Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-22 / 138. szám

1991. május 22., szerda üj Dunántúli napló 7 J1 dolgozok es a szociális színvonal megtartása Dolgozói részvény­érdekeltség Szakmunkástanulók németországi képzőse Indul sa és az olyan nyereség, ami­vel a 6—8 százalékos részvény utáni osztalék is elérhető. — Még ebben az egyre nyo­masztóbb gazdasági Helyzet­ben is? A pécsi Kossuth Lajos utca 36. számú ház telújitásot a BAU- KOMPLEX Rt. a közelmúltban fejezte be Fotó: Proksza László Nem elég az egyre nyomot­tabb piaci körülmények között munkát adni az embereknek, tehát fennmaradni az egyre szűkösebb épitőipari kapacitás- igények közepette, akkor még a Számvevőszék és az ügyész­ség törvényességi vizsgálódá­sai is ...? A TANÉP (Baranya Megyei Magos- és Mélyépítő Vállalat) alapította Baukomp­lex Rt.-nél tavaly májusban megkezdődött a teljeskörű tör­vényességi vizsgálat. Ebből so­kan azt a következtetést von­ták le, hogy lóm . . . Ennyit a különféle szóbeszédekről. Az igazság viszont az, hogy sok más épitőipari céggel szemben életképes maradt a Baukomplex Rt., s a közel egyéves vizsgálódás is azt hozta ki, hogy a cégalapítás­sal érdemben nem sértettek semmilyen törvényt, se sza­bályt. © — Ilyen kétoldalú - piaci és teljeskörű törvényességi vizsgálati — nyomás alatt egy­általán képesek voltak talpon- maradni? — kérdeztem dr. Ku­kái Tibort, a Baukomplex Rt. ügyvezető igazgatóját. — A május 11-i közgyűlé­sünkön is azt mondtam el a megjelent 200 részvényes dol­gozónknak, hogy sikerült jól kialakítanunk az érdekeltségi rendszert az önigazgató társa­sági formában, mert az árbe­vételünk az elmúlt évben meg­haladta a 400 millió forintot és a mérleg szerinti nyeresé­günk a 70 milliót. A részvé­nyek utáni osztalék 12 száza­lék úgy, hogy emellett 40 mil­lió forintos tartalékvagyont is képeztünk. — Ezek szerint a komplex törvényességi vizsgálat, melyet a Számvevőszék tartott orszá­gosan a tanácsi alapítású vál­lalatok privatizációjának ta­pasztalatai tárgyában, Így a Boukomplexnél is, nem hátrál­tatta a céget a munkában? — A számvevőszék és az ügyészség is végezte a dolgát, mi is. Ök szakmai alaposság­gal és korrekt módon vizsgá­lódtak. A Legfelsőbb Bíróság határozatával véglegesen lezárt vizsgálat kisebb alaki, formai hiányosságokat állapított meg, olyanokat, melyek pótolhatók és orvosolhatók. Az elképzelé­sünk, tehát a cégalapításunk lényegi kérdésekben alapvető­en helyes és a törvényeknek megfelelő volt. Ez megnyugta­tó a megrendelőinknek és a 437 dolgozói részvényesünknek is. A vizsgálatok alatt termé­szetesen nem állt le nálunk az élet, sőt, a közvetlen részvény- tulajdonosi érdekeltség bebizo­nyította, hogy az milyen, és mennyire ösztönző hatású Tehát mindenképpen helyes utat választottunk. e Pedig valamennyi épitőipari kivitelező, tervező és gyártó cég joggal panaszolja, hogy egyre kevesebb a munka, hogy már szinte egyáltalán nem -, vagy csak alig — jut pénz fel­újításra, új épületre. A Baukomplex Rt. az el­múlt évet mégis, igencsak eredményesen zárta. A már említett nyereség mellett 50 százalékos bérfej­lesztést is végrehajtottak Megalapították 50—50 százalé­kos részesedéssel magyar-né­met vegyesvállalatként a Pannoniabau Kft.-t. Minden feladatot határidőre és a megrendelőik megelégedésére teljesítettek. A korábbi szociá­lis színvonalat (üdültetés, ét­keztetés, munkásszállítás, mun­kahelyi körülmények stb.) meg­tartották. Sőt. A nyári szezon­ban nyitja kapuit a 20 szobás - húszmilliós ráfordítással ké­szített — balatonmáriai üdü­lőjük.- Erre az évre is hasonlóak a kilátásaik? - kérdem dr. Kukái Tibort. — Az elmúlt évihez képest, idén már érezhetően rosszabb o helyzet, és ezt az ország, különösen az építőipar is ér­zi. Egyelőre októberig szerző­désileg lekötött o kapacitá­sunk. Erre olapozvo tervez­hetjük a komplex termelés; struktúránk fenntartását, a le­hető legteljesebb körű foglal­koztatással. Terveink szerint reálisnak tűnik a mintegy 20 százalékos jövedelemfejlesztés, az alapvető szociális szolgál­tatásaink ésszerű szintentartó­— Bíznunk kell önmagunk­ban, és abban, hogy a részvé­nyesi érdekeltség továbbra is ösztönzi az embereinket. €> Hadd ne leltározzam az ál­taluk tavaly átadott, avagy megkezdett és az idén át­adandó létesítményeket Szi­getváron, Harkányban, Siófo­kon, Máriagyűdön és Pécsett. Or. Bilonka Béla, a 244. sz. Jogtanácsosi Munkaközös­ség tagja, a Baukomplex Rt. megbízott jogtanácsosa is fel­lélegezhet, hisz a legmagasabb fórumon (Legfelsőbb Bíróság) is visszaigazolták a cégalapí­tók elképzelésének helyességét. Tehát nem csak gazdasági­lag, jogi értelemben is sínen gyakorlati oktatását-képzését is biztosítják. Mi több, a pécsi 506. számú Ipari Szakmunkás- képzővel és egy bajorországi testvérintézménnyel karöltve ez év szeptemberében 30 kőmű­vestanulót küldenek Német­országba, kétéves szakma- és nyelvtanulásra. S bíznak ben­ne, hogy 1992-től mór nem­csak harmincon és nem csak kőművestanulók kezdhetik né­metországi tanulóéveiket. Jól tudják: a jelent át kell vészelni, s közben nem mond­hatnak le a jövőről. Miért ne indulna meg mielőbb hazánk­ban a fellendülés? S ha ez bekövetkezik, kellenek a jól felkészült ifjú építőipari szak­emberek (is). Murányi László Más világbank kellene Még a Németh-kormány „találta ki", az Antall-kor- mány pedig habozás nélkül átvette. Azt, hogy a lakos- ságnyomoritó intézkedések meghozatalakor a Világ­bankra hivatkozzanak valami ilyesmi indokkal: ezt igaza­iból nem is mi akarjuk, de a Világbank csak akkor nyújt újabb hiteleket, ha ezeket meglépjük. Nem is volt az utóbbi két évben olyan életszínvonal csökken­tő kormányintézkedés, par­lamenti döntés, amelynek ne ez lett volna a magyaráza­ta. Most, a drasztikus ener­gia áremelések kapcsán is derűs felhanggal „mesélte" a tévé Ablakában az illeté­kes kormányzati férfiú, hogy az állami támogatások fel­számolása volt a feltétele a még újabb világbanki hi­teleknek. Lehet, hogy valóban Így van, mert miért is kételked­nénk kormányzati férfiaink szavahihetőségében, de en­gem ebben az ügyben vala­hogy zavar az, hogy mind­eddig nem hallottam, olvas­tam (lehet, hogy csak az én mulasztásom ez?) illeté­kes világbanki férfiú nyilat­kozatát ugyanezen ügyben arról, hogy ők, a Világbank csakis a magyar nép ke­gyetlen kizsigerelése árán hajlandók segíteni rajtunk. Pedig oly sok a rójuk hivat­kozás, hogy épp ideje len­ne végre mikrofon- vagy kameravégre kapni egy ilyen illetékes férfiút, hadd hall­juk végre az ő szójából is a kegyetlen biztatást. Akkoi legalább bizton tudnánk, hogy nekünk egy másik vi­lágbankra lenne szüksé­günk. Egy olyanra, amelyik megértőbb tud lenni egy ki­szolgáltatott nép iránt, amelyik nemcsak azt írja elő, hogy mit nem, hanem azt is, hogy mit igen. Vagy­is, amelyik azt mondja: nem mehet az tovább, hogy az állam az égvilágon mindent támogat, mert ebből soha nem lesz egészséges, műkö­dőképes gazdaság, de az sem mehet tovább, hogy most meq mindent a vétlen, a múlt jó vagy rossz szán­dékú dilettantizmusából ere­dő károkért felelőssé nem tehető nép fizessen, mert akkor sem lesz egészséges, működőképes gazdaság. És amelyik azt is mondja, hogy jöjjenek, uraim, és nézzük meg együtt, hogyan lehetne csökkenteni az önök ember­telen adósságterheit, hogy minél hamarabb egészséges, és működőképes legyen a gazdaságuk. De ilyen világbank — saj­nos — nem létezik, 'mert ha létezne — gyanítom — a piacgazdaság rögös útján tántorgó nemzetek annak az ügyfelei igyekeznének lenni. így tehát be kell ér­nünk ezzel a gyatra, kőke- ményszivű Világbankkal, amely csak egy dologra van tekintettel: hogyan tud­ja újabb és újabb hitelígé- retekkel tovább nehezíteni az életünket. Mert rá va­gyunk szorulva. Mert ami pénzt magunk képtelenek vagyunk megtermelni, azt újabb és újabb hitelekből kell 'megszereznünk. Ha jól odafigyel az olvasó, már rég észrevehette, hogy nincs hét, amikor ne értesülhet­nénk újabb és újabb száz és százmilliós hitelek felvé­teléről, amiknek az útját ugyanúgy nem ismerjük, mint ahogy nem ismerhet­tük annak idején sem, ami­kor a ihitelmilliárdok a leg­vidámabb barakk mítoszá­nak a fenntartására érkez­tek. Mennyi is hát most az adósságunk? Annak idején a Németh- kormány hosszas kapacitó- lásra elszámolt ezzel (és nem igazán hittük el a szá­mok valódiságát), de azóta sem tudunk semmit. Az An- tall-kormány is vonakodik számot adni arról, hogyan is állunk adósság dolgában. Lehet, hogy azért, mert at­tól tart: az érvényes számok ismeretében még jobban el­uralkodik a borúlátás? De hátha ellenkező hatást le­hetne elérni az őszinte szó­val! örülnék, ha akadna kép­viselő — s lehetőleg kor­mánypárti, mert Így na­gyobb a biztosíték —, aki in­dítványozná, hogy meghatá­rozott időközönként, lehető­leg negyedévenként adjon számot a kormány a parla­ment (és ezzel az ország nyilvánossága) előtt mérleg­szerűen az adósságállo­mány, az adósságszolgálat alakulásáról. Hátha előbb- utóbb észrevennénk, hogy nem is olyan reménytelen a helyzet, s nem keli egy má­sik világbank utón néznünk. Hársfai István Bolgárok a történelmi és mai Magyarországon II. 0 második betelepülési hullám I. Lipót törökellenes had­járatai és háborúi támogatá­sára, de a nemzeti felszabo- ditós zászlaja alatt 1688-ban Északnyugat-Bulgóriában fel­kelés tört ki. Ennek központja az a Csiprovci város volt, ahol a katolicizmus első mag­vait Nagy Lajos vetette el. Októberben, amikor a meg­mozdulást kegyetlenül lever­ték. ezrek tódultak a Duna felé. Ezzel kezdetét vette a második bolgár betelepülési hullám, amely három szakasz­ban ment végbe. Az első 1718. július 21'-ig tartott, amikor III. Károly és III. Ahmed meg­bízottai Pozsarevácon megkö­tötték a békét. Az 1739. szep­tember 1-jén Belgrádban megkötött osztrák-török béke- szerződés azonban belső emigrációra kényszerítette a mór áttelepült bolgárokat, hi­szen a töröknek visszaadott területekről északnyugatra és nyugatra tovább menekültek. Ez az utolsó szakasz 1744-ig tartott, amikor is a bolgárok véglegesen letelepedtek a kö­vetkező városokban, községek­ben: Krassóvár, Kiskrassó, Vi­zes, Nermed, Almás, Csörgő, Kehgyeltő és Krassócser. Ezzel a betelepülési hul­lámmal a múlt században Czirbusz Géza foglalkozott, hi­teles adatai szerint mintegy 76 városban és faluban bol­gárok telepedtek le. Mennyi bolgár lehetett ott, ebben egy szám talán segítségünkre van: a második betelepülési hul­lám kezdeti éveitől 1851-ig az ott elhunyt bolgár kato­likus szerzetesek száma 449 fő volt. Természetesen, bolgárok másutt is megtelepedtek - pl. Pesten, Budán, Szentendrén, Ráckevén, Baján. Érdekes, hogy a csiproveci felkelés egyik vezetője, Georgi Pejo- csevics — miután III. Károly a török elleni háborúkban szer­zett érdemeiért bárói címet adományozott neki, - birto­kokat kapott Horvátországban, s emiatt később sokan horvát származását hangsúlyozták, ami messze nem felel meg a valóságnak. Hitelesen megállapítható, hogy a második hullámmal érkező bolgárok közül sokan Pécsett telepedtek le 1691 és 1725 között, azt a XVII. és XVIII. századi matrikulák és telekkönyvek is bizonyítják. Többségük csiproveci kereske­dő volt, de 1725 körül Ada- movics és Biricsics családok kivételével a többi Eszékre települt át. Mindemellett Baranya me­gyében és Pécsett olyan ve­zető bolgár katolikus szemé­lyiségek is dolgoztak, akik a csiproveci felkelés leverése után - honfitársaikkal együtt - ide menekültek. így pl. Kasztju Pejkics, azaz Christophorus Pejcsich, sok történelmi és teológiai munka szerzője, egy ideig Darázs (ma Drazs Ju­goszláviában) községben dol­gozott. Sok minden Pécshez kötötte Jokov Nikolov Peja- csevicset, az említett Georgi Pejacsevics unokaöccsét. Ér­demes részletesebben szólni róla, mert egyre jobban ter­jed el o teljesen téves és minden alapot nélkülöző állí­tás horvát származásáról. Csiprovciben született 1681- ben, még nyolcéves sem volt, amikor a felkelés leverése után menekülnie kellett a szüleivel. Szülővárosa vezető katolikusainak hagyományai az egyházi szolgálat felé irá­nyították, ezért hagyta Pécset és továbbtanult Olaszország­ban, 1699 karácsonyán már belépett a jezsuita rendbe, mint professzor tanított Nagy­szombaton, Budán, Zágráb­ban, Győrött és Erlauben. Közben Pécsett is élt, itt volt házfőnök, a városban is hunyt el 1738. július 14-én. A második betelepülési hul­lámmal érkező bolgárok zöme évszázadokon keresztül meg­őrizte nemzed öntudatát és hovatartozását. S ez három fontosabb tényezővel magya­rázható meg. Az első éppen a bolgár katolikusok által végzett társadalmi, politikai, kulturális és írói tevékenység, ezzel ébren tartották a nem­zeti szellemet, hiszen saját népük szabadságáért harcol­tak, munkásságukat ennek rendelték alá. A második tényezők a bol­gár iskolák, az elsőt minden valószínűség szerint még 1643 körül Krassóvárban alapítot­ták. A kiemelkedő magyar pe­dagógus, Rill József (aki töb­bek között egy ideig a vingai bolgár iskola igazgatója volt) tanúsága szerint 1866-ban csak két megyében, Torontói­ban és Temesben, 10 bolgár iskola működött. A harmadik tényező az előbbi kettővel függ össze, ez a könyvkiadás. Az oszmán hó­doltság alatt levő Bulgáriá­ban sokáig nem lehetett bol­gár könyvet nyomtatni, ezért ezeket Magyarországon is ké- szíteték, a múlt században számuk 95 volt. A múlt század kilencvenes éveiben még újságot is adtak ki a letelepedett bolgárok, ennek címe is sokat mond — Madzsarszki balgarin, azaz magyarországi bolgár. Alexander Gjurov (Folytatjuk) van a cég. Pontosabban: jó úton haladnak. S hogy komolyan gondolják a jövőjüket (a szakma jövőjét is), mi sem igazolja jobban, hogy évente 250 ipari tanuló

Next

/
Thumbnails
Contents