Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-20 / 107. szám
IO ujDunöntüli napló 1991. április 20., szombat flz alapítványt a szülők kezdeményezték Á leukémiás gyermekekért Vannak gyerekek, akik már tíz év óta, de csak ellenőrzés céljából járnak ide. Abban az udvari épületben vizsgálják őket, ami két évvel ezelőtt közadakozásból létesült a Pécsi Gyermekklinikán. Több vállalat, intézmény fogott össze annak idején azért, hogy a leukémiás és tumoros gyermekek állapotát ne a rossz emlékeket is ébresztő fekvőbeteg osztályon kontrollálják. Évente kétezren veszik igénybe az ambulanter ellenőrzést. Számuk azt példázza, hogy egyre többen vannak, akiknél eredményesen szálltak szembe a rákkal. Ugyanakkor ha nem is nő, sajnos nem csökken az új megbetegedések száma: minden évben átlag 30 gyermeknél állapítják meg a gyermekklinika által ellátott területen korunk egyik legszörnyűbb betegségét. Azok a szülők, akik a diagnózis okozta első döbbenetből ocsúdnak, mindent elkövetnek annak érdekében, hogy a maguk módján elősegítsék gyermekük gyógyítását. Az a legkevesebb, hogy egyikük - többnyire az anya — fizetés nélküli szabadságot kérve a gyermeke mellett tölti azokat a heteket, vagy hónapokat, amíg a kezelés tart. Mivel a Pécsi Gyermekklinika déldunántúli decentrum, Tolnából, Somogybái és Zala megyéből is jönnek a beteg gyerekek. A szüleik eddig albérlettel igyekeztek megoldani az itt-tartózkodást, de sok családnak ez óriási anyagi terhet jelent, s ugyanakkor a gyermekük jobbulá- sát jelző olyan kívánságait sem tudják teljesíteni, mint egy szilvásgombóc, vagy egy meggyszósz elkészítése, mert nincs hol. Ezért gondoltak arra, hogy a klinika közelében bérelnének egy kisebb lakást, ahol azok a szülők lakhatnának, akiknek gyermekét kezelik. A berendezéséhez, a konyha felszereléséhez mór több helyről ígértek nekik segítséget. Legalább ennyire fontosnak tartják a gyermekkori daganatos betegségek jobb ellátáshoz szükséges diagnosztikai és therápiás eszközök, műszerek, berendezések beszerzésén kívül a beteg gyermekek rehabilitációjának segítését, a gyermekek családjának támogatását. Ezért hozták létre ,,A leukémiás és tumoros gyermekekért" alapítványt, amelynek számláját a Kereskedelmi és Hitel Bank vezeti. A száma: 242-88888- 93899. Napjainkig több, mint 300 000 forint adomány érkezett erre a számlára. Déldunántúli gazdasági egységek, magánszemélyek mellett, több alföldi településről is kaptak támogatást. T. É. fljándék berendezések az egyesületnek Á vese betegek nem adják fel Egy francia üdülőhely panziójának tulajdonosa kifejezetten a vesebetegek nyaral- tatására „szakosodott". A dializólásra is berendezkedve hirdette szolgáltatásait. Sok országban már itt tartanak, mi pedig egyelőre ott, hogy egy hazai nyaralást is annak függvényében tudnak csak beütemezni az érintett családok, hogy melyik az a legközelebbi művese-állomás, ahol hajlandók dializólásra fogadni az erre kétnaponként rászoruló családtagot. Ha nem is azonnali és gyökeres, de valamilyen változást remélnek a baranyai vesebetegek is attól az ígérettől, amely szerint a Vesebetegek Egyesületének Országos Szövetsége (VORSZ) egyik fontos célkitűzése, az üdülési lehetőségek szélesítése. Többek között erről is szó volt a Vesebetegek Baranya Megyei Egyesületének (VEBE) összejövetelén, amit a napokban tartottak. A tavaly ősszel alakult egyesület a sajnálatos halálesetek miatt új vezetőséget is választott, melynek elnöke Körösztös Vince lett. Egyesületi tagtársaik elvesztése is hozzájárult ahhoz, hogy megerősítsék, illetve bővítsék korábbi elhatározásaikat. A több, mint hatvan tagú egyesületbe napjainkban elsősorban a dializált betegek tartoznak. Azok, akik sajnos mór tudják, hogy mit jelent kétnaponként négy órán keresztül mozdulatlanul fekve elviselni, amíg a gépek elvégzik azt, amit az ő veséjük már nem tud: a szervezet méregtelenítését. A diali- zálásra szorulók egyrészt a hazai vesetranszplantációk számának emelésében, a pécsi művese-állomás körülményeinek megváltoztatásában - az új felépülésében - látják a saját életkilátásaik javításának feltételeit. Mivel jól tudják, hogy a vesebetegek száma messze meghaladja a dializáltakét, szeretnének azoknak is segíteni - életmódvezetési tanácsokkal, információkkal, érdek- képviselettel - akik ezt igénylik. A vesebetegség bármely stádiumában lévő, egyesületi tagnak jelentkezni akarók Pécsett, a Veress A. utcai rendelőben Balázs Ár- pádné főnővérhez, az Urológiai Klinikán pedig Bonyár Árpádné nővérhez fordulhatnak. Céljaik megvalósítását szolgálja a Postabanknál vezetett 249-98903 025-01772-es számú csekkszámla, amelyre eddig több, mint kétszázezer forintot fizettek be különböző cégek, illetve magánszemélyek. A Megyei Kórház pedig két művese-berendezéssel támogatta az egyesületet. A pécsi művese-állomás más típusú berendezéseket használ, ezek ebbe a rendszerbe nem illeszthetők be, de az egyesület arra gondolt, - és ehhez a pécsi állomás szakemberei segítséget ígértek - hogy esetleg a megye más településeinek kórházaiban hasznosíthatók lennének azok számára, akik napjainkban kétnaponként bejárnak Pécsre az elengedhetetlenül szükséges dializólásra. T. É. Erdélyi utazas Sepsiszentgyorgyön és környékén vendégszerepeit nemrég a pécsi Leőwey Gimnázium női kara. Mint Erdély legnagyobb része, Háromszék és Erdővidék is tele van a magyar irodalom, történelem és tudomány emlékeivel. Mikes Kelemen, Gábor Áron, Benedek Elek, Baráti Szabó Dávid, Kriza János, Körösi Csorna Sándor, Bőd Péter, Bölöni Farkas Sándor szülőföldje ez a táj. Az itt lakóknak megtartó erő e sok név, a koszorúra méltó emléktábla, vár és templom, az idelátogatónak pedig alkalom a főhajtásra az ősök emléke előtt. Sepsiszentgyörgy hangulatos város, nyolcvanezer lakosának több mint háromnegyed része magyar. A hegyoldalban 15. századi református erőd- templom áll, de a többi felekezet is - katolikusok, unitáriusok, ortodoxok - felépítették vagy építik a maguk templomát. A volt megyeháza tanácskozótermében jelentette ki 1848 őszén Gábor Áron, hogy „lesz ágyú!". Az épület ma a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének székháza: közelében négy emlékmű idézi meg a város — és Erdély - fordulatokban gazdag történelmét. Az 1848-49-es kollégium Trianon után is magyar nyelvű iskolaként működött 1954-ig, akkor egy román tannyelvű osztályt indítottak. A román osztályok száma egyre szaporodott, bár kevés volt a román tanuló. Meggyőzéssel az osztályok számának csökkentésével kényszerítették be a magyar gyerekeket a román tannyelvű' osztályokba: 1989 őszén például volt olyan román osztály, ahol a magyar tanulók száma 35, a románoké 1. Ekkor kétszáz tanuló járt akarata ellenére román tannyelvű középiskolai osztályba. (A Mikóba 6-tóJ 18 éves korig járnak a gyerekek.) művészeti csoportok, pedagógusok cseréjével. A diktatúra idején csak 1980-ban, 81-ben találkozhattak ismét, és a következő utazásra is tíz évet kellett várniok. A kollégisták ének- és tánckara tavaly hús- vétkor járt Pécsett, emlékezetes sikert aratva. Ezt a látogatást viszonozták most a leőweysták. Az ünnepi koncertre egy hétköznap délután került sor a kultúrpalota zsúfolásig megtelt nagytermében. Különösen sok középiskolás fiatal jött el, s ezt vendéglátóink is jóleső örömmel nyugtázták. A hangverseny mentes volt mindenféle fölös protokolltól: a házigazdák nevében Bíró Béla igazgató, a vendégek képviseletében dr. Szolcsányi Jánosné igazgatóhelyettes egyszerű szavakkal méltatták a két iskola együttműködését. Az ünnepélyes hangulatot maga a koncert lehetősége teremtette meg és az a magas színvonalú program, ameA pécsi diákok Zágonban: az emlékmű helyén állt Mikes Kelemen szülőháza szabadságharc emlékművétől nem messze faragott kopjafa emlékeztet az 1989 decemberi forradalom hőseire. Távolabb Mihai Viteazul havasalföldi fejedelem szoborcsoportja és a szovjet hősök obeliszkje áll, ez utóbbit nemrég — változatlan külsővel — a világháborúban elesett hősök emlékművének nyilvánították. A város egyik nevezetessége a Kós Károly tervezte Székely Nemzeti Múzeum, amely visszakapta eredeti nevét - a Ceausescu- terem kiürítése után most rendezik át a múzeum anyagát. Sepsiszentgyörgy élénk kulturális központ önálló magyar színházzal, énekkarokkal, tánccsoportokkal, lapszerkesztőségekkel — számos ismert író és képzőművész indult innen a hírnév felé. Amikor 1969-ben Veres Péter itt járt, ezt irta dedikációként egy olvasó könyvébe: „Úgy érzem magam, mint valamiléle kis szellemi-lelki köztársaságban". Az elmúlt években érzékeny veszteséget szenvedett az értelmiség: sok író, színész, orvos, művész települt át Magyarországra, más európai országokba. De a város nem akarja, hogy elszakadjanak tőle: a most készülő képző- művészeti kiállításra például meghívják az eltávozottakat is. Sepsiszentgyörgyön hét általános iskola van — ezek vegyesek, akár az öt szaklíceum. Két magyar és egy román tannyelvű líceum (középiskola) működik, köztük a legnevesebb a leőweysek vendéglátója, a Székely Mikó Kollégium. * Az iskolát 1859-ben alapították gróf Mikó Imre, az 1848-as háromszéki önvédelmi harc megszervezőjének és a Rikán inneni református egyházközségnek adományából. A — A forradalom után felismertük, hogy hamar kell cselekednünk, ha önálló magyar tannyelvű iskolát akarunk — mondja Biró Béla, a jelenlegi igazgató. — A sietségért bíráltak bennünket, ám a beiratkozás is sürgetett. Bizottság jött Bukarestből, és 1990 június elején megvolt a döntő tárgyalás. A szétválasztás után két magyar és egy román tannyelvű középiskola lett a városban. Román kollégáinknak rosszul esett a szándékunk: szeparatizmust emlegettek. Mi azzal érveltünk, hogy a történelmi' jogfolytonosságot akarjuk helyreállítani, hogy a szülők is erre kérnek bennünket, s hogy a külön román tannyelvű iskola a románok számára is nyereség. A Székely Mikó Kollégiumnak — amely ma már nem református kollégium, hiszen négy felekezet fiai, lányai járnak ide — most 1980 diákja van, és óraadókkal együtt 80 tanárja, tanítója. Az intézetet az állam tartja fenn, de a középiskolában rövidesen bevezetik a tandíjat. A nagyhírű kollégiumban, ahol egykor Jókai, Mikszáth, Móricz, Bartók is megfordult, az a pedagógiai szándék, hogy visszaállítsák becsületébe az egykori „mikós szellemet", amelynek pillérei a hagyománytisztelet, a tudás iránti elkötelezettség, a székely-magyar öntudat ébren tartása és — az ökumené jegyében - a keresztény erkölcs, a puritanizmus. * A pécsi gimnázium és a Székely Mikó között 1972-ben jött létre először kapcsolat lyet a majd’ hetven tagú női kar és a szólisták — Tomcsá- nyi Judit (gitár), Gógl hisz, Balikó Eszter, Kohl Tímea (ének) és Harangi Mária (vers) — átnyújtottak a közönségnek. Dr. Szabó Szabolcs karnagy esztendők kitartó munkájával építgette az évről évre változó kórust. Számos emlékezetes nyugat-európai körút után most ismét olyan utazás részesei voltak a diákok és kísérő tanárok, szülők, amely sem látnivalóban, sem a siker hőfokában nem maradt el az előbbiektől. És mert magyarországi kórusnak Erdélyben magyarok előtt énekelni mást, többet jelent, mint bárhol másutt a világban, ez az erdélyi vendégszereplés alighanem a kórus történetének arany lapjai közé tartozik majd. Nemcsak a túláradó szeretet miatt, amellyel a vendéglátó családok körülvettek bennünket az ismert, mégis nehezen elképzelhető ellátási viszonyok között. Valószínűleg emlékezetes marad a székely embernek a szülőföld emlékeihez való ragaszkodása, a magyar történelem és a szűkebb haza történetének példaszerű ismerete is, amely az erdélyi magyarok nemzeti öntudatának egyik alapja, s amely szoros kapcsolatban van a vallással, az egyházzal is. Ebbe a szemléletbe és gyakorlatba természetesen illeszkedett bele a Leőwey kórusa. Megkoszorúzta Mikes Kelemen, Kriza János szülőházának emléktábláját, Gábor Áron sírját, a mádéfalvi székelyirtás obeliszkjét, Körösi Csorna Sándor szobrát, Benedek Elek házát. És mindenütt énekelt és mindenütt oda illőt. Jártunk református templomban, katolikusban, voltunk unitárius istentisztelet közreműködői. Az együttes nemcsak a klasszikus világi kórusirodalomból, hanem az egyházi zenéből is felkészült; a magyar kórusmuzsika egy-két „slágere" éppen úgy megtalálható repertoárján, mint magyar népdalfeldolgozás és néger spirituálé. Talán nem véletlen, hogy bár az erdélyi templomokban hangversenyeken nem szokás tapsolni, mégis gyakran előfordult, hogy önkéntelenül összeütődtek a tenyerek. * „Hogyan élnek a magyarok odaát?", kérdik az itthoniak közvetlenül azután, hogy „mi történt a határon?". Nehezen élnek, mondjuk, és a nagy áremelésekről mesélünk meg az egyszerű közszükségleti cikkek hiányáról. (A határon különben nem történt semmi: „Könyv van?", kérdezte a vámos.) Háromszék vidékén, a lakosság 'háromnegyede magyar, itt nyugodtabb a magyarok élete. Vezetőik többsége magyar, vannak iskoláik, újságjaik, könyvtáraik, bár kevés a tanár és a lapok, könyvtárak anyagi nehézségei egyre növekednek. Békésen ünnepelték meg a magyarok március 15- ét: határozottan, önérzetesen — a belügyminisztérium és a Vatra Romanaesca helyi szervezetének aggodalmától kísérve ugyan, de incidensek nélkül. „Mindenki ünnepeljen otthon, mondják a románok. Egyetértünk: mi itthon ünnepelünk", szögezte le Márton Árpád színész, képviselő, az RMDSZ sepsiszentgyörgyi elnöke. Itt is, más falvakban is megjelentek, beszédet mondtak, áldást osztottak az ösz- szes felekezet papjai — az ortodoxok is. Vannak a román nyelvű sajtóban és a román értelmiségiek között olyanok, akik hajlamosabbak a tárgyilagosságra, nem ragadnak meg minden alkalmat az uszításra. Sepsiszentgyörgyről több román család elköltözött: egyes lapokban nagy riportok jelentek meg a magyarok által „elüldözöttekről". Más újságok azonban bemutattak olyanokat, akik megtalálták a számításukat, és jó viszonyban vannak a magyarokkal. Toleranciát hirdet és a társadalom demokratizálódásáért küzd a román és magyar tagokat tömöritő Polgári Szövetség — vékony értelmiségi réteg: józan hangon próbál megszólalni egy olyan politikai közéletben, ahol a központi televízió fő műsoridejében egy politizáló színművész kommentár nélkül jelentheti ki: „az Isten is román". „A világ tele van üzenetekkel — mondta meghatottan Bölönben az unitárius pap. — Egy maroknyi nép üzen az anyaországnak: nyújtson feléje kezet. Ilyen kéznyújtás számunkra a hántás, megalázás közepette, hogy magyar- országi lányok dicsérik előttünk énekükkel az Istent. Ez is üzenet: nem feledkeztek meg rólunk." „Talán fontosabb ez, mint az anyagi segítség" — tette hozzá két faluval odébb, Baráton a katolikus pap. A Székely Mikó Kollégiumban őriznek egy levelet, Illyés Gyula írta sepsiszentgyörgyi barátjának 1975-ben. „Ked- jes J.l Épp gyengélkedem, most jöttem ki a kórházból. De oda, nektek, olyan távolra tán a gyönge hangot megerősíti a szeretet. Milyen tanácsot adhat ma öreg a fiatalnak? Én - visszanézve - legtöbbet a hűségnek köszönhetek. Hűnek lenni az ifjúság eszményeihez, az anyanyelvhez, a gyökereinkhez. Mind- annyiótokat sok szeretettel ölel: Illyés Gyula." Akár mottó is lehetne az erdélyi látogatásokhoz. Gárdonyi Tamás
