Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-30 / 87. szám
6 aj Dunántúli napló 1991. március 30., szombat Pécs, a bevehetetlen város? fllláskilátástalanság PeGsen jelenleg 211 felsőfokú végzettségű értelmiségi van munka nélkül. Közülük 25 pedagógus és feltehetően az elkövetkezendő években ez a szám növekedni fog. Számos pécsi és megyei általános iskolát, középiskolát, valamint szakmunkásképzőt hívtam fel. A középisko-" Iákban kevésbé, de az általános iskolákban bizonytalanság uralkodik a tanárok között. A demográfiai „hullám" oly sekély, hogy több helyütt még azon is drukkolnak, tudjanak egyáltalán első osztályt indítani. Az iskolák, ha egyáltalán hirdetnek új állást, akkor 80 százalékban nyelvszakos pedagógust várnak. Leginkább angolost és németest, de itt- ott más nyelvszakost is keresnek. Még bizonytalan az anyagi háttér is, az iskolák az önkormányzatoktól várják a biztatást. Ha anyagi okok miatt össze kell vonniuk tanulócsoportokat, újabb tanárok válnak feleslegessé, de az oktatás színvonala is csorbulna. A pécsi, Siklósi úti iskola igazgatója, Mozsgai Miklós megkockáztatja, szerinte a heti kötelező óraszám módosítására most jó alkalom nyílna. Ugyanis napi 5—6 óra egy tanárnak sok, ideálisabb lenne általános iskolában a heti 15 óra a mostani kötelező 20 helyett. A megkérdezett iskolákban Pécsen, Siklóson, Mohácson és Sellyén úgy nyilatkoztak az iskolák vezetői, hogy a jövőben le kell mondaniuk a nyugdíjasok foglalkoztatásáról, még akkor is, ha igen jó pedagógusról van szó. Az iskolák költségvetése jócskán megemelkedett, elég csak az energiaárakra gondolnunk. Reméljük, nem kell a villany- számla miatt a kollégáktól elbúcsúzni, mondták a Jókaiban és a gyárvárosi iskolában. A JPTE Tanárképző Karán jelenleg 124 végzős egyetemi hallgató és 226 negyedéves főiskolás tanul. A főiskolások, akik Pécsen vagy a megyében keresnek állást, nehéz helyzetbe kerülnek, hiszen kínálat elvétve akad. A középiskolákba tanítani menő egyetemistáknak jobbak a kilátásaik, mert a Nagy Lajosba 7 tanárt várnak, de például a Janus és a Leőwey Gimnázium fr felvesz néhány pedagógust. Az 500-as és az 508-as szakmunkásképzőben még nem bocsátottak el tanárokat, de nem is keresnek új oktatókat. Gyerek volna, de a vállalatok egyre kevesebb gyakorlati helyet biztosítanak a tanulóknak, anélkül pedig nem képzelhető el a szakmunkásképzés. Fura dolog, az általános iskolákban már alig találnak gyereket, míg a népesebb középiskolai korosztálynak nehéz helyet találni a továbbtanuláshoz. Ez a tény is az új közoktatási törvény és a használhatatlan oktatási szerkezet mielőbbi átalakítását sürgeti. A tanárképző kar tanulmányi orztályán vastag paksa- méta, a beérkezett álláshelyek. Zömük budapesti, de van csongrádi, Balaton környéki, észak vidéki. Közép-'és általános iskolák egyaránt 8— 15 ezer forintig terjedőek. Heimann József, a tanulmányi osztály vezetője azt mondja, ő még nem találkozott a tanárfelesleg kérdésével. Nem találja kevesebbnek a pályázatokat. A hallgatók egy része eredeti lakhelyén akar elhelyezkedni és a mostani tanítási gyakorlat alatt sokan szereztek maguknak állást. Pécs nekem úgy tűnik, mint egy lezárt falú, bevehetetlen bástya - jelenti ki Hoós Agnes ötödéves, magyar—művészettudomány szakos hallgató. Csoporttársával, Czenki Zsuzsannával együtt még nem tudnak biztos állást felmutatni. Ágnes budapesti, Zsuzsanna Vas megyei. Szakjuk nem éppen keresett, s már az előttük végzetteknek is elhelyezkedési gondokkal kellett szembenézniük. Inkább kritikusi, újságíró vagy netán színházi pálya felé tekintgethetnek, de nagyobb számban ezeken a helyeken sem keresnek új embereket. Bizakodóbb az esztétika szakos fiatalember, aki kéri, nevét ne írjuk ki. A Leőwey- ben lis járt érdeklődni és vállalta, hogy tart néhány próbaórát, ami alapján a gimnáziumban eldöntik, melyik jelentkezőt veszik fel. A volt városi tanács művelődési osztályának megszűnt a koordinálási szerepe az álláshirdetések és az állást keresők között, de így is náluk érdeklődnek a legtöbben. Előjegyzésükben kb. nyolcvanon szerepelnek, közülük 15 az idén végző tanár és 5 akinek meg fog szűnni az állása. Az önkormányzat oktatási bizottságának az elnöke, Matavovszky Iván azt ígérte, foglalkozni fognak a tanárok foglalkoztatásának kérdésével. Barfahidai A. Különös esemeny nem törten« Járőr a határon Messze ellátni a Dráva és Fekete-viz összefolyásánál álló őrtorony tetejéről Harkányt elhagyva egyre több szemétkupacot látni az út szélén Drávaszabolcs felé menet. Jugoszláv autók parkolnak az út szélén, utasaik az utolsó simításokat végzik a csomagokon. A felesleges papírokat, dobozokat eldobálják, nehogy gyanús legyen a vámnál az új holmi. Drávaszabolcs után néhány száz méterrel az út szélén van a határőr őrs épülete. Először arra gondoltam, hogy megpróbálom „nem tisztességes szándékkal" megközelíteni a határt, azonban az ól tetején ugráló és vadul ugató kutyák látványa eltántorított szándékomtól. Később kiderült, felesleges volt a félelmem, mert ma már bárki megközelítheti a határt, hosszabb ideig nézelődhet is, sőt a Dráva-parton sétálgató fiatal párt sem zavarják el a határőrök, mindössze igazoltatják őket. A falu pecásai egy kis „kikötőben” tárolják csónakjaikat, bármiikor horgászhatnak, vihetnek vendégeket magukkal, egyetlen kikötés van csupán, hogy sötétedés után nem mehetnék a vízre. Az őrs bejáratát fokozott figyelemmel vigyázzák az őrök, ugyanis bejelentkezésem ellenére is csók a parancsnok engedélyére eresztettek be. Do- bay Tibor főtörzsőrmester éppen a szolgálati beosztást ál* lította össze. — Napi nyolc órát vannak szolgálatban a fiúk, pontosan meghatározott időközönként váltják egymást. Közel tíz kilométeres vizes határszakaszon járőröznék éjjel-nap.pal a drá- vaszabólcsi híd mindkét oldalán. Természetesen napról napra változik a járőrök indulási ideje, ezáltal kiszámíthatatlan, hogy melyik időszakban éppen hol vannak. A néhány száz métertől a több kilométerig változik az ellenőrzött terület mélysége. Állandó rádióösszeköttetés van a járőrök és az őrsparancsnokság között, így bármely eseményt azonnal jelenthetnek, ha szükséqes, indítjuk a „rics”-et, riadócsoportot. Amennyiben használhatatlan a rádió, úgy jelzőrakétával hívnak segítséget a járőrök. Az őrs csendes, mindenki végzi a maga dolgát. Járőrök indulnak, jönnek vissza, határoznak, megetetik a kutyákat. — A vizes határszakaszokon általában kevesebben kísérleteznek az ország elhagyásával. A téli és kora tavaszi időszakban, amikor még jeges, hideg a víz, nem sokan vállalkoznak az úszásra. A horgászok ladikjait is nehéz el- kötbi, hisz több járőr célponttá a klis kikötő, illetve jó a kapcsolatunk a falubeliekkel is, rögtön jelzik, ha valami gyanúsat észlelnek. A forgalomellenőrző pontról is belátni b folyópartot, ők is szemmel tartják a mozgást. Madács Zsölt tizedes precíz mozdulatokkal, gyorsan felcsa-. tolja a guirmbotat, eltesz! a bilincset, vállára veszi a tölténytáskát, a géppisztolyt és a rádiót. A tározóban egy töltött tárat illeszt a fegyverbe. A szolgálatban levő járőröző társait ellenőrzi, megfelelő útvonalon haladnak-e, betartják-e az előírásokat, a kijelölt várakozóhelyen mit csinálnak. Most az újságíró is csatlakozik a járőrhöz. A töltés felé vesszük az irányt. A marasztaló sárban a Vízmű kocsijai hagytak keréknyomot. Balra néhány száz méterre a folyópart, jobbra szántóföldek. Kihalt a táj, mindössze a járőrök nyomai tanúskodnak arról, hogy jártaik erre. Madács Zsolt komlói, a siklósi kiképzőbázisra vonult be, máid ide került. Nem panaszkodik, szerinte kerülhetett volna sokkal rosszabb helyre is. — A kaja ehető, az adag is megfelelő. A szolgálat az első hónapokban még változatos, de aztán fokozatosan megismeri az ember a terepet és már semmi újat nem tud felfedezni a természetben. Kimaradáson bemehetünk Harkányba, Siklósra, ki hova akar. Eltávozás, szabadság havonta eayszer-kétszer, a szolgálatoktól függően. — Fogott már el határsértőt? — Méq nem. A folyó miatt erre ritkán jönnek. A távoliból előtűnik a „mafi" — magasfigyéfő — méltóságteljes, 20 méteres alakja. — Ma már nem használjuk. Az volt a kegyetlen dolog, amikor mégy órát ott fent kellett őrt állni. Két óra, amíg kiért az ember, négy óra .őrködés és újabb két óra a visszaút. Tovább dagasztjuk a sarat, amíg el nem érjük az őrs határszakaszának végét. Négy és fél kilométert jöttünk az épületektől. A Dráva sebesen, örvényekkel teliszabdalva folyik tova. Szeszélyes víz. Visszafelé menet Madács Zsolt már messziről észreveszi a kutyás járőrt. Nekem időbe telik, míg megtalálja a szemem a három kicsi pontot. Ahogy közeledünk, úgy rajzolódnak ki az alakok. A két határőr jelent a tizedesnek, hogy eddigi útjuk során esemény nem törtónt. A kutyán szájkosár, mérgesen morog rám, vezetője tartja kordáiban. — Mindig rajta van a szájkosár? — Igen. Elég, ha ráugrik az emberre és ráteszi a lábait a mellére. Ezután már nem mernek megmozdulni a határsértők, engedik magukat megbilincselni, csak a kutyától legyenek biztonságos távolságban. A szolgálatból visszatérve — közel tíz kilométert gyalogolunk — megküzdünk a sárral, ómig sikerül levakarni a sur- ranóról. Madács tizedes jelentést tesz a szolgálatról, majd pihenőre megy, este lesz még égy útja. Jelentem az olvasónak, a szolgálat alatt a határon különös esemény nem történt. Hajdú Zsolt A Dráva-parti határszakaszt vizsgálja a kutyás járőr Läufer László felvételei a határ. Semleges vagyok, úgy költöztem ide, de Kémeshez akarok tartozni, különben maradhattam volna otthon, hiszen Tésenfa is kisközség. Ha a szaporcaiak elfogadják, legyen a közös falunk neve Kémesszaporca. A déli záráskor bocsátkozunk beszélgetésbe egy kisebb csoporttal a szaporcai bolt előtt. — Az anyagi dolgok a lényegesek, meg az irataink rendezésére is gondolni kell. De én nem nyilatkozhatom, benne vagyok a szavazatszedő bizottságban - mondja Komjáti József szaporcai lakos. — Nem akarok beleszólni, kémesi vagyok, csak annyit mondanék, a régi nevüket, patinás falujukat védik az itteniek — jön hozzánk egy férfi. — Maradjon minden úgy, ahogy van, kevesebb lesz a gond, de szerepeljen a község nevében Szaporca, legyen békesség — veszi át a szót Beleznei József, aki viszont szaporcai. Kiss Kálmán polgármester — aki 1977-ben már tanácselnök volt — véleménye a Kémesszaporca elnevezésről: „Akkor sem merült fel a névösszevonás, amikor egyesítettük a két községet, és most sem erőltették igazán, amikor kiírtuk a helyi népszavazást, nem is illenek össze, és túl hosszú lenne a név. Igazi ormánságiak a szaporcaiak, összetartó emberek, társadalmi munkában felújították a templomot, háboiús emlékművet állítottak, ahogy egyik kémesi beszélgetőpartnerünk mondotta. Sajnálatos, hogy népszavazás várása osztja ketté Kémes(szaporcá)t, és az is sajnálatos, hogy nem próbálkozott a falu nevének megváltoztatásával egyezséget kötni, együttmaradni egyik fél sem. Szijártó J. népszavazás során úgy dönt, de megfelelő oktatási, egészségügyi stb. hálózattal is rendelkeznie kell a válni készülőnek, ezért a végső szó ezekben az esetekben a köztársasági elnöké. — Saját joguk, miképp cselekszenek a szaporcaiak, de én a maradásra szavaznék az ő helyükben — mondja a kémesi boltban Csőmé Sándor helyi lakos. — Mindkét községnek csak hátránya származhat az elszakadásból, kevesebb lesz itt is, ott is a pénz. Ilyen anyagi helyzetben nincs pénz a kisközségek fejlesztésére, Ormánság amúgy is aprófalvas, nem kellene ezt még tovább aprózni. Kérjék vissza a nevüket a szaporcaiak, de tartozzunk egybe. A két egybeépült falu korábbi határát keresve találkozunk Bakó Ferenccel a Vértanúk útja 50. szám alatt. — Ez a házam, fele kémesi, fele szaporcai, itt volt Válni készül Szaporca és Kémes Kémestől válni készül az 1977-ben hozzácsatolt Szaporca lakóinak egy része, bár Kémes és a korábbi Szaporca szinte teljesen egybeépült. Szaporcán április hetedikére népszavazást írt ki a község önkormányzati képviselőtestülete. Az önkormányzati törvény lehetővé teszi a községek önállóvá válását, ha a lakosság Fotó: Läufer László Érkezik az újság a szaporcai főutcán
