Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-14 / 130. szám
1991. május 14., kedd űj Dunántúli napló 7 I Ha Soda, akkor atomtemető? A félelmet nehéz kiiktatni Egy nagymúitú mozgalom baranyai, pécsi története Népfőiskolák Baranyában „Kerekes Imre tanulmánya egy nagymúltú, igen eredményes és roppant időszerű tevékenységről, az iskolán kívüli népnevelés, pontosabban a baranyai népfőiskolák tevékenységéről, 1924-től 1947- ig terjedő történetéről szól. A témát beleágyazza a nemzetközi és hazai folyamatokba is . . Ezekkel a gondolatokkal jellemzi a Pannónia Könyvek sorozatában a közelmúltban megjelent hasznos. hézagpótló munkát a kiadó a kötet utolsó oldalán, s ez a véleménye a recenzensnek is a könyv elolvasása után. A Baranya Megyei Könyvtár fiatal szakemberek első munkájával jelentkezik a nyilvánosság előtt, és máris olyan művet jelentetett meg, amely nagyon fontos mind az országos, mind a helyi kultúrtörténet szempontjából. Az iskolán kivüli népművelés ugyanis mindkét területen jelentős hagyományokkal rendelkezik, és ezek fölelevenité- se nagyon időszerű napjainkban. A bevezetés sorra veszi a nemzetközi és a hazai hagyományokat, rátérvén minden olyan fontos helyszínre, adatra, tanulságra, amely ezt a mozgalmat mindig is jellemezte. Sort kerítvén a baranyai, pécsi történet ismertetésére, jellemzi azokat a jelentős intézményeket, ahol a múltban népfőiskolák működtek. Elsőként a Baross Népfőiskolát veszi sorra — elkülönítve az 1920-as, 1930-as, majd az 1940-es évek történéseit -, majd a Turul Népfőiskoláról beszél. Külön teret szentel a megyei, ún. faluvezetőképző tanfolyamoknak, ezen belül is -a vármegye népfőiskolái tanfolyamának, illetve a Pécsi Pa- rasztegyetem'nek. Az egyházi népfőiskolák történetét taglalván megemlíti a püspüknódasdi KÁLÓT Népfőiskolát és a Hivatásszervezet Munkásfőiskoláját. Az 1924-gyel induló és 1947-tel záruló korszak történetének összefoglalójaként, zárásként summázza azokat a tanulságokat, amelyek ezen jelentős mozgalmat Baranyában és Pécsett jellemezték, fölvillantván megszüntetésének értelmetlenségét. Ez utóbbi minden olvasóban fölmerül, ugyanis a kötetben fölsorakoztatott tények önmagukért beszélnek. Külön ki kell emelni azt a szorgos kutatómunkát, amely a népfőiskolái tanfolyamok főbb adatait, válogatott irodalomjegyzékét föltárta, valamint a szakszerű személynév, földrajzi név, valamint egyesületi, testületi, pártok szerinti mutatót elkészítette. Múltunk sok hajdani nagyságát viszontláthatjuk - képben is — a kötet lapjain, s mind az idősebb, mind a fiatalabb nemzedék elgondolkodhat azon, mily sok értékkel rendelkeztünk a múltban, mily nagy „útra- valót” adhat ez a korunkban ismét föltámadó mozgalomnak! Kerekes Imre munkája mindenesetre „kézikönyv" kell hogy legyen ehhez, föltárt tényei pedig mérce a ma népművelőinek, a közművelődéssel foglalkozóknak! Dr. Vargha Dezső Kovács Győző Boda polgár- mestere precíz ember: pontokba tömörítve sorolja fel, mi a falu kifogása a tervezett atomtemető ellen. Véleménye - mondja — nem kis részben a helyben lakó, ám mostanra jobbára már nem az Ércbányászati Vállalatnál dolgozó volt „uránosok" tapasztalataira alapul. Akik - mert alaposan ismerik a térség alatt húzódó bányajáratókat - azt sugallják: nem lehet az atomtemetőt hermetikusan leválasztani a ma művelés alatt álló aknáktól, vágatoktól, fejtési területtől.- És ha leszakad a veszélyes hulladékot a mélybe szállító kas? - rémiszt meg a polgármester. Ez tehát a bodaiak fenntartásainak egyik vonulata: a tervezett létesítményből fakadó fenyegetettség. A másik: úgy tűnik számukra, hogy a lerakó elleni tiltakozásból kifelejtették őket. Hogy csak „szőrmentén" és késve kaptak információkat, véleményüket éppen ezért a taccsvonalról bezabáltnak fo- aadiák. Holott — maqyarázza Kovács Győző - iqenis ők az érintettek közé tartoznak, az atomtemető abban a térségben lesz - bár ez még korántsem dőlt el -, ahol Boda is fekszik, s nemcsak Kővápósző- lős, Kővóqótöttös és Bakonya ügye. A tisztán látás, a megnyugvás érzete a bodaiaknak is naqvon hiányzik. Sőt - fogalmazta meq a polgármester -, miután a szállítási útvonalról íqy tudja, akár Hetvehely, Abaliget és Orfű is szót kaphatna.- A bánya által kiadott illusztrációs tájékoztatót nézve rájöttem arra, hogy Boda érintett lesz. Nyilván ezért fúrtak két helyen is a közelmúltban a falu közvetlen közelében . . . Még március elején rendeztek egy beszélgetést a tervezett létesítményről a Pécsi Akodémiai Bizottságon. Számosán kaptak erre meghívást. A bodaiak megbóntottsága — hogy ők csak az utolsó pillanatban - azonban nem ekkortól kezdődik. Kovács GyőBandar herceg, Szaúd-Ará- bia washingtoni nagykövete közelebb áll Bush elnökhöz, mint az amerikai kormány sok tagja. Scowcroft, nemzet- biztonsági főtanácsadó a katonai erő, Baker külügyminiszter inkább a tárgyalások hive. Többek között e tanulságokkal szolgál Bod Woodward legújabb könyve. A The Washington Post riporterének neve a 70-es években lett világszerte ismert, amikor lapjában cikksorozatban tárta fel Richard Nixon elnök törvényellenes cselekedeteit. A leleplezések Nixon lemondásához vezettek, a sikerkönyvből pedig még játékfilm is készült. Woodward új kötete, „A parancsnokok" nem fogja megrendíteni a kormányt, de tanulságos bepillantást nyújt az Öböl-háború történetébe, általában George Bush elnök és legszűkebb köre munkamódzőt mélyen felháborította, hogy a kővógószőlősi körjegyzőség által kezdeményezett és koordinált tiltakozás eredményeként a MÉV bányabejárósra invitálta meg az érintetteket — Bodáról itt is elfelejtkeztek. Az akadémiai tájékoztató óta pedig se a MÉV, se a kővágó- szőlősi körjegyzőség nekik semmiféle értesítést, jelzést nem küldött, így fogalmuk sincs arról: hogyan áll pillanatnyilag a bodai aleurolit nevű kőzetbe ágyazandó atomtemető ügye. „Bodai aleurolit": kulcskifejezés. Nem véletlen a név: ez a szilárd, nedvességet át nem eresztő kőzetréteg Boda közelében a felszínre bukkan, innen kapta elnevezését. S mert a tervezett atomtemető a bodai aleurolitban lenne, a bodai kertek terményeinek — erre a panaszra kellett felfigyelnie a község polgármesterének - csökkent a keletje a piacon: „Ha Boda, akkor atomtemető . . ."- A félelmet — mondja Kovács Győző - nem lehet egyik napról a másikra kiiktatni . . . Kifogásaik között megemlíti még: úgy tudja, a Boda és Hetvehely közötti légakna — amennyiben megvalósul a lerakó — veszélyforrás lehet a térségben. szereibe, képet ad arról, hogyan alakulnak ki a gyakran az egész világ sorsát érintő döntések a Fehér Házban. Általában igen szűk körben, néhány ember kötetlen eszmecseréin ... Az elnök mellett e körbe tartozik James Baker külügyminiszter, egyébként az elnök régi, személyes barátja, Richard Cheney, az elemző- és szervezőképességeiről ismert védelmi miniszter, Brent Scowcroft, a csak a munkájának élő nemzetbiztonsági főtanácsadó („pihenésként leszerelési szemináriumra jár" - irja róla Woodward), Robert Gates, Scowcroft helyettese (korábban a CIA második embere) és Dán Quayle alelnök. A szerző szerint Kuvait iraki megszállása után az elnök maga döntött úgy, hogy a leghatározottabb fellépésre, katonai erő alkalmazására van szükség. Ehhez azonban előbb Mindennek természetesen van egy másik oldala is. Jelesül: a bodai polgármesteri hivatalban is tisztában vannak azzal, hogy valahol a^paksi atomerőművi hulladékokat el kell helyezni. Sőt, ha egy független szakértői bizottság azt mondja ki: a telepítéssel semmiféle környezeti károsodás nem járhat, mert ezt a földtani és egyéb körülmények teljesen kizárják, ők ezt a véleményt elfogadják - de a végsőkig tiltakoznak addig, amíg valóban megnyugtató választ nem lelnek. Ám hozzáteszi Kovács Győző: természetesnek tartják, hogy a MÉV ellentételezi Boda javára a közelében tervezett atomtemető szülte félelmet, például a községi infrastruktúra kiépítésének való közreműködéssel. Aligha lehet vitatni a polgármesternek a rendelkezésére álló információk alapján kialakított véleményét. Csak arra hivatkozhat, amiről tud. Ez pedig nem sok, holott a tervezett létesítmény fajsúlya valóban indokolttá teszi a mindenoldalú, alapos és folyamatos tájékoztatást. Mi több: nemcsak a térségben élők — beleértve természetesen Bodát is —, hanem jóval tágabb környezet felé is.- Bandar nagykövet segítségével — meg kellett győzni a szaúdiakat a veszélyről, s megkapni hozzájárulásukat ahhoz, hogy nagy létszámú amerikai csapatok érkezhessenek az országba. A szaúdiak eredetileg azt tervezték, hogy további dollármilliárdokkal megvásárolják nyugalmukat Szad- dám Huszeim iraki elnöktől, s csak nem csekély amerikai rábeszélésre döntöttek úgy, hogy „hagyják magukat megvédeni". Miután Cheney megmutatta nekik a CIA szupertitkos légifelvételeit az immár Szaúd- Arábiára, a Kuvait után lehetséges következő célpontra irányított iraki rakétákról. Colin Powell, a vezérkari főnökök tanácsának elnöke azon a véleményen volt, hogy az Irak elleni gazdasági blokáddal térdre lehet kényszeríteni Szaddámot és nincs szükség katonai támadásra. Ezt a véleményt képviselte James Baker külügyminiszter is, aki M. A. Bandar herceg és a Fehér Ház Történelmi példa a hatpárti tanácskozás ürügyén A Fidesz kezdeményezésére április 30-án ültek össze a parlamenti párt képviselői véleményegyeztető tanácskozásra, és egyeztek meg a május 14-i folytatásról. Az első találkozás utáni eltérő értékelések Orbán Viktor, Oláh Sándor és Pethő Iván részéről jelzik e fórum megítélésének problémáit. Tudnunk kell azonban, hogy a parlamenti pártok törvényhozáson kívüli és egy-egy parlamenti döntést megelőző érdek- egyeztetése több ország politikai rendszerének szokásos működési formái közé tartozik: pl. Ausztriában és Olaszországban. Magyarországon 1945-1948 között szintén pártközi tanácskozásokon döntöttek minden fontosabb kérdésben. A korabeli demokrácia értelmezését és kiszorító jellegét tükrözte azonban az a tény, hogy ezeken a tanácskozásokon csak a Függetlenségi Front pártjai, azaz a koalíciós partnerek vehettek részt: a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kommunista Párt, a Nemzeti Parasztpárt, s az első hónapokban a Polgári Demokrata Párt. így a korabeli parlament politikabefolyásoló lehetőségeit jelentőben csökkentették ezek a szűk körben meghozott döntések. 1945 áprilisától hasonló politikai érdekegyeztető szerepet kaptak a helyi szinteken spontánul alakult nemzeti bizottságok, miután újjászerveződtek a korabeli közigazgatás szervei: a törvényhatóságok. E szerep vizsgálatára különösen alkalmas a Pécs—Baranyai Nemzeti Bizottság története, hiszen itt egészen 1948 tavaszáig működött, s szinte valamennyi ülés jegyzőkönyve fennmaradt. A nemzeti bizottságba azonban nemcsak a koalíciós pártok delegáltak tagokat, hanem a Szabad Szakszervezetek és itt Baranyában a Parasztszövetség is küldhetett képviselőket. A döntések demokratizmusát próbálták erősíteni azzal, hogy minden párt azonos számban képviseltette magát, a választási eredményektől függetlenül. A nemzeti bizottság ülésein többségi vélemény alapján döntöttek olyan fontos kérdésekben, mint pl. a B- listázás jóváhagyása, a közhivatalnokok fizetésének módosítása, a rendőrtisztviselők kinevezése és az egyetemi tanári állások betöltése stb. 1946-ban a németek kitelepítése és a betelepülők problémái tértek vissza az üléseken leggyakrabban. Ekkor azonban már érezhető, hogy egyrészt, ezt az alulról alakult szervet a központi hatalom nem támogatta, másrészt a nemzeti bizottság és a közigazgatás rendezetlen viszonya a döntései megvalósulását gátolta. Bár a bizottság határozatait rendszeresen elküldte mind az illetékes kormányszerveknek, mind a megyei és városi vezetőknek a felvetéseikre érdemleges válaszokat - a jegyzőkönyvek tanúsága alapján — alig kaptak. Ez a tény is magyarázza, hogy 1946 második felétől többször merült fel az üléseken az önfeloszlatás gondolata, míg végül 1948 tavaszán e szervezet is légüres térbe került. A Pécs—Baranyai Nemzeti Bizottság történelme többek között azt is bizonyítja, hogy politikai érdekegyeztetést csak olyan keretek között lehet sikeresen folytatni, ha pontosan körülhatárolják a szerv jogkörét és viszonyát a politikai rendszer többi eleméhez, tisztázzák azokat a kérdéseket, amelyek az adott fórumra tartoznak. A jelenlegi politikai helyzetben a politika iránti bizalmatlanságot csak tovább erősítené, ha a közvélemény nem kapna konkrét és részletes tájékoztatást arról, hogy mely problémák tárgyalása folyik a hatpárti tanácskozáson. Ugyanakkor célravezetőnek tűnne, ha egy-egy kérdés megvitatásánál nemcsak a 6 párt képviselői, hanem az adott témában a leginkább érintettek is kifejthetnék elképzeléseiket (pl. gazdasági ügyekben a munka- vállalók és munkáltatók képviselői is meghívást kapnának). Hiszen nem szabad arról megfeledkezni, hogy a jelenlegi 6 párt a választásra jogosultak kb. 60%-ának a bizalmát élvezte a választásokon. A megkezdődött tanácskozásoktól az állampolgárok többsége azt várja, hogy a pártok közötti politikai ellenségeskedést végre felváltsa egy kompromisszumos, konszenzusos együttműködés, amely egy toleránsabb politikai élethez vezeti a társadalmat. Laczkóné dr. Tuka Ágnes általában szorosan együttműködik a fekete tábornokkal az amerikai külpolitikában. Miután azonban az elnök tanácsadóinak gyakorlati megfontolásait félretéve, elvi-politikai okokból a háború mellett döntött, támogatták az elhatározást . . . Bush mellett volt egyébként kezdettől Brent Scowcroft, akinek az a véleménye, hogy a hadviselés lehetőségét soha nem szabad számításon kívül hagyni. Cheney védelmi miniszter (korábban képviselő) heteken át tanult: a legrészletesebb szaktájékoztatást kérte tábornokaitól, hogy érdemben irányíthassa a Vietnam óta páratlan mértékű amerikai felvonulást. Párhuzamosan a CIA utasítást kapott, hogy iraki emigránsokkal felállított titkos rádióadóval és más módon segitse elő Szaddám Húszéin rendszerének megdöntését. Mint tudjuk, a kísérletek nem jártak sikerrel, de a dél-iraki siita mohamedánok és az északi kurdok lázadásai Bagdad ellen menkültek millióihoz, tartós, súlyos gondokhoz vezettek a térségben. Woodward könyve nem szolgál sok „leleplezéssel", de néhány fontos tanulsággal. Az egyik, hogy a washingtoni döntéshozatalt meghatározza George Bush, a külpolitikában tapasztalt elnök egyénisége, személyes véleménye — az előző 8 évben, Ronald Reagan alatt nem ez volt a helyzet. A másik, hogy a látszólagos egység ellenére a felszín alatt heves viták, tusakodások folynak a hatalom belső köreiben. Csak ezzel magyarázható, hogy — amint a kötet tükrözi - számos döntéshozó lehetségesnek, sőt, szükségesnek tartotta, hogy részletesen tájékoztasson bizalmas megbeszélésekről, döntésekről egy újságírót. Nyilván annak reményében, hogy a maga pozícióját erősíti - a következő hatalmi harcokban. A források nevét mindenesetre hiába keresnénk a kötetben: Woodward, mint korábban is, csak úgy juthatott rendkívüli értesüléseihez, ha vállalta, hogy informátorait nem nevezi meg. Holtai András
