Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-22 / 138. szám
aj Dunántúli napló 1991. május 22., szerda A közoktatási törvényről Katedráin innen és túl A megyei pedagógiai intézet munkatársát kérdeztük Újra pördiíl a korong Népi hagyományok őrzője Országszerte zajlanak a szakmai viták az oktatási törvénytervezetről. A közelmúltban Gazsó Ferenc oktatáskutató professzor, a tervek egyik készítője, majd dr. Mihály Ottó, az iskolafejlesztési központ igazgatója járt Baranyában elsők között a megyei pedagógiai intézet ambícióinak köszönhetően. — Most, a viták egy szakaszának lezárulásával vállalkozna egy rövid összegzésre? — kérdeztük dr. Kallós Miklósáét, a pedagógiai intézet munkatársát. — Elsőként azt imáim a tervezet javára, hogy nem politikai, hanem szakmai kérdésekre koncentrál. A nagyobb nyilvánosságot élvező, jobban előkészített vitákba az óvoda- pedagógusoktól a gimnáziumi igazgatókig és a szülőkig, sőt az önkormányzati képviselőkig sokan bekapcsolódtak. A résztvevők tetszését megnyerte a tervezet szellemisége - a szakmai önállóság hangsúlyozása, a szabályozások keretjellege, a liberális felfogásmód. Ezek az erények még akkor is nehezen cáfolhatók, iha sokan túlzónak tartották ezt a liberalizmust. Többen vélték úgy, hogy csak a pénzt helyettesíti — és valóban félő, hogy hiányozni fognak a törvény érvényesüléséhez szükséges pénzügyi garanciák. — Nyilván ezért is érte bírálat a tervezetet, hiszen azt, hogy az elvek hogyan lógnak- lebegnek a levegőben — megtapasztalhattuk már elégszer. — Többen szóvá tették a tartalmi átfedéseket, a törvény felépitésének gyengeségeit, ami zavarokat okozhat az értelmezésben is. Ezért is hiányolták az átfogóbb, a közoktatást is befolyásoló törvényeket, és a tervezet összefüggéseit az óvodára, szakképzésre, felnőtt- és felsőoktatásira vonatkozó elképzelésekkel. A koncepció alig foglalkozik a nemzetiségi oktatással, kidolgozatlan az értelmi fogyatékosokra, a zeneiskolákra, a művészetoktatásra vonatkozó rész, nincs hangsúlyozva' a napközi otthoni ellátás fontossága. — A tervezet deklarálta az alternativ, korszerű iskolatípusok létrejöttének, az iskola- szerkezet átalakulásának a szükségességét is. Csakhogy ehhez nemcsak a pénzügyi, de aprófalvak esetében a szociológiai feltételek is hiányoznak. — Az elvvel egyetértettek a vitázó felek. De a kis falvak iskolái - féltve a gyerekek alapiskolázását — valóban törvényi garanciát, védelmet várnak. Szükségesnek tartják megnevezni mindazokat a felelős szerveket, amelyekhez fordulniuk kell, mert úgy látják, hogy az ágazati minisztérium önmagában nem tudja ellátni, támogatni az átalakításnak ezt az óriási munkáját. Ehhez egyértelműbben, átláthatóbbon - kell tisztázni és megfogalmazni az iskola alapfeladatait is, ugyanakkor többen felvetették, s ezt jelezte például dr. iMilhály Ottó előadása is, hogy a vizsgára való felkészítés nem vezethet a differenciált képességfejlesztő pedagógiai munka hiányához. Azaz a „kimenet" szerinti szabályozás semmiképp nem lehet egyoldalú - sőt: meg kell őrizni, erősíteni kell a pedagógiai munka nevelő jellegét. Egyetértésre jutottak abban, hogy az iskolaszékek létrehozását ne tegye a törvény kötelezővé. Működéséhez természetesen meg kell határozni jogosítványainak körét, de az a tervezettnél mérsékeltebb hatályú legyen. — A közoktatás gondjainak vállalása az állam kötelessége ezután is. Ebben sincs vita. Csak éppen azt nem, tudjuk •meghatározni, hogy mit értsünk alapellátáson. — Ami a finanszírozást illeti, arra a tervezet sem tud garanciát adó megoldást javasolni. Annyi bizonyos, a tanulólétszám szerinti normatív támogatást az iskolák nem fogadhatják el. Az iskolák közt rendkívül nagy helyzeti, infrastrukturális különbségek vannak, s oktatási intézmények hosszú sorának kell egészen speciális feladatokat ellátnia. Ezen csak egy sokszempontú finanszírozási rend segíthetne, amely az elvégzendő pedagógiai feladatot, a végzendő munkát tekinti a legdöntőbb szempontnak, és amely nem kényszeríti az egyébként is hátrányos helyzetű iskolákat minden pedagógiai-emberi szempontot nélkülöző csoportösszevonásokra, s más, merőben életidegen megoldásokra. Bóka Róbert A szobában ropog a tűz, az áprilisi hideg befűttette a kályhát. Az asztalon képek a dédunokákról. Komlóról és Philadelphiából. Anna asszony (Sáfrány Gézáné) leveszi a fekete .fejkendőt és egyszeriben megfiatalodik. 82 éves, de szemei akár egy ifjú lányé. A munka karbantartja oz embert, tárja szét a 'karjait. S ebből nekik bőven kijutott. Amig férje hadifogságban volt, egyedül nevelte gyermeküket és tartotta fenn a ba- kócai, épülőfélben lévő házat. S mint fazekas feleség sem tétlenkedett, férjével együtt termelte ki az agyagot, taposták, szűrték és gyúrták, míg engedelmes, lágy anyagként nem állt kezére a mesternek. Sáfrány Géza azután leült a korongozó mellé és formálta a füles kanosokat, tálakat, dísztárgyakat, ahogyan azt még apjától tanulta gyermekként. Sosem csinált edényeket más stílusban. így vált a népművészet mesterévé, s ennek köszönhetően hirdeti ma egy bakócai ház falán a felirat: Sáfrány Géza Múzeum. Az ajtóban megjelenik Géza bácsi, megjött a szomszédolásból. 85 éves. A történetek, az emlékek sorra jönnek elő a beszélgetésben, idézi életük eseményeit. Fiúk születését, aki ma Komlón él, a vásározásokat Géza bácsi gyermekorából, a sok-sok testvért mindkét családból, a háborús éveket és a segítő szándékú embereket. Majláth grófnőt, aki fát adott a házuk tetőszerkezetéhez, a szomszédokat, aztán a megyei tanácsról Takács Gyulát, aki „felfedezte” Sáfrány Géza népi fazekast, Andrásfalvy Bertalant, aki szintén buzdította a munkára. Ma már a fazekas mindent megvehet készen. Ök viszont mindent maguk csináltak, még a festékeket is. Anna asszony szívesen sorolja, hogyan kellett a köcsögöket cifrálni, s miből varázsolták elő a vidám színeket. A fehérhez hoztak Váraljáról fehér agyagot, a piros tűzállót Vásárosdombón kellett kibányászni. Külön ké- srült a máz, nagy gondossággal kimért adagokból. A zöldhöz égett rézresreléket, a sárgához vashulladékot használtaik. Ha valaki érdeklődne a „recept" után, örömmel átadnák a fiatal fazekasoknak, de ez ügyben mostanában nem keresi föl őket senki. A népi fazekasság ma már nem elég vonzó. Külföldről néhány évvel ezelőtt csapatostul jöttek, még videóra is felvették Géza bácsi tudományát. A műhelyben, a házban, a múzeumban szebbnél szebb tárgyak, a korongozón egy szerény tálacska, Géza bácsi legújabb munkája. Barlahidai A. Géza bácsi a fotó kedvéért először ebben az évben újra a koronghoz ült Fotó: Proksza László Egyesület nem hivatásos zenészekért Elhivatottságból az érték megőrzésére Nem ehhez vagyunk manapság hozzászokva. Létrejön egy szervezet, és esküszik, hogy nem üzleti céllal. Pedig megtehetné, hiszen a Zenei Alternatíva Egyesület majdnem félszáz, egy bizonyos érdeklődési körben, korosztályban feltétlenül népszerű, alternatív zenét játszó együttessel van kapcsolatban. A dolog azonban úgy néz ki, mintha inkább baráti alapon, a sztárok világában megszokott rivalizálástól mentesen segítenék egymást ezek a pécsi, Pécs környéki zenekarok. Az egyesület adta keret érdekvédelmi szempontból is fontos, erről, és arról, mit is akar a Zenei Alternatíva Egyesülés, Koszits Attila beszélt. Elmondta, hogy az egyesületnek az alapszabályzatban is megfogalmazott célja az, hogy Pécsett és a vonzáskörzetében működő szubkulturális zenei érdeklődésű zenekarokat, de az ilyen zenei tevékenységhez kapcsolódó más művészeti ágak (például dia, diaporáma, film, video, performance) művelőit érdekképviseleti munkájukkal támogassák, szakmai tanácsadóként segítsék.- Az egyesület jogi személyként léphet fel, tárgyalási pozícióink így sokkal jobbak — mondta. — A 14 alapító zenekar mellé 30-an csatlakoztak, ők nem üzletből zenélnek, nem slágergyárosok, nem az úgynevezett közízlésre alapoznak. Az együttesek tagjai nem főhivatású zenészek, vannak köztük képző- és iparművészek, pedagógusok, orvosok, pszichológusok. Zeneileg jól képzett zenészek, de nem a hagyományos értelemben vett hivatásosok, „profik". Ez a zene számukra azért fontos, mert művészi elképzeléseiket szeretnék megvalósítani az alternatív rockzenei, illetve a kortárs zenei kultúrában. Most már tapasztalhatják azok, akik az alternatív zenei irányzatok újat kereső, értéket létrehozó és -megőrző tagjai nak fellépési lehetőséget biztosítanak, hogy a közönség érdeklődik e programok iránt, de még így is gond 'a megmutatkozás, a produkciók megméretése. — Azokat, akik kifejezetten üzleti célból játszanak, nem támogatjuk — folytatta Koszits Attila -, hiszen nekik nincs szükségük segítségre. Az viszont cél, hogy a zenei munka menedzselése, egy zenei központ létrehozása mellett dokumentáljuk is az alternatív zenét játszó zenekarok tevékenységét, hiszen ezek a munkák fontos kor- és művészeti adalékok, és gyakran nagyon jó csapat felejtődik el teljesen, mert nem marad utánuk rögzített anyag. A Milleniumi Földalatti Vasútvonal együttes tagja, Sándor Péter a szerveződés kezdeteiről is beszél, ezt a társulást ugyanis a legteljesebb mértékben „alulról" hozták létre, azok tüsténkedtek a megalakulásnál, akiknek valóban szükségük volt rá.- Fellépési lehetőség, próbahely kellett, az, hogy felvételeket készíthessünk. Mára ez a lehetőség megvan, egészen jó minőségű demo-kazet- tákat készítünk, tulajdonképpen önköltségesen. Ez a szervezet meghagyja a szabadságunkat az önkifejezés terén. Úgy látszik, lehet még néhány dolgot szerelemből csinálni , Sándor Péter szerint legalábbis ezek a zenekarok ma nem tudják másként. A többi meg, hogy stílszerűen fogalmazzunk: a jövő zenéje... Hodnik I. Élőhalottak Van egy ismerősöm, aki giccseket gyűjt. Úgy hírlik, alaposan utánajár a ritkaságoknak, még pénzt sem sajnál néhány valódi, förtelmes darabért. Vita tárgyát képezi azonban olykor, voltaképpen, mi az, hogy giccs, és legyünk őszinték, ki ne. őrizgetne az otthonában olyan dísztárgyat, melynek láttán egy sokat próbált esztéta is borzongva fordulna el, de amely tárgy ugyanakkor érzelmi értékkel (mással egyáltalán nem) bír a számunkra. A bizonytalanságban eddig azért az töfobé- kevésbé biztos volt sok ember számára, hogy a művirág az giccs. Akkor is, ha tartós, akkor is, ha jól bírja az időjárási viszonyokat. Egyetlen kereskedelmi cég elevenébe nem akarok vágni, de az új művirágkorszak hajnalán azért muszáj néhány szót szólnunk ezékről az amúgy élethű, gyakran pedig aprólékos gonddal és tiszteletre méltó ügyességgel, kézzel készített darabokról . . . Az egész csak azért jutott eszembe, mert elém került egyszer egy egész sornyi, változatos műzöldféle, ráadásul úgy, hogy míg a lépcsők egyik oldalán ezek a sablonnal nyomott levelek álltak rez- zenetlenül, a másik oldalon valódi virágok kornyadoztak. Kétségtelen, hogy szégyenle- tükben, mert ők bezzeg esetleg tudnak oxigént termelni, virágot hajtani, növekedni és illatozni, de nem tudnak vigyázni magukra, és még az is előfordulhat velük, hogy víz híján elszáradnak, ami igen hálátlan dolog tőlük. Műtársaikban viszont nem lehet csalódni. Nehéz lenne pontosabban fogalmazni, szép és szép mindenkinek mást jelent. A kérdés persze egyszerűbb is lehet akkor, ha arra gondolunk, hogy valami olyasmiről van itt is szó, mint amiről az élettel, az élők tiszteletével kapcsolatban érzünk. És hát, sajnos, a művirág csak halott dolog marad, és ráadásul hiába ápolná az ember szeretettel, az nem szeretné viszont.. . Hodnik I. Utazás az atomok birodalmába A titokzatos ómega-sugárzás roppant fura dolgokat tud művelni, példának okáért egészen apróra kicsinyíteni az embereket, hogy azok akár az atomok birodalmába is bejuthassanak, s ha kedvük tartja, ozigénmolekulákon lovagoljanak. Pista, Sanyi és a nagyevő Béla iskolai kudarcai miatt választják a világgá menést, de a közeli Koromváron már meg is állnak. Vonzza őket a különös villa, ahonnan rémisztő hangok süvítenek, s ahol Szalóky Balázs fizikatanár lakik barátságos, öreg házmesterével. A fiúk megismerkednek Koromvár ,,rettegett különcével", a zseniális kutatóval, és együtt barangolják be az atomok világát, miközben számos kalandot élnek át. A könyv, melyben minderről olvashatnak az ifjabb és idősebb érdeklődők, Jeges Károly tanár izgalmas munkája. Jeges Károly,' aki 1948-ban kezdett tanítani a Pécsi Tanárképző Főiskolán, s kinek fizikai alapkutatásai külföldön is ismertek, érdekes olvasmányt kínál az 1943-ban irt „Utazás az atomok birodalmában" című könyvében. Műfaja a ma is . igen divatos science-fiction, s olvasása közben több fizikaórára való ismeretnek is birtokába jutunk, a legkevésbé sem megterhelő módon. Izgulhatunk az elkóborolt diákokért is, ám annyit elárulhatunk, nem hiába drukkolunk, hogy minden jóra forduljon. A könyvet először a Frank- lin-Társulat adta ki, míg most a Pécsen szerkesztett Pannónia-köny- vek sorozatában jelent meg, reprint változatban. „Csupa kés-lob mesterség”
