Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)
1991-05-11 / 127. szám
1991. májur 11., szombat aj Dunántúlt napló 11 A Kolping-ház Pécsett, a Szent István téren Fotó: Lauter László A klubalapító Schleicher-házaspárral beszélget Rajter Lajos karnagy (a kép jobb szélén), a klub örökös elnöke Jubileum a Liszt Fereic klubban Egyházmegyei szövetség alakul, házauatő lesz a Szent István téren Kolping-családok A külföldi és az ország távolabbi helységeiből érkező vendégek egy része már tegnap Pécsett volt. A Barbakán bástyánál fogadták őket. Ma, szombaton délelőtt 9 órakor ők is ott lesznek a Szent István tér 9. sz. alatt, a pécsi Kolping-ház avatóján, amit ünnepi szentmise követ a Bazilikában. A pécsi Kolping-szervezet egy év óta várja ezt az eseményt. Részben azért, mert meglesz á saját otthonuk, részben azért, mert megalakul a Pécsi Egyházmegyei Kolping Szövetség. Két évvel ezelőtt, amikor újra éledni kezdtek a Kolping-családok, egyszerre kezdték mások segítését és a számukra ehhez szükséges feltételek megteremtését. Két éven át vendégként laktak az Ágoston'* téri plébánián. Báthory plébános fogadta be őket, irodát adva a szervezett életük elkezdéséhez, és helyiséget, udvart biztosítva a családias szellemű napközinek is. így kezdték a talpra- óllást, de a sokrétű munkájuk hamar egyértelműsítette, hogy más feltételekre van szükségük. A német Kolping-mozga- lom -, elsősorban az augsbur- gia-k - segítettek nekilk. Nagyrészt az ő támogatásukkal vásárolták meg a Szent István tér 9. sz. alatti épületet, amit felújíttattak. A vétel és a helyreállítás 26 millió forintba került. A mai avatás egyben alkalom arra, hogy visszapillantsanak az eltelt idő eseményeire, hogy sorra vegyék, hogy mit szeretnének tenni. Erről beszélgettünk Uzsaly Zoltán ügyvezető elnökkel. A Kolping mozgalom nem ismeretlen Magyarországon. A II. világháború előtt csaknem 100 000 tagja volt az országban, közel 250 családba szerveződve. Adolph Kolping (1813—1865), akit a nemzetközi szervezetté bővült egyesületek tagjai követnek, szegény családból származott. A cipész mesterséget tanulta, majd pap, teológus lett. Ő alapította a Katolikus Legényegyleteket is. Nézetei szerint az iparoslegények nyomorának, elzüllésének elsődleges oka az otthontalansóg, a tudatlanság, a társadalmi, hitbeli gyökér- telenség. Ezen akart változtatni. Keresztény életszemlélete ezrével talált követőkre. A Kolping-csoládok katolikus egyházközösségbe szerveződnek, de teljesen nyitottak. Olyannyira, hogy más vallá- súakat, illetve felekezet nélkülieket is maguk közé fogadnak. Azokat, akiktől távol áll az önzés, a törtetés, az erőszak, a durvaság, a tunyaság, a cinizmus. Tanaik szerint a családszeretet, a képzés igénye, a becsületes munka, - a rászorulók támogatása az, ami összetartja őket. A pécsi Kolping-tagok is ebben a szellemben élnek. A rendszeres családi összejöveteleik mellett, az elmúlt időben elsősorban az elesetteken és a gyerekeken igyekeztek segíteni. Több tonna ruhát és élelmiszert osztottak szét ingyen, illetve nagyon jutányos áron szegények között. Megszervezték a családias szellemű napközit, amelybe jelenleg 28 alsó- és felsőtagozatos gyerek jár. Lényege, hogy a délelőtti .tanítás után másutt és más ritmusban töltik a gyerekek a délutánt. Játszanak, énekelnek, s közben egymásnak segitve, megcsinálják a házi feladatot is. Az éneklést nagyon fontos nevelési eszköznek tekintik. Ezért is alakították meg a napközin belül a Kolping-gyermekkart. Támogatják, hogy szeptembertől egyházzenei tagozatos Kolping-osztály induljon a Mátyás Király Utcai Általános Iskolában. Szeretnének, középiskolákban is — mindenekelőtt a szakmunkásképzőkben — Kolping-osztályokat szervezni. Oktatási alapelvük, hogy minden gyermek tehetség valamiben, s ennek kibontakoztatása érdekében érdemes és kell együtt dolgozniuk a családoknak és a pedagógusoknak. Részben oktatási helyszín lesz majd a ma felavatandó központi épületük is. így többek között számítástechnikai varró, gépíró és nyelvtanfolyamoknak, management kurzusoknak ad otthont a ház. De itt szervezik majd a külföldi szakmai gyakorlatokat, zarándokútokat, csereutazásokat, .üdüléseket, illetve azokat az akciókat, amelyekkel rászorultakat, állami gondozottakat akarnak fölkarolni. Mindezt annak a gondolatnak a jegyében, amely Adolph Kolpingtól származik, s amely magyarul és németül olvasható az épületen elhelyezett márványtáblán: A keresztények számára nem pusztán az ég a közös haza, hanem a föld is. T. É. Kevesen tudják, hogy már 1873-ban működött Pozsonyban egy Liszt Klub, amely Liszt Ferenc művészi pályafutásának 50. évfordulójára alakult, az akkori budapesti Liszt-jubileum előkészítésének nyomdokán, de ez a nagy művész halálát követően megszűnt. Közel 10 esztendeje más tartalommal —, főleg a Pozsonyban élő magyarság összetartásának ily formáját választva - újra Liszt Klubot szerveztek a helybéliek Schleicher László gondozásában. A minap, egyik Pécsett élő barátjuknak, a nyugdíjévéiben is szerkesztőségünkben dolgozó Nagy Dezsőnek levelet küldtek, s egy kiadványt, amely a jubileum kapcsán fogalmazódott. Ebben értékelték az eltelt tíz esztendő eseményeit. Talán nem érdektelen nekünk pécsieknek is megismerkednünk a pozsonyi klubbal, ahol a zene segítségével feltételezhetően nemcsak a Lisztkultusz ápolására jut idő. Mint az a jubileumi kiadványukból is kiolvasható, egyrészt népművelői—hagyományőrző tevékenységükkel, másrészt a sok- nemzetiségű Szlovákiában a hídépítő szerepükkel hívják föl magukra a figyelmet. A CSE- MADOK égisze alatt, tevékenykedve tagjai a Szlovákiai Zenebaráti Körök Országos Szövetségének és a Cseh Zenei Társaságnak. Közel félezer tagot számláló közösségük megalakulásuk óta több mint 80 rendezvénnyel öregbítette a pozsonyi klub hírnevét, s kapcsolataikat nemcsak a magyarországi Lisztklubokkal fűzték szorosra, hanem az Ausztriában, Németországban, Hollandiában, Svédországban, Angliában, Amerikában és Ausztráliában működő Liszt Társaságokkal is. A klub alapításának ötlete Ligetfalun merült föl: 1980. szeptember 21-én a pozsonyi Primáspalota tükörtermében kerítettek sort a hivatalos és ünnepélyes megalakításra. Ma egy fiatal orgonaművész, Szabó Imre, helybéli konzervató- riumi tanár, a klub elnöke, és dr. Rajter Lajos karnagy, a klub örökös tiszteletbeli elnöke. Pozsony és Liszt kapcsolatát gazdag levéltári anyag őrzi, így nem véletlen, hogy a pozsonyi Liszt-kultusz megalapozójaként is egy városi levéltáros, Batka János nevét kell említeni. Az ő széleskörű kulturális szervező munkájának és propagálásának köszönhető, hogy a város érdeklődése a művész iránt sohasem lankadt, s a Batka-féle kulturális örökséget vette át fenntartás nélkül az ott élő magyarszlovák közösség, s mindmáig kegyelettel őrzi. A klub a városban a zenei élet kovászoló- ja, jubileumokon nagy zeneszerzőkre emlékezve rendezik koncertjeiket, melyeken — szép hagyományként —, a helyi zeneiskolák, a Konzervatórium és a Zeneművészeti Főiskola növendékei is bemutatkozhatnak. Á pozsonyiak szeretnék kapcsolataikat bővíteni, s talán a zenei életére büszke Pécs felé is fordulni. Ma a politikai-társadalmi változások nyomán talán könnyebben megy a kapcsolatépítés, s nyomában a zene segítségével a barátkozás. S ha akad egy régi kötődésünk Pozsonyhoz — a két háború között a pozsonyi Erzsébet Tudomány- egyetem éppen Pécsett kapott otthont —, miért ne lehetne megteremteni eqy újabbat? Kozma Ferenc .fontosabb volt lelkiismereti szabadságuk megőrzése, saját sorsuknál erősebb aggodalmaik az emlberi értékek és a; nemzet sorsa fölött, száimolniok kellett a megtorlással. Kezdetben életűik, szabadságuk veszélyeztetésével, meghurcolás- sal, kiközösítéssel, majd a „szelídebb” korszakban o másod -ihainmadrendű ál lampolgá-r- inak kijáró megkülönböztetett „figyelemmel”, amely jóvá tehetetlensége okán életfogytiglan tartó ítélettel ért .fel, a rendszer (bukása ’ ellenére ás; nem a jogipolitikai szándék, hanem a dolgok természetéből következően ... A többség számára, akik beérték azzal, !hogy csak alattvalók és nem polgárok, hogy nem gondolkodók, osak befogadók, a hatalom egy kényelmes középszert ígért és" valósított ás meg résziben. Futotta a hitelékből, amelyek egyaránt fedezték egy viszonylagos szociális biztonság terheit és a belső munkanélküliek bérét, a soha vissza nem térülő beruházások kártételeit és a veszteséggel termelő gyárak „nyereségrészesedését”, a csapnivaló munkát végző melós napi söra-dagjót és a Ihatalmi elit főúri kedvteléseit, az ideológia pazarló rögeszméit és a világot fölszabadító eszme győzelmének látszatát.... Társadalmi méretekben vált megtűrtté, elfogadottá a lopni és lopni hagyni szemlélete, és amiként gyarapodtak az ügyeskedők, akként szegényedett a nép. És akkor még nem is sejthette, Ihogy mennyire, s azt sem, hogy már rég nem az eszme a tét, hanem a zsákmány . .. Aztán bekövetkezett az, amit csak késleltetni tehetett, de elkerülni nem: 0' hatalom ideológiája megingott az ideológia hatalmának roppant és tehetetlen tömege alatt. A gazdaság kártyavára ösz- szeom-lott, és a látványos díszletek romjai mögül előbukkant a szemétdombok nyomorúsága... A rendszer ámokfutásai megtorpant; a testvéri ölelésnek szorításából nemzetek szabadultak. És mo-sf itt áll ai béklyóit vesztett fél Európa a szabadság ragyogó fényében hunyorogva, és olyan esetlenül, mint egy kamasz, aki nem tud mit kezdeni a felnőtté válás megrendítő élményével. És itt áll az ország, remélhető függetlenségének közelgő valósága előtt, amelyet csaknem fél évezrede nem mondhat magáénak. 'Itt áll egy hihetetlenül nagyszerű lehetőség -kapujában, amely belátható időn belül utat nyithat egy értelmes élet gazdasági alapjainak a megteremtéséhez. És itt áll a nemzet magába roskadva, gyakran szándékosan gerjesztett kétségek közepette, az évtizedek táplálta rossz beidegződések, hamis ismeretek minden terhével a vállán, és annak az erkölcsi tartásnak a hiányával, amely tétova bizonytalanságainak, beletörődő közönyének eredője . . . Mindezekkel együtt és mindezek ellenére is, szorult helyzetünk meghatározó okai között nem azok a legsúlyosabbak, amit megtettek ellenünkben. Sokkal inkább az, amit nem tehettünk meg. Nem az, hogy prédává államosították a magántulajdont. Sokkal inkább az, hogy ezzel megfosztották az emlbert a tisztességes muinika értelmétől, a szabad alkotás örömétől, a gyarapítás ősi vágyától ; attól o vágytól, Ihogy értelmes -jeleket hagyjon utódjaira és utókorára. Nem irdatlan ta-rto zásunk-iga-zi fékje kibontakozásunknak, ba-nem az, Ihogy ekkora -vagyon birtoklásával sem lenne -képes érdem-bein miit kezdeni el nyomorított gazdaságunk.-Nem az tehát (baljaink fő okozója, amit elherdált a pártállam, iha-nem a-z, amit nem sikerült megőriznünk az emlberi lelkekben -és fejekben . . .-Mert lóm: nyitva- a kalitka. A madár -szabad. -Csak in-e-m tudja -már, miként -kell repülni, és- tú-l hosszú fogsága, -szárnytól Iáit -is megtépázta, Izmait elgyöngítette . . . (Hát -így, és ezért meh-éz sorsú nlk. Sok mindent kell hát bepótolnunk, sok mindent kell -visszaszereznünk, hogy -jobb tehessen. iMin-denekelőtt és m-im-denek- í-ölött az em-ber méltóságát. Azt, amelyet csak a becsület és a kötelességtudót adhat -meg igazán, és aiz az ebből fakadó bizalom, amely -nélkül nem létezhet tartalmas emberi, családi, társadalmi kapcso- il-a-t. Minden más: másodlagos. -A dolgok felszíne; mesterségbeli tudás kérdése, tehát megtanulható. Igaz, csak olyan oktató sí rendszerfolyamatban, ahol ne-m -csak jól és pontosan ismerik a választ a szaktárgyak, -hanem az ember sorskérdéseire -is. Nem könnyű a feladat, s a tanulmányi Idő soká fog tartani .-De egy napon eljön az -ideje, amikor a -madár elrugaszkodik a földtől — és repülni kezd. Búsbarna László
