Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)

1991-04-11 / 98. szám

1991. április 11., csütörtök aj Dunäntüli napló Pécsi körkép Kulcs a homlokon Az Erő megnyilvánult: író­asztalom kulcsa a homloko­mon maradt, pedig jócskán előrehajoltam, összpontosított akarattal nekem is sikerült ez a produkció, amellyel egyes parafenoménok kápráztatják el közönségüket. Bár abban a pillanatban is tudtam, hogy ezzel még nem lehetek a Nulladik típusú találkozások tévéműsorának sztárja, s nem lettem a filmes űrmesék Jedi lovagjaihoz hasonló, akik fénykardjukat akaratösszpon­tosítással ugratják a kezükbe, mégis büszke voltam váratla­nul felfedezett képességemre. Ám amikor kulccsal eképp fel­díszítve tanúkat kerestem di­csőségemhez, az első velem szembe jövő kolléga neveté­sére a kulcs lekoppant. Azóta sem tudtam sikeresen repro­dukálni a kísérletet: összpon­tosításkor mindig az a neve­tés jut eszembe és elhágy a „különleges erő”. Már csak az empátiám mi­att sem szeretnék más vonat­kozásban az Erőt elriasztó ne­vetők táborába átigazolni, ugyanakkor azt is vallom, hogy a földhözragadt kételyeket sem lehet egy kézlegyintéssel elintézni. Két hete ugyanezen a hasábon arról írtam, hogy pénzszűkében van a városi ön- kormányzat, de lehet, hogy ez a kényszerhelyzete ragyogó öt­leteket pattant ki az illetékes agyakból. S lám: itt a játék- kaszinó terve, amit külföldi üzletemberrel közösen valósí­tana meg az önkormányzat. Ráadásul ez a forintos játék- kaszinó 300 fő magas jöve­delmi szintű foglalkoztatását is lehetővé tenné. Földhözragadt kételyeim megpendítéséhez valójában csak ürügy a játékkaszinó ügye, hiszen azzal önmagá­ban semmi bajom nincs. Való­színűleg profitál belőle az önkormányzat is, hiszen akad­hatnak majd bőven olyanok, akiket elragad a játékszenve­dély, s lesz is miből áldozniuk rá, s olyanok is, akik utolsó ezresüket dobják majd Fortuna ölébe, hátha segít megsokszo­rozni azt. A játékkaszinó szá­momra leginkább arra kirívó példa, hogy milyen vállalko­zási ajánlatokkal keresik fel városunkat. Ezek zöme ezideig a szolgáltatási és kereskedelmi szférába tartozik. Ma munka­helyteremtők is, fennmaradá­sukat csak az biztosíthatja, ha számosabban lesznek a vásárlók és e szolgáltatásokat megfizetni képes polgárok. Köztük egészséges aránybap olyanok is, akik a termelő szférából származó jövedel­mükből költekeznek. Egy ilyen erős réteg nélkül ugyanis a szolgáltatási, kereskedelmi szféra csak szélcsatornába épített kártyavár, esetleg kulcs a homlokon. Vagy másképpen: az a bizonyos fenn az ernyő, amihez nincs kas. Amíg ilyen kast nem kerí­tünk, legfeljebb szerencsét kí­vánva mondogathatjuk egy­másnak az űrmesebeli Jedi lovagok köszöntését eképpen átformálva: Legyen velünk a vásárlóerő! Mert bizony egy­re kivételesebb képesség ez manapság. Dunai Imre forintról 31 a szemétszállítás ára? Pénztárcánkat megint megcsapolták érintett pécsi helyiséggel, Hogyan lett 18 Az „ez mór volt” érzésével olvashatták, (hallgathatták a közgyűlés legutóbbi ülésén a képviselők a Pécsi (Köztiszta­sági és Útkarbantartó VáHa­llatnak a háztartási szemét szállítási díjának emelésére vonatkozó 'kérelmét. Hasonló tarifaemeléssel és hasonló ér­veléssel januáriban a Pannon Volán jelentkezett: drasztiku­san megemelt díj elmaradása esetén nem képes szolgáltatá­sát a jelenlegi színvonalon sem elvégezni a vállalat, mert veszteséges lesz, s ilyen irá­nyú tevékenységét is leépíte­ni kényszerüli. Magyarán: ha nincs tarifaemelés az egyéb­ként kötelezően igénybe ve­endő szolgáltatásért, akkor hamarosan méginkább sze­métben fürödhet a város. Mivel ilyen ármegállapítást rendelet formájában határoz­hat el az önkormányzat köz­gyűlése, eredetileg a köztisz­tasági feladatok ellátásáról szóló önkormányzati .rendelet formájában, s abban egyetlen szakaszban, mondhatni, elbúj­tatva került a testület elé a díjemelés ügye. A gombhoz varrni a kabátot tipikus esete volt, annál is inkább, hiszen a rendeletervezet szinte csak ismétlése a korábbi — s végül is az ár kivételével hatályban maradt — tanácsrendeletnek: ugyanúgy egy azóta elavult, de .még hatályos felsőbb szin­tű jogszabályihoz idomul. A gombról sikeresen 'levág­ta a kabátot a közgyűlés, s e művelet után csak n tarifa- emelés mértékének indokolt­ságáról Vitázott. Kiinduló­pontként érdemes felidézni, hogy a Pécsi Köztisztasági és Útkarbantartó Vállalat a tarifa­felemelésért már háromnegyed éve instanciázik: a régi váro­si tanácsnál kezdte még, foly­tatta a szakminisztériumok­nál, s végül ezek utasították tovább önkormányzati hatás­körbe tartozóként az igényt. A vállalat összes költsége ta­valy kerekített számmal 41,5 millió forint volt, árbevétele 37,9 millió, vesztesége tehát 3,6 millió forint. Idei várható költségként 66,6 milliót ter­veztek, 75,7 millió .forint ár­bevételt, s ebből következően 12 százalékos nyereséget, amely a tavalyi veszteséggel, a nyereségadóval csökkentve, az éves amortizációval növelve 6,782 millió forintot jelent. Az igényelt új tarifát a vál­lalat igen egyszerűen számí­totta ki: a várható árbevé­telt elosztotta a 178 720, a háztartási szemétszállításban majd ezt a számot a 12 hó­nappal. Eredményeként 35 fo­rint 29 fillér jött ki. Ez a 35 forint lett az önkormányzat­tól megállapításra kért új szemétszállítási díj, amit — bár csekély különbséggel — a közgyűlés gazdasági bizottsá­ga is támogatott. A várható vállalati költségek számításá­nak néhány tételét azonban különösen a Fidesz frakció több tagja eltúlzottnak minő­sítette. Például az alkatrész­beszerzés 400 százalékos költ­ségnövekedését. A vita eldöntetlen maradt a szavazáskor is: sem az ere­deti 35 forintról szóló, sem a 30 forintra csökkentett válto­zat nem kapott a rendeletal­kotóihoz szükséges többségű szavazatot. A patthelyzet miatt imajdnem .maradt a 18 forintos tarifa, amikor a Fidesz és a ‘KDNP frakció 31 forintos díj­ról szóló kompromisszumos javaslata révbe jutott. Kompromisszumos ez a ja­vaslat nemcsak az összeg mi­att, hanem azért lis, mert tu­lajdonképpen ideiglenes jelle­gű: a közgyűlés a rendelet megalkotása mellett határo­zatot hozott arról is, Ihogy jú­nius 30-ig végre (kell hajtani a vállalat gazdasági átvilá­gítását, s ennek alapján ha­tékonyabb gazdasági formát keli kialakítani a cégnél. El­képzelhető, hogy ezek nyomán a háztartási szemét szállításá­nak díja is változik majd. Jú­nius 30-ig azonban ez a díj mindenképpen havonta és minden helyiség után külön- külön 31 forint a második ne­gyedévtől. (Helyiség alatt pe­dig egy felsőbb szintű jog­szabály szerint lakószoba, konyha és kamra egyaránt ér­tendő. ■ ■ Az Örökség Hangulatos régi házak, a pécsi Anna utcában Fotó: Stundi GySrfly Ama javak összessége az örökség, amivel az örökös ké- nye-kedve szerint bánhat, akár el is herdálhatja két-három nap alatt: kinek mi köze hoz­zá. Nem alkalmazható viszont ez a definíció ama örökségre, amit általánosan Pécsnek, a kétezer éves városnak mon­dunk. Az 1989-ben alakult Nem­zeti örökség Bizottság hazánk tizennégy emlékegyüttesét nyil­vánította nemzeti örökségünk részévé. Az alfabetikus felso­rolás 9. helyén szerepel Pécs történeti belvárosa, melyen belül egyedileg is a nemzeti örökség része az ókeresztény emlékegyüttes, a püspökvár és Jakováli Haszán dzsámija. Ez utóbbiakkal nincs baj, törté­neti belvárosunk egésze felől viszont nem lehetünk ilyen nyugodtak. Ez az Örökség ugyanis nem a kizárólagos tulajdonunkká lett „javak összessége", mi csupán a gondozói vagyunk, a tényleges örökös a minden­kori utókor, a távoli századok pécsi és hazai polgársága. Nem mindegy tehát, hogyan, s miképp gazdálkodnunk az örökséggel. Örizzük-e, ápol­juk-e, vagy valami egészen mást adunk tovább, mint, ami ránk bízatott. Nem szabad elfelednünk: az örökség meglehetősen he­terogén, s nem olyan varázs­latosan szépséges, mint pl. Sopron. Nálunk a 16-17. szá­zadot megelőző több mint egy évezredes római és nép- vándorlóskori, majd magyar középkori emlékek javarésze a hódoltság idején elpusztult; ami ebből főleg a föld alatt megmaradt, azt nagy becsben kell tartnunk — tartjuk is! —, a török után pedig egy vi­szonylag szegény város állt talpra, aminek az építészeté­vel viszont meglehetősen nagyvonalúan bántak az utób­bi másfélszáz évben élt elő­deink. Mentségükre legyen mondva: az ő idejükben nem létezett még tudatos műem­lékvédelem, nem volt még a műemlékekhez való viszonyun­kat szabályozó Velencei Char­ta. Számunkra azonban ilyen mentség már nincs, mi már nem hivatkozhatunk tudatlan­ságra; De konkrétan miért is? Pécs belvárosának legna­gyobb történelmi öröksége ma­ga a városszerkezet, ami a középkorban alakult ki, s az évszázadok során kitartó szor­galommal hajszálra azonos utcavonalak mentén építkez­tek, megtartván minden kis szögletet, utcahajlatot, ame­lyek gazdag városképi látvá­nyossággal bővölik el a mai járókelőt. A néhány évtizede folyó átépítés akarva-akarat- lonul is ezt vette célba, ami­kor racionális 20. századvégi gondolkodásunk révén eltűn­nek a kis szögletek, aprán­ként, szemmel szinte alig kö­vethetően egyenesednek ki az utcahajlatok. S mire észbe ka­punk mi magunk, vagy az utánunk következők, már szép egyenes, jól belátható utcái lesznek Pécs belvárosának, el­szegényedett városképi látvá­nyossággal. Az örökölt pécsi belváros — néhány újabbkori anomá­liától (városháza, takarék­pénztár-épület stb.) eltekint­ve — alapvetően és jellem­zően egyemeletes város volt. A legújabb korban ez sem ér­vényes. A lebontott házak he­lyén épülő újak (amiknek tö­mege már egy majdani ki­egyenesedő utcasorba illesz­kedik) már egy-két szinttel feljebb magasodnak, s az em­lített anomáliákhoz igazodnak. Nem csoda! Megvannak a precedensek, s most újak szü­letnek, befolyásolandó már jóelőre a jövőt. A szemünk láttára válnak árnyékos, szűk kanyonokká azok a belvárosi utcák, amikbe nem is olyan régen még besüthetett a Nap. Íme, csak két „apróság", illusztrálásául annak, hogy mi is kezdünk (?) nagyvonalúan bánni az örökséggel. Még ad­dig kellene leszokni erről, amíg nem késő. Mert kezde­nek a jelei mutatkozni annak, hogy igyekeznek meggyőzni az önkormányzatot a helyte­len helyességéről. Éppen ezért célszerű volna, ha a pécsi ön- kormányzat mihamarabb ki­alakítaná - társadalmi egyet­értésben — a maga műemlék- védelmi politikáját, ami nem az egyéni érvényesülés céljait, hanem kizárólagosan az örök­ség érdekét szolgálná. Hársfai István DIÁKOK A VÁROSÉRT Március 27-én befejeződött az a zöldterületi takarítási ak­ció, amelyet a Városgondnok­ság a város iskoláival karölt­ve szervezett és végzett. A takarításban 18 iskola össze­sen 2300 diákja vett részt és 320 hektáron szedték össze elsősorban a papírhulladékot, (hektáronkénti 1000 forint díja­zás ellenében. Az akció szük­ségességét az összegyűjtött szemét mennyisége is igazol­ja: 2450 szemeteszsákot töl­töttek tele a diákok. Különö­sen a Gyárvárosi Általános Iskola, a Pollack Mihály Szak- középiskola, az Ágoston téri, a Petőfi utcai és a Jókai utcai Általános Iskola tanulói vé­geztek kiemelkedő munkát a takarítás során. FORGALMI VÁLTOZÁSOK KÖZMŰÉPÍTÉS MIATT Aknaépítés miatt útszűkület van a Keszüi és a íMegyeri út csatlakozásánál. Az építés be­fejezése és az útburkolat 'hely­reállítása április 15-re várha­tó. A díszburkolat építése mi­att április elejétől előrelátha­tólag egy (hónapig terjedő idő­szakra lezárták a Kossuth La­jos utca Kazinczy utca és a Színiház tér közötti szakaszát. A Kazinczy utca is zsákutca az építkezés ideje alatt, amelynek a kivitelezője a .‘Mélyépítő IKIft. (Vízvezeték- építés miatt szünetel a közúti forgalom a (Márton utcában április elejétől. A Pécsi Vízmű várhatóan egy hónap alatt ké­szül el ezzel a munkával. ÉJSZAKAI VÁROSTAKARÍTÁS A hagyományos éjszakai (közterület-takarítás idén ta­vasszal a belvárosban április 15-én, 17-én, 19-én, 22-én, 24-én és 26-án, Újmecsekal- ijón pedig május 6-án, 8-án és 10-én lesz. Kertvárosban ké­sőbb, de ugyancsak májusban lesz éjszakai nagytakarítás. Az akció költsége meghaladja a félmillió forintot. Az érin­tett területek lakosságát a Városgondnokság a sajtóban, illetve szórólapokon értesíti a takarítás időpontjáról. HATÁRIDŐ! A közműfelvágások közül nem készült el határidőre a Somogy utca 59—61. számú ház előtti (kivitelező: Bara­nya Megyei Vízmű, határidő: március 31.), úgyszintén a So­mogy utcáiban, az óvoda előt­ti járda (kivitelező: Posta Táv­közlési üzem, (határidő: már­cius 18.), őrjáratunk hagyományai szerint az egész várost „átfogja”, nincsenek „kedvelt területei”. Számunkra a külterületek álla­pota ugyanolyan fontos, mint a belvárosi sétálóutcákéi. Első fényképünk is ezt bizonyítja. Számtalan esetben tettük szóvá a szemetelést, ami sokszor az elszállítási gondokkal is együttjár. A Donátusi út és a Rodostó utcák találkozásánál sokszor fo­gadja ilyen kép az arrajárókat. Reméljük most, hogy ismét fölemelték városunkban a szemétszállítási díjat, már könnyeb­ben megy az illetékeseknek az „eltüntetés". Az, hogy nagyon leromlott házaink homlokzata, nem újság, tapasztalhatja mindenki sétái során, „örökségünk" egy része és sajnos pénztelenségünk miatt még sokáig velünk marad ezen jelenség. Második fotónk is egy ilyen, jobb sorsra érde­mes „kö.vületet” ábrázol, s nem azért nem nevezzük meg, mert nem lenne behatárolható, hanem azért maradjon anonim, mert akkor még nagyon sok ilyen képet közölhetnénk. Úgy látszik, ezt is az utódainkra hagyjuk majd ... Farkas Mária, Vajgert György, Várhidy György, | dr. Vargha Dezső * L9. I a ^ ( c-f i [ i nsfe

Next

/
Thumbnails
Contents