Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-30 / 87. szám
8 aj Dunántúli napló 1991. március 30., szombat A húsvéti ünnepkör — képekben Se szeri, se száma a bibliai történetek, vallási ünnepek képzőművészeti ábrázolásának. Ezúttal három remekművet mutatunk be a Szépművészeti Múzeum gyűjteményéből. Jacopo Bassano: Krisztus összeroskad a kereszt alatt Pedro Sánchez: Krisztus sírba tétele A sevillai Pedro Sánchez mesternek Krisztus sírba tételét ábrázoló oltártáblája egyetlen nevével jelzett műve. A további alkotásokat — stíluskritikai alapon — a Szépművészeti Múzeumban őrzött festménye alakján sorolják életművébe. A középkori spanyol festészetre a németalföldi és az itáliai festészet 'hatott erőteljesen. Pedro Sánchez képén a dél- németalföldi iskola stílusa követhető nyomon: a kam- pozídió jellege, az ábrázolt személyék típusai, a háttér- utalktól szabdalt, fás dombvidéke, az anyagok, gyöngyök, ékkövek, ötvöstárgyak plasztikus megfestése a kaA figurák megnyújtott arányai, a feszültséggel teli drámai atmoszféra világosan mutatják, hogy Jacopo de Ponté, aki venetói szülővárosáról, egyben működése színteréről kapta a Bassano melléknevet, a kép készülésekor, 1550 táján a manie- .rizmus hatása alá került. Számára a manierizmus — ellentétben néhány közép- itáliai kartársával — nem egy elvont, mesterkélt szépségeszmény keresését jelentette, hanem a lehetőséget a kifejezés intenzitásának fokozására, a tartalmi átlé- nyegítésre. Itt is mintha pillanatfelvételt látnánk. Mintha a dráma szereplői csak villanásnyi időre tűnnének fel előttünk, olyan erős, Olyan ellenállhatatlan a kompozíció sodrása. Krisztus, összeros'kadva a kereszt súlya alatt, visszafordul, anyjóra tekint. Mária és a két másik asszony — fehér kendőjük lángnyelvként kígyózik — a fájdalom géniuszai, testetlen, átszellemített lények. Súlyosabb, már-már robusztus jelenség az előtérben csavart testtartásban térdeplő Veronika, a középkori legendák teremtménye. Kendőt nyújt Krisztusnak, hogy izzadságát letörölje, és a legenda úgy tudja, a kendő megőrizte Jézus arcának ler nyomatát. Lovak, csillogó vértezetű sisakos katonák, izmos testű, arctalan pribékek vonulnak át a színen, összetorlódva, olyan falanxot alkotva, hogy az égből csak keskeny sáv látszik, azt is felszabdalják a dárdák és az ütésre emelt korbács. Mindez jóval több, mint a bibliai történet egyszerű elmesélése. A nyugtalanul cikázó rajz, a féllobbanó mozdulatok, a villádzó fények a drámai sűrítés kivételes remekévé avatják a festményt. Paolo Veronese: Krisztus a keresztfán A késő reneszánsz velencei mesterének passiójelenete az eszményi szépséget csorbítatlanul őrzi. A Kálvária-domb tetejéről, a passió utolsó állomásának színhelyéről rálátni Jeruzsálem városára, melynek épületei valószerűtlenül lebegni látszanak a távolban. Az eget vészjósló, komor fellegek takarják, mert ahogy Márk evangéliumában olvassuk, Krisztus halálakor „az egész földre sötétség borult". Krisztus előrebukó fejjel függ a kereszten, teste körül dicsfény ragyog. Széles gesztus kíséretében emeli reá tekintetét Mária Magdolna. János fél térdre ereszkedve, gyengéden tartja ölében az áléit Máriát, akinek karja erőtlenül csüng a földre. A négy alakot Krisztus fejétől kiinduló, térben, síkban egyaránt hullámzó kampozíciós vonal fűzi egységes, a tragédia csúcspontján összeforrt csoporttá. A kompozíciónak ezt a mozgását, mint főszólamot, mel- lékszólarrvként kíséri a bő leplek patetikus redőzése és a színek foszforeszkalása. tolikus királyok uralkodása idején a spanyol földön egyre nagyobb számban működő németalföldi (mesterek művészetének ismeretét jelzik. A festő nagy műgonddal ábrázolta a késő gótikus, halhólyagos síriódát, amelybe Ariimathiai József és egy tanítvány helyezi a holt Krisztust. Arimathiai József szembeforduló, kissé egyénített ábrázolása miatt felvetődött, hogy alakja talán a mű megrendelőjének arcvonásait hordozza. Könyvespolcomon Római falépcső Most, mikor e sorokat papírra vetem, római barangolásaimra gondolok. S Katalin nővérre, az örök Város titkainak beavatott ismerőjére, akinek segítségével olyan helyekre is eljuthattam, melyekre az útikönyvek csak ritkán hívják fel a figyelmet. Ő vitt el abba a templomba, amelynek egyik mellékoltárára helyezve őriznek egy falépcsőt: ennek tövében egykor Szent Elek húzta meg magát éveken át az eső és a perzselő napfény elől. Egy' felejthetetlen napon így állhattam meg egy megrendült percre az ifjú, de már hivatására készülő Szent Benedek komor cellájában, vethettem egy pillantást arra a narancsfára, melyet a hagyomány szerint még Szent Domonkos ültetett, s érinthettem meg a követ, melyre, párna helyett, „Isten szegénykéje", Szent Ferenc hajtotta le fáradt fejét. Néhány nap múlva aztán, már Assisiből indulva tovább a tenger felé, elidőztem kissé Gubbióban is, ott, ahol a „Poverello" megszelídítette ama bizonyos veszedelmes farkast. Ezeket az emlékeket azok a könyvek idézik fel bennem, melyeknek lapozgatása oly nagy örömömre szolgált az elmúlt napokban. A gyakran sötétnek mondott, ám valójában nagyon is fénylő középkor ma is fontos alkotásai. E művek, a Helikon Kiadó Harmonia mundi sorozatának darabjai, a XIII. században keletkeztek Itáliában, illetve Franciaországban. Hozzávetőlegesen akkor, amikor eleink, a tatárjárás után, üszkös romokból építették újjá az országot. Assisi Szent Ferenc perugiai legendáid-1 a jeles filológus, Varga Imre fordította és gondozta. Ez a szöveg a novel- lisztikus eszközöket alkalmazó ún. „nem hivatalos életrajzok” sorába tartozik, s a „legszeretetreméltóbb” (és ma talán a legidőszerűbb) szent életének epizódjain, s tanítását mutatja be. Jó néhány fejezete Ferenc akkor még élő társainak elbeszélésén alapul, erre utal az élőszóra emlékeztető előadásmód és a gyakori fordulat: „mi, akik vele voltunk ..." Hiteles forrásból ismerhetjük meg tehát ezt a szelíd, ihletett lelkű, s minden gyötrelmet és megpróbáltatást leküzdő férfit. Ne mosolyogjunk hát, mikor azt olvassuk, hogy nővérkéjének nevezett és ujja hegyére vett egy tücsköt, s mikor éneklésre buzdította, az tüstént rázendített. Lehet, hogy a valós történeti mag köré a szájhagyomány mesés kristályokat képzett, e csillogó prizmák fénye azonban egy ma is eleven, sőt modern személyiséget világít meg. Ö, noha azt mondta: „Test testvér a cellánk, lelkünk pedig a remete", olyan szeretetteljes pillantást vetett e világra, mint tán senki más. Még az út kövein is tisztelettel lépdelt. Elhisszük, hogy amidőn meghalt, a ház fölé, melynek puszta földjén feküdt, pacsirták repültek, s kört alkotva csiviteltek. Aquinói Szent Tamás ifjúkori tanulmányai mellett a skolasztikát összegző nagy művének, a Summa Theoio- g/ae-nek néhány fontos fejezetét olvashatjuk A létezőről és a lényegről című könyvben, melyet Kiima Gyula fordított és kommentált. Az „angyali doktor” a legbonyolultabb teológiai kérdéseket feszegetve sem mond le arról, hogy ne csak az iskolázottak, de a kezdők is megértsék. Pál apostolt követi, aki, mint mondta, az igazság éltető tejét kínálta olvasóinak, amivel a gyermekek is táplálkozhatnak. Ezért mi is, ha elfáradnánk, miközben tudásának magasba ívelő grádicsán, követjük őt, amint Isten egyszerűségéről és tökéletességéről elmélkedik, megpihenhetünk és felüdülhetünk az ilyen szemléletesen igaz mondatoknál. „Istenhez nem testi léptekkel közeledhetünk, mivel mindenütt jelen van, hanem a lélek szeretetével.” Jacotus de Voragine Szent Tamas kortársa volt, maga is domonkos szerzetes, aki Genua érsekeként fejezte be pályafutását. Főműve, a Legenda Aurea, az Arany Legenda, korának bestsellere volt, erre utal az a tény, hogy mintegy ezer kézirata maradt ránk, s igen sokszor ki is nyomtatták. Bár filológiai pontatlanságait és neki-nekirugaszkodó fantáziáját szigorú kritikával illették, ma sincs tán rokonszenvesebb kalauzunk az Egyház szentjeinek világában. Akik e könyv lapjain hétszer győzik le a sárkányt és nem kevesebb, mint nyolcvanegy kínzást állanak ki. Nemrégiben a Junior Kontinens Kiadó termékeként már megvásárolhattuk a hatalmas mű néhány szemelvényét egy 'karcsú kötetben, most pedig a Helikon ajándékaként gyönyörű könyv formájában itt van előttünk egy bőséges válogatás, mely a legendák kétharmadát magában foglalja. Madas Edit, aki utószóval, s a mai olvasót eligazító jegyzetekkel egészítette ki a művet, az 1890-és breslaui kiadást vette ’alapul, s megbízhatóan válogatta ki a legfontosabb, irodalmi értékű szövegeket. S ha már fentebb Szent Elek lépcsőjét említettem, hadd lapozzak ismét bele a róla szóló legendába! Milyen különös és vonzó arc tekint ránk a mesés történet tükréből. Jómódú római szülők gyermeke, aki gondos nevelés után a császári házból kap jegyest. Ám esküvője napján útra kél, s a szíriai Edessába megy, hogy megteikintse Jézusnak azt az arcképét, melyet nem emberi kéz festett a gyolcsra. Egy templom előcsarnokában él évekig, mikor aztán a Szűzanya beszálltja az Isten házába. Ekkor túlságosan is tisztelni kezdik, mire hajóra száll, melyet a vihar szülővárosához sodor. Ismeretlen koldusként tér meg atyjö házába, ahol enni kap, de néha mosogatóvizet öntenek a fejére. Elüldögél ama bizonyos lépcső alatt, míg egy vasárnap, mise után szózat hallatszik, mely az Úr emberének nevezi. Mire odaérnek hozzá, már halott, ujjai közt egy írást találnak, rajta származásának titka. Koporsóját, övéi keserves zokogásától kísérve, maga a császár és a pápa viszik a vállukon. A tömeget nem tudják távol tartani, hiába szórnak pénzt az összesereglettek közé, az emberek inkább Elek holttestét akarják megérinteni. Számtalan csoda történik . . . A kőház leomlott, de az az egyszerűen ácsolt falépcső megmaradt. Most, Jacobus de Voragine sorait olvasva, nemcsak a római emlék idéződik fel bennem, amikor megálltam előtte, de a regényes életrajz színes fátyla mögül igaz szavak csengenek át. Milyen magasra lehet ju":ni korhadt deszkafokokon! NAGY IMRE Tüskés Tibor: A püspök ajándéka A pécsi püspökséget Szent István király alapította. A korabeli kancellária 1009-ben kelt, görög nyelvű alapító- levele elveszett, csupán annak 1350-ből származó másolatát, latin nyelvű fordítását ismerjük. Az első pécsi püspök a francia származású Bonipert volt, aki a legenda szerint udvarában vendégül látta a Velencéből hozzánk érkező és a királyi udvarba siető Szent Gellértet. A közül a tíz püspökség közül, amelyet Szent István alapított, a pécsi egyházmegye az egyik leggazdagabbnak számított. Területe Dunaföldvártól a Dráva vidékéig, a somogyi domboktól a Duna folyásáig terjedt, s a pécsi püspök jövedelme minden időben igen jelentős ősz- szeget tett ki. A püspökség élén számos kiváló férfi, művész és mecénás hajlamú ember állt. Mór, akiben az irodalomtörténetírás az első magyar származású. írót tiszteli: az 1060-as években ő jegyezte le a két lengyel remete, Zoerard és Benedek csodás életét megörökítő pár lapnyi legendát. Janus Pannonius, a reneszánsz szellem és a humanista irodalom európai rangú képviselője. Szatmári György, aki virágzó reneszánsz ' várost teremtett a Mecsek lábánál. Klimo György, aki könyvtárat □ lapított, papírmalmot létesített, nyomdászt hozatott a városba. Szepessy Ignác, aki Párizsból és Rómából rendelt könyvekkel gazdagította elődei gyűjteményét. .. Pécs földesura, a város kegyura a mindenkori pécsi püspök volt. A város a török kiűzése után ismét püspöki város lett. Pécs a szabad királyi város rangját csak 1780- ban nyerte el. A szabadalomlevelet a város Mária Teréziától kapta. A pécsi püspök Pécs sza-
