Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)

1991-03-02 / 60. szám

aj Dunántúli napló

1991. március 2., szombat

Req

uiem Közismert, hogy az igen kedvezőtlen körülmények között sínylődő pécsi operatársulat tagjai a sorsukat érintő

kedvező fordulat bekövetkeztéig 'is igényes feladatokra vágy nak. E tekintetben teljesen indokolt volt a múlt század egyik zeneszerzői csúosteljesitményéneik, Verdi Requiemjének megszólaltatása a Pécsi Nemzeti Színháziban február 23-án és 27-én. Természetesen nagyigényű és nagyszabású zeneművek iinitenpretáaiója kapcsán mindig felmerül a kérdés: adottak-e a megfelelő (elégséges) erőik a vállalkozás kikeres véghezvitelére? Nos, a szóbamforgó esetben a válasz „részlegesen igen" lehet. Az előadás tökéletlenségei nem érték el azt a mértéket, amely már az élvezhetőség elemi normáit sértette volna, az előadók összességében, alapvonásait illetően nem festettek hamis vagy torz képet a remekműről. A negatívumok sem zenei természetű tévedésekből, hanem bizonyos mesterségbeli, technikai korlátokból fakadnak.

A produkció „nagyformáját”, alapvonásait Hirsch Bence karmester alakította ki, koncentráltan, határozotton, jó tempókkal irányítva muzsikusait. Ha az aprólékos csiszoltság és hangzásibeli kifinomultság Irreális igényeit félretesszük, kedvező összképe von a Pécsi Szimfonikus Zenekar játékának is, amelyre mindvégig építeni lehetett: még a kegyetlenül nehéz rézfúvós mozzanatokon is megrázkódtatás nélkül jutottunk túl.

Az énekes szólisták közül e műben a női szólamok megszólaltatás ra hárul nagyobb próbatétel. Pillanatig sem vonva kétségbe elkötelezettségüket, igyekezetüket, zenei elképzeléseik értékes váltót, szóvá kell tennem Sajdy Júlia és Benei Katalin produkciójának intonáció- és hangiképzés- beli negatívumait: előbbinél a tórákból képzett hangok színezete és a glissandók burjánzása, utóbbinál az alsó regiszter forszírozott, mellezett, éles tónusai rontották le b hatást.

Sokkal keresetlenebb, lényegretörőbb eszközökkel és így lényegesen nagyobb drámai intenzitást elérve formálták meg szólamaikat a férfi-magánénelkesék: a vendég Molnár András és Kuncz László. Az előadás neuralgikus pontja a kórushangzás volt. A Pécsi Nemzeti Színház énekkara és a Pécsi Operakórus vállalta magára e Verdi-tolmácsálóst (karigazgbtójuk Károly Róbert). A hallottakból ítélve még rengeteg haingiképzési feladaton kell átrágnia magát e két együttesnek dhhoz, hogy intonációs biztonsághoz, netán valamiféle karakterisztikus hang zás képhez férkőzzenek. Érdekes módon a női 'szólaimák relatíve problematikusabbak: a szopránban legalább is kétféle hangképzésl mód csap ösz- sze minduntalan, az alt pedig jobbára nyers és zeneietlen tónust produkált. Egyelőre tehát a túltengő önbizalom jele, ha ez az egyesített kórus a mostanihoz hason'ló feladatokra vállalkozik. Gönczy László

Bencsik Fellbachban «:■>

nyelven

kommentált szép kivitelű katalógus és egy mifelénk rendhagyóén igényesnek tekinthető meghívó jelzi annak a kiállításnak a rendikívüliségét, amelyet Bencsik István szobrászművész munkáiból rendeznék Pécs testvérvárosában, a németországi Fellbachban.

Egy életműkiállítás minden jelentős alkotó esetében a közönség és a kritika számára is állásfoglalásra késztető számvetés. De mint a művész egynémely megnyilatkozásából, a gondos készülődésből sejthetjük - ez most rendkívüli alkalom számára lis.l A szobrászok már csak a műfaj technikai korlátái miatt sem élhetnek gyakran egyéni, önálló bemutatkozás lehetőségével, s ezzel még az élete delén túljutott, szobraival a bensőségesség és a monumentalitás eredeti példáit adó Bencsik Sándor sem dicsekedhet. Noha műveit Graztól Torontóig, Madridtól Tokióig igen sók helyen láthatta már a közönség egy-egy csoportos kiállításon, néha japán és görög megrendelői Vannak és tavaly a Pécíi Galériáiban és a Széchenyi téren is láthattuk, miként is építette fel, faragta tömbökbe „felekirályságát" — ahogy Bükkösdi László a katalógusban fogalmaz. De a most Felfbacbbao március 6-án nyíló és 24-én záruló kiállításon, amit Friedrich-Wilhelm Kiel polgármester nyit meg, talán éppen annak a „művelt Európának" a szeme akad majd meg Bencsik robosztus, egyszersmind érzelmesen tiszta, zenéjében finom, tiszta erotikával csendülő szobrain, amely e művek megítéléséhez elfogulatlanabb távlattal rendelkezik. Amikor is e művek és alkotójuk sorsáról egy kicsit leháimlik minden, ami múlt, ami a múltból ma már kölönc, cím, külsődlegesség. Minden, bmi ijó vagy rossz előítéletté ikövesedett. A közönséges, banális napi küzdés kudarcait vagy heroizmusát, a marcali-nagyatádi lankák csendjét, az időszakos kitérőket és Pécs befogadó derűjét, haj-tűkanyaraikat és felülemelkedéseket így is, úgy is megőrzi a kő. Most mindezt sutba lehet vágni egy sóhajtó snyíi alkalomra. Hogy mint a kezdetekkor, ismét egy kicsit meztelenül áülhasson meg az Időben.

Miint ahogyan a szobrai is. B. R.

Baranyai Művelődés

Megjelent a Baranya Megyei Tanács (mára Közgyűlés) Művelődési Osztályának kiadványa, a Baranyai Művelődés, ízelítő az 1990/3. számból.

Az első tanulmány Nádor Tamás munkája, oki bemutatja a 65. születésnapját -ünneplő 'Agócsy Lászlót, \Récs zenei életének llei emelkedő alakját. A Szegedről induló mester így vall magáról: „Tehát Szegeden születtem, Szögedében, abban az esztendőben, amikor a 20 magyar népdal megjelent . . . Szabómester nagyapámék Ibeiróttak a máravárosi óvodába, ahol nagy boldogságot jelentett, amikor gyermekdalokat kezdtünk énelkelni. Bár aikkori-ban még nem azok a gyermekdalok divatozták, mint ma, de a 'hangomat már akkor is tudtam érvényesíteni. Akkora tekintélyem ilett, Ihogy amikor a szünetben kiengedtek bennünket az udvarra, az éneklés miatt én mehettem mindig előre . . Szegedi iskolái, a kántorképző elvégzése után Pécsre került, a ferences .plébániatemplomba. 1942 óta a zeneiskola tanáraként -működött, nyugdíjba vonúüásáig. Az iskola sok változáson ment keresztül az évtizedek folyamán: zenekonzervatórium, zeneművészeti szakiskola, majd Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola -lett. Agócsy minden típust végigjárt, minden fokon tanított, egyforma lelkesedéssel, tehetséggel — írja a Kodály munkatársaként is dolgozó, tekintélyes mesterről a szerző, az 1906—1980-ig szóló, képekkel is 'illusztrált, rövid monográfiájában.

A kiadvány következő szerzője dr. Bögner Miklós köztársasági meg- íbízatt, korábban a JPTE Rektori Hivatalának vezetője. Tanulmánya a jFüggetlen Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt újjászervezéséről szól Pécsett, illetve Baranyában i1988-tól 11990-ig.

Czt követi dr. Vonyó József írása, bnelynek témája a Magyar Szo- cialliista Párt kialakulása Baranyában. A tanulmány címe: Az állam- párttól — a demokratikus ellenzékig.

Végül Horváth Csaba munkáját olvashatjuk a Pécs-baranyai Értelmiségi Klub születéséről, tevékenységéről a KISZ által létrehozott elődtől napjainkig. Z. M.

Bilincs és... Nübl Tamara és Lovas Pál

Babaházi történet

Balett ’91

Fiatal magyar koreográfusok estje

Az őszi jubileumi balettest után ezúttal a megújulás törekvését példázó új műsorral mutatkozott be a Pécsi Balett. Meglepetésül szolgált, hogy a társulat két táncosa az alkotómunkában is próbára tette művészi képességeit. És nem is sikertelenül!

Az est nyitó darabja, Kör- mendy László cselekmény nélküli, szimfonikus táncműve az idei Mozart-évforduló jegyében fogant. A nagy zeneszerző emléke előtti tisztelgéshez egyik népszerű, kellemesen könnyed hangvételű remekművét, az Egy kis éji zenét választotta az alkotó, és balettjét az ihlető zene atmoszférájához szabta. A tánckar és a négy szólista (Paronai Magdolna, Sólymos Pál, Baráth Ildikó és Lencsés Károly) balettet és hétköznapi mozdulatokat ötvöző táncában mindvégig ott bújkál a humor, az életöröm. Mindez olykor a Forman-féle Mozart-film életet habzsoló, ifjú zsenijének szellemét idézi fel. A tánctételek indaszerűen egymásba fonódó mozgásfolyondárjai máris tanúskodnak alkotójuk ízléséről és muzikalitásáról. A lendületet csupán néhány kissé túlzsúfoltra sikerült kép akasztotta meg. Ami a táncos teljesítményeket illeti, újra rácsodálkozhattunk Sólymos Pál gyönyörűen tiszta, kidolgozott mozdulataira, előadói eleganciájára.

Ugyancsak elsőműves koreográfusként mutatkozott be Hajzer Gábor egészen másféle hangulatú és gondolatvilá- gú Bilincs és... című kettősével (zene: Szebeni János és Sándor Péter). A neoklasszikus táncmatériájú duettben két összeláncolt ember fizikai és lelki kiszolgáltatottságából és egymásrautaltságából adódó konfliktusokat fogalmazott meg, ráadásul mindezt férfi és nő kapcsolatának viszonylatába helyezve. A vonzások és taszítások örvényében megbéklyózott, és kitörni csak az önálló és szabad döntés lehetőségével élve tudó emberpár feszültségteli története Nübl Tamara és Lovas Pál átélt előadásában izgalmas, drámai pillanatokat hozott. Kár, hogy a csöppet hosszúra nyújtott elbeszélés végül csökkentette a mű drámai erejét, akárcsak az a néhány látványosabb mozdulati megfogalmazás, amelyben az alkotó a feszültségteremtés rovására, a dekorativitásnak tett engedményt. Mindezzel együtt mindkét debütáns koreográfus bemutatkozása reményekkel kecsegtetően sikerült.

Az est műsorának további részében vendégalkotók műveit láthatta a közönség. László Péter még 1987-ben a Budapesti Kamarabalett együttese számára készítette Forradalom a babaházban című táncjátékát. A Mártha István zenéjét felhasználó darab a kirakati bábuk világába transz- ponáltan mutatja be az egyén és a közösség viszonyából adódó összeütközéseket, a hamar felizzó pártoskodásokat, az újat akarók megtö- retésre ítélt sorsát. A balett címe a pécsiek műsorában már Babaházi történetté szelídült, jogosan, mert a gazdag alkotói gondolatot csak vázoló koreográfia langyos hőfokához ez valóban jobban illett. A hatásos és ígéretes bevezető kép után a táncmű csak a téma felszíni megközelítéséig jutott el.

Az élei állomásai. Kovács Zsuzsa és Lovas Pál

Nem így a külhonból vendégségbe hazatért Herczog István Az ú/ef állomásai című alkotása. Egyetlen felvonásban is monumentálisnak ható vízió elevenedik meg a színpadon, gazdag képi és gondolati szimbólumrendszerekkel. A fogantatástól, a születéstől kezdve a halálig végigkövetett sorslátomásban az alkotó szinte leonardói értelmű, kozmikus összefüggésekben jeleníti meg az embert. Az egyre sodróbb ereiű körforgáshoz tökéletesen illeszkedő zenei háttér (Kitáró és Jean-MicheI Jarre), az egyszerű, tömörségével kifejező és nagyon szép színvilágú színpadképek még inkább magával ragadóvá teszik a látomást.

Az egyszerre megrázó és felemelő erejű stációjárás

nagyszerű táncos alakításokra adott lehetőséget. Lovas Pál „testet nyűvő", az áldozati létet és az önmagáért küzdő ember nagyszerűségét egyformán érzékeltető szerepformálása, és az oly sok odaadással végzett „robot" után végre igazán nagy feladathoz iutó és szinte úiiászületett

Kovács Zsuzsanna törékenységében is határozott asszonyi- ságot kifejező alakítása mind hozzájárult az élményhez.

H. Major Rita

Egy kis éji zene Tér István felvételei

Tüskés Tibor

Megjött a lajtoskocsi!

Barátom meséli:

— Beköltöztünk vidékről. Nem válogathattam sokat, a fölajánlott három lakás közül a lakótelepit választottuk. A falu, a csönd, c gömbakácok után nem vonzott túlságosan ez a „telep" szó. Én eddig csak ezeket a szavakat ismertem : fatelep, villanytelep, bányatelep, sertéstelep. Most hozzájuk tanultuk: lakótelep. Szívesebben laktam volna városban, városnegyedben, házakban, lakásokban, mint telepen. De a jó alaprajzú, jó beosztású, két és fél szobás lakásban hárman kényelmesen elfértünk. S a tágasság mellett a meleg víz, a fürdőszoba, a távfűtés, a hat csatornás tévé-antenna, a jó közlekedés elcsábított... Lassan a szomszédokat is megismertük: öt szint, mindegyik szinten három lakás, összesen tizenöt tulajdonostá rs.

— Vagyis elégedett lehetsz.

— Csaknem egy évig azok voltunk. Aztán májusban elszabadult a pokol.

Barátomat békés természetű embernek ismertem, udvariasnak, barátkozónak.

— Hogyan érted ezt?

— Boldogan éltünk, mint madár a puha fészekben. Aztán az egyik éjszaka szokatlan hangok szivárogtak elő a falakból. Rádöbbentünk, a fölöttünk lévő, a miénkhez szakasztott hasonló lakásba nemrég valakik beköltöztek. Májusig üresen állt a lakás. A tulajdonos, Szalajdi úr az egyik környékbeli faluban él. Bikákat tartott és eladott, volt pénze, esze. Pénzét befektette, szakmunkás fia nevére városi, lakótelepi lakást vásárolt. Pénze is volt, esze is, gondolt egyet, miért álljon üresen a lakás, ha pénzt is hozhat a konyhára. Kiadta albérlőknek.

— Ez így szokott lenni.. .

— Eddig rendben is van, de

ezek az albérlők... Az Aurora cirkálón érkeztek. Egy roncs Trabanton, ami csak akkor indult el, ha megtolták, s az oldalára festékszóróval valaki ráírta: Aurora. Továbbá rongyos, kibelezett matracokat hoztak, s leterítették a padlóra. Továbbá magas szárú, vas- pántos, csigaszöges bakancsokban járkáltak, mit járkáltak, dübörögtek a lakásban. Továbbá elektromos gitárt bő- gettek. Továbbá minden péntek éjszaka teljes hangerővel ordított náluk a tévé. Volt, amikor nyolcan-tízen összeverődtek. Ittak, lármáztak. Továbbá . . .

— Bizonyára szóltál nekik.

— Természetesen. Becsöngettem. Valaki mindig kijött, imbolygott kissé, sárgára fös- tött taréja alatt zavaros tekintettel rám mosolygott, és becsukta- az ajtót. Majd szombat éjszaka folytatták: ordítozás, női sikoltozás, öklendezés ki az ablakon az utcára, ajtócsapkodás, ajtórúgdosás . . . Vedd külön figyelembe például azt a csekélységet, hogy. itt az ajtókat vas ajtókeretre szerelték. . . Majd a konyha mennyezetén megjelentek nálunk a világosan fölismerhető eredetű foltok: nyitva hagyták a fürdőszoba csapját. ..

— Azt mondtad, tulajdonostársak. Akkor ott van közös képviselő, aki hivatalból eljárhat . . .- Közös képviselő, ezt a fogalmat is itt tanultam meg. Nem tudom, ki találta ki, s honnét maradt ránk ez az intézmény. Szerepe valahol a régi házmester, az önkéntes rendőr, a körzeti megbízott között húzódik. Bizonyára vannak házak, ahol remekül működik. Nekünk azonban kijutott. A házbeli cirkuszok a színházat pótolták a számára. Élvezte az éjszakai botrányokat. Úgy csinált, mint aki alszik, s közben pongyolában az ajtó mögött hallgatózott. Hangereje, stílusa, öblögetet- len szája vetekedett a fölöttünk lakó albérlőkével. Szabályos közgyűlést nem tartott jegyzőkönyvet nem vezetett, c befizetésekkel nagyvonalúar gazdálkodott, nekem példáu a férje fölajánlotta, hogy köl-