Új Dunántúli Napló, 1991. április (2. évfolyam, 89-117. szám)
1991-04-11 / 98. szám
1991. április 11., csütörtök űj Dunántűli napló v Interjú dr. Mészáros Gyulával, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatójával A szegénység nagy úr... A magyar mezőgazdaság egyre mélyülő válságát nap mint nap tapasztalhatjuk, az élelmiszergazdaság összes nyeresége tavaly az 1989. évinek a hatvan százalékára csappant. Van-e kiút, s ha igen. milyen irányba kell elindulni? — kérdeztük dr. Mészáros Gyulát, a Magyar Agrárkamara közgazdasági igazgatóját, aki egyébként a Pénzügyminisztériumból került e székbe. Az agrárgazdaság mélyponton van. Másfelől az is tény, hogy a mező- gazdaság állt a legkevésbé betegen a rendszerváltás küszöbén. Melyek a gyors hanyatlás okai?- A tervgazdaság jói-rosszul működő szabályai már szétestek, a piaci környezetben nélkülözhetetlen feltételek viszont még nem alakultak ki. Ennek egyik szembetűnő jele az a súlyos örökség, hogy az élelmiszer fetisizált fogalom volt a múlt rendszerben. A lakosság életszínvonalát a tervgazdaság utolsó percéig ezzel védték, ezért az élelmiszerek árai szociálpolitikai elemeket is tartalmaztak. A piacgazdaság ezt nyilvánvalóan nem fogadhatja el, s az átmeneti időszakot fogyasztáscsökkentés nélkül nem lehet átvészelni. Az életszínvonal stabilizálódása azonban azonnal serkenti a keresletet az élelmiszerek iránt, tehát a piacvesztés kifejezetten átmeneti. Éppen ezért az a kérdés: hogyan lehet az élelmiszert szociálpolitikai funkcióitól megszabadítani úgy, hogy közben a piaci feszültségek is oldódjanak.- Miként kezeli ezt a mostanában sokat emlegetett Kupaprogram, amely gazdasági kormányprogrammá lépett elő?- Sajnálatos, hogy a pénzügyminiszter anyagának agrárblokkja lényegesen gyengébb színvonalú, mint az általános gazdasági részek. Kupa Mihály programjából világosan kitűnik, hogy nem fiskális szemléletű, s bízik a gazdaság erejében. A mezőgazdasági részek viszont szakmailag a régmúlt filozófiáját követik, a tervgazdasági időkre emlékeztetnek. Ennek oka jórészt szubjektív, mert az állami irányításban kevés az olyan szakember, akinek érdeke is, és hisz is az agrár- gazdasági rendszerváltásban.- Ön szerint tehát nem hamis vád, üres fecsegés, hogy Magyarországnak nincs agrár- politikája?- Kimondhatjuk, hogy az eddigi elképzelések, az elfogadott koncepciók nem tekinthetők valódi agrárprogramnak.- A Magyar Agrárkamara már hónapokkal ezelőtt kidolgozta a szerintük követendő agrárpolitikát. Az anyagot több lórumon tárgyalták, s az áprilisi közgyűlés is napirendjére tűzi. Önök szerint melyek az új agrárpolitika sarokpontjai?- Az agrárgazdaságot át kell alakítani. A kérdés csupán ennek a módszere lehet, vagyis, hogy teljesen el kell-e törölni a mostani struktúrát, vagy a szerves fejlődés alakítja ki az új szervezeteket. A kamara álláspontja szerint, ha megúsztuk a politikai rendszerváltást tragédiák nélkül, értelmetlen erőltetni a túlzottan radikális gazdasági átalakulást, és a mező- gazdaság belső erői által gerjesztett szerves fejlődésé lehet a jövő. Nyilvánvaló, hogy az árarányokon változtatni kell, alig használja az utakat a Lajtán túl és innen, de ezért amott az adót visszatérítik. A következetesség szabályai szerint ez itt is járna, ami nyolcmilliárd forintot, a mezőgazdasági nyereségnek több mint a felét jelenti. Tehát a kamarai munka a termelésre koncentrál, az irányítás szakmaiságát erősíti, ami demokratikus körülmények között sem az irányítók, sem az irányítottak érdekeivel nem ellentétes. V. Farkas József Ibafa kutyakötelessége A kultúrház vezetőjét visszahelyezték állásába Egyelőre marad a jegyzőség „Van ki pipa Ibafán” címmel közöltünk riportot lapunk március 13-i számában, melyben a falu több választópolgára azon nézetének adott hangot, miszerint Ibafán nincs szükség önálló jegy- zőségre. A helyi „ellenzék" — mivel szerintük Gyetvai József polgármester és képviselő-testülete a döntésekről választóit nem tájékoztatja megfelelően — falugyűlés összehívását kezdeményezte. mindenekelőtt le kell fejteni róluk a szociálpolitikai funkciókat. Mostanában harsányan beszélünk versenyről, piacról; de azt nem tesszük hozzá, hogy vajon az éppen lábadozó Albániával vagy a fejlett Nyi|gat- Európával akarunk-e versenyezni. Nincs más alternativa, mint a nyugati igazodás; még akkor is, ha tudjuk, hogy technikai fejlettségben és minőségben súlyos hátrányaink vannak. Például a 'magyar húsipari kapacitásoknak csupán a 30 százaléka alkalmas a nyugati piacokon elfogadott minőség gyártására. Ha ugyanis versenyezni akarunk, akkor versenypozíciót kell teremteni, másként hiábavaló ábrándozás az egész. Ez nem feltétlenül jelent nagyobb termelési támogatást, alacsony támogatás, alacsony adó elven működhetne a mezőgazdaság. Az átalakulás nélkülözhetetlen sarokpontja, hogy a privatizáció jogi feltételeit sürgősen garantálja a kormány és a parlament. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy az átalakuló agrárgazdaság működőképességét szolgálja az infrastruktúra is. Nem csupán az anyagi jellegű struktúrákra, hanem az irányításra is gondolok. Kedvező jel, hogy a kormánynak novemberig a parlament elé kell vinni a földművelésügyi igazgatási rendszer felülvizsgálatát, korszerűsítését.- A nyilvánvalóan nem teljes körű leisorolásból kitűnik, temérdek a teendő. Ha ezek többségét el is végeztük, nem lesz több pénze az országnak, nyilvánvalóan nem birjuk a költségvetési versenyt. Talpon tudunk igy maradni? — Nézetem szerint még vannak tartalékai a mezőgazdaságnak, egy ideig kibírja a mindenképpen hátrányos diszkriminációt. Ez három okra vezethető vissza. Először is, éghajlati adottságaink kedvezőek, így a szerkezetváltás végigvihető a termelésben. Másodszor, Keleten és Nyugaton példa nélküli a magyar agrárstruktúra, nevezetesen a nagyüzem és a kisüzem szerencsés ötvöződése. A harmadik, bár szomorú ok, de tény: a parasztság nyomora. A magyar mezőgazdaságban dolgozók lényegesen kevesebbet keresnek, mint nyugat-európai társaik, így a termelési költségek az alacsony bérek miatt kordában tarthatók.- Tételezzük lel, hogy az agrárkamara koncepciója helytálló, a válságból való kilábalásnak elfogadható programja. Kamarai törvény azonban ninei, igy szellemileg szárnyalva, fizikailag viszont gúzsba kötve létezik a szervezet. — Valóban rendezni szükséges az agrárkamara helyét. A kamara nem hagyományos, opponáló érdekképviselet, funkciójában több annál: koncepciókat alkot, részt vállal a termelés és a piac működtetésében, tagságának érdekegyeztető fórumokat nyújt. Ennek közelmúltbeli példája, hogy a gazdasági kabinet elnökéhez nyújtottunk be indítványt az energiaár- és adórendszer harmonizálására. Eszerint tudomásul vesszük, hogy a gázolaj ára nyugat-európai, ugyanakkor azt követeljük, hogy az adó visszatérítése is ahhoz igazodjék. A traktor és a kombájn A kultúrház, melynek vezetőjét — mint azt az előző ibafai ni portunkban közölt levélben írják — éppen amiatt bocsátották el, mert topunknak a helyi ügyekről nyilatkozott, szóval a -kultúrház igazi, ötvenes évekbeli szocreál ihangu- latot idéz. iBár kívülről szépen felújították (a tetőzettel ugyan, mint a falugyűlésen megtudjuk, baj van), belül viszont a fehérrel és alumíniummal bekent vaskályha, a kicsiny színpadot elfüggönyöző, barna bútorszövet elé helyezett vezetőségi asztal, s a mögötte ülők látványa régről ismerős. A polgármester középkorú ifoa-fai, akit előbb képviselőnek, majd az előző polgár- mester lemondása után, vezetőjének is megválasztott a falu. A kétszázötven -iba-fai közül úgy ihatvanan jöttek el „a kultúrba” — a polgármester jegyzetét maga elé tartva olvassa fel neki beszámolóját: — Úgy döntöttünk, egyelőre fenntartjuk a jegyzőséget, de ha nem válik be, felülvizsgáljuk álláspontunkat. S akkor esetleg szó lehet a körjegyzőséghez csatlakozásról.-Pontosan ez az, amit néhányon most azonnal szeretnének. Ök azok, akik úgy számolnak, ha több falura jutna egy körjegyzőség eltartásának kötelességei, a csatlakozásesetében Ibafán is több -pénz marad. Lenne mire költeni. — Rendbe kell hoznunk a községi temetőt — folytatja Gyetvai József. — Terveink szerint az iskolát is felújítjuk, de a kultúrház tetőzete is javításra szorul. Mikor a szeméttárolót említi, egy, a széksorok mö- ,gött, a kijáratnál álló ibafai borízű hangja közbeszól. — Úgy van, a szeméttárolót is rendbe kell ihozni! Nem arra használják, amire kell! — Magad is odalhordod o trágyát — intik le középen, s a vita ezzel kezdetét veszi. A szeméttároló témája után a jegyzőség következik. Bartalis Tibor (ez ügyben már a köz- társasági megbízottnak is írt), választ vár a polgármestertől: mi indokolja, hogy ilyen kis falu önálló hivatalt tartson fenn? lEkkor áll fel Imre bácsi, azaz Farkas Imre, a- téesz volt elnöke. A nyugdíjas mezőgazdász hosszan beszél, majd arra is választ ad, amit a polgármestertől kérdeztek: — Ne beszéljünk körjegyzőségről, és ne beszéljünk ösz- szevonásról. Eddig ezt diktálták. Nem volt elég? Ibafán régen malom is működött, suszter is, pék is, úgyhogy tudunk mii önállóak lenni, ha akarunk! Bartalis közbeszól: — Jól mondja, llmre bácsi... Volt pék, suszter, meg malom. (De most mi van? Csak jegyzőség! Mondja meg, iRézi néni, mennyien laktak ak kori- bon itt? Rézi néni, aki a -Bartalis előtti sorban ül, megigazítja színes fejkendőjét, hátra fordul és megmondja: „Hatszögön, hétszázan lakhattak liba- fán akkoriban." — Na látják — néz szét iBa,r- talis. — Ma meg kétszázötvenen vagyunk és ráadásul szegény is a falu. Nem tudjuk eltartani a jegyzőséget. Kiderül, a- -jelenlévők két, szemben álló tálbort -képviselnek. Míg a jobb oldali széksoriban tüntetés kezdődik a jegyzőség mellett, a bal oldalon BorttaJissal egyetértő csend -honol. Az is látszik, az „ellenzéket", a- „baloldalt" — ahogyan a másik oldalról egy hölgy ezeket titulálja — ezen az estén, jóval kevesebben támogatják, mint ahányon aláírták a- falugyűlést követelő röpiratukat. A jegyzőséget kívánó jobboldal leghangosabb- ja egy negyvenes hölgy: — Ragaszkodunk a polgár- mesterihez és a testülethez ,is. Ügy pedig nem lehet egy faluiban élni, hogy félünk kimenni az utcára, mert akármikor megrágalmazhatnak bennünket! Ne Pécsről jöjjenek ide lerendezni a dolgainkat ! Az meg, aki lidehívja őket, nem iis ibafai emberi... Újra hangzavar. Köziben a szeméttároló ügyében lehurrogott, kijáratnál álló atyafi is feléled, s széles mozdulatokkal az öklét lengeti iBartali- sék felé. Kicsit imbolyog, de mikor elindulna elégtételt venni, a körülötte állók visz- szafogják. Lassan nyugszanak csak meg a kedélyek. Valaki a bal oldalról hangos szóval kérdi: mennyi a jegyző úr fizetése? — iNem titok — válaszol a polgármester. — Tizennyolc- ezer forint. Kérdés, vajon a hivatal éves fenntartása mennyi lehet? Van, aki ezt is firtatná, de az alapproblémára, csakúgy, mint az újságíró, ő sem kap választ. Gyetvai József, a polgármester másról beszél: — 'Maguk választottak meg ^bennünket, úgyhogy, ha tetszik, ha nem, most négy évig kutyakötelességük elfogadni döntéseinket. Egyébként meg, arra kérdésre, 'hogy miért jó a jegyzőség Ibafának, hadd mondjam el, ;hogy ha valaki mem tudná: ón nem főállásban vagyok polgármester. Sokszor csak késő este érek haza a munkahelyemről, tehát, ha rendes ügyintézést akarnak, kell egy főállású jegyző. Ezért van az, hogy bár az előző polgármester idejében képviselőként -még nem támogattam az önálló jegyzőség gondolatát, most magam is kértem ezt. Baloldalról közben azt firtatják, vajon tavaly decemberiben miért volt annyira sürgős a jegyzői pályázat meghirdetése, hogy a hirdetményt csupán négy napig lehetett olvasni, s azt is csak egy -buszmegállóiban kifüggesztett pa-pirlokon? Mielőtt a polgármester cáfolhatná a felszólalót, a nyugdíjas tsz-elnök feláll, de valaki beléfojtjo a szót: — üljön már le, -Imre bácsi! Mit jópofizik itt? — -Kérem szépen, én -nem jópofizok . . . — Nem kaptam választ a polgármester úrtól! Mindig maga válaszolgat, -hogy -maradjunk békében, nyugodjunk -békében! . . . Mielőtt mosolyogni kezdenénk, az ajtó mellett álló atyafi -minden átmenet nélkül üvölteni -kezd: — Ki hívta ide az újságírókat? -Ez a fa-l-u dolga, amihez az újsáqíróknak semmi közük! Lehurrog-já-k, a teremben viszont továbbra is -pattanásig feszült a- helyzet. Valaki a testületet támogatók közül újra felveti: akinek nem tetszik, ami van, jobb, (ha- veszi a kalapját és elköltözik. A te remiben ekkor imá-r vágni lehetett a cigarettafüstöt, az ablakon át -bdhal latszik amint a szomszédban a -kutyák egymással veszekszenek. Kint -már sötétedik. — Akkor beszéljen azokról, akiket -három hete elbocsátottak — mondja -Bartalis, a -polgármester pedig válaszol. Magyarázza a bizonyítványt, -s közben megjegyzi: „tényleg úgy tűnhet, hogy nem volt humánus a megoldás, dehát takarékoskodni kell . . .” • Furcsa. Amint a két újságíró kilép a teremből, gondolván, a szeméttároló meg a többi probléma -már úgysem érdekes, a falugyűlésnek vége. Jönnek ki a- ,,-kultúrlból" az emberek, egyikük -hozzám fordul: „Látja, amint elindultak, már az egész senkit sem érdekelt". Kollégám csendben megjegyzi: a szegénység nagy úr... öt nappal o -falugyűlés után telefont ika-pok. A kultúrház elbocsátott vezetője keres, >s örömmel újságolja, hogy visz- szaihelyezte az állásába a munkaügyi döntőbizottság. „-Nagyon el voltam keseredve. Képzelheti, ott álta-m -munka -nélkül, -két gyerekkel, egymagáim. De Ibafán nem maradok. A szomszéd falu-ban kaptam egy lehetőséget: az ottani kultúrházat fogom vezetni. Pauska Zsolt Tavaszi napsütésben az ibafai házak Fotó: Läufer László Mezőgazdaság - jövőkép nélkül
