Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-20 / 107. szám
1991. április 20., szombat aj Dunántúli napló 11 Komlo ős az erdők Lombhullás vagy rügyfakadás? Két esély a jövőt illetően? Egy asztalhoz ültek — ez a múltbeli gyakorlathoz képest nagy szó — a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság szakemberei és a komlói ön- kormányzat képviselői: a polgármester és a környezetvédelmi bizottság vezetője. Nagy szó volt, mert a komlói zöldek már jóval korábban erősen és hangosan berzenkedtek: a MEFAG kímélje meg a tarvágásoktól a települést övező erdőket, amelyek az agyonszennyezett levegőjű város zöld tüdejeként is szolgálnak. Ennek utóbb utána is néztek: a fűrészvágta 102—G és E jelű erőrészeket a MEFAG akkori vezetői gazdasági hasznosításúnak minősítették - alátámasztandó a kitermelés jogosságát az erdészeti üzemtervektől azonban kiderült, hogy közjóléti, üdülési és sportcélokat szolgáló erdők fái dőlnek recsegve a porba. Mindezt Fazekas Imre, a környezetvédelmi bizottság vezetője meséli, majd így folytatja : — A „cirkusz" 1989 májusában kezdődött. Számos nyilatkozat, átirat, levél erősítette a MEFAG látszólagos igazát a komlói zöldek tiltakozásával, kifogásaival szemben. Ez az idő arra is elég volt, hogy az előbb említett két erdőrészletet kivágják ... Azóta itt elhallgattak a fűrészek, de amit felújításnak mondanak a gazdaság szakemberei, azt legfeljebb viccként lehet értékelni. A látszattelepítés eredményeként ma a betyárkóró kétszer akkora, mint egy-egy csemete . . . Fazekas Imre az egészet diafilmre vette. Nem tudni, kor- történeti jelzőértéke mekkora lesz ezeknek a felvételeknek. Remélni viszont lehet, hogy egy szemléletében megváltozó erdőgazdálkodás saját okulására is felhasználhatja. Még a századelőn működött Komlónál egy bánya: a Szerencse-táró. Felhagytak már itt a fejtéssel, de a ma bányászai emlékhelynek tekintették, rendezték a környezetét, szépen rendbehozták, amíg a fák között dolgozni nem kezdtek a Stihl-fűrészek. A lerogyó fák összevissza zúzták az emlékhelyet is. Ez pedig mór nerh a 102-ben volt, hanem egy újabb helyen, a kőbánya és az Anna-akna közötti területen. — Amikor februárban találkoztunk a MEFAG-vezetőkkel — mondja Fazekas Imre —, azt kértük tőlük: a komlói önkormányzat tekinthesse át az erdészeti üzemterveket, s minden fakitermelést előzzön meg egyeztetés. Akkor konzultációt ígértek nekünk néhány héten belülről — most már április közepe van . . . Ez az ígéret akkor hangzott el, amikor elkezdték kitermelni az Anna-akna melletti erdőrészletet. Féltették persze a komlóiak a zöld tüdő e „le- bernyegét" is, elmentek a helyszínre. — Lepusztítottak szinte minden növényzetet azóta ezen a részen — panaszolja Fazekas Imre, s hogy a felrázott erdei talajba iszonyú sebeket véstek a nehéz gépek kerekei. Pedig — teszi hozzá — korszerű és ökológiai alapon álló erdőművelést kértek februárban. A helyszínen ezen túl is tapasztaltak meghökkentő dolgokat. Például: a fakitermelő brigád vezetője nem tudta egymástól megkülönböztetni a fákat. Az aprólevelű hársat bükkújulatnak nézte. Viszont elmondta: korábban az NSZK- ban vállalt fakitermelésen munkát, ha ott úgy dolgoztak volna, mint a Komló melletti erdőben, hát hazazavarják őket... — Úgy tűnik — összegzi tapasztalatait Fazekas Imre -, hogy a MEFAG új vezérkarának fő törekvése most a gazdaság stabilitásának megteremtése. Ez pedig nem jelent feltétlenül ökológiai alapon álló erdőművelést. És akkor még nem beszéltünk az 50 év múlva várható helyzetről, azaz a ma elkövetett hibák következményeiről. A komlói környezetvédők ugyanis úgy vélik, a tarvágások okozta genetikai és ökológiai eróziók beláthatatlan következmények sorozatát indították és indítják el. Súlyos gonddal kell szembenézni. Természetes erdeink katasztrofálisan megfogyatkoztak, arányuk mindössze 10 százalék, holott ezek az erdők őrzik ökológiai örökségünk 99 százalékát. A zöldek kívánta erdőművelés igényét kétféleképpen is megfogalmazta a környezetvédelmi bizottság vezetője: világosan kell látni, hogy az erdőművelés és -védelem nemcsak hektárok és az ilyen-olyan ho- zadékok halmaza, hanem humanitásunk és pszichikumunk megmentésének potenciális és semmi mással nem helyettesíthető színtere. Rövidebben: ahogy eddig a baranyai erdőket kezelték, Európában már régóta, nálunk pedig ettől kezdve nem lehet megengedni. Márpedig újabb és a zöldek által veszélyesnek minősített jelzések magasodnak. Éppen a közelmúltban szereztek tudomást arról, hogy a tervezett Déli-autópálya építésében a Pannolit is részt kíván venni komlói bányája kövével. Ehhez azonban a kőfejtőt bővíteni kell - mégpedig egy 30 hektáros erdő rovására. Olyan erdő ez, amely a város felé húzódik. Rákérdeztünk mindkét nyitott - az elmaradt konzultációra, a várost ölelő zöldövezet parkerdőszerű művelésére, illetve a 30 hektáros erdőrészletre gondolunk - kérdésre. Mint megtudtuk, a MEFAG - álláspontja szerint — megtette, amit a komlói önkormányzatnak ígért. Az Árpád-tetői erdészet vezetője tárgyalt februárt követően velük, az Erdőrendezőségen pedig már csaknem kész a zöld gyűrű terve. Ha végleges formába kerül — várhatóan még ebben a hónapban —, ismét asztalhoz ülnek az érintettek. Ami a 30 hektáros erdőrészletet illeti, lehet: „állatorvosi ló” lesz, azaz minden olyan gondot felszínre dob- majd, amelyekkel az önkormányzatoknak - amelyek jelenleg még csak potenciális erdőtulajdonosok — kell majd megbirkózni. Jelesül: elképzelhető, hogy az önkormányzat kasszájába pénzt szülő egyik haszonforrásként kell kezelniük, a gazdasági kényszer ezt a döntést fogalmaztatja meg. Ráadásul a bányabővítés egyúttal munkahelyteremtést is jelent(het). Vagyis az sem zárható ki, hogy amiért most harcolnak a komlói zöldek — egyetértve az önkormányzattal —, a későbbiekben kizárólagosan „saját konfliktusuk” lesz, aminek megoldásáért nem mutathatnak másra. Az erdőnek pedig végső soron teljesen mindegy: kik és miért mondanak ítéletet felette. M. A. Egy esztendeje, hogy a parlamenti választások mintegy szentesítették a rendszerváltást, s nemsokára lesz egy éve annak, hogy négy évtized után megalakult az első demokratikus kormány.- Hogyan értékeli politikailag ezt, a magyar társadalom szempontjából olyan fontos időszakot — kérdeztük Kéri László politológust.- A leglényegesebbnek azt tartom, hogy változatlanul nyitottak az esélyek az ország számára. Vagyis, nincs kijelölve egyetlen út, vagy ha úgy tetszik, kényszerpálya, amelyen haladnunk kell. Ebből a szempontból pozitív a véleményem az elmúlt évről. A tavalyi választások meggyőzően bizonyították, hogy a magyar társadalom el akar búcsúzni az előző rendszertől, de homályban maradt: mi az, ami született, és ezt a homályt a mögöttünk levő év nem oszlatta el. Szerencsére ebben a tizenkét hónapban semmi igazán tragikus és visz- szafordíthatatlanul rossz nem történt, pedig megvolt rá a lehetőség, hiszen nem egyszer sodródott az ország drámai események közelébe. Ugyanakkor nem hallgathatom el, hogy úgy érzem, elvesztegettünk egy évet. A feladat az lett volna, hogy ne csak azt tisztázzuk, mitől akarunk megszabadulni, hanem azt is, hogy miféle szisztémát akarunk felépíteni. Ez azonban elmaradt, s én ennek az okát abban látom, hogy az elmúlt évben túlzottan felértékelődtek a hatalmi, politikai tényezők.- Vajon nem logikus következménye-e ez az előző negyven év eseményeinek?- De igen, továbbá logikus következménye az 1989-es év eseményeinek, mindannak, amit sokan összefoglaló néven tárgyalásos forradalomnak neveznek. Vagyis a tavalyi választásokat megelőző időszak túlpolitizáltságának. A politika új szereplői bizonyos értelemben foglyai is az általuk is kreált politikai helyzetnek, ami abban nyilvánul meg, hogy nincs igazi mondandójuk a politikán túli világról, csak a saját világukról, s ilyen módon .— áttételesen — csak saját magukról van mondandójuk. Az elmúlt év egy másik nagy tanulsága, hogy a magyar közéletbe beékelődött egy olyan politizáló értelmiségi csoport, amely nem arra a szerepre készült fel, amelyet most játszik. Ennek a csoportnak a szerepe ugyanis korábban a rendszerkritika volt, az előző rendszer lassú fölmorzsolása. Az új helyzettel azonban nemigen tud mit kezdeni. A szóban forgó csoport fogalmát meglehetősen tágan értelmezem: képviselőkre, pártelitekre, vidéki politikusokra, tehát több ezer főre gondolok. Nos, e több ezer fő nem volt képes váltani, ezért gondolom erről a politikai elitről, hogy átmeneti szerepet játszik, s történelmi feladata az, hogy kitapossa az utat egy majdani, konstruktivabb politikai vezető rétegnek. A jövő főszereplői nem ők lesznek, hanem azok, akik végre gazdaságról, társadalompolitikáról, szociális kérdésekről, településfejlesztésről, generációs problémákról és számos egyéb igazán fontos kérdésről fognak beszélni.- Kérem, térjünk át a ,,politikai elittel" kapcsolatos kérdésekről átfogóbb politikai problémák taglalására. — Három olyan dologról szólnék, amely az elmúlt esztendőben sok tanulsággal szolgált. Az első, hogy a jelen politikusai s elsősorban a koalícióéi nem tudnak mit kezdeni a múlttal. Aránytalanul sokat foglalatoskodnak a múlt megtagadásával, bár kétségtelen, hogy épp Antall József számos gesztust tett annak érdekében, hogy differenciáljanak a múlt szereplői között. Nyilván rájött, hogy hiba volt a koalíció részéről az a „tömörítési" szándék, amely az utóbbi négy évtizedet és annak szereplőit egyneműnek kívánja mutatni, az AVH verőlegényeitől a reformkommunistákig. Vagyis az egyik problémát abban látom, hogy nem sikerült kialakítani a korrekt viszonyt a múlthoz. Amikor valami baj van, máig az történik, hogy elővesznek valami „múltproblémát”, és azzal kívánják a valódi bajok valódi orvoslását helyettesíteni. A másik tapasztalat, hogy az új rendszer túl sokat foglalkozik „kultikus" kérdésekkel. Ma már világosan látszik, hogy az egész hitoktatási vita mesterséges volt, hiszen a hitoktatás kérdését a társadalom mindenféle állami beavatkozás nélkül önállóan képes megoldani. Hasonló jelenségeket látok az utcanév változtatásokban, a „címerügyben'’. Ezeknek az olcsó ügyeknek az előtérbe tolása igen csábító volt az új rendszer számára, jóllehet ezeknél sokkal fontosabb elintéznivalók is lettek volna. Amikor megalakult az új kormány, a program szinte zárójelbe tette a nagy, igazi nemzeti sorskérdéseket, s ezáltal elmulasztotta azt a történelmi lehetőséget, hogy tudatosítsa a társadalomban: rendszerváltás ide vagy oda, most jön a dolgok neheze. Csak a taxisblokád után, illetve az 1991-es gazdasági év költségvetési vitájában kényszerült rá, hogy a valódi realitások figyelembevételével rajzolja fel a jövőképet. A pártok problémájáról kívánok harmadikként beszélni. Úgy gondolom, hogy a pártoknak maguknak kellene a legjobban tudniuk, hogy túlságosan gyorsan, különösebb előkészítés, erőfeszítés nélkül alakultak meg. E gyors alakulás közben elfelejtették, hogy az a rögös, alulról való szerveződési folyamat, amely a pártok létrejöttének normális útja, nálunk elmaradt. Vagyis a mi pártjaink felülről lefelé építkeztek egy választási kampányküzdelem során. Meglepő, hogy pártjaink milyen könnyedén veszik tudomásul: a választópolgárok 95 százaléka nem tartozik egyikükhöz sem, ugyanokkor e szervezetek milyen magabiztosan nyilatkoznak az egész társadalom nevében. A jövőt illetően én két esélyt látok. Lehetséges, hogy a jelenlegi hat parlamenti párt meg fogja találni a magyar társadalomban a maga bázisát azon embercsoportok körében, amelyek igazából még nem választottak pártot maguknak. De az is lehetséges, hogy az történik, amit nagyon nem szeretnék, vagyis olyan folyamatok indulnak meg, amelyek kiszámíthatatlan és nagyon nem kívánatos tömegmozgásokhoz vezetnek. Azaz: egy szélsőséges populizmus nyer teret, amelynek ma még csak jelei vannak, de a jelentőségét nem szabad lebecsülni. Hovanyecz László Menedzserképző vallon vendégprofesszorokkal Az Európai Régiók Gyűlésében való közös részvétel során még 1989 őszén kezdődött — és a tavalyi év során erősödött — Baranya megye és a belgiumi Vallon régió kapcsolata. Az együttműködés keretében 1990 októberében hét baranyai gazdasági szakember négyhetes menedzserképzőn vehetett részt Valloniában a meghívók költségére. A vallon minisztérium ez év őszén is hasonló képzést szervez cseh, grúz, lengyel és magyar (baranyai) résztvevőknek. Az idei hat, angolul jól beszélő leendő menedzsert abból a 20—30 főből választják ki, akik április 27-től május 6-ig részt vesznek a harkányi Platán Szállóban rendezendő bentlakásos intenzív előkészítő tanfolyamon. Az egész nap - sőt az esti órákban is — angol nyelven tartandó előadásokat, szemináriumokat, gyakorlati foglalkozásokat vallon vendégprofesszorok tartják. Érdeklődni és jelentkezni még április 19-ig lehet a Dél-dunántúli Gazdasági Kamaránál. (Bem u. 24. Telefon: 13-040.) Csak az áprilisi hóból kilátszó facsonkok mutat jók, hogy a közelmúltban a város mellett is még állt az erdő. — Fotó: Läufer László
