Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-05 / 63. szám
aj Dunántúli fíapio 1991. március 5., kedd Újság van - Novost U Novinama Meglehetősen értetlenül viseltettek a beremen- diek az újságunk címének láttán. Mi az, hogy ,,Újság"?! Jobbat nem tudtatok kitalálni? — kérdezték útón-útfélen, helyenként szemrehányóan. Pedig nem új a cím az újságírás történetében. „Az Újság", címmel már 1903-ban .alapítottak napilapot Tisza István hívei. A lapot azonban „tiltott publikálás" miatt 1925- ben betiltották: csak új címmel (Újság), s elölről kezdődő évfolyamszámozással jelenhetett meg újra. A kiadvány 1944-ben Magyarország német megszállása után szűnt meg. Alig pár hete kaptuk meg a beremendi „Újság" okiratát a minisztériumtól, amikor megtudtuk, hogy a magyar írók is éppen ezzel az elnevezéssel kívánnak lapot alapítani. A véletlen érdekes egybeesése annyit feltétlen igazol, hogy döntésünk a lap -címét illetően nem volt abszurd. A hangyamód szaporodó sajtótermékek bőséges kínálatában — annyiban feltétlenül különbözik a beremendi újság a többitől, hogy két nyelven, azaz magyarul és horvátul jelenik meg. Azzal a nem titkolt szándékunkkal, hogy a beremendi-petárdai határmegnyitást követően jugoszláv területen — pontosabban a „baranyai há-' romszögben” — is szeretnénk terjeszteni az újságot. Előzetes tárgyalásokat folytattunk az eszéki Képes Újság szerkesztőivel, akik készséggel fogadták kezdeményezésünket és fantáziát látván a „dologban”, ígéretet tettek az együttműködésre. A dél-baranyai kistelepüléseket járva, nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy zömében azonosak o gondjaik, problémáik a jugoszláv falvak lakóinak, mint nekünk Magyarországon. A határ csak látszólag választ el bennünket. de reméljük, nem sokáig. A hozzánk közeli jugoszláviai települések tanácsi vezetőivel a beremendi polgármesteri hivatal már kialakította a jószomszédi kapcsolatot. Újságunk ugyanúgy eszköz lehet együttműködésükben, mint a „kisember" napi problémáinak, gondjainak feltárásában, hétköznapjainak cty bemutatásában, légyen az a határnak akár az innenső vagy akár a túloldalán. Pillanatnyilag Beremen- den és térségében mintegy 9 kistelepülésen terjesztjük a lapot. Az érintett községek önkormányzatainak egy része mór jelezte, hogy költséghoz- zójárulást is vállalna. Hogy mennyire kelendő az Újság?! Bizonyság ró, hogy csak Beremenden a mintegy ezer családnak valamivel több mint a fele „vevő a lapra". Az Újsóg-Novine 24 oldalas havilap, a beremendi művelődési ház gondozásában jelenik meg, főszerkesztője Torjanocz Anna. Az olvasók mór a 3. számot vehetik a kezükbe. Bíró Lajos, a Beremendi Művelődési Ház vezetője Nemzetiségiek nemcsak Baranyában élnek Régiónk városai közül Szekszárdon már több éve játszik a német nemzetiségi színház Fotó: Gottwald Károly Lesz-e horvát színház Pécsett? Legyen nemzetiségi fesztivál július utolsó hete! Miért a kulturális tárca a leghallgatagabb? Fölröppent a hír, hogy a szekszárdi német színházhoz, a másfél éve önálló Deutsche Bübnéhez hasonlóan horvát nyelvű színházat alapitanak Pécsen. A hir előzményei közé tartozik egy felhívás is, amelyet még tavaly, Krleza Szent- istvónnapi búcsújának előadása idején tettek közzé a Pécsi Nyári Színház művészei. Ebben a felhívásban arra kérik a kormányt, az Országgyűlést, a nemzetiségieket és minden magyar állampolgárt, hogy július utolsó hetét közös elhatározással nyilvánítsuk a Magyar- országon élő nemzetiségek kulturális hetévé. — Ezek szerint a horvát 'színház - tekintettel a Baranyában élő nagyszámú horvátság- ra - Pécsett már meg is alakult? — Hadd pontosítsák — mondja Vidákovics Antal, a nyári színház koreográfusa. — Már két éve készülünk arra, repertoárunknak egy délszláv nemzetiségi színházi profil a szerves része legyen. Azért fogalmazók úgy, hogy „délszláv”, mert ebbe a szlovén, a horvát, a szerb egyaránt beletartozik. A kétnyelvű Krle- za-színdarab létrehozásával — amelyre az előző kormány támogatást is adott - megtettük az első lépést. A nagy sikerre jellemző, hogy a darabot az április végi Spliti Nemzetközi Fesztiválra, a Zágrábi Nyári Játékokra és Eszékre is várják. Egy tavalyi júniusi kérésünk a Búcsú további támogatására visszhang nélkül maradt. Majd rövidesen közzétettük a felhívást is, amely a nemzetiségi kulturális hét programjaira is javaslatot ad. Néhány nap múlva Göncz Árpádtól, Szabad Györgytől, a Magyarországi Németek Szövetségétől. sőt Tőkés Lászlótól kaptunk egyetértő és a támogatás szándékát jelző levelet — csak éppen a művelődési tárca nem reagált. . .- A szinházalapitási szándék is megteneklett? — Tavaly érkezett egy pozitív visszajelzés arra a januári tervezetünkre, amely a nemzetiségi színházat stúdiószínházként működtetné. A Művelődési Minisztérium kérte elképzeléseink pontos kidolgozását, amit ősszel küldtünk el a tárcához. Eszerint évi 3-4 produkciót szeretnénk létrehozni úgy, hogy azokat utaztatni is tudjuk. Előadásukat horvát- szerb származású színészek vállalnák vendégrendezők, szerzők közreműködésével. Utánpótlását egy amatőr művészeti műhely megindításával, az egyetem horvát—szerb tanszékének, a nemzetiségi gimnáziumnak és általános iskoláknak a segítségével lehetne megoldani. A tervezet még évi 4 milliós költségvetéssel számol. — Van-e remény arra, hagy a kezdeményezést leikarolják? — Először arról próbáltak meggyőzni bennünket, hogy ez a Pécsi Városi önkormányzati Hivatal ügye. Holott nemcsak Pécsett éinek horvát és szerb nemzetiségiek, és nemcsak Baranyában. Ezután Krippl Zoltánt, Pécs város polgármesterét kértük, közvetítse szándékunkat. A minisztérium színházi osztálya még ősszel 1 milliós támogatást ígért. . . Akár kapunk támogatást, akár nem, arra törekszünk, hogy nyárra német támogatással a Grúziái Szent Katalint színre vigyük, felújítsuk a Búcsút, ismét legyen kézműves vásár és a folklórfesztivált is hazai nemzetiségek mellett svéd, olasz, német részvétellel szeretnénk megrendezni. Most is dolgozunk. Matisic Újévi története a napokban készül el Gállos Orsolya fordítósában, Bagossy László pedig az újvidéki szerb színházzal közösen Bresan Pa- raszthamletjét, - októberben Eszéken pedig egy horvát nyelvű Liliomfit szeretne színre vinni. B. R. Holland „WaldorT-pedagógus Pécsett Hajtóerő az érzelmi biztonság A liliomot nem akarjuk rózsává változtatni. Azt szeretnénk megmutatni, hogy mitől szép virág a rózsa és mitől a liliom. Ezzel a hasonlattal igyekezett megsejtetni valamit Nelke van der Sloot abból a törekvésből, ami a Waldorf-pedagógia lényege, amelynek népszerűsítése az első ilyen pécsi intézmény életrehívásának segítése céljából hónapok óta ide jár. Nelke vgn der Sloot tavaly érkezett Magyarországra. Ittléte jószolgálati küldetés. Azért jött, hogy segítse mindazokat, akik eddigi ismereteikre alapozva hisznek a Waldorf-pedagógiában, akik kitartóan ügyködnek azért, hogy nálunk is legyenek Waldorf-óvodák, -iskolák. A holland pedagógust azok hívták Magyarországra, akik Németországban, Hollandiában, Svájcban járva megismerhették a Waldorf-pedagó- giq lényegét: a szülők, gyerekek, pedagógusok harmonikus együttmunkálkodását. Mindezt azért, hogy a gyerekek ne csak a jegyekért, ne csak a verseny kedvéért, a siker eléréséért, hanem a tudás öröméért, a saját képességeik felfedezéséért és kiteljesítéséért tanuljanak. A Waldorf-pedagógia nem az elitképzés pedagógiája - mondja Nelke van der Sloot. Vannak, akik meqkér- dőjelezik létjogosultságát, mondván, hoqy a huszadik század gyermekének meg kell tanulnia a küzdést, különben nem boldogul. A Waldorf-óvodák és -iskolák a kreativitásra helyezik a hangsúlyt. Arra, hogy minden gyermek megtalálja a helyét, élete - értelmét a világban és a munkáját ne kötelező teherviselésként élje meg. Hívei nem tartják egyedüli üdvözítő módszernek, egy lehetőségként kezelik a sok közül. Abban a harmincezres lélekszámú hollandiai városban, ahonnét Nelke van der Sloot iött, két Waidorf-iskola von. Állami támogatással és szülői fenntartással működnek. Az iskolákban jól fizetett pedagógusok tanítanak, akik munkájával szemben nagyon kemény, kritikus követelményeik vannak a szülőknek. Pécsett is egyre többen vannak, akik hisznek a Waldorf-pedagógia egyik alap- gondolatában, amely szerint a gyermek intellektuális fejlődésének legfőbb hajtóereje az érzelmi biztonság, és szeretnék mihamarabb létrehozni az első Waldorf-intéz- ménvt. Ehhez épületre, pénzre és szakemberre van szük- séaük. Tavaly elkezdődött Solymáron az óvónők képzése, amelyen egy pécsi óvónő is részt vesz, szeptemberben pediq indul a tanítóképzés. A közelmúltban létrehozták a Pécsi ..Waldorf" Pedaaógiai Alapítványt, melvnek számláját a Maqyar Hitel Banknál vezebk. A száma 240-88884- 10883. T. É. A gyerekek szereidét nem pótolja semmi A nagyharsányi óvóbácsi Nagycsoportosok óvóbá,- csija Nagyharsányban Csu- torás János, immár katonaviselt, 22 éves óvodapedagógus. Hirtelen növesztett szakálla sem teszi komorrá, Gyermeki tisztaságú melegség süt kék szeméből, egy nagy testvérnek látszik óvodásai körében. Azt mondja: a gyerekek szeretetét nem pótolja semmi, sokkal kedvesebbek, mint a felnőttek. Annyi szeretetet adnak, hogy már azért is megéri velük lenni, még akkor is, ha kevés a pedagógusfizetés. Ezért is vállalt Csutorás János másodállást, ügynökösködik egy biztosítónak. Szomorúan tapasztalja, hogy ha megköt 6- 10 biztosítást, könnyebb munkával több pénz üti a markát, mint óvóbácsiként, így meg tud élni, de kevesebb ideje marad a felkészülésre, az óvodásokkal való foglalkozásra. Jelenléte,- személyisége, mégis kitörölhetetlen jegyekkel gazdagítja az emberpalántákat. Sajátos nevelőmunkája (fiús játékok, családias hangulat, baráti viszony) mellett van egy újítása, amelyet már kolleganői is elfogadtak. Az újítás lényege, hogy a gyermekek egyéni fejlettségi szintjét nyomon követő nagy adminisztráció helyett készített egy egyszerűsített táblázatot. Onnan azonnal elolvasható a csoport minden tagjának fejlettségi szintje, legyen az bármi: irodalom, játék, matematika, ábrázolás stb. Róla tényleg elmondható: hivatásának ..művelése örömszerzés: nemcsak saját magának, hanem a körötte zsibongó gyerekhadnak is. Reichmesz Adóm Megújul a Zsolnay Mauzóleum A vegyszerekkel nem járt sikerrel. Továbbra is ott vi rí - tottok a Zsolnay Mauzóleum külső pirogrónit burkolatán a különféle ordenáré, festékper- mette! „kőbe vésett" szövegek. Heinz Schnéider Így más megoldás utón nézett. A sarokcsiszolóra rögzített dörzstárcsa immár leborotválja a pirográ- nitburkolaíba ivódott, örökérvényűnek szánt üzeneteket. A húsz éve Lipcséből Pécsre települt, és immár évtizede takarítóiparosként tevékenykedő Heinz Schneidernek a Zsolnay Mauzóleum, ez a világon egyedülálló Zsolnay ipartörténeti hagyaték amúgy is o szivéhez nőtt: egy éve kezdték — ingyen - a mauzóleumbelső nagytakarítását. — Ez az én nagy pécsi ügyem — említi mosolyogva. — Tavaly 25—30 köbméter szemetet hordtunk ki onnan, s csak utána kezdtük a finom csutakolást, hogy sehol se károsítsuk a Zsolnay-eozint, és az ismét megmutathassa eredeti színjátékét. Iparosként tisztában van vele, hogy leghatásosabb reklám a jól végzett munka. Kapkodják is egymás kezéből a cégek és a családok. A takarító szakmát másodállásban kezdte, jelenleg már 32 főmunkaidős alkalmazottat foglalkoztat, de bevethető tartalékmunkaerőt is azonnal tud mozgósítani, ha a szükség úgy hozza. üzleti elvei önmagával és alkalmazottaival szemben is igencsak szigorúak:- Követelmények: udvariasság, őszinteség, szakértelem és bizalom. A kuncsaftot nem lehet sem becsapni, sem meglopni - jelenti ki. Nevetve meséli, hogy sokan irigylik a jövedelméért és a sikereiért, az egyre bővülő üzleti köréért, ám a munkatempójáért már kevésbé. Kezdőként azt tűzte maga elé, hogy ha tíz év múlva a szakmájából bizton el tudja tartani a családot, akkor lesz csak valójában iparos. Tehát , eleve hosszú távra tervezett, szem előtt tartva egyebek között a kis haszon is haszon elvet. A mostani munkájáról, melyet ellenszolgáltatás nélkül végez a városnak, tömören csak ennyit közöl: „Ez egy szent hely. A város szégyene minden ilyen felirat. Eltüntetésükre rámegy egy-két hetem .. , *u M. L.
