Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-23 / 80. szám

6 aj Dunántúli napló 1991. március 23., szombat Már szinte megszokott a járdán parkoló autók látványa Pécsett, a Rákóczi úton Fotó: Proksza László Á csepp kivájja a követ... sem azért melegítettem fel, hogy most bárki is a Pécsi víznek menjen amiatt, hogy a színház oromzatán a kellő négy gömbdísz helyett csak három van a helyén. Hát Is­tenem . . . Szerencsére pótolha­tó a hiány. * Minap esti órán jártam a Széchenyi téren, és feltűnt, hogy a tér helyén egy jókora fekete lyuk van. Más szóval: a sötét estében nem látszott a dzsámi. Még más szóval: nem volt kivilágítva az épít­mény. Nem tudom, egyedi esetről volt-e szó, vagy min­dennapos gyakorlatról, de úgy vélem, van, amivel nem sza­bad takarékoskodni. Ilyen a dzsámi kivilágítása is. Ha a tévétorony sötétben van, vagyis nem működik a díszvi­lágítás, attól még nagyon jól megvagyunk. De a város szi­vében lévő műemlék az egé­szen más. Emlékszem, évekkel ezelőtt, még a ,boldogult” Lázár-kormány idején született egy határozat a Parlament sötétben tartásáról, vagyis a díszvilágítás mellőzéséről. Hát nem lehetett ezzel .valami na­gyon dicsekedni. A kivilágított fővárosnak egyetlen sötét pontja lett a parlament. Esti órákban Budáról áttekintve mintha semmi sem lett volna azon a helyen. Ilyen a dzsámi is. Persze, ha nagyon sokba kerül a díszvilágítás, a világ­ért sem erre pazarolja kevéske pénzét az önkormányzat. De talán lehetne olcsóbb világí­tási módot is találni, hogy sö­tétedés után ha halványan is, de látszódjék a nagy tömegű műemlék. * És essék szó végül még egy dzsámiról. A Ferhát pasáéról, amely alig észrevehetően rej­tőzik az eqyik Kossuth Lajos utcai udvarban, beépülve egy újabbkeletű épületbe. Régi szándék, hogy egyszer ez is megmutatkozzék, s tán el is lön ennek az ideje. Csak­hogy valami máris elvette tőle az érvényesülés lehetőségét. Tudnivaló, hogy a Ferhát- .dzsámiból soha nem lehet Gázi Kászim dzsámit vaay Jakoválí Haszon dzsámit vá­sárolni. Ugyanis ami megma­radt belőle, az a varázslás­hoz édeskevés. Viszont az ud­varban épült butik-csodapalo­ta még e kevésnek az ér­vényesülési esélyét is ... hm . . . elorozta. Mit is mond­hatnék most? Reménykedjünk abban, hogy a butik-palota talán nem lesz olyan hosszú- életű, mint a dzsámi, és ha eljön az ideje, mégis a dzsá­mié lesz az előny? Hársfai István Hogyan csökkenthető a pécsi vízdíj? Megállapodott a Vízmű és a PIK — A fogyasztás után fizetnek a polgárok Helyi rendeletet alkot az önkormányzat Megérkezett a Köziekedé-' si, Hírközlési és Vízügyi Mi­nisztérium válasza arra a le­vélre, amelyben a pécsi ön- kormányzat — vállalva ér­dekképviselő szerepét - szó­vá tette a város vízdíjának rendkívül magas összegét, és kérte a tárca intézkedéseit. A minisztérium két dolgot ígér. Mindenekelőtt jogosnak tartja az önkormányzat fel­vetéseit, amelyek megoldá­sán a Pénzügyminisztérium­mal közösen dolgozik. A víz­díjak megállapításában ren­dező elvnek tekinti, hogy a „lakosság lehetőségeit, anya­gi teherbíró-képességét a tényleges területi jellemzők alapján differenciáltan, több oldalú és döntően életszín­vonal-politikai megközelítés­sel kell mérlegelni és a fo­gyasztói árkiegészítést ennek alapján megállapítani." Szük­ségesnek ítéli a minisztérium a mai lakossági díjak átfo­gó rendezését, amit ar első I félév végétől lehetségesnek is tart. Tervezi azt is, hogy a Du- ; nántúli Regionális Vízműnek a térségben termelt és a két j szolgáltató cégnek tovább­adott ivóvízdíját ne a DRV vállalati szintű önköltsége, hanem a pécs-mohácsi táv- | vezetéknek a helyi önköltsé- : ge alapján számolják ki. Tájékoztat arról is a tárca, . hogy a DRV-nél átfogó vizs- , gálát volt és az korrekt vál­lalati tervezést állapított meg. Viszont nem tartja helyesnek ; — a válaszlevél —, hogy az > önkormányzati irányítású he­lyi vízműcégek vizsgálatát a S főhatóság végezze el, és I nincs kifogása az ellen, hogy az átvilágítást az önkor­> mányzat megtegye, esetleg f semleges szakértők — lásd: r Magyar Gazdasági Kamara — |í bevonásával. L ________ H ainess lenövel, a Pécsi Vízmű főmérnökével és Ha­lász Miklóssal, a polgármes- . téri hivatal építési osztályá­nak főelőadójával kicsit ab­ban a reményben találkoz­tunk, hogy sikerül olvasóink­nak átvilágítani" a Vízmű gazdálkodását, de ez az ön- kormányzatra marad, ameny- nyiben az emellett dönt. Tegyük hozzá, a DRV költ­ségelszámolásaiba sem le­het betekinteni, pedig nem­csak a pécsi polgárokat, ha­nem az önkormányzatot is valószínűleg érdekelné, miért adja 26 forintért köbméterét a Pécsi és Baranyai Vízmű­nek a pécs—mohácsi rend­szeren Oszögpusztáig szállí­tott ivóvíznek. A mostani el­számolási rend szerint eb­ben ugyanis benne van a cég egész költsége —„ a sió­foki központja, több megyén át kiépült rendszere —. amennyiben a minisztérium ezen szándékozik változtatni, a Vízmű főmérnöke szerint is csökkenteni lehet a pécsi ivóvíz díját. Amivel szintén jelentősebben csökkenthető, ha megszűnik a cégek közti adás-vétel és a megyében marad a távvezetékrendszer működtetése. Ez a szervezeti átrendezés azonban a mi­nisztérium dolga. Még egy dolog, amibe szí­vesen betekintenénk: az a közüzemi ivóvízszolgáltatás állami támogatásának rend­szere, ugyanis nem tudni, milyen meggondolások alap­ján osztják el az erre szánt, idén 3 milliárd forintot (jö­vőre állítólag dotáció már nem lesz), és mely cégek, hogyan kapnak felújítási, fejlesztési pénzeket. Itt hely­ben ezt az önkormányzatok­nak kell kiszenvedni. Amit a pécsi ivóvíz 42 fo­rintos termelői áráról tu­dunk: kétharmada a dunai víz, egyharmadát teszi ki a helyben kitermelt és tovább­adott ivóvíz költsége. A két­harmadot tehát csökkenteni lehet más alapokra helye­zett árképzéssel, illetve a rendszer más működtetésé­vel. Hainess Jenő szerint ez­zel négy-öt forinttal lehet mérsékelni a pécsi ivóvíz fo­gyasztói árát. Az egyharmad költségeinek jogosságát nyil­ván az önkormányzat majd számon kéri. A díjak beszedését köz­ponti rendelkezések szabá­lyozzák, ezzel nem mondtunk semmi újat, azzal sem, hogy a Vízmű a házak előtt lévő mérőórák szerint számlázza a pénzt, azzal sem, hogy a PIK viszont, szintén központi rendelkezés szerint, nem a mért mennyiség, hanem a lakások nagysága után. Az már meglepő információ, hogy a PIK nem jut ezáltal többletbevételhez, sőt - mondták a szakemberek - i tavaly 8-9 millió vesztesége volt a különbözeiből. Az viszont jó hír, hogy a Pécsi Vízmű és a PIK meg­állapodott, elébe ment an- j nak a helyi rendeletnek, amely a közeljövőben vár- \ ható és annak a központi rendelkezésnek is, amit a minisztérium ígért. Eszerint lehetőleg már április 1-jétől hem a PIK-nek küldik a víz­számlát, hanem az épületek közös képviselői szedik be a 1 pénzt, tehát az ingatlan- kezelő nem vet ki vízdíjat és garanciát vállal a lakóiért, vagyis megelőlegezi az eset­leges különbözetet. A lé­nyeg: az állampolgár ez- jj után a házak előtt lévő víz- j óra alapján fizeti a vízdíjat. Hainess Jenő a napokban tárgyal-tárgyalt erről a la- ; kósszövetkezetekkel és az OTP-vel is. Ezek után nehéz ösztönöz- i ni, illetve esetleg lebeszélni , az embereket a beruházás­ról. Szinte népmozgalom in- j dúlt a vízórák beszerzésére, a vizes szakemberek szerint cégek, kereskedők jól gyara­podnak belőle. Viszont nem tudni, mit hoznak a beígért jogszabályrendezések, illetve a készülő helyi rendelet. Remélhetőleg kedvező, a pécsi polgárok pénztárcáját kevésbé apasztó helyzetet. Gáldonyi M. Kutyák, macskák, papagájok... Kisállathitel magánvállalkozásban Ugye, voltak már önök is olyan helyzetben — leg­alábbis azok, akik kis állato­kat tartanak otthonukban, hogy például nyaraláskor nem tudták kire bízni kedvencei­ket? Mert az a szomszéd, aki tavaly elvállalta, most szintén nyaral, a nagymama a másik gyerekéhez utazott, a jóbarát felesége nem szereti az álla­tokat .. . Mit tehetett ilyenkor szegény kisállattartó? Vitte a kutyáját, macskáját, papagá­ját, hörcsögét a hegyekbe, a Balatonhoz, a tengerpartra vagy otthon maradt. Nos, né­hány hét múlva már nem kell szívességet kérni rokontól, is­merőstől, ugyanis ha hosz- szabb, rövidebb távra eluta­zunk, elvihetjük kisállatainkat abba a megőrzőbe, mely Pa- tacson, a Fő utcában nyílik.- Édesapám taxizás közben hallotta egyszer az utasaitól, hogy milyen nagy goncf el­helyezni a kisállatokat, ha csak néhány napra is elmen­nek otthonról — mondja Antal ludit. — Innen jött az ötlet, csináljunk egy állatmegőrzőt. Én munka nélkül maradtam, mer a SZUV-nél leépítés tör­tént, viszont nagyon szeretem az állatokat, családi házban lakunk, ahol van hely, így belevágtunk. A leendő kisállathotel még formálódik, alakul, a vállal­kozó szerint áprilistól várják a lakókat. Külön helyük lesz az ölebeknek, a nagyobb ku­tyáknak, a macskáknak, a rágcsálóknak, a madarak­nak . .. Sőt, később pónilovak, majmok is ideiglenes otthonra lelhetnek Patacson. Természe­tesen engedélyhez kötött ez a vállalkozás — az állategész­ségügyi szakhatóság határoz­za meg, hogy minek kell meg­lennie —, így például szüksé­geltetik fűtött helyiség, zárt ól, élelemtároló, hűtőláda, sőt, még tetemgödör is. Bár megőrzés szerepel majd a cégtáblán, ez a szó igazán­diból nem fedi pontosan a szolgáltatásokat. Mert például, ha valaki egy olyan vizslát ad oda, mely megszokta a napi kétszeri kiadós sétát, kérésre, s természetesen plusz pénzért az állathötelben sem kell er­ről lemondania. Csakúgy, mint az uszkároknak a fésülésről vagy éppen a perzsa macs­káknak a fürdetésről . . . De, ha a cicusnak a libamáj a mindene, akkor azt kapja, ha a gazdi megfizeti. Antal Judit bízik a sikerben, már csak azért is, mert Bara­nyában ez az első ilyen jelle­gű vállalkozás. S jól tudja, akik szeretik " kendvenceiket, nem sajnálják a pénzt azért, hogy pihenésük alatt biztos helyen tudhassák őket. R. N. Egy letörölt feliratért Mi lesz a választási plakát- maradványokkal? „Fekete lyuk** a Széchenyi téren? Éppen egy esztendeje mór, vissza! A pécsi köztemető fő- hogy az évszázadvégi első kapuja olyan meztelen e szabad választásnak a dolog négytagú szó nélkül. Aki hisz természetes velejárójaként te- benne, annak nagy megnyug- leragasztották Pécset s min- vás a szó látványa, aki pedig denféle választási plakáttal, nem hisz benne, annak is mondhatni úgy is, hogy a nyújt talán valami kis re- padlótól a mennyezetig. El- ményt. múlván a választás, felmerült * a kérdés: mi lesz a plakátok- Hajdan jól megtanultam kai? Elhangzott a válasz ^ is, egy |atjj,n közmondást. így azaz a derekas fogadkozás a szólt: Gutta cavat lapidem, pártok részéről: természetesen non sed saepe cadendo. eltávolítják. Ugyanilyen dere- Vagyis: a csepp kivájja a kö- kasan néki is láttak, de úgy vet, nem az erejével, hanem a látszik, egyszerűbb volt a ra- gyakori esésével. Ez a bölcs gasztás, mint a vakarás.«Ab- mondás jut eszembe, vafa- bamaradt hát az áldásos te- hányszor autót láfók valahol vékenység. Es most; egy év a járdán. És az is eszembe múltán, tessék csak odafigyel- jut, amit egyszer egy szőkém­éi, mily sok helyen látni még bértől hallottam, hogy a jár- a tavalyi plakátokat, megfejel- dák messze nem azokkal a ve az ősziekkel, amelyekre vo- műszaki jellemzőkkel épülnek, natkozáan — ha nem csaló- mint az utak. Azokat — ugye- dom — már nem hangzottak el bár — a járműforgalom ún. ígéretek. Javaly e rovatban dinamikus terhelésére mére- mór indítványoztam: meg kel- tezve építik, a járdák pedig lene találni a legjobb mód- a gyalogos ember e tekintet- szert, hogy a következő vá- foen elhanyagolható terhelésé- fasztas plakátjai már ne érjék re. Meg aztán egyébként is, a meg a legközelebbit. Persze, járdák alatt sokféle közmű la- az akkor - mármint o tavalyi pít, amiket a mozgó emberi plakátragasztáslcor - a még súly mijt sem zaVar. És most „hatalmon” vol tanács már jöhet a kérdés: mi köze a nem sdkat tett, az önkormány- latin közmondásnak az iménti zat pedig meg nem vetette a műszaki fejtegetéshez? Nos, szemét a plakátmaradványok- csőik annyi, hogyha egy autó ra. Ami azt illeti, most mór megáll a járdán, az látszólag tehetné. semmit sem jelent. A másodi­* ké, a harmadiké sem . . . De, kérem, a csepp már vájja a Amikor divatba jött az^,,ál- követ, és egyszer csak meg- lam vallássá” tett matenaliz- roppan a járda, majd le is musba oltott ateizmus, az szákad, a közmű tönkre- egyik első dolog volt, aminek lmegy.. , Hát csak ennyi köze hadat üzentek, az az egysza- van az egyiknek a másikhoz, vas felirat volt, amit a teme- ^ tők kapuján olvashattunk — mi és az elődeink - évszáza- Múltkor a színház felújításá- dakon át. A „Feltámadunk", ról írván lelkendezve adtam íMicsoda badarság - mond- hírül, hogy a ház működésre halták -, még hogy feltárna- kész, akár már színielőadást dunk! Elég ebből a vallási is tarthatnának benne. Aztán mételyből! De mi is támadjon a lelkendezésemet lehűtötte fel? A szétszórt por, vagy a egy baráti telefon: Lát- íélek, ami nincs? Nos, szóval tad-e?... Ezután megnéztem, szépen letakaríttatták e szót, És a legendás suszterinas meg miközben — gondolom - a a Lánchíd esete jutott eszem- letakaríttatók is rettegtek at- be. A suszterinas észrevette, tói, hogy mi is lesz „oz" hogy az oroszlánoknak nincs után. És talán titokban ők ma- nyelvűik, és ezt a tapasztalá- guk is reménykedtek abban, sót harsányan közölte is Pes- hátha mégis lesz feltámadás, ten és Budán. És amikor a És gondolatban talán vissza híd építője is konstatálta a is rajzolták a feliratot, ami a hiányosságot, nagy bánatában többség számára letörölten is a Dunába vetette magát. Tud­ott maradt mindvégig. Hát juk: Clark Adóm nem lett ön­kérem, most mór ne csak gyilkos az oroszlánnyelv hiá- gondolatban létezzék, írjük is nya miatt, s ezt az adomát

Next

/
Thumbnails
Contents