Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-11 / 127. szám

IO új Dunántúli napló 1991. május 11., szombat Falusi turizmus Magyarhertelenden Benzinkút, gyógykórház, lovarda Tudományos rektorhelyettes Dr. Szolcsanyi János „Mennyiségi kutatás helyett minőséget” Magyarhertelend, ez a kis baranyai gyöngyszem évek óta egyre fényesebben csillog. A polgármesternek, Bakó István­nak nem titkolt célja, hogy a falunak pénzt szülő és mun­kahelyteremtő vállalkozásokat nyerjen meg. Ha életben akarnak maradni, és tartani a korábbi színvonalat, tennünk kell érte, mondta, és sorolta terveiket. A hazai vendégek mellett számítanak az idegen- forgalomra is, ezért fogadták örömmel Brunner Mátyás öt­letét. Az eredeti szakmája szerint női fodrász magán- panziót épít a kemping mel­lé, amihez jövőre elkészül a fedett medence is. Akkor pe­dig télen is megélénkül itt az élet. A panzió június 1- jén már nyit, a gyöngyöző húslevesről és a magyaros izekről a hivatásos szakácsnő mellett falusi asszonyok gon­dolkodnak. A kemping híresen tiszta, csupa fű. Aki az ebéd utáni órákban kopogtat, bizony vár egy-'két órácskát, a csen des- pihenő alatt semmi sem za­varhatja a szunyókáiákat. A faluban szinte minden háznál akad kiadó szoba. Talán már ebben az idény­ben üzemel a lovarda. Az állatokat a falubéli istállók­ban helyezné el a vállalkozó. Egy német-magyar kft. ma­gán benzinkutat szeretne ide­telepiteni, az önkormányzati va­gyon rendeződése után, egy osztrák tőkével támogatott ma­gyar vállalkozó pedig harminc­ágyas gyógykórházat építene. A hertelendi víz ugyan hiva­talosan nincs gyógyvízként számantartva, a tapasztalatok szerint azonban érrendszeri megbetegedésekre igen hatá­sos. A 66-os út mellett harminc házhelyet mértek ki, amelyek még zömében gazdátlanok. Mi­ni ABC, szolgáltatórészleg épül majd hozzá. Szeretnék ide­kötni a fiatalokat. Néhány éven belül elkészül a falut Orfű felé kikerülő útszakasz, beindul a rendszeres buszjá­rat Orfűre. A tervezett befek­tetések munkahelyet jelente­nek még a környékbelieknek is, akik, a falubeliekkel együtt egyik ámulatból a másikba esnek. A munkának, pénznek örülnek, de valami aggasztja őket. Attól tartanok, ez a szr- vüldhöz nőtt kicsi falu nagydt nyújtózkodva épp azt veszti el, ami a varázsa volt — a vadregényes csendet, nyugal­mat. Hátha a végén pont ők nem férnek már be a víz­be... Sz. Lelovics I. A gyógyítás és az oktatás mellett a tudományos kuta­tás követelmény az orvosi egyetemeken, klinikákon, s kutatásokhoz, megírt disz- szertációkhoz kötött az elő­menetel is. így nyilvánvaló­an majdnem mindenki foly­tat kutatást, igyekszik pub­likálni különböző lapokban, folyóiratokban. A kutatások egy része azonban csak azért jön létre. hogy a mennyiségi követelmények­nek eleget tegyenek, s ke­vesebb figyelem fordítódik arra, hogy a kutatás való­ban értékes, új területekre irányuló legyen és arra, hogy elsősorban neves fo­lyóiratokban jelenjenek meg. Dr. Szoksányi János, a POTE nemrégiben megvá­lasztott tudományos rektorhe­lyettese egyetért ezekkel a gondolatokkal. — A minőségi kritériumok­nak kell előtérbe kerülniük, különben nincsen sok értelme a kutatásoknak. Az eddigi szemléletmódot kell megvál­toztatni, bármilyen nehéz is lesz! Viszont ha be akarunk kerülni a nemzetközi mezőny­be, ez az egyetlen járható út a számunkra. Olyan publiká­ciókkal kell jelentkezni, hogy valóban legyen rá esélyünk, hogy a kifejtett tudományos gondolat hasson. S ehhez megfelelő tér is szükséges, vagyis olyan elismert szaklap, amit az egész világon sokan forgatnak — jelenti ki Szol- csányi János, egyetemi tanár, aki a Gyógyszertani Intézet­ben dolgozik 1970 óta. Az or­vosi egyetemet Szegeden vé­gezte, s kezdettől fogva a gyógyszertan és az élettan iközös területén mozgó kérdé­sek érdekelték. Jelentős kuta­tási eredményeket ért el a paprika csípőanyagának, a capsaicin nevű anyagnak a vizsgálatával. Ez a szer alkal­masnak bizonyult arra, hogy segítségével új idegi szabá­lyozó mechanizmusokat fedez­hessenek fel, melyek a klasszi­kus reflexszabályozás nélkül működnek. Ilyen módon gyul­ladásos vagy asztmás tünetek válthatók ki receptorokból fel­szabaduló anyagok hatására. Ezekre az idegelemekre ható capsaicinszerű gyógyszerek 'kutatása is elkezdődött már. Szolcsányi professzort egy an­gol és egy amerikai gyógy­szergyár is felkérte szakértő­ként ebben a témában. Tavaly került forgalomba a Loderix nevű antiallergiás gyógyszer, melynek kifejlesz­tésében dr. Szolcsányi János is tevékenyen részt vett.- ön szemléletváltást sür­get a kutató orvosok körében. Viszont ha egy-egy munkatárs előmenetele bizonyos mennyi­ségi követelményektől is függ, hogyan lehet erre a változás­ra számítani?- Ez egy sarkalatos kérdés. Arra fogunk törekedni, hogy azt a teljesítményt premizáljuk, amelyik valódi tudományos értéket képvisel, valóban hasz­nos funkciót tölt be. Nem gon­dolom, hogy ezt az elvárást már holnaptól érvényesíteni le­het, már csak azért sem, mert eredmények eléréséhez általá­ban hosszú kutatómunkára van szükség. Abban viszont gyorsabban előbbreléphetünk, hogy készítünk tudományos publikációs jegyzéket, hogy nagyobb nyilvánosságot bizto­sítunk az arra érdemes kuta­tásoknak, és jobban a figye­lem központjába állítjuk azo­kat, akik produkálnak. Mind­ez a szemléletváltást is előse­gíti.- Más helyzetben vannak az elméleti intézetben és a klinikákon dolgozók. Utóbbi­aknak kevesebb lehetőségük nyílik a tudományos munkára. — Ezt igy teljesen nem tu­dom elfogadni. A klinikusok is publikálhatnak a szakterületü­kön legjobb lapokban, s ku­tathatnak akkor is, ha keve­sebb idejük és lehetőségük van erre, mint az elméleti in­tézetben dolgozóknak. Arra is gondoltunk, talán hasznos volna feleleveníteni a két vi­lágháború közti gyakorlatot, miszerint a klinikákra sokan elméleti intézetben eltöltött évek után kerültek. De ettől függetlenül is szorosabbá le­het tenni az intézetek és kli­nikák együttműködését.- Hogyan képzeli el a ku­tatói utánpótlás nevelését? — A tudományos diákköri munka vonzereje csökkent, s ezt főként a motiváció hiányá­val tudom magyarázni. A tu­dományos eredmények egye­temen belüli jobb propagálá­sa talán a közöny ellen hat. Ezenkívül egyre kecsegtetőbb cserelehetőségek, külföldi ta­nulmányutak érkeznek hoz­zánk: ezek is ösztönzőek le­hetnek.- A kutatások anyagi hát­tere mennyire biztosított?- Ilyen alkalmakkor szinte kötelező a panaszkodás, s én ezt éppen ezért szeretném el­kerülni. Mindazonáltal köztu­dott, hogy a kapott összegek nem fedezik a költségeket, s nehézkessé tehetik a kutatás ütemét. Ugyanakkor azt is lá­tom, hogy a különböző pályá­zatok jelentenek némi lehető­séget, s el kell fogadni azt a tényt, hogy jelenleg arra is kell időt, energiát fordítani, hogy megkeressük a szponzo­rokat.- A külföldi tanulmányutak, ösztöndijak rendkívül lontosak, viszont nemegyszer vihart ka­vart az egyetemen annak el­döntése, kit, hány évre, milyen gyakran engedjenek el. Mi er­ről az ön véleménye?- A saját véleményemet mondom: ha egy illető két éven túl marad külföldön, az adott intézet oktatói tanács határozzon, hozzójárulnak-e a további kintlétéhez, meg tudják-e oldani továbbra is az itthoni feladatainak az átvál­lalását, illetve, hogy egy ku­tatói teámban pótolni tudják-e a hiányát. Az anvaintézetnek érdeke, hoqy minél többen menjenek külföldre, de az is érdeke, hogy a munkatársai vissza is jöjjenek, s itthon is produkáljanak. Már én is ta­lálkoztam olyannal, aki éve­kig fenntartatta itt az állását, holott tudta, hogy nem kíván hazatérni. Az itthoni állás megszüntetésének egyébként nem kellene büntetőjelleget tulaidonítani, hiszen ha az illető mondjuk öt év után mégis vissza akar jönni, újra pályázhat a volt intézetébe. Amerikában sem tartoqat'ák az állásokat üresen évekiq. Általában eqv évre enaedik el őket hétévi munka után.- A tudományos rektorhe­lyettesnek jó menedzsernek is kell lennie ...- De nem a régi szemlélet szerint, hogy az ismerősöket előre tolják! Ügy gondolom, a legjobb menedzselés, az, ha abban tudunk eredményeket elérni, hogy a nagyobb tá­mogatást azok kapják meg, akik minőségi teljesítményt nyújtanak. Ezt a fajta mened­zselést vállalom. Barlahidai A. Dr. Szolcsányi János a Gyógyszertani Intézet kísérleti laborató­riumában Fotó: Horváth Norbert Korkép és kórkép Elkeseredett nemzet lettünk. A köddé foszlott szocialista tálbor „legvidámabb barakk­jának" lalkói most úgy lógat­ják orrúkat, miiként oltókor kel­lett volna, amikor o 'birodalom helytartói kötelezően előírták a derűlátást. Ám akkoriban ez inem volt tanácsos. ‘Pedig mindenki tud­ja, aki tudni akartai, Ihogy hi­telre húzzák jókedvünkhöz a talpalávail ót. iRa na száradatunk is oly part­talan, iminthoi minden rossz csdk itt és csak velünk tör­ténne. Nem mintha nem lene- ne bajunk épp elég. Csak hát kínlódásaink valódi okai nem föltétien azok, amelyeket annak véltünk; gondjaink so­kasodásai, ókkal hihetően, sok­kal inkább annak a mintegy fél évszázadnyi időre vakvá­gányra kényszerített történel­münknek következménye, mint­sem jelen lidéjű tévelygéseinké. Mindez persze aligha vi­gasztaló: a szegényt sem nyomorúságának oka, hanem ténye győtri, miiként az sem, hogy e honban sosem volt könnyű az élet. Ámbátor 'hajdanvolt „ideig - lenes idegeneirnk” jobbadán íbeérték o nemzet testének le­igázásával. A legutóbbi sokkal többet akart. A mago képére és ha­sonlatosságára formált min­dent, amit a második világ­háborút követő szerződések sajátos értelmezésével és az okcidentális világ eltűrésével szorított köblére. E ímessianisz- tihus ölelés évtizedei a nem­zetet mélységesen megaláz­ták, történelmét meghamisítot­ták, megtagadtatták vele hi­tét, hagyományait. Hamis bűn­tudatot erőltettek rá, és oly torz, idegen értékrendet, amelybe az ország Ibelerak- Ikamt, polgárai elvesztették tar­tásukat és önbecsülésüket, so­kan emberséges mivoltukat föladni kényszerültek; nemzeti és körérdekeiirtket pedig világ­hatalmi célók és kicsinyes ön­zések juttatták ebek harmin- cadjáira ... IE történelmi „baleset" heg­nyomait generációk fájlalják majd, nem utolsósorban er­kölcsi következményei miatt. Politikai, gazdasági hatásai napjainkat keserítik, közvetlen és áttételes szövődményeivel egyetemiben. Most már az is bizonyosnak látszik, hogy a múlt hagyaté­kának te rhe it nemhogy nem azok ífogják viselni, okikét ezért felelősség terhel, de még megszerzett kiváltságaik számottevő részéről sem kell lemandaaiók, még ha hatal­mukat — a félsz írre n minden­képpen — meg is tépázta a választások bizonyította szán­dék. iMiinltihogy a megtorlás, a le­számolás értelmetlen egy em­berszabású gondolatvilágban, ez az átmenékítés elfogadható is ilehet, iha ezzel az ország javát szolgálják — miként azt teszik is jó néhányon. ‘Gyakoribb azonban az ei­le nlkező taipasztalat. ‘Példaként iéhet említeni az egyedural­mukat makacsul őrző érdek- szövetségeket, melyek a jog­hézagokat ügyesen kihasznál­va, egy szűk réteg előnyeit szolgálják, sókkal többek ká­rára. Nem különb azoknak a millióndoknők a hatása sem, amelyet párt és társadalmi szervezetek pénztárcájából „‘he­lyezték’’ át gazdasági társu­lásnak álcázott magáinszéfeik- Ibe, sokaik számára téve lehe­tővé, hogy „puritán” páirtszol- gáfáíbói vagyonos polgár vél­hessék. íMegejegyezve bár: az ‘új ellit tagjai közül sem min­denki giróllovag .. . Vagyis: a rendszerváltás sem így, sem úgy, sem ezért, sem azért nem akként történt, gimit azt a lelkesedés első pillanatai ígérték. Minden bi­zonnyal nem kevés naivitással. Ennek természetesen ezernyi más oka, gátja is van. Végül is az ország lakosságának nai- gyóhb fele o háború utáni nemzedékhez tartozik, akiket konformizmusra ineveitek az óvodáiktól az iskoláik, egyete­mek beiféjezéséig, majd akik­nek a munkahelyeiken kellett taipasztalniolk, hogy az előme­netelt, o fizetési boríték tar­talmát sókkal kevésbé hatá­rozza meg o teljesítmény, mint o páirthatalom készséges elis­merése vagy sóikkal inkább szolgá lato. Minthogy senkitől sem le­het elvárni, hogy saját érde­kei ellenében éljen, viselked­jen, és minthogy ugyanakkor mindönkiiben működik egy bel­ső „mérleg", kialakult egy lélekölőn tragikus kettősség: a ha zudozá s és az igazság- érzet, a képmutaitás és az er­kölcsi tartás folyamatos ütkö­zése. 'Mást mondtak az em­berek otthon, baráti társaság­ban és ismét másként véle­kedtek ismeretlenek körében, munikalhe I ye'ke n, hi vat a I okban. Mást gondolni és mást mon­dani skizofréniája alól még az apparátus tagijai sem bújhat­tak ki. Többek között azért sem, mert a napi politika is mást deklarált és másként cselekedett... Mindozoknalk pedig, akiknek A magyarhertelendi völgy májustól késő őszig várja vendégeit Fotó: Proksza László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents