Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-02 / 60. szám
IO új Dunántúli napló 1991. március 2., szombat Sérült vállizületet műtenek a POTE baleseti sebészetén Fotó: Läufer László Nem az orvosok tudásával van gond Traumatológia és nemzetgazdaság A beruházás néhány beteg után megtérül - Cégek finanszírozták a tanulmányutat Kiszámolta-e nálunk valaki a gyógyítás nemzetgazdasági vonzatait? A tapasztalatok azt mutatják, erre nemigen került sor, mert akkor biztosan nem ott állna a magyar egészség- üoy, ahol ma van. Nézzük meg a traumatológiát! Dr. Biró Vilmos profesz- szor, a pécsi 400 ágyas Klinika traumatológiai osztályának vezetője nem állít kevesebbet, mint hogy a kétszázmillió forintot igénylő pécsi traumatológiai centrum beruházási költségei már az első tíz betegnél megtérülhetnek. Az általa ismertetett számok önmagukért beszélnek: a fiataloknál — negyven év alattiak - a halálokok ötven százaléka a balesetekből adódik, sőt a legtöbb gyerek baleset következtében veszíti el életét. Az összbaleseteknek pedig 30- 40 százalékát teszik ki a kéz sérülései. És nem tettük mindehhez azt a sok-sok, ki nem számolt pénzt, amit a maradandó sérülések miatt fizet munkaképtelen állampolgárainak a társadalom. Talán furcsa, hogy éppen a traumatológus professzor érvel a hideg számok logikájával, holott az elvárásai nagyon is emberközpontúak, mertameny- nyiben a mostani lehetetlen körülmények helyett kedvezőbb feltételek között dolgozhatna, jóval több, balesetet szenvedett embert adhatna vissza egészségesen a családjának és munkájának. Nem a pécsi orvosok tudásával van gond, ugyanis az osztályon évtizedek óta különös gondot fordítanak arra, hogy megragadjanak minden külföldi tanulási lehetőséget és a legutóbbi tapasztalataik azt bizonyítják, hogy nem kell szégyenkezniük a felkészültségük, csupán a munkakörülményeik miatt. Dr. Nyárády Józsel egyetemi docens és dr. Péley Iván tanársegéd legutóbbi amerikai útja viszont azt igazolja, hogy a hazai cégek is elkezdtek számolni, mert ezt a tanulmányutat a BUTEX Kft., a BARANYAKER, a Konzum, a Baromfifeldolgozó Vállalat, a MOZAIK Kft., a MOFA, a Mohács és Vidéke Takarékszövetkezet és több magánszemély finanszírozta, így futotta a repülőjegy árának egy részére. A mikrosebészeti tevékenységéről — nevéhez fűződik az első hazai végtagvisszavarrás — ismert sebész legfontosabb tapasztalata az volt, láthatta, hogy a biztosítók mennyire érdekeltek a baleseti sebészek kiszolgálásában, és ezáltal milyen korszerű feltételek között dolgoznak amerikai kollégái. Miközben idehaza, mondjuk ki, a gyors beavatkozást igénylő balesetet szenvedettek töredéke juthat el jól felszerelt traumatológiai osztályokra, például az ország déli régióját ellátó pécsi traumatológiai centrumba. Igaz, itt mindössze egyetlen műtő és hatvan ágy áll rendelkezésre, bár az orvosok nem mondták ki, de valószínűleg időnként rettegnek, mit tehetnek, ha esetleg hirtelen megnő a beteglétszám. Nem is több ágyra lenne szükségük, hanem arra a központra, ahol a beteg egy helyen találja a traumatológia valamennyi ágának szakorvosát, nem őt szállítgatják egyik kórházból a másikba, miközben esetleg már elszalasztják a segítés lehetőségét, ahonnan a műtét után — persze, nem egy műtővel — akár azonnal hazabocsáthatják. Ahonnan jóval több embert tudnak gyorsan és egészségesen a munkájának visszaadni. Ma ezeken a hiányokon múlik egy balesetet szenvedett ember esélye, vagy esélytelensége (?), miközben a jól felkészült orvos is tehetetlen, mert a környezete nem mérte fel saját érdekét. Reményt ad, amiről dr. Biró Vilmos professzor tájékoztatott: a POTE szorgalmazza, hogy mielőbb létesüljön a pécsi Honvéd Kórház bázisán egy traumatológiai tanszék — ehhez kell az a bizonyos kétszázmillió forint. Bízik abban, hogy ez két éven belül meg is valósulhat. Az már szomorú dolog, hogy a professzor alapítványt kénytelen szervezni ennek érdekében. Attól sem riad vissza, hogy külföldi gyógyászati anyagokat, műszereket előállító cégek letelepedését közvetítse, munkaalkalmat szerezzen a város polgárainak, ugyanis március 8-án ismerhetjük meg a POTE-n egy német kötszer- gyártó cég termékeit és elképzeléseit. Cáldonyi M. Minden nappal közelebb a nyitó díszelőadáshoz A színház teljes egészében működőképes Lang és Steinhardt urakhoz méltó felújítás Most már be merem vallani, hogy amikor az 1986. május 16-i (PVVE-rendezte) búcsúelőadásról tudósítván leírtam e szavakat: „Búcsú... Milyen furcsa e szó. e fogalom ebben az esetben. A búcsú mindig valami véglegeset jelent, jóvátehetetlen elválást. És itt? Thália megöregedett hajléka újjászületésre vár, a búcsú ideiglenes" —, nem hittem, hogy az oly magabiztosan ígért 1991. őszi színháznyitás valóság lesz. Attól féltem, hogy más hazai színház- felújításokhoz - pl. a szegedihez — hasonlóan ez is észt- vesztően elhúzódik. És tessék: ma, 1991. február 18-án azt vethetem papírra, hogy ha a szükség úgy kívánná, akár ma is lehetne már előadást tartani Thália újjászületett pécsi hajlékában. rögződött bennünk, s mindabból, ami a szemünk elé tárult, a hajdani szépség, pompa szegényes maradéka volt csupán. Valahogy úgy, ahogy idős hölgyekről szokták volt mondani: vonásai még őrzik egykori szépségének a romjait... Igenám, csakhogy a hölgy többé már nem lesz fiatal, ez a ház pedig — bátran merem mondani — szebb és jobb, mint Lang Antal és Steinhardt Antal alkotása volt az 1895. október 5-i nyitó díszelőadás idején. Ruhatár a nézőtér alatt Mert a Pécsi Nemzeti Színház a mi századunk vége szerinti, korszerű színház lett, amint bizonyára az volt születése évszázada végén is. szinti ruhatár is, ahol a szűk helyet az egyik oldal két szintet átfogó tükörfala teszi hallatlanul tágassá. Kibővült játéktér Sok mindent lehetne még mesélni a nézőtéri részről, de úgy vélem, ezzel úgyis alaposan megismerkedhet majd a nagyérdemű. Inkább azt vegyük szemügyre közelebbről, ami a közönség számára mindig is a színház rejtélyét, misztikumát jelenti, tehát mindazt, ami a vasfüggöny mögött van: az üzemi részt. Aminek a „lelke" természetesen a megnövekedett, tetőtől talpig mattfekete színpadtér. A korszerűsítés során a ház forgó- színpadhoz jutott végre, s ezzel együtt minden irányban A büfében is minden csupa márvány és arany Szundi György felvételei tetésével együtt. (Csak azt nem tudom, mit tesz a program, ha a közönség többet, vagy kevesebbet tapsol.) Feltétlenül említést érdemel a díszletek elhelyezésére szolgáló rengeteg hely a színház keleti oldalán, az egykor itt volt, örökké koszos átjáró helyén. Kísérőim hirtelenjében nem tudták megmondani, milyen méretű is az egész díszletraktár-komplexum, a legnagyobb mindenesetre a Perczel utca 19. sz. ház alagsorából és földszintjéből egybeépített, hatalmas, nagy belmagasságú terem. A díszletek egyébként liften jutnak fel a színpadra, alig belátható - magasságú, hihetetlenül könnyedén mozduló kapukon át. Egy kézfogás? ... Szóval: az állványok mindenünnen eltűntek (kivéve a külső homlokzatokat, melyeknek az utolsó átfestése most folyik), s most viszonylag kevés (?) szakember és nagyon sok takarító tevékenykedik igen lázasan. Az utóbbiak munkája teljesen hiábavalónak tűnik, hiszen mindig van, ami a seprű alá kerüljön, még ha öt perce ragyogóra is takarították a helyet. Az elején leírtam egy köny- nyelműnek tűnő mondatot, hogy ti. szükség esetén akár ma is lehetne előadást tartani. Nos, semmi könnyelműség nincs. A ház ugyanis túl van már a világosító és a hangosító berendezések beszabályozásán, ezért is mertem leírni a fentieket. Az építésvezető asszony ama megjegyzése is biztatott erre, miszerint a Pécsi Nemzeti Színház teljes egészében működőképes már. Bartáné Viplaha Anna építésvezető a maga és a házon dolgozó munkáskollektíva nevében is kijelenti, hogy életük olyan szép munkájának intenek hamarosan búcsút, amilyenhez foghatóra aligha számíthatnak mostanában, s megkérdezi: látszik-e a házon, hogy milyen nagy szeretettel végezték a munkájukat? Igenlő válaszomat ezzel egészítem ki: remélhetően legalább egy elismerő kézfogásra jut majd az önkormányzattól, ha már „Pro űrbe Pécs"-re nem is, hiszen azt éppen most szüntették meg. Hársfai István Kérem most az olvasót, aki „valaha" — pontosan még fél évtizede is - szorgos látogatója volt a színházunknak, hogy próbálja felidézni magában a talán máig is őrzött egykori képet. Hát igen, a kopottság, a szürkeség, s ne röstelljük kimondani: a belőlük eredő piszkosság érzete A nézőtéren már minden kész a közönség foga dására, erre azonban még egy kicsit várni kell Az ország egyik legszebb színháza lesz a pécsi, ha az előtte levő tér is elkészül a Pécsi Nemzeti Színházban. Hiszen minden a helyén van, s igazán nem is értem, minek a késlekedés októberig ... No, igen, nem igazi színházi körülmények között lehetne most dolgozni. Elégedjünk is meg azzal, hogy októberben lesz a nyitó díszelőadás. Egy „hölgy” újjászületik Két régi ismerős: Bartáné Viplaha Anna építésvezető és Skriván Józsel művezető vállalkozott rá, hogy végigvezessen a házon. (Megjegyzem, hogy a felújítást még a Baranya Megyei Építőipari Vállalat kezdte, aztán a munka derekán, a cég ismert gondjai közepette megalakult Komplex Magyar-Német Építő Kft. vette át a munkát.) Néhány héttel korábban jártam a házban utoljára, akkor ott egészen más képet nyújtott minden, mint most. őszintén szólva, kételkedtem is az akkori ígéretben, miszerint mostanra, a kezdődő műszaki átadás idejére ... De hót nézzük már a házat! Mindenekelőtt az első és legfőbb benyomás az, hogy a közönségoldalon - vagyis a nézőtéren és a hozzá kapcsolódó részeken — a fehérség, az aranyos csillogás, a belőlük eredő tisztaság érzete az uralkodó. Mintha „csak" a régit áttisztogatták, átfestették volna. Pedig ennél sokkal többről van szó. Egy „apróságról" ... Emlékszik-e a t. színházlátogató a hajdani 'kakasülő primitív, biztonságot látszólag alig nyújtó korlátjára? Most megbízhatóan stabil és csillogó-villogó sárgarézből készült a korlát. És vadonatújak a nézőtér széksorai, a páholybeli székek, a foyer berendezései. Megszűntek az egykor sok kényelmetlenséget okozó ruhatárok, helyettük a nézőtér alatt, a földszinten van a két- oldalról átjárható tükrös, márványpultos új ruhatár. Hasonló színvonalú a kakasülőjelentősen kibővült a játéktér. A hidraulikus emelőberendezésekkel felszerelt zenekari árok pl. 4 méter széles elő- színpaddá alakítható (adott esetben még itt, a függöny előtt is lehet felfüggesztett díszletekkel operálni). Gondolom, a tágasabbá lett játéktér a korábbiakhoz képest más színházi élményt nyújtó színpadi megoldásokra nyújt majd lehetőséget. A forgószínpadon három süllyesztő van, ezek kívánság szerint a forgásból adódóan más és más pontokon jelenhetnek meg. És ezzel el is jutottunk a vezérléshez. A közönség felől nézve a színpadkapu mellett, jobb oldalon van egy nem túl nagy, szürke alkalmatosság, az elektronikus vezérlésű ügyelőpult, ami mintegy száz betáplált programpont szerint akár önműködően levezethet egy előadást a teljes zsinórpadlás működ-
