Új Dunántúli Napló, 1991. június (2. évfolyam, 148-177. szám)
1991-06-15 / 162. szám
1991. június 15., szombat uj Dunántúli napló Szerzetesrendek Magyarországon 19.1 Női szerzetesrendek Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek Az Isteni Megváltóról nevezett nővérek rendjét 1849-ben alapította Elzász Niederbronn városában Elisabeth Eppinger, azaz Mater Alfonsa. A nővérek „életét annyira át kell hatnia Jézus Krisztus lelkének mondja a rend alapszabályának első pontja hogy szavaikban és tetteikben Ö váljék láthatóvá." Magyarországra Simor János, akkori győri püspök (később esztergomi érsek, bíboros, hercegprímás) hívására 1863-ban étkeztek. Első rendházuk - későbbi anyaházuk - Sopronban épült. A rövid idő alatt népszerűvé és kedveltté vált rend gyorsan fejlődött, s 1867-ben már önálló magyar kongregációvá vált. 1950-ig, feloszlatásukig 78 helységben dolgoztak, s a nővérek száma meghaladta az ezerkettőszázat. Hz angolkisasszonyok A 16. századi angol egyházüldözés idején Mary Ward, egy ősnemes angol család sarja néhány társával belga földre menekült, s elhatározta, hogy buzgó katolikus nőket nevel hazájának. E célból alapította 1609-berr St. Omerben első intézetét, amelyet egymásután követtek a Németalföldön, Ausztriában, Itáliában és Bajorországban létesített további leánynevelő rendházak. Angol származásuk miatt nevezték el őket angolkisasszonyoknak. E szerzetnek sok ellenzője volt az egyházon belül, mert túlságosan moderneknek találták szabályzatukat. Regulájukat ezért csak 1703-ban hagyta jóvá XI. Kelemen pápa, de alapítómőjüik szentként való tiszteletét csak X. Pius pápa engedélyezte a 20. század elején. Magyarországra Pázmány Péter hozta be őket, de rendszeresen csak 1770-től dolgoztak itt. Első otthonuk a királyi palotában volt Budán, ahonnan hét évvel később Vácra, majd 1787-ben a pesti egykori domonkos-zárda épületébe költöztek, ahol 1948-ig, illetve 1950-ig működtek. Itt az inter- nátuson kívül elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, tanítónőképzőt (ún. Ward-kollégiumot) és tanárnőképzőt tartottak fenn. Noviciátusuk és második nevelőintézetük Budapesten a Zugligetben létesült. Egerben 1852-től voltak —, illetve 1990-től ismét vannak angolkisasszonyok, ahol eredetileg elemi és polgári iskolát, gimnáziumot, kereskedelmit, tanítónőképzőt és internátust vezettek. Veszprémben 1860-tól volt elemi, polgári és kereskedelmi iskolájuk, tanítónőképzőjük és internátusuk. Eperjesen 1882 óta vezettek elemi és polgári iskolát, valamint - amíg Trianon Csehszlovákiához nem csatolta — gimnáziumot. A kecskeméti angolkisasszonyokat az egyházközség alapította 1917-b3n, ahol gimnáziumuk, tanítónőképzőjük és internátusuk volt, Nyíregyházán pedig 1929-től kereskedelmi iskolát és továbbképzőt vezettek. 1950-ben az állam ezt a kiváló munkát végző szerzetet is eltörölte Magyarországon. Hz orsolyiták Az Orsolya-rendet Marici Angéla alapította Bresciában betegek ápolására és gyermeknevelésre. A rendet arról a Szent Orsolyáról nevezte el, aki Diocletianus császár keresztényüldözési akciójakor halt vértanúhalált (sokáig tartotta magát az a monda, hogy társaival együtt a hunok nyi- lazták halálra). Az 1535-ben alapított rendet 1544-ben hagyta jóvá III. Pál pápa. Első igazi szerzetesi kolostorukat 1610-ben létesítették Párizsban. Ekkor fogadták el Merici Szent Angéla szabályzatán kívül Szent Ágoston reguláját is, és a három ünnepélyes szerzetesi fogadalomhoz még egy negyediket is csatoltak, amelyben az ifjúság nevelését tűzték ki célul. Hazánkban 1676-ban alapítottak először kolostort, mégpedig Pozsonyban. Legnevezetesebb kolostorukat azonban 1747-ben Sopronban létesítették, amely igen nagy szolgálatokat tett a magyar oktatásügynek. Kiváló elemi, polgári, ipariskolája, leánygimnáziuma és tanítónőképző intézete nagy tekintélynek örvendett az 1948. évi államosításáig. Ezenkívül Budapesten, Győrben, Dombóváron, Bácsán és Kisvárdán voltak zárdáik. , Dr. Csonkaréti Károly Durkó Gábor: Siklósi vázlat Arató Károly Mintha valami... Csak ránézett - kinyílt a kapuajtó és a farkát űző, körbe kavargó szél is elült egy pillanatra, mikor a lány az utcára kilépett, kinek áruló jelként gyönyörével az éjszaka kéken a szeme alá égett, s pilláit lehunyva mosolygott. Mégis, feszülten, az őszben úszva, mintha valami húzta, szívta volna a jövő felé, az álmai után, úgy indult, áttetszőn, s emelkedett a házak közt a lány. Mi, siető járókelők, szégyenkezve s zavartan néztük a benzingőzben, hangzavarban,' s lassan nem láttuk őt, míg tagjainkat néhány percre bénította a döbbenet, a csend, s betöltötte egy szirom-arc sugárzón vak tükreinket odabent. Derék polgárok, jó családapák, bűntudattal hajtottuk le fejünk, mert valaki, akinek neve nincsen, gyanútlanul: elemlámpával járt ragadozókat rejtő, veszélyes dzsungeleinkben. Vaderna József Rozetta A kőablakban áttetszővé vert madár. Lehetne középkori rozetta is ez a nyár. Vagy hószakadás. S a szél. Téli végrehajtó. Pörög a szenvedély. Kő. S a túlvilágra látó hatalom. A csuklómon a szabadság bilincsrajzolata. Feszülése újabb szorítás a dacra. Agy: Középkori rozetta. Ma megszökött a rabok álma. Erdőn, mezőn szárnyrakapott ferdeség. Voltam vádlott: gyengédségben a gyengeség. Részeg az ország. A kábultság üvegablaka. Mögötte ólomkeret. Kilátástalan rozetta. Körcikkekre szabdalt a cselekvés. Az ész. Mégis bezárul a kilátás az átlók mentén. Hosszú ónos eső esik. Csúszós a horizont. A halálos baleset előtt élek. Pont. Lengyel Peter A színe és a visszája (Részletek) (MANHATTAN FELETT AZ ÉG) Egy szép téli napon, éjjel tizenkettő előtt egy perccel a New York-i Hatos Sugárút sarkán bámészkodtunk: rádiómagnót vásárolt egy fekete bőrű fiú. Éjfélkor, a zöldségesnél. És nem szakadt le Manhattan felett az ég. Nyolcvankettőben történt, amikor huszonöt év sóvárgása után eljutottam Amerikába. Már ma is, hálistennek, magyaráznom kell, hogy a két magyar utazó miért nézi leesett állal, boldog révületben a jelenetet. Egyetemesnek tudott tilalmakat, a létünket meghatározó tabukat tör meg ugyanis egy csapásra. Magyarországon harmincegynéhány éve még csak az sem fordulhatott elő, hogy valahol, valaki zöldségei áruljon éjszaka. Fagylaltot sem, virágot sem. S nem fordulhatott elő, hogy zöldségesnél, a leghivatalosabb nyitvatartási időben akár, bármi mást, mint zöldséget áruljon. Gyümölcs, zöldség, gyümölcs, zöldség. (A SZÓ ÉS A FEGYVER) (Lépten-nyomon az elmúlt negyven évvel küszködünk, és ebből még sokáig nem fogunk tudni kikecmeregni. A ma és a holnap miatt. A szavak, például, a mindennap használatos szavak. Az első göcsörtös bunkó óta minden eszköznek, amelyet az ember valaha feltalált, kétféle természete van. Lehet szerszám, mely az életet építi-gazdagítja, és fegyver, mely gyilkol. Hogy a kettőből melyik, az a mögötte álló emberen múlik. Eszköz az anyanyelv is. A lélek szabadságának szerszáma — s egyben a totális rendszerek, hazug világok gyilkos fegyvere. Csak meg kell rontani. Csak odáig zülleszteni, hogy lényeges dolgok ne azt jelentsék, amit az egészéges nyelvérzékű ember élő nyelvében jelentenek. Az elmúlt negyven év legfontosabb jelszava nem úgy szólt, hogy Világ proletárjai, nem is úgy, hogy aki velük meg aki ellenük, hanem hogy „Cipőt a cipőboltból". Magánvélemény, oka van. A jelszó kabarétréfák tárgya lett. Nos, nem ott a helye: nem ártalmatlan butaság. Áradt a fülünkbe-szemünkbe évtizedeken át. Ne legyintsünk: hülyék ezek, alkalmatlanok. Az még nem magyarázza, hogy miért épp ezt öntötték neonba, hangszalagra, ólomba. Hiszen a lehetséges bárgyúságok száma végtelen. (LA-LA!) kemény, környörte- len üzenet rejlett a jelszóban: egy helyre mehetsz cipőt vásárolni és eladni, és azt a helyet én szabom meg. Vagy ruhát, vagy élelmet, vagy rádiót. Hogy mikor, tíztől ötig, hattól hatig, majd azt még eldöntőm, la-la, ahogy az elvtársi kedvem tartja. Hogy mely tárgyat vehetsz meg mely más tárggyal egy helyen. Egy számít: mindennek megvan a helye-módja-ideje. Amit szabad - és egyben kötelező. A jelszó tartalma a hatalmak megfogalmazatlan félelme volt. Az életet kilencszázötvenegyre- kettőre kegyetlenséggel és leleménnyel agyonregulázták, barna skatulyákba szorították. Rettegtek, hogy megint egyszer elszabadul, és akkor már nem sikerül visszagyömöszölni. Az álreklám a legőszintébb vallomása volt a garnizonnal, gázzal és baktériummal rendelkező erőnek, amelynek árnyékában itt az életünket leéltük. A bizonytalanságuk tudat alatt fogant jajkiáltása köszöntött ránk minden utcasarokról. (ITTHON A VERESÉGBEN) Tegyük fel, hogy szerencséd van. Úgy döntöttél a forradalom után, tizenhét évesen, hogy itthon élsz, a szülőföldeden, a vereségben, mely megszabja még az unokád unokájának az életét is. Kialakítottad a viszonyodat a megszállóval és a honi helytartókkal — semmiléle viszony. Élsz a megtorlás utáni országos engedéllyel és magánember vagy. Már szakmát és megélhetést is úgy keresel, hogy a lehető legkevesebbet találkozz a hivatallal. Tegyük fel, hogy berendezted lakhatóra a hétköznapjaidat. Megtaláltad a dolgodat, valamit tehesz, egymagádban is, azért, hogy a saját kultúránkat karban tartsd. Mert egy nemzet kultúrája különös jószág, egészében mégis megmaradt, nem azért, mintha átsiklott volna rajta a figyelmük. Nem, csak nem olyan egyszerű szétrobbantani- szétrohasztani. Nos, ha mindezt megoldottad, akkor is, többnyire még a legbensőbb vágyaidban sem gondolsz arra, hogy éjfélkor a Széna téren magnókazettát vegyél a zöldségesnél. Éjszaka? Még zöldséget sem. Hát azt nem lehet. Nem is kérdezed, miért. Talán létfontosságú volna pedig, hogy eszedbe jusson a kérdés. De hát - itt? Minthogyha valamely államvallássá emelt sátánhit Belzebúbját sértené egy halom zöldpaprika a sötétben, mondjuk mindjárt itt kint, a budapesti Nagykörúton. (A DOLGOK EGYENLETE) A Bűnös Nyugat fertőzött meg csak, kit előbb, kit utóbb, a kérdéssel is. Később, a magyar puha diktatúrában fokozatosan elszabadult egynémely apróság, lassan-lassan kicsúsztak a szálak a kezükből. Nem véletlen, hogy épp nálunk: mi fizettük a legnagyobb árat. (És a lengyelek, az ő történelmükön is látszik.) Lassacskán, szigorúan a rendszerben maradva, nyilvánosan is elhangzott egy- egy félénk kérdés: nem lehetséges-e, hogy szociológia, lélektan, genetika, kibernetika mégis létezik, s nemcsak úgy egyszerűen burzsoá áltudományok. Nos, pontosan le lehel mérni: ezeknek az eretnek nézeteknek a kinyomtatásával egyenes arányban tűntek el az ikszel az ikszboltból szerkezetű jelszavak.
