpok - Adria Az Alpok-Adria régió tarto­mányai egymás kulturális, tu­dományos életének jobb meg­ismerése érdekében vették fel a kapcsolatot néhány év­vel ezelőtt. Azóta több közös rendezvényt, tanácskozást szerveztek különböző témakö­rökben. Triesztben az elmúlt napokban tartották meg a második pszichológiai szim­póziumot, melyre Pécsről is több előadót hívtak meg. — Trieszt számunkra a tu­dományos egymásra találás helyszíne volt. Az első pszi­chológiai konferencián nem vettünk részt, most viszont öten képviseltük Pécset. Jeges Sára, Bende István, Pörczi Jó­zsef, Tahin Tamás — sorolja a Tudományos egymásra találás Triesztben neveket Szabó Imre, a POTE főmunkatársa, az Alpok-Adria nemzetközi tudományos bizott­ságának tagja. — Most fe­deztük fel, hogy -nem csak amerikai kutatókkal érdemes együtt dolgozni, hiszen itt □ közelünkben is megteremtőd­tek a magas színvonalú, tu­dományos munka feltételei, s az sem utolsó szempont, hogy -kis költséggel, rövid út meg­tételével el tudunk jutni egy­más intézeteibe. — A pszichológiai szimpó­zium ugyanis remek alkalmat biztosított a kutatói kapcsola­tok felvételére —, veszi át a szót Pörczi József, a pécsi Honvéd Kórház főorvosa. — Tahin Tamás, az orvosi egye­H ogy tengernyi bajunk és si rám u nk közepette még - is a fogyasztói társada­lom partjai felé evidkélünk, az leginkább a tv-reklámok- ban jelenik meg. Gondol­junk csak bele! Míg ikét-há­rom éve is a magyar rek­lám egyet jelentett Skálö Kópé idétlenkedésével, has- raesésével és a „Bemegyek a kölcsönzö-ba-be-böl-böl"- lel, addig mára ezek a rém­ségek szinte teljesen leke­rültek a képernyőről, legfel­jebb Gregor József vastagít bele néha, miszerint Skála velünk . . , Az összes többi reklám immáron arról ad hírt, hogy a feneketlenül boldog, jólfé­sült és vidám honpolgár mi­ért is fogja legjobb belátó­Vigyázat! Nagyon jó! so szerint ezt vagy azt a cikket választani, természe­tesen a legjobbat. Elég sok még mindig a szennyesünk, öröm tehát, hogy Persil bá­csi és QMO bácsi egymást túlhdrsogva próbálnak házi­asszonyaink kegyeibe fér­kőzni, akik a 20 másodper­ces hirdetés végére bizonyá­ra be is látják, hogy sor­suk ezennel megbonthatat- lanul összeforrott a Persil- lel/OMO-val. No, ha a koszból ilyen szerencsésen kivakaróztunk (eltűnt a ketchup-tkávé-lek- vár-folt, nem úgy, mint a másik mosószerrel), akkor itt az ideje, hogy bepaskoljuk a képünket DENIM-mel (iz- gatóan új!), ráverjünk a vö- röskönmű nő kezére, ha.nyúl- kál, lehajtsunk egy harma­tos üveg Coca-Colát (csúcs ez az érzés!), és lassan le­sétáljunk az autónkhoz: íme, a Trabant... Azaz mit is be­szélek: íme, az Opel, a Ford, a Renault, a Peugeot, a Volkswagen is megérke­zett, meg a FIAT Tipo, ami­ben egy egész galambíarm elfér. Ha döntöttünk, me­lyikbe széliünk be, indulha­tunk is a bankba, mert ma­napság itt annyi lett a bank, hogy még Bankokban sincs tán ennyi. Berakjuk a pénzt az extrém tágas csomag tar­tónkba és elvisszük oda, ahol a tehetség kamatozik, vagy abba a bankba, mely igázán közel áll hozzánk, oda, ahol a pénz dolgozni kezd vagy kiszámítható a jö­vő. Persze, az ördög nem alszik, jó, ha bebiztosítjuk magunkat, keresünk egy cé­get, mely vállalja a dolgok oroszlánrészét, vagy ahol biztosítanak, hogy á siker az enyém, a kockázatot meg­osztják velem. Kedves. Ezzel igazából végeztünk is, dolgozni a fene se fog, hazomehetünk a medencés házunkba, elkortyolgatunk egy csésze Eduschot, kizá­rólag Ménesivel, mely min­dent oly lággyá tesz: de hát szükségünk is van rá, annyi kemény évtized után... S zóval, meg kell hagyni, csábítani tudnak! De most kezdjük el, hogy mit ígértek nekünk, mikorra fogunk kiKupálódni? Addig ezerszer is ráununk a pál­mafák alatt futó monokinis Fanhölgyre meg a 7 Up-os punk-figurára. Legfeljebb annyi a jutalmunk, ha söté­tedés után erősen berregőt csöngetnek, nem az ÁVH jön, csak a forró drót csör- dült meg a KERAVILL-hoz. Méhes Károly term docense, a trentói egye­temmel fog közösen dolgozni, az orvosi ellátás nemek sze­rinti igénybevételét térképezik fel, hasonlítják össze. Én pél­dául a klagenfurti egyetemmel fogok tevékenykedni. — A szimpóziumon a kogni­tiv pszichológia, a fejlődéslé­lektan mellett szociológiával, szociálpszichológiával is fog­lalkoztak? — Számos előadás hangzott el, amelyek c ’böző ha­tárterületeken mo.ognrA. A mi kutatásaink is ebbe a körbe tartoznak, ezért is örültünk annak, hogy szélesebb körben is találtunk hasonló kérdések­kel foglalkozókat, teszi elém a szimpózium programját Sza­bó Imre. — Az Önök előadásai, posz­terei közül mi keltette lel a legnagyobb érdeklődést? — Erre nehéz válaszolni — szólal meg Tahin Tamás. — Sokan keresték, fel például Szabó Imrét az előadása után, aki a magatartáskutatással foglalkozik, de jó volt a vissz­hangja a szociológiai jellegű kutatásainknak is. Igen, érdek­lődtek a hátrányos helyzetű fiatalok nyomonkövetéses vizs­gálata után. Erről publikálni nálunk sokáig nem volt illdo- mos, a falak mögött meghú­zódó szegénységről nem lehe­tett beszélni. Érthető, hogy a külföldieket igen érdekelte ez a téma, s a jelenség társa­dalmi háttere. Mindent össze­véve sikeresnek könyvelhetjük el a találkozót, s reméljük, a továbbiakban bővülni fog­nak a tudományos kapcsoló-, taink. B. A.

Next

/
Thumbnails
Contents