Új Dunántúli Napló, 1991. március (2. évfolyam, 59-88. szám)
1991-03-14 / 72. szám
új Dunántúli napló 1991. március 14., csütörtök A legnyugodtabb erő yugalomba vonult olvasóink először taN lálkoznak az Új Dunántúli Napló „Nyárutó" c. rovatával, amelyben hangot akarunk adni egy népréteg gondjainak, bajainak. Mert van azokból bőven. Sőt! Amikor e rovat indításáról döntöttünk, az a tudat vezetett bennünket, hogy Boranyában közel százezer nyugdíjas él, közülük ötvenezernél többen a megyeszékhelyen. Pécsett. Az arány nagyjából megfelel az országosnak: minden negyedik polgártársunk a legnyugodtabb erő táborát gyarapítja. Az ő érdekükben szót emelni, helyzetükről hírt adni, problémáikra megoldást keresni-talólni - ezt tartjuk a legfontosabb feladatunknak. Rá szeretnénk ébreszteni mindazokat, akiknek a kezében van a sorsunk, a rövidre szabott jövőnk, hogy az az ember, aki egy élet munkája utón nyugalomba vonul, egyik napról a másikra a társadalom legkiszolgáltatottabb egyedévé válik, aki ezután mór csak az állóm kegyére számíthat. Például olyanra, mint a legutóbbi „nyugdíjemelés”, ami végeredményben nem egyéb egy nagy illúziónál. Hiszen az állam, amit az egyik kezével adott, a másikkal máris veszi vissza, s az emelésből - inkább kompenzációnak mondanám — nem is futja a beígért áremelésekre. Legnyugodtabb erő - írtam. De ne higgye a f. Olvasó, hogy a kormánypárt jeligéjét oroztam volna el. Meggyőződéssel vallom ugyanis, hogy ma Magyarországon valójában a nyugalomba vonultak két és félmilliós tömege jelenti a legoyugodtdbb erőt. A legnyugodtabbat, mert ők több évtizedes munka után megfáradton ugyan, de mindeddig nyugodtan fogadták mindama csapást, omi ginkább őket, a legkiszolgáltatottabbakat éri, s okik mindezek ellenére is türelemre, megértésre intik fiatalabb polgártársaikat. Az erőt, mert százezer ember, mégha egy része szellemileg, fizikailag el is erőtleneden már, igazi erőt jelent: olyant, amit semmi esetre sem szabód a döntéseknél figyelmen kívül hagyni. Sőt, a döntéseket éppen az ö helyzetüket figyelembe véve kell meghozni, mert akkor biztos, hogy azok az egész társadalomnak jók lesznek. Kérem, képzeljék csak el, hogy az ötvenezer péc9i nyugdíjas egyszer felvonul jogai, érdekei érvényesítése végett. E felvonulás mellett eltörpülhetnek az elmúlt évek legharsányabb május 1-jei felvonulásai is! A nyugalomba vonultak ma — hiába jelentik a legnyugodtabb erőt - megosztottak, érdekeiket nem képviseli igazán senki, az egyesületek afig találnak meghallgatásra. A megosztottság okozhatta, hogy ez a két és félmilliós állampolgári tömeg egyetlen képviselőt sem juttathatott be a sajátjaként a parlamentbe, a helyi önkormányzatokba. így a hangunk nem is hallható, az érdekeink sem jelennek meg a m'aguk valójában a politika fórumain. „Nyárutó" c. rovatunkkal azt is el szeretnénk érni, hogy megtaláljuk azokat az embereket, akiket alkalmasnak ítélünk érdekeink képviseletére, s a következő választáson a parlamentbe és a helyi önkormányzatokba juttathatunk. A „Nyárutó" c. rovat számit az olvasók, a a nyugdíjas egyesületek segítségére, fogadókészek vagyunk mindannak a közzétételére, amivel akár a legcsekélyebb mértékben is előbbre vihetjük a nyugalomba vonultak ügyét. Párbeszéd az önkormányzatokkal Fiatal házasok lakástámogatása Hová lett? Fejük fölül a tetőt Nem tudom, kellő megfontoltságot és bölcsességet, tanúsított-e a pécsi városi ön- kormányzat, amikor a minap a bérlakások 90 százalékának a gyors eladása felől döntött. Mert még azt sem mondhatni, hogy nagyobb anyagi előnye származna ebből, hiszen tudjuk jól, hogy a tényleges értéknek csupán a töredékére számíthat a vagyonától önmagát megfosztó hatóság. Amikor a megfontoltságot és a bölcsességet kértem számon, akkor a rengeteg nyugdíjasra gondoltam, akik még ezt a „csekély" eladási árat sem tudják megfizetni (őket persze a várható drasztikus lakbér- emelés is megoldhatatlan helyzet elé állítja!), hiszen annak idején is azért kértek tanácsi lakást, mert legtöbbjüknek már akkor sem volt pénze a méregdrága szövetkezeti vagy OTP-lakósra. így aztán köny- nyen lehetséges, hogy a kispénzű emberek belátható időn belül lakás nélkül maradnak. Mire alapozom ezt? Ha a lakás jelenlegi bérlője nem tudja megvenni a lakását, az önkormányzat „garantálja”, hogy az első vevő nem teheti ki az otthonából. És a második? De nem hiszem, hogy meg kellene várni a második vevőt, aki majd kénye- kedve szerint zsuppolhatja ki az alkalmatlan, fizetésképtelen nyugdíjas bérlőjét, hogy aztán ő telepedjék be a helyére. Végtére is ki ítélheti el ezért? Hiszen alapvető joga a szent magántulajdonát birtokba venni, ha már pénzt adott érte. Én azonban már az első vevőtől is féltem a lakót. Mert ugyan ki tudja megvédeni őt, ha az újdonsült háziúr elkezdi zaklatni, előbb csak a lakbér „méltányos” felemelésével, a közös költségeknek a lakóra hárításával, különféle követelésekkel, s mindezt persze paragrafusokkal jól körülbástyázva és ügyvéd útján. Könnyen elképzelhető, hogy sokaknál előbb-utóbb olyan helyzet alakul ki, hogy a szerencsétlen menekülésre kényszerül, akár a leglehetetlenebb megoldást is vállalva, semmint egy percig is maradni abban a lakásban, amelyben esetleg a fél életét leélte. Érvényesülhet-e ilyenkor az önkormányzati garancia? Végiggondolták-e ezt a városatyák a döntésük meghozatala előtt? Próbálták-e megérteni, milyen helyzetbe kerülnek a döntés által ezek a kispénzű nyugdíjasok (és nemnyugdíjasok isi), akiknek a feje fölül ilyen nagyvonalú köny- nyedséggel adják a tetőt? Tudja-e majd azt garantálni az önkormányzat, hogy az önhibájukon kívül utcára kerülő idős lakásbérlők valamilyen fedél alá kerüljenek, ha megvédeni nem tudja az érdeküket az új tulajdonostól. Országos viszonylatban a nyugdíjas állampolgárok érdekelnek képviseletére több társadalmi szervezet és párt alakult. A nyugdíjasok érdek- képviselete nagymértékben tagolt volt. Ráadásul minden szerv két és fél millió nyugdíjas nevében beszélt. Ezért a parlamenti és kormányzati szervek nem is tárgyaltak velük. Ez tette szükségessé a már működő szervezetek önállóságának sérelme nélkül olyan lintegrált szervezet létrehozását, amelyet a parlamenti s kormányzati szervek tárgyalópartnernek elfogadnak. 1990. december ;19-én Budapesten, az alapszabály elfogadásával, 14 alapító taggal megalakult a Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája'. A 14 alapító tagból 10 budapesti, 4 vidéki, ebből 3 tag pécsi. A Baranya Megyei Klubszövetséget Bosznai Ferenc, a Nyugdíjasok Pécsi Egyesületét Bleyer Jenő, a Pécsi Vasutas Szakszervezet Nyugdíjas Egyesületét Bojtor László képviseli. A kamarát mind a parlamenti, mind a konmányzaiti szervek elfogadták tárgyalópartnernek. Az országos kamara már folyó év január 9-én közös álláspontot alakított ki a Társadalombiztosítási Főigazgatósággal a nyugdíjemelésről. Január 10. és 12. között részt vett a parlamenti szociális, valamint költségvetési bizottság üléséin. Részben ennek köszönhető, hogy lényegesen nagyobb lett a nyugdíjemelés a tervezettnél. Itt vették először figyelembe a munkában eltöltött időt, és azt, 'hogy ki mikor imént nyugdíjba. A Nyugdíjasok Országos Érdekegyeztető Kamarája jelenleg is közvetlen kapcsolatot tart a kormánnyal, a parlamenttel és a Társadalom- biztosítási Főigazgatósággal. Viszont nem tarthat kapcsolatot a 'megyei és városi önkormányzatokkal. Ezért vált szükségessé, hogy a Pécsi Nyugdíjasok Kamarája olyan érdekképviseletté alakuljon át, amely magában foglalja Pécs város és Baranya megye ösz- szes táirsadalmi szervét. 1991. január 23-án megalakult a Nyugdíjasok Pécs Városi és Baranya Megyei Érdekegyeztető Kamarája, amely az ott elfogadott alapszabály szerint működik. Az ügyvivő Bojtor László a Pécsi Vasutas Szakszervezet Nyugdíjas Egyesületétől, helyettesei: Traj Ferenc a Pécsi Nyugdíjas Egyesülettől, Stein- holer Károly a Szakszervezetek Megyei Választmányától és o MÉV Szakszervezet Nyugdíjas Alapszervezetétől. Cé- lurtk, hogy felvegyük a kapcsolatot az önkormányzatokkal o nyugdíjasok érdekében. Kevés olyan intézkedés történik az önkormányzatoknál, amely a. nyugdíjasokat ne érintené. Ezért nagyon fontos, hogy a véleményünket az ön- kormányzati szakbizottságok döntéshozataluk előtt meghallgassák. Mi nem ellenzékként kívánunk működni, hanem partneriként. Reméljük, hogy o parlamenti bizottságokhoz hasonlóan az önkormányzatok bizottságaival is jó kapcsolatot tudunk kiépíteni. Március 26-án délelőtt 9-re összehívjuk az alapitó tagokat a TESZ székházába (Pécs, Geisler Eta u. 15), hogy beszámoljunk eddigi munkánkról. Bojtor László Meg tudta őrizni lelke derűjét Egy néptanító emlékére így tavaszvárós idején új remény tölt el bennünket, hogy a következő nyár jobb lesz. A kertben dolgozó nyugdíjasok várják az áldást hozó harmatot. S ebben a reménykeltő időben mégis elhagyott bennünket a mi „Harmatunk”, a Pécsi Nyugdíjas Egyesület elnökhelyettese, Harmath János. Az elmúlt hétfőn még együtt ültünk vele az első negyedévi közgyűlésen. Jó kedvvel, a tőle megszokott derűvel hallgattuk kedves élcelődéseit. Bárhol volt, bármilyen társaságban, megjelenésével, személyiségével mindig kellemes hangulatot tudott varázsolni. 1989 novemberében alakult meg a Pécsi Nyugdíjasok Egyesülete, s ekkor öt is javasolták a vezetőségbe. Mint általános elnökhelyettes, e rövid idő alatt is nagy lelkesedéssel vetette magát a munkába. Mindig volt egy jó gondolata, mindig tudott valami okos megoldást találni. Négy évtizedes tanító, majd igazgató-tanítói pályafutása során meg tudta őrizni lelke derűjét, árasztotta annak fényét és tudott teremteni tenni- vágyó jó közösséget. A Pécsi Nyugdíjas Egyesület és vezetősége A fiatal házasok körében súlyos probléma a lakásvásárlás. jobban mondva a lakás- vásárolhatatlanság. Ebben a nehéz helyzetben is tavaly még bizton számíthattak az első lakás vásárlásakor biztosított, vissza nem térítendő 150 ezer forintos állami támogatásra. Az OTíP-től igényelhető összeget a házaspárok az esetek döntő többségében meg is kapták. A január 7-i kormányszóvivői tájékoztatón bejelentették, hogy megváltoznak a lakásvásárláshoz biztosított szociális kedvezmények. Január elsejétől megszűnt az első lakóihoz jutó fiatal házasok 150 ezer forintos állami támogatása, részükre az önkormányzatok nyújthatnak támogatást. A költségvetés az e célra eddig rendelkezésre álló összeget az önkormányzatok állami támogatósába beleépítette. Ezzel a lehetőséggel élve, egy kisszentmártoni olvasónk kérvényt nyújtott be a helyi önkormányzatnak. A polgár- mesteri hivatal azonban elutasította a házaspárt, azzal az indokkal, hogy „önkormányzatunk ilyen jellegű pénzalappal nem rendelkezik, így kérelmük teljesítésére nincs lehetőség". A fiatal házaspár szerkesztőségünké kereste meg levélben, amelyből kiderül, hogy szerintük az Új Dunántúli Napló félretájékoztatta a közVisszaadják az épületet, amiért eddig kilincseltek. Erre a kényszerdöntésre jutott a „Kerek Világ" Alapítvány, amely önálló oktatási intézmény létrehozását tervezi fogyatékos gyermekek részére. — Az elmúlt év decemberében kaptuk meg a Tolbubin út 223. sz. házat az önkormányzat segítségével a P1K- től — mondja Maár Gyuláné, az alapítvány kuratóriumának tagija. — Nagyon örültünk neki, mert szinte minden olyan alapfeltételnek megfelelt, amit mi nagyon fontosnak tartunk. Jó helyen van, közel a buszmegállóhoz, téglából épült, s nagy, zárt udvar veszi körül. Január végére azonban kiderült, hogy olyan alapos felújításra szorul — födémcsere, elektromos hálózat korszerűsítése — amelynek az anyagi terhét nem tudjuk vállalni. Azók az emberek, akik egy évvel ezelőtt létrehozták ezt az alapítványt, már 1987 óta o szellemében dolgoznak. Sé- í Tült gyermekeket, magukra I maradt időseket, súlyos gondokkal .terhelt családokat gondoznak. Tapasztalva, hogy sok sérült gyermek egyáltalán, vagy csak nagyon nehezen tud az iskolákban boldogulni, arra gondoltak, hogy létrehoznak egy olyan önálló oktatási intézményt, omely kifejezetten az iskolaköteles korú, halmozottan fogyatékos, de többségükben szellemileg ép gyerekek egyéni tanulását biztosítaná. Az egyéni, személyre szabott foglalkozások lehetővé tennék az osztályozó vizsgákra, az egyes szakmára — például kézművességre, nyelvoktatásra, gyógytornára — felkészítést. Az oktatás mellett a tehetségek felkutatását, képességük fejlesztését is célként fogalmazták meg. Az itt tanulók lelki gondozását kiemelt véleményt a január 7-i kormányszóvivői tájékoztatóról leközölt anyaggal. — A lapot olvasva — mivel éppen akkoriban vásároltuk OTP-hitelre az első önálló lakásunkat — tájékoztatást kértünk a polgármestertől. Ö azt válaszolta, hogy ilyen lehetőség nincs, két hónappal később meg is kaptuk a kérvényre az elutasító választ. Lapuink nem állított valótlant, mert a kormányzat minden településnek biztosítja a kommunális támogatást, ami 1400 forintot jelent lakosonként. Ebbe a támogatásba építették be a fiatal házasok első lakáshoz jutás 300 forintos állami támogatását, illetve a 200 forintos la káshitel-törlesztéssel kapcsolatos támogatást. A helyi önkormányzatok hatáskörébe került, hogy a település költségvetésének ismeretében marad-e pénz erre a támogatásra, biztosítják-e az ott tokáknak ezeket a kedvezményeket. Pécsett eddig 120-an adták be lakástámogatási kérelmüket, a képviselőtestület azonban egyelőre felfüggesztette a kifizetést. Az OTP megyei igazgatóságától kapott tájékoztatás szerint idén eddig nem kaptak megbízást egyetlen polgármesteri hivataltól sem ilyen jellegű támogatás kifi zetésére. feladatuknak tekintik az alapítvány tagjai. Közülük többen - szakképzettségük, felkészültségük alapján — a lelki gondozást, az osztályozó vizsgára felkészítést egyes szakmák tanítását és o tehetség gondozását tudnák vállalni. A tervek szerint a húszszemélyes gondozóházban két főállású pedagógust, illetve igények szerint óraadókat foglalkoztatnának. Mindezt főként azokért a gyermekekért szeretnék vállalni, akik betegen jöttek a világra. Akik nem tudnak az egészségesekre szabott tanmenettel úgy lépést tartani, hogy közben az újabb próbák eredményes teljesítéséhez oly fontos sikerélményekből erőt meríthessenek, akik gyakran úgy érzik, hogy feleslegesek, útban vannak mindenkinek. Ebben az alternatív iskoláiban pont az lenne a lényeg, hogy nemcsak tanítanák, hanem gondoznák is őket. Törődve azokkal a problémáikkal, amelyek a fogyatékosságukból erednek. A gyerekek gondozásával, felkészítésével a szülőket is támogatnák. Az igazán nagy, nyomasztó terhet ugyanis ők hordozzák, arra gondolva, hogy mi lesz a gyermekeikkel? Ki fog mellettük állni, ha már ők nem tudják támogatni. hogy fognak boldogulni, ha nem tanulnak meg olyan alapismereteket, amelyek nélkülözhetetlenek? A Kerek Világ Alapítvány ebben akar segíteni. S bár most az épület .visszaadására kényszerülnek, reménykednek, hogy lesz másik. Olyan, amelyik hasonlóan a Tolbúhin útihoz, megfelel a speciális szempontoknak, s amelyben elkezdhetik a tevékenységüket. T. É. H. Zs. A Kerek Világ Alapítvány reménykedik Megint nincs épület
