Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)

1991-06-15 / 162. szám

IO üj Dunántúli napló 1991. június 15., szombat Elfogytak a gyerekek, meg a pénz is Szeptembertől a sósdi bölcsődéből is költöznek a gyerekek Fotó: Horváth Norbert Bölcsődék helyett óvodai kiscsoportok Néhány évvel ezelőtt még javában tartott Baranyában is a bölcsődeépítési, -bővítési láz. Korábban az volt a cél, hogy lehetőleg minden jelentkezőt fel tudjanak venni, hogy csök­kenjen a zsúfoltság. Napjaink­ban egészen más a helyzet. Olyannyira, hogy néhány egy­kori bölcsőde már meg is szűnt, vagy bezárás előtt áll. így döntött, vagy várhatóan hamarosan így határoz több, nagyobb baranyai település képviselőtestülete. Ez derült ki a polgármesteri hivatalokban kapott információk alapján. A legtöbb helyen a csökke­nő létszám és a pénzügyi gon­dok együtt késztették az önkor­mányzatokat arra az elhatá­rozásra, hogy megszüntessék a bölcsődét. Bolyban már idén januártól az óvoda fogadja azt a néhány három éven aluli kisgyermeket, akiknek szülei más módon nem tudtak gon­doskodni róluk. Hosszabb táv­ra szólóan is az az elképzelé­sük — hallottuk dr. Morvay Gyula körjegyzőtől -, hogy igény szerint óvodai kiscsoport kialakításával oldják meg a 2,5 évesnél fiatalabb korosz­tályhoz tartozók ellátását. Lényegét tekintve ugyanez az elgondolása a villányi önkor­mányzatnak, ahol már 1983-tól óvodaként működik a bölcső­de. Komolyabb anyagi gondot így nem is a bölcsőde fenn­tartása, hanem a borgazdasá- »gi kombinát üzemi óvodájának bezárása okozott, amit pályá­zati támogatás megcélzásával szeretnének megszüntetni. A több évre szóló elképzeléseik között is az óvoda bővítése szerepel. Maurer György pol­gármestertől tudjuk, hogy már meg is vásárolták azt a terü­letet, ahol ilyen céllal építkez­ni szeretnének. Sellyén szükség lenne a böl­csődére, hisz a 30 személyes intézménybe 34 gyermeket vet­tek fel, de nem tudják fenn­tartani, hallottuk dr. Kasza Gyula jegyzőtől. Már eldőlt, hogy augusztus 31-ével bezár­ják a volt szülőotthonból 1984- ben kialakított bölcsődét. A gondjaik azonban így sem szűnnek meg, hisz a 150 sze­mélyes óvodába szeptembertől várhatóan 159-en járnak, s va­lószínűleg legalább húsz böl- csődés korú gyermeket is ide kell felvenniük. A mágocsi bölcsődét is be­zárták. A 25 személyes intéz­mény megszüntetésének elsőd­leges oka itt is a pénzhiány volt. Ezzel egy időben minden gyermek után - aki betöltötte a kétéves kort - havi kétezer forintot ad az önkormányzata szülőknek - tájékoztatott Szi­vén Mátyásné polgármester. Így valamennyi gyesen lévő édesanya megkapja ezt az összeget. Ily módon — a gyer­mek 30 hónapos koráig - kü­lönbségtétel nélkül segítik azo­kat, akiknek a bölcsőde meg­szűnése után is meg kell olda­niuk kisgyermekük napi gon­dozását és azokat is, akik csak azért mennének vissza dolgoz­ni, mert megélhetési gondjaik vannak. Sásdon a napokban dönt a képviselőtestület a bölcsőde sorsáról. A jelenleg beiratott 24 gyermek közül mindössze kettő a bölcsődés korú. így nagy valószínűséggel amellett dönt a képviselőtestület, hogy szeptember 1-jétől megszűnik a bölcsőde. Az óvodában pedig indítanák a 7. csoportot, amelybe minden 2,5 éves gyer­meket felvennének. Kovács Sándorné polgármester még hozzátette, tapasztalatuk sze­rint a gyed lehetőségével szin­te eltűntek a két éven aluli gyermekek a bölcsődékből. Pillanatnyilag úgy tűnik, nem érint túl sok családot ezeknek az intézményeknek a megszű­nése. Gondot azonban okoz. Sok kisgyermekes család meg­élhetési nehézségekkel küsz­ködve egyszerűen nem enged­heti meg magának, hogy az édesanya a gyermek három­éves koráig otthon maradjon. A legkritikusabb időszak ilyen szempontból az utolsó egy év, a gyes időszaka. Ugyanakkor félnek a munkanélküliségtől, amelynek szele elérte a falva­kat is. A gyes legalább védel­met ad. Akármelyiket is vá­lasztják, mindenképp kényszer­íze van ' a döntésnek. Néhány szakember pedig már az el­következő évekre gondolva egyre gyakrabban emlegeti, hogy jönnek a Ratkó unokák gyermekei, vagyis várhatóan és remélhetően nőni fog a szüle­tésszám. Vajon változik-e any- nyira a mostani helyzet, hogy a szülők számára ne a böl­csődék léte, vagy nem léte, a megélhetési gondok, vagy a munkanélküliségtől félelem határozza meg, hogy miért és meddig maradjon otthon a gyermekével az édesanya?.1 T. É. Alatta a Duna holtága, telette a szép hétvégi házakkal, szőlőkkel pettyezett domboldalak Gyertyák és virágok All a falu főterén egy új emlékmű. Egyszerű forma, rajta márványtábla, ezüstszin vésettel a II. világháborúban elhunyt báriak neve. Magya­roké és német ajkúaké egy­aránt. Ez fontos. Fontos az is, hogy hol áll az emlékmű. Mert természetesen voltak, akik máshova képzelték. El- dugottabb helyre. Nem nyílt meg még ellen­ben az új ABC — de — ebben az évben nekifognak az átala­kításnak. Ideje, régóta húzódik az ügy, s nyaranta, amikor az idegenforgalom meglegyinti Bárt, amikor telítődnek a köz­ség területén lévő hétvégi há­zak, a jelenleqi anrA Költ nem állja a rohamot. A polgármes­ter-asszony - Nagy Mihályné - azonban szívósan dolqozik. Ide meqv, oda is, levelet ír, irodák­ba kopontat, amit elhatároz — vagy a képviselőtestület hatá­rozata nógatja -, annak igyek­szik a végére iórni. így az ABC- nek is, amivel kapcsolatban ugyancsak hallható volt: mi­nek . . . Ez a közös az emlékműben és az ABC-ben. Bizonyos: nem­csak Bárban tapasztalható, hogy különböző kezdeménye­zéseket — mégpedig jó, szük­séges és hasznos célt szolgáló­kat - hol vehemensebb, hol visszafogottabb, hol megalapo­zatlan, hol rosszindulatú táma­dások érnek. Mintha nem a cél lenne a fontos, hanem in­kább az, ki kezdeményezte. Most nagy munkában van a bári képviselőtestület és a pol­gármester-asszony: a 731 la­kosú községbe vezetékes gázt szánnak. 180 lakóház van, eb­ből közel 100-ban olyanok (is) éTnek, akik a Bólyi Mezőgaz­dasági Kombinátban dolgoz­nak. Nagy Mihályné következ­tetése: segítséget kell kérni a beruházás megvalósításához a kombináttól. Szívélyesen és udr varjason fogadták, de segítsé­get nem ígértek. — Megértem - mondja Nagy Mihályné, — most nekik is min­den fillér számit. De én újból elmegyek a vezérigazgató úr­hoz . . . Eddig 80 házban igényelték a gáz bekötését, 40 000 forintos hozzájárulás mellett. Az önkor­mányzatnak kétmillió forint kö­rüli összeg áll e célra a ren­delkezésére. 17-én versenytár­gyalás lesz. Eredetileg keve­sebb, de némi utánjárásra több pályázat érkezett. Nagyné nagyon megválogat­ja: minek érdemes nekirugasz­kodni. Azt mondja: a bári em­berekre lehet támaszkodni. így fogalmazza: benne vannak a községben. Azaz, ha például hoznának ide kétezer facseme­tét, nem sokat kellene várni, hogy az emberek házaik előtt elültessék. Ám ha nem reális célt fogalmazna meg a képvi­selőtestület, akkor a lakosok támogatására aligha számít­hatna, s a bizalom elvesztését a polgármester-asszony óriási luxusnak tartaná. Itt van a már említett ide­genforgalom. Bár szinte erre született. Alatta a Duna holt­ága, felette a szelíd és mű­velt, szép hétvégi házakkal, szőlőkkel pettyezett dombolda­lak — közepén az irgalmatlan nagy forgalmú út. Még a múlt évben a Lenau Reisen megke­reste az elöljáróságot: vállal­koznának-e a báriak vendégek fogadására? Van-e itt lehető­ség a falusi turizmusra? Más­ként fogalmazva: vannak-e, akik megélhetési forrásnak vá­lasztanák? Azóta az utazási iroda nem jelentkezett, Nagy Mihályné- nak pedig az a véleménye: erre a falu felkészületlen. És a községháza szobájában a mennyezetre mutat: jókora re­pedés, a dübörgő kamionok, teherautók gyötrik az épülete­ket. Mindjárt hozzáteszi: még az idén rendbehozzák a pol­gármesteri hivatalt is. Az útról pedig annyit tudni: a falu távlati rendezési tervében az szerepel, hogy egy új nyomvo­nalon elkerüli a község belte­rületét. Ám ez nagyon messze van még. De addigra bizonyos, hogy nagyobb és kényelmesebb lesz az ABC, hogy felújítva szép épület lesz az óvoda, hogy talán a húsboltot is meg­nyithatják már. Az utóbbira vállalkozót keres az önkor­mányzat: területet adnának, ahol a bolt felépíthető. Egy­szóval: lényegesen komforto­sabb lesz addigra Bár, és a polgármester-asszony mintha ezt tekintené annak feltételéül, hogy idejövő vendégek jó hírt vigyenek a világba a szép köz­ségről. Vannak persze más ügyek is, amelyek elrendezésre várnak. Példának okáért a Duna-parti terület tulajdonviszonyai, ösz^ sze-vissza van itt minden keve­redve, épitési tilalom érvényes rá — holott kitűnően hasznosít­ható lenne, bevételt jelenthet­ne az önkormányzatnak, ahol igen nagy szükség van a pénz­re. Vagy a volt KISZ-ifjúsági tábor. Az önkormányzat terüle­tén van. Az érdeklődők fürgéb­bek voltak, mint a tábor tulaj­donának lerendezése: számos ajánlat érkezett vállalkozóktól, bérbe szeretnék venni. Egyszóval: lendület és lehe­tőségek - nehéz egyelőre pár­huzamba állítani. Bár — a főté­ri emlékműnél - azt mondta a polgármester-asszony: úgye szép? Gyertyák és virágok . . . Az avatáskor, május 5-én, a múlt szolgálatában. Mégis, ahogy Nagy Mihályné azt mondta: gyertyák és virágok, hirtelenjében azt 'hittem, a jö- vöről beszél. M. A. A bári főtéren a közelmúltban készült el a II. világháború hősi áldozatainak emlékműve Fotó: Läufer László Emlékérem a betegápolé szerzetesrend újraalapításáról Ferences nővérek Mindössze 100 darab készül abból a bronz emlékéremből, amelynek első példányai a na­pokban kerültek a pécsbánya- telepi kórházba. Kizárólag ne­kik, az itt dolgozó Ferences rendi és világi nővéreknek szánták, akik együttmunkálko- dása eredményeként tavaly óta ismét apácák is törődnek a betegekkel. A bronz emlékérem többszö­rös jelkép. Hordozója annak a folyamatnak, amely eredménye­ként — az országban először — itt kezdtek dolgozni ismét Assisi Szent Ferení leányai. Kifejezője annak a vigasztaló szeretet­nek, amely annyira fontos a betegeknek — különösen az idős embereknek —, s amely a gyógyulásba vetett reményt táplálja. S megjelenítője annak a törekvésnek is, amellyel a fiatalokat igyekeznek megnyer­ni ennek az elkötelezett élet­formának. Az érem egyik oldalán Assisi Szent Ferenc, a másikon a rendházat jelképező főbejárát a kereszttel, illetve egy fél ab­lakszárny látható, amely előtt a fiatal növendék és az őt ta­nító idősebb apáca, simogató mozdulattal együtt nyúlnak egy beteg keze felé. Az emlékérem alkotója Soltra Elemér festőművész, nyugalma­zott főiskolai tanár, aki el­mondta, hogy örömmel vállalta fel az érem megtervezését. Fon­tosnak tartja, hogy ismét fel­erősödjön a szeretet, a lelki vigaszt is nyújtó ápolás. Ezt látja a Ferences rend újraéle­désében, s mint állomást ezért tartja érdemesnek az esemény megörökítését. T. É. Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents