Új Dunántúli Napló, 1991. május (2. évfolyam, 118-147. szám)

1991-05-09 / 125. szám

1991. május 9., csütörtök uj Dunántúli napló 7 Utcáról — utcára Még egy fogadóház? Egy különös ledorongolásról Mi lesz a plakátokkal? Legutóbb egy színházi orom­zatdísz hiányáról tettem malí- ciózus megjegyzéseket. Most nyugtázhatom: a dísz ma már a helyén van, megszépült Nem­zeti Színházunk immáron tel- jesértékűen áll előttünk. * A minap egy régi kedves, lo­kálpatrióta hajlandóságú isme­rősöm állított meg az utcán, és keserűen panaszolta: „Egy szé­pen gondozott járdaszéli zöld­sáv mellett menve el arra fi­gyeltem fel, hogy egy fiatal pár gondatlanul tipródik ott. Nem állhattam meg, hogy ne kérjem őket nagyon udvaria­san, lépnének már el onnan, hiszen oly sok és fáradságos munkába került, hogy olyan szép. Na, amit kaptam... A fiatalember rámorditott, hogy ••te mocskos kommunista, te vi­tetted el az embereket, és most mered még jártatni a pofádat, pusztulj innen, mielőtt...“ Hát itt tartunk már, hogy azt is lekommunistázzák, aki szót emel a városért?" Sajnos, ide jutot­tunk, ismertem el magamban, miközben bátortalan fohászt re- begtem: nehogy elvegye a dur­vaság ismerősöm kedvét a más­kori figyelmeztetésektől. De fé­lek, hiábavaló volt a fohász. Közterületeink rongálása olyan természetessé vált, hogy a szó- vátételért hasonló ledorongálá- sokat bárki, bármikor és bárhol beszerezhet. * Hallom, hogy a Kossuth La­jos utcai dominikánus-ház a mostani felújítás után a vá­ros ún. reprezentatív fogadó­háza lesz, vagyis olyan intéz­mény, ahol jeles vendégeket fogadhatnak a városi vezetők, vagy jeles alkalmakkor foga­dásokat adhatnak. Mindez kí­sértetiesen emlékeztet valami­re. Jelesül arra, hogy amikor az elefántos tömb felújítása során az ún. Schőnherr-ház emeletén megtalálták a de­koratív múlt század eleji fal­festményeket, ezek arra ösztö­kélték az akkori városi és me­gyei vezetést, hogy ott repre­zentatív fogadótermeket ala­kítsanak ki. Ez meg is történt. Csakhogy — hallom — a Mű­vészetek Háza és az akkori tanácsi vezetés között valami­féle nézeteltérés támadt, s a város sértődöttem „kivonult". Ha ez így igaz — és miért ne lenne az? —, mennyivel ol­csóbb lenne (manapság ez nem is egy utolsó szempont!) most, a rendszerváltás után meg nem történtté tenni a rendszerváltás előtti nézetelté­réseket, és ismét a Schőnherr- házat tenni városi-megyei fo­gadóházzá, mint egy új, má: sodikat kreálni. Uraim, T. Vá­rosatyák, döntsenek az éssze­rűség mellett! Olvasom, hogy falragasz­ügyben nem jutott dűlőre a pécsi önkormányzat. Meg­vallom, örültem, amikor meg­tudtam, hogy napirendre ke­rül ez a téma, mert úgy vél­tem: végre rendet csinálnak. Pokoli anarchia tapasztalható ma Pécsett e tekintetben. A kezdőrúgást ehhez a tavalyi választási plakátháború adta meg, a rekvizitumai ma is ott találhatók még sokfelé égigérő magasságban, és szemláto­mást már senki nem is törek­szik az eltávolításukra, hiába voltak az ugyancsak egy- esztendős ígérgetések. Tény, hogy ha . valakinek plakát­ragasztási ingere van, azt házfalon, lámpaoszlopon, és mindenütt, ahol csak tudja, kielégíti. Hogy ezzel elcsúfítja a várost? Ugyan kérem! Ki törődik vele? Hát pl. az ön­kormányzatnak kellene, és mi­előbb. S nem tűrni, hogy fris­sen felújított belvárosi házakat tüstént elcsúfítsanak falraga­szokkal. Lehet büntetni is, ke­ményen. A plakátragasztót nehezen, a ragasztatót annál könnyebben. S egy kiadós büntetés, gondolom, arra is ösztönözheti, hogy ezután job­ban válassza meg a plakát­ragasztóját. Aki majd olyan helyre rakja a plakátot, amit az önkormányzat e célra ki­jelöl, elhelyez. * Múltkor egy alkalommal a belváros „átépüléséről” írtam, mire egy olvasónk konkrét esettel reagált. Ennek néztem utána, és egy régi vessző- paripámba botlottam. Bizto­san emlékszik még egyik-má­sik Olvasónk arra, hogy évek­kel ezelőtt többször is szóvá- tettem: tényleg törvényszerű-e, hogy építkezések, épületfelújí- tásak miatt, hónapokig — hor- ribile dictu: évekig! - tartsa­nak közterületeket elfoglalva, nehezítve a normális városi életet? Mondanom sem kell: kevés, vagyis inkább semmi foganatja nem volt a doho- gásnak. Pedig akik oly elné- zők voltak az indokolatlan pé­csi közterület-foglalások iránt, s azt megrendszabályozni sem igen akarták kellő mértékű közterület-foglalási díjjal, azok maguk is láttak az annyira áhított Európában komoly épít­kezéseket úgy, hogy közben a járdán is lehetett közlekedni. Azt hittem, a rendszerváltás ebben (is) hoz változást. Hát... Emlékszünk, mily so­káig volt félig elfoglalva a Bem utca a villamossági bolt bankká alakítása miatt. Most a Líceum utcában, meg a Munkácsy Mihály utca elején tapasztaltam ugyanezt, s ha jól utánanéznék, rábukkannék még egy pár helyre. Egy prog­resszív, gyors építkezésre ösz­tönző közterijiet-fogialási díj jó bevételi lehetősége lenne az önkormányzatnak. Hársfai István Bővítik a pécsváradí egészségügyi centrumát Nem volt ünnepélyes alap­kőletétel, külsőségektől men­tesen kezdték meg Pécsvára- don, a Dózsa György utca 3. szám alatt az egészségügyi központ építési munkálatait. A meglévő és elavult orvo­si rendelő mellet egy új és korszerű egészségügyi létesít­ményt hoznak létre, össze­építve a régi házzal, amelyet teljesen átalakítanak és kor­szerűsítenek. Ma az orvosi rendelők és egyéb létesítmé­nyek nem egy helyen működ­nek. Ezzel a beruházással egy egységes intézmény létesül és egy központban lesz a bete­gek ellátása, ami előnyt je­lent a gyógyítómunkában. Azt is jelenti, hogy lényegesen korszerűbb helyiségekkel és felszerelésekkel bővül az egészségügyi ellátás. Itt működik majd a három felnőt körzeti orvosi rendelő, a gyermekszakrendelés, a fo­gászat, itt lesz a fizikoterápiás részleg és a jól felszerelt la­boratórium is. Külön szoba áll rendelkezésre az ultrahangos és EKG-vizsgálatokra. A tető­tér beépítésével nyernek el­helyezést az ügyeleti szobák és a szociális létesítmények. A későbbiek során beteg­szobákat is kialakítanak. A fizikoterápiás részleget a je­lenleginél sokkal korszerűb­ben szerelik fel és itt mód nyílik majd az úgynevezett vi­zes kezelésekre is, amelyet eddig nélkülöztek a betegek. Külön terem lesz a csoportos tornára, pszichoterápiára és masszázsra. Az új épület munkálatai mellett a régi felújítását és átalakítását júliusban és augusztusban tervezik, így a most itt lévő felnőttrendelése­ket addig egy helyre, az Entz Béla utcai orvosi rendelőbe költöztetik. Ez nyilván átme­neti nehézségeket és zsúfolt­ságot okoz, emiatt is kérik a betegek megértését és tü­relmét, mondta dr. Menczer Gábor ügyvezető körzeti or­vos. A gyermek- és fogászati szakrendeléseket szintén más helyiségekben látják el ebben a két hónapban. A kivitelezést húsz pályázó közül a Pécsváradi Építőipari Kisszövetkezet nyerte meg, mintegy 15 millió forintos ér­tékben. A munkát április 22- én kezdték és november 30- án adják át kulcsrakészen, hiánypótlás nélkül, mondta Hering József műszaki vezető. Kemény feltételeknek kell ele­get tenniük, de meg tudnak birkózni a feladattal. A ki­viteli terveket Petényi Margit építész készítette. Sántha László Szabad dönteni! Várhataón ősszel átadják a község új iskoláját Fotó: Szundi György Óvodás iskola Matty on Szeptemberre szeretnék át­adni az épülő mattyi általá­nos iskolát. A tavasszal kez­dett építkezésen jelenleg a magánvállalkozónak kiadott kőművesmunka folyik, de az önkormányzat már az ács­munkákkal kapcsolatban is tárgyal, az anyagbeszerzést pedig maga intézi. Az épít­kezés egyelőre még az elején tart, de a falu lakosságának társadalmi munkájával és a pályázat útján igényelt támo­gatással talán valóban el­készülhet a tanévkezdésre. A kéttantermesre tervezett iskola építésére elsősorban a kisiskolások utaztatási nehéz­ségei miatt volt szükség. A saját iskolában ugyan nem tudják azt az oktatási színvo­nalat biztosítani, mint a na­gyobb településeken, de ké­nyelmesebbé és olcsóbbá vá­lik az iskolába járás. A kis­gyerekes szülőknek további előny, hogy az iskolában óvo­dát is kialakítanak, a pályá­zat útján odakerülő tanárok­nak pedig az, hogy számukra szolgálati lakást építenek. P. V. Ki nem állhatom a névtelen leveleket. Nem is értem, mi késztet valakit erre. Persze sok­féleképpen indokolják a név­telen levélírást a minket meg­szólító olvasóink, egy utóbbi igen frappáns, arra hivatkozik, a cikket, amivel vitázik, a szer­zője sem írta alá, így aztán jogos a követelése, hogy a sa­játját is hasonlóan jelentessük meg, ráadásul sokak nevében ír. (A legtöbb névtelen levél a megfoghatatlan sokak nevé­ben íródik.) A módszerrel nem vitáznék, de talán nem mindenki szá­mára egyértelmű, a lapban az újságíró monogrammja is alá­írás. (Megjegyzem, ha olyan témám van, amiért ha úgy tetszik többen „szidhatnak”, mindig teljes nevet írok, tud­ják pontosan, kit keressenek.) Több szót nem érdemel a névtelen levélügy, de a szelle­misége igen. Szeretném elosz­latni a hiedelmet, nem éri meg így „provokálni" az ügyünket, de több helyről ha­sonló észrevételeket kaptam, ami megszólalásra késztet. Miről is van szó? A pécsi önkormányzat lakásbizottsága immár több felhívásban kéri a pécsi bérlakásban élő polgá­rait, jelezzék szándékaikat az ingatlanok eladásának ügyé­ben. A bizottság ugyanis fel­dobta a labdát: azt mondja, eladó az összes bérlakás, de nem jelöli ki, hogy melyiket adja el, hanem meqkérdezi a vásárlót, tetszik-e neki az ilyes­fajta üzlet? No, és itt van a baj. Dön­teni kell, sőt szabad! Nem ér­tünk döntenek nélkülünk, ha­nem ránk bízzák, sőt hozzáte­szik aszerint akarnak csele­kedni, ahogy kedvünkre való... Hallom, óriási félreértéseket kavart ez az egyébként egy­szerű, és szerintem nagyon tisztessége ügyintézés. Végre valaki úgy akar egy jelentős várospolitikai kérdésben dön­teni, hogy előtte informálódik. Nem koncepciót gyárt, hanem megkérdezi azokat, akiket érint a dolog, hogy a lehető leg­jobb megoldás szülessen. Végül is mi történhet? Ha az állampolgárok válaszolnak, és kiderül, hogy a 22 ezerből csak mondjuk háromezer kí­vánja megvenni a lakását — mert előbb szeretné tisztázni például a paneleknél ez nem elhanyagolható kérdés, hogy mit vesz meg, és milyen felté­telekkel - akkor az önkor­mányzat kénytelen a lakások fenntartására, karbantartásá-. ra iger^fiatékony szervezetet kiépítve koncentrálni, vagy el­fogadható megoldást találni. Megfordítva, ha 18 ezren meg­vennék a lakást akár rövid időn belül, lehet arról hatá­rozni, milyen módon, és mit kezdenek a megmaradt szo­ciális bérlakásokkal. Arról sincs szó, hogy bárki feje fe­lett eladnák a lakást, főleg a nyugdíjasok között terjed ez a rémhír. Ilyen egyszerű a lakásbizott­ság kérdésének háttere, amire végre válaszolni kellene! Dön­teni, a saját érdekünkben. Ügy látszik ez a felkérés rendkívül szokatlan, nem tudunk élni vele, sosem gyakoroltuk. Itt az ideje. Az önkormányzat nem akar és nem is tud nélkülünk hatá­rozni, a sorsunkat érintő kér­désekben, egyszerűen meg kell tanulnunk kifejezni és érvénye­síteni az érdekeinket. Újra hallom, az állampolgár nem érzi a rendet a törődést a város irányításában. Vissza­cseng az az időszak, amikor versengve szidtuk a tanácso­kat, divat volt, és sosem fu­totta az energiánkból, hogy utánanézzünk a dolgok hátte­rének. Most ugyanaz látszik. Az önkormányzatok megkötöz­ve táncolnának, mert hiányoz­nak a törvények a megtehető lépéseikhez, kínlódnak az örök­lött anyagi terhekkel, és szép koncepciókkal semmire sem jutnak. Legalább legyünk part­nerek, ha erre kérnek, mert ezután nélkülünk mór nem mehetnek a dolgok. Gáldonyi Magdolna Sugár Iparinform Ha elromlik a tv, ha megfájdul a fog, ha nem indul az autó... Sugár László húszéves vál­lalkozói tapasztalattal maga mögött pontosan érzékelte, hogy milyen űr van a lakosság és az iparosok között: ha hir­telen lakatos, tetőfedő, autó­szerelő kellene, akkor nincs olyan információs központ, ahol megmondanák, melyik iparos hívható ki helyszínre, mikortól meddig vállal mun­kát és hol érhető el. Jó meg­látására bizonyság, hogy a két hónapja működő Sugár Ipar­inform telefonja egyre gyak­rabban csörög, s egyre többen keresik fel személyesen a Pécs, Kodály Zoltán u. 21 /B alatt, a Petőfi és Kodály utca sarkán lévő irodát. — Szeretném, ha a 33-078 olyan közismert számmá válna, mint a 09-es tudakozó, azaz az iparostudakozó számát tár­csázná az, akinek bármilyen iparosra, vállalkozóra van szüksége, vagy azt szeretné tudni, hogy melyik bolt ■ tart nyitva, illetve mi hol kapható — közli Sugár László. — A la­kosságnak segítséget nyújtó mindenféle adatot számítógé­pes nyilvántartásba veszek. A számítógépen már sze­replő szakmák közül ízelítőül: autószerelő, fuvarozó, park­építő, bádogos, vízvezeték­szerelő, gázszerelő, ács, tető­fedő, lakástakarító, címfestő, névtáblakészítő, lakatos, esz­tergályos, tv-, mosógép-, ház­tartási kisgépszerelő. Meglepő módon seprőkészítőt kerestek már többször is — ebben saj­nos adat híján nem tudott a Sugár Iparinform segíteni. Csakúgy a gyermekfelügyelő közvetítésében sem. Hogy mire van még szüksége a lakosság­nak? Sugár László ezt is vé­giggondolta: téli időszakban az autók hidegindítására, vagy az éjszaka elromló tv-készülék azonnali javítására, vagy az elviselhetetlenül fájó fog akár hajnali kezelésére, vagy rosz- szullét esetén állami ügyelet melletti éjszakai orvosi ügye­letre —, ha mindezek szere­pelnek a nyilvántartásban, a közvetítés mindössze egy tele­fonhívásba kqrül. Az Iparinform egyelőre 8.00 —16.30-ig hívható. Nonstoppá akkor válik a szolgáltatás, ha a bevételek elérik az önkölt­ség szintjét (bevételt a vállal­kozások, iparosok nyilvántar­tási díja hoz csak). Sugár László elképzelése szerint ez az év végére bekövetkezik. A számitógépes rendszer * kiala­kítása, a speciális programot igénylő nyilvántartás félmillió forintjába került a vállalkozó­nak (az irodahelyiség adott volt, ez nem szerepel a beru­házási költségben). Sugár úr biztos abban, hogy sokáig nem hoz hasznot ez a befektetés, de mint mondja mindig is töb­bet invesztált a vállalkozásba, mint amit a megélhetésre vagy egyéb személyi kiadásokra költött. Az új vállalkozás terheit a korábbi — és természetesen to­vábbfolytatott vállalkozás — a melegburkolás (mintás, intar­ziás, sima parkettázás, mű­anyagpadlózás, szőnyegpad­lózás, lambériázás) tiszta nye­reségéből állja. Sugár László hitel nélkül, önerőből indí­totta be az Iparinformot, tá­mogatást; sem kért senkitől. Alapismerete nem volt arról, hogyan kell egy ilyen informá­ciós központot létrehozni. Ta­nácsot - baráti alapon — egy osztrák professzortól kapott. Az Iparinform létrehozása ki­váló ötlet, azonban a bukás benne van a paklibarf! Sugár László kétéves kifutási időt ad az új vállalkozásnak. Ha nem jön be? Akkor a számítógépek a termelővállalkozást szolgál­ják majd ki. L. Cs. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents