Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-23 / 80. szám
/ 1991. március 23., szombat üj Dunantaii napio 7 Hogy kifizetődjék a szovjet export Üj típusú vállalati magatartást! A Szovjetuniónak szállított magyar áruk gyártói nehéz helyzetben vannak a megrendelők fizetésképtelensége miatt. A dollárelszámolásra való áttérés óta teljes a bizonytalanság a szovjet piacra termelő magyar vállalatok körében, s a március 6—7-én lefolytatott moszkvai megbeszélések után sem sokkal ró- zsásabb a helyzet. Berényi Lajos, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának helyettes államtitkára ugyan azzal az Ígérettel tért haza, hogy a szovjet fél az úgynevezett indikativ listán szereplő termékek forgalmához biztosítja a pénzügyi feltételeket és a már korábban megkötött magánjogi szerződések alapján történő szállításokhoz is előteremtik a devizát, de láthatóan a szovjet partnerek fizetési gondjai egyhamar nem fognak jelentősen mérséklődni. Ha be is tartják újabb Ígéretüket - miszerint március végéig 200 millió dolláros akreditivet — számlát - nyitnak meg a magyar áruk ellentételezésére — a Szovjetunió mostanra 2 millió rubelhez - 1,8 millió dollárhoz - közelítő tartozásának kamattal terhelt visszafizetéséről nem született végleges megállapodás. Mit kell tenniük az érintett magyar vájlalatoknok az adott helyzetben, s számithatnak-e valamilyen segítségre, érdek- védelemre közülük azok, akik önhibájukon kivül váltak szenvedő részesei a szovjet piac látványos összeomlásának? Kérdéseinkre dr. Fodor László, a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára válaszolt. — A kialakult helyzet miatt a magyar-szovjet kereskedelem valamennyi résztvevőjének új megközelítési módokat ajánlok! Sokkal körültekintőbben, nagyobb óvatossággal kell üzletet kötniük, nem mulasztva el a szokásosnál jóval alaposabb, kiterjedtebb körű informálódás követelményeit sem. — Konkrétan mit ajánl? — A partner szovjet vállalatokról igyekezzenek minél részletesebb információkat beszerezni. Moszkvában van egy mintegy 4500-as vállalati kört felölelő céginformációs rendszer, amely e célra igénybevehető. Alaposan tájékozódjanak a partner pénzügyi helyzetéről, arról, hogy valóban képes-e devizában fizetni. Az informálódást pedig - a korábbi szokásoktól eltérően - nem a nagy külkereskedelmi vállalatokra kell bízni, hanem a vállalatok üzletembereinek maguknak kell megszerezni. Nem csak, sőt, nem elsősorban Moszkvában kell tájékozódni, hanem közvetlenül azoknál a potenciális vevőknél, akik önmaguk tudják kifizetni a megrendelt árukat. Ez tehát nem oz államközi, mégcsak nem is a köztársaságokkal, hanem az egyes vállalatokkal való közvetlen kapcsolatot jelöli ki a jövő útjaként. — A magyar vállalatok egy köre termékeivel már szinte beépült a szovjet gazdaságba. Exportjuknak ,,bejáratott" menete van, s termékeit a szovjetek ma is igénylik, csak éppen - mint mondják, átmenetileg - nem tudják azokat ki- lizetni.. . — Nos, ennek a vállalati körnek is rá kell jönnie arra, hogy hitelbe szállítani nagyon kockázatos, s nem is kifizetődő. Ha valóban a szovjet piacon nélkülözhetetlen termékeket tudnak kínálni, teszem azt alkatrészeket, részegységeket, feldolgozóipari, vegyipari, gyógyszeripari készítményeket, netán már kiépített szolgáltatóhálózattal, mint a Videoton esetében, akkor természetesen a termelés folytatására kell törekedni. De neva moszkvai külkereskedőknek, hanem a terméket felhasználó konkrét cégnek tegyenek ajánlatot, s bírják rá a megrendelőt arra, hogy maga hajtsa ki a vásárlásához szükséges devizát. A szovjet központi bankra ugyanis alig-alig lehet számítani.- Az eddig szovjet exportra termelő magyar vállalatoknak csak egy része tartozik az előbb említettekhez. Egy másik, nagy csoportjuk most a dollárpiacon a nyugati cégek konkurenciájával kell, hogy birkózzék. A harmadik magyar vállalati körnek pedig egyszerűen ellogyott a kizárólag szovmák miatt pénzük alig, legföljebb kintlévőségük van.- Ezért ajánlatos jó vállalkozói háttérrel privát forrásokat is bevonni az alkalmazkodási folyamatba. Szó lehet az E-hitel igénybevételéről, például a nagyvállalat sóz kisebb egységre bontásával kombinálva. Szó lehet regionális fejlesztési programok kialakításáról, amelyek az önkormányzati stratégia részét képezhetnék. Persze, ehhez jó lenne közA Sopianae Gépgyár 20 automatikus tekercselőgépet készít szovjet exportra Fotó: Kóródi Gábor jel igényeket kiszolgáló megrendelése. Velük mi lesz?- Mindkettőre érvényes, hogy ezentúl nem vágyálmaik, hanem a tényleges piaci lehetőségek fogják megszabni: mit és mennyit termeljenek. Ez az esetek egy részében „csupán” komoly színvonalemelkedést, gyakran azonban termékszerkezet-váltást, azaz fájdalmas intézkedéseket is követel. Egy biztos: azoknál a vállalatoknál, amelyeknek a termékeire a szovjet piac többé nem tart igényt, lehet privatizálni, lehet különféle szervezeti módosításokat kiagyalni, lehet profilt váltani, s lehet — ha nincs más mód - felszámolni, csak egyet nem lehet: mesterségesen továbbéltetni őket!- Csakhogy a leiszámolás kivételével mindegyik megoldáshoz pénzre van szükség. Ezeknek a vállalatoknak éppen az a bajuk, hogy a szovjet exporttal kapcsolatos probléponti forrásokat igénybe venni, s elég nagy baj, hogy ilyesmire most nem jut pénz. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában kidolgoztak már egy javaslatot úgynevezett „pracváltási alap" létrehozására, amit mi feltétlenül támogatunk. Itt is a „miből?” a kérdés. A költség- vetésből már nincs mit kihasítani, esetleg pénzpiaci műveletekkel, a bankok aktív részvételével lehetne megoldást találni. Ha mór a pénzpiacnál tartunk, szeretnék szólni arról, hogy az a közgazdasági miliő, amiben most élünk, lassan tarthatatlanná válik — folytatja a gondolatot a Magyar Gazdasági Kamara főtitkára. - Az ismert jelenségek: a sor- banállás, a fizetésképtelenség, a válfajotok egymásnak körbe tartozása már nyugodtan nevezhető likviditási válságnak is, amelynek véget kell végre Profilban CSŐSZ VIOLETTA, a Szerencsejáték Rt. 2. számú Területi Igazgatóságának vezetője. 1958-ban Pécsett született. Az általános iskola befejezését követően a pécsi Radnóti Miklós Közgazdasági Szakközépiskola pénzügyi tagozatára vették fel, ahol 1976-ban érettségi vizsgát tett. Első munkahelye az OTP Baronya Megyei Igazgatóságának újmecsekaljai fiókja volt. 1979-ben felvették a JPTE Közgazdaságtudományi Kar esti tagozatának ipari tervezőszervező szakára. Az egyetem elvégzését követően újabb szakterületekkel sikerült megismerkednie. először a titkársági önálló csoport vezetőjeként, majd a hálózati, azt követően pedig a tanácsi és vállalkozási osztály vezetőjeként. Az elmúlt év szeptemberétől a Nemzetközi Bankárképző Központ francia-magyar bankdiplomát nyújtó menedzser- képző tanfolyamára jár. Jelenlegi (második) munkahelyén, a Szerencsejáték Részvénytársaság 2. számú Területi Igazgatóságának (amelyhez Baranyán kívül Somogy, Tolna és Zala megye totó-lottó kirendeltségei tartoznak) vezetőjeként január 1-jétől dolgozik. Feladatát, amely az vetni! Ehhez összehangolt kormányzati lépésekre éppúgy szükség van, mint arra, hogy elvégezzék a vállalatok kategorizálását. Az egyetlen szempont: melyiknek van és melyiknek nincs túlélési esélye, s az utóbbiak körébe tartozóknak le kell vonni a szükséges konzekvenciákat. Ugyanakkor a behajthatatlan követeléseket és a visszafizethetetlen tartozásokat (amelyek például kormánydöntésre történt korábbi hitelek felvételéből adódnak) a bankoknak le kell írni, a kamattartozásokat pedig a pénzintézetek között el kell számolni. Klíringköröket lehetne szervezni a vállalatok közti kereszttartozások jóváírására, jól megválasztott pontokon egyszeri hitelkihelyezést kell végezni, viszont a pénzt „fekete lyukak" módián csak elnyelni képes vállalati kört el kell tüntetni. — Mi ennek az akadálya? — A legfőbb gát: gazdaságunk mai, alacsony szervezettségi foka. Ráadásul a banki műveleteknek korlátot állít az a követelmény, hogy a vásárlóerő átcsoportosítása ne gerjesszen tovább inflációt, mert akkor több az intézkedések kára, mint a haszna. Elengedhetetlen ugyanakkor, hogy a vállalatok a feszitő tényezők ismeretében valóban reálisan lássák a helyzetüket. Ez fokozottan érvényes a szovjet piac magyar szereplőire. Én nem hisrem, hogy a korábban igényelt magyar termékek többségére ne lehetne fizetőképes vevőt találni. De biztos, nem a régi, kényelmes módon. Az agrár- és élelmiszeripari termelők például fogjanak össze egy-egy megyében, régióban, s mutassák be kínálatukat a Szovjetunió különböző köztársaságaiban, városaiban. Vegyék a fáradtságot a fizetőképes partnerek felkutatására oéldául Grúziában, Ukrajnában vagy a balti köztársaságokban.- A kevésbé gyakorlott vállalati külkereskedők kaphatnak-e valahol segítséget e munkájukhoz?- A nemrég létrehozott orosz és más köztársasági, regionális kamarák mellett idehaza nekünk is van szovjet referatúránk, ahol minden tájékoztatást meg tudunk adni, sőt: a kezdeményezéseket a két ország kamarája közti kapcsolatok alapján menedzselhetjük is. A Magyar Gazdasági Kamara ügyfélszolgálatánál és a magyarországi regionális kamaráknál pedig beszerezhető a „Hogyan kereskedjünk a Szovjetunióban?" című, frissen megjelent kiadvány, amelyben sok fontos információ megtalálható. Schöffer Jenő új szervezeti egység létrehozása, önálló, biztonságos és jövedelmező működtetése, érdekesnek találja. Bár eddig még sem lottón, sem totón nagyobb nyereményt nem sikerült elérnie, úgy véli, a szó legnemesebb értelmében „szerencsésnek" mondhatja magát. NAGY MIHÁLY, o komlói Bányász Színpad vezetője. Békéscsabán született 1938- ban. Szegedi gyermekévei után 15 évesen került Komlóra, ahol a Kun Béla Gimnáziumban érettségizett. Évekig dolgozott a Mecseki Szénbányák Vállalatnál, majd 1963-ban a Komlói Művelődési Központbon helyezkedett el. Azóta itt dolgozik, időközben levelező szakon végezte el a szombathelyi Tanárképző Főiskola könyvtárnépművelés szakát. PropaganElőképzés a jövőre Negyven szakmunkás tanul és dolgozik Németországban Negyvenen utaztak Baranya falvaibái Németországba szakmai tovább- és átképzésre. A harminc-ötven év közötti férfiak hat hónapig dolgoznak Baden-Württemberg tartományban.- A kinti munka és tanulási lehetőség alapfeltétele volt, hogy a jelentkezők beszéljenek, vagy legalábbis értsenek németül - mondja dr. Wekler Ferenc képviselő. Me- cseknádasd egykori tanácselnöke. - A hat hónap alatt fejlesztik nyelvi ismereteiket, megismerkednek a legkorszerűbb technológiákkal, és pénzt keresnek. A baden-württem- bergi belügyminisztérium 40 fő részére hat hónapos ciklusonként biztosítja az át- és továbbképzést, és a munka- vállalás lehetőségét is. Az első csoport március 1-jén indult és március 15-én állt munkába. Magyarországon az EGSU Kft. intézi a szakmunkások kinti elhelyezését. Alapítói: Unterensingen polgármestere, Walter Straub és dr. Weklerné Reisz Teréz. A kft. alkalmazza az embereket, fizeti a társadalombiztosítási járulékot, forintban a munkabérüket, köt egy kiegészítő biztosítást a kint tartózkodás idejére. Az iskoláztatás költségeit is az EGSU Kft. fedezi. Az első két hétben bentlakásos képzésen vesznek részt Ulmban a víz-, gáz-, villany- és központifűtés-szerelők, Sigmaringen- ben a kőművesek és az ácsok. Nagy szakmai felkészültségű oktatók ismertetik meg velük a legújabb technológiákat és technikákat. A hat hónap visz- szalévő részében magánvállalkozóknál dolgoznak. Esténként szakmai továbbképzéseket és nyelvi kurzusokat szerveznek részükre. Az első csoporttal elsősorban középkorú férfiak utaztak ki. A nyelvtudás hiánya miatt a csaknem 200, harminc év alatti jelentkezőből alig néhányat tudtak kiküldeni. Me- cseknádasdról, Mohácsról és környékéről, Bonyhádról, Hidasról, Himesházáról, Bolyból mentek dolgozni és tanulni a szakmunkások Németországba. Részt vesz a hat hónapos továbbképzésen egy teljes épi- tőbrigád. A csoport tagjai között vannak kőműves kisiparosok is. A döntő többség azonban mór hosszú ideje munka- nélküli volt, vagy otthagyta a munkahelyét, hogy a lehetőséget kihasználja. Augusztusban indul az újabb csoport. Jelentkezni Mecseknádasdon lehet a Munkácsy M. u. 10- ben. — A hat hónap alatt lehetetlen annyi pénzt keresni, amivel egy vállalkozást el lehet kezdeni — folytatja dr. Wekler Ferenc. — Azonban aki ilyenbe szeretne belevágni, a fél év alatt az alapismereteket elsajátíthatja. Igazán két- három év múlva fogják a továbbképzés előnyét élvezni a résztvevők. Remélhetően addigra egyre több tőke áramlik be az országba, és a magasszintű technológia is tért hódit. Ezek a vállalatok, üzemek azokat fogják elsősorban foglalkoztatni, akik már ismerik az új technikát. Ez a félév inkább egy előképzés a jövőre. A tervek között szerepel, hogy partneri kapcsolatot alakítunk ki a csőd szélén álló cégekkel, és felajánljuk nekik a németországi át- és továbbképzési, valamint munkavállalási lehetőséget a munka nélkül maradó dolgozóiknak. Sz. K. dista és könyvtáros évei után jelenleg az intézmény igazgatóhelyettese. Az amatőr színjátszással középiskolásként ismerkedett meg, alapító tagja volt az 1957-ben megalakult Bányász Színpadnak. Vezetésével a csoport az elmúlt évben alakult újjá, komlói és vidéki szereplések után ezekben a napokban harmadik bemutatójukra készülnek. A rendező Nagy Mihály irányításával a színpad tagjai a játékon kívül eredményesen közreműködnek a jelmezek elkészítésében, a díszletek tervezésében. PINTÉR JANOS, a NUKLEX Kft. ügyvezető igazgatója. Marcaliban. 1956-ban született. A pécsi Zipernovszky Szak- középiskola elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem villamosmérnöki karára felvételizett, ahol erősáramú szakon 1981-ben szerzett diplomát. Még ebben az évben elhelyezkedett a Mecseki Ércbányászati Vállalat Szolgáltató üzemében, ahonnan egyre emelkedő beosztásban a vállalat csaknem valamennyi részlegénél tevékenykedett. Közreműködött a vállalat távműködtetésű ellenőrző rendszerének és URH-s mozdonytelefonhálózatának fejlesztésében és kiépítésében, a számítástechnika széles körű alkalmazásában. Az elmúlt év elején bízták meg a Kutató-Fejlesztő üzem műszergyártó üzemegységének vezetésével, az átszervezés előkészítésével. Gáldonyi Magdolna — Kaszás Endre
