Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-02 / 60. szám

IO új Dunántúli napló 1991. március 2., szombat Sérült vállizületet műtenek a POTE baleseti sebészetén Fotó: Läufer László Nem az orvosok tudásával van gond Traumatológia és nemzetgazdaság A beruházás néhány beteg után megtérül - Cégek finanszírozták a tanulmányutat Kiszámolta-e nálunk valaki a gyógyítás nemzetgazdasági vonzatait? A tapasztalatok azt mutatják, erre nemigen került sor, mert akkor biztosan nem ott állna a magyar egészség- üoy, ahol ma van. Nézzük meg a traumatoló­giát! Dr. Biró Vilmos profesz- szor, a pécsi 400 ágyas Klini­ka traumatológiai osztályának vezetője nem állít kevesebbet, mint hogy a kétszázmillió fo­rintot igénylő pécsi trauma­tológiai centrum beruházási költségei már az első tíz be­tegnél megtérülhetnek. Az általa ismertetett számok ön­magukért beszélnek: a fiata­loknál — negyven év alat­tiak - a halálokok ötven szá­zaléka a balesetekből adódik, sőt a legtöbb gyerek baleset következtében veszíti el életét. Az összbaleseteknek pedig 30- 40 százalékát teszik ki a kéz sérülései. És nem tettük mind­ehhez azt a sok-sok, ki nem számolt pénzt, amit a mara­dandó sérülések miatt fizet munkaképtelen állampolgárai­nak a társadalom. Talán furcsa, hogy éppen a traumatológus professzor érvel a hideg számok logikájával, holott az elvárásai nagyon is emberközpontúak, mertameny- nyiben a mostani lehetetlen körülmények helyett kedve­zőbb feltételek között dolgoz­hatna, jóval több, balesetet szenvedett embert adhatna vissza egészségesen a család­jának és munkájának. Nem a pécsi orvosok tudá­sával van gond, ugyanis az osztályon évtizedek óta külö­nös gondot fordítanak arra, hogy megragadjanak minden külföldi tanulási lehetőséget és a legutóbbi tapasztalataik azt bizonyítják, hogy nem kell szégyenkezniük a felkészültsé­gük, csupán a munkakörülmé­nyeik miatt. Dr. Nyárády Józsel egyetemi docens és dr. Péley Iván ta­nársegéd legutóbbi amerikai útja viszont azt igazolja, hogy a hazai cégek is elkezdtek számolni, mert ezt a tanul­mányutat a BUTEX Kft., a BARANYAKER, a Konzum, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a MOZAIK Kft., a MOFA, a Mo­hács és Vidéke Takarékszö­vetkezet és több magánsze­mély finanszírozta, így futotta a repülőjegy árának egy ré­szére. A mikrosebészeti tevékeny­ségéről — nevéhez fűződik az első hazai végtagvisszavarrás — ismert sebész legfontosabb ta­pasztalata az volt, láthatta, hogy a biztosítók mennyire ér­dekeltek a baleseti sebészek kiszolgálásában, és ezáltal milyen korszerű feltételek kö­zött dolgoznak amerikai kol­légái. Miközben idehaza, mondjuk ki, a gyors beavat­kozást igénylő balesetet szen­vedettek töredéke juthat el jól felszerelt traumatológiai osz­tályokra, például az ország déli régióját ellátó pécsi trau­matológiai centrumba. Igaz, itt mindössze egyetlen műtő és hatvan ágy áll rendelkezésre, bár az orvosok nem mondták ki, de valószínűleg időnként rettegnek, mit tehetnek, ha esetleg hirtelen megnő a be­teglétszám. Nem is több ágyra lenne szükségük, hanem arra a köz­pontra, ahol a beteg egy he­lyen találja a traumatológia valamennyi ágának szakorvo­sát, nem őt szállítgatják egyik kórházból a másikba, miköz­ben esetleg már elszalasztják a segítés lehetőségét, ahon­nan a műtét után — persze, nem egy műtővel — akár azon­nal hazabocsáthatják. Ahon­nan jóval több embert tudnak gyorsan és egészségesen a munkájának visszaadni. Ma ezeken a hiányokon múlik egy balesetet szenve­dett ember esélye, vagy esély­telensége (?), miközben a jól felkészült orvos is tehetetlen, mert a környezete nem mérte fel saját érdekét. Reményt ad, amiről dr. Biró Vilmos professzor tájékozta­tott: a POTE szorgalmazza, hogy mielőbb létesüljön a pé­csi Honvéd Kórház bázisán egy traumatológiai tanszék — ehhez kell az a bizonyos kétszázmillió forint. Bízik ab­ban, hogy ez két éven belül meg is valósulhat. Az már szomorú dolog, hogy a pro­fesszor alapítványt kénytelen szervezni ennek érdekében. Attól sem riad vissza, hogy külföldi gyógyászati anyago­kat, műszereket előállító cé­gek letelepedését közvetítse, munkaalkalmat szerezzen a város polgárainak, ugyanis március 8-án ismerhetjük meg a POTE-n egy német kötszer- gyártó cég termékeit és el­képzeléseit. Cáldonyi M. Minden nappal közelebb a nyitó díszelőadáshoz A színház teljes egészében működőképes Lang és Steinhardt urakhoz méltó felújítás Most már be merem valla­ni, hogy amikor az 1986. má­jus 16-i (PVVE-rendezte) bú­csúelőadásról tudósítván leír­tam e szavakat: „Búcsú... Milyen furcsa e szó. e foga­lom ebben az esetben. A bú­csú mindig valami véglegeset jelent, jóvátehetetlen elválást. És itt? Thália megöregedett hajléka újjászületésre vár, a búcsú ideiglenes" —, nem hit­tem, hogy az oly magabizto­san ígért 1991. őszi színház­nyitás valóság lesz. Attól fél­tem, hogy más hazai színház- felújításokhoz - pl. a szege­dihez — hasonlóan ez is észt- vesztően elhúzódik. És tessék: ma, 1991. feb­ruár 18-án azt vethetem pa­pírra, hogy ha a szükség úgy kívánná, akár ma is lehetne már előadást tartani Thália újjászületett pécsi hajlékában. rögződött bennünk, s mindab­ból, ami a szemünk elé tá­rult, a hajdani szépség, pom­pa szegényes maradéka volt csupán. Valahogy úgy, ahogy idős hölgyekről szokták volt mondani: vonásai még őrzik egykori szépségének a rom­jait... Igenám, csakhogy a hölgy többé már nem lesz fia­tal, ez a ház pedig — bátran merem mondani — szebb és jobb, mint Lang Antal és Steinhardt Antal alkotása volt az 1895. október 5-i nyitó díszelőadás idején. Ruhatár a nézőtér alatt Mert a Pécsi Nemzeti Szín­ház a mi századunk vége sze­rinti, korszerű színház lett, amint bizonyára az volt szü­letése évszázada végén is. szinti ruhatár is, ahol a szűk helyet az egyik oldal két szin­tet átfogó tükörfala teszi hal­latlanul tágassá. Kibővült játéktér Sok mindent lehetne még mesélni a nézőtéri részről, de úgy vélem, ezzel úgyis alapo­san megismerkedhet majd a nagyérdemű. Inkább azt ve­gyük szemügyre közelebbről, ami a közönség számára min­dig is a színház rejtélyét, misztikumát jelenti, tehát mind­azt, ami a vasfüggöny mögött van: az üzemi részt. Aminek a „lelke" természetesen a megnövekedett, tetőtől talpig mattfekete színpadtér. A kor­szerűsítés során a ház forgó- színpadhoz jutott végre, s ez­zel együtt minden irányban A büfében is minden csupa márvány és arany Szundi György felvételei tetésével együtt. (Csak azt nem tudom, mit tesz a prog­ram, ha a közönség többet, vagy kevesebbet tapsol.) Feltétlenül említést érdemel a díszletek elhelyezésére szol­gáló rengeteg hely a színház keleti oldalán, az egykor itt volt, örökké koszos átjáró he­lyén. Kísérőim hirtelenjében nem tudták megmondani, mi­lyen méretű is az egész dísz­letraktár-komplexum, a legna­gyobb mindenesetre a Perczel utca 19. sz. ház alagsorából és földszintjéből egybeépített, hatalmas, nagy belmagasságú terem. A díszletek egyébként liften jutnak fel a színpadra, alig belátható - magasságú, hi­hetetlenül könnyedén mozduló kapukon át. Egy kézfogás? ... Szóval: az állványok min­denünnen eltűntek (kivéve a külső homlokzatokat, melyek­nek az utolsó átfestése most folyik), s most viszonylag ke­vés (?) szakember és nagyon sok takarító tevékenykedik igen lázasan. Az utóbbiak munkája teljesen hiábavaló­nak tűnik, hiszen mindig van, ami a seprű alá kerüljön, még ha öt perce ragyogóra is ta­karították a helyet. Az elején leírtam egy köny- nyelműnek tűnő mondatot, hogy ti. szükség esetén akár ma is lehetne előadást tarta­ni. Nos, semmi könnyelműség nincs. A ház ugyanis túl van már a világosító és a hango­sító berendezések beszabályo­zásán, ezért is mertem leírni a fentieket. Az építésvezető asszony ama megjegyzése is biztatott erre, miszerint a Pé­csi Nemzeti Színház teljes egészében működőképes már. Bartáné Viplaha Anna épí­tésvezető a maga és a házon dolgozó munkáskollektíva ne­vében is kijelenti, hogy életük olyan szép munkájának inte­nek hamarosan búcsút, ami­lyenhez foghatóra aligha szá­míthatnak mostanában, s megkérdezi: látszik-e a házon, hogy milyen nagy szeretettel végezték a munkájukat? Igen­lő válaszomat ezzel egészítem ki: remélhetően legalább egy elismerő kézfogásra jut majd az önkormányzattól, ha már „Pro űrbe Pécs"-re nem is, hiszen azt éppen most szün­tették meg. Hársfai István Kérem most az olvasót, aki „valaha" — pontosan még fél évtizede is - szorgos látoga­tója volt a színházunknak, hogy próbálja felidézni magá­ban a talán máig is őrzött egykori képet. Hát igen, a kopottság, a szürkeség, s ne röstelljük kimondani: a belő­lük eredő piszkosság érzete A nézőtéren már minden kész a közönség foga dására, erre azonban még egy kicsit várni kell Az ország egyik legszebb színháza lesz a pécsi, ha az előtte levő tér is elkészül a Pécsi Nemzeti Színházban. Hiszen minden a helyén van, s igazán nem is értem, minek a késlekedés októberig ... No, igen, nem igazi színházi körülmények között lehetne most dolgozni. Elégedjünk is meg azzal, hogy októberben lesz a nyitó díszelőadás. Egy „hölgy” újjászületik Két régi ismerős: Bartáné Viplaha Anna építésvezető és Skriván Józsel művezető vál­lalkozott rá, hogy végigvezes­sen a házon. (Megjegyzem, hogy a felújítást még a Bara­nya Megyei Építőipari Válla­lat kezdte, aztán a munka de­rekán, a cég ismert gondjai közepette megalakult Komplex Magyar-Német Építő Kft. vet­te át a munkát.) Néhány hét­tel korábban jártam a házban utoljára, akkor ott egészen más képet nyújtott minden, mint most. őszintén szólva, kételkedtem is az akkori ígé­retben, miszerint mostanra, a kezdődő műszaki átadás ide­jére ... De hót nézzük már a házat! Mindenekelőtt az első és legfőbb benyomás az, hogy a közönségoldalon - vagyis a nézőtéren és a hozzá kapcso­lódó részeken — a fehérség, az aranyos csillogás, a belő­lük eredő tisztaság érzete az uralkodó. Mintha „csak" a régit áttisztogatták, átfestették volna. Pedig ennél sokkal többről van szó. Egy „apró­ságról" ... Emlékszik-e a t. színházlátogató a hajdani 'ka­kasülő primitív, biztonságot látszólag alig nyújtó korlátjá­ra? Most megbízhatóan stabil és csillogó-villogó sárgarézből készült a korlát. És vadonatújak a nézőtér széksorai, a páholy­beli székek, a foyer berende­zései. Megszűntek az egykor sok kényelmetlenséget okozó ruhatárok, helyettük a nézőtér alatt, a földszinten van a két- oldalról átjárható tükrös, már­ványpultos új ruhatár. Ha­sonló színvonalú a kakasülő­jelentősen kibővült a játéktér. A hidraulikus emelőberende­zésekkel felszerelt zenekari árok pl. 4 méter széles elő- színpaddá alakítható (adott esetben még itt, a függöny előtt is lehet felfüggesztett díszletekkel operálni). Gondo­lom, a tágasabbá lett játék­tér a korábbiakhoz képest más színházi élményt nyújtó színpadi megoldásokra nyújt majd lehetőséget. A forgó­színpadon három süllyesztő van, ezek kívánság szerint a forgásból adódóan más és más pontokon jelenhetnek meg. És ezzel el is jutottunk a vezérléshez. A közönség fe­lől nézve a színpadkapu mel­lett, jobb oldalon van egy nem túl nagy, szürke alkal­matosság, az elektronikus ve­zérlésű ügyelőpult, ami mint­egy száz betáplált program­pont szerint akár önműkö­dően levezethet egy előadást a teljes zsinórpadlás működ-

Next

/
Thumbnails
Contents