Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-19 / 166. szám
8 uj Dunántúli napló 1991. június 19., szerda Iskola less jövőre is ÍHdásgyár helyett nevelöiskela! Az eredményes nevelésért Sóik vita folyik átalakuló társadalmunkban anrál, imli a nevelés Célja, feladatai, mi az iskola mai funkciója. A 'különféle programokban — párták, mozgalmak törekvéseiben — az a cél fogalmazódik meg, hogy korszerű tudást adljon az iskola, ismereteket nyújtson, képességeket fejlesszen. Legtöbb szó a tananyag-változtatásról, ímeg az iskolastruktúra átalakításáról esik, a különböző régi, Ijó1 beváltnak tűnő iskolafajták feltámasztásáról (8 osztályos gimnázium stb.). Bár a pedagógliatudamány tudósai évtizedek óta küzdenek a nevelés és az oktatás mesterikéit különválasztása ellen, mégis ez látható az újabb időkben is. Hiszen az úgynevezett kimenetre alapozott oktatás eszméje, hogy mit tudjon a tanuló az adott iskr. i elvégzése után, döntően a tudásra épít, ezt kívánja mérni. A sok vitát kiváltó Nemzeti Aloptanterv megbeszélései során a legtöbb szó a tananyagokról eslik. A hiánylisták azzal kapcsolatban fogalmazódnak meg, hogy mit kellene még az iskolában megtanítani — az eddigi tárgyaik, ismeretek mellett. Sommázva: a tudásiskola dominanciája ma is hódit, vagyis az iskola feladatai közül az Oktatást tartják a legdöntőbbnek, a legkülönbözőbb irányzatok. A CSELEKVÉS PEDAGÓGIÁJA Ez tapasztalható ma' nálunk, jóllehet, már sok évszázados tapasztalat szól az iskolában egységben érvényesülő oktatás és nevelés szükséges és lehetséges volta mellett, az ókori görög neveléstől kezdve a polgári reformpedagógia eredményes törekvésein át, a hazai előzményekig. így az új iskolám ozgaloim, o cselekvés pedagógiaija és a többi kísérleti iskola imunkájáig. Ahol a gyermekek személyiségének fejlesztése volt a fő cél, s ezek szolgálataiba állították az egyes tantárgyak tanítását, építve a tanulók érdeklődésére, önkéntes és eredményes részvételére, o csoportok egymást segítő és ellenőrző tevékenységére és így tovább. Ezt az liirányt követi ma a munkaiskola, képességfejlesztő iskola nálunk, elég kevés helyen megvalósulva. Mit jelenthet ma a nevelőiskola ? Milyen fő funkciókat kell, hogy felvállaljon? Tömören szólva: az egyetemes emberi értékek közvetítése, s ennek révén a tanulói személyiségek maximális fejlesztése, hogy saját adottságainak megfelelően fejlődhessen. Egyrészt egyéniség legyen, aki alkotómunkára kész és képes, másrészt tudjon eredményesen együttélnli, munkálkodni társaikkal, csoportban,, közösségben, családban. Ezeknek a nemes és számunkra is elengedhetetlen törekvéseknek, céloknak a megvalósítása nem kis problémákat vet fel — iskolában és családban egyaránt. Nevezetesen, hogy az egyetemes emberi értékek, ismeretek, nézetek, meggyőződések, szokások átadása, körös feldolgozása során milyen világnézet, erköl- csiség, esztétikai és szomatikus, testi kultúra kialakítására törekedjünk. Viszonylag köny- nyű volt az elmúlt tizedekben legalábbis az iskola helyzete, hiszen a marxiista világnézet, szocialista erkölcs, realista művészetszemlélet kialakítása volt a törvény, ezt fogalmazták meg a tantervek, tankönyvek, épp úgy, mint a különböző, Oktatást szabályozó tételes törvények. De miit csináljon a no iskolája és családja? Mire kötelezik a különböző jogszaibá- lyök, törvények? Köztük az olyanok, imliat az 1975 óta inádelkezésünkre állnak. Nem szabad elkerülni azdkndk a témáknak, ismeretköröknek a tárgyalását, melyék többféleképpen értelmezhetők, (melyekben esetleg egymással ellentétes tudományos iskoláik, nézetek csapnak össze. Tehát nem egy világnézetet, nem egy magyarázatot kell adni a tanulóknak, hanem ütköztetni kell a magyarázatokat. És arra 'nevelni a gyermeket, ifjút, hogy ő döntsön, hogy tudjon választani: melyik magyarázatot, nézetet fogadja el, tartja magára nézve hitelesnek, gondolkodása meghatározójának. Természetesen mindenre csak fokozatosan, a tanútok életkori sajátosságait figyelembe vevő tanitóssaíl, magyarázattal, közös beszélgetéssel, vitákkal — évek hosszú során tudjuk eljuttatni a tanulóinkat. Mit nem tehet az iskola, a pedagógus? Nem teheti azt, hogy próbálja ráerőszakolni valamelyik világnézeti magyarázatot o tanulókra, hogy kényAugust Senoa Klub Csökkenő állami támogatással Izgalmas év végi pillanatok; az lunlk íis érvényes (de sokáig be nem taintott) helsinki egyezmény, vagy az 1990-es hazai törvényünik a lelkiismereti szalbadságról vagy az Oktatást szdbólyozó, ma még érvényes, 1990-íből származó oktatási törvényünk. ÜTKÖZTETNI IS KELL NÉHA Minden jogállamban, demokratikus országban — a fentiek alapján is — oz iskolában meg kell valósítani o lelkiismereti szalbadságot, a világnézetileg semleges okrátást- nevelést. Nem lehet, nem szabad egy kötelező világnézetet rákényszeríteni a tanulókra — sem a materialista, sem az idealista, vallásos eszméket. Akár állami, községi, akár felékezeti vagy magániskoláról legyen szó, az a törvény, Hogy tudományos hitelű ismereteket kell nyújtani a világról, az emberről, mindemről, és ezek kőiben átszármaztatni azokat a tudományos törvényeket, Igazságokat, melyek ma a réinérdemjegyek kihirdetése. Fotó: Szundi György szerítse őket egyetlen világnézet elfogadására, követésére. Még azzal a metódussal sem, hogy ő kiáll egy-egy világnézet, Igazság mellett. Mert a pedagógusnak is van és lehet világnézete, ezt nem köteles titkolni tanítványai előtt. De nem szdbad, hogy ezt próbálja rákényszeríteni saját neveltjeire. Legyen neki elég annyi hatás, melyet saját világnézete, gondolkodó sím ód ja kinyilvánítása, és az ennek megfelelő személyes ipélda, életvitel során elérhet. Mivel minden magyar állampolgár, benne a tanuló ember elidegeníthetetlen emberi joga: saját világnézetének megválasztása és ennek kinyilvánítása, és az ennek megfelelő egyéni életmód. Tanulóink saját vilógné- zeténék kialakulásához, fejlesztéséhez, hai szükséges, a különböző választások megtételéhez, adjuk ímeg a tőlünk elvárható segítséget a ima isko- lóijáiban, a ma eredményes nevelőmu nkájávafl. Dr. Szeléndi Gábor főiskolai tanár Közel tíz éve nyitotta meg kapuját az Esze Tamás utcában a magyarországi horvátok, szerbek és szlovének pécsi kul- túrközpontja, az August Senoa Klub. A nemrégiben befejeződött felújítási murtkálato'k eredményeképpen megszépült épületet —, a vendégkönyvek tanúsága szerint — szép számban látogatták az érdeklődők az elmúlt évtizedben. A klub számos rendezvénnyel, színvonalas kiállításokkal próbálja meg becsalogatni a polgárokat. A kiállítóteremben jelenleg Mubamed-Hamo Fejzics boszniai festő tárlata tekinthető meg. Az ízlésesen berendezett épület tárgyalószobájában a múlt pillanatait a délszláv hagyományokat megelevenítő tárgyak és festmények mellett jól megférnek az oktató-ismeretterjesztő célt szolgáló legmodernebb technikai berendezések. A felső- emeleten 1600 kötetes könyvtár található, mely hatékony segítséget jelent többek között a pécsi horvát-szerb intézményekben tanulók számára is. Itt beszélgettünk Hepp Mihállyal, a klub vezetőjével, a Magyarországi Horvátdk Szövetségének Baranya megyei elnökével.- Mit tart ön az intézmény legfontosabb funkciójának? — A klubtevékenység elsődleges célja a baranyai délszláv nemzetiségek kulturális igényeinek kielégítése, az identitástudat erősítése és az anya-nyelv megőrzése. Ezt a célt szolgálják kulturális rendezvényeink és ismeretterjesztő foglalkozásaink. Megpróbálunk beilleszkedni a délszláv oktatási struktúrába, segítjük a nemzetiségi óvodáink, iskoláink és főiskolai tanszékünk munkáját.- Milyen a klub látogatottsága? — A múlt évben több száz rendezvényt tartottunk, melyeken több tízezer látogató vett részit. A klub mindenki számára nyitott, igen örömteli, hogy a nyelvtudást nem igénylő rendezvényeinket más körökből is sokan látogatják. Megpróbálunk minden érdeklődési kör és minden korcsoport számára -megfelelő programot biztosítani. Kiemelném az irodalmi estek jelentőségét, valamint a hagyományokra visszatekintő baranyai délszláv bortermelők borversenyét és a horvát nap rendezvény- sorozatát, továbbá a klubunkban működő igen sikeres asz- szonykórus és díszítőművészeti kör munkáját.- Ilyen sokoldalú tevékenység ellátásához az anyagi teltételek nélkülözhetetlenek. Miből és hogyan gazdálkodnak Önök? — A folyamatos munkához szükséges tárgyi és személyi feltételek biztosítottak, azonban a színvonalasabb és hatékonyabb munkához még több pénzre lenne szükségünk. Alapítványokhoz kell fordulnunk, ugyanis az állami támogatás töredékére zsugorodott, ami nagy terheket ró A ház névadójának szobra reánk. Ez a tény annál inkább igaz, mivel nemzetiségi intézményeink elsősorban a központi támogatásra számíthatnak, mindenekelőtt ennek segítségével -kell megoldaniuk problémáikat. Ha elvárjuk, hogy a szomszédos országok többségi nemzetei jobban támogassák az ott élő magyarság hasonló törekvéseit, akkor úgy érezzük, ezt elvárhatjuk attól az országtól is, melynek több évszázada lakói vagyunk, őseink ezért az országért ontották vérüket, mi magunk pedig ennek az országnak vagyunk adózó állampolgárai. Hepp Mihály véleményén érdemes elgondolkodni. Vuity Tvrtko Alpok - Adria Az Alpok-Adria régió tartományai egymás kulturális, tudományos életének jobb megismerése érdekében vették fel a kapcsolatot néhány évvel ezelőtt. Azóta több közös rendezvényt, tanácskozást szerveztek különböző témakörökben. Triesztben az elmúlt napokban tartották meg a második pszichológiai szimpóziumot, melyre Pécsről is több előadót hívtak meg. — Trieszt számunkra a tudományos egymásra találás helyszíne volt. Az első pszichológiai konferencián nem vettünk részt, most viszont öten képviseltük Pécset. Jeges Sára, Bende István, Pörczi József, Tahin Tamás — sorolja a Tudományos egymásra találás Triesztben neveket Szabó Imre, a POTE főmunkatársa, az Alpok-Adria nemzetközi tudományos bizottságának tagja. — Most fedeztük fel, hogy -nem csak amerikai kutatókkal érdemes együtt dolgozni, hiszen itt □ közelünkben is megteremtődtek a magas színvonalú, tudományos munka feltételei, s az sem utolsó szempont, hogy -kis költséggel, rövid út megtételével el tudunk jutni egymás intézeteibe. — A pszichológiai szimpózium ugyanis remek alkalmat biztosított a kutatói kapcsolatok felvételére —, veszi át a szót Pörczi József, a pécsi Honvéd Kórház főorvosa. — Tahin Tamás, az orvosi egyeH ogy tengernyi bajunk és si rám u nk közepette még - is a fogyasztói társadalom partjai felé evidkélünk, az leginkább a tv-reklámok- ban jelenik meg. Gondoljunk csak bele! Míg ikét-három éve is a magyar reklám egyet jelentett Skálö Kópé idétlenkedésével, has- raesésével és a „Bemegyek a kölcsönzö-ba-be-böl-böl"- lel, addig mára ezek a rémségek szinte teljesen lekerültek a képernyőről, legfeljebb Gregor József vastagít bele néha, miszerint Skála velünk . . , Az összes többi reklám immáron arról ad hírt, hogy a feneketlenül boldog, jólfésült és vidám honpolgár miért is fogja legjobb belátóVigyázat! Nagyon jó! so szerint ezt vagy azt a cikket választani, természetesen a legjobbat. Elég sok még mindig a szennyesünk, öröm tehát, hogy Persil bácsi és QMO bácsi egymást túlhdrsogva próbálnak háziasszonyaink kegyeibe férkőzni, akik a 20 másodperces hirdetés végére bizonyára be is látják, hogy sorsuk ezennel megbonthatat- lanul összeforrott a Persil- lel/OMO-val. No, ha a koszból ilyen szerencsésen kivakaróztunk (eltűnt a ketchup-tkávé-lek- vár-folt, nem úgy, mint a másik mosószerrel), akkor itt az ideje, hogy bepaskoljuk a képünket DENIM-mel (iz- gatóan új!), ráverjünk a vö- röskönmű nő kezére, ha.nyúl- kál, lehajtsunk egy harmatos üveg Coca-Colát (csúcs ez az érzés!), és lassan lesétáljunk az autónkhoz: íme, a Trabant... Azaz mit is beszélek: íme, az Opel, a Ford, a Renault, a Peugeot, a Volkswagen is megérkezett, meg a FIAT Tipo, amiben egy egész galambíarm elfér. Ha döntöttünk, melyikbe széliünk be, indulhatunk is a bankba, mert manapság itt annyi lett a bank, hogy még Bankokban sincs tán ennyi. Berakjuk a pénzt az extrém tágas csomag tartónkba és elvisszük oda, ahol a tehetség kamatozik, vagy abba a bankba, mely igázán közel áll hozzánk, oda, ahol a pénz dolgozni kezd vagy kiszámítható a jövő. Persze, az ördög nem alszik, jó, ha bebiztosítjuk magunkat, keresünk egy céget, mely vállalja a dolgok oroszlánrészét, vagy ahol biztosítanak, hogy á siker az enyém, a kockázatot megosztják velem. Kedves. Ezzel igazából végeztünk is, dolgozni a fene se fog, hazomehetünk a medencés házunkba, elkortyolgatunk egy csésze Eduschot, kizárólag Ménesivel, mely mindent oly lággyá tesz: de hát szükségünk is van rá, annyi kemény évtized után... S zóval, meg kell hagyni, csábítani tudnak! De most kezdjük el, hogy mit ígértek nekünk, mikorra fogunk kiKupálódni? Addig ezerszer is ráununk a pálmafák alatt futó monokinis Fanhölgyre meg a 7 Up-os punk-figurára. Legfeljebb annyi a jutalmunk, ha sötétedés után erősen berregőt csöngetnek, nem az ÁVH jön, csak a forró drót csör- dült meg a KERAVILL-hoz. Méhes Károly term docense, a trentói egyetemmel fog közösen dolgozni, az orvosi ellátás nemek szerinti igénybevételét térképezik fel, hasonlítják össze. Én például a klagenfurti egyetemmel fogok tevékenykedni. — A szimpóziumon a kognitiv pszichológia, a fejlődéslélektan mellett szociológiával, szociálpszichológiával is foglalkoztak? — Számos előadás hangzott el, amelyek c ’böző határterületeken mo.ognrA. A mi kutatásaink is ebbe a körbe tartoznak, ezért is örültünk annak, hogy szélesebb körben is találtunk hasonló kérdésekkel foglalkozókat, teszi elém a szimpózium programját Szabó Imre. — Az Önök előadásai, poszterei közül mi keltette lel a legnagyobb érdeklődést? — Erre nehéz válaszolni — szólal meg Tahin Tamás. — Sokan keresték, fel például Szabó Imrét az előadása után, aki a magatartáskutatással foglalkozik, de jó volt a visszhangja a szociológiai jellegű kutatásainknak is. Igen, érdeklődtek a hátrányos helyzetű fiatalok nyomonkövetéses vizsgálata után. Erről publikálni nálunk sokáig nem volt illdo- mos, a falak mögött meghúzódó szegénységről nem lehetett beszélni. Érthető, hogy a külföldieket igen érdekelte ez a téma, s a jelenség társadalmi háttere. Mindent összevéve sikeresnek könyvelhetjük el a találkozót, s reméljük, a továbbiakban bővülni fognak a tudományos kapcsoló-, taink. B. A.