Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-05 / 121. szám

„Manapság minden jobban megéri, mint dzsesszt játszani" \ ' Alig tíz évvel ezelőtt, ha va­laki azt mondta: dzsessz, bi­zony zsúfolásig megteltek a termék. Az improvizatív zene elismert hazai képviselői az­óta is aktívan muzsikálnak, új tehetségek bukkannak fel, jó zenészben nincs hiány. Berki és a nagy szerelem Egy valami azonban alapo­san megváltozott. Elvékonyo­dott a rajongók pénztárcája, többen meggondolják, hogy megveszik-e a drága kon­certjegyeket. Kevesebb ér­deklődő, kevesebb fellépési lehetőség. Vajon ilyen körül­mények között meddig éri meg dzsessz-zenésznek lenni? A héten Berki Tamás bará­taival, a Sabu-sabu formáció tagjaival vendégeskedett Pé­csett, a JPTE TK Jakabhegyi úti kollégiumában. A kérdési a sokak által legjobbnak tar­tott magyar dzsesszénekes- nek is feltettük. — Manapság minden job­ban megéri, mint dzsesszt játszani. Mégis úgy érzem, ez a kérdés föl sem merülhet a magunkfajta zenészek szá­mára. A dzsessz nekünk egy hatalmas szerelem, amiből nem lehet csak úgy kikeve­redni. Az más kérdés, hogy mi nem is akarunk. Mert jó.- Akkor miből élnek a dzsessz-zenészek? — Legtöbbünknek a zené­lés mellett állása is van. Ma­gam az Országos Közműve­lődési Központ zenei főmun­katársaként keresem csalá­dom számára a betevőt, La­katos Vilmos (zongora) bará­tom az Egyesült Államokban üzletember. A csoport többi tagja — László Attila (gitár), Lattman Bélo (basszusgitár) és Jávori Vilmos (dob) - kü- lön-külön legalább 5-6 kü­lönböző forhiációban, csa­patban játszik, de mindegyi­künk foglalkozik zeneszer­zéssel is. ,- Milyen lehetőségek van­nak külföldön, van kereslet a magyar dzsessz-muzsikusok iránt? — A '70-es években és a '80-as évek elején nagyon keresett volt a magyar dzsessz Európa keleti és nyu­gati részén egyaránt. A hatá­rok elmosódásával azonban némileg változott a helyzet. A földrészt elárasztották a te­hetséges lengyel és volt ke­let-német muzsikusok és ez a konkurencia komoly kihívást jelent a magyar zenészek számára. A külföldi útért, ami évekkel ezelőtt csak úgy az ölünkbe hullott, most erő­sen meg kell küzdeni.- Ez viszont állandó fejlő- dést is feltételez. Meddig fej­lődhet egy dzsessz-zenész? — Amíg abba nem hagyja a játékot. Természetesen az előrelépéshez rengeteget kell dolgozni, zenét hallgatni, gyakorolni. Ami engem illet, remélem nem álltam meg. Számomra mindenesetre biz­tató, hogy a felvételeimmel soha nem vagyok maradék­talanul eléaedett, később mindig másképp csinálnék valamit. Talán az is jelent valamit, hogy minél korábbi darabról van szó, annál több mindenen változtatnék. K. E. wmmr 85 B B aM ,^J| Mk ^■■b Jm ®^JJ Kiből less a csodabogár . ............................................................................................................................................ ' ■ ■■ P arafenomén­vizsgálal Fotó: Prokszo László Szülők a hallás- sérült gyerekekért A hallássérült gyermekek re­habilitációs lehetőségeiről, a fejlesztésük problémáiról be­széltek tegnap délután Pécsett, a Nevelők Házában azok az előadók, akik Budapestről ér­keztek a ,.Szülők a hallássérült gyerekekért" Egyesület pécsi szervezetének meghívására. Dr. Csányi Yvonne surdopedagógos és Simon Mária pszichológus- gyógypedagógus mostani láto­gatását komoly igény szülte. Pécsett és Baranya megyében tavaly őszig ugyanis gyakorla­tilag nem foglalkoztak külön a hallássérült gyerekek ügyével, a legközelebbi lehetőség Ka­posváron adódott számukra. Csanádi Gabriella logopédus és Várnai Rudolfné surdopeda- gógus — a tegnapi rendezvény szervezői - azt remélik, hogy e mostani találkozó, melyen nemcsak szülők, hanem egész­ségügyi dolgozók, pedagógusok is jelen voltak, segíti néhány hónapja megkezdett munkáju­kat, melynek során most is, gyakorlatilag fizetés nélkül, lel­kesedésből foglalkoznak közel harminc hallássérült gyermekkel. Munkahelyük, az Apáczai Ne­velési Központ jóvoltából van, de a segítség elkel, amellett, hogy a ,, hallók tár­sadalmának" rokonszenvén túl szeretnék azt is elérni, hogy mind szélesebb kör ismerked­jen meg azokkkal a lehetősé­gekkel, melyekkel a hallássé­rült gyerekek a társadalomba integrálhatók. Hodnik I. Kétkedők és hívők, óriási energiával próbálják cáfolni és bizonyítani, vannak-e és mű­ködnek-e parapszichológiái erők a világon. Hagyjuk most a feltételezéseket, nézzük meg viszont, mit tud nyújtani az a készülék, mellyel elsőként az országban ki-ki megvizsgálha­tó, és megtudható róla, ké­pes-e bioenergiájának át­adására, vannak-e különös ké­pességei. Azok, akik nem szégyellik, ha csodabogárnak tartják őket, az Állami Energe­tikai és Energiabiztonság-tech- nikai Felügyelet munkatársait kereshetik fel Budapesten, ahol térítésért megnézik őket ther- movíziós avagy más szóval: hőfényképes eljárással. Slen- ker Endre, az intézet munka­társa válaszolt- Voltaképpen mi ennek az eljárásnak a lényege? — A technika azon alapul, hogy minden és mindenki a világon sugároz hőt, mely inf­ravörös kamerával láthatóvá válik. A módszert először a haditechnikában fejlesztették ki, és aki a Kék villám című film szuperhelikopterének fel­vevőjét megfigyelte, ott is ha­sonló rendszert láthatott. Az eljárást később az ipar­ban alkalmazták műszaki be­rendezések vizsgálatára, a kü­lönleges, hőre érzékeny kame­rával készült felvételeket szá­mítógépes kiértékeléssel dol­gozták fel, s így megtudták, hol szökik a meleg egy épü­letben, vagy mondjuk egy ve­zetékben.- Honnan jött az ötlet, hogy parafenomén-jelöltek megvizs­gáltathatják itt magukat?- Ez a berendezés alkalmas rá, hogy orvosi célú hőfényké­peket is készítsünk vele. Mi nem készítünk diagnózist, csak képet, de megadjuk azt a cí­met, ahol orvos értékeli a fel­vételt. Úgy hírlik, korai stádiumban kimutothatók a test különböző pontjain lévő gyulladások vagy daganatos elváltozások. A program egészen új, mert' nálunk a test energiáinak lát­hatóvá tételével még nemigen foglalkozott senki.- Nemcsak hőmérsékletet mérünk, hanem a térerőt, bőr­ellenállást, felületi hőmér­sékletet is, kapcsolatban va­gyunk az Egely György vezette kísérletekkel is, bár a paroje- lenségek kutatásában csak technikai segítők vagyunk. Mindenesetre már most több különleges képességű ember jelentkezett nálunk vizsgálatra. Azt is mondják, hogy van­nak emberek, akik képesek arra, hogy egy pohár víz szerkezetét megváltoztassák, valahogy úgy, mintha a vizbe gondolati úton küldenének egyfajta programot, s így a víz alkalmas lesz például arra, hogy fájdalmat csökkentsen. Néhány nap múlva a víz visz- szaalakul, de Slenker Endrétől azt is megtudtam, ők képesek ró, hogy ezt a változást meg­mérjék, kimutassák. Lehetséges tehát, hogy végre lesz látható bizonyíték is a parapszicholó­giái erők létezésére.. Csak az a kár, ha tudjuk is, hogy ilyen erők léteznek, még mindig nem tudjuk azt: miért és ho­gyan fejtik ki hatásukat. Azt hiszem viszont, hogy akit va­laha is meggyógyítottak már kézrátétellel, annak ez töké­letesen mindegy .. . Hodnik I. Iskolanap a pécsi Radnótiban Diákszínpadi előadással kezdte pénteken hagyományos diáknapját a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakkö­zépiskola. A két karodban cí­mű bemutató — melyet Fónai Imréné rendezett — után Rad- nóti-szq valóversenyen vettek részt megyénk 7- szakközépis­kolájának diákjai. Az első helyezettnek járó pénzjutal­mat és oklevelet Gál Vero­nika (Radnóti, felkészítő ta­nára Mihályi Éva) vette át. Nagy érdeklődés ikisérte Bá­lint András Radnóti naplója című, dr. Győr Elemér az ön- kormányzat működéséről és Aknai Tamás művészettörté­netről szóló előadását. Emel­lett három Radnóti életéről és munkájáról szóló filmet nézhettek meg videón a diákok. Szitát Lászlónéval, az isko­la igazgatójával a szavaló­verseny alatt beszélgettem. El­mondta, hogy szeptemberben az elsősök már négy; angol, német, orosz és olasz nyelv közül választhatnak. Két pá­lyázat elnyerésével nyelvi szak- tantermet és új számítógép­termeket sikerült kialakítani. A túljelentkezés idén is két­szeres-háromszoros volt, az új osztályok így is zsúfoltak lesz­nek. Gondot okoz a diákok elhelyezése, kevés a megfe­lelő tanterem. Szitár László- né egyik elképzelése szerint célszerű lenne a Zrínyi, a Zsolnay és a Radnóti iskola összevonásával létrehozni egy közös idegenforgalmi, közgaz­dasági és kereskedelmi bloíkkot. Idén vezetnek be a harma­dik évfolyamosok számára egy, az érettségihez hasonló, ösz- szefoglaló vizsgarendszert, hogy a diákok nagyobb ru­tinnal, összefogottabb tudás­sal szerepelhessenek egy év múlva az érettségin. A vég­zősöknek nem kell elhelyez­kedési gondoktól tartaniuk, az iskola jó kapcsolatokat tart fenn a megye vállalataival, bár tavaly óta az elhelyez­kedni kivónó diákokat külön­böző feladatok elvégeztetésé­vel próbálják ki a leendő munkaadók. Tröszt É. Színházi előadás Komlón Joe Orton: Amit a lakáj lá­tott című kétrészes komédiáját mutatják be ma este a Pécsi Nemzeti Színház művészei a komlói színházteremben. A főbb szerepeket Újvári Zoltán, Vári Éva, Spilák Klára, ifj. Fil- lár István, Besenczi Árpád és Bartus Gyula alakítja, rendező: Szegvári Menyhért. — lehetőleg — kiváló minő­ségiben, és egyáltalán: a mun­kások és a panasztok óriási tömegének közreműködésére van szükség, hogy nemzet- gazdaságunk kikerüljön a sza­kadékból. A kislány ezt nem tudhatja. Nem tanították meg a „képbe" már a paraszt is, akit tapintatból mezőgazda­sági dolgozónak is nevezhe­tő rik. Éppen a rádió egyik mű­sorában hangzott el a vére­sen komoly figyelmeztetés: már az idei aratás-betakar!­Rosszkedvűnk éve... A riporter megszólítja az „utca emberét", azzal a szán­dékkal, hogy valamit vissza­adjon a közhangulatból, pe­dig tudja, hogy a válaszok­ból nem szabad általános kö­vetkeztetéseket levonni. Mert hamisak, mert alkalmiak, mert túlzottan egyéniek. A hallga­tó pedig hajlamos rá, hogy hiteles képet alkosson az el­hangzott véleményekből ön­maga számára: „Lám, ez az­tán jól megmondta I". A má­jus elsejei — fővárosi — szí­nes forgatagban a riporter felteszi a kérdést egy - hang­ja után ítélve — tizenéves diáklánynak: „Mit tudsz a munkásról? Szerinted ki a munkás?" A kislány nem is késik a válasszal: „A munkás olyan ember, akinek nem adatott meg a továbbtanulá­si lehetőség ...". Ennyi. A fi porter természetesen nem fűz hozzá kommentárt, nem folytatja a beszélgetést, nem vezeti rá beszélgetőpartnerét véleményéneik leértékelő jelle­gére. Hogy a „munkás” attól még egész ember lehet, hogy nincs diplomája, vagy közép­iskolai végzettsége, és hogy mindenki nem tanulhat to­vább, mert valakinek az ipar­ban (vagy mezőgazdasági nagyüzemiben) is dolgoznia kell, értéket kell előállítania, árut kell termelnie, sokat és erre — szülei sem, senki sem. Talán majd ezután. De hát... az a bizonyos „ez­után” is „most” van, márpe­dig manaipság bizony ritkán hangzik el maga a fogalom is, hogy „munkás”, elég eh­hez csak végighallgatni a parlamenti vagy más politikai szónoklatokat. Vagy ha még­is, hát összehozható a mun­kanélküliséggel. 'És itt lép be tás idejére várható a magyar mezőgazdaság összeomlása. Jómagam ugyan optimista vá­gyóik, és ezt a szomorú jós­latot el nem hiszem, mint ahogy azt sem, hogy 1994-re 300 ezer munkanélkülivel szá­molhat majd o hazai mező- gazdaság. Bár... a sorra szétvert mezőgazdasági nagy­üzemék sorsa mi mást ígérne, mint ezt a tragédiát. De va­lahogy mégis csak bízom a közeljövőben, már csak azért is, mett a kormány a héten milliárdos nagyságrendű anya­gi támogatást határozott eJ gyorssegélyként a tavalyi aszály miatt tönkrement tsz- ek-állami gazdaságok részére. A munkanélküliség átka ül rajtunk: közös nagy gondunk, politikusoknak, állampolgá­roknak egyaránt. Nagyjából együttérzők a napokiban nyi­latkozó IBÚSZ-főnökkel is, aki azt mondja, nagyon bizony­talan az idei turisztika, a meghirdetett utakra viszony­lag kevés a jelentkező. De azért nem tudott megihatni. Hongkongiba az idén három csoportot sikerült eddig tobo­rozniuk, nem mondta meg — mennyiért. Gondolom, nem áll meg százezerben. Akinek ilyen útra van pénze, annak jóval több marad miég ott­hon a szekrényben, vagy a lepedő alatt, vagy a takarék­ban. Most mondhatnám a kislánynak, hogy az a „mun­kás”, aki nem fizet be az idén egy hongkongi útra. És oz ősszel nem vesz sem je­gyet, sem bérletet a Magyar Állami Operaiház előadásaira, mert — o rádióból tudom — a neves kultúrintézmény száz- százalékos áremelésit hajtott végre. A művészek béreme­léséről egy szó sem hang­zott el... Azt mondják — lapok is ír­nok róla —, hogy rosszked­vűek a magyarok. Ez rám nem vonatkozik, mert nekem semmilyen ‘kedveim nincs. Így aztán csőik .némán magam elé meredtem, amikor egy ismert politikus kijelentette: „Az energiaárak nem hogy ma­gasak nálunk, hanem egye­nesen még emelni kell...!”. Nos, kislány, az is „munkás”, aki majd erre azt mondja:.. . Fogd csak be a füled, ez nem néked való. 4 vasárnapi Eröterek, ha találkoznak ... Radio mellett.

Next

/
Thumbnails
Contents