Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-08 / 124. szám
1991. május 8., szerda aj Dunántúli napló © Önkormányzat, központi kormányzás Az ország jelenlegi politikai berendezkedése a változatlan, mindenható államszerkezet, ahol a legfőbb hatalom a központi vezetés kezében van. Ez az állapot a vidéket továbbra is a főváros kiszolgálójává teszi. A helyi gondok Budapestről nem láthatók, nem oldhatók meg, illetve a főhivatalok jóindulatától függ a megoldás. A felső utasítások nem segítik, sőt, sokszor gátolják a helyi önkormányzatokat. Közismert, hogy a megyék évszázadokon át meglehetős sikerrel őrizték viszonylagos önállóságukat, és segítségével tompítani tudták a központosító intézkedések hátrányos hatását. Ma is hatékonyabb lenne a helyi nehézségeket, lehetőségeket jól ismerő megyei vezetés. Ezért a hatalom megosztása látszik kívánatosnak a megyék és a központi irányítás közötti ha a megyék határoznák meg minden fejlesztés célját, irányát, ütemét. A központ a hatalomnak azt a részét birtokolná, mely általában országos feladat. Ilyen a hadügy, külügv, igazságügy és részben a belügy, pénzügy. Minden más területen a kormány csak egyeztető hatáskörrel rendelkeznék. Nem szolgálja a vidék érdekeit, hogy az ország minden részéből a fővárosba jutnak a bevételek, adók és onnan csak újraelosztással kerülnek vissza a befolyt összegek. Ha megyei tulajdonba kerülne minden, ami nem állami ellátó szervezet a megyehatárokon belül, a haszon ott maradna, ahol képződik, különösen, ha ide fizetne minden adózó az államfenntartáshoz szükséges pénzt pedig a megye fizetné be a központba. Ezek a változtatások elképzelhetetlenek a jelenlegi agyondolgozott alkotmány hatálya alatt, hiszen az egész vázolt elképzelés alkotmány- ellenes, csak új alkotmány és parlamenti rendszer esetén valósítható meg. A jelenlegi legfőbb hibája, hogy egy koalíciós társuláson belül a legnagyobb párt ráerőszakolhatja álláspontját az egész koalícióra és ennek parlamenti túlsúlyával a parlamentre. A legnagyobb párt pedig egy kisebb vezetőréteg befolyása alatt áll, így alig különbözik a múlt rendszer politikai bizottsági irányításától. Részben ezért fordultak el a tömegek a politikától, a pártoktól. Nem ismerik el, hogy rendszerváltás történt. Igazolja ezt az állítást az ön- kormányzati választás alacsony részvételi aránya és a legutóbbi részleges képviselőválasztás iránti részvétlenség. A kétkamarás parlamenti rendszer, mely a világ számos országában jól működik, nálunk is megakadályozhatná a túlzott központosító törekvéseket. A 200-250 fős alsóházat a jelenlegi rend szerint pártlistákon meaválasztott képviselők alkotnák. A felsőház tagjait a megyei önkormányzatok jelölnék ki, megyénként négy főt: egy-egy jogászt, közgazdászt, közigazgatási szakembert és munkásküldöttet. Ez a szám a tizenkilenc megyéből 76 küldöttet jelent, és Budapest 24 képviselőt küldhetné a területi házba. Valamely javaslat törvényerőre emelkedéséhez mindkét ház jóváhagyására szükség lenne, ennek híján az alsóház 2/3-os többségével lehetne törvény egy határozatból. Ilyen rendszer biztosíthatná, hogy a törvények valóban széles, társadalmi alapon szülessenek és megakadályozná a pártok, a területek, vagy a kormány túlsúlyát. A végrehajtó hatalom valóban végrehajtó és nem előíró, parancsoló szerv lenne. Ha a képviselők két cikluson túl nem lennének megválaszthatok, elkerülhető lenne az elfásultság, vagy az ’ ösT*- szefonódás kifejlődése. A választások 4 évre szólnának, de a két ház kétéves eltolódással lépne hivatalba. Ez a tervezet politikai változtatásokat tartalmaz, de csak nagyvonalakban vázolja az ajánlott átalakítást, hiszen csak alapja akar lenni egy - remélhetőleg —, széles körű vitának. Azonban a tényleges változtatás feltétele, hogy a gazdaságban is megvalósuljon az igazi rendszerváltás, mely nélkül minden politikai újítás reménytelen kísérlet csupán. Székely Sándor nyugdíjas bányász Hogyan támogatja az önkormányzata kiskertek bérlőit? Aránytalanul nagy teher Pécs Város és Vidéke Áfész 1990. június 20-án értesítette valamennyi kiskertbérlőjét, hogy a következő évben a Pécsi Kertészeti és Parképítő Vállalat foglalkozik a kiskertek bérbe adásával. A meglepetés ezután következett, amikoris a fenti vállalat az Üj Dunántúli Napló hasábjain közölte az új bérleti díjakat. Ez ugyanis azt jelentette, hogy a bérlők a Lőtéri domb mögötti 400 m2-es területért a korábbi 500 Ft -f- 100 Ft áfa bérleti díj helyett 1200 Ft-ot fizetnek. Indoklás a Kertészeti Vállalat igazgatójának részéről, hogy megnövekedett a^ szemét- szállítás díja. Nevetséges megállapítás, mivel a mezőgazdasági hulladékot vagy elégetik, vagy komposztálják. Felméréseink szerint onnan szemetet soha nem szállítottak el, legfeljebb csak papíron. A főmérnök szerint a Lőtéri domb mögötti 'bérlemények „hobbi” kertek. A kiskeresetűek és kisnyugdíjasok itt „hob- bizzák" össze pihenés helyett azt a pluszt, ami a megélhetésükhöz kell. A bérleti díjak 100%-os megemelését indokolatlannak és igazságtalannak • tartjuk. Ügy érezzük, hogy a bérlők jelentős részét aránytalanul nagy teherrel sújtották. Mit vár a kiskertekkel kapcsolatosan a 6-700 bérlőcsalád az önkormányzattól? Azt, hogy visszaállítja a bérleti díjakat az eredeti állapotra, hogy ezáltal is segíthesse. támogathassa a megélhetésben az ilyen bérleményre szoruló kiskeresetű embereket. A bérleti szerződéseket pedig ne egy évre kössék meg, hanem hosszabb távra, hogy a bérlők stabilizálhassák helyzetüket. Reméljük, hogy bízhatunk az önkormányzat vállalkozó- barát támogatásában. Mi, kiskertbérlők, vállalkozunk, az önkormányzat pedig támogasson bennünket, annál is inkább, mert a terület fölött számos magasfeszültségű vezeték megy át, így városfejlesztési célokra nem alkalmas, a vezetékek áthelyezése pedig a város financiális lehetőségeit meghaladja. Ács László, Justitia Baráti Társaság Pozsgay ügye? Az Új Dunántúli Napló ápiilis 29-i számában a Bíró Zol- tán-Pozsgay Imre „zászlóbontását” elemző interjúban elhangzottakkal kapcsolatban szeretnék néhány lényeges kérdésben — alkotmányjogász kollégám álláspontjától eltérő - véleményt megfogalmazni. Tény, s ezzel teljes egészében egyetértek, hogy sem a Magyar Köztársaság Alkotmánya, sem a választójogi, sem a párttörvény, sem más jogszabályok nem zárják ki (s nem is foglalkoznak azzal), hogy a képviselőik egyik pártból a másikba történő „átigazolása”, avagy részükről új párt alakítása milyen jogkövetkezménnyel jár. (Az erkölcsi-politikai követelmények más lapra tartoznak.) Hozzáteszem, az ilyen „lépések” megtiltása egy „átlagember esetében ütközne emberi-állampolgári politikai alapjogainkkal is. Igaz az is, hogy a képviselők mandátumai a jog erejénél fogva „nem kötöttek”. A listán Parlamentbe bekerült képviselőknél azonban ezzel az állítással csínján kell bánni, hiszen a polgár az adott pártra - többek között - amiatt is szavazott, hogy az kiket tudott megnyerni ügyének annak idején. De ugyanez a gond bizonyos mértékig fölmerül a függetleneknél is, hiszen rájuk meg épp azért szavaztak, mert egyik párthoz tartozónak sem vallották magukat. Akik pedig a jelöltek közül vállalták, hogy egyéni kerületben is indulnak, ők, úgyis, mint valamelyik politikai irányzathoz (párthoz) tartozók, s úgy is, mint személyiségek kerültek megméretésre, s közülük néhányon nyertek, mások elbuktak. A dolognak a törvények értelmezésén túl van egy politikai-morális oldala is. Bennünket, ugyanis állampolgárokat (akiké a hatalom ..., s jogunk van átruházni a többpárti parlamentre annak meghatározott szeleteit...) annak idején (a választási kampány során) elfelejtettek tájékoztatni, hogy miután leadtuk voksunkat, tőlünk fügetlenedndk a képviselők. Azaz, az általunk megválasztottak „azt csinálnak, amit akarnak”, nem lesznek visszahivhatóak egészen a ciklus végéig. Az ,meg csak eszünkbe sem jutott, hogy bármikor bármelyik képviselő nadrágot (akarom mondani, pártot) cserélhet. . . Igaza van Sükösd Ferencnek abban, hogy (elvétve) hasonló esetek a kopírozan- dó (?) nyugati demokráciákban is előfordulhatnak. Ott azonban túlnyomórészt ennek jelentős jogi következményei is vannak, pl. az, hogy a képviselő lemond mandátumáról, s egy új választásokon „tiszta", pontosabban „más színű” lappal indulhat, s a választók majd döntenek. Tudom azt is, hogy nem ez az első eset parlamentünk rövid működésében, hiszen hely-(szék-) cserékre már eddig is sor került. A mostani kezdeményezés azonban valószínű sokkalta nagyobb horderejű annál, mintsem hogy kézlegyintéssel elmenjünk mellette, s ne próbálnánk alaposabban elemezni. Fölvethető a kérdés, hogy ha egy (kettő) képviselő alapíthat új pártot, akkor, három, négy, negyven vagy éppen háromszáz miért ne tehetné ugyanezt? (Hol húzhatók meg a határok?) Ha pedig új pártot alapíthatnak (mármint a fentebb jelzett jogkövetkezmény nélkül), akkor miért ne léphetnének be egy olyan pártba, amelyiknek eddig nem volt képviselete a Parlamentben. (Ad absurdumig elvíve az elvi lehetőségeket: képzeljük el, hogy valamennyi kisgazda képviselő belépne az MSZMP-be.) Továbbfolytatom. Meggondolhatja-e magát újból egy képviselő, s (bármilyen okból) megint visszakéretőzhet-e a korábban elhagyott pártba? S mi történik akkor, ha eggyen, ketten, ötvenen, százan az egyik parlamenti pártból átlépnek egy másikba. Avagy mi akikor, ha több százan lépnének be közülük egy új politikai tömörülésbe ... A (korántsem elméleti) variációk sorát nem folytatom, hiszen bizonyára lehetne még néhányat kitalálni. Az alapvető probléma mindegyiknél, hogy a képviselők saját döntései alapján a választói akarattól eltérő helyzetek alakulhatnak ki, kaphatnak jogi legitimitást, s születhetnek így a pártok, s az egyéni jelöltek korábban a választásokra megfogalmazott programjaiktól homlokegyenest ellentétes döntések. Világos: ilyen, s ehhez hasonló esetekben csak egy új választás kiírása lehet a megoldás — a jog azonban erről sem rendelkezik. Végezetül. A képviselő felelőssége óriási. Felelős igenis azért,. hogy á társadalom érdekét a választó- polgárai voksainak megiele- ' lően képviselje, de persze azért is, hogy mérje föl, folyamatosan kisérje figyelemmel, miként alakulnak a társadalom viszonyai, a polgár és a hatalom közötti kapcsolatok, s legyen meg a lehetősége arra, hogy levonva a következtetéseket, tegye meg az általa elfogadhatónak Mártott lépéseket. Mindezt azért is hangsúlyozom, mert eme kis reflexió nem Pozs- gayról, Bíróról vagy az általuk indítandó mozgalomról (pártról) szól. Lehet ugyanis, hogy emberileg, politikailag tisztességes szándékú kezdeményezésük támogatottságot talál majd a* társadalomban, s a történelem őket igazolja. A példázat azonban arra kell hogy ösztökélje a törvényhozót, miszerint nyugodt, jól előkészített, a szakmai szempontoknak eleget tevő, s a társadalom véleményét is figyelembe vevő normákat alkosson és tanuljon, miközben (sok-sok buktatóval) építgeti a jogállamot. Bennünket, polgárokat pedig, hogy mi is okuljunk, s válasszunk - felelősséggel. Csefkó Ferenc Hány én az eleifüles? Senkinek sem ja Az emberek egyre költség- érzékenyebbek lesznek. Gyanakodnak minden számla kézhez vételekor, megfelel-e a valóságnak, . a fogyasztásnak. A véletlen folytán a fűtésszámlának számoltam utána és néhány meglepetés ért, amelyet ezúton szeretnék közkinccsé tenni, ajánlva a helyhatóság és az érdekképviseletek szíves figyelmébe. Nos, a Távfűtő Vállalat által kiadott számla alapján 129 légköbméter után számlázza a fűtést. Amikor megmértem a lakásunk légterét (52 m2 leszámítva 3 m2 az erkély miatt), akkor a saját mérésem szerint a lakásunk légköbméter nagysága csak 124 m3-nek bizonyult. Ez a 10,2 Ft-os egységár mellett 51 Ft többletfizetést jelent részemről havonta. Nem akartam alaptalanul reklamálni, ezért böngészni kezdtem a távfűtés díjszabásáról szóló rendelkezéseket és így jutottam el a 2/1966. (III. 31.) ÉM. rendelet 15. § (3) bekezdéséhez, amely így szól: „A lakás, illetőleg a nem lakás céljára szolgálq helyiségek fűthető térfogatát a fűtőtesttel - takarék légfűtő berendezés esetében a légbefúvó nyílásokkal, illetőleg légcsatornával — ellátott összes helyiség (ideértve a takarék légfűtő berendezést magába foglaló helyiségeket is) alapterületének és magasságának szorzata adja.” Ez alapján — mivel sem az előszobában, sem a WC.-ben nincsen fűtőtest — a lakásunk fűtött, fűtőtesttel ellátott helyiségeinek térfogata csak 108,5 m3-nek bizonyult. Ez a 10,2 Ft egységár mellett havonta részemről 209,1 Ft többletfizetést jelent, ami éves szinten 2509,2 Ft többletfizetésként jelentkezik, ennyi kár ér engem, mint fogyasztót. 1973. február 13-a óta lakunk lakásunkban és fizetünk távfűtésért, igy az elmúlt időszak alatt 4149 légköbméter fűtéstöbbletet számlázott a Távfűtő Vállalat. Most az a kérdésem, hogy jól értelmeztem-e a rendeletet. S ha jól értelméztem, akkor hogy számolja el a szám lázott többletköltséget a Táv fűtő Vállalat? Hány éves az ilyen hibás számlázás után a felelősségvállalás? ' Dr. Nádor András A Kisemmizettek Pécs-bara- nyai Egyesülete április 29-én megtartott közgyűlésén megvizsgálta a kárpótlási törvény egyes paragrafusait és megvitatva a következő határozatot hozta: A megszületett kárpótlási törvény senkinek sem hozott jó megoldást. A kormánynak azért nem jó, mert túl drága, a károsodott tulajdonosoknak pedig csak jelképes térítést nyújt. Ök a még meglévő tulajdonuk természetbeni visszaadásával lennének elégedettek, vagy teljes kártalanítási összegről szóló, értékálló kötvényekkel, melyek a gazdasági életben mintegy váltóként részt vehetnének. Nem megoldás a német nemzetiségűek számára egy homályos ígéret, mely a távoli jövőbe helyezi az ő jogos igényük kielégítését. Rossz ez a törvény a lakosságnak, mert az ő vállukra rak terhet, ha közvetve is, a kárpótlási jegyek értékével. Maga a törvény elnevezése is rossz, mert kárpótlás a ki nem számítható összegű károkozásért jár azoknak, akiket ártatlanul meghurcoltak. Rájuk azonban ez a törvény nem vonatkozik, így ők is homályos ígéretet kaptak csupán. A vagyoni károsodásért még az 1955. 23. trv. szerint is kártalanítást kell adni, mégpedig a 11. § (1) bekezdése szerint az ingatlan értékének megfelelően. A még érvényben lévő alkotmány az 1949. XX. trv. 8. §-a szerint: „a munkával szerzett tulajdont az alkotmány elismeri és védi." Az elődök munkájával szerzett tulbjdon öröklését is ugyanez a törvény biztosítja. Igy ez a mostani törvény ellentétes az érvényes alkotmánnyal, melynek előírását az államhatalom valamennyi szervére kötelezőnek nyilvánítja (XI. fej. 71. §). Ez kötelezi a jogutódot is! A törvény tehát semmilyen szempont szerint sem jó, nem elfogadható. A Kisemmizettek Pécs-bara- nyai Egyesülete ennek ellenére javasolja tagjainak ezt az úgynevezett kárpótlást elfogadni azzal a megjegyzéssel, hogy a teljes kártalanítás igényéről nem mond le, ezt a juttatást csak előlegnek tekinti elvett tulajdonáért, melyet egy későbbi időpontban teljes kártalanításnak kell követnie. Garai Ferenc gazdasági vezető