Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-28 / 85. szám

8 üj Dunántúli napló 1991. március 28., csütörtök Másokkal - magunkért Az Új Dunántúli Napló „Nyárutó” c. kéthetenként megjelenő rovata szolgáltató jellegének megfelelően kíván foglalkozni a közel százezernyi baranyai nyugalomba vonult ember életét, körülményeit bármilyen formában közvetle­nül vagy közvetve érintő je­lenségekkel, eseményekkel. Ro­vatunk fórum a megyénkben működő valamennyi nyugdíjas egyesület és klub számára: te­ret kívánunk biztosítani mind­ama híreknek, közlemények­nek, amelyek az egész közös­séget érintik, s örömmel fo­gadjuk az egyesületi életről, az újszerű kezdeményezésekről szóló beszámolókat. Szeret­nénk, ha közösen találnánk meg azokat a lehetőségeket, amelyekkel szebbé, színeseb­bé, értékesebbé lehet tenni az ún. harmadik életszakaszt, a kötöttségektől mentes, nyuga­lomban eltölthető esztendőket. Kérjük az egyesületek, klubok ebbéli támogatását. Ugyanígy helyet adunk mindazon társadalmi szervek­nek, gazdálkodó egységeknek, intézményeknek, az önkor­mányzatoknak stb., amelyek bármit is kívánnak tenni a nyugalomba vonultak segítése érdekében - kereskedelmi ak­ciók, árengedmények, rendez­vények, segélyakciók stb. —, hogy e szándékukat az Új Du­nántúli Napló Nyárutó rovatá­ban hozzák az érdekeltek tu­domására. Az Új Dunántúli Napló Nyárutó c. rovata legközelebb április 11-én jelenik meg. Biológiai óra E sorozat elindítását az a mindennapos tapasztalat indo­kolja', hogy az emlberdk á'lta- ilálbain tehetetlenül és kétség - 'beesve álltnak az öregedés fo­lyamatával szemben, és szo­rongássá! te'kiiintienelk a vele együttjáró, belőle fakadó gon­dok, nehézségek elé. Többsé­gűk legnagyobb problémaiként a magányosságot és fajtalan­ságot látja. 'Nem csupán a pszichés, érzelmi magányos- ságira gondolnak, hanem a fi­zikai egyedüllétre is, amely miatt o mindennapi élet ne- 'Kézségeit magúiknak kell meg- oldaoiok, nincs kéznél a se­gítség, illetve gyakran igen nehezen elérhető. A második 'helyre teszik o megromlott egészségi állapotukat, harma­dikként pedig az anyagi ne­hézség, a megélhetési gondok szerepelnek. Az öregedés természetes biológiai folyamat, amely kül­ső megjelenésünk megváltozá­sához és a szervezet funkcio­nális kapacitásának, alkalmaz­kodó képességének fokozatos csökkenéséhez vezet. üteme részben genetikailag determi­nált, de jelentős mértékben befolyásolhatják külső ténye­zők, mint testi-lelki betegsé­gek, káros szenvedélyek, egyéb életmódbeli szokások, az egyén társadalmi helyzete stb. Beszélhetünk kronológiai, naptári korról, amely a betöl­tött évek számát jelenti, és a biológiai életkorról, amely a szervezet aktuális fiziológiai, érzékszervi és pszichológiai működése alapján ítélhető meg. Az öregedés folyamatának élettani határok között tartá­sára, a kardi, o kóros ütemű öregedés megelőzésére van le­hetőségünk, a helyes életmód kialakító sóval, a különböző megbetegedések elhárításával, a betegségek előrehaladásá­nak megállításával, a szövőd­ményeik kialakulásának meg­akadályozásával. Ezekről a kérdésekről szólnák sorozatunk további részei. Dr. Hazafi Klára Sarokba szorítva — Az a szerencsém, hogy (nem dobtam 'ki a megunt hol­mijainkat. Most szedegetem elő a húszéves ruháinkat, azokban járunk - mondja Csankó Józselné. Ettől egy pillanatig derűsebb lesz a hangja, de aztán gyorsan visz- sza színezi a keserűség. Per­cek óta airrói beszélgetünk, omi hozzá hasonlóan nagyon sok nyugdíjast, de egyre több aktív családot is nyomaszt: a havi jövedelmekről, az áraikról, amelyék egyre távolodnak egy­mástól. A vízdíjnál kezdtük, amit mindenki sákaill. Folytattuk a vízzel, amivel mindenki taka­rékoskodni szeretne. Pont azért, hogy a tényleges .fogyasztása után .fizessen. .De mint oly sóik helyen, ebben a pécsi. Sza­badság úti tízemeletes épület­iben .sem biztos, hogy lesz rá lehetőség. — Ketten vagyonik a férjem­mel. Biztos, hogy nem hasz­nálunk annyi vizet, .mint amennyit megfizettetnek velünk — kezdi Gsankáné. — Ez az egyiik gondunk. A másik, hogy próbálom rábeszélni a lakó­kat, vegyük meg a vízórát, szereltessük fel, hogy sülk a fogyasztást. A PIK-kel ugyanis hiába beszéltem erről, nékik ez nem érdekük. Többen megvettük már az órát 2100 forintért, most be kellene sze­reltetni, az is 1500-1600 fo­rint. Ezek az egy-íkét ezer fo­rintok nekünk nagy terhet je­lentenek. Már elkopott az a tartalék, amit korábban várat­lan kiadásokra, nagyobb ter­hekre gyűjtöttünk. Most pedig /már nem tudunk takarékos­kodni. Nem csak mi, nyugdíja­sok vagyunk így. A házban laknak olyan családok, akik már nem tudnak minden rezsi- költséget (fizetni és közben lé­tezni is. És a vízdíj után jön a többi áremelés. A fűtés, a gyógyszer. Nem tudom, hova, hogyan és meddig léhet ezek elől hátrálni, hiszen már most sa­rokba vagyunk szorítva. A na­pokban találkoztam egy régi. kedves ismerősömmel. Azt ter­vezi, hogy kiköltöznek a szőlő­be. Nekik tavasztól őszig ez egy lehetőség, de nem megol­dás. És akiknek ez sincs?! T. É. tiltva a közügyelk gyakorlásá­tól.) Aki a szervezet tagja kíván lenni, a következő címen kér­heti a felvételét: Nyugdíjnél­küliek Országos Szervezete, 6800 Hódmezővásárhely, Ber­csényi u. 21. A szervezet el­nökétől, Béres Kálmántól ka­pott .tájékoztató azt a kérést is tartalmazza, hogy aki je­lentkezik, az a levelében egy tízforintos bélyeget helyezzen él, amit tagdíjként kezelnek. Ugyancsak kérik, hogy aki te­heti - jogi és magánszemély —, .pénzfela jani ássál segítse a szervezetet. E célra számlát nyitottak az OTP-nél. A szá­ma: 289-98015-570-000751-5. HELYET AZ ÉRDEKEGYEZTETÉS ASZTALÁNÁL! Mélységes megdöbbe­néssel értesültem egy hír­lapi kommentárból arról, hogy az ÓÉT (Országos Érdekegyeztető Tanács) asztalánál nincs jelen a magyar társadalom egy­negyedét képviselő Nyug­díjas Kamara. Vagyis: két és fél millió magyar ál­lampolgár érdekei valami­lyen ókból kifolyólag nem jelenhetnék meg e fontos fórumon. Vajon miért? Hogyan lehet ilyen látvá­nyosán kirekeszteni az ér­dekegyeztetésből - nem győzöm eleget ismételni! — két és fél millió állam­polgárt? Vagy úgy vélik, hogy az ő érdekeikről már szó se essék? A Nyugdíjas Kamara éppen azért alakult meg, hogy a magyar társada­lom egynegyedét alkotó nyugdíjas tömegnek meg­felelő országos érdekkép­viseleti szerve legyen, amely alkalmas arra, hogy minden fórumon — az ÓÉT fórumán is! — tárgyaljon azok érdekében, akiket semmiképpen nem lehet leírni. De hallom az el­lenvetést: az OÉT-ben a munkavállalók érdekeiről van szó, a nyugdíjasok pe­dig .. . Ök munkavállalók voltak, ma pedig a társa­dalom leg’kiszolgáltatot- tabbiai, akiket minden nadrágszíjmeghúzó intéz­kedés legelőször és leg- drasztikusabban érint. Mi­féle érd ékképvi sei etet lát­hat el a Nyugdíjas Kama­ra, ha éppen az ÓÉT fon­tos fórumán nem hallat­hatja a szavát? Úgy vélem, nem lehet vitás egy pillanatig sem: a Nyugdíjas Kamarának, két és fél millió magyar állampolgár képviseleti szervének ott a helye az ÓÉT asztalánál. Kapja is meg e helyet! H. I. Nyugdíjas életforma A minap a gyengén meg­világított buszmegállóban egy idős férfi nyújtotta elém a te­nyerét. Néhány forintot kért. Magyarul: koldult. Zavarba jöttem, mert éppen egy fillér .nélkül voltam, így nem segít­hettem. De lopva azért meg­néztem a férfit, akit ezzel a sztereotípiával jellemezhetek: valaha jobb napokat látott. Ilyen „valaha jobb napokat látott” emberekkel — szeren­csére (még) nem koldusok­ként - sokfelé találkozhatunk, ők azok, akik szinte elsőként jelennek meg ott, ahol vala­mit olcsóbban adnak, akik hús helyett húsos csontot, vagy csirkelábat vesznek, akik gyümölcs helyett alig-valamire jó leértékelt almát válogat­nak, akik zavarba jönnek, ha a kért 10 deka parizer helyett 18-at csapnak a mérlegre, akik a legolcsóbb tejből is csak fél litert vesznek, akiknek van ugyan cipő a lábukon, de a kirakat előtt azon tűnőd­nek, hogy „Úristen, tudok-e én valaha két-háromezer fo­rintot adni cipőért", akik egy­re sűrűbben szembesülnek a kegyetlen ténnyel: ezt is, azt is már soha többé nem vehe­tik meg, akik újra meg újra átnézik otthon a kis vagyon­kájukat, hogy mi az, amitől egyre nehezülő szívvel, de még megválhatnak, s amiért más esetleg hajlandó néhány forintot adni, akik rettegve gondolnak arra, mi lesz, ha nem tudják megfizetni a la­kásuk bérét, akik azon törik a fejüket, hogy elköltözze­nek-e a megszokott kedves otthonból, de — Istenem — hová, hiszen kis lakást keres mindenki, akik keserűséggel látják, hogy míg egyesek meggazdagodnak, nekik már arra sincs esélyük, hogy akár egy cseppet is belekóstoljanak a jónak ítélt valamikori jövő­be, mert azt meg is kellene érni. Ök azok, akikre — úgymond - a jól megérdemelt pihenés várt, amíg dolgoztak, s akik ma nem értik, mi is történt velük, akik azt sem értik, miért kell naponta szemrehá­nyásként hallaniok, ahogy ab­ban, amit évtizedekig csinál­tak, mert hitték, hogy a mun­ka becsület dolga, semmi jó nem volt, ezért köszönet ‘ sem volt benne, akik nem értik, miért kell a nyugdíjnak mon­dott alamizsnáért csaknem kezet csókolni, mikor ők meg­dolgoztak minden fillérért. Ezek a „valaha jobb na­pokat látott” emberek ma még próbálják kínosan őrizni a látszatot. De meddig tehe­tik még, amikor úgy látják, úgy érzik, hogy a társadalom minden terhe szinte kizárólag őket nyomja. A buszmegállóban látott idős férfi jut újra meg újra az eszembe az iménti gondo­latok közepette. S most már tudom, hogy a vele való ta­lálkozás nemcsak azért rendí­tett meg, mert évtizedek óta először találkoztam ilyen „va­laha jobb napokat látott" — bocsánat a szóért — kol­dussal, hanem azért, mert biz­ton tudom, hogy hozzá ha­sonlóan sokan fogják még felénk nyújtani az üres tenye­rüket. Hársfai István Csendes délelőtt a versendi Idősek Napköziotthonában Fotó: Läufer László Mivel foglalkozik a PNyE? Mindennel, ami a nyugdíjasokat érinti A Pécsi Nyugdíjas 'Egyesület 1989. naveimlbeír 9-én alakult meg. Legfőbb oéliját abban láttuk, 'hogy miivel a társada­lominak ezt a rétegét hajla­mosaik az aktívak leírni, ezért szükségét éreztük az érdekvé­delmi szervezet megalakításá­nak. Az egyesület 250 taggal in­dult, taglétszámunk úgyszólván 'rtap mint nap emelkedik, je­lenleg több mint 70Ő főt szám­lálunk. 'Mivel foglalkozunk? Minden olyán kérdéssel, ami a nyugdija sókat ériinti. Leg­jelentősebb tevékenységiünk az új nyugdíjtörvény megalkotá­sával volt ikapcsolatos. Egy kilencoldalas elemzést készí­tettünk, melyben részletesen megvilágítottuk a nyugdíjasok 'helyzetét és a nyugellátás kö­rülményeit. Kitértünk az inflá­ciós ráta okozta nehézségek­re. valamint a nyugdíjas tár­sadalmat igen súlyosan ériintő áremelkedésekre. Az így el­készített elemzést megküldtük dr. Antall József mi niszterei - nők nők, dr. Surján László nép­jóléti miniszternők, o pénzügy- miniszternők és dr. Szabad Györgynek, a parliament el­nökének. A választások alkalmával a Zöld Kört támogattuk, kik 'haj­landók voltak a nyugdíjasok problémáját és érdekelt fel - vállalni. Bábáskodtunk a nyug­id íjasók pécsi kamarájának megalakításánál azért, hogy 'Pécs ötvenezer fős nyugdíjas társadalma miinél szervezettebb formában harcolhasson érde­kei megvalósító sóért. Munkánkra felfigyelt az Or­szágos Nyugdíjas Szervezet, és velük közösen megalakítottuk alapító tagként a Nyugdíja­sak Országos Érdőkegyeztető Kamaráját, amit a kormány ai nyugdíjasok érdekképviseleti szervének tart, és a nyugdíja­sokat érintő kérdésekben vele konzultál. A Nyugdíjas Komá­ira közreműködött a parlament szociális érdőkegyeztető mun­kájában. Jelentős szerepe volt a' nyugdíjrendezések kiala­kításában. Jog segélyszólgá latunk ko­moly eredményeket ért el a nyugdíjasok ügyelnek intézé­sében. Megszerveztük szociális segítőszolgálatunkat. 15—18 ak­tívánk rendszeresen látogatja ínyugdíjas társainkat, és segít­séget nyújt ügyes-bajos dol­gaikban. ­Bevezettük minden hétfőn az ingyenes vérnyomásmérést egyesül etünk tagjai részére a Geiisler Eta u. 15. sz. helyisé­günkben. Körösi Csorna Klu­bunk kedvezményes vásárlási lehetőséget 'biztosított a klub­tagság részére, ami jelentős anyagi megtalkairítáSt jelentett a tagságnak. Segítséget nyújtottunk a me­tszési nyugdíjas napköziotthon megszervezéséhez. Szerveztünk a nyugdíjasok részére egy kedvezményes növényvédőszer- tanlfalyaimot, amelyet a Nö­vényvédő Állomás nagylelkű segítségével mintegy 1300 Ét­től dlcsólbba n hallgathatták tagijaink. Kéthetenként tart az 'Egészségnevelési Intézet nagy érdeklődéssel kísért tájékozta­tó egészségügyi előadásókat. Mivel az Alkotmánybíróság elutasítottál a víz- és csatorna­díjaikra vonatkozó fölterjeszté­sünket. levélben .fordultunk Siklósi Csaba miniszterihez. Kértük a miniszter úrtól, hogy a telefondíjaknál is — a vas­úthoz hasonlóan — a nyugdí­jasok részére adjanak kedvez­ményt. A nyugdíjasok megsegítése érdekében alapítványt létesí­tettünk. amelyet a bíróság az elmúlt napákban jegyzett be. Megyénk és városunk minden vá Hallatáihoz és szervéhez ké­réssel fordultunk, hogy alapít­ványunkat támogassák. Nyug­díjas társainkat is meg fogjuk Ikeresni az alapítványhoz való csatlakozásra. Legközelebbi terveinkben szerepel egy nyugdíjaSklub szervezése a Geisler Eta u. 15. sz. alatti székháziban. En­nek beindítása egy-két hóna­pon belül lehetővé válik. Nagy jelentőségű volna egy nyugdi­ja s bo 11 létesítése, ahol meg­felelő szervezéssel kapcsola­taink és szaktudásunk felhasz­nálásával a rendes bolti árnál lényegesen olcsóbban tudnánk alapvető élelmiszereket, vala­mint közszükségleti cikkeket árusítani nyugdíjas társaink résziére. Bleyer Jenő, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület elnöke A közelmúltban megalakult a Nyögd íjnélküli Időskorúak Országos Szervezete. A 'hód­mezővásárhelyi .központú szer­vezet a következőket fogal­mazta meg a céljai között. Képviselni és védeni akarják azók érdekeit, akik önhibáju­kon kívüli okok miatt nem ré­szesülnék nyugellátásban. Becs­lés szerint jelenleg 2—300 000- ren — többségben nők — van­nak, akiket ez érint. (A szervezet azt szeretné el­érni, hogy valamennyi - a nyugdíjkorhaltárt elért magyar állampolgár — allányi jogon kaipja a létfenntartásához szükséges minimumot. A szer­vezet tagja lelhet bárki — nem csak időskorú — aki nincs el­Megalakult a nyugdíjnélkiiliek szervezete

Next

/
Thumbnails
Contents