Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-30 / 87. szám

1991. március 30., szombat aj Dunántúlt napló 7 Lombikbebik Anya és gyermek öröme ... Nyílt levél Istenem, csak sikerüljön! Kedves X! Amikor legutóbb telefonon felhívtam, elzárkó­zott a 'beszélgeléstől. Ám oda­vetett azért egy megjegyzést, miszerint 'mit alkarok én most, hiszen annak idején mennyire lelkesedtem és milyen dicsérő cikkeiket írtam a lombikbébi­programról. Igen, lelkesedtem, lelkesedtem, mert csodálatos dolognak tartottam - s tartom most is —, hogy a tudomány odáig fejlődött, hogy az em­ber kézibe veheti ennek a nagy misztikus csodádnak, az emberi élet keletkezésének egy kicsit az «irányítását. Lelkesedtem, mert embereket tettek bőid ag­gá, juttattak az anyaság örö­méhez. És persze, hogy lelke­sedtem, Ihogy tez a pécsi klini­kának sikerült először. Azt is bevallom, nagy hatással volt rám, amikor megpillanthattam a petnicsészében a három, már osztódásnak indult, több kis hólyagocskábál álló fényes sejteket, szinte döbbenten néz­tem a mikroszkóp csövén át, jhogy íme, ha ezeknek sikerül a mébbe visszajuttatva megta- padni, ember lesz belőlük. S bzt sem tagadom, hogy meg­hatódtam, amikor a műtét előtt várakozó 30-as nő köny­vi yekk el a szemében a kezem­be szorítva mondta: Istenem, csak sikerüljön! Tudja, sokszor azt álmodom, hogy hallom már a sírását. És éppen ezért, mert Ilyen csodálatos, óriási bűn volt nem tisztán csinálni. Ha visszaéltek a tudás lehetőségével, ha nem voltak eléggé körültekintőek, ha olyan útra csúsztak át, hogy etikai, [jogi vétségeket követték el, akkor azt is meg­írják, még ékkor is, ha a tisz­tának és szépnek hitt indulás­kor lelkesedtünk is. Állampolgári bejelentés nyomán vizsgálatot indítottak, majd leállították a Pécsi Szülészeti Klinika lombikbébiprogramját. A jogi és etikai vétségek egyértelmű tisztázására az egyetem egy ténymegállapító és fegyelmi bizottságot hozott létre, amely vizsgálta az ügyet. Az érintette­ket meghallgatták, ám mivel sok szakmai vonatkozású probléma is felmerült, a nem szülész­nőgyógyászokból álló bizottság nem vállalta a minősítést. Minél jobban múlik az idő, annál jobban ér dekli az embereket, hogy ki, mit követett el, s hogy folytatódik-e a program a jövőben? Az utóbbi elsősorban azokat, akik már benne voltak, vagy arra vártak, hogy sorra kerüljenek. Ezekre a kérdésekre igyekeztünk választ keresni. A jog nem szabályozta A „lombikbébi ügyet" Belé- nessy Csaba újságírónak és dr. Berky Tamás ügyvédnek, a POTE rektorához írt levele pat­tontotta ki. Az ügyvédet első­sorban o történteik jog'i értel­mezésére kértük: — Sajnos, ebből a szem­pontból rendkívül szabályozat­lan területről van szó. Az alaphelyzet ugye, az lenne, ha egy — akár a férfi, akár a nő „hibájából” — terméket­lennek bizonyult házasság kap­csán, a két érdekelt tudtával donort használnak a megter­mékenyítéshez. Akár spermát, alkar petesejtet kell, hogy be­vigyenek, alapvető, hogy er­ről a házaspárnak tudnia kell. Nem is ezzel van a gond, 'hiszen a szülők ezt meg is tudják, hiszen ezért fordulnak az orvoshoz. Nagy kérdés vi­szont, hogy a donor tudja-e, mire használják fel a tőle nyert spermát vagy petese.j- tet? Vegyürtk egy példát. Egy — a lombikbébiprogramon kí­vüli — házaspár elmegy o'kli- nikáno, s megvizsgáltatja ma­gát, mert mondjuk, évek óta nem tud gyermeket nem zeni. Apukától spermát nyernek, ki­derül, hogy vele semmi baj, igy hát anyukánál van a hi­ba. Az apukától nyert sper­mának egy részét Viszont „el­raktározzák", s o későbbiek­ben az ő tudta nélkül ai lom­bikbébi programban ezt a sper­máit .fel is használják, tehát az illető — tudomásán kívül — donorként vesz részt egy or­vosi beavatkozásban. Amiről esetleg még nem is hallott... Ilyenkor mi van? Etikai, erköl­csi oldalról a példa minden­képpen megbotránkoztató, még ha a jog eleddig nem is sza­bályozta az ilyen eseteket. . . — A lejlett államokban ho­gyan oldják meg ezt a prob­lémát? — Az USA-ban például na­gyon szigorú adminisztratív módszerekkel, s természetesen az egészségügyi, higiéniai sza­bályok maximális 'betartatósó­val. Utóbbira egyébként itt­hon is létezik rendelet. Még az egészségügyi miniszter hoz­ta, és úqy szál, hogy a sper­mát a felhasználás előtt hat hónapig fagyasztott állapot­ban kell tartani, a pécsi kli­nikán Viszont erre még csaik alkalmas berendezés nem is volt... A rektor úrhoz írt le­velünkben erre is utaltunk: a klinikáin az ilyen jellegű elő­írásokat nem lehetett beta:ta­ni. Ezt a jogszabályt tehát egyértelműen megsértették. S ha őzt veszem, már ez is elegendő ok volt arra, hogy a prognmot felfüggesszék. — Eddig a spermáról be­széltünk, de ha jól tudom, a petesejtek esetében is hasonló a helyzet. — Igy van. Vegyünk újra egy példát. Ha egy nő — bár­milyen nőgyógyászati problé­mával — a műtőasztalra kerül, s „leszívnak” tőle petesej- te(ke)t, ezek a későbbiékben felhasználhatók. S ébben az esetben ő sem tudja meg, hogy donorként vesz részt a programiban . .. Egészen egy­szerűen arról van szó, hogy egy emlber testéből származó sejtet úgy használnak fel, hogy ő arról tudomást sem szerez. Márpedig ez személyes jogokat sért. A Ptk.-lban sze­replő, o személyiség intalktsá- gát védő rendelkezéseik erre az esetre is kiterjednek. Per­sze, itt orvosetikai problémá­ról is szó Van. Gsalba profesz- szor — érdekes módon — öt év után, tehát idén február­ban adott ki egy 12 pontos tilalmi listát arról, hogy mit nem szabad, és mit hogyan kell csinálni o program részt­vevőinek. De o lista közzété­teliét követően még ezeket a pontokat sem vették figye­lembe. — Még ekkor is szabályta­lanul dolgoztak volna? . . . — Erre is bizonyítékaink van­nak. A professzor úr azon megnyilatkozását tehát, hogy őt igortalbnul bántják, s érért kéri nyugdíjaztatását, en­nek fényében kell tekinteni. Egyébként megítélésem szerint ilyen helyzetben nem is tehe­tett mást. — Azoknak a személyét, aki­ket „megloptak"', tehát akiket tudtukon kívül donorként hasz­náltak lel, ki lehet deríteni? — Azt hiszem, erre nincs le­hetőség. Pontosan a szorosan vett adminisztráció hiánya miatt. Tehát amiatt, hogy jó néhány kérdésre - ki kitől, 'kinek, miikor stb. — utólag nem lehet választ kapni. — Öröklésjogi szempontból hogy néz ki az így született gyermekek helyzete? — Hát. . . Nem lelhet kizár­ni, hogy valamikor a jövőben egy így született gyermek ki­deríti, kitől származik. Ez per­sze, abszurd lehetőség, de ha csők egyetlen ilyen eset is elő­fordul, már nem érdektelen o kérdés. Ha ez megtörténik, meg kell állapítania o szár­mazást, s abban a pillanat­ban minden, a származás kö­vetkeztében fenálló jog életbe lép. Többek között például az öröklésjogi összefüggések is . . .• — Mikorra várható a fent említett problémák szabályo­zása? — Nem tudom. Már régen el kellett volna kezdeni. Sok házaspár egyetlen reménye Nagy a nyo­más. Telefonok­ká!, levelekkel 'bombázzák a Pé­csi Szülészeti Kli­nikát, a miniszté­riumot és a sajtót azok a házaspá­rok, akiknek a lomlbSkbébiprog ram volt bz utolsó re­mény arra, hogy gyermekük lehes­sen. Ezért dr. Szé­kely József egye­temi tanárt, a Bé­csi Szülészeti Kli­nika megbízott igazgatóját kér­deztük : hogyan tovább? Am min- A magzat a denekelőtt arra is méhben kiváncsiak len­nénk, hogy for­dulhattak elő azolk az etikai vétségék, ami miatt felfüggesz­tették a programot? — Nem tudok arra válaszol­ni, hogy ez hogyan fordulha­tott elő — mondta dr. Székely József. - A klinika — a lom­bikbébi teamen kívüli orvos­kara — február végén az Ab­lak című tévéműsorból értesült élőször arról, hogy a lombik­bébiprogram ellen feljelentést tetteik. Arról is ebből a műsor­ból szereztünk tudomást, hogy mit tartalmazhatott ez a felje­lentés, hogy esetleg nem kö- rültékíntően 'kezelték spermá­kat, s hogy esetleg petesejt adományozás törté nihetett az anya tudta nélkül, Azóta is csak á sajtóiból, rádióból és a váróiban folyó szóbeszédből értesültünk a dolgokról, illetve a most leautóbb megjelent belső egyetemi újságból. Te­hát a klünlilka orvoskara csglk a mindenki által hozzáférhető hírforrásból szűrhette le, miről is lehet sró. Erről ennyit. Ami a másik kérdését illeti, a véleményem az, föltétlenül folytatni kell a programot, hiszen nagyon sok házaspárnak ez az eayetlen és Utolsó reménye a saját gyer­mekhez jutáshoz. Addig azon­ban, amíg ez az ügy végérvé­nyesen le nem zárul, semmi­képp. A folytatásnak az is fel­tétele, hogy bizonyos változta­legvédettebb helyen, az anya­tásökat kell végrehajtani. Pél­dául a laboratóriumot — ami eddig az újszülött osztályon működött - közvetlenül a 'mű­tő közelébe kell helyezői és a sperm'avételre is megfelelő kö­rülményeket kell teremteni. > Mindenképp korlátozni és jobban szabályozni kell a programiba Ikerülök számát, bár tudják, így a várakozási idő megnő. Azt is szabályozni, hogy a leszívott, érett petesej­tekből csak annyi 'kapja meg az esélyt a megtsrmékenyü- lésre, amennyit vissza is léhet ültetni. Ez imaximum 3—4 le­het' Ha ennél több érett pete- sejtje van a nőnék, azt a spermiummal való összehozás előtt kéll megsemmisiteni. Ugyanis, ha megtermékenyül, az már egy új élet lehető­ségei Amennyiben folytatjuk, csak olyan házaspárok esetében le­het erről szó, ahol a feleség peteszolgáltatásra alkalmas pe- tefészékkel, a férj ipedig sper­maszolgáltatásra allkal'mas he­rékkel rendelkezik. Ugyanis Magyarországon a donortól származó petesejt vagy sper­mával való testen kívüli meg­termékenyítés jogi és etikai feltételei még tisztázatlanok. Lenéi váltás lombíkbébíügyben Belénessy Csaba újságíró részére! Újságíró Úr! Mi jogcímen alázta és rágalmazta meg azokat a házas­párokat, akik a lombikprogrorrtban részt vesznek? Miért kel­lett a televízió (Ablak műsorát bevonni ebbe, mivel, ha úgy vesszük, orvosi titök és nem az ország nyilvánossága előtt kell lerendezni! Kérdéseimre _kérem a nyílt válaszát, 'hogy a programban együttműködő leendő édesanyák megnyugodjanak, és miha­marabb tudjanak menni ismét a programra! Zsadányi Jánosné, Székesfehérvár, Bodrogi u. 38/B Tisztelt Asszonyom! Nem mi aláztuk meg önö­ket, hanem azok, akik ki­használták a gyermekre áhí­tozó anyák kiszolgáltatott helyzetét, és megszegték az általános erkölcsi, orvoseti­kai és szakmai szabályokat. Nem akartuk nyilvánosságra hozni az. ügyet. Négy hónap elteltével mégis rákénysze­rültünk erre, mert beadvá- nyurtkra nem kaptunk vá­laszt, s a program — veszé­lyéivel, hibáival — folytató­dott tovább. Az orvosi titok­tartás szabályait — bár nem vonatkoznak ránk — nem szegtük meg, mert a tudo­másunkra jutott hibáikat ugyan felsoroltuk, de a prog­ramban résztvevő személyek nevét, adatait sohasem. Egyéb iránt fogadja őszin­te elismerésemet. Nem hin­ném, hogy Székesfehérvárott sókan tudnák, mikor jelenik meg az Új Dunántúli Nap­lóban a levelezési rovat, ön pedig azt kérte, hogy szer­dán, ott közöljék sorait. Ez a tájékozottság igen figye­lemre méltó. S végül — ellentétben az előző bekezdéssel — már minden irónia nélkül: tár­sammal, dr. Berky Tamás ügyvéddel mi is azt szeret­nénk, ha a gyerméktelen há­zaspárok élvezhetnék a lom­bikbébiprogram áldásait. De csak az áldásait. Ezért tet­tük, amit tettünk. üdvözlettel: Belénessy Csaba Mindig nagyon sokan vnltnnk Bár a fiatalember nyugodt­atok látszik, a hangja most is keserűen felháborodott. Pár nappal ezelőtt is 'ilyen volt, amikor telefonált, jelezve, hogy véleménye van a lombikbébi- ügyről. Attól tart — mondta —, hogy most mindert ki az or­vosakkal von elfoglalva, arra kí­váncsi, hogy ki mit követett el, milyen büntetést 'kap, s közben elfeledkeznék arról, hogy miiért is indult ez a program. M. Géza és felesége 1980- foan házasodtak össze. Pécsett, egy ikertvárosi családi hájban Iáknak. Két-három évig él vol­taik foglalva az építkezéssel, a berendezkedéssel, különö­sebben mem nyugtalanította őket. hogy 'nem jelentkezik az utód, de aztán orvoshoz for­dultak. — Mindkettőnket kivizsgál­ták, mindkettőnknél szükség volt egy kisebb műtétre — mondja a most 35 éves férj. — Ezek részéi voltak annak a folyamatnak, amit öt évvel ez­előtt kezdtünk. Rövid időszakokat leszámít­va, évéken át havonta jártak a pécsi szülészeti klinika and- ro'lógiai szakrendelésére. Meg­határozott 'napokon kellett megjelenniük. Akkor, amikor a feleség ciklusnaptára szerint legnagyobb esélyük volt arra, hogy a férj helyszínen produ­kált spermiumát a méhbe fecskendezve létrejön a meg- term'ékenyüilés. — Minden hónapban re­ménykedtünk — folytatja a fe­leség —, de hiába. Kezdetben még elég jól viseltem, de ké­sőbb már szinte 'belebeteged­tem, kiborultam. Tavaly óta a lombikbébiprogramban bíz­tunk. 'Egyszer kísérelték meg nálunk, eredménytelenül. Most áprilisban mentünk volna má­sodszor. De kérdés, hogy me­hetünk-e? Ki tudja, hogy lesz-e folytatás, és mikor? Ne­kem nagyon számít az idő, 33 éves vágyóik. Miközben beszélgetünk, kéz­ről kézre jár a kilenc hónapos Balázs, a feleség testvérének o kisfia. Ők a keresztszülei. Minden hét végén 'náluk van, de hét közben is ritkán múlik el úgy nap, hogy ne láto­gatnák meg. — Sökszor tologatjuk itt az utcáiban — meséli a férj. — A szemem sarkából mindig azt lesem, hogy vajon észre- veszilk-e a szembejövők, hogy kisgyereket sétáltatunk? Aki nem élt át hasonló helyzetet, az nehezen tudja elképzelni, mennyire tud fájni a gyenmek- telenség, mennyire üresnek ér­zi az ember a hólmapjait. Ezért bánt a döntés, miszerint az egész programot felfüg­gesztették. A vizsgálat és a program szerintem két külön­böző dolog. Miniket és az ösz- szes házaspárt, a'kilk ide jár­taik, figyelmen kívül hagytak. Ismeri és megérti ezt' a vé­leményt P. György és felesé­ge. Éveiken át ők is hiába vágyakoztak gyerek után. Most leszndk tízéves házasok, s eb­ből az időből öt éven át jár­tak az andrológiára. — Már arra gondoltunk, hogy örökbe fogadunk egy kis­gyereket — mondja a férj —, bár tudtuk, hogy ez sem lesz egy egyszerű folyamat. Jártaik is nálunk, megnézni, hol és hogy élűink. Akkor már ott tartottunk, hogy semminek sem tudtunk igazán örülni. Se annak, hogy építkeztünk, hogy berendezkedtünk, se annak, hogy szépen élünk. Kimond­hatatlanul hiányzott az ottho­nunkból a gyerek. A két házaspár jól ismeri egymást. Miután kiderült, ihogy hasonló teherrel 'küszködnek, gyakran meg is beszélték a helyzetüket. — Az ondrológián nemcsak pécsiekkel és környékbeliek­kel, hanem győriekkel, pes­tiekkel is találkoztunk — ma­gyarázza a feleség. — Mindig nagyon sokan voltunk. Amig várakoztunk, beszélgettünk. Ha tudtunk, segítettünk is egy­másnak. Például a nehezen beszerezhető és nem is olcsó (500 Ft egy doboz) Pergonal injekcióval. Küldtünk egymás­nak, ha hozzájutottunk. S bár szerintük is szükséges a részletes vizsgálat, azt is hozzáteszik, hogy végtelenül sajnálják azokat a házaspá­rókat, akik e'bben reményked­nek, s most nem tudják, mit hoz a holnap. Mondják ezt már kívülállóként, hisz tavaly novembertől — az amdralógiai beavatkozásnak köszönhetően — boldog szülők. Fiú ikreknek örülhetnék. Az oldal anyagainak szer­zői: Pauska Zsolt, Sarok Zsuzsa és Török Éva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents