Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-02 / 60. szám

1991. március 2., szombat uj Dunántúli napló Az egyik sarat lat, a másik csillagot... Emberivé tenni az embereket Beszélgetés dr. Hegedűs Lóránt református püspökkel Dulánszky Nándor és dr. Cserháti József volt megyés püspökök portréja A Janus Pannonius Múzeum is készül Pécs nagy eseményére Kiállítások A püspök arcképcsarnoka, harangöntő minták, a népi vallásosság tárgyi emlékei Manapság kétléle fogoly nézhet ki börtöne most meg­nyílt ablakán: az egyik sarat lát, a másik csillagot... E sorokkal kezdődik dr. Hegedűs Lóránt református püspök na­pokban megjelent könyve, melynek címe: Nyitás a vég­telenre. Szándékosan kezdtem az interjút Ady Endre, József Attila és Németh László éle­tét, munkásságát és hitvallá­sát elemző könyvének beveze­tő soraival, hisz válasszal is folytatódik, amely feltehetően Hegedűs Lóránt hitvallása is egyben: „Csak a csillaglátók léphetnek ki tudatos remény­nyel a szabadba záraik lei­pattanása után ...". Az elmúlt hét végén Pécsett rendezett presbiteri csendes­napon, a református egyház hazai tisztújítását követően módunk volt a püspök úrral szót váltani, megismerni és hallani álláspontját, miként illik az egyházi munika a de­mokratizálódó Magyarorszá­gunk mindennapjaiba.- Püspök úr, ön tulajdon­képpen hazajött most Bara­nyába . ..- Hosszú éveket töltöttem itt. Szolgáltam Komlón, majd húsz évig Hidason, a bukovi­nai telepes református gyüle­kezet választott lelkészeként végeztem munkámat.- Harminchat éves szolgá­lat — hosszú út. Érdekelne bennünket röviden néhány ál­lomása ...- Hajdúnánáson születtem, az ország bal felén, vagy ahogyan Váci Mihály monda­ná, ahol a szív dobog. Refor­mátus gimnáziumi növendék­ként találkoztam először az élő evangélium hirdetésével, s bár az időben államosították az iskolákat is, a materialista világnézet jegyében igen in­tenzív meditativ töprengés után érlelődö.tt meg bennem Krisztus igéje melletti döntés. Lelkész! oklevelemet 1955-ben kaptam, s kezdtem szolgála­tomat Budapesten, a Kálvin téren.- Hogy került Baranyába?- Mi voltunk, akik 1956. ok­tóber 23-án a rádiónál elesett első mártírokat temettük, s magam is mint temetőlel­kész, sok halottat kísértem utolsó útján novemberben, a 300- as parcella felé. Ugye, a 301- esbe a kivégzettek kerül­tek, de a rákoskeresztúri te­mető előtte lévő parcelláiba mintegy 200 koporsóban fek­vő mártírhalottat helyeztünk nyugalomra, kik közül a hoz­zátartozók választották ki sa­ját fiukat, férjüket, lányukat, s a Himnusz hangjai mellett kerültek az akkor jeltelen sí­rokba... Ezért, és mert akkor az egyetlen megjelenő refor­mátus újságban üdvözöltem a szabadságharcot az Isten igé­jének szellemében, hótisztasá­gáért és emberségéért, a fő­várost ott kellett hagynom. Ebből aztán 30 éves száműze­tés lett...- A református egyház a tisztújitást követő időszakát éli. Mit tart ön a legfontosabb teendőknek?- Természetesen azt, hogy az egyház valóban egyház le­gyen a maga békességében, egységében és megújulási készségében. A mostani hely­zetben nyilvánvalóan a körül­mények néha anyagi-gazdasá­gi tekintetben országunk hely­zetéhez hasonlóan eléggé nyomasztóak, de rendkívül jel­lemző, hogy ezzel párhuzamo­san, a másik oldalon lelki, teológiai és missziói tekintet­ben a lehetőségeink kimond­hatatlan arányban bővülnek. Tehát egyre rosszabb gazda­sági körülmények közepette egyre több missziói, társadal­mi, lelki kihívással állunk szemben. A legfontosabb te­hát: felnőni a kihívásokhoz, és az egyház egységét és bé­kességét ennek a -missziónak a jegyében megőrizni. Hiszen ha most, a megváltozott hely­zethez felnőve megtaláljuk a magunk feladatait, minden egyes egyházi emberre olyan munkabírással megkívánt fel­adat vár, mint soha eddig, egyházunk elmúlt negyvenéves történetében. Hiszen általában — a legutóbbi néhány évtől eltekintve — mindig szűkültek a lehetőségeink, és sokszor a nagy missziói hévvel rendelke­ző embernek talicskát kellett tolnia, noha egy mozdony mozgatóereje rejlett benne. Most viszont mindenki tíz moz­dony erejével felérő húzómun­kát végezhet, ugyanakkor eh­hez az infrastruktúránk, az anyagi lehetőségeink hiányoz­nak egyelőre. Megfelelő türe­lem, kivárás, reménykedés egyszerre szükséges ma, s re­Dr. Hegedűs Lóránt méljük, meg is lesz. És állít­hatom, hogy e türelmes vára­kozás a választás után az egyház felelős tagjaiban is fellelhető, reményt adva arra, hogy életünk megújul. — Magyarországon közel két­millió ember keresztelkedett református hitre, s közülük ta­lán ha félmillióan gyakorolják is azt...- Várunk mindenkit az egy­ház gyakorlati hitéletközössé­gébe, bár ugyanakkor meg­értjük, hogy az elmúlt negy­ven év nem múlt el nyomta­lanul. Ellen-meggyőződések is helyet foglalnak a szívekben, s bizonyos közömbösség-kime­rültség jelei is láthatók más területen. De azt is elmond­hatjuk, hogy a vákuum, a hiányérzet igen nagymérték­A Pécsett megalakult Kol- ping egy nemzetközi szervezet tagjaként ott próbál segítem, ahol a legégetőbb szükség van rá: ez hazánkban az őktatás, a nevelés, a család eredeti funkái ójónak vissza á 11 ítá sa. A megváltozott körülmények lehetőséget adnak arra, hogy la 'Mátyás Király Utcai Általá­nos Iskoláiban keresztény szel­lemű, egyházzenei tagozatos első osztály indulhasson. Az utóbbi évtizedek iskolai programja szinte teljesen fi­gyelmen kívül hagyta a zene és a társművészetek nélkülöz­hetetlen személyiségformáló erejét. (A művészetekkel is ne­velt gyérekek társas kapcsola­taikban oldottabbak, problé­mamegoldásuk a reál tudo­mányok terén is gyorsabb, kreatívabb az átlagosnál.) Ezért hívja életre az elsők ben befolyásolja a közvéle­ményt. Ezt régen úgy mondot­tuk, hogy az Úristennel való hitet, az evangéliumi, lelki közlekedési rendet, a külön­böző értékeknek és erkölcsi- ségeknek a tízparancsolat és a hegyi beszéd által jelzett tartalmát kivették a szívekből, és helyette nem adtak sém- mit. Ez veszélyes. Mindössze rövid ideig lesz belőle a pusz­ta negatívum, hiányzó semmi, de ha hagyjuk munkálkodni, a lelkek mélyén megsemmisí­tő semmivé válik, s aktív ni­hilizmussá lesz, ahogyan azt a társadalom bizonyos jelen­ségei, deviáns magatartásfor­mák mutatják. Ilyenek a gyer­mekáldás elleni tiltakozás, ön- gyilkosságok sora, alkoholiz­mus, drogélvezet, bűnözés. Nos, egyházunknak a meg­újulással kapcsolatban nem­csak az a szándéka, hogy egyháziassá tegye az embere­ket, hanem hogy emberséges­sé tegye a társadalmat, és meg tudja mutatni, hogy em­beri erőkkel nem lehet Isteni­vé válni. Mi isteni erővel pró­báljuk emberivé tenni az em­bereket, krisztusi emberséget megvalósítva bennük. Ennek élő példái a XX. században Albert Schweitzer, Teréz anya a római katolikus oldalon, között a pécsi Kolping e ha­gyományostól eltérő oktatási formát bármilyen felekezetű kisdiákok részére. Minden szülő dédelgetett re­ményeivel találkozik az a pe­dagógiai felismerés, hogy min­den emberpalántában rejtőzik egy bizonyos fajta képesség, készség, ami csak neki ada­tott meg, amiben ő a legjóbb. Ennek a képességnek a felis­merése, tudatosítása és erősí­tése az iskola, a nevelő fel­iadata. A másik nagy űr az érzelmi nevelés, a keresztény szellemi­ség hiánya. Mindkettőben meghatározott szerep jutott (volna) a csatád­nak - de ebből a szerepből — ismert ökok miatt - a kisisko­lás kortól kezdve egyre több hárúl(na) az iskolára. Az elmúlt negyven év peda­Martin Luther King a baptis­táknál. Még egy ember kíván­kozik a sorba, név szerint Tő­kés László, aki elnyomott hely­zetben a hit által beavatkozó evangéliumi személyiség, aki az én beiktatásom alkalmá­val is az igehirdetés szolgá­latát olyan megragadó mó­don végezte.- Püspök úr, ön rendkívül széles körű tudományos tevé­kenységet folytat, publikációi­nak számát ezen írás kereté­ben lehetetlen lelsorolni. Mi az ön ars poeticája?- Misszióm során sokfelé megfordultam: doktori disszer­tációmat a bázeli egyetem teológiai fakultásán védtem meg, s vendége lehettem az amerikai Princeton teológiai szemináriumnak amellett, hogy a hazai felsőoktatási intézmé­nyek közül is sokban — még az akkor Marx Károly nevét viselő közgazdasági egyete­men is — előadásokat tartot­tam irodalmi, lélektani, termé­szettudományi, filozófiai és teológiai kérdésekről. Ennek egyik gyümölcse a most meg­jelent könyvem is, ahol a há­rom géniusz teológiai-esztéti­kai értékelését adom, „A szin­tézisteremtő Ady", lózsel Atti­la istenélménye" és „Németh László üdvösségügye" cí­men . . . Szeretnék egy ideoló­giai vákuumot és uniformizált sémát 'is áttörni, a legegyete­mesebb és legszemélyesebb Végtelennek, Isten evangéliu­mának és az Evangélium Is­tenének a nevében. Ha már emberi erőkkel nem lehet is­tenivé válni — és ebbe a titá­nizmusba majdnem belepusz­tultunk és belepusztulunk -, tanítsunk isteni erőkkel embe­rivé válni mindenkit. Ez né­pünknek visszaadja az élet­kedvét, a pesszimizmus helyett az optimizmust, a maximaliz- mus helyett az optimalizmust, a gyermekek születésének vál­lalását, a gyermekek értékes nevelésének vállalkozását. S mindez becsületességben, pu­ritán aszkézisben és ugyanak­kor élni tudásban gazdasági­lag is kedvezően hasson tár­sadalmunk életére. így szeret­ne egyházunk elválasztva az államtól — de nem elválaszt­va a társadalomtól — közre­működni abban, hogy miköz­ben ő megújul, abszolút meg- újítólag hathasson demokrati­zálódó társadalmunk életére is. gógíája ezt a feladatot nem tudta megvalósítani. Természetes igény az is, hogy az iskola megbízhatóan megtanítsa a gyermekeket írni, olvasói, számolni, majd ver­senyképes tudóst adjon az egyre specializálódó tantár­gyaikban. Az 'iskolai nyelvokta­tás mellett ne legyen szükség drága magánórákat fizetni slb. Az induló Kolping-osztály célja is ez, de valljuk, hogy mem elég csupán a tanulók értelmi képességeit csiszolni, személyiségüket egységeseb­ben, harmonikusabban kell ki­bontakoztatni. Csak jó ember­ből lesz jó szakember. A legkiválóbb hazai és kül­földi pedagógusok tapasztala­taiból merítve tantervűnk része az alapvető tárgyak mellett:- alapfokú latin nyelv, — hitéleti ismeretanyag és életmód tanítása, Az épülő Dóm Múzeumon kívül más időszakos kiállítá­sokkal is készül a pécsi Janus Pannonius Múzeum a város történetének kiemelkedő ese­ményére, II. János Pál pápa augusztus 17-i pécsi látoga­tására. A múzeum várostörté­neti és néprajzi osztálya három elképzelés kimunkálásával fog­lalkozik: három kiállítás ter­vével, amelyekről leginkább azért kell még feltételes mód­ban írni, mert a múzeumnak még nem készülhetett el - az idei költségvetése. A Várostörténeti Múzeum munkatársai egyrészt olyan kiállítást szeretnének létrehoz­ni, amely arcképcsarnok- szerűen mutatná be a pécsi egyházmegye valamennyi is­mert egykori püspökét. A tö­rök hódoltság utáni időből valamennyi pécsi püspökről maradt fenn portré, a többiek esetében ezt címerekkel, pe­csétlenyomatokkal pótolnák. A kiállításon a tervek szerint a jelentősebb püspökök tevé­kenységét is ismertetnék. A kiállítás tervéhez a Várostör­téneti Múzeum megkapta már a pécsi megyéspüspök elvi tá­mogatását is, ami az elkép­zelés megvalósulásának el­engedhetetlen feltétele. Már csak azért is, mert a régebbi pécsi püspökök portréi a püspöki palota díszei, erek­lyéi, a baranyai múzeumok csak kevés ilyen portréval ren­delkeznek. Magától értetődő, hogy erre a kiállításra csak a Szentatya látogatását megelő­ző, vagy azt közvetlenül követő időszakban kerülhet sor, hi­szen a becses festményeket II. János Pál pápa látogatá­sának idején nem lehet a püspöki palotából elvinni. — liturgikus zene, — élményekre alapozott mű­vészeti nevelés, — Kolping-gyermekkarban való részvétel, hangszertanulás, — felső osztályosoknak mo­dern technikai jártasság (szá­mítógép, szakmai ismeretek), — iskolában elsajátított meg­bízható nyelvtudás (rendszeres cserekapcsolatok, heti négy­szeri nyelvóra). De legalább ilyen fontos „tananyagnak" tartjuk az egy- (máisna figyelést, a beszédmű­velést, a társas viselkedést, környezetünk, nemzeti kultú­ránk megismerését, a ház kö­rüli teendők elsajátítását, be­leértve a pénzügyeket és a vendégvárást Is. Mindezt nem az óraszámok növelésével, ha­nem az alaptantárgyakba be­épített új tartalmakkal és más feldolgozásmóddal szeretnénk elérni. A szeptemberben induló 1. osztály felmenő rendszerben működik. Igény szerint lehető­ség nyílik a Kolping Keresz­tény Napközibe járni, amely A másik kiállítási terv az egykori pécsi harangöntő mű­helynek kíván emléket állítani öntőminták, díszítések, illetve azok gipszmintáinak bemuta­tásával. Néhány olyan harang is kiállítás tárgya lesz, amely jelenleg nem tölti, vagy nem töltheti be funkcióját. Az egy­kori pécsi harangöntő műhely az egész pécsi egyházmegye számára dolgozott, tehát te­vékenységéről jelentős emlék­anyag maradt az utókorra nemcsak Baranya megyében, hanem Tolna megyében is. A Janus Pannonius Múzeum néprajzi osztálya a népi val­lásossággal kapcsolatos tárgyi emlékekről tervez időszakos kiállítást rendezni. A múzeum anyagából évtizedek óta hiá­nyoztak a népi szakrális em­léktárgyak. A tavasszal kezdő­dő gyűjtés az egész pécsi egyházmegyére, tehát Bara­nyára és Tolnára is kiterjed. Az előzetes felmérések szerint a legrégebbi népi szakrális tárgyak a múlt század köze­péről maradhattak fenn, s zö­mük a századforduló idejéből való: imalapok, gyertyák, ima­könyvek, rózsafüzérek, szobrok, szentképek, festett üvegképek. A tervek szerint ez a kiállítás a nyár derekától fél évig len­ne látható Pécsett, majd utá­na Szekszárdon is bemutat­nák. A kiállítások helyszíne­ként is több lehetőséget fon­tolgatnak még a muzeológu­sok: elképzelhető, hogy a három időszakos kiállítás egy csoikorba kerül, az is, hogy a néprajzi 'különválik a város­történeti jeliegűtől, helyszín­iként szóba került a Martyn- ház kiállítóterme, illetve a Nemes Endre Múzeum épüle­te is. D. I. családias szellemével eltér a jelenlegi gyermekmegőrzőktől. /(A két éve az Ágoston téri plébánián működő csoportról nemrégiben olvashattak az Új D. N. hasábjain.) Bővebb felvilágosítást 1991. március 5-én, kedden a be­mutatkozó tájékoztató szülői érlkezleten kophatnak. (Ideje: du. 5 óra, helye: Mátyás Ki­rály Utcai Általános Iskola.) Érdeklődni lehet továbbá a pécsi Kolping-szervezetnél na­ponta 10—17 óráig személye­sen (Pécs, Ady Endre ú. í.), vagy telefonon: 10-800, vagy az esti órákban a 34-517-es telefonon Pécsi Ritánál. Ezenkívül a Mátyás Király Utcai Általános Iskola igazga­tójánál (telefon: 12-413). Meg- hallgatás időpontja: 1991. március 11., de. 10-13, már­cius 11., du. 3—6, március 19., de. 10-13, március 19., du. 3-6. A most induló Kolping-osz- tályba 20 kisiskolást tudunk fölvenni. Kolping Szervezet, Pécs Fotó: Läufer László Kozma Ferenc Nem kis specialistákat, hanem széles látókörű, jó embereket nevelni Kolping-osztály indul

Next

/
Thumbnails
Contents