Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-11 / 98. szám

üi Dunflntülí napló 1991. április 11., csütörtök Ki képviseli a nyugdíjasokat? Ki képviseli a nyugdíjasokat? - Tulajdonképpen egy szóval lehet válaszolni. Senki! De ez azért így kevés. Az indított e 'kérdés feltevé­sére, hogy minap a Nyugdíjas Kamara elnökségi ülésén a pé­csi önkormányzattal való kap­csolatról lévén szó, valakinek a szájából elhangzott a keserű megjegyzés: nem vehetjük tu­domásul, hogy meg sem hall­gatnak. Tetszik érteni? Kb. öt­venezer pécsi nyugdíjas véle­ménye — valami okból — nem jut el az önkormányzatig. Pe­dig a város lakossága közel 30 százalékának a véleménye bár­mely kérdésben irányadó le- het(ne). De nem az! Miért? Egyszerűen azért, mert baj van a képviselettel. Baj van az Országgyűlésben, s baj a helyi önkormányzatok­ban. Mégpedig azért van baj, mert nincs ilyen képviselet. Ez valahogy elsikkadt a nagy ígé­retek karneválján. Ugyanúgy, mint a nemzetiségek képvisele­te is, ami aligha mondható di­cséretesnek, amikor mi oly fen­nen kérjük számon a határo­kon túli magyarság odaáti ál­lampolgári jogait. De most nem erről, hanem a nyugdíja­sok képviseletéről — pontosab­ban nem-képviseletéről — len­ne szó. Kérem a T. Nyugdíjas-olva­sót, emlékezzen csak az egy év­vel ezelőtti nagy választási kampányra! Ugye, hogy nem volt párt, amelyik ne tűzte vol­na kortes-zászlajára a nyugdí­jasok képviseletének az ígére­tét? Nem bizony. S olyannyira sikeres volt a megosztott ígér­getés, hogy még a nyugdíjas­pártok sem érhettek a parla­mentbe jutás bűvös négy szá­zalékának a közelébe. És mi van ma a parlamentben? Csi­náltam egy gyors számvetést, s úgy találtam, hogy a képvise­lőknek kb. a 7 százaléka a nyugdíjas (MDF — 4, FKgP — 18. KDNP - 5, SZDSZ - 1), akik természetesen nem a ma­gyar népesség egynegyedének az érdekeit képviselik, hanem pártjuk adott százalékú szava­zótáborát, a szigorú párt- — pardon, frakció- — fegyelem jegyében. Dehát ki róhatna fel ezt a hibájukul, amikor az ille­tő párt segítette őket a képvi­selői székbe. És kb. hasonló a helyzet az önkormányzatoknál is. Hiába van néhány nyugdí­jas korú képviselő a pécsi ön- kormányzati testületben, ők is a frakciófegyelem szemüvegén át látják a város dolgait, s nem az ötvenezernyi nyugdíja­sén. Le kell tehát nyelnünk a bé­kát: a választások elszalasztot- ták a nyugdíjas-képviselet le­hetőségét, mert megosztott volt ez az óriási társadalmi réteg, mert — aki egyáltalán elment szavazni, az — hitt a mindenfe­lől jövő szép ígéreteknek. Ez pedig figyelmeztetés lehet a jö­vőre nézve! Már most gondol­nia kell a nyugdíjas-társada­lomnak a legközelebbi válasz­tásra, s úgy felkészülni arra — felszámolva a megosztottságot —, hogy saját jogon is juttat­hasson képviselőket a parla­mentbe, az önkormányzatokba. Hársfai István A lakók szeretnék, ha megszűnne - a klub meg azt, ha maradhatna Vihar a pécsi Körösi Csema Sándor utcában A kSmyéfcen laké gyerekek ii »Ívesen látogatják a klubot Fotó: Szundi György Az elmúlt években elmér­gesedett a helyzet Pécsett, a Körösi 'Csorna Sándor utca 1- ben a lakók és a 'pincéiben működő nyugdíjasklub között. Az érdekeltek már felkeresték a polgármesteri hivatalt, a köztársasági megbízottat. Most a jegyző válaszára vár­nak. A közösség lakótelepi klub­ként kezdte 'működését 1983- ban a Hazafias 'Népfront ke­retei között. A felújított és korszerűsített épület középső lépcsőházában található pin­cerészt kapták meg. Társadal­mi munkában, a lakosság se­gítségével ^kitakarították, ki­meszelték, és az intézmények .támogatásával Ibébútolrozlták. Eleinte csak a kluíb tartotta itt foglalkozásait, később be­fogadták a pécsi Bűnmeg­előzési és Vagyonvédelmi Egyesület uránvárosi csoport­ját, a Pécsi és a Baranya 'Me­gyei iMéhész Egyesületet, az Ércbányász Horgász Egyesüle­tet, a Vöröskereszt körzeti bi­zottságainak rendezvényeit. Újabban kedden jogsegély- szolgálatot is tartanok. Szinte nincs olyan nap, amikor zár­va lenne. Rendszeresen össze­jönnek a klubtagok is, közö­sen ünnepük meg a kará­csonyt, együtt szilveszterez­nek. Gondot fordítanak az egyedül élő és kevés pénzből gazdálkodó nyugdíjasokra. Megszervezték az iskolások . korrepetálását, a kézimunka- szakkört, szabás-varrás és rnö- vényvédőszeres tanfolyamokat rendeztek. A közösségnek ön­álló pénzügyi forrásai nincse­nek, a tagsági díjból, adomá­nyokból tartják fenn magu­kat. A közművelődési pályá­zaton nyert pénzből videót, színes tévét vásároltak. 1990 májusában csatlakoztak a Nyugdíjas, és a Társadalmi Egyesületek Szövetségéhez is. A klub jövője azonban meg­kérdőjeleződött. A házbeliek ugyanis tilta­koznak ellenük. Beszélgettünk velük, de egyetlen lakó sem állt a klub mellé. Elmondták: zavarja őket a füst. Sokszor hajnalig tart a mulatság a pincében és a csövek mellett minden felhalilatszik. Ez a pin­ce már szinte átjáróház. A kapu állandóan tárva-nyitva van. Nyugalmat szeretnének és cigarettafüstmentes életet. Nyolc éve — amióta visszajöt­tek a felújított lakásba — tart már ez a harc. A IPI'K a tudtuk nélkül alakította ót az alagsort, és adta ki ideiglene­sen a klubnak. Szeretnék megvásárolni a lakásokat, és szükségük van a közös helyi­ségekre. — A lakók már hozzánk is jöttek, hogy nagy a füst, nem lehet megmaradni a lakás­ban — mondja Billeg József klubvezető. — Többször kihí­vatták a 'Köjált Js. IMár min­den terembe ventillátorokat szereltettünk fel. A tűzoltók is ellenőriztek mindent. A bejá­rat elé függöny került, és ki­írtuk, hogy mindenki csukja be maga után az ajtót. Igaz, hogy régebben volt, akii ivott, de elküldtük. Mostanában nem fordult elő, hogy valaki részeq lett volna a klubban. Annak idején ideiglenesen utalták ki a részünkre ezeket a helyiségeket. Szerettük vol­na véglegesen megkapni. A Polgármesteri Hivatalhoz ír­tunk egy kérvényt, de a kéré­sünket elutasították. A Köz- társasági Megbízotti Hivatal­hoz is fordultunk, de ott is ugyanazt a választ kaptuk. Most a jegyzőhöz fellebbez­tünk, de még nem született döntés. Sehol sem hallgattak meg bennünket. Kértünk más­hol is helyet. Ha megfelelőt kapunk, elmegyünk. Mór ab­ban is megállapodtunk, hogy minden itt működő szervezet külön igénylést nyújt be. A Pécsi Ingatlankezelő Vállalat már megküldte a felmondást. A helyzet teljesen elmérge­sedett. A lakók azt állítják, hogy fenyegetik őket a klub­tagok. A nyugdijasklubba já­rók a másik félről mondják ugyanezt. A 'kölcsönös vádas­kodásból azonban aligha lesz mindkét fél számára elfogad­ható megoldás ... Sz. K. • A NÉPSZABADSÁG-ban olvastuk... . . . Knoll Istvánnak, a Nyug­díjas Klubok és Idősek „Éle­tet az éveknek" Országos Szövetsége elnökének Antall József miniszterelnökhöz irt levelét, melyből az alábbia­kat idézzük: „Hozzon a kormány olyan döntést, amely szerint az idősek ingyenes utazási ked­vezményét — az eddigi het­venéves korhatárral szemben - minden 65. életévét be­töltött állampolgár megkap­ja... A nyugdíjasok túl­nyomó részének súlyos anya­gi gondjai közismertek, a lakások fenntartásának je­lentős költségnövekedése és a megélhetés terhei szinté már elviselhetetlenek számukra. A nehéz életkörülményeket az utazási költségek emelése is rontotta ... Kétségbeejtő helyzetet teremt az útikölt­ségek növekedése a családi kapcsolatokban is, hiszen az ország különböző, gyak­ran távoli részein lakó gye­rekek, rokonok időnkénti meglátogatása szinte lehe­tetlenné válik... A kedvez­mény megoldható lenne az állami költségvetés egyetlen forintnyi kiadása nélkül, hi­szen a közlekedési eszközök úgyis menetrend szerint jár­nak, s gyakran félig üre­sen ... Vajon mi lesz a kormány­fői válasz? Igenlő? Elutasító? Úgy véljük, ilyen aprónak tűnő intézkedésekkel is le­het javítani a nyugdíjasok közérzetét, s kis körültekin­téssel meg lehetne találni a javasolt intézkedéshez ha­sonló továbbiakat is. És ak­kor nyomban más megítélése lenne az olyan, jelentősnek mondott nyugdíjemelésnek is, ami valójában a már ko­rábban bejelentett drasztikus áremelések kompenzálásául szolgál. Megújult és megszépült a pécsi, Csaba utcai napközi. Az ötvenszemélyes otthon felújítását a szennyvízcsatornánál kezdték, s menet közben derült ki, hogy padlócserére, a mennyezet rendbe­tételére is szükség van. A három hónapig tartó munka idején a Nyugdíjasok Házának napközi­jébe jártak a Csaba utca környékéről az idős emberek. A csaknem másfél millió forintos értékű ráfordítással rendbetett és berendezett napközit a napokban vették ismét birtokukba az idősek. Biológiai óra Az időskori magány útja Idősek körében nagyon gyakran találkozunk a ma­gányosságtól, társtalanságtól való félelemmel. Mégis azt tapasztaljuk, hogy az idős ember általában visszavonul kapcsolataiból, érzelmileg egy­re inkább beszűkül önmagára és érdektelenné válik a világ eseményei iránt. A családta­gok, barátok, munkatársak el­vesztése életünk törvényszerű velejárója, azonban az idősek képtelenek ezekhez az ese­ményekhez megfelelő módon alkalmazkodni. Az időskori izoláció gyöke­rei többnyire az egyén koráb­bi életszakaszaira nyúlnak vissza. A felnőtt gyermekek távozása a családból a szü­lők számára az első komoly kapcsolati veszteség, amelyhez nem ritkán társul a házastár­sak egymás iránti érzelmeinek elszürkülése. A szakirodalom­ban ezt az életszakaszt, illet­ve ennek emberi magatartásra jellemző sajátosságait „üres fészek” szindrómának nevezik. Ebben az életszakaszban ugyanakkor még igen erőtel­jesen folyik a karrierépítés, a pénzszerzés minden mást hát­térbe szorító hajszája. Ez ba­ráti és közösségi kapcsolato­kat rombolhat szét az állandó időhiányra hivatkozással. Az izoláció további gyökere a néhány évvel később elérkező nyugdíjbamenés, amely nem­csak az ember fontosságát, szükségességét nap mint nap igazoló munkatevékenység megszűnése, hanem elkerül­hetetlenül együttjár munka­társi, baráti kapcsolatok szét­szakadásával. Ezt a folyamatot azért kell ismernünk, hogy életvitelünk racionális szabályozásával, tudatos kapcsolatépítéssel megelőzhessük a végállapotot jelentő teljes magányt. Mit jelent ez a „tudatos kapcso­latépítés?” Kétségtelen, minél idősebb korú az ember, annál nehézkesebben épít új barát­ságokat, ismeretségeket, köny- nyen elhangzik „ez más világ, ezt a nyelvet én nem isme­rem". Pedig a dolog kulcs- mozzanata, hogy képesek le­gyünk elfogadni, megismerni a szokatlan, új világot, az új szokás és normarendszert, el­fogadni létjogosultságát még akkor is, ha jelentős mérték­ben különbözik a miénktől. Gyakorta úgy éljük meg az új élethelyzetünket, hogy „a vi­lág rossz, az emberek elfor­dulnak tőlünk, nincs senkinek szüksége ránk". Valójában pe­dig többnyire nem erről van szó, hanem arról, hogy önma­gunk helyzetét megfelelően kell tudni értékelnünk és te­vőlegesen építenünk az új kapcsolatokat, nem feledkez­vén meg arról, hogy ne csu­pán elvárásaink legyenek, ha­Allando látogatok Aki már járt a pécsi Xavér utcai Szociális Otthonban, an­nak nem kell külön bizonygat­ni, mekkora esemény az itt élő 120, halmozottan beteg, jórészt idős ember számára, ha látogatók, méghozzá olyan látogatók érkeznek hozzájuk, akik vigaszt, örömet, szórako­zást hoznak nekik, akik szá­mukra is megszépítik az ün­nepeket. Legutóbb húsvétkor volt ré­szük ilyen élményben, amikor a pécsi Szabadság utcai Re­formátus Lelkészi Hivatallal tartott jó kapcsolatuk jegyé­ben a református kórus láto­gatott hozzájuk. A rendszeres támogatóik közé tartozik a Baptista Gyülekezet, a Jézus Szíve Lelkészség, A Szent Ferenc, az Ágoston téri, a Pécsszabolcsi Plébánia Hiva­tal, a Székesegyház Caritas szolgálata, a Széchenyi, a Nagy Lajos Gimnázium, a Kodály kollégium, az Ágoston téri, az Egyetem utcai általá­nos iskola, az 500-as, az 508- as számú szakmunkásképző is­kola és a Geisler E. utcai óvoda. A mise, a lelki gondo­zás ugyanúay hozzátartozik az otthon életéhez, mint a far­sangi, a szüreti mulatság. Elírtak a számlaszámot Két héttel korábbi számunk­ban közzétettük a Nyugdíj­nélküli Időskorúak Országos Szervezetének megalakulásá­ról szóló információt. A na­pokban újabb levelet kaptunk Béres Kálmántól, a szervezet elnökétől. Mint írja, tévesen közölték a nyugdíjnélküliek támogatása céljából az OTP- nél nyitott számlájuk számát. A helyes szám a következő: 289-98015 670-000751-5. nem nyújtanunk is kell oda­figyelést, megértést, élményt a másik ember számára. A fiatalabb korosztályok szerepe jelentős az időskori el­magányosodás megelőzésé­ben, illetve kezelésében. Ezen generációknak tudniuk kell, hogy nemcsak erkölcsi kötele­zettségről van szó, amikor az idősekkel való törődést, oda- fordulást hangsúlyozzuk. Ugyanis a szülők, nagyszülők tapasztalatainak, kulturális hagyományainak átvétele, a múlt elfogadása és beépítése, személyiségfejlődésünket nagy­mértékben szolgálja. Rendkívül jelentős lehet kü­lönböző közösségek támogató, segítő szerepe. Szükséges, hogy a közeledések mindkét oldalról megtörténjenek, köl­csönösen keressék egymást. A mai viharos és nagy társa­dalmi változások között még a vallási közösségek a legélet­képesebbek és a legmegfe­lelőbb érzelmi viszonyulást mu­tatják. Eredmény várható az idősek önsegítő csoportokba, egyesületekbe szerveződésétől, azonban e folyamatnak alul­ról, az idősek köréből kell el­indulnia és építkeznie. Dr. Hazafi Klára

Next

/
Thumbnails
Contents